Dunántúli Napló, 1959. szeptember (16. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-09 / 211. szám

1959. SZEPTEMBER 9. NAPLÓ 3 Apró Antal elvtárs látoga tása a mezőgazdasági kiállításon Apró Antal, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese, meglátogatta a 63. Országos Mezőgazdasági Vá­sárt. Apró Antal főleg az új me­zőgazdasági gépeket tanulmá­nyozta. Apró Antal a kiállí­tásról a következőket mon­dotta az MTI munkatársá­nak: — Ezen a kiállításon az előző évekhez viszonyítva is nagy fejlődés mutatkozik, jól tükröződnek a mezőgazdaság­ban elért jelentős sikerek. A gyors ütemben növekvő és erősödő szocialista szektor­ban a belterjesebb gazdál­kodás eredményeként a nö­vénytermesztés és az állatte­nyésztés egyaránt jelentős mértékű előrehaladást mutat. A külföldi vendégjárás egyébként tovább fokozódik. Csupán a Terimpex külkeres­kedelmi vállalat ügyfelei kö­zül százan kértek és kaptak eddig vízumot, hogyi a kiállí- tást megtekintsék. A kiállítás-városnak ked­den ismét több tízezer látoga­tói a volt Ülés! tartott Hétfőn délelőtt a városi ta­nács tanácstermében a városi NEB, a járási népi ellenőrző bizottságok vezetői havi érte­kezletre gyűltek össze ame­lyen dr. Lévai Tibor, megyei főügyész is megjelent. A Népi Ellenőrző Bizottság elnöke és elnökhelyettese La­katos József és Toller László elvtársak számoltak be az el­múlt hónapban végzett ellen­őrző munkáról. — Célul tűztük ki — mon­dotta Lakatos elvtárs —, hogy megerősítjük a NEB kapcsola­tát más szervekkel. A pécsi és pccsváradi járásban már tar­tottak is ilyen tervezett aktíva értekezletet. Az értekezleteken ahol tsz-elnökök, ügyészek is Érdekes és hasznos volt a pécsi bányász­újítok kiállítása mecsere alakult ki. A pécsbá­A kilencedik bányásznapi ünnepségek keretében az idén is megrendezték a Pécsi Szén­bányászati Tröszt hagyomá­nyos újító kiállítását. A sza­bolcsi Puskin kúltúrotthon- ban rendezett újító kiállítás célja nem az újítások nagy tömegű kiállítása, hanem in­kább a pécsi bányászújítók egy éves munkájának, ered­ményeinek, az újító mozgalom fejlődésének bemutatása Volt. A Pécsi Szénbányászati Tröszt újító mozgalma az el­múlt egy esztendő alatt két­ségtelenül igen sokat fejlődött. A pécsi bányaüzemek dolgo­zói közül egyre többen érdek­lődnek a technika fejlesztésé­nek kérdésed iránt s. nemcsak élvezői, hanem tevékeny ré­szesei is akarnak lenni a mű­szaki fejlesztésnek. S hogy a műszaki fejlesztés terén még milyen sóikat lehet: tenni sa­ját erőből is, nagyobb \ beru­házás nélkül is, ■ hogy“ ás, ész­szerűsí tésre, újításra, mennyi­mennyi lehetőség kínálkozik, azt igen jól érzékeltette ez a kiállítás is. A kiállítást megtekintő bá­nyászok, műszaki vezetők egy egy újítás előtt gyakran ■ hosz- szasan elidőztek s ilyenkor percek alatt élénk vita, esz­részt vettek tisztázták, hogy a NEB-nek milyen kapcsolatot kell fenntartani a rendőrség­gel, bírósággal, ügyészséggel és tanácsi szervekkel, Azt is megtárgyalták, hogy a szakbi­zottságok mellé,, ellenőrzések során, politikailag képzett elv- társokat kell állítani,. hogy a személyeskedés, személyi bősz- szú, leghalványabb gyanúja se merülhessen fel. Toller elvtárs ezután ismer­tette, az elmúlt hónapban ■ ki­vizsgált ügyeket, majd. beszélt az elkövetkező feladatokról is. A Népi Ellenőrző Bizottság a megyei tanács mezőgazdá­sági osztályának értékelése alapján a közeljövőben vizs­gálja meg a mezőgazdaság je­nyai bányászok például egy igen egyszerű s másutt már régóta használatos szerszám az_ ún. „racsnds“ csavatikulcs előtt beszélgettek sokáig. Egy ügyes újító ugyanis ezt a szer­számot a TH gyűrűk szerelé­sénél használta fel komoly si­kerrel és .ezt a csávánkul csőt Vasason, Szabolcson igen rö­vid idő alatt megszerették a bányászok. — Hogyan lehet, hogy ná­lunk egy sincs ebből a csavar­kulcsból? — kérdezte az egyik pécsbányai bányász a másiktól Az vállát rándította, válaszolni nem tudott, Nem tudta, hogy amikor az újító javaslata Pécs- bányára került, ott az általa javasolt csavarkjulcs alkalma­zását néni tartották szüksé­gesnek. De űgylátszik az újí­tó kiállításán látottakat a pécs- báuyad. bányászok nem tartot­ták magukban, mert az újító kiállítás , megnyitását követő napon már az a hír érkezett Pécsbányáról, hogy ők is al­kalmazzák a TH csavarkul­csot és hamarosan többet is gyártanak belőle. Nagy érdeklődést keltett Hoffmann Tibor Békenaknai dolgozó újítása is, a kondenz- vtzlecsapoló-berendezés. Az újító egy igen egyszerű esz­lenlégi helyzetét megyénkben. Természetesen azt is megné­zik majd, hogy á tanácsok se­gítettek-e a fiatal tsz-eknek, hogyan használják fel a köz­ségfejlesztési alapot. Megvizs­gálják, hogy a' termelőszövet­kezetek hogyan és mire hasz­nálják fél 'a kölcsönöket és hogy komoly alapokon nyug­szik-e az év végi zárszámadás sikere. Rövidesén sor kerül az állami vállalatok, teher- és személygépkocsi, valamint egyéb jármüvek használatá­nak ellenőrzésére és folyama­tosan vizsgálják majd az üze­mekben, a társadalmi tulajdon védelmének helyzetét t*.. közzel egy ún. kígyócsővel ol­dotta meg a gőzfűtés során i radiátorokban összegyülemlő melegvíz lecsapolását. A kiál­lítás látogatóinak egy csoport­jában Hoffmann Tibor újítá­sa láttán egy új gondolat me­rült fel. Éspedig: nem lehet­ne-e ezt a berendezést a sűrí­tett levegő csőhálózatában összegyülemlő -víz lecsapólósá­ra is felhasználni. A jelenlegi — a súrítettlevegő-hálózat víztelenítésére szolgáló — be­rendezések ugyanis igen na­hagyok és jó szolgálatot tenne egy ilyen kisebb, könnyen szál­lítható berendezés. Kár, hogy az újító ennél az eszmecseré­nél nem volt jelen, de a tröszt újítási főelőadója megígérte, közli a javaslatot az újítóval A sok ötletes újítás közül is kitűnt a két Lakatos testvér, Lakatos István és Lakatos Já­nos vájárok újítása a TH gyű­rűkből készített elágazás. Mind két vájár a Béke-aknán dol­gozik ég nagyon érdeklődnek a különböző bányászati prob­lémák ■ iránt. Hozzájuk hason­ló lelkes újító több is van Bé­ke-aknán. Ez megállapítható volt abból is, hogy a legszebb és legjobban kidolgozott mo­delleket ugyancsak Béke-aknán készítették. Ezért Nagy László művezetőnek, Vakó János la­katosnak és munkatársainak külön elismerés is jár, A kiállított újítások között látható volt Iváncsics József pécsibányai újító cementáló be­rendezésének modellje is. A modellt az újító sajátkezüleg készítette. A látogatók elisme­réssel adóztak Benczeg Ferenc pécsbányai vájárnak is, aki a legcsa tornában történő fabe­adást javasolta és ezzel lénye­gesen megkönnyítette, meg­gyorsította, biztonságosabbá tette a fabeadást Béke-aknán. Az újító kiállítás rendezői több nagy jelentőségű újítást, találmányt a korlátozott lehe­tőségek miatt csak képekben, rajzokban tudtak bemutatni. A kiállítás, mindenesetre így is meggyőzően bizonyította, hogy a'pécsi bányák újító moz­galma az elmúlt egy év alatt igen sokát fejlődött, eredmé­nyesen járult hozzá a pécsi bányák műszaki színvonalá­nak növeléséhez. a népi ellenőrző bizottság itkok bontogatója Nagy Ferenc kisharsányi tsz- ipök keze az éjjeliszekrényen natat és meggyújtja a kislám- át. Hunyorogva pislog a hal­ién ketyegő órára, még fél­lomban hallgatja a legkoráb­bit-kelő kakas kukorékolását, tidövzsöli az álmot a szemé­től és sóhajtva nyúl a növény- an-könyv után. Már nem zúg feje. Agya kitisztult, s mohón ogadja be az új gondolatokat. ’a1 ja a betűket, észre sem ve- ,zi az idő múlását. A napkelte már a falu poros líráin éri. Frissen lépked, az •mberek nem is gondolják, iogy éiszakázott. így megy ez minden hajnal­ién mert a szentlőrinci mező- gazdasági technikum levelező •szózatára jár. 1 Most itt ülök vele szemben, fűszeres arosnájú, zöldessárga színű oot csmog a pohárban. Alattunk a pince dohosszagú mélye, idefönn pedig költői egyszerűség. Durva pokrócú vaságy, testetlen asztal és ré­gies pad alkotja a bútorzatot. A Rákóczi Tsz tavasszal ala­kult, akkor lett az elnöke is, a technikumba pedig már más­fél éve beiratkozott. Decem­berben vizsgázik a második félév anyagából. E szerint még egyéni gazda korában kezdett a tanuláshoz. őszintén megmondja, hogy akkor még csak a túdáséhség ösztökélte. Az apja természetét örökölte, akiről nagy szeretet­tel beszél: — Nagyon jó feje volt. Em­lékszem, a hosszú téli estéken maga mellé ültetett és. a szá­mokkal szórakoztatott bennün­ket, Fejben számjegyeket. Hiába száguldozott a ceruzánk a papíron, nem bírtuk-utólémi. Sokát megcsodálták & mon­dogatták, hógy nem egyszerű parasztnak, háhem tanárnak kellene' lennie: Akkor tájban sok falusi házz­nak a kalendárium. volt az egyetlen Olvasmánya. Annak sarkát nyálazták és lapozgat­ták rojtosra. Az 6 apja szak­lapokat és ismeretterjesztő fo­lyóiratokat járatott — náluk mindig sok volt a könyv. Ilyen légkörben nőtt fel. Csa­ládi hagyománnyá vált náluk a betű szeretete. Ha egyszerű .öltözékére, napszítta kalapjára nézek, úgy érzem, épp oTyan parasztember, mint bárki más. Ha a beszédét hallgatom és.behúnyom a sze­mem, választékos kifejezésű, városi embert látok magam előtt, aki. könnyed . társalgási stílusban tud csevegni Zrínyi­ről, Upton Sinclalr-ről és az atomok'világáról. A jövő tsz-parasztja. Olyan, aki nem éri be annyival, hogy a lucerna, vagy más pillangós­virágú növény után jól’fizet a búza . és kukorica. Arra is -kí­váncsi. hogy miért van így, s nem. hőköl vissza, ha az idege- nes hangzású nitrifikáló bak­tériumok nevét hallja, s ha a titok kibogozásáért az , el­vontalak tfinő kérriial képletek világába kell behatolnia. ^ Ez a legkedveltebb tantár­gya. Noha a matematikát, fizi­kát is szereti .(«zfnötösre vizs­gázott ?z első félévben!!, wjv érzi, á kémia az alapja m!n- dennek, ha ezt tudja, rdr^-'n* megért a gyakorlati éle‘b >\ Szeret álmodozni, filozófáln5 az emberi lelkekben búvárkod­ni, mert «ötoldalú azért nem jár a fellegeklben. Megmarad a Rákóczi nyolc­száz (holdján, örökké kutatja, hogyan tudna hasznára lenni a közösségnek, mit lehetne abból kamatoztatni, amit az iskolá­ban ' tanul. A ’ múltkor pétisót szőratott tárcsázás előtt a tsz tarlójára. \ Bár az egész falu tiszteli a tudásáért, ez az eset mégis fel-1 tűnést keltett az emberek kö­zött. Tarlóra pétisót? Ki hallott ilyet? Voltak, akik azt gondol­ták magukban, hogy az elnök­nek az agyára ment a sok ta­nulás. Derűsen mondja ezt. Biztos abban, nem ment pocsékba a több mint kétszáz mázsa péti­só, Meggyorsítja a magas tarló korhadását, a jövő évben meg­fizet érte. Különben is, az ál­lami gazdaságok régóta így csinálják. Újabban gépet akarnak vasa rolni. Első hallásra semmi kü­lönös sincs ebben, hiszen más termelőszövetkezetek is vesz­nek gépeket. Mondjuk egy Zetort. ök azonban — már az egész vezetőséget meggyőzte — e?y Szuper Zetort, egy für­ge Zetort, plusz egy DT lánc­talpast. akarnak szerezni. Há­rom erőgépét, köztük a hatal­mas DT lánctalpast, abban a terme'őszövetkezetben, amely alig féléve alakult! Ugye merész terv? És nem fél a költségektől, mert kiszá­mította, hogy busásan megté­rül a traktorok ára. Azt mond­ja: ha adnák, azonnal elfogad­nák. és earantóHa: bárom év "lőtt óz uto’só fillérig kifize­tik a kölcsönt. Szerinte három fév.’o-.van a nagyüzemi gaz­dálkodásnak: a gép, gép és a gép. László Legyetek éberek! Szerettelek benneteket, emberek! Legyetek eberek! — ^ Ezekkel a szavakkal fejezte be börtönnaplóiát a ha­lálba induló legendás cseh újságíró, Julius Fucsik. Utolsó üzenete mint a szabadság örökké lobogó fáklyája él a ha­zájukat, szabadságukat szerető emberek szívében. Az éle' tavaszának fékezhetetlen és mindig megújuló ereje rejlik e szavakban, egy legyőzhetetlen eszme, egy áldozatos hősi élet ércnél maradandóbb emlékeként. Julius Fucsik munkásszülők gyermekeként kora ifjú­ságától kezdve harcos tagja volt a munkásmozgalomnak. . Már tizennyolc éves korában a Csehszlovák Kommunista Párt megalakulásakor belépett a pártba és annak mártír­haláláig hű tagja maradt. Egyetemi évei alatt Gottwald elvtárs egyik közvetlen munkatársaként sokoldalú párt­munkát végzett, meggyőző erejű cikkekben, mozgósító röp­lapok, brosúrák útján, élőszóval hirdette a marxizmus— leninizmus eszméjét, harcolt a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeiért a gyászos emlékű csehszlovák burzsoá köz­társaság hazaáruló politikája ellen. A harmincas évek végén — amikor a hitleri fasizmus vészfelhői már homályba borították Csehszlovákia egét is — Fucsik elvtársat nyílt és merészhangú cikkeiért bör­tönbe vetették. Kiszabadulás után ott folytatta, ahol az erőszak abbahagyatta vele. 1938 májusában a szégyenteljes müncheni árulás évé­ben meggyőző éleslátással figyelmeztette honfitársait az igazi veszélyre: „Nem félünk Berlintől, de félünk Prágá­tól. Félnünk kell a burzsoá reakció árulásától. Velünk a Szovjetunió, de meg kell kötni az árulók kezét!” A drámai hangú figyelmeztetés — sajnos — elkésett. A csehszlovák burzsoázia inkább a fasiszta elnyomást, az árulást választotta, mint a felajánlott szovjet segítséget. Csehszlovákiát elözönlötték a német fasisza megszállók és akárcsak hazánkban — kezdetét vette az ország történel­mének legdicstelenebb, legnagyobb szenvedéseket hozó korszaka. A föld alá Tcényszerített Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának ekkor már Julius Fucsik elvtárs is tagja volt. Az illegális Rudé Pravó egyik szerkesztője­ként szüntelenül harcolt a náci megszállók ellen. Lelep­lező cikkeiben, röplapjaiban ellenállásra mozgósított, lan­kadatlanul terjesztette a Szovjetunióval való szövetség gondolatát. A nép véleményének adott kifejezést, amikor a szovjet hadsereghez írt cikkében így írt: — „A veletek való életre-halálra szóló szövetségben, határozott harcban Hitler ellen győzünk.” Ezt a sziklaszilárd meggyőződését akkor sem adta fel, amikor a Gestapo elfogta és leírhatatlan kínzások köze­pette árulásra, elvei megtagadására akarta rávenni. — A játszmát eljátszottad, legalább a magad bőrét mentsd! — biztatták kínzói. — Ha tudtok mindent, minek beszéljek. Nem éltem hiába. A befejezést nem rontom eL — Miért nem akarod megérteni: vége van minden­nek. Vedd tudomásul végre, hogy vesztettetek. — Csak én vesztettem. Mint ércből a szikra olyan élesen és határozottan pat­togtak a megkínzott ember szavai és amikor megkérdez­ték, hogy hisz-e a kommunisták, a Szovjetunió győzelmé­ben, fenntartás nélkül vágta kínzói szemébe: " — Minden bizonnyal, nem lehet más vége. A győzelembe vetett szilárd hite és meggyőződése adott ** erőt szenvedései elviselése mellett ahhoz is, hogy a börtönben szervezze az ellenállást, biztassa a csüggedöket, vigaszt nyújtson a gyengéknek. *— Nincs olyan hely — írta börtönnaplójában —, ahol a kommunista ölbe tehetné kezét és beszüntethetné mű­ködését Amikor Berlinben a hitleri vészbíróság elé idézték és számonkérték tőle, hogy munkásságával a Szovjetuniót, a kommunista mozgalmat erősítette, habozás nélkül vála­szolta: — igen, segítettem a Szovjetuniót, a vöröshadsereget. Es ez a legszebb, amit életemben, negyven éven keresztül tettem. A bíró többször is bele akarta fojtani a szót, de a vádlottból vádlóvá előlépő Julius Fucsik szenvedélyes han­gon folytatta: — A csehszlovák köztársaságban azért voltam kom­munista, mert nem tudtam és nem akartam megbékülni a kapitalista renddel. Meg vagyok győződve, hogy a há­ború után új korszak kezdődik. — önök most felolvassák az ítéletet. Tudom, így hangzik: Halál az embernek... Az én ítéletem Önök fö­lött már rég elhangzott. Ebben a világ minden becsületes népének vérével ez van írva: Halál a fasizmusra, halál a kapitalista rabszolgaságra. Eletet az embernek, Jövőt a Kommunizmusnak.” Es Julius Fucsik, mint egész addigi életében, most sem tévedett. A náci vérbíróság valóban halálra ítélte. Az ítéletet 1943 szeptember 8-án végre is hajtották. De azok a sza­vai is beteljesedtek, amelyekben a nácizmus biztos pusz-' tulását, a szocialista világrend eljövetelét jósolta. Ezekben a napokban az egész világon ráemlékeznek és honfitársaihoz hasonló szeretettel és kegyelettel ejtik ki nevét. Emlékére, immár második alkalommal rendezik meg a haladó újságírók nemzetközi szolidaritásának napját. Azok, akik Július Fucsik elvtárs életét kioltották, napjainkban újra a háború kirobbantásán, más népek le­igázásán fáradoznak. Az algériai, görög, dél-koreai, tajvani, vietnami, amerikai börtönökben ma is számos haladó új­ságíró senyved, nem egy közülük közvetlen életveszélyben van. Egyes embereket börtönbe zárhatnák, azonban az eszmét, amelyet ezek a haladó újságírók képviselnek, nem lehet rácsok közé szorítani. Tizenhat évvel ezelőtt, amikor a nácik Julius Fucsikot elpusztították, a nemzet­közi helyzet egészen más volt, mint napjainkban. A hala­dás harcosaira ma már nemcsak az egyedüli Szovjetunió vigyáz, hanem az egész szocialista tábor és mind sikere­sebben akadályozza meg az imperialisták gyilkos terveit. Legutóbb például Manolisz Glezosz elvtárs életét men­tette meg a nemzetközi tiltakozó mozgalom ereje. G zárbaszökkent tehát, erőtől duzzadó terebélyes fává erősödött az a mag, amelyet Julius Fucsik elvtárs és sok ezernyi mártírtársa elvetett: Az élet szépségéért, az emberi boldogságért életét áldozó Julius Fucsik utolsó üze­netéhez hűen. éberen őrködünk a sok vérrel és áldozattal kivívott szabadságunk felett, hogy a háború erői visszaszo­ruljanak és az egész vilánra a béke, szabadság és az em­beri boldogság napja süssön. VASVARI FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom