Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)
1960-05-01 / 101. szám
NAPLÓ 1M«. MÁJUS 1. 7 Felejthetetlen volt, szinte küldött hozzá, mert ö minden május elsején ott volt, s sokat tud mesélni a régiekről is meg az újakról is. — Ejnye az a Kari, pedig ö is ott volt valamennyin! — Hogy milyen volt az 1945-ös május elseje? Hát az bizony felejthetetlen volt, nem is lehet azt leírni. Föllélegzés.volt az a régi idők után. Bár én részt vettem az 1919-es niájus elsejei ünnepségen is, azt se tudom elfelejteni sohasem. Utána meg a vöröshadseregbe mentünk a többiekkel együtt harcolni. Ez volt az első május elseje, amikor nem kellett bujkálni a rendőrök elől. Később « megünnepeltük, mi a magunk módján, de sohasem voltunk nyugodtak, mindig bújni kellett. — Emlékszem, a Csertetőn jöttünk össze az egyik május elsejei napon. A rendőrök mir előre szimatoltak és onnan szedték össze a bányászokat, hogy menjenek sichtre. Nem mentünk, — A munkás ünnepet mindig elnyomták, de végre eljött az idő, amikor szabadon lehetett kivonulni. — Már működött a kommunista párt Szabolcson 1944 végén, akkor lettem én is meg a feleségem is párttag. Ott a pártházban beszéltük meg már jó előre a május elsejei felvonulás tervét. Előre készültünk az ünnepre. Megjelent a polgármester felhívása is, hogy este 11 óráig lehet az utcán járni, addig engedélyezték a kijárást. — .Mikorra felviradlt a reggel, már talpon voltunk mindnyájan, mire a bányászzenekar megérkezett, ott volt az összes szabolcsi ember. Elől a zenekar, mi utána, énekeltünk, jő kedvünk volt. A budai vámnál bevártuk a va- aasiakat, meg a somogyiakat és együtt indultunk a városba. A fémiparinál rendeztük a sorokat és fegyelmezetten vonultunk a Széchenyi térre. A szemünk ide-oda járt, nehogy valaki is megzavarja ünnepünket, vagy rendbontó legyen. ■ ■ •— Gyönyörű volt az a lelkes tömeg, amely a téren összejött, hogy meghallgassa a szónokokat. Délután nagyszabású népünnepély volt a Tettyén és a Balokány ligetben. öröm volt nézni, hogy vigad, szórakozik a nép szabadon. Könnyes volt a szemünk ezen a napon az örömtől. —- Az etlátás persze nem volt olyan, mint most, a háború még tartott. Az újságok arról írtak, hogy a szovjet csapatok Berlin külvárosait ostromolják és előnyomultak Csehszlovákiában és Ausztriában. Közben mi már nyugodtan ünnepeljük a nagy munkásünnepet. — Nekem nagyon szép és felejthetetlen volt ez a nap, mert éreztük, hogy virrad az élet. 1919 után ezt a május elsejét nagyon mélyen elraktároztam emlékezetemben. Sajnos, az idén nem vehetek részt a felvonuláson, ez lesz az első május elseje, amikor itthon kell maradnom. De mit tegyek, feküdnöm kell a lábam miatt. Tegnap volt itt « doktornő. Kérdem tőle, hogy felkelhetek-e vasárnap? _Nem. Talán a felvonulás miatt? — kérdezte. — i gen — mondom neki. — Nem lehet! Csak ha meggyógyult! — Így majd a rádióból hallgatom végig az ünnepséget. Sajnos. Mindezt egy szuszra mondta el Horváth bácsi, én nem is spóltam, csak jegyeztem. Ha a sok-sok szép május elseje közül ezen az egyen nem is lehet ott Horváth bácsi, jövőre és azt követőkön reméljük, megint ott lesz, egészséges lábbal és jó szívvel leírni sem lehet A Petőfi utcában, ebben a gyönyörű parkkal körülvett, modem bérházban keresem. Az ajtón még a régi névtábla: „Horváth 2 József vájár”. Ma már csak így mondjuk: Horváth József nyugdíjas. Sántikálva kísér be a lakásba, panaszolja közben, hogy beteg, a lába, ágyra van kárhoztatva. Mozgékony, fürge, tekintetű bácsi. Mondom neki. hóim a Szabó Karcsi bácsi re felelni. Mindenki, mindent tudni akar Magyarországról. Szinte hitetlenkedve hallgatják, milyen kedvesek és barátságosak voltak hozzá juK a magyarok ... Aztán bőséges tudósítások következnek a fagyveszélyről, a várhaló terméseredményekről. a munkaegység értékéről, 6 végül meghívás: az egyházaskozáriak és a járás vezetői látogassanak Beil wi ízre. Októberben kilenctagú magyar küldöttség fázós- Iftxiik a nagy drezdai pályaudvaron. Négy tsz-tag. a má- gocsi tsz elnöke, a bikali állami gazdaság igazgatója és felesége és a sásdi járás vezetői. Vadonatúj magyar Ikarus farmotorossal utaznak Bell- witzbe. A tsz-tagok díszsorfala (mind egy szálig ott voltak), terített asztal, a magyar és német barátságot éltető felirat várta őket. Természetesen maMeg,u!a!maztak gyár nyelven szólt, egy helyesírási hibával, de így még ked- j vesebb. Remek vacsora, Z"ne. Wart-1 ! burg kocsi és P ’7D-es. új p;og- ! ram minden nap. Drezda. Gör- j litz, Zittau, az ősi .cönigstemi vár és a világhíres, vadrege- \ nyes Szász svájc meglátogat:)- I sa. Gyárlátogatások, találkozás a veteránokkal, és természetesen a Rotes Banner Tsz megtekintése. A lőbaui járási párttitkár beszédet mond az ottani vele- | ránok és magyarok találkozóján. Németül beszél, a magyarok csak néhány szót — a fri- eden-t, a freundsehaft-ot értenek és mégis könnyeznek. A kemény, sok vihart átélt veteránok szintén. A szónok a két nép viharos történelméről beszél ..; — ;.. Jönnek-mennek a levelek megint. Az idén újra Egy házaskozárra érkezik a bellwil- zi parasztok küldöttsége. Magyar László A KISZ és a Szakszervezetek Művelődési Házában 1960. április 29-én este, a Művelődési Ház aktívái klubesetet rendeztek. A klubesten a különböző szakkörök és művészeti csoportok bemutatót is tartottak eddigi munkájukból. Az irodalmi szakkör vi Hám tréfákkal, szavalatokkal kedveskedett a megjelenteknek, a harmonika- sok zeneszámokat, a balelto- sok pedig táncszámokat mutattak be. A Művelődési Ház igazgatósága megjutalmazta a különböző tanfolyamokon, szakkörökön, művészeti csoportokban legszorgalmasabb, leglelkiismeretesebb munkát végző KISZ-aktívákat. A meg- véndégelés után könyveket, dísztárgyakat, öngyújtókat, manikűrkészleteket osztottak ki mintegy 2.500 forint ér!ékben a 22 legjobb fiatal között. A jutalmazással nem ért véget a klubest, késő éjszakáig táncoltak, szórakoztak a vendegek. Mesélj, te május.. Van a világon két íalu. Az egyik neve Bell- witz, a másiké meg Egyházas- kozár. Mindegyik évszázadokon át éli a maga megszokott életét. A bellwitzieknek halvány sejtelmük sincs Egy- házaskozár létezéséről, és az egyházaskozáriak sem tudnak Bellwitzről, hiszen kicsinyke — negyven-ötven házas — falvacska csupán, és az NDK egyik legfélreesőbb zugában, a ' német—cseh—lengyel határ csücskében helyezkedik el. tgy volt 1959 tavaszáig. Ma mindkét falu nevezetes emléktárgyakat őriz. Az egyházaskozáriak fényképalbumot. rézkarcot és faragott fatányért. A rézkarc két lófejet ábrázol, a rézkarcok szokásos részletfinomságával. A fatányér közepén szántó paraszt domborműve díszük, köralakú felírással: Das beste Wappen in der Welt... A legjobb címer a világon a szántó eke^ Ha az egyházaskozári Haladás tsz tagjai — mert annak irodájában őrzik az emléktárgyakat — az ajándékokra néznek, mindig a belwitziek jutnak az eszükbe. Egyetlen németországi rokon révén ismerkedtek meg. Vékony szálaosfka, de elég volt ahhoz, hogy az ismerkedést meghívás kövesse. Így lettéit a bellwitzi Rotes Banner tsz tagjai az egyházaskozári tsz tagok vendégei tavaly április végén. Heten jöttek: a tsz ag- ronómusa és felesége, két növénytermesztő asszony. a könyvelő, a lőbaui (Bellwitz járási székhelye) parasztbank igazgatója;j » Hétféle ember. Az agronó- mus örökké szakmai kérdéseket tesz fel. El van ragadtatva a tsz jó kondícióban lévő ápolt teheneitől. Ügy nézi a kukoricát, mint az egzotikus növényt. Sebesen jegyez a ceruzája, még a baromfitáp összetételét is felírja.. s A könyvelő politikus ember. Arra kíváncsi, mi volt. az ellenforradalom idején Magyarországon? Kik tüntettek és miért, elége- dettek-e ma az emberek? Egyenlő jogokat élveznek-e a magyarországi németek? .;. A két növénytermesztónő mindig az emberek gúnyáját nézi, és elismerő fe.jbólintással állapítja meg: nagyszerűen öltözködnek a magyarok ;:: összejárták Mágocsot, Bikáit, Sásdot, Pécset, Üszögpusztát és természetesen Egy- házaskozárt. Sűrűn váltogatják egymást a levelek. Az egyházaskozáriak megírják, hogy a falu még mindig emlegeti őket. A hét bellwitzi azt válaszolja, nem győztek az emberek (kérdéseiMesélj, mesélj, te májusi csendes este. Kabátujjba rejtett kisbaltáról, szívszorongva lopott, pántlikák kai ékes sudár nyárfács- kálcról beásva meszest udvarok keményre taposott földjébe... Mesélj egymás váltó nemzedékekről. Munkásanyákról. munkáslányokról... Rólunk. Az én anyámnak sose állított májusfát szótlan, szikár apám. Harminc évig öntötte kerékké, tengellyé a vasat mégis lemondásban veszett el élete szegénynek. Szerette anyámat — elvette. Gyerek — gyerek után, s oly kevés mosolygós óra. oly kevés cirógatás. A műhelyből nem hiányzott volna soha, egy fél műszakra sem — örült, ha nem csonkították szerény fizetését a „szanált” napok. Anyám, utolsó hónapjában járva nővéremmel együtt kelt a szürke hajnallal s hajlott, botlott az állomás sínéi, a ködtől csúszós talpfák közölt s szedte, vödörbe gyűjtve hozta haza a mozdonykazánok izzó salakjából a félig égett szenet. „Tűztisztító hely.” Marokra fogja szívemet az emlékezés, ha az állomáson járva tekintetem e táblára esik. Vajon most is gyűjtik az elhulló szenet? Mielőtt a szerkesztőségbe kerültem, egy estén kiültünk a hamvas gyümölcsöktől terhes I szilvafa alá. Kibontottam a hajam. ő újrafésülte s befonta ] copfba. Nagyon szerettem ha fésült... Ha fésült és emlékezett ... Az esti szél hozta, lassan hozta le a bánomi völgyön ke-, resztül és elterítette Meszesen a pécsbányai palahányó kénes leheletét. — Menj szívem, egyenesen menj az útadón. Tizenkilencben engem is bevittek a Gyűjtőbe. Fáztam, dideregtem a cella bétonján, míg egy idősebb asszony pokróca alá nem vett. „Én már nem szabadulok élve édes gyermekem” — súgta fülembe a bagöszagú pokróc alatt — „de ti, ti csináljátok tovább, ahogy én kezdtem.” Megállt kezében a fésű, elmerengett. — Látod, harminc éve en- •..Qek. Én motrt-neked, a lányomnak adom tovább az üzene■ tefr... öt lánya közül Ilit kapta fel először a proletársors futószalagja. Tizenhatéves korában a füst fekete felhőitől terhes Csepelen, Weiss' Manfrédnél narancssárga folyadékot töltött kihegyesedő vashengerekbe. A vashengerekből bombák lettek. A narancssárga lé, gyilkos detonációid trinitrotoujol. Gőzei öltek. Hazaszédülve, mérgezetten, Iliből sohasem lehetett anya. A komlói temető domboldalról tekint a városra. A minap vájársógorom sírjától jőve megkapott a fiatal város zúgózajló élete, öszbecsavarodott hajú nővéremmel gondolatban kézenfogtuk egymást, mint reges-régen, amikor az oi^zágúti fákról poros epret ráztunk, szedtünk tejeskannába: egyen kedvenc „gyümölcséből” nagy beteg anyánk. Éreztem ekkor: itt vannak köztünk ők is, él kezük munkája, ha elmentek is. A csendben elhunyt — nem voltak sem bősök, sem mártírok — munkásapák, munkásférjek keze- nyomát látjuk, ha az új városra tekintünk, az ő emléLküket idézi a vörösen izzó vas. a fejtésben felberregő fejtőkalapács. Mintha az ő szívük dobbanna újra májusban, a munkásünnepen. Van egy édes, kicsi lányom. Repül felém, karját széttárva rebben, mint a madár, amikor munka után az óvodába érte megyek. — Képzeld! — lelkendezik — Itt voltak az óvodában a néger bácsik... Kikerekíti két, nagy barna szemét, s csacsog, csacsog: — Olyan barnák voltak, mint a csokoládé. Afrikából jöttek. Igen ám! És felvonulnak velünk! Az ám! És a vonuláshoz van egy csudaszép piros zászlóm ... Mesélj kicsi lányom, csacsogj ... A májusi ünnepről] kacsodban a zászlóról, ametv alatt valóraváük nagyanyád álma, anyád munkájának értelme, a te boldogságod. Harsány! Márta ©O©OO0©OOOOOOOO©OOOOOOOGXDOOOOOOOQGOOOOOOOGOO©OO0 DOGOGOC1X3OOOOOGOOGOOOG0OOOOOOÖOGOOOO „Felszántották a csendőrgolyók a kossuthi főutcát, vetek bele piros pünkösdi rózsát../ Szállt a dal 1952 pünkösdjén a szlovákiai Kossuthi községben és néhány nap alatt bejárta az egész Felvidéket. Munkás, paraszt, aki részt vett a népgyűlésen, aki felvonult a sok ezres tüntető tömeggel a kossuthi főutcán, az nem felejti el ezt a dalt, nem felejti a csendőr-golyók kopogását, a sebesülteket, halottakat, a munkáért, kenyérért, a szabadságáért tüntető tömeg szétverését, megaláztatását. Es nem felejti el a sok-sok vérbe fojtott felvidéki május elsejei. Mészáros Lajos, aki most Kaposszckcsón lakik, akkoriban szintén Felvidékén élt. 1922 óta tagja a pártnak és sok harc, üldöztetés és szenvedés, emlékét idézik fel benne a régi május elsejék. Készülődtek, szervezkedtek a nagy »utpra, aztán Uszításért kidobták a gyárból, sőt nemcsak kidobták, hanem mivel kommunista volt, bíróság elé hurcolták. Később emigrálni .akart Franciaországba, de az utolsó percben mégse ment. Úgy érezte, itt kell kivárni a szabadságot, mert azt tudta., hogy hamarosan eljön, s ha harcol érte, még hamarább. Erezték ezt mindnyájan és azt is tudták, hogy akkor örökre megszűnnek a munkásvérrel megpecsételt május elsejék. Nem hiába vártak, és mégis. — Az első szabad Május 1 olyan volt, mini egy álom. Nem volt csendőr-kordon, nem volt puskaropogás. Csak énekszó és sok sok zászló, nemzetiszín, vörös minden házon. Emlékszem az egész falunk felvonult Galántára a járási székhelyre, kicsinyek, nagyok. En is ott mentem köztük. 1945 május elseje volt, igazi, szép tavaszi nap és ahogy mentünk végig az utcákon és énekeltünk, úgy éreztem, még soha nem volt ilyen, szép, ilyen nagy ünnepem. 24 órával május elseje előtt Szikráznak a hegesztőpákák, cseng-bong a vaslemez, táncot jár a kalapács az acél- darabokon. Ég a munka — ahogyan mondani szokás — az Építőipari Vállalat lakatosrészlegében. Téved aki azt hiszi, ez afféle kicsiny mű- I hely csak. ami arra szolgál, hogy megjavítsák a „fandli- kat’, „kanalakat;'*. Hatvan szakmunkás naponta a húsz tanuló segítségével 40—50 tonna készárut (ajtót, keretet, erkélyt, lépcsőkorlátot) bocsát ki innen a megye különböző helyein lévő építkezésekhez. Hochrein Károly üzemvezető büszkéin mondja, hogy a május elsejei nagy ünnepre minden dolgozó tett vállalást. Kolonie« János kiváló hegesztőtől kezdve Nagy Béla és Gruber Janos lakatosig. — Anyagtakarékosság — minőségi munkavégzés — költség- csökkentés. — határidő előrehozás — ilyen feladatokat állítottak maguk elé az épületlakatosok. És, ami már az ünnepekkel együtt jár, egy kis meglepetést az üzemvezetőség és a népgazdaság számára, amit ha kívánok, megtekinthetek. Szobányi kis épületbe kala- . uzolnak. A betonlapon két I gép áll, egyik Bázing Károly I lafcafe» la—atáeáacpa, másik ugyancsak Bázing Károly és Horváth László gyártmánya. Az első gépet a lemezvágót Bázing újításként csinálta, kitünően működik, könnyíti a nehéz fizikai munkát A másik — mint kiderül ez is újítás — hasonló célzattal dübörög eléggé szűk helyén. Körülötte áll vagy tíz overallos munkás és vakarja fejét. *— No mégegyszer emberek! Villan a dinamó keféje, csosszan a szíj, — mint gyufaszálat az emberi ujj — oly könnyen hajlítja a ketméter hosszú lemezt az óriási kést. Hajlítja, aztán csend .:: valami baj van még a géppel. Bázing kijön, jobbanmondva kibújik a gépéből (hatalmas egy masina, annyi szent ) és elmagyarázza a dolgot. Hónapok óta törik fejüket a lemezhaj]ítón, mert eddig jóformán kézi erővel csinálták, amit most ez a gép. Bizony meg kellett izzadni annak az embernek, aki egy lemeztáblát ajtónak hajtogatott. Az új gép 80 százalékkal emeli a munka termelékenységét, rengeteg időt, embert, bért takarít majd meg. Előreláthatólag évente 400 ezer forintot hoz a népgazdaságnak. A masinát ketten szerkesztettek Horvátiak rajz nélkül (!), egy öreg Fordson traktor kereke is az ócskavasból beléje vándorolt. Csupa hulladékanyagból van a gép. — Üzemszerű termelés megy e rajta? Az még nem — válaszolják egyszerre, mert csak most folyik a próba. Május 1. tiszteletére vállalták, de csak úgy csendesen, magukban, hogy üzempróbára elkészítik, ime a szónak, illetve gondolatnak eleget tettek. egy kissé olajos lesz, Horváth László pedig egészen belebújik a kerekek közé.' Egy kis igazítás a meghajtás körül még elkel rajta, de jövő hét végé felé már ezzdl hajlítják a lemezt. Bázing Károly és Horváth László nevét talán nem is mondják majd a mikrofonba május elsején, de annyi bizonyos, hogy amikor az „Élüzem" zászló és csillag a magasba emelkedik a dísztribün előtt, akkor minden építő tudja, hogy, abba ők is beleszőttek egy betűt (Szüls I.) Bázing törli a homlokát, mely ennek következtében —— -------< ^ ^ 1 Vá llalták—teljesítelek Az építők felajánlása május 1. tiszteletére A Baranya megyei Építőipari Vállalat III. számú főépítés- vezetőségének dolgozói a szakipari és szerelőipari dolgozókkal együtt, (közösen vállalásokat tettek május elseje tiszteletére Az építők vállalták, hogy a nyugati városrészi, 41. számú épületet korábban adják át rendeltetésének. Az épület átadási határideje a szerződés és a tervek szerint június elsejére lelt volna esedékes. A dolgozók ezzel szaru ben az épület határidő előtti átadását vállalták. * Ugyancsak határidő lerövidítést vállaltaik a 88. számú épületnél is, melynek átadási határideje VII. hó 15,-ike volt. A 83j számú épületet az építők május elseje tiszteletére elkészítették; A két épület korábbi átadása derék fegyvertény volt, mélyéit dicséret illeti a Ill -ars számú főépítés vezetőség összes dolgozóját*
