Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-06 / 4. szám

I960. JANUAR 6. NAPLÓ 5 Toliseprű Leértékelt cipőbolt Azt hihetné az ember, hogy az új esztendő elején nem akad még tollseprűzésre „mél­tó” anyag. Nem így van! A Jókai tér egyik boltja, amely­ben eddig leértékelt cipőket árusítottak, új cégjelzést ka­pott: LEÉRTÉKELT CIPÖ- BOLT. Még megértenénk, ha az arra illetékesek értélkelnék le a cipőbolt dolgozóinak mun­káját, de hogy maga a cégtáb­la is ezt hirdesse, kereskedel­münkben szokatlan dolog. Mi a hiba? Csak az, hogy a cipők helyett a boltot értékeli le a cégtábla. Helyesen így lenne: A LEÉRTÉKELT CI­PŐK BOLTJA. Reméljük, az illetékesek csakhamar észre­veszik ezt a könnyen félre nem érthető nyelvi botlást. Ha már a leértékel igénél tartunk, hadd válaszoljunk Varsányi József olvasónk le­velére, aki azt kérdezi: Ma­gyaros-e a leértékel, kiértékel, leállít, beszerez, visszaolvas igekötős igehasználat? Meg kell jegyeznünk, az igekötők elsősorban irányt je­lölnek. Ha azt mondjuk: fel­ment, lement, kiment, azonnal tudjuk, hogy merre vette va­laki az útját. Az igekötők gyakran a cselekvés befeje­zettségére utalnak. Például: indul — megindul, ír — meg­ír, tesz — megtesz, szeret — megszeret stb. Átvitt értelemben az ige­kötők kifejezhetik a cselek­vés vagy történés meglepetés­szerű bekövetkezését, mint például a rajtacsíp, nekirugasz­kodik, rádöbben igéknél. Néha valaminek az elhibá- zását fejezzük ki igekötősen: elszámolja magát, elnézi a házszámot, elsózza az ételt, újabban: elírja magát. Bizonyos az is, hogy a min­dennapi élet is teremt olyan igekötős összetételeket, ame­lyekkel fontos jelentéskülönb­ségeket tudunk érzékeltetni. Ezért nem tartjuk helytelen­ül vagy_xnagyartalannak. ha a leértékelt holmikat eladják, ha valakinek a munkáját ki­értékelik. (Más az, ha csak értékelik!) Nem helytelen, ha az üzemi konyha vezetője be­szerzi a szükséges élelmisze­reket ,ha a gépírónő vissza­olvassa a diktált levelet. Más a beijedt ember és megint más a megijedt ember. Az építkezést leállítják, az autót megállítják. Vannak olyan helytelen szerkesztésű igekötős haszná­latok, amelyek ellen a régebbi nyelvművelők (gyakran még a maiak is!) szenvedélyesen ha­dakoztak, de eredmény nél­kül. Ma már tudomásul kell venni ezek létezését, mert mindenki így írja, mondja: ut mentem a vizsgán: kiírták a pályázatot (közzétették he­lyett), kiismerem magamat az anyagban. Egyes helytelen igekötős összetételek ellen azonban küzdenünk kell még akkor is, RAKODÓMUNKASOKAT, HAJTÓKÁT, LÖAPOLÓ- KAT ÉS KOVÁCS SZAK­MUNKÁST sürgős felvé- telrc keres a 21. sz. AKÖV. Jelentkezés: Szállítmányo­zási é? Rakodási Osztály, Pécs, Széchenyi tér 7. 44 A Szigetvári Cipőgyár egy tnííkö*zörűst keres azonnali belépésre. tel veszünk textil és cipő­iparban gyakorlatilag jártas és elméletileg is képzett normás térti vagy női dolgozol. — Je'cn*kezés- Komlói Helyi- o-r S7rég,vtrió Vá"a' '* Kossuth Lajos, u. 21. Tele fon 20-92. 3 ha nap nap után (helytelenül: nap mint nap) találkozunk ve­lük a köznyelvben vagy a saj­tóban. Ilyenek: kikézbesít (kézbesít), kiértesít (értesít), leellenőriz (ellenőriz), kihang­súlyoz (hangsúlyoz), letelefo­nál (telefonál), lekáderez (ká­derez), leredukál (csökkeni), kiexportál (kiszállít), átbeszéli az ügyet (megbeszéli), leépít (elbocsájt, csökkenti a létszá­mot), leosztályoz (osztályoz), ki van zárva (lehetetlen, kép­telenség), kicsinált dolog (elő­re megbeszélt), felveszi a mun­kát (újra kezdi, megkezdi). Ezek ellen a mindinkább terjedő idegen eredetű igekö­tős összetételek ellen mind- annyiunknalk kötelessége küz­deni. Kitartó munkánkat bi­zonyára siker követi! (Meg­jegyzés: Az utolsó mondat „kitartó” szavát hem a nőkre kellemetlen igekötős árnya­latban használtuk.) Dr. Tóth István Ssajkra kéne menni : Nemcsak a piaci szatyorért A száj ki Haladás Tsz-ben negyven fo rintot ér egy munka egység. Kiosztanak még 73 ezer 500 fo­rint értékű földjá­radékot, ami öt fo­rint 40 fillérrel emelné minden munkaegység érté­két. A Haladás csak tavaly tavasszal ala kult. Ezt az igen szépnek mondható jövedelmet tehát ki lene hónap alatt érték el. Mégsem egyértelmű az öröm a tsz háza táján, és ez érthető is. A szö­vetkezetnek alig van állatállománya. Sertései nincsenek, szarvasmarhából is csak 18-at számlál, és abból is csak 3 a tehén, ami a 460 hold szántóföldhöz viszonyítva nagyon csekély. A legtöbb tavasszal alakult tsz — száz példát is felírhatnánk — messze elhagyta eb­ben a tekintetben a száj ki termelőszövet kezetet. Majdnem mindegyiknek meg­van már a saját te- nyészállománya, is­tállókat és ólakat épített számukra. Ma már a Hala­dás vezetősége is látja, hogy a jelen­legi állapot nem tartható fenn so­káig. Ezért még az első negyedévben ötven tehenet és 20 anyakocát szeretne vásárolni, istállót, ólakat kíván építe­ni. Félre tett öt va­gon szemestakar­mányt, hogy ha az állatok megérkez­nek, ne legyen ele- séghiányuk az újig. Most már csak* egy hiányzik: a mo-j hácsi járási tanács| jóváhagyása. Ponto-J sabban: Gábor Ger-| gely elvtársnak, a| járási tanács fő-* állattenyésztőjének | támogatása. Az ál-? latok megvásárlásai ugyanis csak akkor? kerülhet belátható? közelségbe, ha be-t kerül a tsz ezévi hi-l vatalos tervébe, az? állattenyésztési terv? elkészítése pedig | nem megy Gábort elvtárs segítsége? nélkül.' ■ Summa-summá- | rum: Szajkra kéne? menni. Nem csakt ígéretben — mert? Gábor elvtárs több-? szőr Ígérte már a| látogatást, — ha-| nem a valóságban t is, mert a terv el-? készítése nem vá-| rathat magára. | [^finden dolgos és derék bányász, esztergályos, tanár és kisiparos érzi, hogy számára sem mindegy, mi történik a falvakban. A leg­több városi ember látja, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodás végleges győ­zelme a saját érdeke is. Ha megkérdezzük őket, tudják-e miért, általában így vála­szolnak: „Egyszerű ez kérem! Ol­csóbb lesz a piac. Nem kell a kofákkal mérgelődnie az asszonynak, ha a tsz-ek árusítanak. Azok nem lesz­nek olyan drágák, hiszen gépekkel olcsóbban lehet termelni. És olcsóbb lesz más okból is. Kérem, én már évek óta figyelem a piacot, és látom, hogy minden év­ben drága valami. Az egyik évben a hagyma, a paradi­csom pedig olcsó. A követ­kező évben ezért mindenki hagymát ültet, és elhanya­golják a paradicsomot. Ak­kor az lesz drága. így megy ez már évtizedeken át. Ha tsz-ek lesznek, gondolom megoldják, hogy mindenből eleget kell termelni.“ A tájékozottabb, olvasot­tabb munkások és értelmi­ségiek még hozzáteszik, hogy elmaradott egyéni gaz­dálkodással nem lehet a ro­hamosan növekvő városok élelemigényét előteremteni. Csak nagyüzemmel; Okos vélemények — aláír­juk mind. Hozzátenni csak annyit akarunk, hogy a piaci szatyor azért nem minden. A városi munkásembernek, ta­nárnak, vagy tisztviselőnek nenicsak azért érdeke a tsz- mozgalom győzelme, hogy olcsóbb legyen a retek az Irányi Dániel téren. Sok másért is. Maradjunk meg a gazda­sági érdeknél és nézzük meg. hogy mit fizet az állam az egyéni parasztoknak a búza mázsájáért! Kétszáz—két­százhúsz forintot. Drága mulatság, hiszen a legolcsóbb külföldi búza mázsája ide­szállítva sem lenne több, kilencven—száz forintnál. Államunk tehát minden má­zsánál ráfizet egy százassal. Sok százezer métermázsánál, mert annyit veszünk évente az egyéni parasztoktól, sok százezerszer száz forint, az­az horribilis összeg a ráfi­zetés. (És ez csak a búza!) Ebből a pénzből új üzemeket építhetnénk és gyorsabban emelhetnénk a városi dolgo­zók életszínvonalát. De nem tehetjük meg, muszáj kifi­zetni a 200—220 forintot, hi­szén az olcsó külföldi búza • behozatala tönkretenné az ♦ egyéni parasztságot. A munkások, értelmiségiek | — a városi dolgozók túlnyo- j mó többsége — elégedett a | népi demokráciával. Azt | mondják: jó rendszer a mai, ♦ maradjon csak így tovább. { Sokszor hallották már ná- ; lünk az emberek, hogy a | munkáshatalom akkor erős t igazán, ha a két dolgozó ősz- t tály, a munkásság és pa- | rasztság összefog egymással. • Az idősebbek — elsősorban ♦ a kommunista veteránok — | a saját tapasztalatukból tud- ? ják ezt. 1919-ben talán meg- | birkóztunk volna a külföldi • túlerővel is, ha a parasztság t földet kap, s még nagyobb j tömegei állnak mellénk. Erős ma a munkás-pa- j raszt szövetség? Igen, az, hi- • szén egyik osztály sem ki- ] vánja vissza a gyárosok és j nagybirtokosok világát. De j azt akarjuk, hogy még erő- < sebb legyen. Hogy a mun- < kás és paraszt feleségek soha í se szólalkozzanak össze a j piacon a drága saláta miatt. < Hogy falun is véglegesen el- j tűnjék az a vágy a módo- : sabb parasztok leikéből, | hogy „én gazdagabb leszek, ] mint te, emberekkel fogok : dolgoztatni“ — és így to­vább. Magyarán: arról van szó, hogy falun is gyökere­sen ki kell irtani a kapita­lista viszonyok visszaállífá- sának lehetőségét; A városi dolgozók és pa­rasztok életmódja ma még eléggé eltér egymástól. Ha a tsz-mozgalom teljes győzel­met arat, sokat változik a helyzet, hiszen a tsz is nagy­üzem, ott is közösen dolgoz­nak az emberek, ott is mun­kájuk arányában részesed­nek s — ez már sokban ha­sonlít a városi dolgozók havi előlegére! — ott is rátérnek a havonta kifizetett munka­egység-előlegre. Ilyen körül­mények között nyilván a leg tősgyökeresebb városi mun­kás és tsz-tag is sokkal előbb összebarátkozik, megérti egymást, mint ma, egyik számára sem lesz „rejtély“ a másik jövedelme. Minderről nem először írunk már, és nem is hiába. A városi munkások igen ál­dozatkészen kivették részü­ket a tavaszi tsz-szervezés- ből, annyit segítettek az új útra lépett parasztoknak anyagiakban és politikailag egyaránt, hogy nehéz felbe­csülni az értékét. A munkás- osztály odaadó támogatása nélkül sohasem juthattunk volna idáig. M. L. Képek Komló kulturális életéről *4 minap ellátogattunk Komlón a városi művelődés- ügyi osztályra, a zeneiskolába, a Május 1. Művelődési Ház­ba, a belvárosi általános isko­lába és a szénbányászati tröszt szakszervezeti bizottságához, hogy megvizsgáljuk a kulturá­lis helyzetet, hogyan tart lé­pést a kultúra, az ipar, a vá­ros fejlődésével? A városi népművelési felügyelő elmondja, hogy je­lenleg bizonytalanság jellem­zi a kulturális életet Komlón. Az elmúlt időszakban több igazgató is váltotta egymást a Május 1. Művelődési Ház­ban, s így természetesen nem volt meg a lehetőség arra, hogy a művelődési ház igaz­gatója kialakítsa maga körül azt az aktívahálózatot, amely nélkül senki nem képes a fel­adatok megoldására. Pillanat­nyilag az a helyzet, hogy van­nak ugyan öntevékeny mű­vészeti csoportok, de alig pro­dukálnak valamit. Ennek ta­lán az is egyik oka, hogy a művelődési háznak nincs mű­vészeti előadója, aki kellő szakismerettel irányíthatná a csoportok munkáját. Meg kell azt is jegyezni, hogy rossz volt az elmúlt idő­szakban a művelődési házak műsorpolitikája. Schüszler Kálmán népművelési felügyelő találóan jegyezte meg tanáos- ülési beszámolójában, hogy „poros” operettekkel, esztrád- műsorokkal, kabarékkal nehe­zen tudnak hozzájárulni az emberek gondolkodásának az átneveléséhez. A Május 1. Művelődési Ház­ban működik egy táncegyüttes, zenekar és színjátszóesoport, oe ezek az öntevékeny mű­vészeti csoportok nem képvi­selik a város színeit, s ami a legnagyobb hiba — nem ál­landó jellegűek. ~~ A tónccsportnak jelen­je 13 tagja van, de lehet, hogy kot hét múlva harminc lesz. vagy csak 7 — mondja a tánc­csoport vezetője. így természe- nem lehet komoly mű­vészi értékű munkát végezni. Az pedig teljesen érthetet- le állapot, hogy egv akkora városban, mint Komló, aho" megközelítően harmincezer ember él. nincs egy énekka '. Pedig az elmúlt években több­ször is bebizonyosodott, hogy Komlón jó talaja van a dal- ki'ltúrénak. Néhány éve még hetven fős énekkaruk volt, amely eredményeden, szerepül több fesztiválon és kulturális versenyeken. 4s rimáit években «rn'o yv”h'-7 nf,tf a jjene­° 1 amelvn?1'- 'eIe",1ef> „kö- '. . laromszáy növendéke van. ,1. °St^g- az egyszerű bá­nyasÄSUobeunk is megszerették ezt az intézményt, mert új kultúrát, műveltséget sugároz. Érthetetlen azonban az a rész­vétlenség, amit olykor az ál­talános iskolai nevelők tanú­sítanak a zeneiskola iránt. Többször is előfordult már, hogy az általános iskolákból nem engedik időben órára a növendékeket. Mondván, hogy­ha az iskolából elkéstél, ak­kor a zeneiskolából is elkés­hetsz. Ahhoz, hogy a zeneiskola el­láthassa a feladatát, a jelen­legi körülmények egyáltalán nem megfelelők. A termekben úgy összezsúfolódnak a növen­dékek, hogy a tanítás komoly nehézségekbe ütközik. A má­sik nagy probléma, hogy az épületben próbál hetenként több alkalommal is a bányász fúvószenekor, ami zavarja az oktatást. A belvárosi általános is­kolában Tóth Ferenc tanárral beszélgetünk, aki a régi, jó­nevű énekkar vezetője volt. Tóth elvtárs ma is szívesen segítene az énekkar vezetésé­ben és eszmei irányításában, de arra nem vállalkozik, hogy mégegyszer „házaljon” és úgy toborozza az énekkari tago­kat. A legnagyobb, hiba véle­ménye szerint, hogy nincs olyan helyiség, ahol zavarta­lanul foglalkozhatnának. Komlón jelenleg sokféle em­ber él, akiket nem könnyű va­lamiben közös nevezőre hozni. Tóth elvtárs abban remény­kedik, hogy á felnövekvő új nemzedék, amely az ő kezük alól kerül ki, alkalmas lesz arra, hogy az öntevékeny mű vészeti csoportokban komoly munkát végezzen és a város műélvező közönségévé váljék. A Május 1. Művelődési Ház jelenlegi megbízott igaz­gatója nem látja olyan súlyos­nak a helyzetet, mint azt töb­ben is lefestették előttünk. Cukor elvtárs véleménye sze­rint megvan a lehetőség, arra, hogy fellendüljön Komlón a kulturális élet. Az elmúlt év­ben egyáltalán nem volt a vá­rosban ismeretterjesztő jelle­gű előadássorozat. Az idén ezt sikerült megvalósítani. Az eddigi tapasztalatok azti mutat­ják, hogy az eredmények sem maradnak el. Most azt tart­ják szem előtt, hogy 32 önte­vékeny művé-zeti * csoportok létszámát növeljék és ezután a művészi színvonalat is meg­teremtsék. Eddig egyoldalú volt a kultúrházak munkája, főként a könnyebb fajsúlyú előadásokkal próbálták kielé­gíteni a közönség kulturális igényeit. Az a törekvésük, hogy ezután ko.nolvabb írni­. 1- .-i’-'b '>Tlnnr1r*iv valójú 'témákat is '■’smutat- nak a Május 1. Művelődési Háziban. Ebhez jelentős sec»*­séget ad a Pécsi Nemzeti Szín­ház, amely minden új műsorá­val ellátogat Komlóra. A szénbányászati tröszt szakszervezetében je­lenleg semmiféle kulturális te­vékenység nincs. Az elmúlt év­ben volt ugyan egy színját­szócsoportjuk, amely főként kabaré-műsorral szórakoztatta a közönséget. Született aztán egy olyan elhatározás, mely szerint a városban működő szakszervezeti csoportok tevé­kenységét fel kell számolni és az erőket a Május 1. Mű­velődési Házban kell összpon­tosítani. A szénbányászati tröszt fel is oszlatta a színját­szó csoportot, de a tagjai nem csatlakoztak a központi műve­lődési ház munkájához. Sok még a tennivaló Komlón a kultúra frontján. Mindenekelőtt az a legfonto­sabb, hogy a központi műve­lődési ház élére olyan vezetőt állítsanak, aki rátermettségé vei, alapos szakmai felkészült­ségével, képes Komló kulturá­lis életének irányítására. Na­gyon üdvös lenne, ha az értel­miség, különösképpen a peda­gógusok — összefognának ésj szívügyüknek tekintenék Kom- * ló kulturális életének fejlesz­tését. n. I, Hajnal fázs&l vacsaiái fáz Méghozzá nem is akármilyet, hiszen az illata is árulkodik a beletett finom „alap1 anyagokról”, a krump liról, a jó erős cse­resznyepaprikáról, meg a házizsírói, no a kolbászról nem is beszélve. A hatalmasterme- tű, pirospozsgás du- naszekcsői kőműves- mester a borjádi Uj Élet Tsz egyik szobá­jában kevergeti a va­csorának valót. Jó meleg van a kuckó­ban, így hát a három szakemberből álló brigád nem fázik, pa- nyókára vetett kiska- bátban, pulóverben ülnek, beszélgetnek a nap: eseményekről. — Te Ádám. úgy-e- te is érezted, hogy a mai nap mintha ke­ményebb lett volna a hideg, mint tegnap — évődik Leics Ádám- mal, barátjával Haj­nal J07k-°f. Amaz fel ”e«zi a neki dobott kesztyűt: — Éreztem bizony és «MMfc • teövetkeamé­nye, hogy máma is felette voltam a 120 százaléknak. Csak azért, ne hogy fáz­zak. Vidáman, jóízűen nevetnek. A kis tár­saság harmadik kő­műves tagja. Turschl Antal a kis kályhát rakja meg szénnel- fával. — Egész nap kint tfagyunk a szabad­ban, kell hát este a jó meleg, hogy jól ki­pihenhessük magun­kat reggelig — mond ja. A dunaszekcsöi Ve­gyes KTSZ vezetősé­ge büszke lehet az építőbrigádjára, — amely mostanában a borjádi Uj Élet Tsz- ben épít egy korsze­rű, 100 férőhelyes sertéshizlaldát. Még­hozzá olyan jól, hogy a tsz-elnöke csak a legnagyobb elismerés hangján beszél róluk — Két hieaoja va gyünk it! Boriádon — mondja Hajnal Jövel «gr pohár jó szefeesöi bort kortyol­gatván — és elmond­hatom, hogy igen jól megy a munka. Na­ponta átlagosan felet­te vagyunk a 110— 120 százaléknak, és minőségi kifogás még soha nem merült fel ellenünk. Ennek előt­te meg hosszú ideig Dunafalván dolgoz­tunk ugyancsak a termelőszövetkezet részére. A KTSZ életéről, munkájáról, eredmé­nyeiről beszélgetek velük. Szeretik a KTSZ-t, mert nyu­godt, kulturált mun­kakörülményeket, ál­landó, biztos kerese­tet, szociális biztosí­tást ad a tagok ré­szére. — Ami pedig a jö­vedelmezőséget illeti. — teszi hozzá a piros pozsgás Hajnal József — nos. az idén is igen jó eredményt mutat .hiszen 40 ezer forintot kap a tagsúc nyereség címén. Ez megfelel a tizenhar­madik havi fizetés­nek. Ezért hát érde­mes jól dolgozni. Közben forr már a jószagú vacsora. íny­csiklandó illata van. Szívesen invitálnak egy falatra. És mivel a cseresz- nyepaprika jó tulaj­donsága, hogy a tö­ve igencsak szereti a finom nedvességet, hát kis dunaszekcsöi vörössel áztatjuk utá­na. Csöndes a borjádi este. Elhallgatott már a hangoshíradó is. a házak ablakszemei is kihunynak. Csak a tsz-irodában ég a lámpa, ahol a zár­számadás előkészüle­teit beszéli meg a ve­zetőség. Meg a kis szobá­ban, ahol a duna­szekcsöi építőbrigád aludni készül. A fia­tal Kappelmayer Mis ká megigazítja a tü­zet, majd megveti a puha szalmaágyat. És négy kőműves ma este is Dunaszekcsö- röl álmodik Borjú« óoa.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom