Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-02 / 205. szám

»59. SZEPTEMBER 2. NÍPIO 3 Készülődés a bányásznapra Zenei Munkásakadémia - Ifjúsági hangversenyek Falas! vendégszereplések Az úf zenei évad eseményei Pár nap múlva szeptember 6-án a kilencedik bányászna­pot ünnepeljük. A kilencedik bányásznap megünneplése olyan időpontban történik, amikor mind magasabbra emel kediik a kongresszusi verseny zászlaja, mind közelebb és kö­zelebb jutunk a márciusi hatá­rozatban megjelölt célok eléré­séhez. A pécsi bányászok a kongresszusi versenyben vállalták, hogy több és jobb minőségű szenet adnak az or­szágnak. Mit váltottak valóra az I. félévben ebből, teljesí­tet lék-e adott szavukat? A pécsi bányászok első fél­éves széntervüket 104,2 száza­lékra teljesítették és ' 24 300 tonna szenet hoztak ki a föld mélyéből tervein felül. Hogyan sikerült elérni ezt a szép ered­ményt? Senki sincs, aki tagadhatná: a kongreszusi verseny lelke­sítő ereje segítette bányászain­kat adott szavuk betartá­sában. A Pécsi Szénibányászati Tröszt dolgozói még az év ele­jén felélesztették a hagyomá­nyos versenyformáirat, melyek közül a legeredményesebb a két testvérvállalat, a komlói és a pécsi tröszt párosversenye volt. A két tröszt versenyé­ben az I. negyedévben a kom­lóiak, másodikban a pécsiek vezettek, de mindvégig fej­fej mellett haladtak, jobb mun kára, jobb gazdálkodásra ser­kentve egymást A féléves versenyt végered­ményben a komlóiak nyerték el széntervük 104,5 százalékos teljesítésével és azzal, hogy gazdasági mutatóik is valami­vel jobbak voltak. A 0,3 szá­zalékos féléves tervteljesítési különbség azonban szoros küz­delmet mutat, s egyúttal azt is, hogy egyik tröszt sem le­het biztos, mikor előzi meg a másik: i: A pécsi bányászok másik ha­gyományos versenyformája a bányakerületek egymás közöt­ti versenye volt. A legjobb kerület jutalmat és vándor- zászlót kapott. Jelenleg az él­üzem' Vasasé a zászló, ők is nyerték el a legtöbbször (az el­ső félévben négyszer), míg Sza­bolcs és Pécsbánya csak egy­szer dicsekedhetett azzal, hogy övé a legjobb bányakerületet megillető kitüntetés. A hagyományos versenyfor­mák mellett — s ezek a verseny új hajtásai — létrehozták a fejtés, feltá­rás, elővájás, fenntartási cso­portok, körletek versenyét, melyekben konikrét, rövidebb időre szóló célfeladatokat kel­lett megoldani a résztvevőik­nek. A feladatok jó végrehaj­tása esetén céljutalomban ré­szesültek a legjobb csapatok körletek. Ilyen céljutalmakra összesen 450 000 forintot fizet­tek ki a szénbányászati tröszt­nél. Jelentős újítás, illetve hasznos ötlet volt az is, hogy míg az első negyedévben, a hagyományos versenyekben, csak az első két helyezettet ré­szesítették jutalomban, a má­sodik negyedévben a céljutal­mazásoknál akár 8—10 csapat is kaphatott jutalmat, feltéve, ha feladatát végrehajtotta. A célfeladatok végrehajtásában az ifjúsági brigádok közül a vasasi Tóth János (27) csapata járt élen, Pécsibányán Kiss- kovács István fejtési csapata, Szabolcson Szlavek Antal fej­tési brigádja; Különösen figyelemre méltó a kongresszusi munlkaverseny másik új hajtása a „szocialis­ta munkabrigád“ cím elnyeré­séért indult versengés, amely­ben körzetenként 8—10 brigád vesz részt. A cím odaítélését a jövő hónapham döntik el. A közelgő bányásznap tísztletére bányásznapi ver­sennyel egészítették ki az új versenyformákat s eb­ben a versenyben is célfelada­tokat tűztek maguk elé. A vég­rehajtás nem kevesebbet, mint azt követeli meg a pécsibányp- telepietotől, hogy terven felül 698, a szabolcsiaktól 947, az élüzem vasasiaktól, hogy 483 tonna szenet adjanak. Hogy a teljesítés milyen lesz, még nem tudja senki, majd elválik, — mondogatják a bányászok —, de az első féléves tervek túl­teljesítése bíztatóan hat a b3- nyásznapi verseny kimenete­lére is. Még a héten kifizetésre ke­rül a hűségjutalom, s vasár­nap a szabolcsi és vasasi üzem részekben a 25—40—50 éves szolgálattal rendelkező bányá­szok megjutalmazása. E napon adják át első féléves eredmé­nyeikért a vasasiaknak az él­üzem kitüntetésüket. E napon részesül 278 bányász a kiváló dolgozóknak járó oklevélben, jelvényben, s bányászati mun­kazászló kitüntetésben, a hoz­zátartozó összesen 225 ezer forint jutalomban. A jó munkának kellő becsü­lete van ebben az országban. Láthatják ezt bányászaink is, a gondoskodás és elismerés éves széntervüket teljesítették, ám akad még javítani való az összüzemi teljesítmény 95 szá­zalékán (a beruházások, épí­tési feladatok befejezésének késedelme ellenére), az egy munkásra jutó termelés 92,8 százalékán, a balesetek gyako­riságának csökkentésén, s más egyebekben is. A kongresszusi munkaver­seny új hajtásai, a verseny jó szervezése, segítette a szén­tervek teljesítését, de lehető­vé teszi a többi mutató javí­tását, még merészebb célkitű­zések megvalósítását is. Kétszázig mé'er magss televíziós erősítő tornyot építőnek Szentesen Szeged, Hódmezővásárhely és Szentes vidéke ' kettő mil­lió forintos költséggel egy te­levíziós erősítő, illetve sugár­zó relé-állomást kap, mely­nek segítségével 80—100 kilo­méteres körzetben a televíziós adások vétele tökéletessé vá­lik. A 220 méter magas 'ele- víziós tornyot Szentesen épí­tik fel. A Csongrád megyei tanács kezdeményezésére a környék dolgozói vállalták, hogy társadalmi munkában el­végzik a torony alapozási és földmunkáit Az építést a Ganz —MÁVAG gyár vállalta az UVATERV tervei alapján. Az alapozási munkákat a héten befejezik. A Ganzgyár- ban már az első építési ele­mek útrakészek. Üzembehelye­zésére 1960 elején kerül sor; Ebben a hónapban kezdődik az új zenei évad. Antal György, a Pécsi Zeneművésze­ti Szakiskola igazgatója a kö­vetkezőket mondotta az új évad eseményeiről: — Az új hangverseny- évadot eddigi tapasztala­taink alapján szerveztük meg. Mint a zenekedvelő pécsiek és baranyaiak er­ről már értesültek, az erre vonatkozó terveinket már július végére elkészítettük. Eszerint 10 zenekari, illetve színházi és 8 kamarakoncer­tet rendezünk Pécsett. — Ifjúsági hangversenye­A pécsváradi járásban, Ba­ranya megye hagyományos ál­lattenyésztő vidékén, ősszel kezdj meg működését a fcé- kesdi Zöld Mező s a nagypalli Petőfi Tsz. A két közelben lé­vő termelőszövetkezetbe kitű­nő állatnevelő gazdák is lép­tek be, érthető tehát, hogy fő­leg jószággal akarnak majd boldogulni. A kékesdi Zöld Mező Ter­melőszövetkezetben — mint Kemer György elnök ismer­tette — már az indulásinál megvetik a nagy közös tehe­nészet alapját. — Hamarosan megtörténik a 72 szarvasmar­ha összevonása, ezek közül negyvennél több a fejőstehén. Az állatállomány takarmányo­zását többek között az a 160 két is rendezünk, mégpedig 8-at az általános és 8-at a középiskolás tanulók része­re. A TIT és a Filharmónia segítségével nagyszabású zenei népművelő munka: akarunk elindítani; zene­hallgatási tanfolyamokat szervezünk, hogy az egysze­rű emberek is tudatosan él­vezhessék a zene szépségeit. Ezért hozzuk létre az úgy- ] nevezett Zenei Munkásain- j démiát. Ének segítségével \ akarjuk megteremteni a jó kapcsolatot az élő zene és a munkástömegek között. — Eddig csak a várható pé­mázsa takarmánygabona és 700 mázsa széna biztosítja, amelyet már közösen takaríta­nak be, illetve nagy része már együtt is van. A nagypalli Petőfi Termelő- szövetkezet elnöke, Bányai Ádám, elmondotta, hogy erő­teljesen akarják fejleszteni a sertést enyészetet és a juhá- szatot is. Igényeltek 300 juhot és ha azokat megkapják, jól ki tudják használni a gyen­gébb legelőiket is. Tíz koca- süldővel megvetik a sertéste­nyésztés alapját. Természete­sen fejlesztik a tehenészetet is. A tagok között kiváló ál­lattenyésztő parasztok is van­nak, olyanok például, mint Mihály János, Kovács József. Természetesen elsősorban ezekre a gazdákra bízzák ma id a közös jószágot. Tervbe vet­ték, hogy a jövő év tavaszán hozzáfognak egy ötven férő­helyes, korszerű, magtárpad- lásos tehénistálló építéséhez. Mivel ősszel indul a Petőfi Termelőszövetkezet, különös gonddal kell megtermelniük a jószágállomány átteleltetésé- hez szükséges takarmányt. Mi­re összevonják az állatokat, már együtt lesz 600 mázsa széna, 130 mázsa takarmány- gabona, továbbá 31 holdon vetettek pillangós-növényeket s 200 köbméter silót készítenek. esi zenei eseményekről beszél­tünk. A baranyaiak számára is tartogatnak újdonságot? — Szeretnénk a pécs'. ze­nei életből ízelítőt adn lá­ási székhelye en és aás községekben is. Szinti tus zenekarunk Sziget itt, Komlón és Mohácson ven­dégszerepei majd. Itt ugyan­olyan müvekkel szerepelünk, mint a pécsi hangversenye­ken. Ezenkívül együtteseink, tanáraink ■ és növendékeink külön hangversenyeket is tartanak faluhelyeken, fő­leg a tél folyamán. — Vannak még olyan isko­lák faluhelyeken, ahol felső tagozaton sem tanítanak ének­tanárok. Amíg ezt a hiányt új tanerőkkel nem pótolják, mit tudna segíteni a szakis­kola? — Megállapodást kötöt­tünk a Baranya megyei ta­nács illetékeseivel, hogy ezekbe az iskolákba elláto­gatnak gyakorlottabb növen­dékeink és rendszeresen megtartják a zeneismereti és énekórákat. Reméljük, ez a kezdeményezésünk is szép eredménnyel jár majd — fe­jezte be tájékoztatását An­tal György, a Pécsi Zene- művészeti Szakiskola igaz­gatója. Beszélgetés a tsz-tagokkal A mohácsi járási pártbi­zottság aktívái harmincnyolc esetben rendeztek csoportos beszélgetést a tsz-tagokkai az utóbbi két hétben. A járás különböző termelőszövetkeze­teiben több mint hatszáz tsz- taggal folytatlak baráti esz­mecserét a tsz-ek gazdasági eredményeiről, a tsz-tagok egyéni problémáiról, a világ-, piaci árakról, a nemzetközi1 helyzetről és sok másról. A baráti eszmecserék be­bizonyították, hogy a legna­gyobb dologidőben is lehet a tsz-tagokkal beszélgetni. A tsz-tagok ugyanis szívesen vettek részt a beszélgetése­ken. Rendszerint több ember jött el, mint amennyit meg­hívtak. Szajkón például a meghívott 15 ember helyet 30-an jelentek meg. A járási pártbizottság a si­kereken felbuzdulva újabb csoportos beszélgetéseket ter­vez. Bőséges takamánya'avot teregetlek az össze! induló tsz-ek ÖTSZÖRÖT JÓSKA a hivatalos ne­ve. Varga volt, vagy Horvát, vagy valami ilyesmi, egyszerű, mindennapos név. Az ötszörötöt úgy kapta ajándékba az élettől. Szinte úgy pottyant rá. Már senki sem tudná megmondani, ki volt, aki ráillesztette. Jó gyerek volt a Jóska. Valahogyan talán iái jó is volt. Olyan, mint amilyennek mindig az árvagyereket képzeltem el, akinek gonosz mostohája van. Jóslui is árva volt, de őneki még mostohája sem volt. ■< Amolyan magányos vándor volt ő. Úgy csa­pódott oda hozzánk is, mint ahogy az utcára kitett kuiyakölykök futnák az emberek után sóvárogva, hátha elviszi őket valaki, ő is úgy ült az árokparton mezítlábasán, egy rongyos nadrágban és egy még rongyosabb ingben, amikor mentünk 17ci C;z útra kora reggel. Nézte a nyikorgó kerékü kubikoskordékat, a sovány gebéket, meg bennünket, hogy balatattunk, mint valami karaván. Akkor éppen hiányzott a mi bandánkból egy ember. Elment másfelé. Mohácsra, ha igaz, azzal, hogy ott jobb a kereset. Kapóra jSft hát a rongyosgunyájú gyerek. Bevettük a bandá­ba. Jött velünk. Nem is nagyon lelltesedett, de nem, is búslakodott, amiért hozzánk szegő­dött. Egyforma nyugalommal dobálta egész nap a földet a kölcsönlapáttal a kordákba. Csak délben, amikor behúzódtunk a szilva- fák alá harapni valamit, akkor Ikomorodott el, de nagyon. Lehajtotta a. fejét, hátát nekive- tetie a szilvafának és mint egy fázös öreg, úgy gubbasztott. :— Te nem eszel? — Nem. Még nem jó a szilva, — mondta és ránknézett. A szemében valami mély bánat bujkált. Nem nézett a szalonnánkra, meg a zsiroskenyerünkre, de mindnyájan láttuk, hogy csak egy harapásnyi kenyérre gondol. Adtunk nék. Egy kis kenyér. egy kis sza­lonna, egy fej vöröshagyma jutott neki is. Este, amikor levackoUunk a falubeli aká- 'eunkon", egy szénapajtában, — ötven fillért f Vettünk érte minden éjszakára, — lehetett már beszélgetni is az új emberrel» — Hol laksz? — Sehol. Csak úgy ... megvagyok ... — Hány éves vagy te? — Úgy gondolom, tizenhét. — Hát a szüleid? — Nincsenek. Meghaltak. Apám nem jött visstza a háborúból, anyám meg meghalt csak úgy. Azt mondják szárazbetegségben. — — De valakid csak van? — Volt a gazdám. De otthagytam. Elszök­tem, Vert, mint <■)- istennyila. Egyszer hátba- vágott egy téglával is, akkor■ kihasadt a bő­röm, azt' otthagytam. Pedig nem is voltam hibás. A tyúlcok nem tojtak azt‘ rámfogta, hogy én iszom a tojásokat. — Iskolába jártál? — Egy telet. Többet a gazda nem engedeti. Mondta ölég, ha annyit járok, nem !kell több, — És most mit csinálsz majd? — Majd lesz valahogy .. Jó lenne a városba menni... Ott jobb. a fizetéskor derült ki, hogy milyen kevés az az iskola, amit Jóska egy télen át lá­togatott. Amilcor az út mester kiadta a fizetést, hangosan kiabálta; :rámoljanak utána embe­rek, mert aztán hiába jönnek holnap sírni, hogy kevesebbet kaptak! Jóska csak állt a kezében a pénzzel, aztán odanyújtotta egyi- küknék: „Mennyi ez, mondd meg!“ — Hatvankettőnek kell lenni a tiednek há­rom napra, — mondtuk, aztán utána is szá­moltunk a pénzének, alá is írtunk helyette. Ekkor ragadt rá az Ötszöröt név is. Mert valaki ■meg’zérd'izte tőle: na gyerek, tudod-c legalább azt. hogy. ötször öt az mennyi. Jósika pedig csak állt és motyogta: ötszöröt, ötszöröt. Persze nem tudta megmondani. De azóta so- Izan úgy szólították: ötszörölt Jóska. őszig kihúzta Jóska <t útépítésnél. Tudott dolgozni, Gyatgpíidott is. Vett cipőt magának, meg egy-két ruhadarabot, ősszel aztán gon­dolt egyet, és amikor leállították az útépítést az esőzéséit miatt, elment bányásznak. a szemünk elől Jóska. Néha bukkant csak fel, és csak futólagos utcai beszélgetésre ju­tott ilyenkor idő. Csák annyi látszott rajta, hogy van már ruhája, cipője, órája. De aztán ezek a kurta talállcozások is elmaradtak. Jós­ka kifutott a látókörből. Csak most, amikor már közel egy évtized lepergett az éleiből, bukkant fel ötszöröt Jósika, váratlanul, meglepetésszerűen. Sikondan, a strandon egy bamábőrű fiatal­ember odaül mellém a padra és azt mondja: — Tudja-e, hogy mennyi öt t őr öt? Es meg­ismer-e egyáltalán? Na? Nem ismersz meg? Én vagyok az ötszöröt Jóska. Nevetett. Belehunyorgoit a. napba. És milyen érdekesen nevetett. így csak egy magabiztos, jókedélyű ember tud nevetni. — Na? Nem hiszel a szemednek? — mondta. — Hát csak nézz meg alaposan. Látod, itt vagyok életnagyságban, sőt még azt is tudom, hogy ötször öt az huszonöt, és háromszor tizen­kettő harminc <t harminchat kilencven... És újra iMcagott. — Hogy merre jártam? Hű, nagyos sokfelé. Tudod, hogy voltam már külföldön is? — De hát legjobb élőiről, igaz? Nahát, ami­kor abbahagytuk a kúbtkolást, akkor elmen­tem a bányába dolgozni. Csillés voltam három évig. Aklcor mondták, menjek el vájártanfo­lyamra. Jó, én megyek — mondtam. De hál ott a tanfolyamon kérdezték, mennyi iskolái jártam. Mondom; egy telet. HU, mondták erre, nagy baj, nagy baj, így nem lehet senkiből vájár. Menjél te gyerek előbb iskolába. Hát jó, mondtam, és beiratkoztam az esti. iskolába. Az első Ikét évet egy év alatt végeztem el A többi osztályokat pedig sorjában, miniden év­ben egyet. A hatodik után uedig a vájártanfo­lyamnak is nekiugrottam. Lett belőlem vájár is, és iskolába is jártam, hét évig és egy télig. Hát ez lett belőlem... Aztán motort vetteti tavaly nyáron és azóta mindig ha reggeles vagyok, kijövök ide Sikondára. KeVL a dolgo­zónak a pihenés, nem igaz. Aztán tavasszal pedig volt egy kis pénzem, fogtam magam, el­mentem világot látni egy csehszlovák-német társasutazással. Nagyon klassz volt. Jövőre megint elmegyek, máshová. Aztán, na még mit is mondjak? Igen: tanulok tovább. Azt mondták: Jóska, nem vagy te buta gyerek, tanuljál. Lehetsz még aknász is. Hát tényleg, miért is ne tanuljak? Beiratkoztam a bánya­ipari technikumba. Harmincon felül leszek, amikorra elvégzem, de ékért megéri, nem igaz? Majd aztán meg is nősülök. Most már addig várok. Alkonyaikor hazaindultunk. Jóska egy fe­likete Pannóniát tolt elő a fák közül. — Ez a mocim — mondta. — Gyere, haza­viszlek. Ha félsz, akikor nem megyünk húszon ötnél gyorsabban. A sétatérnél álltunk meg búcsúzkodni. Jós­ka a Pannónia rugós ülésén ült, olaszosan vékonytalpú félcipőben, szürke nadrágban és fekete gyapjúpulóverben. Elgondolkozva hall­gatta a Rózsakért és a KIOSZK cgybevegyü- lő zenéjét. • — Tudod, —r szólalt meg rövid hallgatás után — sokat olvasok mostanában. Móricz meg Gorkij nagyon jókat írták. Sokszor aztán a rra gondolok, jó lenne, ha én is tudnék úgy írni. Megírnám, hogy milyen jó most élni... mintha meg bánta volna, hogy ilyen titkos vagyat bökött ki, berúgta a Pannóniát. Kezetfogtunk. Majd még találkozunk, — mondta, — aztán elrobogott. De égé4: biztosan még találkozunkz KURÜCZ PÁL PERSZE NEM EZ VOLT A HÉT VÉGÉN ÍGY EGY KICSIT ELTŰNT AZTÄN SIETŐSEN FELÁLLT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom