Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-01 / 1. szám
Jelenet két felvonásban. — Irta és átélte: — ts — Szín: Csavarhúzót Húzó és Csavaró <CSAHUCSA) Vállalat irodája. Történik: 1959 október hónapban. Dicsérel után h Titkárnő: Jaj... egyetlen, aranyos kartársam. Igazgató elvtárs már tűkön ülve várja. Újságíró: (Belép.) Igazgató: Csakhogy megérhettem e pillanatot! Drága Elvtársam! Foglaljon helyet. Ne oda, arra a kemény székre! A fotelba! Újságíró: Köszönöm. Igazán ... Igazgató: Bemek volt a cikk. Remek. Amikor leírja, hogy a CSAHUCSA vezetői milyen óriási önfeláldozással szorgos- kodnak a tervek teljesítésén. Nahát... Rágyújt? Milyen cigarettát szív? (Jurika egy feketét az Elvtársnak!)... Ö az elvtárs egy zseni. Legjobb író, akit csak ismertem... Csodálom. (Kiveri az újságíró kezéből öngyújtóját és sajátjával ad tüzet.) Parancsolj elvtársam! Ugye nem haragszol? Én vagyok az idősebb! (Függöny) A gyár, amelybe ellátogattam, nagyon híres gyár. Arról híres, hogy az egész országban, sőt Európában, sőt az egész világon ismerik; A gyár termékei Is híresek, sőt a gyár egyenesen a termékeiről híres. Sajátos illat csapta meg orromat, amikor beléptem. Olyasféle illat, mint az avas vajé, az izzadt zoknié, a megromlott befőtté és még valamié együttesen; De azért beléptem, mert írnom kellett «tői a híres gyárról. — Hol az igazgató? — kérdeztem a gyár egyik hajlott- hátú munkásától, aki immár harminc esztendeje áll ennek a híres gyárnak a szolgálatában és most is éppen a félkésztermék gyanúsan sikamlós II, Szín: Csavarhúzót Húzó és Csavaró (CSAHUCSA) Vállalat irodája. Történik: 1959 novemberében, Bírálat után Titkárnő: Kit keres? Az igaz gató elvtárs tárgyal. (Két óra telik el, az újságíró tűkön áll. Végre nyílik az ajtó) Igazgató: Honnan jött az Elvtárs? A Naplótól?... — Khmmmi.. Újságíró: Igen. Igazgató: Sajnos nincs időm fogadni. Keresse fel a főmérnököt! Hogy nincs bent?! A helyettesét! Az sincs a szobájában? A tervest! Kiment a városba? A statisztikust! Szabadságon van? Khmm... — khmmm... Titkárnő: Főzzek feketét igazgató elvtárs? Igazgató: Egy frászt! Takarékoskodnunk kell a pénzzel. Az elvtárs úgyis megbírált bennünket az önköltség miatt. Pedig mi minden fillért megnézünk ... Újságíró: Igazgató elvtárs, egy nyilatkozatot... Igazgató: Nincs időm, ha mondom! Jöjjön jövő héten. (Bevágja az ajtót.) (Függöny) pacnijait gyömöszölte kerek formába. — Nincs itt — felelte, fel sem pillantva, amiből mindjárt tudtam, hogy nagyon lelkiismeretesen végzi munkáját, egy felet sem hagy kárba- veszni a műszak négyszáznyolcvan percéből. Fel sem pillantott, ezért csak munkanadrágjának hátsó felét láttam, amint belehajolt a masszával teli kádba; Ilyen munkás kellene minden munkahelyre — gondoltam; — Hát a helyettese? — kérdeztem; — Nincs itt — válaszolta újra fel sem pillantva; •— És a főkönyvelő? *- Nincs itt; *— És a művezető? — Ninas Ith Minden kérdésemre röviden, töni5;^d&viviiiivinviiv Vagyis ami nem fért már rá a „Ki mit vár a jövő esztendőtől ?“ oldalra Kérdés: —• Kedves Leonardo mester, mit vár a jövő észtén» dőtől? Felelet: ss Csak egy kíván» Ságom van, Telepítsék ki mi* né l előbb a galambokat « Széchenyi térről. Kérdés: — Grácia hölgyeim, Csak egy kérdést: ~ Mii vár* Ttok a jövő.; * Felelet: — Ke is folytassa kérem. Cseréljék ki a húgomat egy olyan... szóval olyanra, akinek egyszer én Is a vállára hajthatom a fejem.-%>■-------:-----Mi lyen öröm is az, amikor az újságíró egyik-másik cikkére reagál az olvasó. Mint arra a legutóbbira is, ami karácsony előtt jelent meg az „Elhagyott gyermek”-ről. Bejön mindjárt másnap egy fiatalasszony és alig tud szólni a meghatottságtól. — Olvastam.-.. — olvastam azt a cikket, azt az elhagyott gyermeket... — és egyszerre csak elkezd zokogni. Leültettem, nyugtatom, Bírálatunk nyomán Gyors intézkedés Az egyik üzemben nagyon döcögött az újító-mozgalom. Az újságíró megírta a hibákat, javaslatait. Egy idő elteltével ismét meglátogatta az üzemet, kíváncsi volt, vajon milyen Intézkedések történtek a cikk megjelenése után? Az intézkedésekről már a bejáratnál meggyőződött. — Csak az üzemvezető engedélyével léphet be — mondta a portás. — Csak az osztályvezető engedélyével nyilatkozhatok — mondta az újítási előadó... ...és így tovább. Ez igen! Ezek intézkedések! Gyorsak és határozottak. Lám, érdemes volt megírni — vélekedett az újságíró. Hogy az újító-mozgalom semmit sem javult? Szinte érthetetlen. — Hát igen. Mások is állítják, hogy ez jól sikerült írás volt. ■— Hát én eljöttem érte.. t ** szipogta a jó asszony. — Kérem, ezer örömmel, éppen van is egy példányunk belőle — és készségesen nyújtom a lapot. De nem nyúl érte. —• Elhoztam ám mindent* hogy meg ne fázzon az árva. Pólyát, sapkát, mindent hoztam. Megkövültén roskadok visz- sza a székre. —• Teremtő isten, ez az asszony félreértette a cikket. Hiszen abban én egy elveszett kaucsükbabáról szóltam. — Lelkem, asszonyom, hát nem olvasta, hogy én kavcsukát írtam? «•* De olvastam, miért ne olvastam volna. '— Hát azt olvasta-e, hogy én 15 dekát írtam, hogy annyi a súlya a bábának? *- Azt is olvastam. *— Hát akkor?! Miért hozott akkor pólyát meg sapkát. •— Na, miért. Hát hogy eh vigyem. v- Mit!? — A kauosukbabátf r- A nyavalyát. Én a gyerekért jöttem. •— De hiszen most már tudja, hogy kaucsukbaba, hiszen pontosan körülírtam. p“ Tudta a nehézség. Annyi mindent elírnak maguk abban a lapban, hogy most is meg voltam győződve róla. hogy sajtóhiba. KOT ~ ~ <T «C.H.T 3 Micsoda különös zengése van ennek a szónak: bánya. A kas szinte úgy hullik bele a mélységbe. Mert a bánya mély. Hu létrán mennénk le, akkor egy napba is beletellne az út. De hát mi a kassal megyünk, vagyis lifttel.- Azt mondja a kísérőnk, hogy az ötödik keleti hármastelepi 'fejtéshez megyünk, mert oda érdemes menni Micsoda élet van itt a főid alatt! Ezt nem is lehet leírni. Itt vonatok is járnak, tele. szénnel. Csak ilyen sötét ne volna. Na csakhogy ezen is tál vagyunk. Egy lükön kellett ke- ratetülvergódirf. De ez nem is volt egy veszélyes dolog. A vezetőnk azt mondta ez még a legszebb helyek közé tartozik. De a fejtés az pedig egyenesen a legszebbek közül való — mondta kísérőnk. — Valóban szép. És az itt dolgozók elmondták, hogy nagyon jó a parciális szellőztetés is. És még mondtak több mindent. Kezet is szorítottunk. Szóval ilyen az a bánya. Tele nagyszerű élményekkel. % ■n* Könyvespolc Duks it Pautiier: Álmodó légypisznk A klasszikus műveltségű tömegek előtt, jólismert de Poacher neve. Ez a név elszakít- hatatlanul összeforrt a propellerizmus, korunk száguldó, forró, szilaj, bősz, áradó, lobogó, tüzes és realista-szimbo- lista-modern ista-komplex-konvex irányzatának nevével. felháborító P. tmilja oJvasóuk küldte be hozzánk a fenti képet, „f elháborító, hogy egyes lapok ma milyen erkölcstelen kópékét közölnek. Mellékelten küldöm a képet, háborodjanak fel Önök isi1’ _ Ívja le velében. Megnéztük és felháborodtunk. A szerkesztőség a levél Írójával egyetért. szerkesztőségünk puritán iellemét példázza, bogy Ilyen és ehhez hasonló fényképeket a máltbe. hasonlóan a jövőben sem közlünk le, De Panchert tehát nem kell bemutatnunk. Csak üdvözölnünk lehet azt a ragyogó kezdeményezést, hogy könyvkiadásunk, íme, a magyar közönség elé tárta ezt a kivétele remekművet. Álmodó légypiszok ..; Már a címben benne van a mű lényege. Az álom és a brutális valóság ütköznek ászé ebben a könyvben, a művészet magas izzásában. Ér ez az izzás végigvonul mind a nyolc fejezeten, mind a tizenkét oldalon. Az olvasó lázasan lapoz és nem tudja letenni a könyvet, amíg meg nem tudta... De ne vágjunk a dolgok elébe. Szabad-e a légypiszoknak álmodnia, és ki győz a nagy összecsapásban? Ezt mondja el nekünk Dühe de Pancher világhírűvé váló remekműve, «nelyet el kell mindenkinek olvasnia, mert mindössze négyötvenbe kerül ós még rengeteg van belőle a könyvesboltokban *. t A „íwdomány" világából Van-e Yeti! G. Clark amerikai fizikus és antropológus szerint van, mert négyujjú lúdtalpas lábnyomokat láttak a hóban. Székára Túra hindosztán turista egyszer ötéves korában látott is egy szőrös négylábú áHatot, amiről azt hitte, hogy ló, pedig yak volt. De ugyanígy lehetett veti is. Kan Csal Szem tibeti láma viszont cáfolj* a feltevést, mert a birtokában lévő skalp miknxzkápikus vizsgálata ellentétes eredményre vezetett. 1 fiéUtyUéU S a btírü é puszmaUolt selyem ködük fővén ezüstbe bulit három gyertya kobakban tök s a bürfi ó puszmákolt mélyem ős-szalamandra strucc-pikkeLy-csillám sírva hajam ball hó s a bőrű 6 puszmákolt de milliók kéz-kézben építsek boldog jövőt (Az utolsó bét sort a lektor javasolta a pozitív kicsengés végett.) HÍREK mt MA DÉLELŐTT 10 óra 12 perc, 4 másodperckor megérkezett a Duna vize. — MINT MAR VARHATO volt ma délelőtt 10 óra. 12 parp 4 másodpereikor megérkezett a Duna vize Pécsre. A vizet ünnepélyes körülmények kozott küldöttség fogadta. Kérdésünkre Stósz Bertalan elmondta: Nagyon jó, hogy a Duna vize megérkezett Pécsre délelőtt 10 óra 12 perc 4 másodperckor. Lapzártakor a víz még jön. — MA DÉLELŐTT 10 óra 12 perc 4 másodperckor majdnem megérkezett a Duna vize. — MINT MÁR VARHATO I volt ma délelőtt 10 óra 12 perc J 4 másodperckor majdnem j megérkezett a Duna vize Pécsre. A vizet ünnepélyes körülmények között fogadták volna Kérdésünkre Stósz Bertalan elmondta: Nagyon jó lett volna, ha a Duna vize ma délelőtt 10 óra 12 perc 4 másodperckor megérkezik. Lapzártakor a víz még nem jön, Me ölj! (TRAGÉDIA) avagy a* Ötödik parancsolat kurtítva (Szatíra) Szín: egy amerikai kisváros. Szerepül* nők. férfiak M a Hamletból Hamlet. I. FELVONÁS Hamlet: Lenni vagy nem lenni. -. > Vagyok. Azért jbt* tem, hogy kiderítsem a gyilkosságát. Mert itt gyilkosság tűm tént. Nem hiszik? Ha nem lennék benne biztos, nem is haltévá volna új életre. Rögbi j átékos: Komám, te eszelős vagy. Azért, m*rp apád halála után elvettem anyádat, még nem törvén ysrcr% hogy én vagyok apád gyilkosa. Hamlet: Gyilkosnak keR lenned, mert különben nead gilt az egész szerepem. Pedig nekem is meg kell élni valami bőit Rögbijátékos: Ez igaz. Majd úgy teszek, mintha tényleg én lennék a gyilkos. Ezzel szemben viszonzásul nem. ölsz meg. Jó? Egymás kezébe csapnak. RÖgbijátékos; Sakkozzunk egyet! Hamlel: Jó. Sakkozni valószínű jobban tudsz, mind rögbizni. Rögbijátékos; Ne cukkolj! Taknyoe. Hamlet: Sakk! Rögbijátékos: Elnéznem. Elnézésre pedig nem játa szom. (Kezével lesöpri a táblát.) (Hamlet anyja, a rögbijitékos újdonsült felesége színét lép.) Anya: Mit veszekedtek? Ketten: Utáljuk egymást. Anya: Fiam, tágulj innen! Gyere ide, te rögbijátékost Szeress! Vagy már nem tetszem? Talán öreg vagyok, mi? No» gyere, drágám! Pénz kell? Ott a kassza, vigyed csak! De sze» ress! II. FELVONÁS A szünetben Hamlet megnősül, a rögbijátékos egy fiatat fruskával és a kasszával meglép. Anya: Szent isten, kifosztottak. Hamlet: (pénz helyett egy üres borítékot nyújt anyjt* ltok). / Anya: (olvassa a levelet). Elhagyott. Hiába, megöreged* tem. A nyomorult. Hamlet: (még egy levelet nyújt át). Anya: (olvassa): Hiv, Ide figyeljetek, hív! Azt írja, utam zak utána. Hát mégis szeret. Ilyen nagy szerelem! Rohanok« Hamlet: Hív, mert elfogy ott a pénze. Anya (Hamlethez): Te aljas. Repülök a karjaiba. Hamlet: Nem repülsz, mert felrobbantom a repülőgépet, Felrobbantja. Húsz halott. A tettest a rendőrség elfogja, Hamlet: Úgy, legalább most mindketten meghaltatok. Rögbi játékos (váratlanul megjelenik): Én nem-. Kösz, hogy az egyezséget megtartottad, is engem vem öltit meg. Én nem azon a repülőgépen utaztam. Hamlet: Vigyen el a dögvész. Hamlet a villanyszékbe ÜL Hamlet: Most meghalok, de kiderítettem, ki a gyilkos Én. Eredményes nyomozás volt. Függöny. Látogatás egy híres gyárban morén, értelmesen válaszolt, s már nem is bántam, hogy nem találtam ott a gyár vezetőit, hiszen alkalmam nyílott arra, hogy beszélgetést folytassak a szakma egyik legkiválóbb dolgozójával; Biz<*iy így, Ilyen hatalmas lendülettel folyik a termelés ebben a világhírű gyárban; Aki szereti a gyomrát, látogasson el ide feltétlenül, mert ez a gyár gyártja a világon a leghíresebb Ínyenceket, amelyek a legkénye- •ebb Ínyenc igényeket la kielégítik. Ezzel el la búcsúztam ennek a híres gyárnak ugyancsak híres szakmunkásától, csak még azt kérdeztem meg tőle, mit kíván fogyasztóinak, mire így felelt: — Jó étvágyat! Siapaj Barnabás Eljöttem a gyermekért
