Dunántúli Napló, 1960. július (17. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19-01 / 169. szám

2 NAPLÓ I960. JÜLIUS » Kádár János elvtárs beszéde a sztálinvárosi nagygyűlésen 14 pártmunka gyakorlatából 7 (Folytatás a? 1- oldalról) goztak önként, társadalmi munkában a környék dolgozd parasztságának felvilágosítá­sáért. Nagy részük van abban, hogy a szomszédos vidék pa­rasztsága a szocialista terme­lés útját választotta. A Dunai Vasmű, Sztálinváros dolgozói ma is negyven termelőszövet­kezetet és gépállomást segíte­nek minden téren. A szocialista élet példáját mutatja ez a város azzal is, hogy itt körülbelül ötezerkét­száz új lakás épült tíz év alatt, s a lakások kivétel nélkül für­dőszobásak, a 80 százalékuk távfűtéses. Ez már a szocialis­ta magyar városok jövő képe: amit másutt még csak elérni szeretnénk, Sztálinvárosban már elértük. (Taps.) Ez a város, a párt és a nép összefogásának, az egész szó cialista Magyarországnak a jelképe. Itt ez az összefogás, ez az erő teremtett virágzó életet az egykori pusztaság helyén. (Nagy taps). Ez a város a ma­gyar kommunisták és -párton- kíviili hazafiak, az értelmisé­giek, a munkások és a falusi dolgozók, a férfiak, ifjak és a nők hősies és áldozatos mun­kájának közös nagy műve. Jelképe Sztálinváros a meg­bonthatatlan magyar-szovjet barátságnak. (Nagy taps). Klvtársak! Ezt a várost, ezt az üzemet a magyar dolgozók építették. De szovjet testvé­reinktől kaptunk hozzá terve­ket, gépeket, az üzemeltetés­hez vasércet. A most felava­tott meleghengermű szerelésé­nél is szovjet emberek Segí­tettek nekünk. Itt vannak köz tünk a gyűlésünkön. (Nagy taps.). Az imperialisták sokfé­le rágalmat szórnak a szocia­lizmusra, a kommunizmusra, a Szovjetunióra. De, hogy a rá­galmazásokkal szemben meny­nyire más a valóság, arra kell- e fényesebb példa, mint a Dunai Vasmű és Sztálinváros? A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között olyan együttműködés alakult ki, amelyre korábban még nem volt példa az államok közötti kapcsolatokban: egy iparilag fejlett, erős, hatalmas állam, világszínvonalon álló hatal­mas vasmű építésében segít egy olyan országnak, amelyik bizony néhány évtizeddel ez­előtt hárommillió koldusáról, no meg a gulyásról és a csikós ról volt ismert. Ezért is mond­hatjuk, hogy ez a város a meg bonthatatlan magyar-szovjet barátság jelképe is! A Központi Bizottság és a Magyar Népköztársaság forra­dalmi munkás-paraszt kormá­nya nevében szívből gratulá­lok mindnyájuknak elért sike­reikhez. (Nagy taps.). Elvtársak! Illik szólni az or­szág egyéb dolgáról és a nem­zetközi helyzetről is, Egy év alatt 15 százalékkal nőtt az ipar termelési értéke A Magyar Népköztársaság szocialista ipara az első félévi tervét 104 százalékra teljesí­tette, s az egy évvel korábbi­hoz képest 15 százalékkal nö­vekedett a magyar ipar terme­lési értékei A mezőgazdasági termelés idei eredményeiről még korai volna beszélnünk, mert az ilyes mi az mindig az évi számve­tésnél derül ki. Azt azonban megmondhatjuk, hogy bár az Időjárás az idén sze­szélyes volt — az eddig lát­ható termésátlagok a kenyér- gabonánál nem mutatkoznak rossznak. A búzánál például az országos termésátlag holdanként való­színűleg több lesz mint 9 mé­termázsa. A munka normálisan’ lendületesen halad. Vonatkozik ez az aratásra is, amely a me­zőgazdasági munkák közül az egyik legdöntőbb és legfonto­sabb. Az őszi árpa aratása or­szágosan befejeződött, a rozs aratása 60 százaléknál tart, a búza negyven százalékát aratták le eddig. Elvtársaim! A termeléssel párhuzamosan fejlődött — mondhatnám lendületesen fej­lődött — a fogyasztás is. (De­rültség.) Nem akarom itt az összes részleteket felsorolni, de az természetes, hogy a terme­léssel együtt emelkedett a dol­gozók összkeresete is, növeke­dett az életszínvonal is. Élelmi szerből például a magyar nép tizenkét százalékkal vásárolt többet, mint a múlt év első fe­lében. — Az iparcikkekből általában tizennégy százalék­kal, a ruházati cikkekből ti­zenhat százalékkal több fo­gyott Az egyéb cikkeknél pe­dig olyan számokat lát az em­ber, mint például: motorkerékpárból tizenöt százalékkal, bútorból har­mincöt százalékkal több fo­gyott, végül a televízióból — úgy lát­szik ez is kezd már minden­napi fogyasztási cikk lenni — kétszáz százalékkal több talált gazdára, mint a múlt év első felében. El kell érnünk, hogy együtt fejlődjék a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság —* Ami a szocialista mező- gazdaságot illeti, a jelenlegi időszakban bizonyos tekintet­ben talán még nagyobb figyel­met kell fordítanunk a mező- gazdaságra, mint az ipar kér­déseire. A szocialista mezőgaz­daság is fejlődik. A Központi Bizottság a múlt év márciusi határozatát egyetértéssel fogad ták és teljes erejükkel támo­gatták a dolgozó milliók. A Központi Bizottság határozata — amelyet a kongresszus jó­váhagyott — lényegében azt ál­lapította meg, hogy mindert szükséges feltétel megvan ha­zánkban a szocializmus építé­sének meggyorsításához. A ha­tározat óta eltelt Hőben meg­gyorsult a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása is. Az el­múlt másfél év alatt — 1959 januárjától — a korábbinak négyszeresére növekedtek a termelőszövetkezetek. Jelenleg a magyar mezőgaz­daság csaknem háromnegye­de már szocialista, csupán egynegyedén van még egyéni gazdálkodás. — Amikor mi azt javasol­tuk. hogy gyorsítsuk meg a szocialista fejlődést; ezalatt a termelés színvonalának emelé­sét is értettük. Különös hang­súly volt a mezőgazdasági ter- siaeáés- gjűraüteinú. illesztésén* Ehhez természetesen gépek kellenek. A múlt esztendőben a legfontosabb mezőgazdasági gépekből, a traktorokból húsz százalékkal növekedett az állo­mány, ebben az évben pedig további harminc százalékkal növekszik. Érdemes elgondol­kozni azon. mit jelent az or­szágnak, hogy egy év alatt egyötödével nö­veltük a legfontosabb mező- gazdasági gépek számát. Az idén pedig, további harminc százalékkal növeljük. Ez valóban gyors és lendületes szocialista fejlesztés! A termelőszövetkezetek meg­szilárdítása is összehasonlítha­tatlanul jobban megy az idén, mint -tavaly. (Nem mondjuk, hogy nincs semmiféle hiányos­ság, de azt igenis mondhatjuk, hogy jól dolgoznak, megszer­vezték a munkát, megszilár­dult a vezetés is. így minden reményünk meg van arra, hogy ebben az év­ben még gyorsabban fejlőd­nek az termelőszövetkezetek, mint tavaly. A mezőgazdaságot fel kell emelnünk az ipar színvonalára, s el kell érnünk hogy együtt fellődjék a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság. Éh­be» azonbaa, basotmáúoU m kellenek. Vannak itt munká­sok, akik a szövetkezetét más „pozícióból” nézik mint a szö­vetkezeti parasztok. De itt van­nak a szövetkezeti paraszt test­véreink is. Mi világosan be­szélünk mindkettőjüknek: nem térhetünk ki a mezőgazdasági beruházások elől. A népgazda­ság számára ez tavaly sem volt. könnyű, idén sem lesz köny- nyű, s még jövőre is jelentős mezőgazdasági beruházásokkal számolhatunk. Minden mun- kásembemek tudnia kell azon­ban, hogy a mezőgazdasági "be­ruházás biztos alapot teremt saját jövőjéhez, saját életszín­vonalának emeléséhez is. Mert ha mi most következetesen se­gítjük a mezőgazdaság teljes szocialista átépítését — a pa­rasztsággal testvéri egyetértés­ben — és megadjuk a mező- gazdaságnak mindazt, ami szükséges, három-négy eszten­dő múlva egészen más lesz az élet itt Magyarországon. Befejezésül a nemzetközi helyzetről beszélt Kádár Já­nos. A párt helyes úton vezet, a nép pedig követi a pártot — A nemzetközi életben az utóbbi időszak legnagyobb és legfontosabb eseménye a szo­cialista országok kommunista és munkáspártjainak bukaresti értekezlete volt. Ez a nemzet­közi élet legfontosabb esemé­nye, mert a szocialista orszá­gok kommunista jés munkás­pártjai ma a nemzetközi hely­zet rendkívül fontos tényezői. A kommunista és munkás­pártok képviselői m«rvitat- ták a nemzetközi helyzetet és megállapították, hogy az 1957-es moszkvai nyilatkozat helyes volt, azon az úton kell tovább haladni. (Nagy taps.) Mi változatlanul arm ala­pozzuk politikánkat, hogy a nemzetközi helyzet mostani erőviszonyai között a háború elkerülhető és a béke kihar­colható. Ez a mi politikánk alapja. Meggyőződésünk, hogy bér vannak háborús erők, van imperializmus, a béke erői hatalmasabbak, mint a háború erői. (Nagy taps.) De a tartós béke kivívása hosszantartó és nehéz harcot követeL Csak akkor élhetünk békében, ha a békeszerető és egységes szo­cialista világ mindenkor hatá­rozott és kemény az imperia­lista provokációkkal szemben. Minél határozottabbak, minél állhatatosabbak vagyunk, an­nál hamarabb érhetjük el az emberiség évezredes álmát, az igazi békét. A Magyar Népköztársaság dolgozó népének is kifejezésre kell juttatni a békés szándé­kát és eltökélt szembenállását az agresszív, imperialista tö­rekvésekkel. Ha mi ezt meg­tesszük, akkor a magunk he­lyén helyt kell állnunk önma­gunkért, s ezzel hozzájárulunk a béke biztosításához. Jelenlegi helyzetünket az jellemzi — mondotta végül kádár János —, hogy a párt •helyes úton vezet, a ncp pe­dig követi a pártot. Eredményeinket annak kö­szönhetjük, hogy a párt és a nép egységes, összeforrott. S ha új győzelmeket alkarunk majd Ünnepelni, álltkor tovább kell erősítenünk a párt és a nép összeforrottságát. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nép erköl­csi-politikai egysége növeltszik és a magyar dolgozó nép túl­nyomó többsége támogatja azt a politikát, amelynek első sza­vai a szocializmus és a béke. (Hosszantartó taps.) Az a vé­leményünk, hogy a nép erköl­csi és politikai egységének to­vábbi szilárdításával gyorsan felépíthetjük a szocialista Ma­gyarországot. A mun/ka és a harc évei van­nak előttünk, de jobb feltéte­lek között fogunk dolgozni és harcolni is, mint a mögöttünk álló években. Könnyebben, jobban és vidámabban fogunk élni. (Nagy taps.) A szocializ­mus és a béke erői hatalma­sabbak, mint a reakció és a háború erői. Hatalmasabbak és győzni fognak. Munka és harc eredményeképpen szocializmus és béke lesz az egész világon. (Nagy taps.) Minden jót elv­társak! (Hosszantartó taps, A nagygyűlés résztvevői hosszan éltetik a pártot.) Gromiko fogadta az új moszkvai magyar nagyköveiét Bátor kritikai szellem, helyesen politizáló beszámoló, élénk vita a taggyűlésen Két tagjelölt felvételé­ről határoztak mindjárt a tag­gyűlés elején. Napirenden volt még két tagfelvétel is. Az István-aknai föld alatti munkahelyi pártszervezetben a szokásoktól eltérően nem a legutolsó napirendként tár­gyalták a tag- és tagjelöltfel­vételt, hanem mindjárt a tag­gyűlés elején. így mindenki­nek alkalma volt részletesen kifejtenie véleményét és hoz­zájárulni az igazság felderíté­séhez. Ugyancsak a taggyűlés elején választották meg Ipacs Sándor elvtársat párt csoport­bizalminak. Keresztúri elvtárs, az alap­szervezet titkára ezután be­számolt a pártszervezet már­cius 28. óta végzett munkájá­ról. Az alaposan, jól megszer­kesztett beszámoló külpoliti­kai helyzetképet adott és csak azután tért rá a bányaüzem termelési eredményeire, ab­ban pedig a pártszervezet sze­repére. Büszke a pártszervezet arra hogy a műszaki fejlesztési terv megvalósulása folyik. Az Ist- ván-aknai üzemben a 40 ezer 352 folyóméter nyitott vágat­hosszhoz viszonyítva 23.421 fo­lyóméter korszerűen van bizto­sítva, ami 58 százalékos kor­szerű biztosítást jelent. Beszá­molt a pártvezetőség arról is, hogy a fafelhasználás csök­kent, nőtt a takarékosság, vi­szont a gáz lecsapolásával el­maradtak. Mindjárt meg is szabta a beszámoló a tenni­valókat, hogy a gázlecsapol ás- ban is teljesíteni tudják a ter­vüket. Bírálta a beszámoló a ha­nyagságokat és a leltár folya­mán feltárt hiányosságok miatt felelős elvtársakat. Ke­ményen bírálták azokat, akik az előírt karbantartási időt nem tartották be és emiatt az üzemnek is és önmaguknak is kárt okoztak. A taggyűlések látogatásáról; a pártc'oport-értekezeletek rendszeres megtartásáról is 6zó esett, úgy árfolyam bíráló hangnemben. A vita során a felszólalók is bátran bírálták azokat, akik húzódoznak a kisebb-nagyobb pértfeladatok megoldásától. Pavlicsetk Géza elvtársnak igazat adtak abban, hogy nem Moszkva (MTI) Révész Gé­za, a Magyar Népköztársaság újonnan kinevezett moszkvai nagykövete, megbízóieveiének a közeljövőben történő átadá­sával kapcsolatban, hétfőn lá­togatást tett A. A. Gromikó- nál, a Szovjetunió külügymi­niszterénél minden pártcsoport érdet dicséretet. A hetes körlett akadt olyan pártcsoport amelynek 28 tagjából cf nyolcán mentek el a csopt gyűlésre. Beke elvtársnak igaza volt abban, hogy a r szaki fejlesztés feladatait n egyszer meg kell vitatni pártcsoportokon belül, előtte a pártcsoportvezetők is, mert a taggyűlésen n lehet mindenre kiterjedi megtárgyalni a fejlesztésbe« kommunisták feladatait. A műszaki fejlesztés fel» tain kívül az is szóbakeri hogy a somogyi részen hét óta kifogásolható a kenyér a Pécsi Sütőipari Válla semmit nem tett még, hogy ott lévő sütőüzemet megint $a. Pedig a kerület lakói v lalták, hogy társadalmi rm kában hozzájárulnak a síi üzem megindításához, üzen helyezéséhez. A balesetvédelmi intézké sek betartását is megvitat! ée megállapították, hogy a | rom héttel ezelőtt tartott fi gyűlésen elhangzott bírélai óta javult a helyzet. A taggyűlés az alapszeő zet legfelsőbb fóruma. Eltf tudata meglátszott ezen István-aknai taggyűlésen, pártszervezet tagjai bátí bírálták a hibákat, önmal kát is, igazi kommunista tikai szellem alakult ki. 7 lyesen döntöttek a párt er» tésének ügyében is, megfj1 tol tan, úgy, ahogyan azt # radalmárok szokták. Már egyszer megírtuk István-aknaiakról, hogy töt re képesek a műszaki feji* té6ben is, a termelésben ' mint ahogyan eddig hitték J luk. Ha a pántszervezet a t* tonkívüliekkel továbbra is I összeforrva, támaszkodva KISZ-re és a szakszervezet ezután is ilyen alaposan, tot fon tol tan politizál és eW őrzi a termelőmunkát, az * maradásokat még pótolni tf ják, S a pártpolitikai műd eredményes-ége a bányaiig műszaki fejlődésében, a v melési eredményekben ét dolgozók politikai érett*# nek emelkedésében egysz# fog megmutatkozni. Gyen Kirótt lett. A pirított cipőtalp és a harmonika bőrlappantyúi he­lyet kaptak a legénység étlap­ján. A katonák tréfásan meg­jegyezték, hogy most már bir­kát is esznek, meg marhát Is. Filip, Anatolij és Ivan is feláldozta cipőjét a közjónak. A lábukat rongyokba burkol­ták és átkötötték kapcaruhá­val. Az újfajta lábbeliben ne­héz volt járni, de legalább me­legen tartotta a lábukat s kü­lönben is nem kellett 6okat mozogniok. A nap legnagyobb részét fekve töltötték. Az ebéd­porciót tevő bőrdarabokat is fektükben pörkölték meg, hogy kíméljék erejüket, a«.) Levette a cipőjét és Ida da­rabokra kezdte vágni a talp bőrét. A parancsnok példáját a többiek is követni akarták, az őrmester azonban rájuk szólt: — Várjatok. Előbb próbál­juk ki..; Zigansín sokáig főzte a kis bőrdarabokat sós tengervízben, időről időre beleharapott, meg­próbálta, ehető-e a furcsa étel. A többieknek nem engedte, hogy megkóstolják: — Ha én megbetegszem tőle, csalt egy ember látja a kárát. Mindnyájunk egészségét nem tehetjük kockára. Múltak az órák, de a bőr csak nem puhult, se harapni, se rágni nem lehetett. Zigan- sin elgondolkozott, aztán meg­próbálta szárazon pörkölni a bőröket. így már csökkent a »rfjafc «zévóssága* mg zen el lehetett rágni a bőrda­rabokat. Hogy mire emlékezte­tett az íze a szokatlan ételnek, egyik sem tudta megmondani. A parancsnok továbbfolytat­ta konyhafőnöki ténykedését. Felhozta a gépházból az üres sótartót, amelynek az alján még maradt valamicske só, egy két bőrdarabot megforgatott benne és ínyenc kifejezéssel az arcán, lenyelte. Három szempár figyelte min­den mozdulatát. Aggódás és néma kérdés tükröződött ben­nük. — Hát nem vesepecsenye, de meg lehet enni, — mondta vég­re Zigansln. — Felvesszük az étlapra. Majd hozzátette. — Ha meg nem betegszem tőié. Eltelt egyikét nap. Az őr­semmá baja sem Hajó a láthatáron. Felvirradt március elseje. Krjucskovszkij, Poplavszkij és Fedotov a cipőtalpakat vag­dosták és élesztgették a tüzet a kályhában. Zigamsin a bor- dara bokát pörkölte, ö értett a legjobban hozzá: pontosan meg tudta állapítani, mikor kész a csemege. Borús, ködös vett a reggel. Alacsonyan jártak az égen a nehéz, sötét íellegek. A szél egyre erősödött Úgy látszott, az óceán újabb szenvedéseket, megpróbáltatásokat tartogat a négv bajtárs számára. így is történt. Déltájt a szél orkánná erősödött, tombolni kezdett a vihar. Meg se tudták volna mondani, sorjában a hányadik már. óriási hullámok lökték sók­sok méteres magasságba a na­szádot* majd a aaeáyba iratok» ták, és sodorták magu^ egyre tovább a vfaslvategaá Az elemek tombólása K# ben Zigansin azt mondta; — Próbáljuk meg még # szer a rádiót, nem működik" Kimeríthetetlen volt a t*JJ lékanysága, mindig tám* valami ötlete, amivel leká^ a bajtároai figyelmét. O, ha megint megszólalhat az adójuk! A négy katona fl* törődve a viharral, műnkig látott. Türelmesen szétszed!" és ismét összerakták az ad berendezést. Nem működj Újból szétszedték, megvia«^ tak minden alkatrészt, és 1 kozott figyelemmel állító^ össze a készüléket. Megpré^ ták vételre kapcsolni. — Hallom! — kiáltott ^ Fedotov, — Igen, halland — bólin^ boldogan Krjucskovszkij. Lélegzetüket visszafej!' hallgattak. A recsegésen, k* togéson keresztül gyönge öj got lehetett hallani, kl tu01 milyen messziről. , — Japánul beszélnek, — ** te Fedotov. — Úgy látszik, — helyed Z igán sin. Aztán elveszett a hang, ha elnyelte volna a haf*^ óceán. Akárhogy lgyekez1^ az adóberendezés nem md*1 dött. A naszád nem szólalj tott meg. Az akkumuláló*1 végleg kimerültek. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom