Dunántúli Napló, 1959. november (16. évfolyam, 257-280. szám)
1959-11-22-01 / 275. szám
NAPLÓ NOVEMBER 22. w// • luamr Fűzér Margit 22 éves építésztechnikus, a Pécsi Tervező Vállalat épi- tész szerkesztője, első éves hallgató a. budapesti műegyetem levelező tagozatán. Ed- dig két közös kiállításon sze- rePelt friss, jó lendületű víz- festményeivel, amelyek egy *okat ígérő tehetség indulását jelezték. Eredetileg belső tervezőnek hészült; a bútor érdekelte, s kár sikeresen ostromolta — •öbb éalkalommal is — az Iparművészeti Főislkolát, hely hiányában nem vették fel. Közben mindennapi munkája 82 építőművészet felé fordította érdeklődését, ebben az évben — feladva eredeti terveit — az építészmérnöki harra kérte, immár sikerrel ielvételét. Hisszük, hogy a teerkezetek és formák harmo' n*fcus világa mellett megőrzi 0 színek muzsikáló világát is. Fiatalok a képzőművészetről A pedagógiai főiskola rajz- tantanszékén tanuló 4 • hallgatóval beszélgettünk képzőművészeti kérdésekről. Arról, hogyan látják a képzőművészet helyzetét, miben látják a képzőművészet feladatát? NAGYVÁRADI ÁRPÁD: — Lényegében most kezdek csak behatóbban foglalkozni a képzőművészettel, hiszen első éves vagyok a .rajztanszéken« Ezzel kapcsolatban el kell mondanom: jó lenne, ha minden a közápiskoléban behatóbban foglalkoznának képzőművészettel. Most ugyanis az a . helyzet, hogy az általános is-| Margit: ROjzoK leány 1 volt. A halápi útról jc- szélgóliátok nyargaltak a sba, megpördültek a vá- tén, leemelték a mérleg- tetejét, aztán liujjogatva kavaroglak a Vörös- y utcán. A hótól fehér a szegény sor és csendes. látszott fény, sehol egy a. csak fagy és kemény- teindenütt. lfe Mártonék az utca kólóján laktak. Erdélyből *• Kicsi sötét ablak volt °öán, és piszkos hasado- ajtó. Nyolcán laktak benn, 2 volt a konyha, kamra, B> hálószoba. lPpul csak öten voltak ott/hert Imre Márton' a na- 'bik fiával munkál kere- , A nagylány is kószált a°l, nem lehetett tudni :e jár. asszony sápadtan >asztott a szalmán, apadt 6n sírós csecsemő rágó- A többiek köréje kupo- kk *rdosó volt az éhség, és teß est4 még mardosóbb . A katonák megettek min- ’ aztán meghaltak a torkokban. Márton csak este ké- teent haza, abban remény ü, hogy már alszik a csa- ; Tegnap, amikor belépett, reménykedő szemekkel ^tedtek, s neki azt kellett» hogy nincs. Ma ... bap kpdórgott, kért. főzött, de hiába. Néhol Ugatták, aztán gynnamüvészetekröl, de a gimnáziumokban már nem mindenütt. Most, hbgy a főiskolán elkezdődött a rajzoktotás, megkezdte működését a rajztanszék — látjuk csak: nincs sok előképzettségünk ezen a területen. A középiskolai reform talán nyújt majd némi segítséget ezen a vonalon is. FLAMES MARIA: — Előre megmondom»; Der*- kovrts rajongó vagyok. Igen nagyra becsülöm Derkovits művészetét s nemcsak azért, mert édesapámnak szinte gyermekkori barátja volt, hanem, mert érzem: hitt abban, amit cselekedett A munkásosztály művésze volt, a munkások életét ábrázolta művészetével. Úgy, mint József Attila a költészet területén, Derkovits Gyula a (képzőművészetben forrt eggyé a munkásosztály- lyal. Abban látom a képzőművészet feladatát, hogy a művész a maga életével, világszemléletével s így természetesen alkotásaival is határozottan foglaljon állást Nem elszakadni az élettől, ez az alfaja és ómegája minden művészetnek, ha az igazán és maradandó akar lenni. Ha visszagondol lünk akár írókra, leültökre vagy fesítőkre, szobrászokra — mind, mind a saját korából merítette a témát s ezzel lett műve maradandó. A mostani képzőművészektől is egy a követelmény: érthetően szóljon műve a »máról a mának. Érthetetlen alkotásokra <— mint például az absztrakt —1 nincs szükségünk. Mind kevesebb lesz ma már a kereslete a semmit mondó csak talán színekben pompázó, a színeket variáló alkotásoítanafc. Szombathelyi vagyaik, s ha hazamegyek, majd szünidő alatt, hozzálátok kutatni és összegyűjtöm tminekuzt, ami Derkovits életével kapcsolatos. A negyedik év végén u szakdolgozatomat Dérkovits művészetéről szeretném megírni, IYÄNKA MARIA: — Úgy látom, hagy mai ktp- zőművészeink egyik legtöbbet keresett problémája a forma megoldása. Ezzel természetesen nem azt mondám, hogy a tartalomban már rendben vagyunk. Még sok a tennivalónk odáig, hogy a képzőművészetek területén is kifejezzük megváltozott életünket és a valóságnak megfelelően optimizmust sugározzanak a nüiFiatalok fóruma vele. Nagyon szeretem Munká- csyt, mert a nép életéből vette műveinek tartalmát. Nagy elismeréssel nézem mindig Rippl- Rónai képeit, mert derűs hangulatot árasztanak. Nos, valahogy ón úgy gondolom: ez a1 két művész lehet a példaképe $ a mai képzőművészeknek. Al-| kossanaik a mai életről, a mail munkás hétköznapokat bemu- ‘ tató optimizmustól fűtőit műveket. Kísérletezzenek bátran a formával is. Természetesen érthető formát gondolok és nem érthetetlen, mint például az absztrakt. Nagy munkát vállal az magára, aki ma kezébe ecsetet vesz — mondhatnám így is. De könnyebb ezt a munkát végezni, könnyebb a feladatot megoldani, ha a művész nem kényszeredetten, hanem meggyőződésből alkot Ha hisz munkájában és őszinte meggyőződésből készíti művét, akkor lesz is engedménye, ha ez a meggyőződés tehetséggel párosul. Nem lehet „fél szívvel” végezni semmit, de különösen nem a művészet területén. Az ilyen hozzáállásból fércmuoka születik csak, s nem maradandó, értékes. De az igaz alkotáshoz igaz bit ás szükséges s elsősorban helyes világnézet. E nélkül nem lehetséges alkotni, lehetetlenné válhlk a nép számára művészetet nyújtom. KOVÁCS MARGIT: címet is adhattuk volna oldalösszeállításunknak. Lapunknak ezen az oldalán megyénk fiatal íróit, költőit, képzőműészeit szólaltatjuk meg, illetve adunk helyet alkotásaiknak. Nem állítjuk, hogy valamennyi itt közölt mű már érett képzőművész, költő műve, de van közöttük határozott tehetséget mutató alkotási«. A fiatalok szárnybontogatásáról van szó, fiatalokról, akik képezik magukat s a nyilvánosság biztosításával minden valószínűség szerint még az eddiginél is nagyobb szorgalommal tevékenykednek. ( c4 faj es a p ■ kodva végignézték rongyain és elküldték. — Tíz óra lehetett, feketén zuzmorázott az éjszaka. Halkan megállt az ajtó előtt és hallgatózott. Még fenn voltak. Odahajolt az egyik réshez és belesett. A felesége a szalmát igazgatta a földön, és ráteregette a pokrócokat. Feküdni készültek. A két középső gyerek az ajtót leste, kitartó furcsa nézéssel. Engem várnak, gondolta. Lassan felegyenesedett, egy kurta percet tétovázott, aztán nekiindult az éjszakának. A hó nyirkosán beivódott a cipőjébe, a hideg felsugárzott sovány lábszárain. Ment, ment, néha megborzongott, néha köpött egyet. * Amikor újra a kapu elé vetődött, már sötét volt a szobában. ' Megállt, hallgatott. Kint az ajtó mellől halk' mozgás hallatszott. Közelebb ment és a zaj felé meregette a szemeit. Az eresz alatt két ember állt, görcsösen összekapaszkodva. Néha mozdultak és fagyott, erőtlen cuppanás hallatszott. Az öreg csak állt, aztán elprdította magát: — Szét! Az anyátok piszkos istenit, mert közétek vágok. A lánya volt. Kiment a kapu elé és utána nézett az eltűnő férfinek. Az árnyék a fal mellett imbolygóit teledé. Egy «szóródó fény megvilágította a ruháját. Német katona volt. Reggelre megállt a szél és aprón szitálva esett a hó. A család szétrebbent, az asszony egyedül maradt a kicsinyekkel. ölébe vette a rongyos pólyát, és kibontotta az ingét. A kisfiú először mohón rágódott, aztán elengedte az üres emi<jt s kicsattant belőle a sírás. Néhány percig még a karjában tartotta a csecsemőt, tűnődve maga elé nézett, aztán felállt letette a szalmára. Eszébe jutott, hogy a szomszéd utcában gazdag városvégi parasztok laknak. Talán harmincöt holdjuk is lehet. Három tehenet fejnek. Imre Már tonné kendőt lubbentett a nyaka köré és átszaladt az Akácfa-közön, át a másik szerre és bekopogott. A gazda kiállt a lépcsőre, gyanakodva nézte az asszonyt. — Pénze van? — kérdezte, szinte koppantak a szávait — Jó ember most még nincs, de majd megadom. * — Akkor nincs tej, — mondta a gazda és fagyosak lettek a szemei. — Étien húi a gyermekem, csak egy litert adjon, csak egy fél literecskét adjon —, kö- nyörgőtt az asszony. — Nagy István festészetét szeretem. Nagy István & faluvégeiket olyan hűen tudta ábrázolni művészetevei, mint azóta tán senki. Igaz, sötét színekben ábrázolta, de ez érthető, hiszen 1873-ben született és 1937-ben hal}; meg. Olyan .időben tehát, araikor sok de- Vűt. optimizmust bizony nem sugározhattak a faluismerő művész alkotásai. Véleményem szerint minden képzőművészeti alkotásnak kell valami mondanivalójának lenni. Ha faluról szál, akkor a falu életéről, a parasztokról s érthető formában. Én is elítélem az absztrakt irányzatot, mert egyszerűen érthetetlen. Jó lenne, ha képzőművészeink fokozottabban fordulnának a fala felé és, ábrázolnák azokat a nagy változásokat, amelyek falun végbementeik. • Négy véleményt közöttünk. Ha adott vitára okot, lehet vitatkozni rajta. Mindenesetre akad benne néhány hasznos gondolat, amit érdemes képzőművészeinknek megszávtótmök. —■ Kusst Akinek nincs pénze, ne egyék! — bökte oda az ember, és be vágódott mögötte az ajtó. Az ereszen megpattant egy jégcsap és a lépcsőre zuhant. Könyörgéssel telt el a nap, este fázósan ettek egy kis kenyeret, Annyit, hogy átmentették vele másnapra az életüket. Negyednapra a kis csecsemő] már nem nyitotta fel a szemét Az anyja melléje ült, és eltorzult nézéssel rámeredt. Még lélegzett Sovány, kiszáradt arcából elődomborodtak a csontok. Az asszony csak ült, nézte-nézte magzatát. Nem beszélt, nein sírt, szeméből kiapadtak a könnyek. Este körülállták a kis holttestet. Imre Márton komoran maga uác nézett, nem tudni mire gondolt. A gyermekek értetlen rémülettel bámultak* halott öccsükre. A nagylány • nem volt ott, egyik este el- j ment, azóta nem jött haza. A: némaságba hirtelen belesikol-! (ott az asszony: — Mocskok... szemetek! feltépte az ajtót, rohant, ro-j hant s valahol az utca végén : leroskadt a hóba. A szél a nyikorgó ajtót hin- j táztatta, és finom porhót sŐ-J port a szobába. A másik utcában tankok dübörögtek, németek meneteltek egykedvű, hosszú sorban. B. B. Rózsa András: Szerelmesek barátsága Egymás szívére hangolt nyárfatombok Az ég tavára nyílnak csendesen Szűz gyökerekben torlódik a bájuk Mosolyuk van göcsörtjük semmisem Aguk közt szőke tündöklések gyüknek Leheletük bársony pázsitra leng Fészkelnek rajtuk ezüst hallgatások Bár fent visító karvaly-kedv kereng Két «várja csúcsa felér már Egymásáé» S eléggé kettő már hogy egy legyem A páros fák közt piros iUanásbav Oajkálódilc a legcsókabb jelen Megtorpannak a bolond szaladásctt Komoly szelek terelik, d csendet S a karcsú nyárfák két legszebbike Színeken túU boldogságot lenget. Kiss Miklós: 0/jLá lAgjjhalájz Mit tudom én, hogy mi volt a vétkem, vallathatnának tűzzel, vassal, tüzes fogókkal és kínos Krisztus-szogékfoe- vagy tövissel és keresztfával. Felbuknak belőlem a szavak, mint gyöngyhalász a kékvizA tender sötétjébe felbakik, kiadja gyöngyét, drága ékszerét és újra eltűnik a korállok árnyai közt, tiagy új gyönqyoket hozzon fel. a tisztaság fehér öléből. Hogy visszatér-e a férfi, kí. tudja? . ' Újra és megint merülök, hogy gyöngyömet tán újra vízbe hajítsa Hányszor kell még megtenni ezt az hányszor kell áttörni a hallgató sötétet? Vérző tengeri csillag fáj mellettem bámatánai gyűjtögető halászokkal találkozom., kik összetört gyémántokat gyűjtögetnek színes kötényük öbleibe. Halászok, kik lelkek mélyén halásztok, „ művészek, kik csiszoljátok magatok, költők, akik másokban éltek, % húszatok fel a vízből, vagy tökyetefi a vízililiomok közé örökre, mert fáj ez a libegős, se víz fűtött, se viz alatt, se ég fölött, se ég akut bujkálni álmok. csokok és hazugságok kbál. részegen vagy még rosszabb módon, józanságtól részegen, Pofozzatok holtra ti boldog jbmnakt vágjatok húsomba örömötökkel, lépkedjetek hátam közepén és getineomm fújjatok át hasító hangokat, " szememből csorgassatok ki minden igaztalant, önzőt, bántó álmokat. Halászok, művészek, költökl Feszítsetek meg engem, vagy küldjétek még lejjebb, mélytbbmb hogy egyszer felhozzam az örök gyémántot és vigyázzak annak cnttkoQtmém ír aló Károly: HAZATÉRŐ Hát végre hazai táj! Megáll a dombon. S ballonját a szél lengeti és szólana *** szíves emberek közt \emberi otthona, ha volt is, vem volt meleg, anyai otthon Szorong a maszatos kölyök, a hajdani, rekettye s tahi sás fogadja hallgatag, lelkében lángként ingának a hő szavak, de fél s mint akkor is, ne\n merne szólam. Megjött a fiú! A halott emlékezet, felsír s egét betölti távoli szám, de ezüstérmesen — bocsáss meg érte, mama! — szívéig engedi csak az emlékeket. ✓
