Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-19 / 117. szám

2

NAPLÓ

I960. MAJTTS n.

Hruscsov elvtárs párizsi sajtóértekezlete

í (Folytatás az 2; oldalról.)

r

De a politikusok kibúvói, sőt fél-beismerései sohasem tették lehetővé, hogy megszabaduljanak a történelem előtt viselt felelősségüktől. Még a gyermeknek is azt szokták mondani: „Ha rossz fát tettél a tűzre, valid be és Ígérd meg, hogy többé nem teszel ilyesmit”. Mennyivel fontosabb, hogy államügyekben is nyíltan beismerjék az elkövetett hibát és levonják az összes szükséges következtetéseket!

Nem értene meg bennünket sem a szovjet nép, sem egyetlen ország közvéleménye, ha beérnénk az Egyesült Államok elnökének kibúvóival és azzal a „kegyével“, hogy 1901. januárjáig a Szovjetunió fölött szüneteltetik a repüléseket.

Csak csodálkozhatunk Eisenhower fenyegetéshez hasonló nyilatkozatán, amely szerint az Egyesült Nemzetek Szervezete élé szándékozik terjeszteni „nyílt ég*M»rvét Miután a Pentagonban meggyőződtek róla, hogy a szovjet ég felé vezető út zárva van az amerikai kémrepülések számára, szemmel láthatólag elhatározták, hogy ugyanilyen célból az ENSZ lobogója alatt küldenek majd repülőgépeket*

ügy vajOk, m. Egyesült Nemzetek Szervezete nem az Egyesült Államok egyik állama* nem a Pentagon flóklntézete és vissza fogja utasítani est a megalázó szerepet.

A szovjet kormány sajnálja, hogy most nem sikerült megtartani a csúcsértekezletet. De — amint már mondottam — nem helyezkedhettünk más álláspontra*

Mindent megtettünk, hogy jól előkészítsük a négyhatalmi kormányfői találkozót, de egyes forrófejű amerikaiak megtorpedózták ezt mielőtt még megkezdődhetett volna.

Ismétlem uraim, a Szovjetunió szilárdan a békés együttélés, a tárgyalások* a kölcsönösen elfogadható ésszerű

Nyilatkozatának elhangzása utón Hruscsov váratlanul szót kért b kijelentette, hogy szeretne még valamit elmondani. Közölte, úgy értesültek, hogy Adenauer néhány emberét ide küldte erre a konferenciára. — Lehet — mondotta Hruscsov —, hogy olyanok is vannak közöttük, akiket annak idején már Sztálingrád ellen is elküldték és ezeknek azt a feladatot adták, hogy zavart keltsenek a konferencián.

Határozott szavakkal mondta el, hogy a nagy szovjet nép képviselőjeként érkezett ide, amely Lenin zászlaja alatt halad és dicsőségesen építi a kommunizmust; amely legyőzte a hitleri fasisztákat és nem riad meg semmiféle fenyegetéstől.

Lelkes és erőtől teld szavaira egyrészt hatalmas tapsvihar, másrészt provokációs közbeönök közül többen azt írják cikkeikben, hogy az amerikai légikalózok repülései a Szovjetunió felett csupán „kis incidenst’1 jelentenek. Önök itt különböző államok sajtóját képviselik, én pedig megkérdezném önöktől: hogyan tekintenének kormányukra, ha az közömbösen, nemtörődöm módon szemlélné, hogy olyan országok katonai repülőgépei röpködnek városaik felett, amelyekről önök időnként, mint esetleges háborús ellenfélről írnak? Tisztelnék önök az ilyen kormányt? Talán önök vagy családjuk nyugodtak lennének, ha idegen katonai repülőgép zúgna el a fejük felett?

A szovjet embereknek is joguk van ugyanígy gondolkodni, annál is inkább, mert hazánk népei két kívülről ránk erőszakolt véres háborúra emlékeznek, két olyan háborúra, amely az emberek tízmillióit ragadta el!

Tanúlságos, hogy azok a kormányok, amelyek eléggé meggondolatlanul odaadták országuk területét a szovjetellenes agresszív kémrepülések előkészítésére és lebonyolítására, most kénytelenek ilyen vagy olyan mértékben mentegetőzni a közvélemény előtt és elhatárolni magukat az amerikai szoldateszika tetteitől.

Úgy látszik, kezdik érteni — s meggyőződésünk, hogy a közei jövőben mindenki meg fogja érteni, aki amerikai támaszpontokhoz területet engedett át, — hogy ilyen dolgokban nem ismerünk tréfát*

megállapodások híve. Továbbra is ebben az irányban dolgozunk, s az a meggyőződésünk, hogy valamennyi nép megérti békeszerető politikánkat és azzal együttérez*

Szeretnők hinni, hogy a nyu gáti hatalmak vezetői is erre törekednek, majd s hatnyolc hónap múlva, új, kedvezőbb körülmények között, Ismét találkozunk partnereinkkel. Ha őket érdekli a találkozó és beleegyeznek ebbe, akkor megteremtik az ehhez szükséges politikai légkört.

kiáltások hangzottak fel a teremben. ö azonban nem zavartatta magát és még emeltebb hangon folytatta:

— Várj egy kicsit provokátor, hallgass!

— Nem titkolom, hogy szeretek küzdeni a munkásosztály ellenségeivel. Jólesik látnom, amikor dühbe gurulnak. Hazánk olyan óriás, amely a kommunizmus végső győzelméig harcolni fog.

— Amikor az önök hurro- gását hallom, a nagy német forradalmár, Bebel szavai jutnak az eszembe: „Amikor ellenségeim gyaláznak, akkor bizonyos vagyok benne, hogy helyes úton járok”.

Hruscsov erélyes fellépése megdöbbentette a zavartkeltő- ket és helyreállt a csend. Ezután Hruscsov bejelentette, hogy most már hajlandó válaszolni a kérdésekre.

Vagyis nem hajtanak végre provokációkat a szocialista országok ellen és arra törekednek, hogy megvitassuk és meg oldjuk a rendezésre megérett nemzetközi problémákat.

Ez az időpont hamarabb is elérkezhet, de csak akkor, ha mindenki megérti, hogy senkinek sem sikerülhet semmiféle provokációval megfélemlíteni sem a Szovjetuniót, sem a szocialista országokat. Lehetetlen megtörni bennünket,

Velünk csak egyenlő alapon,

fenyegetés és zsarolás nélkül lehet és kell beszélni.

Meg szeretném köszönni De Gaulle tábornok, francia köztársasági elnöknek, hogy lehetővé tette a kormányfőknek a párizsi találkozót, s hogy erőfeszítéseket tett a csúcsértekezlet megtartásáért, továbbá azért, hogy találkozóink a program szerint folyjanak le és megfeleljenek azoknak a céloknak, amelyek ide hoztak bennünket.

Ma búcsúlátogatást tettem Franciaország elnökénél. Eszmecserénk során örömmel láttam, hogy közösen törekszünk újabb erőfeszítéseket tenni kapcsolataink minden irányú fejlesztésére és szilárdítására.' Üdvözlöm ezt a törekvést és megelégedéssel nyugtázom, hogy e fontos kérdésben egy véleményen vagyunk az elnökkel.

Elismeréssel kell szólnom Macmillan brit miniszterelnök úrról is, aki buzgalommal és szorgalommal rajta volt, hogy a csúcsértekezlet megvalósuljon*

Igaz ugyan, hogy bizonyos

sajnálkozásnak is hangot kell adnom. Ha ugyanis Franciaország elnöke és Nagy-Britannia miniszterelnöke a szövetségesi kapcsolatok helyett a tényeket tárgyilagosan értékelte volna és nagyobb akaraterőt tanúsított volna, lehetséges, hogy az Egyesült Államok vezetői kénytelenek lettek volna elítélni agresszív cselekményeiket Ez pedig lehetővé tette volna a csúcsértekezlet meg tartását, s azt, hogy az értekezlet meghozza a világ népei által oly nagy reménykedéssel várt hasznos eredményeit.

N. Sz. Hruscsov befejezésül megköszönte a résztvevők figyelmét, majd a feltett kérdésekre válaszolt*

A második kérdés íffV hangzott: Ha a Szovjetunió úgy látja, hogy az igazság a Szovjetunió oldalán van, nem lett volna-e helyesebb és előnyösebb, ha most tartják meg a tárgyalásokat és nem halasztják el azokat 6—8 hónappal?

Hruscsov ezt válaszolta: Mi a csúcsértekezlet megtartását akartuk — hiszen ezért jöttünk Párizsba. A szovjet küldöttség hajlandó lett volna most leülni tárgyalni, ha az amerikaiak elismerik annak az agressziónak a tényét, amit a Szovjetunió ellen elkövettek. „De hogyan üljünk le tárgyalni az agresszorral?” — kérdezte Hruscsov.

A következő kérdést a hamburgi Die Welt tudósítója tette fel: Vajon Hruscsov véleménye szerint továbbra is békés eszközökkel kell-e megoldani a nemzetközi kérdéseket?

Hruscsov válasza ez volt:

szocializmust építő Német Demokratikus Köztársaság szívében van. Az NDK-ban szocialista rendszer, Nyugat-Berlin- ben pedig kapitalista rendszer van. így elkerülhetetlenek bizonyos konfliktusok, amelyek rontják a nemzetközi helyzetet. Ezért az a leghelyesebb, hogy Nyugat-Berlin legyen szabad város, vonják ki onnan a külföldi csapatokat és azután válasszanak a nyugat- berliniek maguknak olyan társadalmi rendszert, amilyet a legmegfelelőbbnek tartanak.

Hruscsov hozzátette, hogy holnap Berlinbe utazik, hogy ott találkozzék barátaival, Ulbrichttal és Grotewohllal. Kijelentette továbbá, az amerikai kémrepülőgép esete még inkább meggyőzte, hogy Nyugat-Berlin kérdését, mint a nemzetközi feszültség egyik tényezőjét, okvetlenül és minél előbb meg kell oldani.

A berlini Tag tudósítója feltette a kérdést: Hruscsov különbékét akar-e kötni most Berlinben?

Hruscsov válaszában kifejtette, hogy a német békeszerződést okvetlenül meg kell kötni, mert a háború maradványainak eltakarításában ennek igen nagy szerepe van. Eljön majd az az idő, — mondotta —, amikor ezt a békét meg is kötjük, de hogy ez mikor következik be, az a mi dolgunk.

Hruscsov hozzátette, hogy a Szovjetunió hajlandó megkötni a békeszerződést az Egye

A következő kérdés így hang zott: Milyen elkövetkező elnökkel szeretne tárgyalni az Egyesült Államok részéről? A kérdező még hozzátette: Hiszen ön most akarva, akaratlanul tényezővé vált az Egyesült Államok választási harcában?,

Hruscsov: Köszönöm, ez igen jó kérdés, bár nem könnyű rá válaszolni, de azért megpróbálom.

Elmondta, hogy amikor az Egyesült Államokban járt, sokféle emberrel találkozott, mun- kásoíkkal, a tőkések minden fajtájával. Neki azonban az volt a véleménye, hogy emberember mindegyik békét akar a maga módján. Vannak, akik nem értenek egyet a szocializmussal — folytatta. — Én például nem értek egyet a kapitalizmussal, de ez nem ok a veszekedésre, még kevésbé a háborúra. Bizonyos vagyok, hogy az amerikaiak nagy többsége nem helyesli a provokációs kémrepüléseket — meg kell tőlük kérdeznem, mit csináltak volna, ha a ml repülőgépeink hatolnak be az Egyesült Államok területe fölé. Az amerikai imperialistáknak meg kell érteniük, hogy nem lehet Ilyen repüléseket végrehajtani.

— Ami azt a kérdést illeti, van-e nekem megfelelő jelöltem az Egyesült Államok elnöki székére, azt válaszolom: igen, van.

— Emlékszem egy nagy amerikaira, egy nagy államférfira: Roosevelt elnökre, ö méltósággal képviselte a kapitalista világot. Megvolt azonban a kellő bölcsessége és megértette a békés együttélés szükségességét. Amikor meghalt vele együtt meghalt politikája is. De úgy véljük, eljön a nap,

sült Államokkal és a hitleri Németország ellen hadvisel-, többi hatalommal együtt.

— Ami az időpontot illeti, ez a mi ügyünk — mondotta. — Úgy fogunk tenni, ahogy az Egyesült Államok cselekedett Japánnal. Együtt harcoltunk Japán ellen, de az Egyesült Államok a békeszerződést nélkülünk kötötte meg Japánnal.

Hruscsov végül hangsúlyozta, hogy mostani berlini útja sokán nem kerül sor a béke- szerződés aláírására.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy ha Hruscsov és a Szovjetunió vezetői már akkor tudtak az amerikai kém-repülésekről, miért nem vetette fel ezt Hruscsov Eisenhower előtt a Camp David-i tárgyalásokon?

— Szándékomban volt, hogy ezt megteszem, amikor Camp David-ban voltam — válaszolta Hruscsov. — Éppen igen jól beszélgettünk egymással. Eisenhower azt mondta nekem, hívjon engem „My Friend”-ne(k és én önt „Gospo- gyin Hruscsov“-nak hívom majd. Már épp ott tartottam, hogy erről beszéljek vele, majd azt mondtam magamban: — Nem, valami nincs rendben a barát körül és igazam volt. Amikor elcsíptük a tolvajt, ő azt válaszolta nekem: én nem vagyok tolvaj, csak a mi politikánk,

amikor az Egyesült Államokban olyan emberek kerülnek hatalomra, akikkel nemcsak hogy jó, hanem baráti kapcsolatokat is teremthetünk, leghőbb óhajunk, hogy baráti kap csolataink legyenek az Egyesült Államokkal. Nincsenek ellentmondó érdekeink. Egyetlen valami választ el bennünket: politikai rendszerünk különbözősége.

— Jönnek még jobb idők is. Mi jó viszonyt akarunk az Egyesült Államokkal és szeretnénk, ha olyan elnököt választanának, aki jó viszonyban akar lenni hazánkkal is. Nem akarok beavatkozni az amerikai választási hadjáratba. Az amerikai nép maga választja meg, kit akar elnökéül. De azt szeretnők, hogy ez az elnök legyen bölcs és méltó az elnöki tisztségre, értse meg, hogy a világnak békében kell élnie. Ha nem ilyen elnököt választanak, akkor lesz türelmünk várni. Ha a következő sem lesz ilyen, tovább várunk. Van időnk. A ml ügyünk igaz ügy, jó úton fejlődik és mi haladunk tovább a kommunizmus felé. Ha ebben a versenyben a kapitalista országok elmaradnak mögöttünk, akkor segíteni fogunk nekik és szívesen megosztjuk velük a szocializmus építésének jó tapasztalatait.

Hruscsov ezután lelkesedéssel beszélt azokról a nagy eredményekről, amelyeket a Szovjetunió népe kivívott.

— Jöjjenek, látogassanak el hozzánk — mondotta — minden további nélkül megkaphatják a vízumot. Azok, akik itt hurrogtak, ők is jöjjenek el, őket is beengedjük, nézzék meg, hogyan élünk mi, szovjet emberek. Hátha még ők is tanulnak tőlünk emberséget*

Ha újra kezdik az atomkísérleteket, a Szovjetunió is hasonlóképpen cselekszik

Azt hitiem, hogy az amerikaiak szeme az utolsó percben felnyílik

Szeretnők hinni9 hogy hat—nyolc hónap múlva ismét találkozunk partnereinkkel

Hruscsov elvtárs válaszai az újságírók kérdéseire

Leghőbb óhajunk, hogy baráti kapcsolataink legyenek az Egyesült Államokkal

A Daily Sketch tudsítója az iránt érdeklődött, hogy folytatják-e a legégetőbb

nemzetközi kérdésekről megkezdett tárgyalásokat és különösen a genfi atomértekezlet tárgyalásait.

Hruscsov azt válaszolta, ha a nyugati hatalmak kérik, a tárgyalások folytatódni fognak. A Szovjetunió mindig hajlandó erre, s akkor meg is lehet egyezni. Ha azonban az amerikai imperialisták újra kezdik az olyasfajta kísérleteket, (hlint amilyen az U—2 repülő- isép esete volt, akkor nem le- iMt sió ággyal agakról. Ha peI dig az atarrikisérleteket kezdik újra, akkor a Szovjetunió is hasonlóképpen cselekszik.

Hruscsov « kifejtette: a tárgyalásokra eddig az volt jellemző, hogy az amerikaiak nem akartak leszerelést, csak az ellenőrzött leszerelés címén űzött kémkedésre akartak ürügyet találni. Ha e2t az irányzatot folytatják, akkor a Szovjetunió az ENSZ-hez fordul és a közgyűlés elé viszi a leszerelés kérdését. A Szovjetunió az igazi leszerelés és az igazi ellenőrzés híve, ezt akarja

megvalósítani.

„Igen. Újból hangsúlyozom,

a mi politikánk mindig az volt, hogy a vitás kérdéseket nem háborúval, hanem békés tárgyalásokkal kell megoldani. Ez az a politika, amelyet mindig hirdettünk és továbbra is magunkénak vallunk”*

Nyuga t-Berlin kérdését minél előbb meg kell oldani

A következő kérdés Németországra és Nyugat-Berlinre vonatkozott.

Hruscsov válaszában kifej- wita, Zofj Nyűgéé-Barién a

A Combat szerkesztője kérdésében ezt hangoztatta:

— Általánosan elismeri, hogy Hruscsovot jószándék vezette amikor az „U—2“ repülőgép incidense ellenére eljött Franciaországba. Szeretné azonban tudni, vajon a francia köztársasági elnök békéltető akciói miért nem segítették a megegyezéshez, a konferencia létrejöttéhez. Ha pedig már így történt, hogyan értékeli Hruscsov: De Gaulle közvetítő szerepe a béke érdekét szolgálta-e? „Párizsba természetesen úgy jöttünk, hogy tudtunk az Egyesült Államoknak a repülőgép

incidens ügyében elfoglalt álláspontjáról — válaszolta Hruscsov. Azért jöttem, mert azt hittem, hogy az amerikaiak szeme az utolsó percben felnyílik.11 — Az amerikaiak bocsánatot kértek Kubától, amikor ott lelőttek egy betolakodó amerikai repülőgépet. A Szovjetuniótól, a szocializmus országától azonban nem akarnak bocsánatot kérni. Mindegy, ez az ő dolguk, ez más kérdés, becsület és nevelés dolga.

Ami De Gaulle közvetítő szerepét illeti, Hruscsov kifejtette azt a véleményét, hogy a francia köztársasági elnök nwgtatt minden tói* telhetőt,

Hogy közvetítése miért ner volt eredményes, azt ő - Hruscsov nem tudja megmos dani, ezt a kérdezőnek mags tói De Gaulle elnöktől ke megtudakolnia. Bizonyos, hog a Szovjetunió nem volt oka közvetítés eredménytelenségé nek. Eisenhower elnökkel D Gaulle elnök beszélt, neki kel tudni mi okozta a kudarcot.

De Gaulle az elvek emberi becsületes ember. Ha kimond ja a szót, meg is tartja. D egy szövetségesről van szc sőt egy olyan szövetségesről akit vezérnek tart, s altit ner kezelhet úgy, mint egy tolvaj! Ilyen helyzetben hogyan ítélj' el valaki szövetségesét? E már a szövetségeseik viszonyé nak kérdése. Ha őszintén be szélhetek, megmondom: ha í mi szövetségesünkkel történi! Ilyesmi, azt mondtuk volní neki, hogy nem helyes, ami tett. És ha mégis megtette, bo csánatot kell kérnie érte. D< hát ez a szocialista erkölcs kommunisták erkölcse égés: másfajta, mint a kapitalistáké A Szovjetunió és Francia- ország viszonyáról szólví Hruscsov hozzátette: a két ország kapcsolatai jók. Kijelentette, hogy nagyon elégedett 6 De Gaulle elnökkel folytatott szerdai beszélgetésével és az a véleménye, hogy a francia- szovjet viszony nem romlik, sőt javulni fog. Kifejezte azt a meggyőződését, hogy a francia köztársasági elnök folytatni akarja a két ország kapcsolatainak javítására irányuló törekvéseit.

— Nagyrabecsüljük De Gaulle tábornokot és a francia népet, — mondotta:

Ezután megkérdezték N. Sz. Hruscsovtól, hogyan értékeli azt a tényt, hogy Gates amerikai hadügyminiszter Párizsból elrendelte, helyezzék készültségbe az Egyesült Államok haderejét.

Hruscsov kijelentette, hogy nem olvasta ezt a hírt. De ha ez igaz, ez kétségtelenül provokáció, ami csak bonyolítja a helyzetet és arra szolgál, hogy az amerikai népet megfélemlít sék, még jobban megkopasszák az amerikai adófizetőt. Lehet, hogy provokáció — mondotta Hruscsov — de az is lehet, hogy egyszerűen csak gyávaság. De a gyávaság ugyanolyan veszélyes lehet, mint a prove» káció. Gyávaságból még háborút is ki lehet robbantani.

— Én nem ismerem Gates!, nem tudom mennyit ér, de ismerem barátomat, Malinovsz- kij marsallt, a nagyszerű katonát, aki hősiesen harcolt az első világháborúban Francia- országban a német imperialisták ellen és a második világháborúban a német fasiszták ellen, ö szocialista hazánk hű fia. ö nem rendelt el riadót és nem is fog elrendelni* De azt megmondhatom, ha fenyegetni akarnak, más országokat válasszanak célpontul, mert minket nem lehet megijeszteni.

A Neues Deutschland tudósítója ezután megkérdezte Hruscsovtól, véleménye szerint miért változott meg Eisenhower álláspontja

Camp David óta, mert most nyilvánvalóan egészen másként viselkedik, mint akkor.

Hruscsov utalt rá, hogy a legreakciósabb amerikai körök, a Pentagon, a hadügyminisztérium gyakorolnak nyomást Eisenhowerra, ők küldték a kém-repülőgépet a Szovjetunió fölé, az ő nyomásuk a magyarázata Elsenhower megváltozott magatartásának

A békés együttélés hívei vagyunk

Az utolsó kérdés arra vonatkozott, hogy szándékszik- e Hruscsov Latin-Ameriká- ba, pontosabban Braziliábá utazni, s hogy mi a véleménye a latin-amerikai helyzetről, továbbá, hogy véleménye szerint — van-e szerepe Lat in-Amerikának az elsőrendű fontosságú világ- politikai kérdések megoldásában?

A kérdés első részére Hruscsov azt válaszolta honv Brazíliába még nem hívták meg,

(Folytatás a 3. oldalon)