Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

196». JANUAR 3L

NAPLÓ

s

Modern drámák konzervatívizmusa

í A LEGUTÓBBI IDŐK drámatermését figyelve (már «amennyire így, vidékről figyel- Sni lehet) érdekes jelenséget ■ve item észre, amit ki6sé pa- flraiox módon talán így lehetnie megfogalmazni: azokban a ' drámákban található a legtöbb konzervatív vonás, amelyeket a kritika modernnek nevez. Másrészről kis túlzással azt is lehet mondani, hogy a valóban modem, mert forradalmi és szocialista szemléletű drámák gyakran konzervatív külsőt öltenek.

Ez természetesen nem tudományos megállapítás, inkább szubjektív észrevétel, nem is általánosíthatom valamennyi újabb drámára, de az tény, hogy ez a jelenség észrevehető, s az is, hogy ebből a jelenségből bizonyos tanulságokat kell levonniok mindazoknak, akik drámával foglalkoznak, dráma íróknak és kritikusoknak egyaránt.

Példaként hadd említsem a Pécsi Nemzeti Színházban ez- évben műsoron szereplő három modemnek nevezett drámát: Örsi: A kapitány, Kohout: Ilyen nagy szerelem, Goszto- nyi: Ötödik parancsolat. Mindhárom a szerkezeti, formai megoldásokat tekintve „modern”. De a három közül kettőnek nagyon is konzervatív a mondanivalója, csak A kapitányban találunk valóban mai, szocialista gondolatokat. Az Ötödik parancsolat konzervativizmusa azonban már egészen nyíltan jelentkezik a taralomban. Nem a dráma sha- espearei vezetéséhez való sszanyúlásban jelentkezik ez konzervatívizmus. A szeriek ezt az ötletét egyszerű- nem szabad komolyan ven- mert ha komolyan vennénk a gyanúnk támadt, hogy rikai módra „zanzásitoít” lettel van dolgunk. A ‘"rvatívizmus a kistulaj- iéletforma eszményítósé- ?áh. John ennek az élet- rSak a védelmezésében Vctömeggyilkossá. s mert ez életformát védi hiába, va‘»yúttal mártírrá. A ta- nu[ebben a korban az ?™?.ern élvezheti a kistu- “J“* biztos és nyugodt életet, t élni sem érdemes. Ez n Amerikában is kan- zcrvamus. Nálunk annál is ^!zamert ha jól meggondoljuk,^ éppen most foa:tulajdoni életforma tomegetársadalmi méretű

szétrombolása, a kistulajdonosok tízezrei hagynak fel önként az eddigi életmóddal, mert belátják, hogy ezen a módon tovább nem lehet élni. A lényeget tekintve teljesen mindegy, hogy a darabban bár tulajdonosról, nálunk, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének gyakorlatban viszont parasztokról, földtulajdonosokról van szó. Ez a fajta konzervativizmus tehát, a társadalmi viszonyok helytelen megítéléséből adódik, a társadalom mozgástörvényeinek nem ismeréséből, ezért mondandója sem lehet egyéb, mint a könyörtelenül érvényesülő társadalmi törvények elleni meddő berzenkedés: az egész társadalom bűnössé nyilvánítása.

AZ ILYEN NAGY SZERELEMBEN másfajta konzervatívizmussal találkozunk. A középpontban álló szerelmi történet nemcsak „ilyen nagy” hanem egyúttal végzetes szerelmet rajzol meg. A taláros úr a legapróbb, többnyire véletlen, esetleges részleteket is felkutatva, véletlenek sorozatát elemezve bizonygatja, hogy ennek a szerelemnek szükségszerűen végzetesnek kellett lennie. Miután ezt bizonyította, felteszi a kérdést a főhősnek, Lidának: végigjámá-e mégegyszer ezt az utat, tudva, hogy mi a vége. Es Lida vállalná a halálos végű játékot. Fatalizmus ez, amely azt mondja, hogy az ember amúgy sem ura a maga sorsának, engedje szabadjára ösztöneit, ne eszére hallgasson. De ha az ember saját sorsát nem irányíthatja, hogyan szólhatna bele az egész társadalom alakulásába? Más oldalról ebben a darabban lényegében bűn- per folyik a színpadon, a „taláros űr” vezetésével. És kiderül a per végén, hogy úgyszólván mindenki bűnös, akinek valami köze is volt a történetekhez. Más alapról kiindulva és más módon (mondhatnám, „szelidebben”) ugyanazt mondja, amit az ötödik parancsolat: az egyéni tragédiákért az egész társadalom bűnös, az egyén nem tehet mást, mint hogy ösztöneire hallgatva végigrója a számára eleve meghatározott életutak

Ez csak két, helyileg jól ismert példa. Az, hogy a harmadik „modem” dráma, A kapitány, mentes ettől a konzervativizmustól és újszerű formai megoldásokkal új, forradalmi,

szocialista gondolatokat ad, csupán azt példázza, hogy így is lehet. A jelenség ettől még nem enyészik el, legfeljebb új kérdés merül fel: ha így is lehet, akkor vajon miért nem találkozunk a többi drámaírónál is hasonló haladó gondolatokkal, amelyeket újszerű formák felhasználásával fejeznek ki?

A „MODERN” DRÁMÁKBAN tapasztalható konzervativizmus természetesen hiba Es nálunk az a szokás, hogy ha hibát látunk, megkérdezzük, ki a felelős érte. Nem válaszolhatjuk Johnnal és Lidá- val együtt, hogy az egész társadalom a felelős, tehát csináljuk csak nyugodtan tovább. Ha a drámaírókat bizonyos fokig menti is az alkotás ösztönös hevülete, azért feltétlenül felelősek, hogy milyen vélt „igazságokat” csempésznek be az emberek tudatába és a kritikusok felelőssége is nagy, mert nyilvánvalóan nem érti a mesterségét az a kritikus, aki a lényegest összetéveszti a lényegtelennel és modernséget lát ott, ahol a maradiság penészfoltjai zöldellnek;

Mészáros Ferenc

Kovacsovics János: Tüdőszűrés a VII. aknán.

Gyevi Károly:

Gyászol a gyár

— Egy nagyon szeretett egyszerű ember halálára

A füst reggel még szép fehéren szállott de dél felé már piszkos-szürke lett és délután már feketén gomolygott.

S a kémény gyászban állt a gyár felett.

A gyári duda, felzokogva búgta a, munaktársak fájó bánatát.

(S a hű barát még ma is hallja sírni a gyász zengésű kis gyári dudát.)

A füst leszállt és ráterült a gyárra.

Az emberek, mint megvert gyerekek úgy sírtak — és a hosszú, kormos kémény mint béna gólya állt a gyár felett.

(Dorog, 1959. május 28.)

Galambosi László:

Űjulás

Csendülnek már a jég harangjai, a napsugár habselyem kötele a felhők márvány gerendáin ét lebeg le-föl, a föld sejtjeibe: paránp szobákban készül a tavasz, mely összeköt embert és bogarat, madár harmattól hamvas tolláit, eget a mélység zord moháival, hol lágyan zúg a viz száján a dal, hegytől tanult, völgyektől ellopott, sziklák fölött tajtékot görgető, füvek hajába gyémántot kötő színes zene s amely fölött szívek csukódnak egybe, nyílnak szép szemek gyöngyöt rejtő kagylói fényesen, és mindenütt, hol zeng az űjulás, virághajók az örök tengeren.u

Pál Józseft

Munka ufón

Micsoda játék: szín-suhogás, zöld, sárga, piros varázsa.

Micsoda játék: szín-suhogás »**> aszfaltra térdel az akácfa.

Barna és szőke a villamos körül, vitaminok, buci a szatyorban, kerék sikong, sínre köszörül, és eltűnik, ahol a fasor van.

Kis táska, kék avarát, cigarettáknak olvadó füstje.

A sarkon a villanyóra áM.

Ránéznek. Mi juthat az eszükbe?

Bokros téren kicsi tipegő öreg, gyerek tapsikol nyomában, staneeliból galambot etet.

Galambokat etetnek. Európában.

Meztelen talppal ott fut a féreg,

alkonyat lohol utána. <

Megpihen most egy újságos-bódén alkonyat ül le utána,

7Ő0VÁTH JÜIHÁLY:

MVZSIEÁtO PBCS

(Pécs Városi Tanács kiadása)

Pécs várót már a múlt században or4gszerte zene- virosnak nevték. Nemcsak a:ért. mert elop a városban a lakosság mir5nkor szerette, ledvelte és szé~szómmal mű- fe'te a muzsik* hanem azért mert Péos z^d téren az ország szájára adni tu- dm* ős példájául sok esetbe" f érmékén vißkg hatott ha- „tk kultúréleáE. E pezsgő eleven fejlőért eredményiben ismerj üli ugyan de részleteiben, össdüggéseiben már kevésbé. Réfj adósságot törleszt tehát a Tárosi Takács Művelődésügyi öztályának kiadásában mos-. megjelent. „Muzsikáló Pécs* című könyv, melvet Várhalmi Oszkár nagy ügvbuzgalommal és fáradhatatlan lelkesedéssel harminc éven át gyűjtött anyagából Horváth Mihály, a pécsi Zeneiskola igazgatója írt.

A „Muzsikáló Pécs” régen várt, hézagpótló mű. írója maga is muzsikus, és — mint írja: részben maga is benne volt a dolgok áramában, mégis tárgyilagos tudott lenni, „sine ira et studio” írta meg könyvét.

A tizenkét ív terjedelmű ínunka 1686-ban, a török put®- btáB sötét, raménytelennrfE

látszó képével indul és 1958 jövőbe sugárzó, diadalmas jelenével fejeződik be. Ami e két évszám között Pécs zeneéletében csírázott, fejlődött, megvalósult — arról szól e könyv. „Azt szeretném megrajzolni, hogy szerény kezdetekből hogyan nőtt, áradt a muzsika folyama Pécsett, és hogy az 1945-ös felszabadulás a pécsi zenekultúra fejlődésére milyen roppant nagy hatású volt. Közel 370 esztendő pécsi zenei törekvéseit és eredményeit vázolom a következő lapokon, hihetetlen mennyiségű művészi munka, energia, fáradság, lelkesedés és a muzsika iránti szeretet fekszik i zenekultúra munkásainak fáradozásaiban; az ő emléküket igyekeztem felidézni és továbbadni” — írja Előszavában Horváth Mihály.

E célt általában sikerült Horváth Mihálynak megváló- ®ítani. A könyv olvadásakor, első áttekintésre is elkápráztató az adatok « a feldolgozott anyag óriási tömege. A szerző önné* ellenére hangsúlyozza. hegy nem tarthatott igényt teljességre Néhol mégis zavaróan fejeslegEscnek, elaprózottnak. részletesnek

tűk. «Bőn**» • XXj *****

első évtizedeinek leírását (pl. az egyes kórusok gyakori karmesterváltozásainak pontos regisztrálását). A könyvben felhalmozott adatok, nevek, hangversenyműsorok, dátumok

látszólagos zsúfoltságát azonban szerencsésen enyhíti a mű világos szerkezeti felépítése. Áttekinthető módon, korszakos felosztásban mutatja be a város zenei életének legjellemzőbb sajátosságait, fejlődésének útját és fokát, az egyes korszakok számottevő művészeit. egyesületeit, ének- és zenekarait, hangversenyéletét. Különösen érdekes és sok újat tartalmaz a Pécs zenei életének legkorábbi szakaszát ismertető rész.

Ez a megoldás lehetőséget nyújt arra, hogy egy-egy jelentős zenei intézmény — mint például a Pécsi Dalárda vagy a Zenekedvelők Egyesülete — működését, annak jelentőségét, kihatását Pécs zenei életének egészére, összefüggéseiben érzékeltesse. Ez a következetesen végigvitt szerkezeti forrna lehetővé teszi azt is * szerző számára, hogy — bizonyos keretek között — Pét* társadalmi életének alakul ánára, a kulturális élet

nem utolsó sorban a pécsi munkásság művelődési lehetőségeire is fényt vetítsen. így például Horváth Mihály a vérbeli zenepedagógus, igen helyesen látja, hogy egy város zenei életében milyen jelentőségű a zeneoktatás. E témáról szólva bőven idéz a korabeli városi tanács jegyzőkönyveiből, amelyek akaratlanul is igen sokat mondanak el az ákíkori pedagógusok szociális helyzetéről, megbecsüléséről, a város anyagi helyzetéről.

Gidaiszámra is jelentős helyet kaptak a pécsi munkás- dalkörök. melyek nemcsak arra szolgáltak, hogy a munkásság zenei és szórakozási igényeit kielégítsék: lényeges szerepük volt a munkásöntudat és összetartozandóság kialakításában. Rendkívül érdekes kordokumentum az 1936-os nagyszabású országos munkás- dalos egyesületi hangverseny eddig kevéssé ismert beköszöntőjének bátorhangú, jövőbe mutató szövege. Érdeme a könyvnek, hogy a pécsi hangversenyeiét jelentős — mondhatnánk szenzációs eseményei (például Liszt Ferenc pécsi hangversenye, külföldi és fővárosi hírességek, Bartók és Kodály pécsi vendegszaneplései stb.) mellett — igen helyesen — és igen meleg hangon méltatja azon pécsi művészek és zenészek érdemét, akik év- tizedeken át szerepléseikkel előkészítették és biztosították a talajt a magasabb művészet befogadására.

Horváth Mihály könyve tehát nem egyszerű adatgyűjtemény, mely öncélú elszigeteltségében mutatja be Pécs zenes életének fejlődését. Épp ellenkezőleg; a társadalmi, politikai, gazdasági viszonyok alakulásával szoros összefüggésben tárja elénk anyagát Ilyen megfogalmazásban ez is új színt jelent a Péccsel foglalkozó irodalomban.

A „Jelenkor 1945-tól” című részben Horváth Mihály gondos részletességgel mutatja be a felszabadulást követő években új lendülettel meginduló zenei életet. Az új zeneiskola, a Zeneművészeti Szakiskola, a régi kórushagyományokon újjászülető pécsi kórusélet és a mindennél virágzóbb hangversenyélet leírása teszi teljessé könyvét.

A „Muzsikáló Pécs” kötetet számos fénykép, rajz egészíti tó. (A képszerkesztés gondossága és a díszítő rajzok Mar- tyn Ferenc érdeme.) Lexikális rész is csatlakozik a könyvhöz, mely azok rövid életrajzi adatait tartalmazza, akik Pécsről indulták el a világsiker felé, vagy akik Pécsett működték, illetve működnek. Néhány adatközlési pontatlanság efcerúUMtö Mt veim (példád

Amtmann Prosper halálozási éve más a történelmi részben és más a lexikális részben). Érdeklődésre tarthat számot az ^Apróságok a régi Pécs zenei életéből” című fejezet, mely rövid, zömmel humoros anekdóta-szerű történeteket tartalmaz. A könyv már említett óriási adathalmazának áttekinthetősége Horváth Mihálynak is gondot okozhatott, mert szükségesnek látta, hogy függelékként külön „Zenei naptáriban tégy közzé azokat a zenei eseményeket, jobbára hangversenyeket, amelyek az előző részből kimaradtak. Vitatható, nem lett volna-e szerencsésebb megoldás Pécs hangversenyéletét teljes egészében időrendi sorrendben külön fejezetben összeállítani és közzétenni. Az egyes korokat tárgyaló fejezetekben elszórtan ismertetett hangversenyélet így egységesen tárult volna az olvasó elé, ugyanakkor a sok adat, név, műsorrészletezés nem fékezte volna le a könyv egyébként pergő ritmusát.

E nagy gonddal és szeretettel megírt könyvből élesen kiviláglik, hogy írója, Horváth Mihály nagyon szereti Pécs városát. Köszönet neki, valamint Várhatód Oszkárnak és a könyvet kiadó városi tanácsnak, hogy ezt a ritka érdekes- ségű és értékű gyűjteményt most a nagyközönség kezébe adták.

ükr Mis I