Dunántúli Napló, 1960. április (17. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-01 / 78. szám

im#. Április i. NAPLÓ 5 Egy pohár víz Felavatták as átalakított szentlőrinci művelődési otthont Több mint egy esztendős szünet után ismét megnyitotta kapuját a szentlőrinci műve­lődési otthon. Nemcsak a régi helyiségeket varázsolták újjá, zárt előtérrel és tágas klub­szobával is bővült az épület. Előadóterme és színpada egyi­ke megyénkben a legkorsze­rűbbeknek. A művelődési ott­hon alkalmassá vált arra is, hogy a helyi kulturális igé­nyek kielégítése mellett me­gyénk öntevékeny színjátszói­nak találkozó helye legyen, ahol kicserélhetik tapasztala­taikat, tanulhatnak egymástól és a Szentlőrinei Földműves­szövetkezet „Szocialista kul­túráért” jelvénnyel kitüntetett színjátszó csoportjától. A megnyitó ünnepségen Seribe: Egy pohár víz c. víg­játékát mutatták be a szent­lőrinci színjátszók, B ucsky Mihály művelődési otthoni igazgató rendezésében. Azt már megszoktuk, hogy évek óta jó darabbal, színvonalas előadással lépnek közönségük elé. Most sem csalódtunk. Di­csérendő teljesítményt nyúj­tottak. Példaképül állíthatjuk ner,nes törekvéseiket minden öntevékeny csoport elé. "Korántsem azt javasoljuk, hogy öntevékeny csoportjaink olyan nehéz vállalkozásokba fogjanak, mint a szentlőrin- ciék; csak azt: soha, ne mond­janak le az igényes megoldás­ról. Vigyázzanak azonban ar­ra. hogy erejüket meghaladó színművek bemutatásával ne próbálkozzanak! Hz Eav pohár víz szelle­mes vígjáték, bőven akad mondanivalója a ma számára is. A műkedvelőket azonban túj nagy feladat elé állkja a régi angol társadalmi-udvari élet légkörének megteremtése, tipfku« alakjainak megformá­lása, még akkor is, ha nem nagyon összetett figurák ala­kításáról van szó. A bemutató és a rendezés egyik nagy eré­nye az volt, hogy kis színpa­don, a darab mondanivalójá­nak elmélyítését szolgáló dísz­letek, korhű jelmezek és masz­kírozó« szolgálták a darab si­kerét. A szereplők is tudásuk, képességeik javát adták. így elérték, hogy előadásukat megérdemelt tapssal jutalmaz­ta a zsúfolt nézőtér. Mégsem sikerült még ennek a jó együttesnek sem minden nehézséget áthidalnia a ren­dezésben és az egyes alakok színrevitelében. A királynő udvari fogadásának lefolyása, a francia követ megjelenése, s még néhány jelenet tükröz­te a rendezés nehézségeit. A szereplők meggyőző játékába minduntalan belekeveredtek a mozdulatok, arcjáték, hangsú­lyozás olyan mai elemei, sőt néha a szöveg mai értelme­zése is, melyek a darab esz­mei mondanivalójának meg­értését nehezítették. Csak a legrutinosabb színjátszóknak sikerült minimálisra csökken- ferdők az említett zavaró je­lenségeket. A bemutatón éreztük, hogv a színjátszók nem nélkülözik az alaposabb előzetes tanul­mányokat sem a rendezésben, sem az egyes szerepekben, hi­szen a színjátszó csoport szak­köri jelleggel működik, s a be­mutatót megbeszélések, viták előzték meg. Ez a rendszeres és elmélyült foglalkozás sem biztosította azonban a hibát­lan megoldást. Kevésbé kép­zett színjátszóknál az említett zavaró jelenségek bánfákká, válhatnak, sőt „agyonüthetik” az egész előadást; különösen ntt, ahol díszletezésben, jel­mezekben, maszk í rozásban sem képesek a szentlőrincie­kéhez hasonló jó megoldásra. I s'kor a'*R'» a ma*»*­ható szövegtudás. A klasszikus szövegeket nehéz megtanulni kellő gyakorlat híján; rögtö­nözni pedig szinte lehetetlen a műkedvelőknek. Az Egy po­hár víznek is jót tett volna mén néhány próba, mert a fiz.ö- Vegtuíjás itt-ofct mutatkozó fo- É^átékosságai megtörték a da- r*b lendületét, indokolatlanul tossitották ütemét, csökkentet­ne az egyen jelenetek: kifejező a szentlőrineiek a későbbi előadások során megszüntetik ezt a most sem kirívó fogya­tékosságot; ez azonban mit sem változtat azon, hogy nehéz megbirkózni a klasszikus szö­vegekkel, lényegesen nehe­zebb, mint a hozzánk közel­álló, mai témájú darabokéival. Mindezt azért volt szükséges elmondani, hogy öntevékeny csoportjaink jó darabválasz­tással elkerüljék azokat a buk­tatókat, melyek a legkiválóbb műkedvelőket is kemény pró­bára teszik. Nem azt akarom mondani, hogy klasszikus da­rabokat ne tűzzünk műsorra, de módjával, biztosított felté­telek esetében. Inkább java­soljuk mai témájú darabok előadását öntevékeny csoport­jainknak, nemcsak műsorpoli­tikai okokból (bár ezért Is!), hanem az előadások megfelelő művészeti színvonalának biz­tosítása érdekében is. Minden csoport arra vállalkozzék, amit igényesen meg tud oldani! fl szentlőrineiek az ew pohár víz színrevitelét jól ol­dották meg. Az említett fogya­tékosságok elsősorban abból adódtak, hogy a darab nem egészen kiforrottan került a közönség elé. Olyan volt, mint a már élvezhető, üdítő gyü­mölcs, amelynek azonban még szüksége lett volna néhány heti napsütésre. (No de egy művelődési otthon avatása ennyi áldozatot megér!) B ucsky Mihály rendezői munkája, díszlettervezése az öntevékeny csoportok munká­jában példamutató. Az egyes jelenetek megoldásán éreztük a rendezői utasítások céltuda­tosságát Monostori János né királynő­je jó alakítás volt. Az udvari cselszövések hálójában vergő­dő uralkodó és szerelmes nő színrevitele nem kis feladat. Dicséretet érdemel Monostori­né teljesítménye, bár árnyal­tabb szövegmondással, kifeje­zőbb játékkal többet is adha­tott volna a királynői méltó­ság mögött rejlő belső feszült­ségből, magába fojtott érzel­mekből. A szereplők közül kiemelke­dett Bogyay Tiborné már első jelenetében is meg­tapsolta a közönség. Jól felfo­gott szerepét törés nélkül, mély átéltséggel, igényes kife­jező eszközökkel végig jól ala­kította. Bucsky Mihály Bolinbroke szerepében cinikus magatartá­sával ravaszságával, találé­konyságával a darab egyik fő erőssége. Jól átgondolt jelene­tei meggyőzők voltak. Nem si­került azonban következete­sen hűnek maradnia szerepé­hez. A francia háború kulisz- szatitkainata leleplezésekor úgy tűnt, mintha valóban Anglia sorsa aggasztaná. így önző ter­vének megvalósulása egyesek­ben azt az illúziót keltette, hogy a társadalmi igazság is győzött a szerelmesekével. Bucsky Hedvig (Abigail) és Csepregi Ferenc (Mashem gár­dahadnagy) alakítása még ki­forratlan. Teljesítményükben becsülendő a rendezői utasí­tások követése, s a törekvés a szerep belső átélésére. Kellő gyakorlattal mindketten a színjátszó csoport igen hasz­nos tagjává válhatnak. Marki de Torcy szerepében Tóth József nem testhezálló szerepet kapott, így jó szán­déka ellenére sem tudott a francia udvari élet légkörének kifejezője lenni. Nem csodálkoztunk azon, hogy az első előadás sikere telt házat vonzott a második bemutatóra, mert az együttes értékes, színvonalas munkájá­val sok derűs percet szerzett közönségének, s szerez még a következő előadásokkal is. Lende Géza Modern táncbemutató Szerdán este a KISZ és a Városi Művelődési Ház közös rendezésében városunk élvo­nalbeli tánctanára, Fellner Lászlóné táncbemutatót tar­tott. A művelődési ház nagyterme régen látott ekkora sokasá­got. Egy talpalatnyi hely nem maradt üresen s a kiszorultak a nyitott, ajtón át az előtérből nézték az előadást. Mi volt az oka ennek a nagy érdeklődés­nek? Ugyanaz, ami az előadás célja: hogyan kell a társastán­cokat ízlésesen és ötletekben mégis gazdagon táncolni? Ne gondoljuk tehát, hogy az úgy­nevezett „táncőrület“ kilengé­se volt ez a rendezvény, ellen­kezőleg: azért készítették elő hosszú hónapok fáradságos munkájával, hogy megmutas­sák, hogyan kell szépen tán­colni és hogy a nem táncolók zárt kasztját jobb belátásra, álláspontjuk feladására kész­tessék. Nagyon várták már Pécsett ezt az előadást. Hézagtöltő volt, mindenkinek nyújtott va­lamit. Az idősebbek korosztá­lyában levendula illatú báli emlékeket ébresztett, a fiatal­ságban pedig megerősítette a táncolókedvet és azt a vágyat, hogy ezentúl jobban, finomab­ban kell táncolniok. Táncolj s megmondom ki vagy! Igen, mert a táncolni tudó ember mozgása frissebb, rugalma­sabb. A tánc ugyanúgy nem­zetközi nyelv, mint a zene meg az eszperantó. Tartósítja az ifjúkort és kinyújtja hatá­rát. Nem hiányozhat senki életéből, azéból sem, aki nem akar kifejezetten hálózni, hi­szen falusi lakodalmaktól csa­ládi estéken és zenés szórako­zóhelyeken keresztül magán­ünnepi előkészületek Magyarszéken Pártszervezetünk vezetősége és a községi tanács végrehaj­tó bizottsága 1960 március 25- én ülést tartott. Az ülésen résztvettek községünk tömeg­szervezeteinek vezetői is. Meg­beszéltük hazánk felszabadu­lása 15. . évfordulójának méltó megünneplésével kapcso- herceg- t latos feladatokat. Az ünnepély nője. Nem volt véletlen, hogy I előkészítésére rendező bizott­ságot alakítottunk a párt, a tanács, a Hazafias Népfront és a pedagógusok képviselőiből. Elhatároztuk, hogy közsé­günk lakóit felhívjuk arra, hogy a házak előtti teret hoz­zák rendbe, a házakat lobo­gózzák fel. Április 4-én gazdag műsorral köszöntjük felszaba­dulásunk 15. évfordulóját. Gyenes János vb-titkár, Magyarszék jellegű társas összejövetele­kig mindenütt a tánc a vezér­motívum. A társasági táncokról Fu- taky Hayna beszélt könnyedén, kellemesen, dr. Kaposi Edit előadásának felhasználásával. Több volt ez szellemes össze­kötőszövegnél. Megismerhettük belőle a tánc történetét, ame­lyekre a tánctanfolyamokon nem jut idő. A társastánc né­pi eredetű. A városok kiala­kulásával kezdett önálló életet élni a lovagvárakban meg a céhmesterek házaiban. Száza­dunk elején Amerika vette át az irányító szerepet, a hangzás ban új, ritmusban merész jazz tért hódított az egész világon. Előadását a rokonszenves Fellner házaspár és a művelő­dési ház táncklubjának négy legyügyesebb táncospárja il­lusztrálta, Sárdi Géza rutinos zongorakíséretével: Albert Jú­lia—S zalai István, Gáspár Zsuzsa—Varga József, Remecz Aranka—Osztermayer Miklós, és Tiborcz Mária—Peredi Nán­dor. Mintegy húsz — részben már történeti távlatú — táncot láthattunk, a menüettől a ró­kajáráson (foxtrott) keresztül a szilaj rack-end roll-ig, szá­mos izgalmasan szép variáció­val, oly magas művészi fokon, amelyen túl a társastáncot fej­leszteni már nem lehet. Feü- nerék két táncot mutattak be, példaadó ízléssel: a gyünyörű mazurkát (amely megérdemel­né, hogy a mai fiatalság köré­ben újra elterjesszék) és a bé­csi és angol keringő között át­menetet alkotó, francia kerin­gőt. Legtanulságosabbak azok a táncok voltak, amelyek ná­lunk kevésbé dívnak vagy letűntek: a kecses menüett, a lendületes swing, a groteszk shimmy, a vad charleszton. — Ámde a ma általánosan járt táncok jólismert figuráit is öröm volt szemlélnünk ebben a magasszínvonalú bemutatás­ban. Aki ezeket a táncokat jól tudja, Európa bármelyik tánc-» termében eligazodik és bizto­san mozog. Ez a kitűnő rendezvény egy nagy igazságra hívta fel fi­gyelmünket. Nem a Nemzet­közi Koncertiroda által köz­vetített tánc tudós tartotta az előadást és nem fémjelzett mű­vészek illusztrálták. Mégis ki­fogástalanul jó volt. íme, a közönség szívesen jutalmazza elismerésével azok teljesítmé­nyét is, akik ennek a városnak a falai között élnek, itt osz­toznak a művelődés problé­máiban, itt vállalnak részt a nehézségekből, feltéve, ha ez a teljesítmény valóban első­rangú. Őket illik elsősorban pártolnunk, nem kell szégyen­keznünk azon, hogy „csak“ pécsiek! Fellner Lászlóné és munkatársai kategórián felüli minőségűek; Az előadást a nagy érdeklő­désre való tekintettel 6-án, szerdán megismétli. Veress András A HCH, a Dikonirt meg a Melipax Ezernyi idegen név, új fo­galmak, kémiai képletek so­kasága. — Nem, nem az egyetem kémiai laboratóriu­mába jöttünk el, hanem a Műtrágya és Növényvédőszer kirendeltség pécsi elosztó rak­tárába, ahol kedves kalauzunk Horvay elvtárs magyarázza a növényvédelem szempontjából oly nagy jelentőségű növény­védőszerek mibenlétét, hatá­sát, forgalmát Minél több nutriát! Nincs tajgánk, nincs cobo­lyunk. és ezüstrókánk. De lesz nutriánk. Pontosabban; már van. Meg­lehetősen kevés, de van. Hónapok óta hajszoljuk ezt a ritka prémes állatot. Mert sokat hallottunk róla, csak látni nem láttuk. Ezért örven­deztetett meg nagyon a hír: Szigetváron, a méteráru-bolt vezetőjének, Derkács Gyulá­nak nutriatelepe van. Meg le­het tekinteni. Fiatal asszony nyitott ajtót. OdakalauzoJt az állatokhoz. Milyen a nutria? Mint a hör­csög — csak jóval nagyobb an­nál. A kifejlett állat testhosz- sza —> a farkát nem számítva — mintegy félméter, súlya há­rom kilogramm. Barnás szőre sötétkékbe, szürkébe színező- dik át. A víziélethez alkalmazko­dott. Úszóhártyás a lába, pik­kelyes a farka. (Farkánál fog­va ragadják meg). Állítólag öt Percig bírja víz alatt, lélegzet­Ma 19 nutriájuk van. Két szoptatós és három vemhes anya, bakok és kicsinyek, ötven—hatvanra akarják az idén szaporítani. Sikerül, mert egy anya kétszer kölykezik, s minden alkalommal öt—hét kicsinyt hoz a világra. Ha jól tartják, ötször ellik két év alatt Az asszony valósággal ára­dozik a nutriákról. Eldicseke­dik: néhányat már levágtak, nutriabundája lesz. Az idén huszonkét és félezer forintra számít a prémekért Ebből húszezer tiszta haszon lesz, mert nagyon keveset esznek a nutriák! Napi öt—hat deka abrak, lucerna, sárgarépa és zöldség, káposzta — és akác- Az ólja meglehetősen egysze levél, kenyérhéj — olyan, mint rű. Betonból és téglából ké­szült kis „odúk“, kifutóval és teknő nagyságú süllyesztett víztartállyal. (Legalább 40 cen­timéter mélynek kell lennie, nyáron mindennap cserélni kell a vizet.) A teteje leszedhe­tő, ily módon sokkal könnyeb­ben lehet tisztán tartani. Derkácsék meglehetősen kö­rülményes úton jutottak hoz­zá. Ahogy a fiatalasszony el­mondja, unokanővére három éve mezőgazdusági mérnökhöz ment férjhez, ö keltette fel az érdeklődésüket. Amikor vég­képp megbizonyosodtak arról, hogy 240—270 forintot adnak egy nutriaprémért, elhatároz­ták, hogy kistenyésztők lesz­nek. A kétgyermekes asszony így akarta kiegészíteni férje keresetét 1958. decemberében szerez­ték az első két párat Akkor niég 6400 forintot fizettek ér­lük. Ma már olcsóbb: 900- 1200 forintért kapható egy. A vemhes anya természetesen a házinyúl. Mindent megeszik, csak a húst nem. Ha lúd, legyen kövér! A sze­rencse úgylátszik esőstől sza­kad ai ember nyakába. Hóna­pok óta hajszoljuk a nutriát, 6 beszélgetésünk végén a fiatal­asszony elárulja, hogy a cser­tői halastónál is van. A Görös- galli Állami Gazdaságé. Nagyüzemi nutriatelep! No­sza, gyerünk Cseri ore! Mert minek is titkoljuk: nem a pusz ta kíváncsiság vezérelt bennün­ket Derkácsékhoz. Szeretnők, ha a tsz-ek egyikében, másiká­ban is nutriát tenyésztenének. Ha a magánosoknak megéri, azoknak még Inkább! Hát ezért örvendeztem any- nyira az állami gazdasági nut- riáknak. Annál nagyobb volt a csalódásom. Itt is csak 19 van és — ami a legmeglepőbb — itt is csak kisüzemi módon tenyésztik. Ugyanolyan ólak­ban és süllyesztett betemtartá- lyokban, mint Derkácsóknál. A nutriatelep mellett több vize fodrozódik; A mezőgazda- sági lexikon szerint a nutria nagyszerűen elél a halastavak­ban. A halakat nem bántja, a káros vízinövényeket elpusz­títja. — Miért nem engedték ki? — kérdeztem Borda Ferenc halásztól. — Nem jutott eszünkbe — válaszolta. Aztán hozzátette1 — Valóban jó a nutriának a ha­lastó. Vácegreeen — az állami telepen — csakúgy nyüzsög a tó a nutriáktóL Kolompszóra etetik. Mind kijön ilyenkor a palira, meg lehe fogni háló­val. A fiatal halász a húsát is dicséri. A tenyerével mutatja, mekkora a mája. Aranysárga — jobb a legfinomabb liba­májnál. A húsát is megkós­tolta — ízletes. — Sajnos, meg akarják szün- tetni a telepet — bökte ki a vó gén. — Micsoda? — Meg akarják szüntetni a telepet Állítólag így határo­zott a felsőség ... — KI mondta? — Legközelebbi felettesem, a hal ász mester. Ha az mondta, nem szabad kételkedni benne. Bár nagyon furcsa. Végre, van egy állami nutriatelepünk a megyében, és fel akarják számolni. Akar­ják? Nem szabad megengedni! Kitől vegyenek tenyészanya- got a termelőszövetkezetek? A magánosoktól? Méregdrágán adják — és keveset Ennek a telepnek a megye nutriate- nyésztő bázisának kell lennie! Abban a reményben hagy­tam ott a halastó partját, hogy legközelebb már az egyik tíz­ben találkozunk ezekkel a rit­ka és értokas állatukkal. — Penne ilyenkor tavasszal a szántóföldek „slágere” a műtrágya; Ebből egyelőre min­dem igényt nem tudunk kielé­gíteni, de jelentős importálás történik belőle hamarosan Ausztriából ás az NDK-bói, hogy az összes igényeket ki­elégíthessük. Persze igen nagy a fontossága a növénytermesz­tés védőanyagainak a HCH- nak és a Dikonirt-nak. Ezek­ből az öszes jelentkező igé­nyeket ki tudtuk elégíteni. — Hogy állnak az újabban használatos gyomirtó-vegysze­rekkel? *— A Simazinra és az Atra- zinra gondol? Mindenekelőtt le kell szögeznem, — amit mindig el is mondunk az át­adáskor —, hogy emel a két anyaggal a kísérletek lényegé­ben még csak most folynak Pálunk. —■ Milyen űj szőlővédőszer érkezett az NDK-ból? — Ezt is megtudták mar' Igen, érkezett egy újfajta, igen nagyhatású permetezószer, — Phitigran a neve és 15 száza­lék aktív réztartalma van, sokszorosan felülmúlja a réz- gálic hatását — Megoldotta-e már a ké­mia a virágzásban lévő fák mébkímélő porzását? — Igen, méghozzá nagysze­rű sikerrel. Melipax néven hoz zuk forgalomba a méhkimélő porzószereket amelyek igen jó hatásúak és emellett szor­galmas méhecskéinknek nem ártanak. — Van azonban egy vegyszer Horvay elvtárs, amely igen ve­szélyes az emberre is, ha el­mulasztja a megfelelő védő­ruha alkalmazását ez pedig a Wofatox. Figyelmeztetik-e a felhasználókat hogy miként kell ezzel a veszélyes, bőrgyul­ladást okozó növényvédő szer­rel bánni? — Természetesen! Minden vásárlónkat a leggondosabban kioktatunk a megfelelő elővi­gyázatosságra, védekezésre, vé­dőruha kötelező használatára. Mivel a cukorrépakártevők legjobb ellenszere jelenleg az egész világon a Wofatox, ezért ennek használata nálunk is a leggazdaságosabb. Csehszlovákiában, az NDK* ban, Bulgáriában és mindenek előtt a Szovjetunióban már évek óta repülőgépről, újabban helikopterről szórják a táblák­ra a Wofatoxot. Mi még nem tartunk ott, de a gondosság soha nem art! äaaoti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom