Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-15 / 114. szám

4

NAPLÓ

I960. MÁJUS 15.

Széehtniji Qstván

óriási köszörűgép

száz éve halott

N

éhány nap előtt a Tudománya-; Ismeretterjesztő Társulat történészeinek országos vá lasztmánya Sopronban többnapos értekezletre gyűlt össze, egy igen jelentős társadalom- történeti hagyaték értékelésére Az 1860. évi Széchenyi tragédia centenáriumán a kegyelet új tüzeket gyújtott annak az em bernek a tiszteletére, akiről a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Főbizottsága és Történettudományi Intézete az ez évben közzétett, emelkedett tézisei ezzel a tiszteletadással zárulnak: életműve haladó múl tunk szerves alkotórésze, emlékét azok sorában őrizzük, akik az emberiség haladásának úttörői voltak, alkotásai nagy tettekre, új erőfeszítésekre lelkesítik napjaink új országot, új társadalmat építő nemzedékét;

Az értekezlet egyik napján meglátogattuk Széchenyi Istvánt. A megrendülés némaságával álltunk a nagyczenki sírboltban a Széchenyi-nemzedé- kek ősi és újabb márványtáb"

Iái előtt. Az egyik fölött Jászai Mari színezüst koszorúi csillogtak a fáklyák fényében. Emberi könnyünk remegő szivárványán át még egyszer meg jelent előttünk az ellentmondásokban is egységes, a nemzet előtt értékes, drámai mozzanatokban gazdag emberi pályafutás;

A halált kővető évtizedek

változó politikai érdekek fényében hol ezt. hol meg azt a Széchenyit magasztalták, akinek eszmei hagyatéka így csak mozaikszerűségében hathatott.

De így is nagy és maradandó maradt, mint Prometheus már ványtorzója Rodin művészi keze alatt. Részben ez is oka annak, hogy értékelésének változatossága az akkori és a „mai” Széchenyi sokszor téves egybevetése miatt a Széchenyit illető mérlegelés évekig elmaradt. Az utóbbi évek tartóz- tákj kodása Széchenyi értékelésénél sokakban kételyt, a feltétel nélküli híveknél pedig bizonyos aggodalmat keltett. A centená- ris alkalom új „szoboravatása’ a marxista értékelés tükrében mégis kijelölte Széchenyi István méltó helyét a XIX: század magyar történelmében Az elmúlott évszázad idealizá* lási törekvései, felmagasztosító szándékai, mint erős fény szemlencsére, szűkítően befolyásolták a Széchenyi kérdésnek szépítésnélküli nagyszerűségét.

A nagyczenki határra most hogy néhány napja ott jártunk, ta vaszt váró esős nap borult. A láthatáron messze a isz-ek smaragd táblái olvadtak zöld tengerré. Arra gondoltunk, hogy az egykori Nagy Parlag felszámolásának első gondolata itt, ezen az idillikus tájon érett programmá. Széchenyi kedvenc platánjai alatt idéztük a shakespeare-i értelemben is tragédiákat rejtő kort „mely őt teremté, mintsem ő a kort.” amint Kossuth Lajos mondotta róla;

Autók néma sora állt a kőkerítés mellett, melyen túl 1960 tavasza bontott zöld sátrai 1860. nagy ravatala fölé; Hivatalosak, nem hivatalosak, munkások és parasztok, a csend és levett kalap megille- tődésével. Milyen verset írhatna költő a percről, amelyben az áhitat várakozását madarak éneke, új virágos lombok szimfóniája töltötte meg; Néma sorokban távoli magyar tájak küldöttei hoztak ide az egykor nagy vívódó pihenéséhez szívet és hálát. Minden lépés, mely közelebb vitt hozzá, egyegy törekvést társított, mely őt magát, és küzdelmei ér telmét jelentette: a feudalizmus felszámolása, a jobbágyság felszabadulása a „munkásság némely csorbáinak” megszüntetése, a robot és kilenced eltörlése, a nemesi ösiség — a feudális rend kiöregedetten is konok bástyájának lebontása, és így tovább, a magyar Nagy Parlag mindmegannyi ítélete, most mintha még továbbra növelte volna szemünk előtt a iMd- nagyczenki halmokat.

Feketekendős asszonyok hajoltak meg a hatalmas kripta homlokzatának dór oszlopai előtt Lelki szemeink előtt felhők magasságába emelkedett a politikai szószék, amelyről bár osztályprogrammal, de már a hegeli fejlődés tézisével hang zott el a polgári forradalom felé haladás humanitárius prog ramja, a Hitel, a Világ. Stádium mérföldkövek, mindmegannyi karéjok a népek évszázadok óta elveszett sótlan kenyeréből.

Nem feladatunk itt. a százéves fordulón Széchenyi reformrendszerének ellentmondásait részletezni, melyek részben osztályhelyzetéből, részben a reformkorszak politikai sajátosságaiból keletkeztek. A magyar Laokoon volt ő. harcolva saját osztályával önmagáért és harcolva a régi rend ki- gyóölelése ellen fiaiért, a népért:

— Nem hulló csillag volt — hallottam halkan a nagyczenki kövek között;

débb a déli fülkében egy üvegláda. Egy darab csontszilánkkal. amely 1860. április 8. előtt egy lángelme csontházának tartozéka volt Döbling! Az árnyék. A kripta árnyékos szögletén mintha most is a Nagy Magyar Szatíra kéziratára leselkedő császári fogdmegek lapultak volna.

Szemben a döblingi dolgozó- szoba fényképe. Az ismert ka- rosszékkel, ahonnan a csontszilánk halálos ívvel hullott a könyvek közé:

A látomás folytatódott.

1848. szeptember 5. Ausztria ultimátuma. Széchenyi első sikertelen öngyilkossági kísérlete. Aztán a fekete kocsi, mely először vitte őt Döbling felé. Az út szélén hajadonfőtt jobbágyak. Hiába, aki a népet szerette, meghalt, vagy lecsuko

Egy mokány nagyczenki aggastyánnal beszélgettem. A híres Széchenyi jegenyenyárfa sorra mutatott:

— A parasztok, meg ezeknek a fáknak fiai álltak neki búcsúsort.

A szeptember 5-i fegyverlövés a nép hősi harcának nyitánya, a víz áradása, mely a Petőfitől megvereelt gályát elragadta. Alig egy év múlva az aradi sáncok sortüze a lezáró opus, amely nem Sebastian Bach hangszerein, hanem báró Alexander Bach börtöneiben rés ónál t:

Amerre csak nézünk a nagyczenki föld alatti otthonban, a poriadás asilumában, mindenünnen egykori nagy szándékok ereje dermed a rózsaszínű márványokon. Amott Széchenyi Pál kalocsai érsek, száz évvel korábbi ős fekszik üvegkoporsójában. Rákóczival is tárgyalt titkon. De elérte a bécsi kamarilla keze, a kézben pedig arzénes pohár volt

A késő délutáni nap, amikor a kriptatemplomból feljöttünk, egy pillanatra mégis áttört a felhőkön és zöld övegként ragyogott a határ;

Társadalmi Szemle ez évi február Széchenyi méltatása a zárósorok között ezeket is mondja: népének sze- retete, az emberiség haladásába vetett hite, áldozatkészsége, akaratereje, alkotó szenvedélye, mindennapjainak szívós gyakorlati munkássága — igen, ezek ma is tanításunkat szolgálják.

Mert ő nem hulló csillag.

A nagyczenki temető is tanulság számunkra. Kívánságára ő is ott nyugszik polgárok és parasztok, egykori zsellérek között. Akiknek és akikért élt.

dr. Vörös Márton

A

A2 óriási köszörűgép „megsi mogatjcr a présformákat. Egy-egy ilyen sfmogatdsnál szikraeső száll a levegőbe. A présformákra nagy feladat hárul a brikettgyártásnál. Felületének tükörsimának kell len- nie. Nem kevesebb, mint 50 ezer tonna nyomás nehezedik a brikettgyártás közben rájuk. Rónai Miklós, a Csepelen végzett fiatal hidasi szakmunkás szakszerűen kezeli a köszörűgépet.

wvv'.ywwyywyvyy¥vvyy>!yyy^

Freiberg — Essen — Bécs — Pécs

— Még tavaly történt — mondja dr. Ember Kálmán, az Országos Bányaműszaki Főfelügyelőség főmérnöke, — ami kor kinnjártam Freibergben, a Nemzetközi Bányászati Napok alkalmával. Igen értékes előadások, viták, hozzászólások hangzottak el. Amikor az ösz- szefoglaló megtartásáról, levezetéséről esett szó, szinte egyöntetűen, mindenki Kari Schultzéra, az Esseni Szilikózis és Porkutató Intézet igazgatójára szavazott. Innen a mi ismeretségünk, barátságunk. Megkérdeztem akkor őt, nem vclna-e lehetősége egyszer hoz zánk is ellátogatni. O igennel válaszolt.

— Mi már régebbi levélbeli kapcsolatban állunkéSchul- tze úrral — mondja Szirtes elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatási osztályának vezetője — és ennek alapján nemrégiben egy fiatal mérnök kollégám, Vékényi Henrik kíséretében meglátogattuk Schultze úr intézetét és tanulmányoztuk az ott folyó munkát. Visszafelé résztvettünk Kari Schultzeval együtt a Bécs ben megtartott nemzetközi por kongresszuson, majd együtt jöttünk Magyarországra.

— Rendkívül nagy érdeklődéssel jöttem Magyarországra. Nem jártam még az önök kedves, vendégszerető országában

— mondja a világhírű tudós

— és azért kétszeresen jól esik az a kedvesség, ahogy engem a Nehézipari Minisztériumiban, valamint az összes meglátogatott üzemben, városban fogadtak. Különös örömmel jöttem Pécsre, ahol kedves barátaimat látogatom meg. Ügy gondolom, hogy a bányászati egyesületben megtartott előadásom — amelyet igyekeztem rövidre fogni — sok kérdésre adott választ a magyar kollégáknak is. Igen nagy öröm r.iel tapasztaltam a meglátogatott pécsi bányaüzemekben,

Hétfőn mutatják be a Békétlen szerelmet

Beszélgetés a szerző^“1

Bárdosi Németh János és Horváth Mihály

kutató intézetben, hogy a porkutatással. szilikózis-megelőzés sei milyen nagy intenzitással, sokoldalú felkészültséggel foglalkoznak.

— A szilikózisveszély nemcsak a Ruhr-vidéken nagy, de hazánkban is, elsősorban Pécsett. Ezért mindent elkövetünk — mondotta Tamássy István tröszt-főmérnök — hogy az összes fellelhető tudományos és műszaki lehetőséget felkutassuk és felhasználjuk ennek a veszélynek a felism* résére, felkutatására, megeifc zésére.

— Nagyon értékesnek tartom magyarországi szakmai íapasztalat-csere utamat. Mindenekelőtt azzal az érzéssel utazom vissza hazámba, hogy itt sokoldalúan képzett, és igen jó felszereléssel dolgozó szakmai gárda áll a szilikózis-megelőzés szolgálatában. Másodszor pedig, hogy a közmondásos magyaros vendégszeretetről most már én is elmondhatok egyet-mást otthoni barátaimnak. Ügy vélem, hogy kap csolataink még melegebbek eimélyültebbek lesznek. Es ezeket a kapcsolatokat a szilikózis-kutatás, a humanitás ér dekában kölcsönösen kiesről* jük ezután is. Ezzel is segítjük a hagyományos nemzetközi bányászbarátságot — mondotta Kari Schultze, az Esseni Szilikózis- és Porkutató Intézet

QubiLeumL lianqoerienq

A Pécsi Kamarakórus tevékenységének egyik alapelve, hogy az önálló hangversenyek és más szereplések közepette helyet biztosítson a pécsi zeneszerzők és szövegirók olyan alkotásainak is, amelyek értékes kincsei a magyar zene- irodalomnak és egyben méltóképpen tükrözik a város és környék zenei hagyományait, zenei óietét.

Ilyen kötelezettségnek tesz eleget a Pécsi Kamarakórus, amikor május 17-én, kedden este fél nyolckor a városi művelődési házban Dr. Vargha Károly szövegíró és műfordító 25 éves szerzői jubileuma alkalmából a TIT rendezésében hangversenyt ad.

Dr. Vargha Károly neve nem ismeretlen a helyi és az országos énekkari műsorokban, újabb zenei kiadványok- aan, — hiszen alkotásaival immár negyedszázada szolgálja a magyar énekkultúrát. Dr. Vargha Károly néhány száz alkotásából nyújt

nét (A reményhez kivételével) Horváth Mihály komponálta. Mindnyájan lelkes Csokonairajongák vagyunk, s éveken át tanulmányoztuk a költő életét és korát, hogy a színpadi műben hűen adhassuk azt vissza a ma emberének. Nem vagyok színpadi szerző, nelkem inkább az volt a jeladatom, hogy irodalmi hátteret varázsoljak. A szövegkönyv szinte az első perctől kezdve változott a bemutató napjáig, hol a zeneszerző, hol a dramaturg, a rendező, hol pedig a szereplők kedvéért kellett egy-egy dalbetéttel bővíteni még. A daljáték egyik legszebb számát, a „Nekem a szív szava — szép muzsiká”-t például az utolsó nap írtam a szubrett kérésére. A bemutatóra 1956 március 2-án került sor. Egy hónapig volt műsoron a daljáték, s igen szép eifkölcsi és anyagi sikert is hozott, Bn, mént Urai

át egy csokorravalót a Pécsi Kamarakórus kedden este. Bevezetőt Agócsy László, a Zeneművészeti Szakiskola tanára mond. Közreműködik Braun Margit, Meggyesi Katalin, Nagy Sarolta, dr. Meláth Ottó. Zongorán kísér: Papp György- né, konferál: dr. Siptár Ernő. Vezényel: Dobos László és Til- lai Aurél.

Hétfőn megkezdődnek az írásbeli éreitségi vizsgák

A gimnáziumok negyedik évfolyamaiban véget értek az összefoglalók és hétfőn május

16-án országszerte megkezdődnek az érettségi vizsgák. A tételeket már valamennyi iskola megkapta. A kötelező tárgyakból az írásbeli érettségi vizsgát május 20-lg mindenütt befejezik. A szóbeli érettségi vizsgákat országosan június 1 és 30 között tartják. Az érettségire készülők száma az idén meghaladja • 27 ezret;

A pécsi ünnepi hetek keretében hétfőn este mutatják be a Pécsi Nemzeti Színházban oécsi szerzők müvét, a „Békéién szerelem" című daljátékot. Felkerestük a szerzőket, hogy i elbeszélgessünk velük a daljáték születéséről. i

— Hogyan született meg a ;

,Békétlen szerelem” gondo- i ata? — kérdeztük Bárdosi Né- i meth Jánostól. i

— 1955 őszén Horváth Mi- ; hály és Lippenszky István azzal a kéréssel keresett fel, ■ hogy írjak egy inzulgens indu- t ót készülő daljátékukhoz, amelyben a nagy magyar poéta: Csokonai Vitéz Mihály ; szerelmének állítanak emlé- , cet. 1955-re készültek a daljá- ékkal, a nagy költő halálának ' 150. évfordulójára. A daljáték . ibrettóját Lippenszky István . rta, amelynek társszerzője let- • lem, i én írtam a daljátékhoz , i több mbH hász versei; A ae- i

költő keveset találkoztam a- | közönséggel, de ez a színpadi I mű maradandó, szép élmé- § nyekkel gazdagított. Az elő- í adás után egyszerű munkás- f emberek, .bányászok és kato- 1 nák jöttek hozzánk, gratulálni, I s kértek, hogy írjak egy dara- t bot például Balassi Bálintról.

I Az új bemutatón most a szö- I vegrész elmarad, a kétórás mű- I sor komoly hangverseny- I anyag, most átszerelve, teljes I zene- és énékkar-kísérettel ke- I rü.1 bemutatásra. Az első be- I mutatón több mint az egyhar- I madát elhagyták, de most a I teljes zenei rész bemutatásra; : kerül.

I Horváth Mihálytól azt Ikér- | deztük meg, hogyan érintette a | hír, amikor megtudta, hogy a I pécsi ünnepi hetek keretében I bemutatásra kerül a daljáték?

— Lehet-e szebb és nagyobb ’ öröme egy szerzőnek, mintha műve tolmácsolásra kerül?! Csokonainak szinte minden verse önmagában muzsikál, s I ez késztetett arra. hogy kotta■ fejékben megfogalmazzam

■ nagy szerelmét Lilla iránt. A 1 zene alapmotívumai romanti■ kusak, de a mának szól ez a

■ muzsika mai nyelven. A ver■ sek, a szöveg értelmét igye- : keztem visszaadni szinte a gro- i teszkségig menő kis dalokban

is. (Gubás szenátor karakter zenéje.) A daljátékot a Filhar- i mónia Zenekara, a zenei szakiskola énekkara és a Pécsi Nemzeti Színház művészei (Csokonai: Wágner József,

: Lilla; Csida Gizella) keltik:

■ életre.

Dicséret illeti a városi mü■ v elődésügyi osztályt helyes ' kezdeményezéséért, hogy az 1 ünnepi hetek alkalmával ismét

hallhatjuk ezt az igen szép alkotást, s ápolja azt a műfajV ' amely ma már mindinkább : kiveszőfélben van: a daljáté- : kot.