Dunántúli Napló, 1959. december (16. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-01 / 282. szám

J®59. DECEMBER 1. NAPLÓ 3 Kádár János elvtárs előadói beszéde az MSZMP VII. kongresszusén 4 >Hogyár nép nagy szeretettel fogadta az 195« tava szán • hazánkba látogató N. Sz. Hruscsov elvtársat. (Folytatás a 2. oldalrólJ- Elítéljük a Német Szövetségi Köztársa- kormányának külpolitikáját Adenauer ^cellar színleg a békéről beszél, ugyanak- ^ — mint az egész világon — itt Magyar­ságon is mindenki tudja, hogy a békéről *'ai'goztatott szólamok mögött Nyugat-Német- Szághan erőltetett fegyverkezés folyik és ^dénáron a hidegháború fenntartására tö- ÍSzenek. Közismert a Német Szövetségi ?®ttársaság kormányának ellenséges maga- 'aptása a Német Demokratikus Köztársaság- ^ szemben; A magyar nép a nyugatnémet agresszív Jelemmel szemben, teljes mértékben szoli- a Német Demokratikus Köztársaság ^«Politikájával. A Magyar Népköztársaság az első német munkás-paraszt állam, a Né- Demokratikus Köztársaság törekvései tel­is mértékben azonosak. Üdvözöljük a szo- S^izmus építésében elért nagy sikereiket- if^ünk, amikor látjuk, hogy gyorsan halad­ig előre, s az egy főre eső termelésben és j^yaszlásban rövidesen elérik és túlszárnyal­ja a Német Szövetségi Köztársaságot. Kí­njuk: a Német Demokratikus Köztársaság ^Wói érjenek el új sikereket a szocializmus -ütésében, államuk erősítésében, a béke meg­yésére cs a két német állam közeledésére f®áyuló politikájukban; Nőtt a tekintélyünk a nagyvilágban ^ Három évved ezelőtt, az átmeneti súlyos ?®**ózségek idején népköztársaságunk nem- Sközi helyzete is bonyolulttá, nehézzé vált. fSalmazó hadjáratot indítottak ellenünk az fésült Nemzetek Szervezetében és más í^hzetközi szervezetben. Az ENSZ ellenünk 2*ott határozataival a reakciós amerikai kö- ki aikarták erőszakolni, hogy beavatkazza- ^ belügyeinkbe. Mi az ENSZ alapokmányá­ig1 is ellentétben álló, törvénytelen határoza­tit nem ismertük el és nem fogjuk elis- i^Tii a jövőben sem. A határozatok körül Jenként felmelegített hecc-kampány mán­kkor szovjetellcnes és hidegháborús célt ^«ált. Népköztársaságunk belső megerősödésé­ig Párhuzamosan megerősödött nemzetközi tűzetünk is. A kapitalisták bojkottja és rá- t^mhadjárata részben már a múlté. Ami a fontosabb: népünk tömegei előtt leleple­ztek és a magyar közvélemény előtt hite- vesztették. Még ellenségeink Is kényte- _nek tudomásul venni, hogy népköztársasá- konszolidálódott és megerősödött. A Ma- Jfjte Népköztársaság barátai pedig, akik a > ^súlyosabb helyzetben is szolidárisak vol- velünk, ma értékelik eredményeinket és ^ülik népünket. 4h'~ Nemzetközi helyzetünk megszilárdulását „nr>ak köszönhe+jük, hogy következetesen jk^hbeszálltunk minden imperialista beavat­ási kísérlettel és annak, hogy népünk he- iJZ" és támogatja külpolitikánkat. Ez köte- 4 Vbennünket, hogy nemzetközi helyzetünket tevőben Is az eddigi politika alapján eró- ^ tovább. Enyhülés a nemzetközi he yzethen j."- Elvtársak! A nemzetközi helyzetben az e^Últ két-húrom esztendő alatt bizonyos en> - 'S következett be. Ez a változás döntően a N? '‘'mió, a szocialista tábor, a nemzetközi ' . ’ 'mozgalom én a vi'rtg békemozgalma •''kedésének, a bífcepolitikánafc kő- v. " Kiemelkedő és jelentői eredmény °i* 'T u -.-ív elv tors amerikai útja. amelye'- r n rnlndenütt üdvözöltek a békeozerető berek. Hnwcsov elvtúrsat az egész világon. ^8 a kcmuounUmuBtót távol eső emberek is úgy tekintik, mint akinek a legnagyobb sze­mélyes érdeme van abban, hogy a hideghá­ború jege töredezik, örülünk, hogy közöttünk van és szívből gratulálunk amerikai útja si­keréhez. « — Kiemelkedő esemény volt a Szovjetunió teljes leszerelésre vonatkozó javaslatának be­nyújtása az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, örvendetes, hogy az Egyesült Nemzetek Szer­vezete közgyűlésének nagy többsége ezt a ja­vaslatot helyesléssel fogadta és — közös ame­rikai—szovjet indítványra — egyhangú sza­vazattal a tizes leszerelési bizottság hatás­körébe uitalta. Nagy horderejű az a meg­egyezés, amelyben Hruscsov elvtárs és Eisen­hower elnök leszögezte, hogy a vitás nemzet­közi kérdéseket tárgyalások útján kell ren­dezni. — Tennivalónkat abban látjuk, hogy a Ma­gyar Népköztársaság, egyetértésben a Szov­jetunióval, a szocialista tábor valamennyi or­szágával, hatékonyan segítse elő békés célja­ink megvalósítását. Támogatjuk az országok és a népek egymás közötti viszonyában a bé­kés egymás mellett élés elvének teljes érvé­nyesítését. — Támogatjuk az atomfegyver-kísérletek megszüntetését, az atamfegyvermentes zónák létrehozását, az atomfegyverek használatának megtiltását, megsemmisítését. Támogatjuk a berlini kérdés rendezésére, a német békeszer­ződés megkötésére vonatkozó javaslatokat. Támogatjuk a teljes leszerelésre vonatkozó szovjet javaslatokat és helyesnek tartjuk, hogy addig is, amíg ez megvalósulhat, közbeeső intézkedések történjenek: a hadseregek lét­számának csökkentése, a külföldi támaszpon­tok megszüntetése, a külföldön áUomásoa csapatok kölcsönös visszavonása. — Mi a békés eevmás rru-.llot-f -o,™ A belpolitikai helyset fó A belpolitikai helyzet fejlődése — hangsú­lyozta — az elmúlt három évben egészséges irányú volt és rendszerünk megszilárdulásá­hoz vezetett. Az ellenforradalom elleni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörí­tetté. A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatokra tetek szert az osztály­harcban. A harc menetében, a szocializmus eszméi alapján erősödött népünk nemzeti egysége — ez a történelmi haladás jegyében született és fejlődő új nemzeti egység ma erő­sebb, mint korábban bármikor. Hazánkban' munkáshatalom, proletárdiktatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956 októberében bekövetkeztek az ismert események. A párt az események minden lényeges mozzanatára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a közrejátszott té­nyezőket, az eseményekben működő erőket. Az ellenforradalom minden területen teljes vereséget szenvedett A Központi Bizottság megállapította: az 1956 október 23-án Budapesten kirobbantott fegy­veres felkelés a munkásosztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vívmá­nyai ellen irányult, ezért burzsoá. ellenforra­dalmi jellegű volt. Az eseményeket felidéző okokra, az azokban részvevő és ható ténye­zőkre vonatkozóan megállapítást nyert: lénye­ges tényezőként szerepet játszottak Rákosi és csoportjának hibái. Figyelmen kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sajátosságo­kat, s így egy idő múltán képtelennek bizo­nyultak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő törvényszerűségeit helyesen al­kalmazzák hazánkban. E hibák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletárdiktatúrát és kedvező talajt teremtett az osztályellenségnek az ellenforradalom kirobbantásához. Súlyos szerepet játszott Nagy Imre és csoportjának példátlan árulása is. Végigjárták az utat a pártonbelüli frakciózástól a burzsoáziával és az imperialistákkal kötött titkos és nyílt szö­vetségig; mint osztályárulók a munkáshatalom feladásáig; mint hazaárulók az imperialisták beavatkozásának sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól és gazdasági alap­jától korábban megfosztott kapitalista és fa­siszta restaurációra törő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóinak serege volt. Gyorsan újjászervezték és mozgó­sították erőiket. Rövid néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellen- forradalmi alapon újjászervezett három egy­kori koalíciós párt csakúgy, mint a két vár­megyében nyíltan zászlót bontó nyilaskeresz­tes, leplezetlenül fasiszta párt. A volt uralko­dó osztályok — pártjaikon kívül — az ellen­forradalmi platformon álló, úgynevezett „munkástanács”-okat és „forradalmi” bizott­ságokat használták fel politikai céljaikra. A Magyarországon kibontakozott ellenforra­dalmi felkelésnek legerősebb tényezője a nem­zetközi imperializmus volt, a reakciós USA- körökkel az élen. Ilymódon a Magyar Nép- köztársasággal szemben valójában két egymás­sal szövetkezett — a belső ellenforradalmi és a nemzetközi imperialista — erő lépett fel. — Pártunk Központi Bizottsága — foly­tatta Kádár János — az 1956 októberi ellen- forradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956 decemberi ha­tározatában foglalta össze. Most, a kongresz- szus színe előtt ezzel kapcsolatban három fon­tos tényre mutathatunk rá: Először: az 1956 novemberének első napjai­ban és azt követően az események ellenforra­dalmi jellegéről tett minden megállapításunk helyesnek bizonyult, s a későbbiekben kirte rült tények mindazt csak megerősítették ( I (Hzo'ták.'Másodszor: pártunk értékelését “ e’lenforradalom okairól és mozeató erői: p'fogadta és osztja az eeész dolgozó mngy.'i nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta é helyesli az egész nemzetközi kommunista moz­galom, 8 a haladó emberek az egész világon. Az ellenforradalmi felkelésben — mondotta a továbbiakban — a párt és a népköztársa­ság minden hazai ellensége egyesült, szorosan együtt dolgozott velük az emerikai kormány által pénzelt és ez alkalommal Bécsbe vezé­nyelt emigráció« csoport, Nagy Ferenc és társai. Pártunk, a Magyar Szocialista Munkás­párt a súlyos helyzetben kötelessége szerint járt el. A nép sorsáért érzett felelősségtől át­hatva a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc vezető erejét, az új Központi Bizottságot, lét­rehozták a forradalmi munkás-paraszt kor­mányt, amely a Szovjetunió hűséges és leg­jobb barátunk és szövetségesünk segítségét kérte. A kérdések, amelyeket a történelem akikor napirendire tűzött, súlyosak és bonyolultak voltak — folytatta Kádár János elvtárs és hangsúlyozta: abban a helyzetben csak szilárd elvi politikával és határozottsággal lehetett boldogulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Iinréék átmentek az ellenség táborába. Fegyvert kellett szegezni annak, aki fegyverrel támadt a Népköztársaság ellen. Szabadságot és demokráciát kellett adni a szocialista forradalom harcosainak, a dolgozó népnek, de üldözni kellett az ellenforradal­márokat, a restaurációra törő burzsoákat és minden rendű és rangú szekértolóikat. A na­cionalizmus és a nemzeti gyűlölködés szításá­val szemben félreérthetetlenül és nyíltan a Népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafiság. a munkásnemzetköziség eszméjével lehetett harcolni. Az ellenfowadaJmárofc nemlegessé­gével“ szemben félreérthetetlenül meg kellett mondani, hogy mi hűek maradunk a Varsód Szerződés Szervezetéhez mindaddig, amíg ar­ra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a. szocialista táborral. Világosan válaszoltunk arra is: mire alapozzuk országunk politikai rendszerét. A munkás—paraszt szövetséget vezető marxista—leninista pártra, a szakszer­vezetekre, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetekre építjük politikai rendsze­rünket, elvetve a munkástanácsok rendsze­rét. Az ellenforradalmi felkelés időszakában bebizonyosodott, hogy viszonyaink között a többpártrendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A többpártrendszer helyett a párt által veze­tett Hazafias Népfrontot fejlesztettük. A Ha­zafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kommunistákat és mindazokat a pártonkívüleket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az ország szuverémtásáiiak és füg­getlenségének védelme, a népköztársaság erő­sítése — egyetértenek. Három év pozitív ta­pasztalata bizonyítja, hogy a párt által veze­tett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai mozgalom, amely a kommunisták mellett a párt önkivüli közéleti tényezőket tö­möríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak voltak tagjai, vagy esetleg mindig is pártonkívüliek voltak. A nép életbevágó érdekeinek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi félkelés kez­deményezőinek, vezetőinek, szervezőinek és a gyilkosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsátani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem követtek el, akiket meg­tévesztettek és félrevezettek. Súlyos helyzet­ben és egyidöben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megoldania: szakítani a ko­rábbi hibákkal és leszámolni az ellenforrada­lommal. Pártunk képes volt erre és egyidöben megoldotta mindkét feladatot. A bátor, nyílt és következetes marxista—leninista állásfogla­lás és politika meghozta a maga gyümölcsét. Az ellenforradalmi felkelés valamennyi tanul­ságát és tapasztalatát még sokáig számon kell tartania a pártnak, de magáról az ellenfor­radalomról elmondható, hogy minden terüle­ten teljes vereséget szenvedett és a múlté. Belpolitikái helyzetünket a nyugatom, a megszilárdulás és a gyors fejlődés jellemzi Kádár János elvtárs itt emlékeztett a ta­valy novemberben tartott országgyűlési és ta­nácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99,6 százalékának támogatását megkapták a párt által vezetett Hazafias Népfront jelöltjei. A Magyar Népköztársaság belpolitikai hely­zetét ma a nyugalom, a megszilárdulás, a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. A népi hatalom erősebb, mint az ellenforradalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai jelentősen széle­sedtek azóta és a szocializmus építése rendben, lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhe­tett volna létre a tömegek politikai támoga­tása és odaadó, szorgalmas munkája nélkül, ^z a tény bizonyos mértékig tükröződik nié- i Ma®varországi»»l szemben erősen e’fogu1' urrati sajtóban is. Az utóbbi időben teret Tiak et* a vVé-ágnak jobban megfelelő tu- ■| ;ft ások is. A reá'is szemlé’et csak javára vá’hat azok­nak is. akik nem túlságosan szeretik a Ma- gyv Népközt áruig égőt, Mostanában az ilyen emberek, miközben szemük előtt erősödik a Magyar Népköztársaság, különböző képzelgé­sekkel áltatják magukat. Azt mondják, ellen­tétek vannak a pártban. Pártunkban egység van és ha ellenségeink arra várnak, hogy pártunkban ellentétek lesznek, akkor csak vár­janak türelemmel, mert bizony még jó sokáig kell vámiok. Más reakciósok eszelősségükbsm ahhoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embereknek, ha egyáltalán képesek értelmes szót megérteni, csak azt mondhat­juk, okkal bízunk abban, hogy még a hideg­háborút is sikerül felszámolni, de akárhogyan is lesz, kapitalizmus és fasizmus Magvar-r-czá- gon mégegyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből és nekik I3 jobb lesz. Megint re- —- -kciá-ok azt mondják- ..H-uscsov é- "" - hower me"e”vez‘e’- ” »íj tyteiv- Hniscsov p'vtsr< és Pí*—|Smve" Mnv d«,",K'»n «■ . v *• • ­vánluk is. hnrv r "v.V ynfc rl .. >, n r»veT7enek meg. De mi azt gondo’jnk V^-y (Folytatás m 4. ;épzeljük eL Jelenleg már 48 országgal állam- :özi szerződések alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat és arra törekszünk, hogy ha- onló formában fejlesszük további országok­kal is. Közismert, hogy mi a nemzetközi gaz- lasági munkamegosztás, a specializálódás és kooperáció elvét valósítjuk meg a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában, a szocialista illamokkal. Ugyanakkor az a véleményünk, rogy a nemzetközi kooperáció elképzelhető és negvalósítható szocialista és kapitalista or­szágok közötti gazdasági kapcsolatban is. Van- íak olyan ipari és mezőgazdasági termékeink, ímelyeket a kapitalista országok vásárolnak is még jelentősebb mértékben vásárolhatnak i jövőben. Ugyanakkor értelmetlennek talál­kánk, hogy idehaza gyártsunk — kis sorozat­ban és nagy költséggel — olyan termékeket, ímelyeket a kapitalista országok állítanak elő ácsóbban és megfelelő minőségben. Az ilyen írtelmű gazdasági kapcsolat kibontakozásá­nak természetesen feltétele, hogy a szocialista ís kapitalista országok gazdasági kapcsolatai­ból eltűnjenek a hidegháborús korlátozó és zavaró tényezők. — Véleményűnk szerint a népeknek béké­ben kell egymás mellett élniök és ezen túl­menően fejleszteni kell a gazdasági kapcso­latokat, a kereskedelmet, a kulturális cserét, a tudományos körök kölcsönös tapasztalat- cseréjét és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfogadott elv, előbb, vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik. Kádár János ezután a Magyar Népköztár­saság belpolitikai helyzetéről beszélt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom