Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)
1960-05-24 / 121. szám
UM. MÁJUS 24. NAPLÓ 5 a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemre Az MSZMP Baranya megyei Bizottsága pályázatot hirdet a marxizmus—leniriz- mus esti egyetemére való felvételre, melynek célja: szervezett marxista—leninista oktatás biztosítása a párt-, állami, gazdasági vezetők, propagandisták, értelmiségiek számára — egyetemi szinten. Az egyetemen a tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben nemzetközi és a magyar munkásmozgalom történetet tanulnak. A tantárgyakból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményekről bi zonyítványt, majd a 3 év elvégzése után végbizonyítványt kapnak. Ennek törvényes elismerését az 1088— 1957. MX számú rendelet biztosítja. A tanév szeptember 15-től június 30-ig tart, hetenként egyszer meghatározott napon, délután 5—9 óráig kötött foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás), melyen a részvétel kötelező. Az egyetemre felvételüket kérhetik, akik általában egyetemi, főiskolai végzettséggel, annak megfelelő fel- készültséggel vagy munkás- mozgalmi tapasztalattal rendelkeznek és a tanuláshoz szükséges marxista ismereteket már megszerezték. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Viszont nem kérheti felvételét az, aki más egyetem, iskola stb. hallgatója. Az egyetem hallgatóinak a forradalmi munkás-paraszt kormány 1088—1957. sz. (KL 25.) határozat alapján a félévi viz3gák előtt 6 nap, az évvégi vizsgák előtt 12 nap és évközben szabad választás szerint 6 nap tanulmányi szabadság jár. A felvételi kérelemhez — melyet a munkahelyen szerezhetnek meg a jelentkezők — mellékelni kell a részletes önéletrajzot, a pártszervezet ajánlását, valamint a vállalat. üzem, intézmény ajánlását és igazolását a jelentkező munkaköréről. A pályázat benyújtásának határideje: 1969 június 30., melyet az MSZMP Baranya megyei Bizottsága marxizmus—leninizmus esti egyetem címére (Pécs Damjanich u. 24.) kell beküldeni. MAGVAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA m'MCL'HQINKi KlSZ-tagok leszünk Csütörtökön reggel indultunk a Magaslati útról az első állomáshelyre, mindenhol a jó utat (a nyű irányát) követve. Itt Kilián György életéről kérdezett az állomásvezető. Máshol a kötelező olvasmányról (Osztrovszkij: Az acélt meg edzik című regényéről) számol tünk be. A kiszistáknak jól kell ismernie az államhatalmi és államigazgatási szerveinket, az ifjúsági szövetség felépítését, céljait, életét. Ezekről is kellett beszélnünk. A hetedik pártkongresszus anyagáról is — persze csak nagy vonalakban — kellett szólnunk. A komoly kérdések mellett természetesen .könnyebb“ faj- súlyúak is voltak. (Például énék, tánc, sütés-főzés). Útközben öt növényt kellett gyűj tenürnk, amelyeket családjuk szerint kellett ismertetnünk. A testvéri ifjúsági szervezetek életéről és a népi demokratikus államokról is beszéltünk. Aztán elsősegélynyújtás! feladatot kaptunk. Egy „lábfej- töréses beteget“ láttunk el, miután rögzítettük a „sérült“ végtagot. (Szerencse, hogy volt egy 47 kilós próbázónk!). A végállomás a tettyei romoknál volt. Itt értékelték munkánkat és megállapították, hogy valamennyien megfeleltünk a követelményeknek, letettük a próbát. Most már csak néhány lépés van hátra, hogy KISZ-tagok legyünifc Kozma Anikó I, o, gimn. tanuló, Pécs. Szép a mágocti fmsz kirakata Nagyon örülünk, amikor a községünkben megforduló idegenék csodálkozva állnak meg a mágocsi földművesszövetkezet kirakata előtt. A kirakat mindig rendes, ízléses. Kirakatunk rendezője Hamar János, aki hat község 30 kirakatát rendezi jó ízléssel. Munkája kiválóságát bizonyítja az a tény is, hogy Baranya—Somogy—Tolná megye földművesszövetkezeteinek Tolnán rendezett versenyén ő nyerte el az első díjat. A kirakatrendezéssel, a maga módján segít a közízlés fejlesztésében, a falu és a város közti „távolság” csökkentésében. Mi mágocsiak ezúton köszönjük a szép kirakatokat. RADVANYI JÓZSEF Miéit mérik szűkén a tejet? A fehérhegyi önkiszolgáló boltról akarok írni, de azt hiszem, a tejkiméréssel mindenütt bajok vannak. Arról van szó, hogy rendszeresen szűkén mérik a tejet és még sohasem fordult elő, hogy egy liter áráért valóban egy liter tejet kaptunk volna. Már szóvá tettük az üzletvezetőnek, de nem látunk igyekezetei a hiba megszüntetésére. Ezért úgy hisszük, nem volna hiába való, ha az Állami Kereskedelmi Felügyelőség több helyen rajtaütésszerű vizsgálatot tartana, s pontos mérésre kötelezné az eladókat. A másik hiba, hogy szombaton reggel soha nincs a fehérhegyi önkiszlgáló boltban friss kenyér, azt mindig délután hozzák. A harmadik: hónapok óta nem lehet Hypót kapni — ha véletlenül érkezik egy-egy szállítmány, órákon belül elfogy. Gyors intézkedést kérnek az illetékesektől a Fehérhegy kör nyékén lakó bányászasszonyok. • B. J.-né Pécsi utcák Évek óta porfelhőt áraszt az Athinai utca. Tudjuk, hogy városunkban viszonylag kevés a víz. Ismeretes előttünk, hogy a gomba módra növő pécsi utcák útproblémái rendkívül nagy gondot rónak a város vezetőire. De annyicska olajunk csak van, hogy portalan ítani lehetne ezt a forgalmas utcát. Ács Ferenc A Rózsa Ferenc u. és a Zólyom u. sarkán a 21-es Autó- közlekedési Vállalat telepe fekszik. Követkézéképp a teherautók éjjel-nappal koptatják az úttest mély buckóit, melyek feltelnék esővízzel. Szomszédban erősíti a forgalmat a BELSPED istállótelepe, és köztisztasági részlege. A sáro6 vizet a száguldozó járművek a járdán közlekedőkre fröcskölik; Molnár János • Március elején beszakadt a Május 1. utca 28 sz. ház előtt az úttest és azóta kb. 3 méter mély szakadék tátong ott. A ház kijárata is az árok felett van és ezért állandóan rettegünk, hogy ledől alattunk. Értesítettem az I. kerületi tanács igazgatási osztályát énről már márciusiban, azonban azóta sem történt semmi. Még csak meg sem nézték. Most ezúton kérem az illetékeseket, orvosolják panaszunkat, mert esetleg súlyos baleset lehet a következménye az úttesten tátongó ároknak. Bodnár Jánosné A kisbeeztercei bekötőúfról Április 29-én „Levelezőink írják“ című rovatban kifogásolták, a kisbesztercei út állapotát, Valamint az ottani szakaszos útőr munkáját. Az ügyet megvizsgáltuk s a következőket állapítottuk meg: A kisbesztercei bekötőút állapota a könnyező makAtám- uiákéval megegyező. Az útőri munkában semmi hanyagságot nem állapítottam meg. Az autóbuszforgalmat a komlói 24- es AKÖV kérésünkre állította )e. A bódés autóbuszokat a 24-es AKÖV kiselejtezi mindenütt. Ahol az utaslétszám, valamint a gazdaságosság indokolttá teszi, 12 tonnás, 60 személyes autóbuszokat állít be. A kisbesztercei bekötőút- nak gyenge a kőpályavastag- sága, így 12 tonnás járművek forgalmát nem engedélyezhetjük, mert tönkre tennék az utat. A bekötőutak gyenge voltáról a KPM Közúti Igazgatósága nem tehet, mert ezek még a múltban épültek, amikor még a 3 tonnás tehergépkocsi, illetve autóbusz ritkaság volt. Az utak korszerűsítése folyamatban van, azonban a lemaradást egyikét év alatt behozni nem lehet. Kardos Imre a KPM Pécsi Közúti Tga/.g. pécsi szakmérnökségének vezetője fiiadarak dítuúdéja 1908 tavaszán egy francia aviatikus bizonyos Leon Ver- sepuy városunkba érkezett, h-vgy az egykori lóversenytéren a pécsiek álmélkodására bemutassa saját konstrukciójú repülőgépét. Ma már „re^ülőjárgánynak” neveznénk a század eleji primitív konstrukciót, de annakidején legalább olyan szenzációnak számított, mint ma a szovjet űrhajó. Elképzelhető, milyen babonás csodálatot vál lőtt ki, a levegőbe emelkedő zúgó, csörömpölő masina, fedélzetén a vakmerő „apparate ehauíeur”-jével. Az izgalmakat még csak fokozta, hogy a derék pilóta hitvese napernyősen, krinolino- san szaladgált fel-le a repülőtér fövenyén és dobogó szívvel, könnyes szemmel figyelte (kb. 40 méter magasra emel krdett a gép) hős lérjeura nyaktörő mutatványait, a szédítő magasságban. S mindenegyes sikeres leszállás után, mely a falevél hullásához volt hasonlatos férjéhez rohant és fiiyba-fűbe csókolta világraszóló hőstettéért, E kivételes emlékű napon a srépszéma! megjelent bámészkodók i örött egy nyolc év költői f ' különös érdeklődéssel szemlélte a páratlan mutatványt, és a bemutató Má» aéhéojr nayre esete ÓSJ emlékezetből hozzáfogott élete első repülőgépe tervezéséhez. Első modelljei, amint a mellékelt rajzokból is kitűnik egy szerű, siklórepülésre alkalmas presspánból, kartonból, tyúk, vagy libatoliból konstruált gépecskék voltak. Szabó József aviatikái pályafutásának első produktumai. Tíz-tizenkét éves korában már „nagy gyakorlattal” a tarsolyában hozzáfogott az első „motoros” gépek alkotásához. Igaz, ezek a motorok egyelőre csúzligumiból készültek, de mór felépítették a liliputi harcigépeket, sajtiös nem nagy eredménnyel mert a-leszállás annál dicstelenebből végződött. Ki kellett hát találnia, kísérleteznie a re- ftftVw, * leszállás bonyolult for télyait, mert nem volt mindegy, hogy a szárnygörbületek, az orr, a farrész, súlyban, arányban, szögben hogyan viszonyuk egymáshoz, mert tökéletes harmónia nélkül szár- nyaszegett madár a repülőgép. Az É világháború alatt már jól repülő fecskevillanású hid- roplánjai, bombavetői, sőt „rakétagépei” hasították a levegőt és 16 éves korában kiadta az első repülőmodell tervrajzát, amely az első ilyen tervrajz volt az országban. Európában csak a németek és a franciák bocsátottak ki modell terveket. Egyszóval Szabó József mindenáron a „levegőből” akart megélni, mégis odáig vihette csak, hogy egy játékrepüdő- boltra kapott Iparengedélyt, mert nem volt lehetősége aria, hogy műegyetemen csiszolja tovább kivételes képességeit. 192.9-ben elment ugyan vi toriázó tanfolyamra, ahol Ipari, technikai jellegű diplomát szerzett, de ez vajmi kevés volt ahhoz, hogy hivatásszerűen folytassa kísérleteit. Azaz mégis futotta belőle any- nyira, hogy észrevételei alapján tökéletesítették a vitorlázórepülés technikáját. Egy könyvet is adott ki, egy több, mint 200 ábrával ellátott modellező szakkönyvet, amely még ma is elismerést vált ki a hozzáértők körében. Több, mint fél évszázad múlott el azóta, hogy Szabó Jó zsef égnek repítette a mai modern repülőmodellek ősét és, ma újra csak ő néz körül ámul va a szeme előtt lejátszódó, r.agy változásokon. Ö maga új ságolta büszkén, hogy ma már a magyar modellezők világviszonylatban is a legelsők kö zött vannak és közöttük a pécsi MHS fiatal modellezői nem is egy bajnoksággal, vagy előkelő helyezéssel dicsekedhetnek. Vagyis, ami annakidején csak küzdelmek árán sikerülhetett a magyar repülőmodellezés első úttörőjének, az a mai fiatalok előtt már köny- nyen elérhető, megvalósítható közelségbe került. *■ — * —<W— Gömbölyű a föld — de hogyan? A lig egy esztendeje ismerem, s azóta önmagomban az úgynevezett kisember testi-lelki megfogalmazásának tartom. Huszonnyolc év óta egy hvvatalzugban dolgozik, s a maga kis családi várában élte évtizedeken át életét. Ha utcai balesetet lát, akkor óvatosan az embergyűrű szélén marad, végtelenül pedáns, kíméletlenül pontos és korábbi évtizedeiben azt tanulta, hogy a kisember számára az egyetlen „helyes házipolitika”, ha mindent gyanakodva fogad. A második világháború után rendült meg először bizalma a nyugati humánumban, és évekig tartó kiábrándultság után még évekig ocsúdott. Negyvenöt után sokszor csak értelmetlenül ácsorgóit ebben az országban, sokszor feleslegesnek érezte magát, és családi várából először az ellenforradalom után kacsintott ki: vajon most mit csinálnak majd a kommunisták? Utoljára a hetedik pártkongresszus előtti napáikban találkoztam vele, amikor arról faggatott, mi lesz a maga- formájú kisemberekkel, mert neki is tenni kellene valamit, segíteni a pártnak, mindenkinek, mert hát mégiscsak nagyszerű dolog ez a szocializmus. S mintha csak. arcára rajzolta volna a szomorú verssorokat: „Jaj annak, aki egyedül marad a kormos odvú, villámtépte fán”. A minap levelet írt. Nincs abban a levélben különös tudósítás. Mértéket tartó, és csak figyelmes olvasás közben derül ki, hogy írója tulajdonképpen valami új, felszabadult örömet titkol, talán még önmaga előtt is, mert hátha mindez sematikus. Mint írja — két jelentéktelen mondat között — megválasztották lakóbizottsági elnöknek. Most esténként olvasás helyett töpreng, hogy alkalmas lesz-e ő erre a feladatra, s egyáltalában, mivel szolgálhatná meg ezt a bizalmat. Mert — mint írja — ez bizalom, amelyet eddig egész életében csak várt, de soha meg nem kapott. önkéntelenül eszembe jutott két gondolat, amikor a levelet elolvastam. Az egyik, hogy mi egy kicsit már valamennyien ismerősök vagyunk, és nem is imilyen-amólyan módon. Bennünket nem a harag vagy a kényszerű kölcsönpénz, a jóízű pletyka vagy a káröröm kapcsol egymáshoz. Valami más, valami nagyszerűbb és ünnepélyesebb. Közösek a dolgaink, s az emberi megbecsülés, az emberi viszony is más, mint azelőtt volt. Természetesen nem általános politikai és érzelmi megbékélésről van szó, hiszen ezek a közös dolgok meg is mérik az embert meg az ismeretséget. Ha valaki egyszer ráérő idejében összeszámolná, hogy mennyi ismerőse, barátja volt húsz éve, és mennyi ma — alighanem meglepődne. Az elmúlt tizenöt esztendő eredményei nemcsak azt jelentik, hogy tucatszámra építettük a gyárakat, hogy soha nem látott emberi életet teremtettünk ebben az országban, hogy roppant nagy mértékben növekedett az általános kulturális színvonal, de azt is jelentik, hogy egyre többen és többen ismerősök lettünk. Munkatársak, a szocializmus építésének munkatársai. A nagy társadalmi megmozdulások, a választásaik előtti agitációk, a termelőszövetkezetek szervezése, a lakógyűlések, tanácstagi beszámolók, de még a sokszor nehezen elviselt szemináriumok is, mind a tömegek hasznot ismeretségét, barátságát szülő találkozó alkalom volt. A másik gondolat, amit a levél olvasása ébresztett, az, hogy az egyszerű emberek, a kisemberek végtelenül örülnek, ha a párt, az állam megbízik bennük. Azokban az emberekben, akik az elmúlt rendszerben az uralkodó és az elnyomott osztály közötti társadalmi periférián éltek, akikben a kezdeti évék tartózkodását, gyanúját felváltotta előbb a csodálat, majd az aktív cselekvés vágya a szocializmus építése, a párt politikája iránti Csodálatos az az erő, amely • ebben az országban az embereket fűti. Közös az ügy, közös a cselekedet is, de természetesen ez még nem jelenti azt is, hogy aki a szocializmust akarja, az mind egyforma szemlélettel is látja a célt. Az emberek gondolkodásának fejlődése nem, rakéta- út és nem egyöntetű. Nem egy kiinduló állomásról vágtunk az útnak és nyilvánvaló, hogy a kommunisták, a nép leghaladóbbjai másképpen látják a társadalmi célt, mint azok, akiket eredményeink, a párt politikája lelkesít, s nem világnézetük, osztályhelyzetük. Egy időben hajlamosak voltunk arra, hogy a szocializmus építését csupán a kommunisták ügyének tekintsük. Ez és ez a kommunisták feladata, s közben megfeledkeztünk arról, hogy sdk millió pártonkívüli is él ebben az országban és a szocializmus virágzása idején is élni fognak. Nem egyedül és nem magunknak csináljuk, amit csinálunk. Amellett, hogy a kommunisták a legnehezebb feladatokat vállalják. Ha valami titkos műszerrel belenéznénk az emberek gondolatai közé, hogy kinek milyen a viszonya a párthoz, a közös társadalmi ügyhöz, meglepően kedvező képet kapnánk. Esetleg abban lenne valami kiigazítani való, hogy ki milyen alapon vallja a párt iránti ragaszkodását, kit mi tart a párthoz. Körülbelül olyan dolog ez, mint a pithagoreus bölcsek esete a föld gömbölyűségével. Ezek a bölcsek azt állították, hogy a legtökéletesebb idom a gömb, és azt is állították, hogy a föld — minden élőlény anyja — tökéletes lény. Ha pedig tökéletes, akkor az alakja is tökéletes, következésképpen a föld gömbölyű. Persze, ez így a legcsekélyebb tudományos alapot is nélkülözi, de a föld valóban gömbölyű, így van valahogy a kisemberekkel is. Nagy távlatokban ők is látják a célt, ők is akarják a társadalmi haladást, csak éppen nem tud*• jók marxista alapossággal megérteni és megmagyarázni. Ennek ellenére el kell érkezni annak az időszaknak is, amikor mindenkinek meg kell érteni, aki velünk tart, hogy „a föld nem azért gömbölyű, mert a föld a legtökéletesebb lány és a gömb a legtökéletesebb idom”. Ismerősömet megválasztották lakóbizottsági elnöknek. Most ízleli a társadalmi murika gondját-örömét. Nyilván nem mindent csinál majd nagyszerűen és nyilván meg is bírálják, de végeredményben már ő is bekapcsolódott a társadalmi ismeretség, a társadalmi ügy szorosabban vett vérkeringésébe. Szükség van a kisemberekre, természetes, hogy szűk- ség van. Amellett, hogy bíráljuk őket, amellett, hogy átformáljuk gondolkodásmódjukat, mindegyiküknek helye és nem is kevés tennivalója van ebben az országban. Ami épül, ami készül, az nemcsak a kommunisták ügye, hanem minden becsületes, jószándékú ember ügye. S ezért az ügyért mindenkinek tennie kell valamit — tehetsége és jószándéka, szerint, ki ennyit, ki annyit. THIERY ÁRPÁD
