Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-09 / 211. szám

NAPIO 1959. SZEPTEMBER 9. JiVraiM „Mindenki egyformán húzzon" Az egyik nagyüzemünk párt- szervezetének vezetőségválas/ to taggyűlésén került szóba, a jelölések feletti vita során a/ a kérdés, hogy helyes, ha a jelölőbizottság és a párttagság is mérlegeli a jelöléseknél 3 jelöltek társadalmi elfoglalt­ságát. A kérdés úgy mert;]' fel. hogy a jelöltek nevének felolvasása után felállt az egyik elvtárs és javasolta hogy a vállalat egyik fontos poszton álló gazdasági vezet» jét is vegyék fel a jelöltek lis­tájára. Elmondta, hogy az il­lető elvtárs megérdemli a ve­zetőség tagjai közé való jelö­lését, mivel az ellenforradalom után elsőként lépett a pártba és az elsők között fogott hozzá a párt újjászervezéséhez, és azóta is nem egyszer bebizo­nyította már: talpig kommu­nista. Sokfunkciós elvtársak A javaslathoz többen is hoz­zászóltak. Többen helyeselték a javaslatot, de egyesek més véleményen voltak. Elmond­ták azt is a vita során, hogy az illető elvtáre valóban nagy­szerűen megállta a helyét, jó munkát végzett és végez ma is, megérdemelné, hogy a vezet, ö- • ség tagjai közé kerüljön. De van a dolognak egy másik ol­dala is — mondták — Még­pedig az: amellett, hogy egy nagyüzem gazdasági vezetője, aktív páirtmunkát végez a ke­rületi pártbizottságban és va­lószínű, hogy a jövőben is igényli majd a kerületi bizott­ság az 6 munkáját, felelős ia- rancsnoká tisztséget visel a munkásőrségben, felelős funk­ciót visel a Honvédelmi Sport- szövetségben és Így tovább. Éppen ezért Javasolták, hogy ne jelöljék a vezetőség tagjai közé, nem azért, mert nem ér­demelné meg a kitüntetést, és nem is azért, mert félő lenne, hogy nem állja meg a helyét, hanem azért, hogy ne tegyenek újabb terheket a vállára, Ennek az esetnek a kapcsán érdeme« beszélni a túlterhelt­ség problémájáról. Mert van­nak túlterhelt elvtáreak. akik igen sokat vállalnak magukra és el is végzik azt, amtt vál­laltak, — de nem egy eset­ben csak óriási erőfeszítések árén. Ez a túlterheltség, sok esetben úgy Jön létre, hogy nem az illető elvtáijs jár utá­na, hogy újabb megbízatáso­kat kapjon, hanem a pártszer­vezetek — és más társadalmi szervezetek is, — mint „biztos pontra“ számítanak a becsüle­tesen, jól dolgozó elvtársra, mondván azt, ha rá bíznak va­lamit, akkor biztosan lehet számítani rá, hogy el is végzi a munkát és rendben mennek a dolgok. Szívesebben bíznak a tapasztalt elvtársakra fela­datot, mert nem kell sokat ma- gyarázgatni, hogyan hajtsa végre, hogyan kezdjen hozzá, mit tegyen, kivel beszéljen, stb. Hanem csak egyszerűen szóban, írásban, esetleg tele­fonon, rövid úton fel lehet kérni erre, arra. így azután a megbízatások feígyülemle- nek. Ugyanakkor pedig mások nem veszik ki részüket meg­felelően a munkából. Erre az állapotra szokták népszerű nyelven azt mondani: nem húz mindenki egyformán. Látszólag ez a probléma nin­csen szoros kapcsolatban a ve­zetőségválasztásokkal, de ha mélyebben megvizsgáljuk ezt a kérdést, azt látjuk, hogy a vezetőségválaeztások során is sokat tehetünk annak érdeké­ben, hogy „mindenki egyfor­mán húzzon.“ Megbiza fásokat a fiataloknak! A eltelt másfél évtized platt felnőtt nálunk egy új generá­ció. Szinte valamennyi párt- szervezetünkben találhatunk olyan elvtársakat, akik ez platt az idő alatt nőttek kommunis­tává. Persze a mi viszonyamk között a negyvenötöd eltársak már „öregeknek“ számítanak, hiszen az illegális munkában kevesen vettek részt. De a fia­talok, a tíz, az öt, és a három­négyéves párttagsággal rendel­kező elvtársak között is nem egyet találhatunk, akik emberi leg, ideológiailag, egyaránt Igen sóikat fejlődtek az elmúlt évek során és bebizonyították hogy képesek megállni a helyű két nehéz időkben is. Mégis ezek között az elv- társak között nem egye: találhatunk, akiknek nem .jutott,“ megfelelő feladat akikre nem figyeltek még fel. nem bízták meg őket erejük­höz, tehetségükhöz mérten fel­adatokkal. Pedig ezek az elv­társak de sok terhet át tudná­nak vállalni a túlterheltektől Helyes törekvés az, hogy a vezetőségekbe több új erő ke­rül, a vezetőségválasztások so­rán. Sokan kerülnek újonnan vezető posztra a fiatalabbak közül olyanok, akikről már az előbb is szóltunk. Nékik min­den bizonnyal minden támo­gatást meg is adnak majd a pártszervezetek és vezetőségek tapasztalt, régi tagjai ahhoz hogy jó vezetőkké váljanak. Ezek az új vezetőségi tagok már nagyban hozzájárulnak majd ahhoz, hogy jobb legyen a munka elosztása. Hiszen az ő vezetőségi tagságuk azt is jelenti, hogy az egyéb felelős megbízatást ellátó és túlterhel* elvtársikat nélkülözni tudnak az alapszervezeteik vezetősé­gei, — Ezt mutatja a példa­ként felhozott nagyüzemünk pártszervezetének példája is ahol a sok feladattal, pártbi­zottság! aktívasággal és egyéb­bel megbízott gazdasági vezető helyét egy fiatalabb elvtáns tölti be az új vezetőségiben. A feladatok elosztása De az alapszervezetek veze­tőségeibe újonnan beválasz­tott elvtársak száma nem nagy Ez nem is lehet másként, hi­szen nem őrségváltásról van szó a vezetőségválasztások so­rán, hanem arról, hogy a régi, jó műnkét végzett vezetősége­ket, ha szükséges új erőkkel frissítsük fel, erősítsük meg. Maradt tehát egy sor elvtárs, aki már megérett arra, hogy komöly feladatokat- oldjon meg. Vannak az alapszervezetek tagjai között többen úgyneve­zett „sokfunkciós“ elvtársak. Gyakori, hogy valaki pártcso­portvezető is, amellett szak- szervezeti bizalmi is, de lehe» hogy emellett vezeti valame­lyik oktatási forma szeminá­riumait és ha jó! dolgozik, ak­kor még lehet, hogy a KISZ- szervezet segítésével is meg­bízzák. Nagyjából hasonló ese­teket találhatunk falun is. Va­lahol megemlítették például hogy nagyszerű kommunista pedagógusuk van, jól dolgozik, több mint tíz funkciója van. Lehet, hogy ennek a tíz funk­cióval küszködő elvtársnak az esete csak egy szélsőséges példa de végeredményben arról van szó, hogy az ilyen szélsősége­ket szüntessük meg. Bizonyá­ra még szebb eredményeke» tudna felmutatni áz a falusi pedagógus a maga munkájá­ban, a tanításban, a nevelés­ben, ha mondjuk nyolc funk­ciót átvennének tőle azok, akiknek még nincsen megbí­zatásuk, vagy kevesebb meg­bízatásuk van mint neki. És bizonyára a társadalmi, a párt­feladatok megvalósítása is gör­dülékenyebben, menne, hä egy helyett több elvtám dolgozna a végrehajtásukon. A most folyó vezetőségvá­lasztó taggyűléséken a párt- szervezetek eddig végzett mun­kája igen sok oldalról kerül megvitatás alá. Bizonyára sok hasznos javaslat lát-nap­világot a pártmunka, a felada­tok helyes elosztásával kap­csolatban is.. Helyesen teszik az újonnan választott ve­zetőségek, ha felhasználják az elhangzó javaslatokat és a következő időszak munkájában nagy figyelmet fordítanak va­lamennyi kommunista mün- kábaállítására. .Ezzel egy sor feladat megoldásának kulcsát sikerül majd ezúttal kezükbe fogni, hiszen azt nem kell kü­lönösképpen -bizonyítani, hogy1 könnyebben, halad előre a munka, ha mindenki egyforma erővel. segíti az elórébbjutást. K, P, Tollseprü Mm - ja ­m , r f'y, \ if : - -Vf Iá ; / S/, "S' v mm I v' ''.......... á'ías*’' Pár szó az apróhirdetésekről Ha a napisajtó valamennyi cikkét nem is olvassuk el, az ’ apróhirdetések bennünket ér­deklő részét a legtöbbször megnézegetjük. Érdemes is. Sok mindenről tájékoztatnak. A lakás- és ingatlanrovat pél­dául elárulja, hogy beköltöz- hető családi ház kerttel és sző­lővel sürgősen eladó, vagy: azonnal beköltözhető összkom­fortos lakást keres - valaki speUzzal. Ilyen és ehhez hasonló apróhirdetések tömegét talál­hatjuk mindennap az újság­ban. . A vasárnapi Dunántúli Nap­ló apróhirdetéseit böngészve, örömmel állapítjuk meg, hogy a speizos lakás.mellett említik, az éléskamrái lakást is. Jó időbe kerül, amíg az összkontr fortos (teljes kényeimül, szute- rénos (mélyszíntű), garzonlakás (legénylakás) stb. magyar meg­felelőjét használjuk; De törjük egy kissé a fejün­ket azon is, helyes-e a beköl­tözhető ház,, lakás — szóhasz­nálat! Olyan lakásról, házról van itt szó, amelybe be lehet .költözni, nem pedig olyanról, amely beköltözik. A lakásba, a házba ugyanis be lehet köl­tözni, de a lakás maga nem költözik be. Ezért lenné helye­sebb a „rögtön elfoglalható la­kás" jelzős szerkezet haszná­lata. \ ■ A házassági rovatban hirde­tők csábító közlései (mint pl. „mások által csinosnak mon­dott“, „önhibáján kívül elvált“, stb.) mellett gyakran olvashat­juk a „jól szituált, közbecsüli, közkedvelt“ melléknévi Igene­ves szerkezeteket is. Az egyik vasárnapi „jól szituált’* férfi- hirdető azonban jómódú, tehe­tős is lehetett volna. ’ A’ közkedvelt, közismrt, köz­becsült szókat ma mär nem ^myélvünkből. ped 1 g. Jifilyte’ épül .ös$7etejt jnel, léknéyf igenévék’’. '. Nincsenek TiÖztíedvel, közbeesni, közii- mer-' Igéink. Helyettük helye­sen: általánosan kedvelt, tisz­téit, becsült írható. A köz szót1 azonban bátran használ­tra tjük összetett főnevek elő­tagjaként: köztisztelet, közbe- csülés, közteher, közérdek, stb. Az ezekből képzett mellékne­vek, mint pl. közkereseti, Mz- érdekű, központi, köztudomású, stb. nyugodtan használhatók. A vasárnapi szám Hol szóra­kozzunk? rovatában szó szerint a következőket olvastuk: „A Moziüzemi Vállalat értesíti a közönséget, hogy a Híradó Mo­zi 8-tól 12-ig technikai okok miatt nem a Kossuth filmszín­házban, hanem a Petőfi mozi­ban üzemel a szokásos feltéte­lek mellett.’* E közleményből a következőket tudtuk meg: 1. A Kossuth mozi nem mo­zi, hanem filmazínház. 2. A Petőfi mozi sem akár­milyen mozi, hanem olyan mo­zi, amelyben a „Híradó Mozi üzemel.11 Mozi a moziban! Bár erre volt már példa, mégis úgy véljük, hogy a műsor szót kár volt összecserélni a mozival* a működik igét pedig az „üze-< mel“-lel. 3. „A szokásos feltételek meU lett*’ szavak a „moziüzemelés re vonatkoznak, holott bizonyá­ra azt akarták kifejezni,^hogy a híradó műsor tekinthető meg a szokásos feltételekkel. Pár sorral lejjebb olvashat­juk, hogy a MÁV „vegyszeres gyomirtást végez“. Majd: „A vegyi gyomirtás végrehajtása után legalább egy hátig a vas-< útvonal mentén a tartózkodás tilos." Szegény végrehajtók! Irtó sok dolguk lehet, ha már a gyomirtást is végre kell hájta- niok! Dr. Tóth István 57 vagon kelkáposztát exportáltak Mohácsról A mohácsi föld­művesszövetkezet felvásárlási telepén mindig vannak em­berek: kocsik forog­nak az udvaron, árut raknak le. Ta­valy is sokan jártak ide, de mint a fel- vásárlási üzemág vezetője, Fischer László mondja, lé­nyegesen kevesebb árut hoztak mint az Idén. Fischer László rí t kán Jüt ki a határ­ba és mégis tudja: Mohácson és környé kén a tavalyihoz ké pest igencsak meg­nőtt a zöldségterme­lést -kedv. ‘ Ezt látja' a számokból, a beér kező áru mennyisé­géből. —* Idén például 125 vagon kelkáposz tát vásároltunk fel, a tavalyi negyven- nyolc vagonnal szemben. Ennek egy része kölföldre ment. Tavaly mind­össze 18 vagonnal exportáltunk, az idén már 57 vagon kelkáposztát küld­tünk külföldre. Persze nagy volt a kínálat másból is. Például vöröshagy­mából. A gazdák és a szövetkezet vörös­hagymáiból 40 má­zsára kötöttek szer­ződést és most egy kicsit bajban van­nak, mert lényege­sen nagyobb lett en­nél a 'holdanként! átlag: 80 mázsa vö­röshagyma '' termett egy-egy holdon. Itt is tárolóhely szűké­ben vannak, mint mindenütt, de azért igyekeznek segíteni magukon, no meg Pécsen is. Tartósító üzemükben eddig 150 mázsa paprikát tettek el télire, de méjg egy vagon pap­rikát tartósítanak ezen kívül. Két va­gon káposztát is savanyítanak majd, hégy télen ee hiá­nyozzék. — Hamarosan megkezdjük — mondja Fischer László — 10 vagon vöröshagyma télire való tárolását is. Emellett természe­tesen tárolunk még tíz vagon burgo­nyát, fél vagon fok­hagymát, fél vagon sárgarépát és zöld­séget és mást, termé szetesen ezeket már kisebb tételben. Hajón, tevén, repülőn A Korinthosl csatorna nr. Reggel mint régi ismerőst üdvözöltem az Akropolist, amint autóbuszunkból; kiszáll­tunk. Most szabad az út és a Propylaiak lépcsőjén izgatot­tan ugrándozunk felfelé. Az­tán elibénk tárul a hatalmas márványtömbökkeí teleszórt várfennsík, bal oldalán a Par- thenoaaal, jobb oldalán az Erechteionnal. Még romjai­ban is lenyűgöző látvány a hatalmas márványoszlop sor. Kétezerötszáz éves ez az új Akropolis, amit a perzsák ál­tal lerombolt régi helyére épí­tettek. Elgondőlkoztató, hogy ezek az „új” oszlopok Attila idejében ezer év körüliek vol­tak. ........... Le tekintve a Parthenon ol­dalán, meglátjuk a tizenhat- ezer iát befogadó Dyanisosi színházat. Az Erechteion ol­dalánál pedig a belváros pa­norámája tárul elénk. Ilyen témabőségre.- nőm számítot­tunk, mindenki lázasan fény­képez, filmet cserél, de van olyan, aki már kölcsön is kér, mert az övé elfogyott. (Nem kap:) Évike, az IBUSZ vezetője, alig tűd összegyűjteni bennün­ket, pedig sietnünk kell, mert lekössük a királyi testőrsóg őrségváltását. Időjében érke­zünk. Magas bajszos legények görög népviseletbe öltözve ép­pen váltják egymást. Nagyon megszokhatták már a , csődü­letet, mert akárhogy is körül- ugráljük őket, az arc izmuk sem rándul meg. Ezután a régészeti múzeum következett, hol művészettör­téneti könyvekből jólismert szobrokkal, .vázákkal találjuk szembe magunkat. Mély be­nyomást tett* ránk Púseldorf- nak, a tenger istenének szobra. Az. emeleten ezer és ezer, szebbnél szebb antik váza so­rakozott, a tízCentiméteres nagyságútól az egyméteresig. Díszítésük kezdetben geomet­riai formák ráfestéséből állt, később már alakokat, sőt egész jelenetsorozatokat talá­lunk egy-egy vázán. Egy óra ebédszünet követ­kezik, melyet az útícsomag- ből fogyasztunk el a hatal­mas- Syntagma téren. A tér nagy részén nádszékek és asz­talok vannak, hol frissítőket szolgálnak fel. A teret övező ' tízemeletes házak mindegyiké­ben- egy-egy nagyobb repülő­géptársaság utazási irodái vannak. Ugylátszik, nagyon előkelő helyen telepedhettünk le, mert hat feketéért és két Coca-Coláért kb. 80 forintnyi összeget kellett fiziteni. Ezt egyébként Jóska és Viktor fizették, mivet én már elő­zőleg egy pohár szódáért három drachmát adtam, nagyon óvatosan elhárítottam magamtól'a teketézés gyönyö­rét, Lehet, . hogy- zenedíjnak belesíámították. a katonai őr­ségváltás' idáig hallatszó mu­zsikáját. Vége az ebédszünetnek, Ko­rinthosz felé haladunk. Athén külvárosában járunk és a csi­nos kis villák elárulják, hogy a görögök nemcsak régen vol­tak az építkezés művészei, ha­nem ma is azok. Kikanyaro­dunk a tengerpartra, mert a tnűút itt folytatódik tovább. Szemben velünk Sálamis szi­gete. . A tengerparton Balaton partjához hasonlóan egész a víz szélére épültek a csinos villák. Az egyik villa erkélye annyira kinyúlik a tenger fö­lé, hogy lakói fejeseket ugrál­nak róla. Irigykedve nézzük őket. de vágyunk hamar tel­jesül, .mert a félúton egy ven­déglő .mellett megállunk és másfél órág lubickolás követ­kezik., ................ Itt volt a legsósabb a ten­ger. Marta a szemünket, ha­junk összeragadt, s ha kijöt­tünk, megszáradt testünkről úgy kellett a sót lesöpörni.. Víz alatt alig lehetett úszni,' mert. minduntalan a felszínre hozott a sós víz. Korinthosba menet még egy • helyen meg­álltunk, a Korinthosl csator­nánál. Magyar szakemberek tervezték és az ő irányításuk mellett készült el ez a hat és fél kilométer hosszú, huszon­öt méter szélei csatorna, mely a Peloponesos félsziget legkes­kenyebb szakaszát vágja át, összekötvén a Egei tengert a Jóni tengerrel a Korinthosl öblön keresztül. Vize nyolc méter mély, p hídja, melyről letekintettünk, nyolcvan mé­ter magas. A vidék roppant kopár, sziklás hegyek, köves síkságok váltakoznak, melyen még a fű is alig terem. A falvak kicsik, apró, kún- cserénpel fedett házaik szeré­nyen húzódnak meg az út ol­dalán. Közlekedési eszköz a kétkerekű kordé, mit öszvér vagy szamár húz. Uj-Korinthosba érkezünk, majd pár kilométer után fel­tűnnek Athén testvérvárosá­nak, az ókorban élénk Keres­kedelmi életet folytató Ko- rinthos romjai. Kevésbé ma­radtak épségben, mint az Ak­ropolis, de kiterjedése és né­hány hatalmas épen maradt oszlopa sejtetni engedi a dicső múltat. A romok mögött ma­gas, sziklás hegyen régi erő­dítmény nyoma, mely hajda­nában a Konnthosi öböl felett Sködött. A romok környékén igen sok a nálunk is ismert agave, csakhogy itt oly ma­gas szárba szökken, mint egy vilianypózna, tárcsaszerű vi­rágjaival két oldalán. A műút mellett húzódó vasúti sín ol­dalán is agave virágok voltak, csak eleinte azt hittük, hogy villanypóznák, mert messziről teljesen úgy nézett ki. Itt is megnéztük a múzeu­mot, de agyunk már nem tud­ja feldolgozni a sok látottat. Túl sok élményben volt ré­szünk ezen a napon. Az autó­busz száz-százhúsz kilométeres sebességgel száguld visszafelé. Este koktélparti a hajón. Meg­jelennek a velünk utazó kü­lönböző nemzetek követségei­nek képviselői is. Nagy evés- ivás, jó hangulat, zeneszóval hagyjuk el Pireust. Hajónk úgy farai kifelé, közbe majd­nem elütöttünk egy csónakos horgászt. Szerencsére még ide­iében észrevette hajónkat és minden erejét megfeszítve si­került eleveznie a propeller által kavart óriási örvény kö­zeléből.. Bizony, egy százhar­minc méter hosszú hajót nem lehet olyan egyszerűen lefé­kezni, mint egy kerékpárt. Az- *án megfordulunk és hajónk “ V” Afrika felé mutat, (Folytatjuk.) Dr. Szálai István

Next

/
Oldalképek
Tartalom