Dunántúli Napló, 1960. június (17. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01-01 / 128. szám

2 N A P £ ó I960. JÚNIUS t 1 ■■ ^ Ünnepi filharmonikus hangverseny A bérleti sorosat keretében béUőí? 68(8 Páratla nul szép hangversenyt hallot­tunk a Nemzeti Színházban. Ünneppé avatta egy magyar újdonság, egy csodálatos rékviem, a két műhöz méltó megilletődött előadás és Tát­rai Miklós vezénylete, aki min dfg' szívesen üdvözölt vendég- karnagy a pécsi hangverseny- dobogókon; A Kőmíves Kelemen egyik legrégibb székely népballa­dánk. Alkotóművészeink képze letét állandóan foglalkoztatja. Tizennégy évvel ezelőtt Hor­váth Mihály jólsikerült, mé­gis azóta sem játszott egyíel- vonásos operában dolgozta fel az antik népregét. Legújabban Sugár Rezső írta meg kisora- tóriumnak; Sugár művének a közelmúlt ban volt a budapesti ősbemu­tatója. Pécs zenei vezérkará­nak dicsérendő vívmánya, hogy vidéken elsőnek itt hang­zott fel. Rövid időn belül Pé­csett ez már a harmadik nagy­szabású Sugár-mű, a „Hősi ének“, meg az „Adsz és Ga­lathea“ után. Elsősorban a szövegíró Romhányi Józsefet kell megdicsérnünk. Nevére a „Báthory Zsigmond“ opera és • Hunyadi-oratórium óta fi­gyelünk. Nem volt könnyű dolga, fellazítani a tömör nép­balladát a felhígulás veszélye nélkül. Sugár az Így kapott varsezetet a mai zene nyelvén mondatja és meséli el; A ve­gyeskarnak szinte az orosz népdráma-operákna emlékezte­tő fontos szerepet juttat. A kar tolmácsolja a tizenkét kőmives szavalt mintegy az oratóriumok narrátor-elbeszélőjét képviseli. Ami a Hősi ének-ben a bassz- bariten szólista, az itt a kar. Ez fonja körül a Kőmíves-pár magánszólamát. Ez a mű a leg- magasabbrendű programzene. Lehelethalk indulás, . ugyan­olyan éterikus befejeződés, köz bül a tragikus esemény által felkavart érzelmek viharzása: síkságból meredeken kiemel­kedő hegyóriás, amelynek kö­vei zenei hangokból állanak. Ezeket a köveket a Kodály- iskola csiszolta gömbölyűre, érezni lehet rajtuk a mester keze nyomát, * legjobb érte­lemben véve; Magától értetődő, hogy ha egy előadó-testület valamely művet első ízben szólaltat meg, teljesítménye nem lehet érett, kiforrott Hatványozot­tan vonatkozik ez olyan alko­tásra, «mely újdonság lévén, nem rendelkezik előadói hagyó ToUseprü Lap vagy oldal? ' ^Mindenki olvas újságot, könyvet. Olvasás közben gyak­ran lapozgatni szoktunk az újságban, a könyvben. De mit lapozgatunk? Egyesek szerint ugyanis a könyveknek lapjai, mások szerint oldalai vannak. — .Hányadik lapnál tartasz az anyagban? — kérdezik az érettségire készülő diákok egy­mástól) — Én a 200. oldalig átvettem inár a történelmet hap vagy oldal? Mindkettőt egyformán használjuk a köz- nyelvben. Melyik a helyes? Kiváló filológusunk, Tolnai Vilmos ,«Bevezetés az Iroda­lomtudományba“ című művé­ben így ír prről a kérdésről: k,A felvágott vagy könyvkötő­től körülvágott könyv levelek­ből áll; a levélnek két lapja van (nem oldala; ez a német Seite szolgai fordítása; a könyv nek Lapszáma van, nem: oldal­száma; lapozunk a könyvben, nem: oldalazunk; lapalji, lap­széli jegyzetek, nem: oldaiszé- li). Egy-egy ívben annyi levél van, ahányadrét, tehát kétszer ennyi lapja; pL 8-r, ívben 8 levél, tehát 16 lap; 4-c* ívben 4 levél, tehát 8 lap,** Az oldal szó használatát helytelenítők azzal érvelnek, hogy a lap síma, sík felületet jelent, és így a „levéV'-nék. is van elülső és hátsó lapja,, aho­gyan az asztal lapjáról, a kard, a kés lapjáról beszélünk. A könyvben tehát nincsenek: ol­dalak, mert a könyv oldalára csak igen keveset lehet nyom­tatni. Amit olvasás közben a kezünkbe veszünk, az a könyv­nek „levele", amelynek elülső és hátulsó „lapja“ van; A másik felfogás éppen a lapozgatásból indul ki. Mi­helyt lapozgatunk a könyvben, kiderül, hogy lapokat (és nem leveleket) fogunk az ujjunk közé, és megnézzük, mi van a lap egyik vagy másik oldalán. Iskolában a dolgozatot a füzet bal oldalán írjuk, és a jobb oldalán javítjuk. A könyvelés­ben „tartozik“ és „követel“ oldalról, az újságírásban cím­oldalról, szövegoldaliól, páros és páratlan oldalakról beszél­nek. Kevesen vannak akik a könyvben levelezni és nem la­pozni szeretnek, akik a naptár lapjai helyett a naptár leve­leit tépnék le, vagy akik a fo­lyóirat borítólapját borítólevél­nek neveznék. E felfogás sze­rint ma már a levél szón az írásbeli közlésnek egyik közis­mert módját értjük) Kétségtelen, hogy az oldal szó használata általánossá vált a köznyelvben, az újságírás­ban, a kereskedelmi és isko­lai életben. A könyvtárosi és levéltárosi szakmában viszont a levél és a lap elnevezés hasz A, lulfnaÁai megoszlik e kérdésben, akár­csak a nyelvművelőké. Tompa József azt javasolja, hogy „fogadjuk el az újabban kialakult egyértelmű használa­tot: legyen az oldal a „pagina“; Seite des Blattes, a lap pedig a „folium“; Blatt eines Buches, Papierblatt értelem kifejezője.“ Komoly nyelvtörténeti érvek alapján a „levél és lap“ mel­lett kardoskodik Ferenczy Gé­za nyelvművelő; Szerinte i«& •pagina* jelentésű oldal és a ‘folium1 értelmű lap szó elha- rapódzása járvány: járvány el­len pedig védekezni, sőt küz­deni kell." A Temesi—Rónai— Vargha: Anyanyelvűnk e. mű nem foglal "ynyütan állást e kérdésben. Csak ennyit említ: „Levél van a fán, levél érke­zik a postám sőt beszélünk néha a könyv leveléről is,“ És az Akadémia? A magyar helyesírás szabályainak 421. pontja a gyakorlatban előfor­duló állandó rövidítések között közli a lap rövidítését: 1, és az oldalét Is: Oj Most légy okos, Domokost Dr, Tóth István m árnnyal s ráadásul a mai ze­nei stílus igényével jelentke­zik! Sem a Liszt-karnak, sem a pécsi szimfonikusoknak nem állott módjukban meghallgatni mások előadását, így rá kellett hagyatkozniok a vendégkar­mesterre és saját zenei képze­lőerejükre. Bár igen lekötötte fi gyelmüket maga a hang, a vártnál mégis lendületesebb produkciót nyújtottak. Ez rész­ben az együttes rutinjának a következménye, részben Antal György karigazgató érdeme, aki korrepetitoraival gondosan előkészítette a művet Forrai mester keze alá# Forral karmesteri egyé­niségét elemezve, az embernek az az érzése, hogy a testet öl­tött zenei hangot látja. Forrai engedi, hogy a zene egész lé­nyét átjárja, de ugyanakkor alárendeli az értelemnek, meg­zabolázza a zene áradatát; Az énekkarnak mutatott szövegtől ujja rezdüléséig jelentése van minden mozdulatának, ö egy nagy luxushajó kapitánya. A hajó úszik a hangok óceánján és nem merül el a legádázabb viharban sem. Ez a vezénylés az első ütemtől magával sodor­ja a szereplőket s az énekesek kipirult arca, felvillanyozott tekintete Jelzi, hogy mindenki szereti a kapitányt és ülései­nek vakon engedelmeskedik. Itt nem sikkad el egyetlen hangparány sem, Itt minden hangnak megvan a saját je­lentőségteljes feladata, amely- lyel részt vállal az egészből. A magánszól amokban Opera házunk két kiváló és Pécsre ritkán látogató művészét hall­hattuk. Szecsődi Irén az ed­dig itt járt operaénekesnők egyik legjobbika. Nemcsak hangjának igéző szépsége, az ebben a szerepben döntő átütő magasság forrós ága téteti ve­lünk ezt a megállapítást, ha­nem legfőképpen az őszinte átélés mélysége. Amíg sok esetben azt tapasztaljuk, hogy az oratórium-énekesek szinte kívül állanak mondani­valójukon, hogy szemérmesen restellik szólamuk érzéseinek kivetítését, addig Szecsődí operai hősnőként elmélyed benne« És ez az elmélyedés nem a ripacs műkönnye, ha­nem a művészetet nagyon ko­molyan vevő, érett énekesnő tanulmánya. Végre egy nagy­szabású teljesítmény, annyi ideküldött közepes szólista után! A férj komor szerepében a rokonszenves Jámbor László hősbaritonja zengett* Szünet után a gyás*­mise-irodal ómnak talán leg­őszintébb, legemberibb számát, Mozart művét újította fel az együttes. Az énekkar a jól tu­dott anyagot felszabadultan, frissen hömpölygő hanggal énekelte, nemkülönben kitett magáért a zenekar is. Forrai a szöveg drámai részeit hatal­mas víziókat ábrázoló freskók­ként vetítette elénk. Helyen­ként (nyitó-záró fuga, Dies irae) túlhajtotta a tempót. A haláltól rettegés és a halálba való beletörődés között lévő széles érzelmi skála minden hangját a ravatalt bevilágító kaiwjeláberek fényességével pengette« Ezen az előadáson újabb magánénekeseket hallhattunk. Szecsődi Irén átélése egy pil­lanatra sem szállott alább. Végig a teljes estén magas hőfokon izzott. Fónagy Gert­rud puha mezzoját szívesen fogadtuk, habár ide sötétebb althang kell. ö voltaképpen egy alacsonyabb fekvésű szop­ránhang, ami itt nem elég mély. A legutóbbi előadáson még a karban részt vevő Hot­ter József most a tenorszólót énekelte. Mindjobban fejlődő fiatal tenoristánk megmutatta, hogy másra is képes, mint buffo-szerepekre-. Kiváló ora­tórium-énekessé is válhat, amint lelki mélységéhez hang­ja is felzárkózik. Ugyanezt mondhatjuk el a rokonszenves Tréfás Istvánról. Basszusa a klsoktávban rendkívül meg­nyerő. Magassága még hajla­ni ít az elvékonyodásra, mély­sége olykor száraz. Szólamát becsületes pontossággal into- nálta, de néhol adós maradt a kifejezéssel. Például a „Tuba mirum” bevezetőjében a resz­kető félelmet Mozart szökellő dallamvonallal érzékelteti, amely félelemkeltés nélkül csupán tomászmutatvány. Vi­szont szépen, kötötten énekelte például a Bened ictus kényel­metlen fekvésű szólóját. Helyeseljük, hogy a Filhar­mónia kipróbálja komolyabb feladatokban fiatal énekesek képességeit és örvendünk an­nak, hogy az öt magánénekes lakhelyét tekintve, a szám­arány ez alkalommal először, a pécsiek javára billent) Nagyon szer elnök, ha — budapesti mintára — hangversenyeken olyképpen fednék be a zenekari árkot, hogy a vonóskar kiülhetne rá. Ezzel a teljes ének- és zene­kar három méterrel közelebb jutna, szinte a közönség köré­ben muzsikálna és a férfikar kiszabadulna a színpad nyo­masztó mélyéből Hogy ez akusztikailag mekkora Javu­lást okozna, az felmérhetetlen. Veress András HíltKK A fotóriporter álma V. ,;>( Bizonyára minden pécsi No persze, nem eszik olyan megcsípné magát, nem álmo- forrón a kását.,, De azért dik-e, ha egy szép napon a már több mint két éve lebon­tott Rákóczi úti épület helyén ezt a modem kétemeletes lakó­épületet találná, valami már történhetne ezzel a rommal is, mert elvégre mégiscsak közművesített terű* let* «-a A LEÖWEY gimnázium negyven tanulója két hétre tanulmányi kirándulásra megy a Szovjetunióba, — A SIKLÓSI nőtanács kertészeti tapasztalat-átadást szervez a beremendi Dózsa Termelőszövetkezetben) — A NAGYHARSANY1, máriagyűdi, siklósi és diós- viszlói tsz-ekből naponta mintegy 300 mázsa cukorbor­só érkezik a pécsi zöldségbol­tokba« Autóbusz különjáratot indít a Pécsi IBUSZ Iroda Június 5-én, vasárnap Budapestre, Indulás Pécs ről reggel 5 órakor, visszalndulás Budapestről este 8 órakor. Rész­vételt díj vacsorával együtt 138.— forint. ********* ................................... ww ««iw ************** BERKESI ANDRÄS: Sva hátrasimította a haját, «— Mit? — kérdezte. De in­kább önmagához intézte a kérdést, mint a férfihez. —> Frédi — folytatta halkan, el­gondolkodva, — én tisztán lá­tom önmagamat, életemet, jö- vőmet. Nincsenek ábrándjaim, illúzióim, •— Mondd, ez érdekeli Éva egy kis ideig hallgatott. Azon gondolkodott, hogy el­mondja-e Őszintén érzéseit. Tudta, hogy Frédi valamire készül, nem ok nélkül vallat­ja. Tegnap óta megint nem volt kábítószere, és a kokain hiánya már erősen éreztette hatását. Megint szerencsétlen­nek, kiszolgáltatottnak érezte magát. Mi történhet, ha Őszin­tén beszél? Sorsát nem kerül­heti el. S talán Őszinteségével segíthet magán. S ha tényleg új életet kar kezdeni, ha sza­kítani akar a szennyel, la gya­lázattal, mely tapadás csápok­kal körülfonja a testét, akkor egyszer meg kell tenni a kez­dő lépéseket, akkor le kell gyűrni félelmét, akkor bele kell nézni abba a kegyetlen szembe. ,. — Nézd, Frédi, mi vagyok én? Mi lett belőlem, Sőnyi Évából? Sónyi ezredes lányá­ból? Tudod te, hogy kik voltak azok a Sónyiak? Nem tudod, mert te nem éltél Magyaror­szágon. — Rágyújtott. A ciga­retta idegesen mozgott hosszú újjal között. — Engedd meg, hogy igyam valamit. így nem tudok beszélni, Nincs bátorsá­*“ Igyál —* hallotta a férfi beleegyező hangját. Felállt «; a szekrényhez ment. Italt ho­zott. Rumot, mert azt szerette Letette az üveget és a két tal­pas poharat. RemegO kézzé töltött. Nem félig, hanem tele Szó nélkül felemelte. Fanyai mosollyal a férfi felé mutatta és kiitta mind. Frédi csak a nyelvét ízesítette meg. — Látod, ez lett belőlem *~ tette le az üres poharat az asz­talra. — Ebben benne van az egész életem. Valamikor meg­haltam volna, ha megiszom egy ilyen pohár rumot, Most? t— Halkan felnevetett. — Most megihatok három ilyen pohár­ral, akkor sem érzem. Iszom, mert innom keli. Iszom, pe­dig tudom, hogy minden csepp je méreg. Valamikor csak a vőlegényemé voltam, és öröm­mel, tiszta szívből adtam ma­gamat neki. Most annak kell lefeküdnöm és iáikkor, amikor te, vagy más parancsot ad. Nem akartam én Ferié lenni és azoké, akikkel a U paran­csotokra le kellett feküdnöm. És a tied sem akartam lenni. Nem. Senkié. Csak a vőlegé­nyemé. Es sokáig azt hittem, hogy megmaradhatok neki úgy, ahogy itthagyott, Es ma­radhattam? Vjabb cigarettára gyújtott. Szeme csillogott, A szavak őszintén, a ezive mélyéből törtek elő. Átélte mindazt, amit mondott, fFolytatdea kövfOeszikJ Minden hónap negyedik keddjén a városi rendőrkapitányság épüle­tében (Kilián György u. 3.) I. em. 55. sz. szobájában fl—1.1 óráig ;ir; Cérnái János s. alazr. fogadónapot tart) — A BARANYA megyei Építőipari ES, a Komlói Út­építő Vállalat részére tsz- bekötőuitakhoz nagy mennyi­ségű kerékvető, hidáteresz és útkorlát készítését kezdi el a napokban. Készülődés az építők napjára Immár hagyományossá vált építők napját június 5-én ünneplik megyénkben is. Építőipari vállalataink székhelyén, mintegy öt he* lyen tartanak ünnepségeket, A Baranya megyei Építő* ipari Vállalat a Tüzér utcai szálláshelyen tartja ünnep* ségeit, melyen részt vesz a Tervező Vállalat, az ÉPFU, az 506-os iparitanuló-intézet, a parkettaüzem és a Tervező és Kivitelező Vállalat is. Az ünnepségen kultúrmű* sorral, sportműsorral, torna* bemutatóval szórakoztatják a dolgozókat. Az építők nap* jártak pontos műsorprogram* járt lapunkban közölni fog* juk, ^ A városi nőtanács Jogi bizottság* ma délután fél 6-tól fél 7 óráig a városi nőtanáos helyiségében (Szé­chenyi tér 163 Jogi tanácsadást tart. VÁSÁRLÁSI KÖNYVECS­KÉT KAPNAK A KÉPESLAP- VASARLÓK a Bem utca és Te­rét utca tarkán lévő mintatraftk- ban. A vásárlási könyvecskébe csak a képeslapgyüjtök képes­lap-vásárlásait jegyzik be és a legtöbbet vásárlók az év végén kedves ajándékban részesülnek. E trafikban nemcsak a pécsi, hanem a vidék 1, baranyai la­pok, tehát a sikondai, harkányi, siklósi, abaligetli komlói stb. lapok Is nagy választékban kai>* hatók. ISI 096 A m. kerületi Hazafias Népfront Elnökség« értesíti « 37. és 42. vá­lasztókerület lakosságát, hogy Jú­nius t-án; csütörtökön délután 6 órakor a Pedagógiai Főiskolán összevont tanácstagi beszámolót tart. Tanácstagok: Szélig Rezsó- né, Kreka Béla, Nagy György) Előadó: Kreka Béla kerületi ta­nácstag. A választókerülethez tartozó utcák: Ifjúság u., Csoroni- ka dűlő, Felsö-Makár, Felső-Makár tető, Jakabhegyl út, Ürögl út. A pécsi városi rendőrkapitány­ság felhívja mindazon személye­ket, akiktől FUlp János pénzt csalt ki. Jelentkezzenek a város! kapi­tányság L emelőt 73. sz. helyi*** *-* Hány éve dolgozol mz amerikaiaknak? kérdezte m férfi, te Három éve. r— És a vőlegényed? >— Az négy éve... negyvenöt­től kezdve,a — Éva lehajtot­ta a fejét. Nem bírt a férfi szemébe nézni. — Téged a vőlegényed szer­vezett be, <— Igen. Rajta kívül még ki tudja, hogy kémkedsz? i— Senki. — Mikor a vőlegényedet le­tartóztatták, te hogyan marad­tál szabadon? — Nem vallott rám, ét sem­mi bizonyíték nem volt.,. *— Értem — válaszolt Frédi. *— És mondd csak, de nézz a szemembe — szereted még a vőlegényedet? <— Szeretem« —i Megmentése érdekében mire volnál hajlandó? Éva habozás nélkül rávágta: *— Mindenre! •— Még saját életedet is fel­áldoznád? —■ Fel. Az én életem már úgysem ér semmit — felülte halkan a lány, - v m Mit érte*a ««pl (TC0 Ugyanebben az időben Frédi Sónyi Évánál tartózkodott. A lány érezte, hogy valami bánt­ja a férfit. Frédi szemében lát­ta a kegyetlenséget, és megint a félelem markolta össze a szí vét. Eszébe jutott mindlaz, amit Wíldmann annak ide­jén elmondott a férfiről. „Soha se felejtsd el, hogy Frédi ke­gyetlen. Nem ismer tréfát, Könyörtelenül leszámol mind­azokkal, akik útját állják, vagy elképzeléseit keresztezik. Vigyázz, Éva, nagyon vigyázz!" Szinte hallotta a főpincér hangját. Frédi ott ült az állőlámpi alatt, és mereven nézte őt. Szeme most nem mosolygott. A jégcsapok csillognak olyan hidegen, mint ahogy most a férfi szeme csillogott. Éva sze­rette volna megszakítani a ki* nos csendet, de nem merte. Kényszeredetten mosolyfjott, a férfi nem viszonozta, és ez a hideg merevség elzárta a köze­ledés további útját. — Ülj idei — parancsolta Frédi, és a szemben lévő fo­telra mutatott. Hangja kimért volti A lány szó nélkül vngv- Üqltnp&keddtt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom