Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-12 / 86. szám

>. Április is. NAPLÓ o Egyetemek kulturális seregszei »léje Roskoványi Csaba joghallgató Liszt II. magyar rapszódiáját adta elő. Az oriszág legrégibb egye­temi városa: Pécs. Az utóbbi években úgy érezhette az em­ber, hogy nem használj u!k ki azokat a lehetőségeket, ami­det a városunkban levő egye­tem és főiskola nyújthatna. Evek mulasztására borított fátylat, az egyetemi és főisko­lai felszabadulási kulturális seregszemle. Részt vett ezen a találkozón az ország felső- oktatási intézményeinek nagy része. Ilyen ritkán látható parádé­ban nem lehet mindennap gyö­nyörködni és ezért a közönség, mely két nap folyamán nézte a különböző műsorszámokat, joggal nívós, szép műsort várt, A különböző egyetemek kul- túrcsoportjai más és más szín­vonalon álló műsort adtak. Természetesen a felkészülés, az adottságok, különböző ne­hézségek sem egyformák. A nézők, ha nem kaptak volna semmi mást, mint csupán azt a lelkesedést, ami a fiatalok játékát, produkcióit jellemez­te. ezért is megérte a két­napos seregszemlét megnézni. Úgy gondoljuk, a szegediek, megérdemlik, hogy őket is­mertessük elsőként. Az egybe­hangzó vélemény az volt, hogy az ő kultúrcsoportjiik volt a résztvevők közül a legjobban felkészülve és ők állították össze legjobban műsorukat. Énekkaruk valóban megfe­lelt annak a várakozásnak, amit joggal elvtártaik tőlük). A szegedi bölcsészek énekkara már külföldön is elismerést szerzett. Műsoruk összeállítása kitűnő. Az előadott számok közül a legnagyobb sikert Ko­dály: öregek című kórusmű­vével aratták. Igen szépen és megnyerőén adták elő Novikov Békedalát is. Színjátszóik szintén első he­lyezést értek el. Viszonylag kevés színjátszó csoport in­dult és valóban a szegediek femek, kiforrott egyf el voná­ssal, Csehov: Kaméleonjá- yal vitték el a pálmát. Igen jól adták elő másik Csehov- darabjukat is; a Jubileum-öt. A tánccsoportoknál a válto­zatosság kedvéért a szegedi or­voskar tánccsoportja jeleske­dett. Az előadott Kuruc tábor­ban című toborzó tánc, nehéz anyagával bizonyosan sok Munkát jelentett, míg elju­tottak idáig, mert előadásuk tökéletes volt. A kis színpad bizonyos fokig éreztette hatá­rt, de lendületes, szép táncuk Méltán aratott így is sikert. Zenekaruk szintén a legjobb Volt. Ennek oka az, hogy a *7-egediek zenekara kitűnő vo- 11 ósokkal rendelkezett. Lénye- 60s volt az összeszokottság, ^mit különösen a többi zene­karnál hiányolhattunk. A szegedielken kívül ° bn iáinkat dicsérték *°kan a nézők közül. A kis ^sztrádegyüttesük, ha össze­szokik, még szebb eredménye­it érhet el. Erre hhnden adottságuk. A bajai Mtillei Mária elő­adásában hallhattuk a legjobb zavalatot. Poe Hollóját olyan •hegkapóan adta elő, hogy a megvan nézők előtt egy pillanatig sem volt kétséges: a szavalok kö­zül csakis ő lehet az első. Antal István hegedűjátéka szintén a legjobbak közé tar­tozik. Fiatal, de meglepően jó volt hangvétele, tisztán, precí­zen játszott a pécsiektől többet várt a közönség Minden dicséretet megérde­mel a Pedagógiai Főiskola énekkara, mert méltó verseny­társa volt a szegedieknek. Tiszta hangvételük, csengő szopránjaik méltán váltották ki a nézők elismerését. Az or­vostudományi egyetem kórusa jó úton jár. Meglátszik még, hogy nem régen kezdtek éne­kelni. Kodály: öregek c. mű­vét, a szegediek sokkal töké­letesebben, és művészibben tol­mácsolták. Úgy gondoljuk, he­lyesebb lett volna inkább va­lami könnyebb művet válasz­tani. Az orvostudományi egyetem zenekara főleg egyéni hang­szeres vonalon hagyott kíván­ni valót. Az előadott Glinka Divertimentó lassúsága csak még jobban megmutatta a már említett hiányosságot. A szólisták közül kiemelke­dően jó volt Tarján Jenő ki­forrott zongorajátéka. Lelkes Erzsébet többre lenne képes, ott követte el a hibát, hogy első számiként a Manók tán­cára vállalkozott. Bemelegí- tetlen kézzel természetesen ezt a technikailag nehéz számot nem oldhatta meg sikerrel. A színjátszók követték el talán a legnagyobb hibát. A jogi'kar színjátszócsoportja Pirandelló egyfelvonásosával: az ördöngős Luigival i.em ér­hetett el sikert. A bosszantó szöveghibákon kívül számunk­ra az volt a meglepő, hogy ezt az aránylag könnyűnek mond­ható darabot sem tudták hiba nélkül eljátszani. A másik nagy hiba az volt, hogy hely­telenül választották darabju­kat. Két napig figyelhettük az egyetemek és főiskolák kultúr- csoportjait. A felszabadulá­sunk tiszteletére hirdetett mű­sor megfelelt a várakozásnak. A résztvevők többségükben komolyan felkészülték és en­nek bizonyítéka volt a két na­pig tartó műsor csaknem min­dig „telt háza”: Dicséret illeti a pécsieket a nagysza­bású műsor kifogástalan ren­dezéséért, mert fennakadás nélkül követték egymást a csoportok. Úgy gondoljuk, a felszabadulási Ikultúrverseny seregszemléje bizonyítja, hogy egyetemeinken nemcsak kiváló szakembereket nevelnek, ha­nem arra is nagy gondot for­dítanak, hogy fiataljaink is­merjék és szeressék a szocia­lista kultúráit. Gógl Attila Hz egészség napja Ai Egészségügyi Minisz­térium tisztasági mozgalma ke­retében immár 10 éve minden esztendőben megrendezi a tisztasági hónapot. Az elmúlt 10 esztendő alatt társadalmunk igen széles ré­tegei kapcsolódtak be e rend­kívül hasmos mozgalomba, amit nálunk a megyében is igen szép példákkal lehetne bizonyítani. Például Pellérd községben szinte minden há­zon ott díszeleg a tábla a megtisztelő felirattal: „Tiszta udvar, rendes ház”, nem is be­szélve arról, hogy ebben a községben a tisztasági hónap alkalmából közel 152 ezer fo­rint társadalmi munkával já­rultak hozzá a község szépíté­séhez. Az idén is megrendezendő tisztasági hónapnak külön je­lentőséget ad megyénkben az az életrevaló kezdeményezés, amellyel a Baranya megyei KÖJÁLL, a Vöröskereszt, vala mint az Orvostudományi Egye­tem KISZ Bizottsága hozzájá­rult a mozgalom sikeréhez. — Április 10-én, vasárnap a me­gye 184 községében 102 orvos, 82 orvostanhallgató, illetve or­vossegéd tartott előadást az egészség napja alkalmából. Az előadások előtt családokat, községi vezetőket látogattak meg, hogy az ilymódon szer­zett tapasztalatokat a későbbi­ek folyamán felhasználják. Neveljünk minél több baromfit! Bádogos és vízvezeték sze­relő szakmunkást keres a Pécsi Ingatlankezelő V. Bajcsy Zs. u. 4 sz. 228 Ez már aztán igazán tavasz! Április titzedikén Bóly köz­ségben, mint a hangyabóly, úgy sürögtek-forogtak a szü­lők, meg kisóvodás leánykáik. A kis legénykék szintúgy. A művelődési ház kultúrter­mében az óvodások színes mű­sorában a legszebb mesék alak jai elevenedtek meg. Találkoz­tak a nézők a Csipkerózsiká- val, Jancsival és Juliskával, Hamupipőkével, Hüvelyk Ma- tyival, Hófehérkével és a hét törpével. Aztán jött a tavasz tündére, életrekeltette a tava­szi virágokat, a tavasz hírnö­keit. Gyönyörű volt a színpad, a jelmezek, a díszletek, — s na­gyon helyesek voltak a kis óvodások. Mindenki láthatja tehát, hogy a türelmes, a szere tettel végzett óvodai nevelő­munka is hozhat szép tavaszt. Hatalmas változások színhe lye ma a magyar falu. Az idén ismét a községek szazai tértek át a szocialista mező- gazdaság útjára. A nagyüze­mi gazdálkodás kialakításá­val egyidőben akarjuk meg­valósítani a termelés színvo­nalának emelését. 1980-ban a tavalyinál kereken 5 százalék kai többet kell termelnie a mezőgazdaságnak. Az állattenyésztésen belül az elmúlt években nem hasz­náltunk ki minden lehetősé­get a baromfitenyésztés meny nyiségi és minőségi növelésé­re, holott ez az egyik legjö­vedelmezőbb és leghaszno­sabb állattenyésztési ág. Ha­zánk természeti adottságai kedvezőek az olcsó és jó mi­nőségű baromfifélék nevelé­sére. A piaci lehetőség mind belföldön, mind külföldön szinte korlátlan. A baromfinevelés, hizlalás hasznot hoz a háziasszonyok­nak, évközben állandó bevé­telt ad, s kielégíti a család friss hússzükségletét. A baromfinevelés, hizlalás mindig az asszonyok munká­ja, gondja volt, jövedelmével ők rendelkeztek. Felhívjuk a termelőszövet­kezetek asszonyait, szorgal­mazzák és működjenek közre a termelőszövetkezetek közös baromfiállományának meg­teremtésében, a nagyüzemi baromfinevelés kialakításá­ban. A szövetkezeti baromfi- tenyésztés fejlesztése mellett szükség van a fokozott ba- romfinevelésre minden falusi udvaron, tanyán, minden pa­raszti gazdaságban. Felhívjuk a falusi háziasz- szonyokat, használják ki messzemenően a háztáji gaz­daságokat és minél több csir­ke — és az elmúlt évekhez viszonyítva — minél több pulyka, liba nevelésére. A magyar baromfi, csirke, lúd, pulyka világszerte igen ke­resett cikk. A baromfitenyésztés egyik legfontosabb ,ága lehetne a pulykatenyésztés. A pulyka nevelése, bár sok fáradsággal jár, de hasznos, mert feleszi a fű- és gyommagvakat, tö­mérdek rovart pusztít míg felnő, és jól lehet értékesíte­ni. A falusi háziasszonyokon múlik, hogy a magyar puly­ka ismét kellő számban meg­jelenjen . a világpiacon. A megnövekedett napos- baromfi-igényeket a keltető- állomások csak bizonyos mér tékig tudják kielégíteni) Szükség van tehát a saját keltetésű baromfi nevelésére is. Az állam nagy előnyöket és kedvezményeket nyújt a szer ződéses felvásárlási rendsze­ren keresztül. A baromfitartó háziasszonyok használják ki ezeket a lehetőségeket és kössenek szerződést. A mezőgazdasági munka is mind nagyobb hozzáértést, több szakmai ismeretét kí­ván. A különböző baromfi­tenyésztési tanfolyamokon az asszonyok megtanulják, ho­gyan lehet korszerű módsze­rekkel olcsóbban, kevesebb fáradsággal több baramfit fel nevelni. Felhívunk minden termelő szövetkezeti tagot, falusi há­ziasszonyt, hogy a közös gaz­daságban, a háztájiban s a ház körül keltessen, nevel­jen, hizlaljon több baromfit és így is járuljon hozzá saját családja és az egész dolgozó nép életszínvonalának eme­léséhez. Magyar Nők Országos Tanácsa Földművelésügyi Mi­nisztérium. Nem is olyan ördöngös dolog — mégis milyen jó! Az igazgató töprengett. Mi­képpen lehetne még jobban be vonni a gyár vezetésébe a munkásokat? — Az üzemi tanács ma dél­után összeül. Ennél jobb szer­vezeti formát most hirtelen nem tudok kitalálni — mon­dotta Papp elvtársnak, a párt- titkárnak. Ebben mindenki Vajon, mit néz meg Pécsett két angol akadémikus, ha egy hétvégi délutánt, s ráadásul a vasárnap délelőttöt is váro­sunkban tölthetik? — The chatedral and the pig«. A székesegyházat tehát és a disznókat. Mielőtt azonban kí­vánságuk teljesülhetne, az ősz­hajú hölgy, Mrs. Robinson, a cambridgei egyetem közgazda­ságtan professzora és Mr. Kit- to, a bristoli egyetem nyelvész tanára végigkóstolják a Cir­fandli, a Muskát Ottonel, az Oítetsz rizling, a Furmint, a Rizling szilváni, valamint a Nagyburgundi legkülönbözőbb évjáratait. A bor zamata felold ja a nyelveket, s tüze baráti társalgássá melegíti a fogadta­tás hivatalosságát. Pohárral kezében Mr. Kitto a tolmács felé fordul: — Élt Skóciában egy hírne­ves whisky-szakértő, aki egy­szeri ízlelés után is eltalálta a pálinka fajtáját, sőt az évjá­ratot is. Beköthettük a szemét, mégis sorra nevezte meg a kü lönböző márkákat; ez Fehér ló 1940-ből, ez írországi Apáca és így tovább... Az elképedt há­zigazda mérgében kilencedik­nek vízzel töltött kupicát nyo­mott a kezébe. Forgatja szájá­ban, rágja az italt a mi embe­rünk, majd nagyot nyelve ki­fakadt: Hát ezt nem tudom, mi fán terem, de biztosíthatom az urakat — ennek az italnak nem lesz sikert, . A fehér asztal mellett ko­molyabb dolgokról is szó esik, többek között a szigetország mezőgazdaságának fejlődésé­ről. A harmincas években a brit szigetek a lakosság élelmi­szerszükségletének csak felét termelték meg, a másik felét tengerentúlról importálták. A második világháború tenger- aíatt járó-blokád ja súlyos hely­zetet teremtett, s gyarmataik­tól, külföldi piacaiktól elvágva kénytelenek voltak hozzálátni a hazai mezőgazdaság erőteljes fellendítéséhez. Ma már az ősz szes élelmiszerszükséglet két­harmadát önmaga produkálja Anglia. A fennmaradó mező- gazdasági behozatal nagyobb részét is külföldön vásárolt ta­karmány teszi ki, amelyből bel földön állítanak elő húst, tejet, zsiradékot. A fejlesztés eszkö­ze az angol mezőgazdaságban is a gép, a traktor, a nagy­üzem — persze kapitalista mó­don. Hogy fogalmat alkothas­sunk az angol mezőgazdaság gépesítésének intenzitásáról, csak egy adatot idézünk. A brit szigetek munkaképes la­kosságának mindössze 4—5 százaléka foglalkozik mezőgaz­dasággal, tehát az össznépesség egyhuszad része látja el élelem mel a fele lakosságot. Vasárnap délelőtt rövid vá­rosnézés után a Pécsi Állami Gazdaság gyulapusztai kerüle­tét tekintették meg az angol vendégek, ahol Koós Zoltán agronómus megmutatta a hús­sertés-tenyészetet. benne van. Helyesen dolgozik az üzemi tanács, tudja is a sör­gyár minden dolgozója, hogy hogyan. — Hát akkor? — Hát akkor? — én is ezt kérdezem. Hát akkor mit le­hetne még javítani a vezeté­sen? A tizenhat művezető, min­dennapi eligazítása is jó mód­szer, nem? *— Jó. Ott minden reggel mindenki eknondnatja, mi a javaslata, mit hogyan akar megvalósítani aznap. Meg is kapja mindenki az aznapi fel­adatokat Ha kémek valamit, azt is elmondhatják. De igaza van az igazgató elvtársnak, va­lahogyan mégse megy minden úgy, ahogyan keilene Hanem én mondanék valamit — pat­tintott egyet az ujjaival a párt- titkár. És mondott egyet... Rugási Endre, a Pécsi Pan­nónia Sörgyár igazgatója pe­dig még ahhoz is hozzátett né­hány szót. Aztán a szakszervezeti tit­kár is hozzátett néhány szót. Aztán meg a kiszistók is he­lyeselték. Aztán meg az tör­tént, hogy amikor megirt ösz- szeült a tizenhat művezető a reggeli munkamegbeszélésre, ott ült közöttük a főkönyvelő is A főkönyvelő nem járt eddig a reggeli megbeszélésre. Pénz­ügyi vezető szakembernek iga­zán nincs sok keresnivalója a műszakiak gondjainak meg­beszélésén — így gondolták eddig, ö is így gondolta, a mű­szakiak is így gondolták. S egyszercsak kiderült, hogy mi­lyen sok köze van a műsza kiakhoz. Majdnem mindenki tudott tőle valamit kérdezni s még ő is tanult tőlük. Pedig alig fél óra hosszát tartott az egész. Ez volt hétfőn. Kedden reggel a munkakez­dés legelején, amikor a tizen­hat műszaki mint ahogyan szokták, összeült, a kereske­delmi osztályvezető, meg az anyagbeszerző ült le velük egy asztalhoz, E« kiderült, hogy ők is hozzá tudnak szólni a műszakiak mindennapi gond­jaihoz, meg a műszakiak is az ö napi feladataikhoz Sőt na­gyon is összefüggnek a sör­gyártás technikai, műszaki ügyei a szállítással, a kereske­delemmel, meg az anyagbe­szerzéssel is. Kedden délután azt mondja Papp Ferenc párttitkár Rugá­si Endrének, az igazgatónak: — Lám, az ördög se gon­dolta volna, hogy ezzel az egyszerű újítással milyen ki­tűnően meg lehet változtatni a régi vezetési móctezereket. Még hozzá anélkül, hogy a régi be­vált módszereket félretettük volna. Az üzemi tanácsnak kevesebb gondja lesz ezután, alaposab­ban tud egy-egy dologgal fog­lalkozni, a pártszervezet is jobban láthatja a dolgozók munkáját, az igazgató meg a főmérnök is szélesebb körben tudja áttekinteni a vezetéssel járó kötelességeket A terv pedig véglegesen ki­alakult. Ezentúl így dolgoznak a Pécsi Sörgyárban. Hétfőn a főkönyvelő hall­gatja meg a műszakiak reggeli munkamegbeszélését, kedden az anyag- és áruforgalmi szak­emberek, vagyis kereskedelmi osztályvezető, meg az anyag- beszerző. Ugyanígy vesz részt a megbeszélésen szerdán a szállítási vezető, csütörtökön a pártszervezet vezetői, a szak- szervezeti titkár és a munka­ügyi osztály. Pénteken és szom baton a műszakiak maguk kö­zött beszélik meg a tennivaló­kat — s a következő héten kezdődik minden élőiről, ugyan úgy, mint ezen a héten, — de már nem ugyanúgy mint aho­gyan évekkel ezelőtt kialakult Jobban. , Az igazgató egyszemélyi fe­lelőssége nem csökkent ezzel, de szélesedett a kollektív ve­zetés, a dolgozók ellenőrzése. Meg azután a javaslatok is könnyebben találnak meghall­gatásra, gyorsabban valósul­nak meg. Gy. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom