Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)

1959-11-22-01 / 275. szám

NÄPtö

m nqxms&I

Muzsikáló Pécs

Beszélgetés Horváth Mihállyal, a könyv szerzőjével

Decemberben Muzsikáló Pécs eimmel új könyv kerül az olvasók elé. Az értékes zenetörténeti adatokat tartalmazó mű szerzője Horváth Mihály, a pécsi zeneiskola igazgatója. 1923 óta aktív részese a pécsi zenei életnek. Eleinte énekés zenetanárként működött, majd komponált, vezényelt, hangversenyeket adott. A fel- szabadulás óta minden idejét a zenének, a zenepedagógiának szenteli. 195J, tehát megalakulása óta igazgatója a zeneiskolának. Ezelőtt három évvel mutatta be a Pécsi Nemzeti Színház Csokonairól szóló „Békét- len szerelem” című daljátékát. Komponált kórusműveket, kamaraműveket, különösen a pedagógiai irányzatú kamaraművek komponálásával szerzett nagy érdemeket A budapesti rádió a napokban mutatja be a baranyai csángó népdalok alap ján készült „Egy kis szivárvány” c. népdalkantátáját.

Lapunk munkatársa felkereste Horváth Mihályt, hogy számoljon be olvasóinknak megjelenő könyvéről;

— Mi indította a könyv megírására?

A városi tanács Pécs múltjával foglalkozó könyvsorozat

a püspök jobbágyvárosa volt. így természetesen az első zenei emlékek egyházzenei vonatkozásúnk. Ebből a zenéből nőtt ki Pécs hangversenyélete és lassú fejlődésen keresztül a világi zene. Ezt a fejlődést ábrázoltam az első pécsi zeneiskola — a XVIII. század végén alapították — munkásságának megírásával s a kor nagynevű pécsi muzsikusainak ismertetésével. Ebben az időben és a XIX. század elején igen sok neves muzsikusa volt Pécsnek. Pécsi volt a világhírű fuvolaművész, Amtmann Prosper és a vak fagottművész, Weidinger lime, ök és társaik, Hölczl Ferenc, Gungl János stb. az egész világot bejárták. Egyiknek-másiiknak regénybeillő élete volt. Gungl János például Oroszországból hozott magának feleségnek egy hercegnőt. Meglehetősen kalandos életük volt a többieknek is —- erről is írok néhány szót.

Másik nagy áBamás a város

zenei életében a dalárdák megalakulása. A XIX. században alakult pécsi dalárda országos viszonylatban is első volt, ezenkívül a város zenei életének központjává vált. Ebből alakult később a Zenekedvelők Egyesülete;

A XX. század elején születtek meg a fejlődés szempontjából nagyjelentőségű munkás- dalárdák. Legnevezetesebbek a Munkásképző Egylet Dalárdája, a bányász dalárdák, Vasutasok Ébredés Dalköre, Nyomdászok Gutenberg Dalárdája stb. Ezek tevékenységével részletesen foglalkozom és nagy helyet szentelek az 1934— 35—38-os ünnepi játékoknak is, melyek neves zeneművészek közreműködésével, a székes- egyház előtti téren zajlottak le. Foglalkozom a pécsi színházzal is, mely megalakulása óta minden évben 8—10 operát mutatott be.

A felszabadulás éve a zenei életben nagy ugrató jelentett. Hangverseny, kórusélet, zenefejlődés és zenepedagógia terén egyaránt. A felszabadulás óta eltelt tizenöt esztendő legalább akkora fejlődést hordoz magában, mint a felszar badulás előtti két évszázad- Jellemző adat például, hogy a Zenekedvelők Egyesülete zenekara egészen 1924-ig ellenszolgáltatás nélkül Játszott. 1944-ig általában évenként 2— 3 zenekari hangverseny volt Pécsett, ma havonta van ugyanannyi. Az akkori hangversenyek közönsége 2—300 állandó emberből tevődött össze. Ma a hangversenylátogatók száma eléri a háromezret. Persze ezek csak a bérletesek. Legnagyobb a fejlődés a zenepedagógia területén. A felszabadulás előtt a zeneiskolának 2—300 növendéke volt (évi tandíj 200 pengő). Mja körülbelül ezerötszáz növendék tanul városunkban zenét. Az adatok önmagukért beszélnek. Ezt a nagy fejlődést akartam könyvemben rögzíteni és azt hiszem, sok érdekes adattal gazdagítom olvasóimat.

LÁZÁR ERVIN

Bambusz-levél pap írtál

a képeslap-automatái

Ma este zárul a „Papír, írószer, képeslap múltja és jelene” kiállítás. A sikerre jellemző, hogy az első három napban több mint 30 ezren, majd további 20 ezren tekintették meg. ‘A kiállításon működő irószerboltban napi kétezer, a postafióknál közel háromezer vevő vásárolt. A sok érdekességet, a bambusz levélpapírt, az új képeslap-automatát, Pécs város török megszállása alatt lefektetett adófizető polgárok névsorát, a Postamúzeum anyagát, a szigetvári Salamon Antalnak 1%29-ben kelt kutyabőrre írt gyógyszerészeti diplomáját fiatalok és idősebbek nagy érdeklődéssel tanulmányozták. A kiállítást az értesülések szerint az ország nagyobb városaiban —* Szeged. Miskolc, Győr, Debrecen — is bemutatják.

Csökkent a társadalmi tataidéi ellet elkövetett bűncselekmények száma

Ankét a Doktor Sándor Művelődési Házban

kiadását kezdte meg. E sorozat

.......................................................

eg

yik darabja lesz az én köny vem is, melyben Pécs múltjának egyik legismeretlenebb részéről, a zenei életről írok. A város mindig magas zenekultúrával dicsekedhetett és emlékekben is nagyon gazdag. Bő anyagot bocsátott rendelkezésemre Várhalmi Oszkár, aki 20 éves pécsi karmesterkedése alatt összegyűjtötte a rendelkezésre álló hírlap és egyéb zenével kapcsolatos dokumentációs anyagot. Igyekeztem lépésről lépésre nyomon követni a város zenei életének fejlődését, de teljességre természetesen nem törekedhettem. Kiemeltem a lényeges mozzanatokat és a lehetőségekhez képest érdekesen, olvasmányosan írtam meg.

Könyvem célja az, hogy megismertessem Pécs és az ország közönségével városunk nagy zenei múltját és talán még nagyobb zenei jelenét;

— Mit tartalmaz a könyv?

•— A pécsi zenei életről a legkorábbi adataink, a török uralom alóli felszabadulás utáni évekből valók. Pécs még ezután is majd egy évszázadig

Bárdosi Németh János:

Ember és szerep

A Pécsi Nemzeti Szín ház művészeinek

Reggel riadtan szól a csengő, a rendező már dirigál, az álmos szem még oly esengő, de a színpadon áll a bál: álom-hó hull, hull, zene mtálal, bohó a boldog bódulat, még egy elfojtott kedves sóhaj j a fáradt láb is táncra kap.

Ki tudja, mikor kész a színpad s a néző nézi: óh be szép, míg álmainkra varázst írnak, éjjel nem hányta le szemét, neki is fáj a szíve néha és láza is van, az a pír nem mutatja, hogy Icönmyú, léha, talán a kicsi fia sír.

Anyák, apák, de könnyük nincsen, csak ha a néző esdi csak, figyelik, hogy a karnagy intsen és vidám táncra ringanak: a költő álmát felnagyítják, játszanak életet, halált, lássuk meg varázslatuk titkát, de — jaj •— az embert legkivátt.

Tegnap délelőtt a Doktor Sándor Művelődési Házban ankótot tartottak a társadalmi tulajdon védelméről és az ezzel kapcsolatos feladatokról megyénkben. Meghívták az an- kéba az űzetnek és vállalatok vezetőit, a Párttitkárokat, üb- titkárokat és a KISZ-titkárokat Jelen voltak a járási rendőrkapitányok is.

Az ankétet Bogár József elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke nyitotta meg, majd dr. Nemes Alajos elvtárs, megyei rendőrfőkapitány tartott beszámolót a társadalma tulajdon védelmének helyzetéről és az ezzel kapcsolatos feladatokról megyénkben.

Ö vei lakás kárbavész

Egyre csökken a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűn- cselefkmények száma. Míg 1857-ben a kár összege elérte a 12 millió forintot, addig ebben az évben nam haladja meg az ötmillió forintot. De még ez is olyan nagy összeg, hogy ötven lakást lehetne érte ópítenL

A legtöbb hiba onnan ered, hogy az üzemeknél és vállalatoknál nem fordítanak kellő gondot az anyagikezelésre, a rendszeres és átfogó ellenőrzésre.

Számtalan példa bizonyítja ezt'

ftmikor az ellenőr csatlakozik

Mindössze hét hónapig űzte a sikkasztászt Nagy Béláné

keszüi lakos és ez alatt 164 ezer forintot sikkasztott el a beszedett adókból. Hogy leplezze cselekedetét, hamisan könyvelte el az adót. Urpáp Károly, aki a pécsi járási tanácstól járt kint ellenőrzésen, rajtakapta a sikkasztáson. S ezek után azt várná az ember, hogy megbízatásához híven feljelentést tesz a népvagyon hűtlen kezelője, sikkasztója ellenNem így történt;

Urbán csatlakozott Nagyné- hoz és ezután már közösen sikkasztottak el a beszedett adó egy részét.

Qnszágh Lajos és társa az Almamellék! Erdőbirtokosság- tól különféle faféleségekben közel kétszázezer forintot sikkasztott. Tehették, mert volt alkalmuk többet kitermelni az előírt mennyiségnél és a „többlettermést” értékesítették.

Feladat: (okozottabb ellenőrzés!

Számtalan példa azt bizonyítja, hogy a vállalatvezetők nem mindig tartják be következetesen a Központi Bizottság titkársága 1958. fcrifilis 11-1 határozatát a fokozottabb ellenőrzésről, a lazaságok megszűntetéséről. így válhatott lehetővé, hagy a Pécsi Ruházati Kiskereskedelmi Vállalatnál a 6-os számú Wft,, tője több éven keres#" ]

HJJtJ «r

kasztott. összesen 60J*", rinttal károsította mw * laiatot.

A sikkasztást úgy k<*v hogy amíg a pénztáros" I delni ment, meglopta szát. Ugyanakkor a . I összesítőre h^mis ada.J be, így záráskor néj? 53

kozott hiány. A lelta10 A jöttek rá a sikkaszt»8”» a leltározók nem az nak megfelelően ávK; Csak 1958 nyarán, rüen megtartott leltár "

le Kárpáti Károlyt

0

Ismertetni kell a jó w

A társadalmi tutáí^ji delmében igen hasznos ka folyik a Baranya - Mélyépítő Vállalatnál ^

nya megyei Építő 1« zó Vállalatnál, ahol szervezet és a taggyűléseken, pártrtf&Jjl szakszervezeti gyűlés®1'J lalkozik a társadalmi 1 e védelmével és nem . ben hasznos határa?3

hoztak- ia.

Külön ki kell *!*#%( ipari Vállalatot és a \ párt- és szaksáérvezeí,e 1 ^ állandóan napirendét* ^ a társadalmi tulajdon ^ mét és hosszá idő °%i

egy kisebb jelentőségé

lekmény volt;

IHMMj "0- *f*'*/*, 0,^. 0. *,m. 0. 0/0,0A '0,0.0/0'0S0/0/0/0/0/>0/0/0'0,0/0/010/0-0/0 '0/0/0.-0/0/0'0/0,

Yms0r*rm0s0mr0.0>-M,’0'0/0.0/MMZ0/0i>0/s.'0/0>00/0/0s*0/0.

r0á0/0/0*0/0/0Z0/t ,,,,, , , ,

. 0/0. '0 0.0-0/0.0. ■mr0/0/0. 0/0/0Z0/0'0-0.0*t^W

Aj ultkorában öreg, töpörödött arcú anyóka

kopogtatott szerkesztőségünkbe. Fekete, viseltes retikült tartott kezében s egy vékony botocskával segítette erőtlen lépéseit. Nem panaszkodni jöt, csak szükségét érezte, valahol elmondani, mennyire hálás Pataki Mihálynak, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatójának azért, hogy fogadta, elbeszélgetett vele és elintézte ügyét.

Negyven évig szolgálta a bányát a háború előtt, egyetlen egyszer sem juthatott be az igazgatóhoz. Pedig nem fizikai munkásként alkalmazták, hanem kistisztviselőként Írogatta a kimutatások százait... Ha kevés pénzért is dolgozott, de legalább „irodában”, s így közelebb férkőzhetett a tűzhöz. A párnázott ajtó azonban negyven esztendőn keresztül zárva maradt előtte. A felszabadulás után nyugdíjba vonult, ennek már bizony 15 éve s azóta a világ sorát, csak reggeli meleg kávéja mellett átolvasott újságokból ismeri. Tudta ő, hogy itt mi von, hogy van, de arra gondolni sem mert, hogy egyszerre minden ajtó azzal nyílik ki előtte:

... Tessék nénikém, mondja el, mi a panasza?l

Hagy őt, a régi segédkönyvelát, egy trösztigazgató leültesse, s kortwlyan, barátién elbeszélgessen vele, nem is álmodta. Megtörténte után nem tudott máét csinálni, mint bemenni óz újsághoz és elmondani ott a dolgot, kiüríteni csordultig telt szívét.

Ha most ezt a kis történetet felidézzük, legtöbben megmosolyogjuk az idős asszonyt, aki Marslakóként szállt le hozzánk, a mi életünkbe 15 év után és váratlan megrázkódtatás érte a hirtelen változástól. Megmoslyogjuk, mert ami neki csodálatos, nekünk magától értetődő. természetes jelenség. A nép azért bizta kiég ft vezetőket, hogy többek kötött ilyenek

Munkás is wzd&

a minőségi változást a dolgozók f

menni az igazgatóhoz, osztályvezetőn0'^

lyezettség nélkül, ez egyformán

sege mindenkinek. De az egyes foffW

közötti kiegyenlítődöttség nemcsak .

.1

is legyenekt egyszerűek, szerények, akik törődnek a dolgozók ügyes-bajos panaszaival, s elintézik azokat,

A kitűzött gazdasági és politikai célok megvalósításában, a napi harcokban, valahogy elrohan az ember feje fölött az idő, nincs kellő képességünk érzékelni a m\ társadalmunk szerkezetében, az emberek gondolatában, viselkedésében beállott apróbb változásokat. Gyermekei növekedését sem veszi észre úgy édesanyja, mint a réglátott idegenNagyon figyelemre méltó és szót érdemlő dolog azonban az öreg néni esetében annak módja, ahogyan ezt a beszélgetést, a vele való törődést fogadta. Nem túlozunk, ha írjuk: talán élete végéig emlékszik majd a kedves, barátságos hangra, a jóleső figyelmességre. Ennek óhajtásában mi mai emberek is megegyezünk valamennyien. Igényeljük vezetőinktől a törődést, de már más /ormában, magasabb fokon.

Ismét egy másik példát kell emit tettünk.

M A Mohácsi Bútorgyárban dolgozó egyik etegédtnunkás nagy örmmel és szinte lelkes tisztelettel mesélte el, hogy a vállalat igazgatója, majd máskor főkönyvelője, müstaki vezetője, vagy parttitkáre, munkaidő titán otthon meglátogatta családját■ fehér abrosszal leterített asztal mellett meghány*ik-vetettik az 6 problémáit, gondját-haját, érdeklődtek gyerekei felöl, beszélgettek feleségével. „Elmondtam, ami o szivemen feküdt —» emlékezett vissza ez az egyszerű mynkásember — megmondtam o véleményemet az üzemen belüli és. mindennapos dolgokról.“

A mohácsi példán felbuzdulva, az azóta eltelt időszakban három különböző helyen működő gazdasági vezetőnket kérdettem meg, mikar látogatták meg dolgozóikat otthon, munkaidő után, lakásukban?

A válasz egy esetben ÓZ volt, hogy nem tartja szükségesnek, tekintettel gz Üzem nagy létszámára, mindenhová úgysem tudna elmenni, másik szintén elfoglaltságára hivatkozott s pap fron ceruzával bizonyította, fizikailag nincs ideie ilyesmivel foglalkozni, a harmadik efvtárs helyesnek tartotta az emberekkel void törődés hasonló módjatt, korábban nemegyszer meg is látogatta beosztottjait, de évek ótg mar túltette magát e kötelezettségeken.

Pedig nálunk minőségi változás következett be! Az emberek már nemcsak a vezetőkhöz való szabad bejárást igénylik (ezt természetesnek, magától értetődőnek tartják)- hanem a személyes kapcsolaton alapuló jó viszonyt, barátságot is, vagyis, hogy nemeik munkájukkal szorosan összefüggő kérdésekkel foglalkozzanak, családi életükkel, a társadalomban elfoglalt szerepükkel, feladatukkal is. Az emberek rendszerint nagyon hálásak a velük való foglalkozásért és különböző formákban viszonozzák.

Tizenöt év röppent el harcaival, gondJffivfll. öröme ivat foiettmk w Mim y&uds ászra «tó

a lehetőség kérdése. Gazdasági o*flPL,V nak. A munkás, a bányász otthona semmiben sem tér el a vezetők otthon«1 ? ahogy életük sem tér el egymástól fű iji

telelj

rekamiá, fotel, rádió, esetleg

lakását, mint a vezetőkét, felfogás /

!ft%

úgy hqsonul a másik emberrel, ciql'tzmust építi. Mindezek a kmrtjt arra serkentik, hogy igényelje, kivé0' / ráti együttlétet, hogy elvitatkoZ:°J' d emberekkel olyan dolgokról is; az üzemben pem mondhat el, vagV * elmondani. )

Csodálkozik és meglepődik a n*nl' ifi! szabadon bemehet a trösztigazgatók? nem csodálkozunk ezen. Am amilyc* va kívánta ő ezf a pillanatot negye* f 4 resztül, épp olyan sóvárogva fcíwWür munkásembere a gondoskodás-, a más formáját, melyeknek egyike f*gP és a dolgozók kqzöfti személyes munkaidőn túli jóviszony. a

J

ó példák máris akadnak a ó f\ fcá szocialista együttlétre, minLít,[ esi Bútorgyár vezetőinek ás döl0(l*Afjt

twonya. Feltétlen törekedniök kell * i vezetőinknek az emberekkel void zás ilyen formái feli, mely mindevf x pontból, az emberek tudatformáié3^ gazdasági és politikai munkának s" ^ jából egyaránt gyümölcsöző és gazdád ^

szór* *

hoz.