Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
nm. január í. NAPLÓ Az orvos Dr. Patakfalvyné Pánczél Magdolna orvosnőt a betegei mellett kérdeztük meg, mit kapott az 6 esztendőtől. Nagyon röviden válaszolt, ami érthető, hiszen rengeteg a munkája. — Diplomát és hozzá sok gyereket. Én igazán meg vagyok elégedve. Hogy félreértés ife essék, a „sok gyereket” úgy kell értelmezni, hogy a fiatal orvosnő a Nyár utcai gyermekkórházban praktizál és amint a képen is látható, éppen transzfúziót végez egy beteg csöpségen. — Minden vágyam az volt, hogy a diploma után gyermek- orvos lehessek. Nos, a vágya a legjobb úton halad, hiszen a múlt év szeptemberében az egyetem aulájában elhangzott az ünnepélyes „orvossá fogadom” s nem sokkal utána kézhezkapta központi gyakornoki kinevezését a gyermekkórházba. / ártuk a várőst, a megyét. Munkásokkal, orvosokkal, írókkal beszélgettünk. Ki mit kapott az ó esztendőtől. Az egész kötetre való apróbb, nagyobb örömökből csak néhányat kötöttünk csokorba, de senki ne higyje, hogy az ó év legválogatottabb adományait gyűjtöttük össze, mert amiről szó lesz, ha nem is mindenben tipikus, de ami való életünk örömeinek hiteles tolmácsolása. Rajta hát, ki mit kapott. vényé. Egy négytalálatos lottó- szelvényé, amely november 27-én még Hónig Pál tulajdona volt. Ekkor váltotta be a bankban 63 167 forintra. A lottószelvény történetét így mondta el Hónig Pál bácsi. — Pontosan a születésnapomon nyertem vele. Ez a nap meg amúgyis nevezetes a számomra, mert 1931 november 27-én vettek fel a bőrgyárba dolgozni. Tehát most már kétszeresen is nevezetes. — Hogy mit csináltam a pénzzel? Felét azonnal szétosztottam a három gyerekemnek. A két fiam és a lányom fejenként tízezer forintot kapott, a többit betettem a bankba; Hónig Pali bácsit nem is kérdeztük tovább, hogy a nyereményen kívül mit nyújtott még neki a múlt esztendő. Úgy éreztük, felesleges kérdés lenne. A munkás 1959/3 019 768. Nem ám valami ügyirat ik- iatószáma ez, a tizenegy számjegy, hanem egy lottószelA szerző A legszebb ajándék Tulajdonképpen azzal kellene kezdeni, hogy Horváth Mihály, a pécsi művészvilág népszerű Miska bácsija inkább adott, mint kapott az 1959-es esztendőtől. A „Muzsikáló Pécs” szerzője, Pécs zenei múltjának ihletett életrekeltője, nem kisebb ajándékot adott a zenekedvelőknek, mint a pécsi zenei élet évszázados történetét egészen a napjainkig. Művében felvonul ősi városunk hangverseny ü’ete, a XVIII. században alakított első pécsi zeneiskola, és annak későbbi növendékei, a nagyszerű muzsikusok, mint Amtmann Prosper, Weidinger Imre, Holczl Ferenc, Gungl János és kortarsaik. A körülbelül 220 oldalas 70 képpel ellátott műve oly értékes produktum, amihez hasonlóval hazánk egyetlen vá- tosa, illetve egyetlen zenetörténésze sem rukkolt ki még a mai napig. Horváth Mihály mégis elhárítja, hogy a múlt évben befejezett és az ez év első napjaiban kiadásra kerülő művé- riJl <isak 5 adott volna aján- árosunk (vagy úgyis kedvelőinek!'32 °rszág) zene" “ Ékoniemcsak adtam, ha- kaptam is ajándékot, méghozzá a müvemmel eaven- -rtékű ajándékot a múlt esz^d0^. porban nyugalmat & lehetőséget a mű megírásához. A megyei tanács művelődésügyi osztálya tette lehetővé számomra, amikor megkezdte a Pécs múltjával foglalkozó könyvsorozat kiadását, amelynek egyik darabja az én könyvem is. Ezen kívül a zenei múltunkkal való foglalkozásom számomra is rendkívül értékes és gyümölcsöző. Nemcsak abban, hogy sok eddig ismeretlen értéket találtam a régi pécsi alkotó muzsikában, amelynek gyöngyszemeit esetleg új életre lehet kelteni, hanem a régi és a mai zenei élet összevetésével is új feladatok ígérkeznek további munkám számára. — Kell-e nagyobb ajándék, mint az, hogy ezeket az új feladatokat sokkal könnyebben meg tudom valósítani, mint valaha. A már említett segítség, a lehetőségek máris arra serkentenek, hogy újabb műhöz, újabb munkához lássak. Persze ezekről a terveimről csak akkor szeretnék beszámolni, ha már meg is valósultak. Amikor Sztárcsevics Józseffel, a Sopiana Gépgyár lakatosával beszélgettünk, még voltaképpen nem is tudta, hogy 6 kiváló dolgozó. Erről csak a gyár igazgatójának, Gerbecz Tivadarnak volt tudomása és 6 mondta el, hogy a miniszteri kitüntetést, a Gépipar Kiváló Dolgozója címet és a vele járó pénzjutalmat az év utolsó-napján adják át Sztárcsevics Józsefnek. Így bizony Sztárcsevics József nemigen tudta megmondani, hogy mit is adományozott számára a múlt esztendő. — Ha csak azt nem, — mondotta —, hogy 1959-ben született meg a kisfiam, de ez inkább a feleségem ajándékának tekinthető. — Na de itt a gyárban... — és majdnem elszóltuk az igazgató titkát, hogy azért azt sem adják nyilván ingyen. ■V A gyárban? — Kicsit fontolgatja, hogy mivel is kezdje, aztán amikor mondja, hát alig győzzük jegyezni. — Azt, hogy a múlt évben tíz esetben fogadták el az újításait, amit Jeckl Józseffel terveztek és nyújtottak be közösen. A vákuumos húskeverőgépen végzett újítások körülbelül 100 000 forintos évi megtakarítást eredményeztek, de igen értékes volt a bőripari és egyéb gépeken alkalmazott újításuk is, ami újabb 50 000 forintos megtakarítást jelentett a gyárnak. Aztán volt még sok apróbb- nagyobb újítása is, de azt nem tartja érdemesnek megemlíte- fJi. Azt is elmondja, hogy négyszer kapott újítási díjat a múlt évben, amit a jövő esztendőben is szeretne elérni. Hát így fest Sztárcsevics József múlt évi ajándéka, amihez sajnos nem tudtuk megszerezni személyes véleményét, a legújabbról, a miniszteri kitüntetésről. Na, majd ebben az esztendőben ezt ie megkérdezzük tőle. A pincér Papp Szilveszter nagyon restelkedett, hogy ezt a felvételt miért nem az igazi munkahelyén készítettük róla. — Nem itt dolgozom ám, csak betettek helyettesítőnek A kesztyűvarrónő Ez a csinos kislány Szentes Krisztina, a kesztyűgyár kézi- varrónője már tizenöt éves korában önállósította magát. Na nem maszek alapon, hanem itt * gyárban. Azóta bír önálló higyje senki, gy fennhordja az orrát, pec ak e naH miért- Gondoljuk korhad K °gy «ínyeié éves korban havi 1400—1500 fo"2fm~reSettel egy leány iíf Ü"“* Krisztina nigb mA* Mit velünk és elmondta, hogy bizony neki is sok kedves meglepetést hozott az elmúlt esztendő, de csak néhányat említ a sok közül, ami — úgymond — elmondható. A munkája elismeréséül kapott pénzjutalomról még komolyan beszél, de felcsillan a szeme, amikor Galyatetőt említi. — Életem első ée legszebb nyaralása volt az a felejthetetlen két hét Galyatetőm A kirándulásokról, az esti társasjátékokról lelkendezik és a legvégére hagyja a legszebb emléket. — Még a táncverseoyt is én nyertem meg.--- 7 * — Nem egyed« ára, hanem egy pesti fiúval. — Keresem a párom, ez volt a lényege a táncnak és 30 táncospár közül mi lettünk a győztesek. — Na és a díj? — Egy egész csokoládétorta. — Hm... Mi azt gondoltuk, más is... — Jaj, pont az hiányzana. Van nekem vőlegényjelöltem is. A múlt évben ismerkedtünk meg és ha igaz, akkor az új esztendőben meglesz az eljegyzésünk, mert csak akkor szerel le a Jóska. Ezek Rztrint Krisztinához sem volt fukar a múlt esztendő ide a telefonközpontba. Az érv helyem odaát van a gépműhelyben, a présgépen. Ott dolgozom már évek óta a finom- mechanikán. Ott szereztem meg a sztahanovista, oklevelet és a „Kiváló Dolgozó” kitüntetést is. Mégsem ez a legszebb jutalma Papp Szilveszternek, mert hiszen a kitüntetéseket nem a jnúlt esztendőben, hanem jóval előbb kapta. Más az ő jutalma, egészen kivételes jutalom. Még a nyár derekán, júliusban kapta, a szemklinikán. Évekkel előbb veszélyes szembetegség, vaksággal fenyegető szürke hályog támadta meg a szemét, ami odáig fajult, hogy választania kellett, vagy megvárja a bizonyosan bekövetkező katasztrófát, vagy a műtét. — De mi lesz, ha nem sikerül? Sikerült. '‘Hála az orvosi tudománynak, ma már könnyűszerrel leküzdik ezt a néhány évtizede még gyógyíthatatlannak vélt bajt. Az operáció és a kéthetes klinikai kezelés után már csak az otthoni ka- millás borogatás jelentette a gyengélkedést és mehetett újra dolgozni. — Milyen jö volt újra a présgép mellé állni és újra úgy látni mindent, mint húsz évvel azelőtt. Mert ennyit fiaAzt már mee sem tudnám mondani, hogy mi ment végbe bennem, ami- ?Z yn°kámat- a Ws Gáborit *athattam. Két hónapos volt még akkor, de már nevetett. Ram nevetett. És milyen Swt N- amÍkOT gyerek dék i rtí£^nnál SZebb aján* Jakab Józsefnek, az üdülőszálló felszolgálójának is emlékezetes dátum marad 1959 szeptember tizediké. Sokéves vágya teljesült ezen a napon. Ekkor ült először saját Skoda—Oktávia típusú kocsijának volánjához, hogy a finom rugózású, diszkrét züm- mögésű kocsi belsejében új álmokat, új terveket kovácsolreteszek. — Na és a család? — vetjük közbe. — A család kijön a megmaradt ezer forintból? — Nőtlen vagyok még, de ha már családról van szó, egyelőre ez a kocsi az én családom első tagja. Nem is tüdunk megválni egymástól, mindenhova kettesben megyünk. így teszi ezt az, aki már benne van a m Ilii jón. Mert olyan ám az emberfia, ha egyszer sikerül valamit elérnie, igazán csak akkor jön meg a kedve új és újabb tervek valóraváltására. Jakab József pedig ponto1 san olyan természetű ember, akit nem elégít ki egymagában az új kocsi. — Jövőre már garázst építtetek, ha minden jól megy. Sikerülni fog, mert spórolós ember vagyok, s van is miből spórolnom. Havonta megkeresem a kétezret, néha többet is és ebből ezer forintot mindig félnegyvenötödik évében. Mi megértjük egymást. Minden baj nélkül megjártuk már Pestet, Szegedet, Kecskemétet, s ha sikerül, jövőre Rómának is nekivágunk. — Tudják az olimpiász... — Na de mégiscsak kellemesebb lenne az út hármasban — kockáztatjuk meg a kérdést. — Na, azért előfordul az is, hogy hármasban vikendezünk. Mert ha valaki agglegény« azért még nem jelenti azt, hofif Bőgyűlölő is. A lottó-nyertes
