Dunántúli Napló, 1960. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 25. szám

2 N AP Lő I960. JANUAR I*. As országgyűlés folytatta a költségvetés vitáját {Folytatás as 1-es oldalról) hászati tennék, különösképpen több lemez keld, A második ötéves terv időszakában meg akarjuk kétszerezni sok or­szágban ismert és keresett autóbuszaink termelését, s 1965-ig 460 000 mosógépet, 150 000 hűtőszekrényt akarunk gyártani. A Dunai Vasmű hi­deg- és meleghengerművének üzembehelyezése szükségtelen­né teszi a finomlemez import­ját, sőt a második ötéves terv végén már évente 50 000 tonna finomlemezt tudunk majd ex­portálni. Ezzel segíteni tudjuk a többi szocialista országot is, ahonnan cserébe más fontos, , nélkülözhetetlen alapanyagot tudunk vásárolni. Mindez in­dokolja, hogy ebben az évben mintegy 580 millió forintot fordítunk a Dunai Vasmű to­vábbfejlesztésére. A vasmű már ebben az évben több mint 20 000 tonna lemezt, 350 000 tonna acélt és mintegy 420 000 tonna kokszot biztosít népgaz­daságunknak. Egyidejűleg gon­dot fordítunk Sztálinváros to­vábbi fejlesztésére is. Apró Antal ezután rámuta­tott arra, hogy változatlanul nagy problémát jelent a beru­házások koncentrálása. A ta­pasztalatok alapján a kormány úgy döntött, hogy az értékhatá ron felüli új beruházás meg­kezdésére 1960-ban csak 1,3 milliárd forintot lehet felhasz­nálni, a többi anyagi erőt a már megkezdett beruházások befejezésére, illetve gyorsabb ütemű kivitelezésére kell for­dítanunk. Oda összpontosít­suk anyagi erőnket, ahol a be­ruházás a lehető leghamarabb megtérül, segíti népgazdasá­gunk fejlesztését, korszerűsí­tését, a műszaki színvonal emelését; A mezőgazdasági beruházás 127 százalékkal több a tavalyinál A mezőgazdasági beruházás az idén 27 százalékkal több a tavalyinál. A mezőgazda- sági beruházások több mint felét a mezőgazdaság továb­bi gépesítésére használjuk fel. Sok egyéb gép mellett több mint .10 000 traktort, több mint 4000 gabonavető gépet, 1400 gabonakombájnt, 2400 fűka­szát, csaknem 3500 műtrágya­szórót kap az idén a mezőgaz­daság. Az univerzális trakto­rok aránya ez évben országo­san' meghaladja az 50 százalé­kot. A termelőszövetkezetek megerősítésére, illetve fejlesz­tésére 2825 millió forintot irá­nyoz elő a terv, ebből az álla­mi hitel csaknem 2400 millió. A termelőszövetkezetek építési beruházásait több mint másfél milliárd forinttal segítjük. Az idei beruházási program nagy feladatok elé állítja épí­tőiparunkat és építőanyagipa- runkat is. Az építőanyagipar szűk termelési kapacitásának megszüntetésére ez évben több mint 800 mil­lió forintot költünk építő­anyagipari beruházásokra. Különösen fontos a meglévő cementgyárak kapacitásának bővítése, új cementgyárak épí­tése. Vác közelében építjük fel a Dunai Cement- és Mészmű- vet, amely a hároméves terv legnagyobb építkezése. Ennek a gyárnak gyorsabb építése, illetve üzembehelyezése szá­mottevően enyhíti majd a ce­menthiányt, s az ország ce­mentipari termelését 1963-tól 1965-ig fokozatosan egymillió tonna cementtel, azaz a jelen­legi országos termelési kapa­citás mintegy 70 százalékával növeli; Az építőipar dolgozói töre­kedjenek arra, hogy a legjob­ban előkészítsék a beruházá­sokat, az építkezéseket, a leg­hatékonyabban hasznosítsák az építési kapacitásokat, munka­erőt, gépet, anyagot. Válasz­szák ki a leggazdaságosabb megoldást, minden igyekeze­tükkel azon legyenek, hogy a beruházásokat a lehető legrö­videbb idő alatt elkészítsék. A tervező irodák biztosítsák a mezőgazdasági — különösen a termelőszövetkezeti — épít­kezésekhez a különböző válto­zatú, a helyi anyagok felhasz­nálósát is figyelembe véve tí­pusterveket, a megfelelő ka­pacitást és az anyagot. vetkezetőkben mielőbb meg­kezdődjék a közös munka. Kormányunk a múlt évihez hasonlóan az idén is elsőren­dű fontosságú feladatának tekinti a termelőszövetkezeti mozgalom támogatását, min­den lehetséges módon. Annak idején a hároméves terv egész időszakára nem egészen kétmilliárd forint kö­zép- és hosszúlejáratú hitelt irányoztunk elő a termelőszö­vetkezetek támogatására. Ez­zel szemben egyedül a múlt évben több mint hárommilliárd forintra emelkedett a termelőszövet­kezetek állami hitellel való támogatása. A szocialista mezőgazdasági nagyüzemek létrejöttével meg­nyílik a mezőgazdaságban is a termelőerők folytonos fejlesz­tésének nagyszerű perspektí­vája. A termelőszövetkezeti mozgalom lelkesítő fejlődése még biztosabbá teszi, hogy eb­ben az évben egész mezőgaz­daságunk továbbfejlődik, telje­sítjük és túlteljesítjük a mező- gazdasági termelés idei fel­adatait. A múlt évben emel­kedett a mezőgazdasági terme­lés, fejlődött az állattenyész­tés is. Hasznosnak bizonyultak a nagyüzemi baromfitenyésztés fejlesztését szolgáló állami be­ruházások. A termelőszövetke­zetekben egy év alatt meghá­romszorozódott a beromfihús- termelése, a baromfitelepeken megnégyszereződött a tojáster­melés. Az idén a tavalyinál nagyobb feladatokat kell meg­oldani az állattenyésztésben is. Hazánk szántóterületének kétharmada a szocialista szektoré Pártunk és kormányunk bi-| ga felszólította a párt- és az zalmat élvező nolitikáiának állami szerveket: fokozzák a politikájának eredményeként napjainkban a falun történelmi jelentőségű társadalmi-gazdásági átalaku­lás megy végbej A hároméves terv időszaká­nak elején hazánk szántóte­rületének kereken egynegye de tartozott még csak a szo­cialista szektorhoz, a most érkezett legújabb összesítő jelentés szerint ma már két­harmada, egészen pontosan 66.2 százaléka. Ezen belül az összes szántóterület 51,9 szá­zalékán termelőszövetkeze­tek gazdálkodnak. 1959. no­vember elseje óta 293 ezerrel nőtt a termelőszövetkezeti tagok száma. Ma a községek 65.3 százaléka — számsze­rűt: 2138 — termelőszövet­kezeti község. November el­seje óta 767 község lett ter- melőszövetkezeti községgé. Termelőszövetkezeti város lett a többi között Szeged, Békéscsaba, Gyula, Nagykö­rös és más városok egész sora. — Ezeknek az adatoknak alapján bátran megállapíthat­juk, hogy a dolgozó parasztsá­gunk napjainkban tömegesen lép a közös gazdálkodás útjá­ra. Innen, az országgyűlés fó­rumáról is üdvözöljük a terme­lőszövetkezetekbe lépett dolgo­zó parasztok százezreit. Uj és egyre gazdagabbá, kulturál­tabbá fejlődő életük küszöbét átlépve, kívánjuk nekik, hogy helyi vezetőiket jól megvá­lasztva, a közös munkában, a közös célok eléréséért egysé­gesen felsorakozva maguk és hazájuk javára jó egészségben, jó munkával nagy sikerekei érjenek el. __ a Magyar Szocialista ÍRunkáspárt Központi Bizottsá­termelőszövetkezetek megszi­lárdítására irányuló munkáju­kat, segítsék a szövetkezetek­be tömörült dolgozó paraszt­ságot, hogy az új termelőszö­Ebben az évben például leg­alább 530 000 mázsával több vágóállatot, 80 millió literrel több telejet, 60 millió darab­bal több tojást és 1400 má­zsával több gyapjút kell ad­nia a mezőgazdaságnak, mint tavaly. Az állattenyésztés fejlesztésé­nek fontos előfeltétele a bősé­ges takarmányellátás. Kiemel­kedő jelentőségű tehát a kuko­ricatermesztés, amelyben van­nak bíztató, szép eredmé­nyeink. A legértékesebb takar­mánynövény vetésterülete je­lentékenyen nőtt, s ami külö­nösen fontos: az eddigi legma­gasabb termésátlaggal fizetett. Száraz szemtermésre számítva — a tervezett 12,9 mázsa he­lyett — katasztrális holdan­ként átlagosan 14,9 mázsa ku­koricánk termett. A silókukori­ca vetésterülete egy év alatt több mint kétszeresére nőtt. — Ezeknek az eredmények­nek az elérése köszönhető an­nak, hogy a szemes- és siló- kukorica termesztése a mező­gazdasági termelők, valamint az irányító szervekben dolgo­zó vezetők figyelmének közép­pontjába került. Kiszélesedett a hibridkukorica-vetőmag fel- íasználása. 1958-ban az or- ,zág kukorica-vetésterületének még ’csak 7, 1959-ben viszont már 40 százalékán használtak hibrid-vetőmagot Az állami gazdaságokban és a termelő- szövetkezetek szántóföldjein nagyon helyesen — szinte ál­talánossá vált a hibrid-vető­mag felhasználása. — Most célul tűzhetjük ki hogy ebben az évben országo­san a vetésterület mintegy 60 százalékát vessék be hib,rid- maggal. Szerény számítás sze­rint is ilyen módon csaknem hárommillió métermázsával növelhető ez évben a kukorica- termés, ez pedig — átszámít­va — mintegy 5000—6000 va­gonnal több sertéshúst jelent. — Szüntelen figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági áru­termelés és ezzel együtt az ál­lami felvásárlás tervének tel­jesítésére is. Igaz, a jövőben jobban támaszkodhatunk ál­lami gazdaságainkra és ter­melőszövetkezeteinkre, de nem nélkülözhetjük az egyénileg gazdálkodó termelők, sőt háztáji gazdaságok áruterme­lését sem, különösen az állap termékek tekintetében. Úgy gondolom, hogy teljesen jogos az államnak a mezőgazdasági árutermelési és felvásárlási terv teljesítése iránti igénye akkor —, amint az elmondot­takból is kitűnik, — amikor nagy erőfeszítéseket teszünk, hogy a mezőgazdaság több gé­pet, építőanyagot, műtrágyát, növényvédőszert és más szük­séges eszközöket kapjon. 1960-ban a múlt évihez ké­pest 8,9 százalékkal kell nö­velni a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlását. Kormányunk bízik abban, hogy dolgozó parasztságunk az idén jobb sikereket ér el a termelés fejlesztésében és az árutermelés növelésében. Egyre liőviil gazdasági együttműködésünk a szocialista országokkal Külkereskedelmünknek is nagyobb feladatokat kell meg­oldania, mint tavaly. Külke­reskedelmi lehetőségek fel­használásával is tovább akar­juk javítani a lakosság ellá­tását, ezért a tavalyihoz képest mintegy 20 százalékkal növeljük a fogyasztási cikkek behozata­lát. Elsőrendű követelmény, hogy a nemzetközi fizetési mérleg­nek az előző évek szívós mun­kájával megteremtett egyen­súlyát megtartsuk, tovább szi­lárdítsuk. — Nemcsak a külkereske­delemben, hanem egész nép­gazdaságunkban elért eredmé­nyeink egyik alapvető ténye­zője, egyszersmind jövőbeni sikereink biztosítéka az, hogy egyre bővül gazdasági együtt­működésünk a szocialista or­szágokkal. Ez az együttműkö­dés —, elsősorban a KGST ke­retében -T- a múlt évben min­den területen lényegesen to­vább fejlődött. A szocialista országokkal kialakult kereske­delmi kapcsolataink nagy je­lentőségének jellemzésére meg kell említenem, hogy már el­készítettük a KGST-ben részt-■ vevő valamennyi országgal az 1961—65-ös évekre szóló — tehát második ötéves tervünk egész időszakára érvényes — hosszúlejáratú külkereskedel­mi megállapodásokat is, ame­lyek aláírására már a közeli hónapokban sor kerül. — Kormányunk a békés egymás mellett élés politiká­jának jegyében a továbbiakban is arra törekszik, hogy a tő­kés országokkal is erősítsük gazdasági kapcsolatainkat az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján. Ezen az alapon kívánjuk növelni áru­forgalmunkat az említett or­szágokkal. — Ez évi tervünk ebben a vonatkozásban is fejlődést mu­tat. Pozitívan értékeljük, hogy az utóbbi hónapokban meg­állapodásokat írtunk alá, vagy hosszabbítottunk még több mint 20 tőkés országgal. Szé­lesítjük a külkereskedelmi for­galmat többek között Ausztriá­val, Angliával, Görögország­gal és más kapitalista orszá­gokkal is. :— örvendetes, hogy fejlődik gazdasági kapcsolataink a füg­getlenségüket nemrég elnyert ázsiai és afrikai országokkal is Hinden alapunk meg-wan a derűlátásra — A legteljesebb bizakodás­sal nézünk építő munkánk idei feladatainak sikeres megvalósítása elé — folytat­ta. Meggyőződésünk, hogy minden alapunk megvan erre a derűlátásra. Munkásosztályunk, parasztsá­gunk, értelmiségünk az utóbbi két évben minden tervfelada­tot túlteljesített. Bízunk ab­ban, hogy dolgozó népünk az eddig elért termelési sikere­ket i ebben az esztendőben újabb, és még nagyobb győ­zelmekkel tetézi. A kongresz- szusi munkaverseny hatalmas sikerei azonban nem felejtet­hetik el velünk, hogy a múlt esztendő végén nem kívánatos jelenségek is mutatkoztak: nem egy helyen jelentkezett a már sokszor elítélt „mennyi­ségi szemlélet”, a létszám fe­lesleges duzzasztása, az anyag- készletek felesleges fogyasztá­sa, itt-ott a minőség romlása, a műszaki fejlesztés háttérbe szorulása. A szocialista mun­kaverseny célkitűzései nem szó rí tkozhatnak ezért egyoldalú­an és általában mindenütt mennyiségi, többtermelési eredmények elérésére. Az 1960. évi munkaverseny sikerének kivívásában az eredmények elérésében szá­mítunk a szocialista munka­versenyben élenjáró szocia­lista brigádok munkájára, aktív közreműködésére, ame­lyek példamutató kezdeménye­zésükkel nemcsak termelési célok elérését, termelőmunká­juk fejlesztését vállalták, ha­nem egyszersmind a szocialis­ta magatartás és erkölcs, a kö­zösségi szellem elmélyítését is. — Tanulnak, tovább mű­velődnek. A vállalatok, üze­mek vezetői támogassák, se­gítsék ezeket a nagyszerű kez­deményezéseket. Felszólalásának befejező ré­szében a gazdasági vezetés né­hány kérdéséről, a gazdasági vezetők feladatairól beszélt Apró Antal. — Rendkívül sok múlik a vezetőkön. A továbbiakban is követjük azt, amit az előző években tettünk, hogy intéz­kedési jogukat növeljük, ön­állóságukat fejlesztjük. De ez­zel az önállósággal jól kell és tudni kell élni. Legyenek a vezetők a ve­zetésük alatt álló területnek valóban egyszemélyi felelős irányítói, gazdái. Feltétlenül biztosítsák a helyes szocia­lista fegyelmet és külön ki­emelem: üzemekben különös képpen a technológiai fe­gyelmet. Vezessenek határo­zottan. Legyenek igényesek önmaguk és munkatársaik munkájával szemben. Tanuljanak állandó­an, képezzék magukat, s erre buzdítsák munkatársaikat is. Beszéljék meg munkatársaik­kal feladataikat, magyarázzák (Folytatás a 4. oldalon.) 1960. január 28. Csütörtök. Látszólag egyszerű hétköznap, olyan, mint a többi. A Szarvas vendéglőben csak futó vendé­gek vannak: felhörpintenek egy málnát, vagy egy fröccsöt és tovább állnak. Itt-ott embe­reket látni, néhányon beszél­getnek. Egyszerű hétköznap­jait éli Dunaszekcső, Baranya egyik legnagyobb községe. Ez azonban csak látszat. A tizenegyedik zárszámadás A tizenegy évvel ezelőtt ala­kult Petőfi Termelőszövetke­zet irodájában az íróasztalon már készen áll a beszámoló. Ma délután három órakor tart­ják a zárszámadó közgyűlésü­ket, amelyen beszámolnak az eredményekről. Mit tartalmaz ez a beszámoló? Dunaszekcsőn mindenki tud­ja, hogy tizenegy évvel ezelőtt mindössze öt család vágott ne­ki a közös útnak, öt család kilenc tag és ötven hold föld. Nem sok, de ahhoz elég, hogy mint az élesztő a kenyeret, erjedésiek indítsa a mozdu­latlan falut. Évek rohantak el a Petőfi tagjainak feje fölött. Voltak jobbak k, rosszabbak is. De az emberék hitét sem­mi sem tudta megtörni. Ezek­ről az évekről is szó van a beszámolóban. De legtöbb szó mégis az 1958—59-es gazda­sági évről esik. A Petőfi kis termelőszövetkezet, de az ösz- szefogás, az akarás szép pél­dáját mutatja két szám, amely után csalt ennyit írtak: 1958- ban 428 225 forint volt a ter­melőszövetkezet tiszta vagyo­na. Az 1958/59-es gazdasági év végén a termelőszövetkezet tiszta vagyona már 727 774 forint. Nagy dolog ez. Egy év alatt 299 549 forinttal nőtt a Petőfi közös vagyona. Aztán itt van egy másik szám. A termelőszövetkezet minden száz hold szántóra szá­mítva 5 709 kiló húst termelt. Ez azt mutatja, hogy a Petőfi­ben is megértették: a fő jöve­delmet az állattenyésztés biz­tosítja és ennek szellemében is cselekedtek. A Petőfi ere­detileg 541 000 forint tiszta jö­vedelemre számított. Most a zárszámadáskor azonban kide­rült: 604 000 forint a tiszta jövedelműik, amelynek több mint a felét az állattenyésztés adta. A Petőfi-beliek azonban nemcsak az állattenyésztésben, de a növénytermelésben is jó eredményeiket értek el. Min­den növényféleségből teljesí­tették, sőt egynéhányból túl is teljesítették a tervüket. Duna­szekcsőn szinte mindenki tud­ja: a Petőfi zabja és egy húsz­holdas borsótó bla holdanként 16,5 mázsás termést adott. Ezért van az, hogy az eredeti­leg betervezett 139 000 forint helyett 152 000 forintra telje­sítették értékesítési tervüket minden száz holdra számítva. Számok, tények. Mind, mind azt bizonyítják: helyeden tet­ték a Petőfi Tsz tagjai, hogy nekivágtak tizenegy évvel ez­előtt az új útnak, amely néha buktatókon, de mindig előre, a szebb és boldogabb élet megteremtése felé vezetett. Az egykori nincstelenek össze­fogtak és ennek eredménye nemcsak az lett, hogy ma már üresek a dunaszekcsői volt barlanglakások, hogy minden­kinek jó a megélhetése, hogy Szemelácz György havi jöve­delme 2134 volt, hogy a tsz- tagoknál nem átok a beteg­ség, az öregség, hanem az is, hogy a tizenegy évvel ezelőtt elindűlt öt család kilenc tagja egyre jobban gyarapodott. Az ötven hold föld ma már több, mint ötszázzá duzzadt, az öt család pedig megtízszerező­dött. Tizenegy éve van termelő- szövetkezet a községben. Ez a tizenegy év a nagy erjedés időszaka volt, amely hol job­ban, hol kevésbé, de állan­dóan mozgásban tartotta a fa­lut. Hát ilyen gondolatokat tar­talmaz a Petőfi Tsz beszámo­lója. É6 ezt a beszámolót a ma délutáni közgyűlésen mondják el, ahol felveszik az új tago­kat is. Az új tagokat, akik megértették már. hogy a ter­melőszövetkezet egyet jelent ezzel; boldogulás, szebb és jobb élet Beszélő számok Igen, a számok néha beszél­ni tudnak, különösen, ha hoz­záértő emberek szólaltatják mMi Mául ÁHám - Oa. tőfi agronómusa pedig hozzá­értő ember. Kiszámította: mennyivel többet tudnának termelni, mennyivel több le­hetne a község jövedelme, ha a dunaszekcsői határ mes- gyéit egybeszántanák, ha az egész falu a nagyüzemi gaz­dálkodás útjára lépne. Érde­kesek és elgondolkoztatóak ezek a szárnak. A község lakóinak többsége pár hónappal ezelőtt még egyénileg gazdálkodott. A falu öntudatosabb parasztjai azon­ban már korábban felismer tök: a jövő útja a nagyüzemi gazdálkodás. Két termelőszö­vetkezet is működött a köz­ségben. Számra nem a leg­nagyobbak közé tartozik egyik sem, de éppen ezekben a mezs­gyedöntögető forradalmi he­tekben teremtődnek meg a to­vábbi fejlődés feltételei. A közcég dolgozó parasztjai mind nagyobb számban, naponta huszan-harmincan lépnek be a termelőszövetkezetekbe. Abban, hogy a dunaszek- esőiefc mindinkább felismer«*

Next

/
Oldalképek
Tartalom