Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)
1960-05-01 / 101. szám
8 NAPLÓ I960. MÁJÜS 1. „Ifjú Kommunista" próba- vizsga a Széchenyi Gimnáziumban Május 1-én, minden széche- fiyista intézete jó hírnevéhez méltóan akar ünnepelni. Május 1. tiszteletére készültek a IV. osztályos tanulók is. „Ifjú kommunista” próba-vizsgán tettek tanúbizonyságot arról, hogy az elvégzett próbákon mit és hogyan sajátították el. A IV. osztály tanulói is ünnepélyesen rendezték meg az ösz- szejövetelt. A vizsgán megjelent V é g h István igazgató- helyettes, Zöld Béláné osztályfőnök, mint a próbák vezetője, a tantestület részéről Simái Margit, Király Ágnes és Kri- zsán Jánosné tanárnők, az SZM részéről Stojanovits József elvtárs. A vizsgázók a IV. c osztály KISZ-tagjai voltak, Az ünnepély a DlSZ-induló- val kezdődött, majd Pál Ferenc mondott köszöntőbeszédet, melyben vázolta az „Ifjú Kommunista” próba jelentőségét — mely abban áll, hogy a fiatalokat megismerteti népköztársaságunk belső felépítésével, vezető államférfiak életével a nemzetközi munkásmozgalommal és lehetővé teszi a gyakorlati kérdések megvitatását is >— s megkérte a megjelent elv- társakat a vizsga levezetésére. Király Agnes tanárnő tett •fel politikai kérdéseket. A pró- bázók részéről értelmes, komoly válaszok hangzottak el s itt kiemelendő Pál Ferenc és Truka István szereplése. A vizsga sikeresen folyt le. A KISZ-tagok megértették a próbák jelentőségét, s igyekeztek ezt még jobban kifejezni válaszaikban is. Az ünnepély Pál Ferenc záróbeszédé után az Intemacio- nálé eléneklésével végződött. Mai fiatalok apáink harcáról Megható, tiszteletet parancsoló, a veteránok megbecsülését elmélyítő gondolatok tolakodnak az ember agyába, amikor régi május elsejékről beszélnek nekünk. S milyen szép dolog, amikor fiatalok is beleszólnak a beszélgetésbe, kérdeznek, hitetlenkednek, választ várnak mindenre, amit nem értenek még! Mégis: értik már a fiatalok, — s át is érzik apáink májusának harcait. Hetven évvel ezelőtt, 1890. május elsején munkabeszüntetéssel, tüntetéssel adták tud- tul a világnak a tőkések gyáraiban gyötört proletárok, hogy követeléseik vannak, nem nyugszanak bele a kizsákmányolásba és harcolni fognak ellene. Május elsejét már a II. Intemacionálé alakuló kongresszusa 1889-ben munkásünneppé nyilvánította. Szirmai Imre, a pécsi Nagy Lajos Gimnázium negyedik bé osztályos ta nulója a mai fiatalok lelkesedésével és a kellő tisztelettel beszél erről a történelmi tényről. Tanulta a történelemben, megjegyezte magának jól, hiszen maga is nmnikásem- berek gyermeke. Nagyapa emlékeiből is idéz. Nagyapa sokat mesélt a munkásmozgalom hősi harcairól az unokájának. Nagyapa az 1912-es vérvörös csütörtökről is sokat beszélt. Ott volt a tüntetésen, átélte a rendőrök rohamát, részt- vett a munkások harcaiban, szaktársaival, a lakatoslegényekkel, vesöntőkkel, bőrmunkásokkal együtt. Nagyapa lakatoalegény volt S a másik, — az anyai nagypapa, aki a szászvári bányákban fejtette a szenet, hogy a tőkés bányabárók abból jól éljenek, — ő is tud beszélni a csendőrkorszak kegyetlenkedéseiről. Beszél' is. Horváth Ferkó is negyedikes a Nagy1 Lajos Gimnázium ban. Feri a chicagói húsüzemi mun kások harcairól is tud beszélni, amikor a május elsejék küzdelmeinek lényegéről kérdezem. Tudja, hogy 1868-ban a húsüzemi munkások Chicagóban fellázadtak, követel-; ték, hogy emberhez méltó életfel-' tételeket teremtse nek számukra. Ismeri a munkásünnepről hozott határozatot. Tudja, hogy a mai szabad május elsejének azért van szép, messzelátó fénye és értelme, mert sok vér folyt érte, sok munkás kemény ökle vívta meg a mai ünnepek tisztaságáért a harcot, Bánki Pali harmad i kos. Amikor a nővére a munkásmozgalom harcosainak visz szaemlékezéseit gyúj tötte, segített neki. Tudja, hogy a május nem volt mindig szabad. Végtelen tisztelettel beszél a veteránok küzdelmeiről, mert a visszaemlékezések gyűjtése során olyan emberekkel találkozott, akiknek hihet, akik becsületes munkásemberek, akiktől tanulhat bátorságot, hazaszeretetei. A vasas! erdőben gyülekező bányászok életét gyűjtötte össze 1910-től 1919-ig Bánki Pali nővére, s azért első díjat is nyert a Helikon-pályázaton. Pali pedig, amikor ebben a munkában segédkezett, történelmet is tanult egyszerre. Nem igaz, hogy ez a mai fiatalság csak a mának él! A mai fiatalság többsége jól ismeri a keserves múltat s éppen ezért a jövőnek is él. Ha Vasvári Sómét és Angyal György nem bácsizná olyan nagy buzgalommal Selmeczi Lajost, bizony nehezen állapíthatnánk meg a hármuk közötti különbséget. Hiszen egyformán tapad rajtuk a „spéntől” olajtól fényesre suvickolt overál, a svájci sapkák alól is egyforma barnán kacskaringózik elő a haj, a kezük, az arcuk is ugyan attól a munkától kapta színét. A nagy szerelőcsarnok iehe. le le ez, a gépek, a szerszámok adománya, monogramja, amit egyforma, kedvvel viselnek a szerelő lakatosok. Pedig nem egyformák ám. de mennyire nem! Selmeczi Lajos tényleg bácsi a két fiatal ,.szaki” mellett, korra is tapasztalatra is. Amazok ketten még együttvéve sem dolgozták le „Lajos bácsi” éveinek harmadát. Pedig még be sem töltötte az ötve- net, de már az öt évtizedből három a satupad mögött telt el s e három évtizednek súlyos története van. Erről „vallatom” most, s valahogy tényleg egy kicsit vallatásnak tűnik, hiszen a szeme állandóan ott fürkész a gépen, a féligkész univerzális húsautomatán. Mert ünnepre május elsejére kellene elvégeznie, átadnia Mondanám, hogy dolgozzon csak nyugodtan, majd munka után elkísérem, de engem is szorít a munka Az ő gazdag életét szeretném papírra vetni, hogy ezen a nagy ünnepen tízezrek olvassák majd Selmeczi Lajos szomorú és vidám május elsejéinek történetét. Megegyezünk. Majd munka közben elmondja, ahogyan eszé be jut. Igaz, így kurtábbak, talán hiányosabbak is a történetek. mégsem kerekítem ki egyi két sem. Leírom, ahogy Lajos bácsitól hallottam. Azzal kezdi, hogy az évszá- mokkal és itt ott a történeti sorrenddel is „zűrjei” vannak, de annyi bizonyos, hogy kerek harminc esztendeje minden év ben megünnepelte május elsejét. — Talán az első a legérdekesebb — mondja a kilencszáz- huszas május elseje. Apóm vitt el ünnepelni. Nem tudtam még akkor mi a tüntetés, mégis be- Isesöppentem már a* első alkalommal; Azt hiszem, az öregek 8 órás munkaidőért, béremelésért tüntettek és én a gyerek .velük tartottam. Csak akkor nem tudtam még, hogy miért vonultunk fel éppen a püspöki palota elé és miért dobáltuk ki a Dunántúl szerkesztőségének ablakait. Később, amikor a Zrínyi utcába is ellátogattam és engem iselvtáre- nak szólítgattak, már mindent tudtam. Azt is. hogy a „Dunántúl” a papok, a klérus lapja, izgága kommunistáknak nevezte a sztrájkotokat, Ezért tüntettünk. Azután a Zrínyi utcáról a szoedem székházról beszél, a György lázadásáról szemináriumokat tartottunk. Egy ilyen alkalommal meglepte őket a rendőrség. A kapun, a kerítésen át másztak be és csőre töltött pisztolyokkal igazoltatták őket. — A titkárnő idejében keblébe rejtette az előadás vázlatát, de néhányunk előtt sajnos ott maradt a jegyzetfüzet. Én csak az évszámot jegyeztem fel, a Dózsa lázadás esztendejét, amikor ránktörtek a köpök. Elmondja hogyan kísérték be társaival együtt a hírhedt Réthy főfelügyelő színe elé. A Selmeczi Lajos munkatársaival május elsejei felajánlásukon az univerzális hűsautomatán dolgoznak pécsi mozgalmisták egyetlen legális találkozóhelyéről, ahol csak rendőrfogalmazók jelenlétében tarthatták összejövete-. leiket. — Persze néha átlátszottuk őket — mondja — mert a székháznak pincéje is volt, ahol néhanapján Marx-t és tanultunk, ahol Dózsa szadista főkopónak aznap rossz kedve volt. Fájt a tendere a pofonoktól. — Na te csibész kommunista — így kezdte. — Meséld csak el, miről tárgyaltatok a pincé ben. — Nem is annyira a Dózsa lázadás érdekelte, inkább arra volt kiváncsi beszéltünk-e as akkori napái I twsttetókrób Az első nászéjszakáról, amire elsőbbségi jog az urakat illette. Nem is nagyon várta meg a válaszomat, megütött, belém- rúgott. Aztán felkísértetett a rendőrkapitány elé. — Kamarás rendőrkapitány úr, „jóságos” volt hozzám. Meg kérdezte, volt-e valami Bérelmem, bántódásom a kihallgatáson. Amikor elmondtam, hogy megütöttek „felháborodva” magához kérette Réthy főfelügyelőt. Felelősségre vonta. Előttem. De azért öt-hat alkalommal mégiscsak bekísértetett a rendőrségre,jneg is büntettek ötven pengőre. Azt hittem, megúsztam ezzel, pedig a java csak azután jött. Hússzor hívtak /be katonának Selmeczi Lajost, pedig hét; gyereke volt otthon. A nagy-; családosokat felmentették, de őt soha. — Mégsem felemlítettek meg. Ezután is, ha tehettem' eljártam a Zrínyi utcába. Rop-, cédulákat, illegális lapokat hordtam ki lakásokba, üzemekbe. — A május elsejéket továbbra is megünnepeltem, pedig egyre nehezebb volt, hiszen állandó megfigyelés alatt tartottak. Amikor a szabad május elejék felől kérdeztem, megfénye- sedik a szeme. Mindegyikhez fűződik valami kedves személyes élménye. Aztán kiderül, hogy Selmeczi Lajosnak bőséges jussa van az új, a szabad május elsejékhez fi. 1948-ban ő kapta meg az elsó élmunkós jelvényt, azután egymást követték a kitüntetések. Előbb a szakma kiváló dolgozója, majd a gépipar kiváló dolgozója címet nyerte el, de „mellékesen” többszörös újító is. Mit mondjunk még Selmeczi Lajosról? Mert arról sem szabad elfelejtkezni, hogy odahaza a családban is kitüntetés érte. Legidősebb fia az új erőmű gépészmérnöke, a másik hét gyerek (mert közben nyolcra szaporodott a család, öt fiú 3 leány) még váltakozó szerencsével keresi a helyét. Selmeczi Lajos új, megálmodott, meg változott világában és a családfő bizonyos abban, hogy egyiküket sem éri csalódás. Szlaveií Antal alig 14 éves korában került István-aknára. Ott ismerkedett meg az akitori élet igazi arcával. Azóta harmincöt év telt el. Ennek jórésze a megpróbáltatások és a- keserves munka évei voltak. Most a meghitt családi otthonban a feleség gondoskodása és a kis unoka gügyögése közepette emlékezik vissza a Horthy-fasizmus által tiltott május elsejékre. — He), de sokszor megzavartak azok a bitang lovasrendőrök! — mondja nevetve, s közben öklét tréfásan megrázza a város felé. — Egyszer meg a csendőrök kaptak el és ötvenet vertek bikacsök- kel az egyik talpamra, de azért mi mindig „kitoltunkV velük. Ide munkaidő, oda munkaidő, a május elseje a mi ünnepünk. Meg is tartottuk mindig. Igaz, hogy nagy titokban szállingóztunk fel az erdőbe, nehogy a zsandár észre vegyen, mert nem volt ám szabad kettőnél többnek az utcán menni az akkori május elsejéken! Vittünk magunkkal egy kis uzsonnát, elbeszélgettünk, elmulatoztunk ott fenn a Mecseken. Természetesen a fő cél nem a szórakozás volt, mert ezért nem is vállaltuk volna a kockázatot, hanem szervezkedéssel, politikával foglalkoztunk. Kis szünetet tart beszéd közben, majd tekintete a kis unokára téved és ellágyulva folytatja: — Most már nincs szükség ilyenfajta izgalmakra. Elértük, amit akartunk, most már a termelőmunka és ezen belül a szocializmus építése a legfontosabb cél. Ha arra gondolok, hogy az én gyermekkorom és az unokám élete között milyen különbség van, azt tudom mondani, örülök, hogy eleget tettem a munkásosztálybeli kötelezettségemnek! Szlavek Antal vájár 1954-ben a Szocialista Munka. Hőse kitüntetést kapta. Jelen pillanatban « István-aknának kiváló dolgozója. Most is híven szolgálja a munkásosztályt. Fábián Sándor a BM. Építőipari Vállalat dolgozója, a Jókai u.-i építkezések egyik kiváló szakmunkása. Harmincnyolc éve dolgozik az építőiparban. Az egyik épülő ház tetején találtunk rá. Korát meghazudtoló fiatalos lendület jellemzi mir'den mozdulatát, mosolyogva beszél, *—i Bizony, sokszor szivszorongva vártuk, mi lesz a május elsejei kirándulások. kimenetele — mondja elgondolkozva, közben kőműves kalapácsával nyomatékosan a levegőbe üt, majd a hóna alá veszi. — A májusi program megbeszélései alkalmával nagyon kellett vigyáznunk a besúgókra, mert ha ezek közül valamelyiknek fülébe jutott egy-két „használható szó”, másnap már a zsaruk jöttek értünk. Általában az öltözőben, ha ugyan azt a kis „külipintyótf lehet öltözőnek nevezni, beszéltünk meg minden politikai jellegű dolgot. 1927-ben már szakszervezeti tag voltam és ennyi elégséges volt, hogy véresszájú kommunistának tartsanak. Megbeszéltük, hogy másnap, május elsején nem dolgozunk, hanem a Mecsekbe megyünk ünnepelni. Hármas- négyes csoportokban szállingóztunk fel a hegyre, a megbeszélt találkozó színhelyére. Valamelyik gazember besúghatott bennünket, mert alighogy összegyűltünk, megjelentek a rendőrök a csúcsos sisakban, a fehér kesztyűben és kardlappal, gumibottal szétkergettek bennünket. Akit el tudtak csípni, azonnal letartóztatták. Nagyot sóhajt, megtörölve izzadt homlokát, melyre az idő vasfogai mély barázdákat szántottak a múlt keserves munkásévei alatt, majd arca felderül. _ Az én kis másodikos gimnazista lányom már nem él ilyen körülmények között. Mi heten voltunk testvérek, üe hetünknek együttvéve annyi ruhája nem volt, mint most neki. Érdemes volt annak idején harcolni! A hány ászőr ség eredménye: Pécsi Szénbányászati Tröszt 104,6 A szabolcsiak lettek etaők a pécsi bányaüzemek versenyében °/s A pécsi bányászok bányászőrséget szerveztek május elseje tiszteletére. A bányószőrség április 20-án kezdődött. Ettől kezdve ugrásszerű javulás volt tapasztalható minden bányaüzemben. A legjobb eredményt a szabolcsiak érték el, 104,7 százalékos átlagos teljesítményükkel. Mögöttük szorosan zárkóztak fel a pécsbányatele- piek 104,6 és a vasasiak 104,3 A pécsi tröszt átlaga, április 30-án. a bányászőrség utolsó napjának eredménye nélkül, 104,6 százalék volt* A bányászőrség idején legjobb eredményt elérő csapatok Kertész Györgyé (Béke-akna) 117,5, Mészáros Jánosé (István- kelet) 116,3. Szlavek Antalé (István-nyugat) 115,3 és Kopa Lajosé (Vasas) 105,7 százaléka áttagtaüssftménnyei voltak EMLÉKEK
