Dunántúli Napló, 1960. május (17. évfolyam, 101-127. szám)

1960-05-01 / 101. szám

ÍMO. MÁJUS 1. NAPLÖ 3 ?{éai mé/ttsekfa ven eve. Pécs-Szabolcson él fe­leségével Imrő Gyuri bácsi, a 71 éves nyugdíjas bá­nyász. ö már több mint ötven éve mindig meg- iinnepli május elsejét. Me­sélni való élménye van te­hát bőven. Nem is kell kérdezni, véffigsímogatja arcúit, látszik, hogy gondol­kozik: hogy is volt csak? — Tudják fiaim, régen a május 1-ét nem úgy ün­nepelték, mint ma. Ennek nemcsak az az óka, hogy akkor nem engedték, ha­nem az is, hogy akkor még a 12 órai munkaidővel sem voltak megelégedve a bánya urai. Emlékszem, hogy 1916-ban május 1-én ledolgoztuk a 12 órát és elhatároztuk: elég volt! Mikor feljöttünk, kint a csendőrük vártak és nem akartak ki­engedni minket. De nem engedtük, hogy ismét, mint a barmot lehajtsanak. Ellenálltunk és meg lett az eredmé­nye. Május elsején négy órával kevesebbet dolgoztunk. Tudják, milyen nagy szó volt ez. Erről beszélt az egész bányatelep. — Gyuri bácsi, azelőtt mi volt a május elsejei ünnep programja? — Mivél dolgozni kellett, elsősorban az, hogy nem mentünk dolgozni, sztrájkoltunk. Összejöttek a csapatok ét hármas-négyes csoportokban igyekeztünk be a város felé. De bejutni így is nehéz volt, mert ilyenkor a rendő­rök sokkal többen voltak, mint máskor és nagyon jól tud­ták, hogy ezen a napon a munkáskerületektől kell a leg­jobban félni. Izzott a hangulat. A várost a legtöbb esetben nem sikerült elérni. így utunk célja végül is legtöbbször a Mecsek menedéket nyújtó erdője lett. Ott találkoztunk ét mozgalmi dalokat énekelve álmodoztunk, hogy egyszer csak megváltozik a világ. Jött 1919, de nekünk, pécsi bányászoknak akkor sem változott meg az életünk. Nagyon elkeseredtem. Elhatároz­tam, hogy átszököm a demarkációs vonalon és Kun Béla katonája leszek. Három hónapig védtük a mi országunkat, mert ekkor volt először valóban a miénk, volt miért har­colni. Utána még kegyetlenebb terror következett. Ismét bujkálás és máris elsején ismét a Mecsek menedéket nyúj­tó rengetege. A tisztásokon azonban csöndben, de annál tisztábban lehetett hallani az énekeket, szavalatokat: „Holdvilággal hóitok járnak: Somogyország még feltámad, Lesz dáridó, ne-mnlass! Addig pedig Horthy-kuiya, Fehér kutya, csak ugass! „Ilyen szép márus e'sejém még nem volt" Katona Győr Mária a drávafoki Uj Esztendő Termelőszövetkezet köny­velője. Három éve dolgo­zik a termelőszövetkezet­ben. 1957-ben érettségizett. Nem csoda tehát, ha neki 1957 május elseje tetszett a legjobban. — 1957 május elsején Szigetváron voltam — kez­di visszaemlékezéseit. — Ott jártam gimnáziumba. Utolsó éves voltam már, érettségi előtt álltam. Em­lékszem már, május elseje előtt nagyon készültünk a felvonulásra. Nem akar­tunk szégyenben maradni. Sikerült a felvonulás. Meg­koszorúztuk a szovjet hősi emlékművet, utána pedig a Zrínyi emlékműhöz mentünk. Szigetváron hagyomány már, hogy ilyenkor május elsején a Zrínyi emlékműnél is van egy kis ünnepség. A délután számunkra, gimnazisták számára legalább olyan izgalmas volt, mint a délelőtti felvonulás. Ekkor dőlt el ugyanis; volt-e eredménye a sok-sok órás gyakor­latoknak, vagy sem? Délután a sportpályára mentünk és nagyszabású tomabemutatóval gyönyörködtettük a néző­ket. Természetesen a tomabemutatón én is szerepeltem. Nagyon szép volt ez a május elseje. Egésznapos mű­sor. vidámarcú emberek, léggömbökkel szaladgáló gyere­kek ... Nagyon szép volt, legalábbis nekem nagyon szép. Lehet, hogy egy kicsit elfogódott vagyok, de meg lehet ér­teni: ilyen szép május elsejém még nem volt. Budapest—Mo«k*a közölt közlekedik a MQLÉV éj IL-18-as iepiilö*épe A Magyar Légiközlekedési Vállalat, a MALÉV büszkesé­ge az n—18-as repülőgép, amely a legkiválóbb gépek kö­zé tartozik. A MALÉV az II— 18-assai a viszonylag hosszú­kévá járatokat is le tudja majd bonyolítani. Rendszeresen, előreláthatólag május 17-tól hetenként kétszer, kedden és pénteken Budapest—Moszkva útvonalon jár majd, s ezt a távolságot két óra negyven perc alatt lent aaeg. | Kádár János fogadta a Szovjet—Magyar Baráti í Társaság küldöttségét Kádár János, a Magyar Szo- • cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára fo­gadta a Szovjet-Magyar Bará­ti Társaság V. P. Druzin veze­tésével hazánkban tartózkodó küldöttségét A küldöttséget elkísérte M. A. Popov, a Szov­jetunió magyarországi nagykö­vetségének ideiglenes ügyvivő­je. A szívélyes baráti találkozón résztvett Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság elnöke, Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője, valamint Demeter Sándor, a Magyar-Szovjet Baráti Társa­ság főtitkára. Üdvüziet NDK-beli tesivérlauunkiól Május elseje alkalmából a Német Demokratikus Köztár­saságbeli testvérlapunktól a zwickaui Freie Presse kollektí­vájától az alábbi táviratot kap­tuk: i Wir beglückwünschen Euch j zum L Mai, dem Kampftag der Internationalen Arbeiter- : klasse, und wünschen neue Erfolge beim sozialistischen Aufbau. die Genossen der Freien Presse Zwickau Szerencsekívánatainkat küld jük Önöknek május 1-e, a nemzetközi munkásosztály harcos ünnepe alkalmából és újabb sikereket kívánunk a szocializmus építésében. a zwickaui Freie Presse munkatársai Emlékük szívünkben örökké él Felavatták a fasizmus bányász áldozatai emlékművét Tegnap este hat órakor Pccsszabolcson a Hősök terén felavatták a fasizmus bá­nyász áldozatainak emlékmű vét. Az avató-ünnepségen a rossz idő ellenére mintegy kétezren vettek részt. Az ünnepséget a bányászzenekar nyitotta meg a Himnusszal, majd mz általános iskolások szavaló- és énekkórusa és a helyi bányászdalárda adott rövid műsort. Az em­lékműavató beszédet Pataki Mihály elvtárs, a Pécsi Szénbá nyásmti Tröszt igazgatója mondta el. Az emlékmű átadása és leleplezése után a Pécsi Szénbányászati Tröszt, az MSZMP 1. kerületi bizottsága, a Hazafias Népfront 1. kerületi bizottsága, az I. kerü­leti tanács, a szabolcsi nőtanács és a hősök hozzátartozói helyeztek el koszorút és virágo­kát az emlékművön. A májust nem lehet legyőzni Né yeierné! többen vanília!* fe? s négyezernéi übten néziéü vt'üio a lak yas fe.voüU.ási Pecsaw az ainuj e tiered Hatalmas, húszméteres má­jusfát állított a város fiatal­sága Pécsett a Széchenyi té­ren tegnap este, a lampionos felvonulás végén. Amint látják, ez a beszámo­ló nem szabályos. A végén kezdődik. Pedig azt kellene megírni az elején, hogy a vá­ros fiatalságának fáklyatüze a szakadatlanul zuhogó eső elle­nére is messze világított, s ha az ég hideg vize el is oltott né hány fáklyát és eláztatott né­hány lampiont, a mintegy négy és félezer felvonuló if­jút, s a velük együtt menetelő idősebbeket nem tudta eláz­tatni. Az eső szakadatlanul esett. S minél jobban zuhogott, an­nál többen gyülekeztek a té­ren. Mire az első csapat meg­érkezett, a Széchenyi téren már négyezren álltak! Álltak s nem törődtek az ég csatornái nak ünneprontó megindulásá­val. Sokan együtt énekeltek a fáklyás, lampianos felvonu­lókkal. A tér fölött galambok ke­ringtek. ök se féltek a májust köszöntő égi zuhalagtól. A lányok és asszonyok nylon esőkendövei a fejükön, néhá- nyan téiikabátban, esőkabát­ban, ballonban jöttek. De jöt­tek végeláthatatlan sorokban. — Hajnali fényözön földre leszáll, — Kézben a kéz és a vállhoz a váll... — A béketúbor legyőzhetet­len, a béke útja biztos út... — Fel vürösög, proletárok!... — hangzott az ének. S akiknek esernyőjük volt, azok is vitték a fáklyát. Szín pompás, harcos békemenet volt. A Mélyépítő Vállalat ren­geteg zászlót is felvonultatott. Vörös és nemzetiszínű lobo­gók lengtek a KISZ zászlaját követve a menetben. S aztán felállították a húsz­méteres májusfát a Széchenyi téren. A május itt van, megérke­zett. A májust nem lehet le­győzni. A májust csak szeret­ni lehet, szeretni kell. Gyevi Károly A dé'-Nreai kormány homályos ígéretekkel igyekszik lecsillapítani a tömegeket A dél-koreai eseményekhez fűzött kommentárjában a TASZSZ rámutat arra, hogy a dél-koreai államtanács (ideig-', lenes kormány), amelynek ke zében van a hatalom, homá­lyos Ígéretekkel igyekszik le­csillapítani a tömegeket és elterelni a tömegek felháboro­dását a közelmúltban leját­szódott véres eseményekért valóban felelős személyekről. A szöuli rádió jelentése sze­rint- az államtanács tagjai kö­zös nyilatkozatot adtak ki, amely szerint „igyekeznek majd úgy munkálkodni, hogy ne kerüljenek ellentétbe a nép reményeivel1’, és „szilárdan el vannak szánva arra, hogy biz­tosítják a népnek a szabadsá­got és a demokráciát". Minden képmutatásuk azon­ban nyilvánvalóvá válik a arti*Wfo*at további részében, amelyben azt állítják, hogy az országot „közvetlen kom­munista támadás veszélye fe­nyegeti" s U Szín Man-féle véres rendszer ellen kitört népi felkelést pedig „kommunis­ta kémek" bujtogatása ered­ményének tüntetik feL A liszinmani rendszer mély­séges romlottságát egyes sze­mélyek visszaéléseivel próbál­ják magyarázni. Szöulban — a Reuter jelen­tése szerint — a kijárási tila­lom még fennáll, de az élet kezd visszatérni rendes med­rébe. A több mint egy hétig tartó zavargásokban a legfrissebb jelentések szerint 171 sze­mély vesztette életét, 1428 sebesült meg, ezek közül 650 még kórházi ápolásban ré- ■Blik li'unEnskM avattak a III. kerliiethen és a ttiesy .ri ker>v..rosiian Szombaton este ünnepélyes keretek közöt avatták fel a 111. kerületi munkásklubot, az Alajos utca 2 szám alatti párt- helyiségben. Körülbelül 45 ezer Ft ráfordítással rendezték be és végezték el a belső tataro­zást. 100 darab új széket, hét új asztalt, virágvázákat és új rádiót is vásároltak. Az as­szonyok társadalmi munkában a függönyöket és a szőnyegeket varrták meg. A klub ünnepé­lyes átvétele után a Pedagógiai Főiskola énekkara adott mű­sort, utána Rabb József pia- gyarnótákat énekelt, majd éj­félig bál volt A III. kerület dolgozóinak régi vágya telje­sült ezzel, hogy munkásklubot kaptak. A megyeri kertvárosban dél­után 5 órakor adták át ünne­pélyesen az új munkásklubot Körülbelül 30 ezer forintot köl­töttek a berendezésekre, 25 ezer forintot tatarozás! építke­zésekre. A kertvárosi dolgozók 8—10 ezer forint értékben vé­geztek társadalmi munkát az új klub létrehozása érdekében* A megyeri kertvárosi munkásklub belseje A HL kerített munkásklub cs épen berendezett társalgója-

Next

/
Oldalképek
Tartalom