Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-13-01 / 267. szám

»59. NOVEMBER 13.

NAPLÓ

5

Hit és tudás

„Aki nem hisz, elkárhozik“

Ma

Meg gok a vallásos fc^iber. Hozzájuk akarok szólói, de nem azért, hogy bűnül híjam fel vallásos nézeteiket, Oteradiaknak és ostobának ! ®üfoljam őket. Éppen ellen- ‘ kezőleg, azt szeretném megmagyarázni, hogy mennyire.

■ természetes és magától értető dolog a vallásosságuk, Mennyire nem a saját hibátok- Nem azért vallásos valaki, mert elhatározta, hogy, oogy hinni fog valamely val- ia* tételeinek. Nem akarat és ^-határozás, hanem a történelmi fejlődés és a társadalmi kÖTü'....5nyek következménye 8 hit. Ezért nem marasztalhattok el egyetlen hívőt sem. Oe úgy vélem, hogy ha valaki toegérti saját hitének, vallásos Nézeteinek okait, rájön, hogy [tolójában miben is hisz, sokkal közelebb jut ahhoz, hogy 8 téves eszméktől és mind- 1 «tói, ami azokból fakad, meg- szabaduljon, ne keresse azt, ?.m‘ nincs, hanem olyannak {assa a világot, amilyen a vakságban.

. Akármilyen hálás dolog is !enne, nem a vallásos dogmá- I kát, a misztikus és naív hit- F Jé teleket akarom boncolgatni.

főhetne ezeken akár jóízűen L "éfálkozni is, de ezzel nem I ™tnánk közelebb célunkhoz, «Jhoz, hogy az idealista $zem- “lettől és annak legáltaláno- formájától, az istenhittől "beszabaduljunk. Inkább azt Tetetném megmutatni, hogyan : “’’•intette az ember saját ké- Pere az istent, a földi világ

?ePére pedig a mennyországot

a poklot. A hit alapjait sze- . megingatni azokban,

8k|k még hisznek, hogy ezúton a hitet tudással cserélek fel, ne a hihetetlenben ,.'Syjenek, hanem a valódi vi- j*S0t igyekezzenek megiismer. ’Tudom, hogy a vallásos «mptek bizonyos szorongással . beadják az ilyen „istentelen”

*°rokat. Tartanaik attól, hogy gondolkozásra készteti őket f8 Megingatja hitüket. Ezért váltottam az első rész címéül az Idézetet: „Aki nem hisz, fiw rhozik". Ez a vallás leg- , °b fenyegetése minden hlt- ?8adó kísérlettel szemben.

, *** a félelemre alapoz, amely , hívő ember lelkét tölti el, .? a pokolra gondol. Az örök Nzberi rá váró kínzatástol bűiden hívő jobban fél, mint jbennyire vágyik a mennybén jdvösségre. Kegyetlen lei-n- *merefi kényszer ez, amely az lábért a félelem láncaival köti vallásához. Nehéz megsza- Sfdulni ezektől a láncoktól, Miak úgy lehet megszabadulni ?lQk, ha előbb a hitétől sza- s8.du] meg az ember. Úgy lát- .,'k, mintha ez amolyan fel- ^"hatatlan, önmagába vissza- 1, hibás kör lenne: hiába *bekszik valaki megszabadul- l! hitétől, ha a félelem oda- s hiába igyekszik megvadulni félelmétől, amíg V a másvilág! büntetésben. Jrt ez csak látszat. Aki hatá- i z°tt kézzel összetöri a kört w,, elveti az egészet, az a túl- li'a.Sba vetett téves hittel t?.yútt megszabadul a félelem* 5 , Is, hiszen ha megállapítják. hogy nincs pokol, akkor °8yan lehetne félni tőle?

is mondják, hogy

f* "Aki nem hisz. elkúrhozik” >!"Veíetése mögött nem is a tu- katlanokkal és vasvlllás ör- i ’lökkel teli pokol dajkamese- v Nell'k, hanem az a lélektani (w^ly, hogy a hitetlen cm'

?hb<

'tJa

Jet* iX; a ---ae üres és sivár lesz.

lítja n van valami. De ki ál- tet]p' hogy a kommunisták híve],:, embereket akarnak ne- Az idealista szemlélet- vallásos hittől való

megszabadulás korántsem jelenti azt, hogy hitetlenné válik az ember. Sok minden van, amiben hinnünk kell, anélkül, hogy hitünk téveszmékre vezetne. Hiszünk az emberiség boldog jövőjében, a társadalom haladásában, a kizsákmányoltak felszabadulásában, az új, fejlettebb társadalmi rend győzelmében, az emberi alkotóképesség óriási erejében, az egymást szerető emberek hűségében, a tudomány igazában, azaz osupa olyan dologban, amelyről meggyőződhetünk, amely szoros kapcsolatban áU a való élettel, tehát hitünk alapja a tudás, a valóság megismerése, a bizonyosság.

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...” fohászkodik a vallásos ember. Hisz is abban, hogy fohászát meghallgatja az Isten és megadja a mindennapi kenyerét.

De ezt nem várja meg tétlenül, hanem maga is hozzálát, hogy azt a kenyeret megszerezze. Dolgozik, két keze munkájával vagy tudása révén szellemi munkával igyekszik szert tenni elegendő keresetre, hogy a kenyéren kívül másra is fussa. Ezt mindenki természetesnek tartja, senki sem ütközik meg rajta. A vallásos ember sem gondol arra, hogy mindennapi gyakorlati tevékenységével, kenyérszerző munkájával saját hitét cáfolja, Hiszen ha ez a hit következetes lenne, s valaki valóban hinne is kérése teljesülésében, nem látná szükségesnek a személyes igyekezetei. Csakhogy az emberi élet sokezeréves gyakorlati tapasztalatai azt bizonyítják, hogy munka nélkül nincs kenyér, nincs élet. És az ember, anélkül, hogy erről számot tudna adni, annyira ösztönösen, hogy a rajta való gondolkodásig el sem jut, azért mégiscsak jobban hisz ezeknek a sok ezer éves tapasztalatoknak és fohász ide —- fohász oda, újra meg újra nekilát, hogy saját munkájával gondoskodjék fen nmarad ásá ról.

Mégis minden vallás kitér- * melte azoknak az embereknek i a csoportját, akik csak imád- \ ságból élnek. Tegyük hozzá, i hogy többnyire jól élnek. Dei nem Is kell bizonygatni, hogy \ egyáltalán nem valami égi ha-J taimasságok gondoskodnak ró-J lük. A dolgozók látják el öket.i akár kényszer hatására, minti régen a hatalmas egyházi birtokok jobbágyai, akár vallásos meggyőződésből, akár tisztán^ „üzleti alapon”. A kényszerű támogatás még a közelmúlt-(| ban is az egyházak fenntartó- i sónak legfontosabb alapja (, volt, emlékezhetünk rá, hogyi a felszabadulás előtt az egy-i házi adókat is közadók módjá-(, ra hajtották be. Sokkal lgaz-i ságosabb a mai helyzet, ami-(> kor csak az fizet az egyház- ,| nak, aki valóban lelki szük-i ségletnek érzi, hogy vallását gyakorolja. A marxizmusnak (i éppen abból a sajátosságából., > hogy a valóságot olyannak ítéli meg, amilyen — logiku-(i san következik, hogy számo-(i lünk a vallásos emberek tö-,i megeivel és nem tartjuk tör-(i vényellenesnek, büntetendő-, i nek az egyházak önkéntes tá-(i mogatását, sót a vallásos emberek lelki szükségleteinek kielégítése érdekében még az állam is ad bizonyos támogatást, addig, amíg azt valóban csak a vallás gyakorlása ra használják fel.

Valljuk azonban be j őszintén, hogy a vallások hivatásos gyakorlóinak es ápolóinak. a papoknak az eltartása Jórészben „üzleti alapon’ ' történik. Nincs ugyanis olyan

vallás a földön — a legprimitívebbeket is beleértve, amely ne tartaná papjainak anyagi támogatását vagy az isteneknek szánt anyagi áldozatot olyan jócselekedetnek, amelyet majd a másvilágon bőségesen meghálálnak. A hálát általában minden vallás igen bőkezűen méri, hiszen némi jótétemények és bizonyos tilalmak betartása ellenében a túlvilágon örök életet ígérnek, amely még hozzá olyan boldog lesz, amilyen boldogságot e földi életben sohasem érhet el az ember. Bár az emberi képzelet nehezen fogadja be az örökkévalóság gondolatát, ha csupán arra gondol, hogy ez a túlvilági boldogság ezerszer, százszor, akár csak tízszer is hosszabb ideig tart, mint a földi élet, máris kiderül, hogy a hívő számára igen előnyös üzlet, ha némi áldozatok révén biztosítja magának a más- világi örök boldogságot. Az emberi önzésre alapított üzlet az, amely némely vallásban egészen nyíltan, másokban burkoltan, de valamilyen formában mindegyikben megtalálható. Aki pedig ezt az üzletet nem találná előnyösnek, azt még mindig meg lehet rémíteni a fenyegetéssel: „Aki pedig nem hisz — elkárhozik!”

Ismétlem,hogy azért idézem ezt, mert azokhoz szólok, akik ma még hisznek, mert félnek, de meg akarnak szabadulni a félelemtől. Aki továbbra is félelemben kíván élni, s nem akar félelme okaitól megszabadulni, ne is olvassa el ezt a fejtegetést. Megteheti, mert sem fenyegetőzni, sem üzletelni nem akarok, csak a józan ész szavát közvetítem.

(Folytatjuk.)

Mészáros Ferenc

Algéria szabadságharcának öt esztendeje

„A

z én hazám, Algéria Észak-Afrikában — még egyszer akkora föddara- bon terül el, mint Francia- ország, tizenkét millió lakosa van, ebből csak 850 ezer európai ... Gondolják meg, 80 000 francia földbirtokosnak több földje van, mint az algériai lakosságának együttvéve... — Minden, amit termelünk, Franciaországot gazdagítja, az algériai nép nem részesülhet országa természeti kincseiből" — mondotta a Béke Világ- kongresszuson Helsinkiben az algériai küldött.

Csodálkozunk ezek után, hogy ez a jobb sorsra érme- mes nép öt évvel ezelőtt fegyvert ragadott, hogy kiűzze országából a vérengző francia zsoldoshadat, hogy elkergesse a törvényesen fosztogató nagytőkéseket, hogy ártalmatlanná tegye a rabszolgatartók módszereit alkalmazó nagybirtokosokat és hogy végre kivívja országa függetlenségét?

A novemberi felkelés 1954- ben egy kétségbeesésbe kergetett nép lázadása volt az elnyomás ellen. Végső, rengeteg vérontással járó egyetlen megoldás! A felelősség ezért nem Algériát, hanem az imperialista nagytőke zsoldjába szegődött francia gyarmati rendszert terheli. Algéria népe eredetileg más, egyszerűbb és emberibb utat keresett. A múltban, még a második világháború előtt ismételten megkísérelte, hogy megszervezze az egységes nemzeti ösz- szefogást, a minden társadalmi réteget egybeolvasztó nemezt! mozgalmat, hogy erre támaszkodva csupán politikai fegyverekkel harcolja ki függetlenségét. Sajnos, sem az „Eszak-Afrikai-Csillag“ mozKismamák W FIGYELEM *

Nagy kocsiválaszték

oJt odnuák Sohlaß.

Fakuli 113,—

Nikkelei**! fémkuli 350,— Kisipari sportkocsi 1113,— Szputnyik mélykocti 1480,Pécsi Ruházati Bolt

Cr jr íxjet ül pu§ztän

Férfi és női 'segédmunkásokat

iizemtakarítási munkára felvesz

Erőmű Beruházási Vállalat

Pécsi kirendeltsége

Jelentkezés ERBE diszpécserszolgálat

KtTttSSÉI FERENC diszpécsernél Rács, Új erőm (5 építkezés, Mohácsi út

Az elmúlt télen a Pécsi

Állami Gazdaság kerületvezetője a Megyei Levéltár okmányaiból és a régi uradalmi intézők visszaemlékezéseiből megírta Keresztespuszta történetét, az 1400-as évektől napjainkig. A birtokosoknak hosszú sora gazdagodott meg itt a törvényülő Werbőczytől Kollár disznókereskedőig, ám a cselédházakba szorult emberek életének nyomorúsága vajmi keveset változott az urasági rend félezer éve során. Három kilométerre innen, Görcsönyben égésé villanegyedet építettek a fel- szabadulás tizenöt éve alatt a parasztok: vajon, itt a pusztán mekkora változásokat hozott a szabad élet tempója?

A villatulajdonosok

A görcsönyi villanegyed palatetőivel, szárnyas ablakaival, rózsalupaSnival vaskerítéseivel az állomástól a község középpontjáig — minden szépítés nélkül — villanegyed, s ha elhagynánk az udvarvégi disznóólakat, a falusi megélhetés eme tartozékait, az egész házsort elhelyezhetnénk akár a Buzássy Ábel úton is. Nemcsak a parasztok építettek összkom- Iortos lakásokat, de a villa- tulajdonosok sorában ott találjuk Zörényit, a kovácsot, Nagy latvánt, az állami gazdaság tényleges, vagy volt dolgozóit is. Emlékezzünk: az uradalmi cselédség szinte elérhetetlen életcélja az volt a múltban. hogy a szűkös kommencióból megkoplaljoi^ élete végére egy kis házacskát a faluvégen és a cseléd anrából legalább vénaégére megtegye azt a hallatlan társadalmi előrelépést, amit a pusztával szemben a faluvég ielent. És hányán beteszi- kadtak ebbe az elérhetetlen törekvésbe! Biztosan így járt volna Nagy István is, ez a

r *•!

nem jön az új élet, a gazdaság a munkához mért bérrel és a teherautóval, a vontatóval,, amelyekkel helyszínre fuvarozták kedvezményesen az építőanyag legnagyobb részét,

Kullúrközpont

A gazdaság már esztendők óta sokkal többet hoz le egy- egy hold földjéről, mint a legjobb görcsönyi, vagy ga- dányi paraszt és most odáig jutott el, hogy jövedelmezőség tekintetében is felmúlja akármelyik középparaszti bir- tokegység termelékenységét. A gazdasággal együtt nőnek munkásai is — még egy-két esztendő és az állandó mun kás törzsgárda feltétlenül jobban él bármelyik közép parasztnál.

A gazdaságban általános

iskolát nyitottak, vízvezeték csőhálózata fut lakásról la kásra, boltja különb a falusi nál, saját mosodát létesített két éve, rövidesen televíziót vesznek és vasárnaponként a traktorosukból, szerelőkből, magtárosokból, nyilvántartókból alakult saját tánczenekar szórakoztatja a dolgozókat. Csendesen, az elmúlt pár év leforgása alatt a számkivetés helyéből kultúr- központtá alakult az állami gazdaság keresztesi kerülete ..

Televízió és négyes konyha

Az országút baloldalán a település Piacsek ügyvéd bérlete volt, és itt szinte mellbevágó ellentéttel áll szemben egymással a múlt és a jövő. Két irdatlan hosszú cselédház volt itt, földes padozattal. s olyan konyhákkal. ahol négy együtt kellett megfőznie a mindennapit. Az egyiket átépítették modor* kéteaoba.

8077

konyhái lakásokká és azok költöztek bele, akik a legjobban rászorultak: öt-, hates kétgyermekes családok. Mangéknál hét gyermek zsibong: a családfő jövedelme a nyereségrészesedésen és a prémiumon kívül tavaly 2300 forint volt havonta, és ehhez megkapta a fejadagot, az illetményföldet, ahol sok mindene megtermett s még egy disznót is hizlalhatott. Idén már kettőt vágnak. Takács Jánoséknál négy gyermek van, idősebbek, itt az asz- azony is dolgozhatott és tavaly a havi jövedelmük 2700(\ forint fölé szökött. Idén 6 ts(i két disznót vág, s motorke- rékpárt vásárolt. < i

Ám átellenben még ott dili1 a múlt, a cselédlakás, szinte <• úpv, ahogy a Piacsek hátra-11 hagyta. Konyháján ugyan most már nem főz négy csa-i1 Iád, de olyan kiáltóan nagy •1 az ellentét a szomazéd épii-1 let, és e között a nyomorú-1 ságos tanya között, hogy szin-' te ez jelképezi a legjobban: honnan indult és hova ért a pusztai nép. Lám: maholna:■ televízió és négyes konyhás cselédház. Az élet sodráén arra visz, hogy nem a televízió marad el, hanem a lakásokat alakítják át emberivé, s mindjárt minden igényt kielégítő, modern lakhellyé. Az ötéves tervbe ennek is mindenképpen bele kell férnie és biztos be is fér.

*

Keresztes úgy fekszik, hogy három község lakossága kénytelen keresztüljárni majorján, vonatra igyekezve, vagy ha Pécsről megérkezik. Az élet úgy adta, hogy naponta ennek révén száz és száz környékbeli parasztnak ötlik szemébe az előrehaladás és ébreszt gondolatokat, ugyanennyiben. Holtbiztos hogy az egyre javuló gazdái kodás és az élet szépülése láttán ezek a gondolatok i őket is előbbre »iszik.

iüiiiia, sem peuig az „mgcnai

Néppárt“ nem tudott annyira megerősödni, hogy a franciákra rákényszerítse akaratát}

A második világháború után megalakult „Demokratikus Szabadságjogok Győzelméén Küzdő Mozgalom“ gyorsan tért hódított. A vezetők akkor sajnos még nem hittek abban, hogy sikerül a gyarmatosítókat békés eszközökkel rábírni az ország függetlenségének elismerésére. Bíztak az ENSZ segítségében és készpénznek vették a különböző USA kormánynyilatkozatokat, amelyek szerint az Esésűit Államok esküdt ellensege a gyarmatosítás minden formájának. A mozgalom vezetői azonban keserűen csalódtak. A franciák, midőn Vietnamban csúfos kudarcot vallottak és ennek következtében kénytelenek voltak az ország függetlenségét elismerni, veszteségükért Algériában kerestek kárpótlást. Az ország kizsákmányolását az elviselhetetlenségig fokozták, Éspedig az ENSZ hallgatólagos beleegyezésével.

A végsőkig feszített húr 1954 novemberében elpattant: Algéria népe fegyvert ragadott. Kitört a felkelés; Megkezdődött a harc az orszá,T függetlenségéért A nép el volt szánva, hogy utolsó csepp vérét is kiontja a szabadságért.

Algéria ezzel kockázatos és merész vállalkozásba fogott. Fegyverzete ócska, és elavult volt Szegénységéből nem tellett sem jobbra, sem többre! Halált megvető elszántság kellett ahhoz, hogy egy minden vonatkozásban elmaradott ország Ilyen fegyverzetben lendüljön támadásba Franciaor- szág, a világ egyik még ma Is legerősebb, állig felfegyverzett nagyhatalma ellen, amely mögött egy olyan vllághatalom, USA földi, tengeri és légi kötelékei állottak.

Algéria népe vállalta a kockázatot. A fegyveres felkelés az ország különböző pontjain egyidőben tört ki. A támadás váratlanul ért« a franciákat, >A felkelők rajtaütésszerű támadása mindenütt győzelemmel járt. A franciák elveszítették a fejüket. A felkelőknek í sikerült az általános zűrzavar- >ban hidakat, olajtartályok;.*,.

• vasutakat, országutakat stb,

• felrobbantani, rádlóállomáso- •kat üzemképtelenné tenni, telefonvonalakat megrongálni,

1 stb.

A szabadságharcos csapatok az eredményes támadások után az Aures-hegység vidékére, a Tunisszal határos területre és a Kabil-földre vonultak vissza. A franciák ellenakcló- I la, átfésülési kísérlete nem i járt eredménnyel. A harcba- i vetett sok tízezer gyarmati katona a légierő támogatása el- I enére sem tudta felszámolni

(

a felkelők csapatait, tehetetlen volt. mert a lakosság a szabad- , sagharcosok oldalára állt. Veszély esetén elrejtette a szabad- I jég harcosokat és így megmen- • e^,e őket a franciák bosszú- I ától. Ezek, bár fölényben vol- (i‘ak, sehol sem arattak átütő (• -erejű győzelmet. A szabndság- i'iarc — az időnként szüksó- 11 lessé vált megszakításoktól el- <• ekintve — tovább folyt és még sem ért véget.

f Ffogy Algériát meddig tart- f . még lelgázva a

f franciák, arra a történelem 11 Rövidesen megadja a választ.

I Ss hogy ez számukra nem lesz • kedvező, arra a Francia Szo- I cialista Párt kongresszusén I nemrég elhangzott íigyelmez- ( etésből is következtethetünk.

< Az egyik felszólaló, mint az ( algériai események szemtanu- < la kijelentette, hogy ha a francia kormány „figyelmen kívül f hagyja a reális tényeket, s IUSV gondolja, hogy katonai .intézkedésekkel vagy jelentős ••eformokkal eredményeket lelhet elérni, azt kell mondanom, 11,e;£ek a reformok már el- H* tés,te.k' Algériában már megszületett a nemzeti öntudat". ,iEz a tiemaetl öntudat a biz- (. osftéka annak, hQgy Alt?ér((1 i ovidesen lerázza a francia I i varmatosítók gyűlölt igáját ,(• s vegre, annyi véres harc

E vőjével3bad0n rendGlkezik Jő- É