Dunántúli Napló, 1960. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-04 / 29. szám

I 1 MM. FEBRUAR 4.

NAPLÓ

5

A párt a nép szolgálatában

r

X magyar kommunista mozgalom négy évtizednyi küzdelemmel vonult he népünk történetébe. Negyven év tör- ténemileg nem nagy id6, de tettekben, Magyarország társadalmi-gazdasági haladásának, a magyar nép sorsának alakításában századokat jelent.

Pártunk 40 év alatt kijárta a forradalmi vezetés és cselekvés iskoláját. Negyven éven át tanult a néptől ég tanította. harcolt érte és harcolt együtt vele. Megtanulta, hogyan kell harcolni, hogyan kell szervezni, hogyan kell a politikai hatalom me^zerzé- séM rohamra menni, hogyan kell a politikai hatalmat felhasználni; mindig a dolgozó nénért!

Népünk ismeri saját múltját, ismeri jelenét és látja jövőjét, s mindezt a pártban látja megtestesülve. Pártunk az évtizedek során megtanulta, hogyan 'kell együttérezni és beemelni a dolgozó néppel. Ez az idő arra is elég volt, hogy a nép saját tapasztalatai alapján — sokszor keserű tapasztalatai alapján —• megtanulja, hogy

a párt sorsa egy a nép sorsával.

Az MSZMP VII. kongreez- szusán nem a 400 ezer kom- muni'ta életéről, sorsáról tanácskoztak és döntettek. A legilletéke-ebbek, a magyar dolgos milliók érezték, már nemcsak tudták, hogy ezen a kongresszuson sorsakról, holnapjukról volt szó. A párt és munkásosztály, a párt és a dolgozó nép céljai, tettei ás sikerei elválaszthatatlanok. Ezt a természetes viszonyt, az elválás zt h a t a ti ans ágot és a nép szolgálatát Kádár elvtárs mély meggyőződéssel és egyszerű szavakkal így fejezte ka a kongresszuson: „A mi gondolkozásunkban már mélyre hatolt az a tudat, hogy a párt nem öncélú valami. A pártot mi felfoghatjuk eszköznek is, fegyvernek it. Pártunk büszkesége, hogy eszköz és fegyver a munkásosztály, a nép kezében történelmi céljainak kivívásáért. Pártunk be is tölti ezt a feladatot; á munkásosztály akaratából, a munkásosztály harci céljainak snegfe- lelően kormányozza az országot/ De nem uralkodik, hanem szolgálja a népet! Azt hiszem, ez a régi, feudális kifejezés ebben az összefüggésben maradhat: mi arra vagyunk büszkék, hogy munkás- osztályunkat és népünket szolgáljukfcR

Pártunk négy évtizedes küzdelmében bizonyítást nyert a marxizmus—leninizmus tanítása, hogy forradalmi marxista-leninista párt nélkül nincs iudatoe mozgalom, forradalmi párt vezetése nélkül nincs és nem lehet szocialista forradalom, marxista—leninista párt vezetése nélkül a proletariátus nem tudja megtartani és felhasználni a poll- titei hatalmat ós hogy ilyen párt vezetése nélkül nem lehet

szociahzmust-kommunlzmust

építeni. A szocialista forradalom győzelméért, a szocializmusért folytatott harcban népünk kitapasztalta, hogy párt nélkül fegyvertelen. Ezt példázza 1919 története, és ezt állította elénk 1956 is.

A pí,^ 1918 november 20. óta szüntelenül

° magyar dolgosó nép élharcosa.

A párt vezette győzelemre 1919-ben a dolgozók harcát, a párt volt a 25 éves ejlenfor- radalom idején az egyetlen erő. amely a dolgozó nép órde- ket 1945-ben a

nagy történelmi pillanatban a párt állt a magyar dolgozó nép ejere ea vértté győzelem*

re a magyar munkásosztályt

ps aszta!vszóvetsé<;esait ^ p£jrt volt az eszköz és fegyver 1956- ban is. amely nélkül „em tudtunk volna úrrá lenni az ellenforradalom áradatán. Az MSZMP több mint hároméves sikeres politikáig újra aláhúzta annak a tételnek érvényes-évét. hogy szocializmust énítenl csqk harcedze** forradalmi munkáspárt vezetésével lehet.

Az MSZMP VII. kongresz. ezeknek az elveknek a

győzelmét hirdeti. A történelmi múlt vállalása, a történelmi út elemzése, a nép sorsának szolgálata, a nép vágyainak és érdekeinek pontos megfogalmazása, a valóságismeret és az emherközelség most nagy lépéssel vitte előre a nép körében a párt elismerését, a párt irányában izmosodó bizalmat és az érzelmi odaállést is;

Ellenfeleink is tudják, hogy a párt sorsa egy a nép sorsával, hogy a Párt és a nép közötti egyetértés megszakadása milyen következményeikkel jár. Ezért van az, hogy minden időben a pártat támadják, annak hivatottságát, vezetőszerepét tagadják. A párt ellenségei, a nép ellenségei offenzív támadásokat intéztek 1956-ban a _ párt vezetőszerepe ellen. Mi vél a párt akkori régi vezetői nem tudták leküzdeni saját hibájukat és ezért ellenfeleiket sem, a párt nem tudta megfelelően betölteni vezetőszerepét, aminek aztán az eredménye a proletárdiktatúra megrohamozása lett, 1956- ban az ellenforradalmi események bizonyították be, hogy szilárd és egységes forradalmi párt vezetése híján támadás éri a proletirhataljnat. Az 1956 óta eltelt három év más oldalról bizonyítja, hogy ha a párt erőp és egységes a vezetésben, akkor szilárd a műnké-hatalom, akkor eredményesen folyik a szocializmus építése. Ez a két példa annak is bizonyítéka, hogy a hatalom megragadása után nem csökken a párt vezetőszerepe. Ellenkezőleg, a szocializmus építése, a szocialista építés szervezése és vezetése bonyolultabb, nehezebb feladatok elé állítja a pártot, ezért nem csökken, hanem fokozódik a párt vezetőszerepe. A pártra hárul az osztályban: vezetése, amely sokoldalú és változatos feladatokat jelent. A párt vállán nyugszik a szocialista építés irányítása szakmai és politikai értelemben egyaránt, az onszágkormányzás gondja és a nép jólétéről való gondoskodás felelőssége, A pártra most a gazdasági építés és a kultúra emelése vár elsősorban. Egész társadalmi életünkben és a pártmunka gyakorlatában ezek állnak most az első tennivalók sorában. Ezeknek a feladatoknak teljesítése az alkotó milliók összefogása, a tudományosán megalapozott tervek teljesítésén múlik. Ki tudja összefogni az alkotó erőket, ki tudja megformálni a feladatokat, ki tud élenjárni ebben a harcban? A párt! Nincs más eszköz és erő, amely ezt

megoldhatná.

Történelmi tapasztalataink vannak arról, hogy a nép egységének, a munkásosztály és a parasztság egységének, a munkásosztály és a párt egységének, a párttagok es pártonkí- vülielk egységének legfőbb alakítója az egységes párt. Ha a párt nem egységes — nem egységes a nép,

A párt egysége

nem azon múlik, hogy van-e arról jó határozat, megvan-e az óhaj, hanem azon, hogy harcban ki tudja-e kovácsolni a párt az elvi-politikai és cselekvési egységet. A párt egysége harci egység, ami a kitűzött gazdasági-politikai, kulturális, szociális stb. feladatok megvalósításában ölt testet. Az MSZMP hároméves tevékenysége során harcban alakította ki az egységet. Kemény küzdelem volt ez két fronton: egyik oldalon a revizionista árulás, a másik oldalon a szektás-dogmatikus elhajlás veszélyeit küzdötte le. Ez a két fronton folyó harc nem öncélú, nem önmagáért, a harcért való, hanem a párt célkitűzéseinek, a párt eszmei alapjainak, a marxizmus—leninizmus tisztaságának védelméért, a dolgozó milliók érdekeinek következetes védelméért való. A kétfrontos harc mindaddig napirenden marad, míg akár jobbról, akár balról ferdítés veszélye fenyegeti a párt POÜ- tiKáját

Az MSZMP társadalmunk vezetőereje, hívatott és elismert élcsapat. Ez a párt tagadhatatlanul tisztultabb ée erősebb párt, mint volt az MDP. Soraiban azokat tömöríti, akik viharos időben vállalták az ellenforradalom elleni fegyveres harcot, éppúgy, mint a gazdasági-politikai és kulturális munka szervezését és vezetését. Ebben a pártban nem kaptak helyet a pártellenes revizionista csoport tagjai és hívei, kimaradtak a bizonytalan, véletlen és karrierista elemek. Az MSZMP-ben nem kapnak levegőt a betű- rágó, szektás, dogmatikus elemek és azok hívei. A párt élcsapat szerepének betöltése megköveteli tagjaitól az elméleti-politikai és szakmai ismeretek ma szükséges és lehetséges fokainak elsajátítását. Ez a követelmény (az élenjáró ismeretek elsajátítása) tovább emeli a párt szerepének elismerését és tevékenységének hatékonyságát.

A párt csak akkor tudja betölteni történelmi szerepét, ha a dolgozó tömegekkel, amelyeknek vezetékére hivatott, rendszeres, tartalma«, közvetett és közvetlen kapcsolatban áll. A tömegszervezetek a kapcsolatok legfőbb áramvezetői, amelyek a legutóbbi években

a párt eszmei vezetése alatt,

de önállóan egyre inkább betöltik hivatásukat, A VII.

Két kiállító művészről

kongresszus jó irányt szabott a Párt ég tomegB Tervezeték

együttműködése elé, s most az a feladat, hogy a tömegű Tervezetek a párt által meghatározott célokat a maguk eszközeivel a dolgozók érdekében megvalósítsák. A párt nagyjelentőségűnek tekinti a párttagok és a pártankívüliek közötti bensőséges, nyílt és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatokat. Minden Párttag kötelessége a Párt célkitűzésének, politikájának magyarázata, terjesztése, őszinte baráti közvetítése. Helyenként vannak még megkésett emberék és megkésett nézetek, akik a párt céljait a gőg vagy elzárkózás miatt, az elbizakodottság, vagy a tömegek iránti bizalmatlanság miatt rosszul értelmezik, vagy rosgzul képviselik. A tapasztalt és tanult dolgozók már túljutottak ezen, messze előljámak a párt iránti bizalommal és a párt céljainak támogatásával. A lemaradóiknak egyre nehezebb helyzetük lesz, mert megvonja a bizalmat tőlük a párt és elfordul tőlük a doleozók kisebb vagy nagyobb kollektívája.

Az MSZMP peliéz időkben, a cikk-cakkos politika rombolása után, bizalmatlanság és közöny után, felfokozott hevességű harc idején tudott előrelépni a párt iránti bizalom kiépítésében, Az a politika, amelyet folytatott, helyep politika volt, megfelelt a marxizmus— lenin’zmus elveinek, az általános érvényű tapasztalatoknak, megfelelt a magyar dolgozó nép érdekeinek ég nem utolsó sorban az emberiesség követelményeinek. A VII. kongresz- szus életsorsra, egyénre és társadalomra hatósóit, emberközelségét, egyszerűségét és szépségét megérezték dolgozóink. Ezek az érzelamszálak fontosak, mert a szocializmus és az egyén nem hideg számítás útján kapcsolódik össze, hanem emberi, érzelmi kapcsolatokat jelent, A párt _ továbbra is folytatni kívánja ezt a politikáját.

Változatlan marad a párt politikája,

teljesül a dolgozóknak ez a kívánsága. A mostani feladatok nem jelentenek új vonalat, csak új, szebb, nagyobb alkotó munka kifejtését. Erre a politikára minden egyén, minden család építhet. Nem lesz több kanyargás, mert a párt és a nép el van készülve ennek a politikának a védelmére és végrehajtására. Ebben az együttes munkában új színt én új kifejezést kap az, hogy a párt a népé, a párt a népért vám

Or. T. X.

Kemeci Béla: Pecsbényatelep, VI-o* akna.

Az alig pár négyzetméternyi kis szoba zsúfolásig tele képekkel, keretekkel, f értékes

tubusokkal és minden olyan kellékkel, ami egy művészember munkájához szükséges. Bizony nehéz alkotni egy ilyen

szűk ée sötét „műteremben“.

Hiszen hárman is alig férünk el benne. Amikor megkérdeztük Remecz Bélát, hogyan tud üyen körülmények között alkotni, felcsillan a szeme:

— Eddig nagyon nehéz körülmények között dolgoztam, de már megkaptam az ígéreteit a tanácstól, hogy a tavaszra kapunk egy lakást, ahol majd öröm lesz az alkotás.

A falakon több befejezetlen kép, rámára feszített vászon — arról tanúskodnak, hogy a művész valami nagyobb szabású dologra készül.

— Most a felszabadulási pályázatra készülök, de már egy távolabbi cél megvalósításán is fáradozom. Május második felében rendezünk Keresnyei József szobrászművésszel kiállítást, amelyen én mintegy 35 képpel veszek részt. A kiállításra szánt képeim vázbüai többnyire már megvannak. A Fahordás, Szünetelés, Aszfal- tezók, A kukoricahord ás és a piaci jelenetet ábrázoló kompozíció mind azt bizonyítja, hogy Remecz Béla a mindennapi élet krónikása, aki a festészet sajátos eszközeivel örökíti meg a munkás-hétköznapjainkat. Remecz Béla realista festő és mindig arra törekszik, hogy reálisan ábrázolja mai életünket.

Keresnyei József még a művészi pálya elején tart, de van már olyan alkotása, mely sejteti, hogy mit várhatunk tőle. Volt már kiállítása Budapesten az Ernát Múzeumban, s több alkalommal is szerepelt megyei és országos kiállításokon szobraival.

— Milyen szobrokkal készül a kiállításra?

— Eesznek figurán*, szobraim is, de többnyire portiakkal készülők. A felszabadulási

pályázatra egy h»romaiakos kompozíciót készítek. Később szeretném megformálni a Rigc- lettó pécsi szereplőjét: Wagner Józsefet,

Keressyel Jóxaef: Férfiportré.

— Milyen anyaggal dolgozik legszívesebben?

— Szeretek dolgozni kővel is, de leggyakrabban gipszből formálom alakjaimat. Van egy obeliszk töredékem, cárra re i márvány, ebből szeretném elkészíteni a hármas kompozíciót, csak a megfelelő alkalmat és „ihletet“ várom. Előfonóul velem gyakran, hogy napközben gondolkodom valaminek a megoldásán, de sikertelenül. Éjszaka aztán felébredek és megoldódik előttem a rejtély. Most legutóbb például egy Mephistó-fejet mintáztam. Napközben annyit foglalkoztam vele, hogy még éjszaka is róla álmodtam. Amikor aztán felébredtem álmomból, mindjárt neki is láttam a munkának, s úgy érzem, nagyon jól sikerült ez az alkotási

(ft. I.»

Palotabozsokon, Dunaszek- csőn, Somberekén — és Baranya megyének még néhány községében — jól ismerik • Pécsi Bőrgyár munkásait.

Nemcsak hírből és nem csupán a gyártmányaikról, hanem személyesen is. Névről, arcvonásaikról, a községekben végzett felvilágosító munkájukról.

*— Minek menjek én a tsz- be, hiszen ottan csupa olyanok vannak, akik nem nagyon értenék a gazdálkodáshoz, a jo gazdák mind kívül vannak ™eg, senkise lépett be. Nem 'ÍK* *01/ jövedelmezően gazdálkodni, jól élni. Hogyan kép- v \ e} ,02 elvtársak? hzt ksrüezte é$ így érvelt á szövetkezettől való távolmaradásának magyarázatául Duna- szekcsőn egy jómódú 'középpa- raszt Erdőd! Gyula elvtársnak, a bőrgyár párttltkárának.

— Na látja, — mondja Erdőd/ elvtárs éppen ez a baj. Miért nem lépnek be a jó gazdák a tsz-be, hogy megjavuljon ott a gazdasági vezetés, meg a munka? Lépjenek be bátran, hiszen maguk is látták már, hogy a nagyüzem tud csak nagy jövedelmet hozni, a kisüzem csak kis jövedelmet és nagyon sok gondot képes produkálni.

így vitatkoztak, érvek és ellenérvek röpködtek az ejti beszélgetéseken, míg ta fett «

Világosító szavak nyomán

A dunaszekcsvi parasztemberek között

vége, hogy a legjobb gazdák is kezdték belátni, igaza van a pártnak, amikor arra kéri őket, hogy közösen gazdálkodjanak, mert a saját érdekükben kéri ezt tőlük. Azt akarja, hogy minden parasztember jobban éljen, mint eddig.

Most is ott vannak a Pécsi Bőrgyár ‘kommunistái, a párt- szervezet legjobb aktívái a falusi emberek között, hogy megmutassák nekik okos szóval, jó szívvel a felemelkedés legjobb útját. Ott van Bérezi Pál igazgató, Erdödi Gyula párttitkár, Wégner Ferenc KlSZ-tlt- kár is. Ott vannak Lajos László és Darányi József is a pártve- zgtőség tagjai.

Palotabozsokon is vannak négyen, Somberekén iS ketten. Segít nékik az önzetlenségei és áldozatkészséget kívánó pártmurékában a Kesztyűgyár pártszervezete, — azaz hogy talán nem helyes ezt így mondani, hiszen nem is lehet tudni, ki segít kinek- Annyira egy szívvel, tgy akarattal', egyforma lelkes"'1 "ssel végzil; ezt a nehéz pártfeladatot mind annyian,

S nem azért nehéz ez *

pártfeladat, mintha a parasztemberek makacsságával kellene megküzdeniük. Nem igaz á~, hogy nem akarnak szövetkezetben gazdálkodni, hiszen jól tudják, hogy ez nem mai keletű gazdálkodási forma. Emlékeznek arra, hogy már a kapitalista Magyarországon is szövetkeztek a kisemberék, hogy közösen, együtt könnyebben védekezzenek a tőkések kizsákmányoló tevékenysége ellen. De alkkor nehéz volt, mert a tőkés állam elnyomta, gátolta, akadályozta a szövetkezetek tevékenységét. A tőkés vállalatok el íí nyeltek sok szövetkezetét, vagy teljesen tönkre tették, őket, mert nem voltak képesek versenyezni, a nagy kapitalista konkur- renctával,

A szocialista állam azonban nem nyomja el, sőt inkább maga is támogatja a szövetkezeteket- A mi népi államunk arra kéri a kistulajdonosokat, iparosokat is, parasztokat is, -* hogy szövetkezzenek, mert "agyüzemi módszerekkel többet lehet termelni, jobban lehet keresni, gyorsabban lehet meggazdagodni,

Ezeket az érveket mondják el naponta a bórgyári kommunisták Dunaszekcsőn barátaiknak, a kis földbirtokon gazdálkodó embereknek, hogy segítsenek nekik a döntésben. így beszélgettek még nemrég Bisse községben is a kis földeken gazdálkodó emberekkel, s aztán mások jöttek Bissére, ők pedig átmentek Dunaszekcsö- re. Bisse azóta már termelőszövetkezeti község lett és elindult a gazdasági és kulturális felemelkedés útján.

Biztos, hogy hamarosan Du- vaszekcsó is követi a legelsők, a legbátrabbak, a legjobban gondolkodó parasztemberek példáját, hiszen mindennap jobban látják, hogy az állam is, a párt is jót akar, amikor azt javasolja, hogy együttes erővel dolgozzanak egymásért, — hiszen csak Így lehetnek egyenként is boldogabbak, elé. gede ttebbek.

Azt mondják Lajos Lászlóról, a bőrgyár dolgozójáról, hogy nagyon szimpatikus ember, igen közel tud kerülni a parasztok leikéhez, tud a nyel vükön

Lajos elvtárs ismeri a parasztok gondjait, megérti töprengésüket, t ezért értik meg őt könnyen. Apósa és anyása is termelőszövetkezeti tagok Szentdénesen. Tőlük tudja, az 6 életükön látja, hogy bizony még ma is nehéz a magyar parasztember élete, ha magára van hagyatva, s mindjárt könnyebbül a sorsa, ha nincsen egyedül.

Apósa zárszámadáskor azt mondta, hogy gyengén sikerült az év, nincsen vele megelégedve, az előző év jobban sikerült, nagyobb jövedelmet hozott. De azt is mondta, hogy még így is több volt a jövedelme, mint egyéni gazda korában, s ha orra oz időre néz tússzá, akkor mégis megvan elégedve.

A bórgyári pártszervezet tag jái Dunaszekcsőn arra tanítják a parasztembereket, hogy ne legyenek megelégedve soha önmagukkal, mindig a jobbra és többre törekedjenek, de ezt csak összefogással érhetik el.

Hogy a párt tanításainak szellemében dolgoznak, helyesen magyarázzák a parasztságának a szövetkezet előnyeit, azt bizonyítja az a tény, hogy mindig többen és többen hallgatnak rájuk, erősödik, nő fel- világosító szavaik nyomán « termelőszövetkezeti mozgalom, GYSItt JUBOUf