Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-17 / 14. szám

4

N A t* L Ö

I960. JANtJA? t

A mezőgazdaság) rovat mo»*

ka társa sebtében kanyar! tóttá nyakába a nagy kabátot, sálja ügy fityegett a nyakában, mint a papok stólája. Tömpeorrú katonacsizmája gyorsan kopogott végig a folyosón. Már majdnem eltűnt a fordulóban, amikor kinyílt a szerkesztői szoba ajta és a szerkesztő utánaszólt:

— Várj csak egy pillanatra! Éppen most telefonálták Hatfáról. Visszafelé benézhetek oda, kis hírt, esetleg húszsoros tudósítást írhatnál onnan.

— Igen — mondta az újságíró és menet közben előhalász, ta zsebe mélyéről a kis jegyzetfüzetet. Olvashatatlan kriksz-krakszot firkált bele, amiről csak ő tudta, hogy ezt jelenti: kis hír Hatfáról.

Bevágódott a szürke War- szavába. A gépkocsivezető befejezte a piszmogást az akadékoskodó fűtőtesttel és indított.

— Hogy el ne felejtsem —

szólt oda neki az újságíró — visszafelé majd Hatfán is meg állunk.

Ezzel el is felejtette, mert már a K...-ról írandó nagy riportot tervezte, újra pontosan elgondolta, kitől mit fog kérdezni, s bosszantotta, hogy nem találja még azt a „magot“, ami köré majd. az egészet felépiti. A munkásosztály segít a falunak.,—t ötlött eszébe, mivel K.i. községben ti- zenkéttagú brigád dolgozott a tsz-szervezésen. De rögtön elvetette a gondolatot, mert a

V...-ről írt riportnak ugyanez volt a központi mondanivalója, márpedig nem ismételheti önmagát

A gépkocsi falta a kilométereket, a a motor duruzso- lása, meg a fűtőtestből áramló meleg levegő elálmosította az újságírót. Már letett arról, hogy menet közben kitervelje a riport főgondolatát.

— Majd csak találok ott valami érdekeset, újat — adta meg magát és kényelmesen elterpeszkedett. Észre sem vette, hogy Hatfén futnak át, csak a hirtelen fékezésre riadt fel.

Az úttest közepén három

ember ágált olyan elmerültem hogy csak a fék csikorgásra

meg dudálásra ugrott azét A gépkocsivezető gyorsan letekerte az ablakot és kedélyesen kiszólt:

— Hé, atyafiak! A krtcsni- ben vitázzanak, ne az úton!

De mór taposta is gázpedált.

— Az anyád. i« — szólt

utána a három „atyafi“ közül Simon Dénes, — kocslkázlk, hát már úrnak érzi magát.

— Fene nagy uraság

kontrázott a másik, — jövőre in is veszek egy Moszkvicsot, najd akkór mondja, hogy .atyafi“. /'■ ;

Szánulták még egy darabig i sofőrt, de mintha mégis nejti fogadnának szót, egyetér- ésben a szövetkezeti italbolt elé vették az irányt. Most nár óvatosabban, az útmenti agyott sáron lépkedtek.

A csapos kirakta eléjük a iafröccsöket, mindegyikük elhajtott belőle egy kortyot, csak aztán kanyarodtak 'Issza a félbeszakadt vitára.

— Mondom — kezdte Si- non — most már határozni teli. Eleget fecsegtünk, vitat- toztunk, próbálkoztunk, nincs más, ennek meg kell lennie,

A másik kettő, nagyot hall-, Batott rá. ,

— Dé azokhoz? — szólt végül Kispéter Józsi csúfonda-' ros kérdéssel.

— Azokhoz? — bőftőtt hátra a hüvelykujjával Kajár Antal Is.

Erre megint hallgattak és kortyoltak a fröccsból. Kószó' András is ott könyökölt a pultnál és hallgatta a vitatkozókat. Jól értette «cet. O ugyan' mór túl volt ezeken a dolgi- kon de hát m'ről vitatkozhat üámm gazda Hatfán az italában? Világos: belépjenek5 a termelőszövetkezetbe vagv ne léptének. Csak erről lehet Itt vita Ravaszul mosolygott- sgvet. hogy lám. 6 itt most- kémkedik pedig nem is akar De hoyv ezek mégse gondoljanak ilyent felő'e, kihatotta gyorsan a ftUccrét és nagy íiangnsan kért másikat. Mér sak azért is, hadd tudják neg. hogy hallotta, mint becsijük itt nyilvánosan a* ó srraelőezővetkázetükei, •

ny fő djé“-ái

tagú társaság óién Andrást látya belépni a tál házára.

— Hát' a műtrágya? “1

dezte, rettentő szemeket * resztve.

Kószó bűntudattal

közé húzta a fejét és szörtt restellte, hogy a nagy kozós közben a legfontolf ról megfeledkezett, s a 9*^ a türelmetlenül kapáló fjf kai még mindig ott 'm1 Csak morgott valamit ét™ rohant.

— Helyes — mosolygott mon Dénes az elnökre "F gyón helyes! Ha nem I ilyen fegyelem a szöveti® ben, bizisten be sem léjrtí

Erre a falu vezérkara* resztett nagy szemeket éji időbe telt, amíg Simon magyarázatából kiderült,- Ja mi járatban is vannak. *F minden teljesen viláft vált, teljesen meg is fel*® tek az újságíróról, aki \ tulajdonképpen összeültök Ez történt Hatfán. Utána pedig., j, DOf már nem is kell részlet^ A mezőgazdasági rovatC galmas munkatársa végiig az alakulást K.. .-ban,I is a brigádtagokkal a sí* - munka örömére, s igen **, mes hangulatban szállt * . csiba. A gépkocsivezető j, mellékesen megjegyezte,* , az idevalósi lányok *j | egyikikel-másikkal megismerkedne, aztán Az újságíró hátradőlt ülésen és végiggondolta eseményeit. Erezte, hogy riport élete eddigi legnaí riportja lesz. Lehunyt f mei vorvezgetett, de eg csak kicsit kanyarod- • megállt a kocái,

— Mi az? — kérdezte riadva — valami baj vs*

— Dehogy — felelte * kocsivezető. — Hatfái» gyünk,

— Ahá —mondta, s hogy a szerkesztő mondd lamit Hatfával kapcsok» Kelletlenül szállt ki,; most ezt a biztatóan gondolatmenetet meg kelti kítania, a bement a ta*\ házára. V

Nyomban meglepte, hol késői1 idő' elleneié a táj házán világos van lanul nagy -a nyüzsgés. 4

— A — fogadta a tej elnök — jókor jött eK most már teljesen kész * mélyekről számolhatunk

— Hogyhogy?

—* Ügy kérem, hogy * napon a fain hátralévő J belépett a termelőszövet* be, mégpedig a legtekin*0 sebb középparaszt, Simo® nes kezdeményezésére. ,

— Igen? — csodáik«*] újságíró, s nyomban el0* tette magának az egéssj történetét, miközben jegyzett. „Nem kis hír l**j bői — gondolta —, hafl második nagy riport“

Az elnök elmesélte a $ tekek Előadásából f hogy a falu vezetői, n»“ ő maga, a tanácstitkár, * elnök, meg a párttitkár 1 nap buzgó szervező tevrt séget folytattak, s ennek ménye a falu teljes szocializálása. Kifejtette* nők azt Is, milyen hely** tlka volt a legteklntéU" kőzépparaszt kiválasztó** meggyőzése, majd az elh* zés azonnali tettekre v* Mindezeket szorgalmasa* jegyezte az újságíró és jj san eljárt az idő, mire*1' zott i

Amikor beült a koc** gépkocsivezető kimutat0 utcára.

— Nézze csak, ott az atyafi, akit majdnem, J tünk.

Sfimon Dénes volt AW Pett Id a tanácsháza Másnap reggel az diadalmas képpel jel«**v a szerkesztőnél.

— Egy riport helyet*.

Is hoztam. Hatfa is téri*1' vetkezeti község.

A szerkesztő mosol?*

— Egy riport Is elé*. Tegnap nyolc falu ala*í vetkezeti községgé.

majd megemlíthetjük ,?

te- - • J

így aztán a hatfai nyékről az újságban f nt ennyi Jelent mef'y tűk kUM Hatfía

•— NI, a Kószó András — szólt oda kényszeredetten Simon Dénes — iszogatunk, iszogatunk?

— Hát aki ráér, s pénze is van.,, — bökött vissza Kószó.

De ezzel már négyen lettek és egyoldalúvá vált a beszélgetés, mert Kispéter itt Kószó előtt nem hozakodhatott elő azzal a tervével, and az úton majdnem az autó alá vitte «cet Azzal ugyanis, hogy ők, mármint a tekintélyesebb gazdák, tizennégyen, talán többen is, szövetkezni szándékoznak, csakhogy nem a „Reményihez akarnak csatlakozni, hanem külön alakulnának meg. Nem is termelőszövetkezetet akarnak tulajdonképpen, csak géphasználati társulást

— így meg lehet csinálni — érvelt 1 elgondolása mellett Kispéter, már jó pár napja mindig egyformán, — hogy nagyüzemben is leszünk, meg önállóak is maradunk, élvezzük a szövetkezés előnyeit, de nem viseljük a hátrányait

Ez így szépen hangzott, a legtöbb magafajta gazda hajlott Is rá, de azt egyedül a kevésszavú Kajár merte kimondani, hogy tulajdonképpen miért tetszik nekik a gondolat.

— Legalább bőkén hagynak azok.. i — így mondta szűkszavúan, elharapva a végét, de mindenki tudta, hogy kikről van száu

léd volt és ezt nem tudja elfelejteni. Mikor aztán a tavalyi zárszámadáskor az elnök elmondta: „Elérkeztünk oda, hogy egy szorgalmas tsz-tag jobban él, mint a falu , bármelyik középparaszt ja“ „ — éktelen nagyot dobbant rá a szíve s azóta ha teheti, mindig is mutatja az egyéniek előtt a fenenagy jómódját. Azt teszi most is. Mivel a körülmények úgy adódtak, hát most f röccsivással. Pedig sietni kéne a szekérrel a műtrágyáért az állomásra. De lehet ilyen alkalmat, elszalasztani? Ezért csak nyeli buzgón a harmadik fröccsöt is, mert eltökélte már,"hogy ötig meg sem éli. Hadd pukkadjanak ezek.

Simon Dénes észrevette Kószó szándékát és elöntötte a pulykaméreg. Előtte pedig ne tüntessen egy ilyen kocsis.

•— Igyunk — mondta keményen és fenékig . hajtotta a poharát. A másik kettő meg- hökkenten ugyanazt tette.

—. Egy kört — mondta ekkor Simon a csaposnak,

— Hármat?

— Fene. Nem látja, hogy négyen vagyunk?

Kószó felhúzta kicsit a bal szemöldökét, de. különben nem volt nagy szeszivó és már érezte a három gyors fröes- csöt Csak annyit fogott fel hirtelenjében, hogy itt verseny készül. Nyújtotta hát az üres poharat a csaposnak,

— Még egyet!

A csapos megfogta a pohaAZt hihetnénk, hogy mindebben nincs, is semmi különös, hiszen télidőben ráér a parasztember, betér a kocsmába melegedni, beszélgetni és hát folyik a szó, hol erről, hol arról. De nézzük csak, mi ’S történt pontosabban. Simon, Kispéter, meg Kajár összetalálkoztak az országút közepén és ott nyomban nekiláttak vitatkozni. Mégpedig éppen akkor, amikor a. szerkesztőség gépkocsija közeledett. Ez tisztára véletlen. Az is teljesen Véletlen, hogy a gépkocsivezetőnek jó kedve volt és egy elfojtott káromkodás helyett kiszólt az ablakon, s éppen úgy, ahogyan tette. Enélkül nem indultak volna az italboltba, legalábbis nem éppen akkor, amikor Kószó András is ott f röccsözik, ■ ide semmiképpen sem éppen akikor, amikor Kószó pontosan ott tart az ivásban, ahol ez esetben tartott, ami nélkül nem jöhetett volna létre a negyedik pohár körüli félreértés, s e félreértés nélkül aligha barátkozás, inkább csúnya veszekedés lett volna a dolgok vége.

— A dolgok nem olyan egyszerűek — szokta mondani F. Nagy István, Hatía párttitkára, s ez az eset is azt bizonyítja, hogy igaza van,

Nem volt olyan egyszerű a dolog K. r; faluban sem, mint ahogy .az újságíró gondolta. Előző nap azt mondták, hogy a brigádnak már csak néhány emberrel kell beszélnie és

író megkönnyebbülten sóhajtott fel és izgatott örömmel jegyezte füzetkéjébe az új „színt“, amellyel nagy riportja gazdagodott: töraegfelvonulással követelték a parasztok a termelőszövetkezetet. Es ebben nem is volt túlzás, mert mire hazafelé indult, az egész falu benne volt már a termelőszövetkezetben. Ei»y- nyi izgalom közepette azonban egészen természetes, hogy Hatfáról tökéletesen megfeledkezett ,

Hatfa azonban nem feledkezett meg az újságíróról. ■ A tanácstitkár telefonálta - meg reggel a szerkesztőségnek, hogy néhány taggal gyarapodott a termelőszövetkezet, s a szerkesztő megígérte, hogy az úgyis arrafelé járó újságíró bekukkant hozzájuk. Ezért a tanácstitkár az elnökkel, Fi Nagy Istvánnal, a párttitkárral és Kúti Jeremiás tsz-elnök- kel együtt meglehetősen hosz- szú ideig vitatta, hogy mit is Írassanak még a sajtóba a község legutóbbi eredményéiből, egyeztették & termelőszövetkezet fejlődésének adatait, S megegyeztek abban, hogy megkérik az újságírót, említse meg cikkében a falu vezetőinek véleményét arról a ter- ményfelvásárlási históriáról, ami miatt sok gazda panaszkodott.

Nem tudott viszont az újságíró érkezéséről Simon Jóska, Simon Dénes fia, aki ezen a délutánon is Kúti Jolánkának csapta a szelet. Már Jő ideje ezt tette, minden lehető .alkalommal, ezért' Kúti1 Jólánka nagyon szerette . volna már megkérdezni, hogy nii lesz már, elveszi vagy nem veszi él. De ezt mégsem illik,

— Apád még mindig köti magát? — kérdezte inkább, de persze ez is szoros összefüggésben volt a házassággal.

— Köti —■ felelt ravaszul Sifnon Jóska —, de most már egész másképpen.

— Hogyan?

— Azt mondja, hogy vagy

egy téesz lesz a falu, vagy semmi. f. .

— Nahát? Igazán? — pi- hegte Jolánka, s ez azt is jelentette, hogy „de ha még eztán sem kéred meg a kezem, te mélák, akkor bizony elzavarjak világcsúfjára!“ De már így van ez, minden kor megtenni a maga virágnyelvét a szerelmesek számára.

A .reggeli véletlen találkozásnak, s az utána következett véletleneknek tehát Ilyen érdekes folytatásuk lett Simon Dénesék összebarátkoztak Kószó Andrással, Kispéter ott a fröccsök között kipakolt a géphasználati társulás tervével, mire Kószó nagyot, legyintett, barátién megcsapkodta Kispéter vállát, s csak ennyit kérdezett: ,

—• No és . hol forognának azok a gépek?

Ez és csakis ez a kérdés vitte rá Simon Dénest, hogy kijelentse: ő már a beszélgetés kezdetén azt akarta mondani, hogy csakis a „Rem6ny“-be kell belépniük, ez az egyetlen - megoldás.

— Hiszen emlékeitek cimborák? — mondta,, mert akkor már tegeződtek és még Kajár is azt mondta erre, hogy tulajdonképoen ő sem akart soha semmi mást. Most aztán Simon ehhez köti magát, mégpedig igen erősen.

így történt, hogy né», eshen szépen elindultak a tanácsházára. Útközben látta őket a falu népe, és aki látta, milyen egyetértésben ballag a kldül- lesztett mellű Kószó András mellett, nyomban azt gondolta: ha mar a Simon Dénes is ...."

Kát! Jeremiás rettenetesen Mhábnrod*«, amifa* a »«errat és tanácstalanul nézett

hol Kószóra, hol Simonra.

— Hallotta! — szólt rá Simon.

A csapós azonban nem szerette a kötekedést. Biztos akart lenni a dolgában. Megemelte Kószó poharát,

— Ez a negyedik?

— A negyedik — bólintott rá vidáman Kószó.

Ez ugyan mást jelentett, mint amit Simon Dénes gondolt, de hát megesik, hogy egészen ellentétes gondolatok úgy vágnak össze, mintha ugyanabban a fejben születtek volna. így hát Simon Dénes be- rátkozási szándéknak vélte Kószó bólintását, amely pedig éppen ellenkezőleg, a köteke- dés folytatását akarta jelenteni. Simon tehát ebben a hitben odaszólt Kószónak:

— Ha meg nem sértem András bátyám, ugye együtt iszik velünk?

Kószó András fejében erre

hirtelen megvilágosodott az

egész félreértés, de arra nem vállalkozott volna, hogy meg is magyarázza.

— Hát... "om Toltvnft ellenségek — moedta mért inkább.

máris biztos, hogy az falu termelőszövetkezeti község lesz. A falubelieknek már csak <■ egyetlenegy ellenérvük maradt, amit ugyan senki sem vett komolyan: senki sem akart elsőnek aláírni. De ezen a napon mégis majdnem ezen a gyöngécske ürügyon bukott meg az egész szervezkedés. A nyolc legtekintélyesebb gazda ott tanakodott- a tanácsirodában, és mind szinte kórusban hajtogatta, hogy ő bizony első nem lesz.

— Oda a nagy riport — gondolta az újságíró úgy délután felé, amikor még mindig nem jutottak semmire.

— Hát ne legyenek elsők — szólt ekkor majdnem kétség- besetteo a tanácselnök — írja alá egyszerre mindegyikük. Ámbár a Jó ég tudja, miért tartanak annyira attól az elsőségtől?

— A falu nyelve... — mondta az egyik gazda.

Ekkor azonban hangok hallatszottak az ablak alól...

— Mit pusmognak ott bent’ Mi is alá akarunk írni!

Tucatnyi gazda gyülekezett ott türelmetlenül, s ez végre b megtart* ír Je**. As AjsA«

Erről vitáztak ott az úton Is, mert Simon Dénes nem értett egyet velük.

“ Az ember addig ember, amíg becsületes — mondja kidüjlesztett mellel — én ilyen csalafintaságba nem megyek bele. Vagy vagy! Belépünk vagy nem lépünk be. En a magam részéről nem lépek be.

Amikor azt mondta: „a magam részéről“ — Jól megnyomta a szót. Nehogy félreértsék. Mert ó rá se beszél, le se beszél senkit.

Most aztán Itt dülleszked- nek az Italbolt söntésének és beléjük fulladt a vita, mert Itt áll negyediknek ez a Kószó András és kajánul figyeli, hogy nini, ezeknek az egyénieknek mér megint, és mindig, csak a szövetkezés rágja s szívét. Es még a tetejehe úgy kocsis módra bekortyolja s második fröccsöt is és tolja i poharat a harmadikért. Mintha kérkedni akamn: ..Van, akinek van, s nem kéri számon az asszony." Egyébként nemcsak mintha, hanem «lóban ezzel akart kérkedni, persze ehhez tudni kell, hogy a mdMrtás «lőtt Me-