Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

2 NAPLÓ 1959. JÚLIUS 10. VIT-küldött Sápi Mihály Orosházán nőtt fel. Sok eső eshetett arrafelé — szép szál fiatalember. Komoly ábrázattal nézett a fényképezőgép lencséjébe. A valóságban vidámabb, a szeme is nevetősebbj Csak huszonhárom éves, de már négyéves fia van. Tizen­nyolcéves korában nősült; A komlói Kossuth-bánya feltáró körletének vájárja és KISZ-titkárjaj Márciusban hallotta meg a nagy újságot a megyei KlSZ-bdzottságom — Akarsz-e külföldre men­ni? — kérdezték tőle* — Aka-rofc hát — csillant fel a szeme, aztán elborult tekin­tettel folytatta^ — De az idén még nem lehet; Bútort kell vennünk: — Bútort? Elhal aszthatod 1... — Nem lehet — csóválta a fejét; — Uj lakást kaptunk, valamit a másik szobába is tennünk kell; Nem maradhat kopáram — És ha a VTF-s*fll van szó? _ kérdezték tőle huncut mo­sollyal: — A vrr-cőt? Akkor m Kilenc éve vesz részt az if­júsági mozgalomban. 1950 óta négy VIT-et ért meg. Mi ta­gadás, mindig belesajgott egy kis irigység, amikor a VIT- küldöttek örömtől sugárzó ar­cát meglátta: Szeretett volna a bőrükben lenni és átélni azt a sok szépet és jót, amit azok átéltek: A hirtelen örömhír részegí­tő. Az első pillanatokban el sem akarja hinni az ember. Aztán - türelmetlenné válik, mint ő is. Mert olyan távolfi­..... na k tetszett márciusban Július 26-a, a VIT megnyitásának napja! Minden múló hónap köze­lebb hozta a bizonyossághoz. Most reá néztek úgy az ifik, mint ahogy ő valamikor a VIT-küldöttekre tekintett. Vá gyakozó gondolatokkal és persze büszkén is. Mert még­sem mindennapos dolog az, hogy a feltárósok egyik vájár­ja is ott lesz Bécsiben! Behívták Pécsre. A buda­pesti szabó megmérte a mell­bőségét, derekának kerületét, lábhosszát, hogy a VIT-ruha úgy álljon rajta, mintha rá&n- tötték volna. Az Uj Komló fényképes cikket írt róla az újságban. Az egész város meg tudta az örömét. A szomszédos iskola gyermekei (a kender­földi iskola mellett lakik) ösz- szesúgtak a háta mögött: — Látod! Ez a bácsi megy a VIT-re! Elhalmozták kívánságokkal. A Kossuth-bányai ifik dohány zókészletnek használható kis- népest készítettek. Óhajuk: a I sztálingrádi ifiknek adja át. Tavaly ugyanis sztálingrádiak jártak a városban, nagyon összebarátkoztak a szovjet komszomolistákkal. Felesége valami szép aján­dékot vár tőle, Lacika fia kis- vomatot. Fogtechnikus sógora horgászzsinórt, unokahuga pa­pírszalvétát és szinte minden közelebbi ismerőse képeslapot. De annyit ám, hogy ha min­denkinek küldene, elmenne rá a zsebpénze. KISZ-szervezete, felesége, barátai, szomszédai, ismerősei, már hónapokkal ezelőtt a lel­kére kötötték, hogy jól kinyis­sa a szemét, mert mindent tudni akarnak a Világifjúsági Találkozóról. A legapróbb rész letekig. Azt mondja, a kisnépes át­adását és ezt a kívánságot tel­jesíti a legszívesebben. Mert nincs az az ajándék, ami ver­senyre kelhetne a fesztivál forró és élménydús tíz napjá­nak soha el nem halványuló emlékével. Magyar László llj. koteMOtikcL Az üzlethálózat bővítését tér vezik a Pécsi Fodrászipari Vál lalatnál. Távoli terv — de le­het, hogy rövidesen megvaló­sul — az 1. számú üzlet bőví­tése a Kossuth Lajos utcában. Amennyiben a jelenlegi aján­dékboltnak sikerülne másutt megfelelő helyet biztosítani, a bolt helyére betelepítenék a jelenlegi férfirészleget. Ezzel lényegesen bővülne a régi he­lyiség és megoldódnának a bolt szárítási problémái, is. A másik dédelgetett terv már a megvalósulás útján van: a Kórház téren — pon­tosabban a Sallai utcában lé­vő fodrászüzlet mellé egy koz-, metikai szalon létesítése. A kozmetikát a jelenlegi papír­bolt helyén rendezik be, még­pedig rövidesen, az iskolai szünet idején. Az új szalon­ban régi szakemberek mellett, most végzett, jól képzett fia­tal segédeket állítanak mun­kába; ÍIMFK Megnyílt az újjáalakított cipőszalon Ismét * megnyílt a Kossuth Lajos utcában a Pécsi Ruhá­zati Bolt cipőszalonja, melyet most újrafestve, ragyogó tisz­tán és korszerűsített világítás­sal adtak át a közönségnek. A világítás korszerűsítése — most fénycsövek ontanak nap­pali fényt a boltban — 28 ezer forintba került. Ez a lát­szólag nagy befektetés rövi­desen megtérül — mint Blum János boltvezető mondotta — mert az eddigi 1200 forintos villanyszámlák helyett 5—600 forintot kell majd csak fizet­niük a fény cső világ [tás gazda­ságosabb volta miatt. Az üzletnyitás utáni két órá­ban több százan megfordultak a boltban. Kilenctől tizenegy óráig már hatvan párat el­adtak azokból a fehér és krém 6zínű importcipőkből, amelye­ket a kirakatba is kiállítot­tak. — Reméljük —- mondotta Blum János — hogy az újjá­alakított bolt — a gyárak se­gítségével — az eddiginél is bőségesebb választékkal áll­hat majd a vásárlók rendelke­zésére: Óvatosabban közlekediiink! 13 baleset történt csütörtöktől vasárnapig Képünkön: Bognár Ibolya eladó szandált próbál egy kis­fiúnak „Dunántúl szigethegység“ címmel filmet forgatnak a Műve­lődésügyi Minisztérium filmesei. Pécs nevezetesebb műem­lékei, a Mecsek ismert tájai, a. Tubes, a Zengő stb. után be­járják a megye történelmi nevezetességű műemlékeit, töb­bek között a szigetvári és a siklósi várakat, de ellátogatnak Harkány fürdőre, Nagy harsányba is, hogy a 25—30 perces színes tájfilm kincses Baranyáról is hírt adjon az érdeklő­dőknek. Képünkön a siklósi vár egyik részletét és a várba igyekvő turista csoportot filmezik — A MUNKÁSOSZTÁLY helyzetéről szóló párthatározat ból eredő tanácsi feladatok­ról tárgyalt legutóbbi ülésen a mohácsi városi tanács vég­rehajtó bizottsága. Az ülésen megállapították, hogy bár az elmúlt két esztendőben lénye­ges előrehaladás történt a munkásosztály helyzetének javításában — szükséges egy albizottság létrehozása, mely konkrét formában kidolgozza a teendőket, — TOVÁBBFEJLESZTIK és bővítik a turbóiéi szociális otthont. A szigetvári járási ta rács kérelemmel fordult a me gyei tanács végrehajtó bizott­ságához, hogy a volt mozsgái mezőgazdasági iskola épületét adják át a járási tanács vb. részére, ahol majd szociális otthont létesítenek. □ MEGBÜNTETIK a burgo nyabogár irtást elhanyagoló gazdákat. A sásdi járásban tizenkét esetben jártaik el az elmúlt hét folyamán a tanács által elrendelt burgonyabogár irtás elmulasztói ellen. A szabálysértőiket 100—250 fo­rintig terjedő pénzbírság meg­fizetésére kötelezték. — MINDEN évben egyszer napirendre tűzik a sellyei já­rásban a községi tanácsok vég rehajtó bizottságai a gyermek- és ifjúságvédelmi bizottságok munkáját, illetve beszámoltat­ják a bizottságokat végzett munkájukról. □ HATVANHAT lakhatási engedélyt adtak ki az elmúlt héten Szászváron, az új lakó­telepen. □ A II. NEGYEDÉVI sta­tisztikai adatfelvételekről ok­tatták ki legutóbb a pécsi já­rás tsz-könyvelólt, (továbbá megtárgyalták velük a terme­lőszövetkezeti hitelügyekkel kapcsolatos problémákat. — ISMERETLEN motoros elütötte csütörtökön a déli órákban Kovács Attila Pécsett nyaralj, .sztálinyórosl .kisfiút a Megyeri úton. Kovács. Atti­la fejével a járdaszegélynek ütődött és koponyazúzód ást szenvedett. A mentők a gyer­mekklinikára szállították, ál­lapota súlyos. □ MŰANYAG virágcserép- tartót hoztak forgalomba a pécsi boltikban. — AUT0TURÄT rendez az IBUSZ július 18-án a Ba- koriyba. A kétnapos út, veszp­rémi szállodai elhelyezéssel Az utóbbi időben igen el­szaporodtak a közúti balese­tek. A közlekedési rendőrség megnövelte a közúti ellenőr­zések számát, melynek ered­ményeként az ittas vezetés csökkent, de a gyorshajtás, szabálytalan előzés, reflekto­rozás és nem egy esetben a járókelők gondatlansága egyre súlyosabb áldozatokat követeL Csütörtöktől vasárnapig 13 balest történt ebben a hónap­ban. Szerdán éjszaka a Sör­ipari Szállítási Vállalat és a Székesfehérvári 63-as AKÖV tehergépkocsija futott össze Szentlőrinc irányában, az or­szágúton. Mindkét vezető erő­sen reflektorozott, tehát a ren­delkezésre álló adatok sze­rint a balesetért mindketten felelősek. Csütörtökön reggel az Országos Takarékpénztár gépkocsija a megengedettnél nagyobb sebességgel haladt Szentlőrinc felé. A vele szem­be jövő tehergépkocsi mögül egy idősebb néni lépett kJ a nagy sebességgel száguldó Moszkvics elé. A mentők sú­lyos sérüléssel az idegkütnii- kára szállították, ahol azonban még a délelőtt folyamán meg­halt. Az idősebb hölgy sze­mélyazonossága még ez ideig ismeretlen. Az elmúlt négy nap alatt ez már a harmadik halálos baleset. Ha a gépko­csi a megengedett sebességgel halad, talán nem lett volna ilyen súlyos kimenetelű a bal­eset. Mindenesetre hibás a gya logos is, aki — mint általá­ban a gyalogosok — a KRESZ 63. szakasz 1 bekezdését szeg­te meg, amely kimondja, hogy az úttestre' lépve előbb bal­ra, majd jobbra, aztán ismét balra kell nézni. Nagyon sok baleset adódik abból, hogy a Járókelő nem néz körül, nem gyúródik meg arról, hogy ve­szélytelenül áthaladhat-« az úttesten. Mester Károlyt, pécsváradi lakost, ugyancsak a napokban állították meg, mert ittasan vezette motorkerékpárját. Az őt leállító rendőr jelzését sem- mibevéve továbbrobogott és a rendőrt majdnem elütötte. Baleset ugyan nem történt, mint ahogy számtalan szeren­csés esetben nem történik, de nagyon könnyen megtörténhe­tett volna. Ideje, hogy a járó­kelők, gépkocsi és egyéb jár­művezetők egyaránt figyelme­sebben, a szabályokat betart­va közlekedjenek az utcán, hiszen nemcsak embertársaik, de saját életükről és testi épségükről van szó. \V M. Rendőrségi hírek A közelmúltban indított bűn tető eljárást a pécsi városi Rendőrkapitányság Kiss János 29 éves segédmunkás, volt pé­csi lakos ellen, személyi tulaj­don sérelmére elkövetett több rendbeli lopás miatt. Kiss János, már harmadszor volt büntetve és a lejtőin az utolsó szabadulása után sem tudott megállni. A Hőerőmű legényszállásán sorozatosan meglopta lakótársait, majd megszökött Pécsről. A rendőr­ség rövid időn belül kézrelkerí tette. * Vásári lopás miatt indult bűnvádi eljárás Kolompár Sándor 19 éves és Petrovics Elemér 18 éves foglalkozás nélküli személyek el’en. A két fiatal zsákmányra lesve csa­vargóit a vásárban és amikor arra alkalom nyílt az ószeres­től óráikat lopták; (41) * A városban lövöldöztek. Az eget fényszóró pásztázta, vissz­fénye a földre hullott, az üres házak ablaküvegei vakon csil­logtak. Belicsenko érezte, hogy vannak emberek ezekben a házakban, csak a mély pincék­be rejtőztek, amíg körülöttük tombolt a harc. Belicsenko a két hadnagy sorsára gondolt. Holnap, az is­meretlen magyar városban, otthonuktól oly távol, első har­cukat kell majd megvívniuk. S mindaz, amit eddig átéltek, éreztek, olvastak, minden, amire tanították őket, amiről álmodoztak — mindez csak előkészület volt a holnap reg­gelre. Jóképű, becsületes arcú fiúk. Minden gondolatukkal a jövőben kalandoznak, amely­ben azok az emberek és gyer­mekeik élnek majd, akik most a pincébe rejtőzve várják a német invázió elmúlását — ér­tük is jöttek ide harcolni. Be­licsenko nem tudhatta hogyan alakul majd a sorsuk. De bár­hogyan alakul is, bármily rö­vid és nehéz lesz is, tudta, hogy véget ér a háború, elné­mul a csatazaj, s a jövő em­berei egyszer még irigyelni fogják őket. És mégis oda akarta venni a két hadnagyot marihoz, az ütegbe. Miért? Talán azért, hogy megmentse, megóvja őket? Erre most maga az úr­isten sem lenne képes. De a nagy tettek közepette nem mindig volt reá idő, sőt nem is mindenki óhajtott azon töp­rengeni, milyen halál elkerül­hetetlen, 6 milyen kerülhetné el az embert — háború volt! Nincsen háború vér nélkül. Belicsenkónak úgy tetszett, hogy Gurkinnál ésszerűbben, kíméletesebben tudná felhasz­nálni ezeket a fiúkat, akik ép­pen csak elkezdtek élni. Az ütegnél a katonák- csá­kánnyal törték a kőkeményre fagyott földet. Izzadság és mahorkaszag töltötte be a csí­pős levegőt. Az ütegparancsnokot meg­látva, Nazarov hozzálépett és jelentett. A katonákkal együtt ásta a fedezéket, köpenyét le­dobta, s most gimnasztyorká- ban, feihevülten, kínos pontos­sággal tisztelgett, azután ing­zubbonyának ujjával megtö-. rólte izzadt, boldogságtól su­gárzó arcát. „Megférfiasc-dott ezekben a napokban” — gondolta Beli- cseniko a gazda elégedettségé­vel és büszkeségével. Ahogy most Nazarovra né­zett, ugyanolyan érzés töltötte el, mint előbb, amikor a had­nagyokra gondolt. Egyre in­kább. egyre gyakrabban maga­magát látta benne, csak ép­pen a régi énjét, a háború előttit. Az a lelkesség, ahogyan Nazarov tisztelgett, s ahogyan az életét is odaadná — benne Is megvolt, s meleg mosollyal emlékezett vissza rá. Tizenhét éves korában Spanyolország­ba akar szökni, hogy harcol­jon a fasiszták ellen. Az osz­tály Komszomol-titkára volt akkoriban, s lángoló beszéde­ket tartott a komszomolisták előtt, akik mind vele akartak szökni. Ezekre az Izzó szónok­latokra, most mosolyogva gon­dolt vissza, de olyan szép volt s olyan jó, hogy fiatal korában így gondolkodott, érzett és be­szélt. Csak a koravének 'fjú- sága múlik el ezek nélkül a kicsit nevetséges, naív, de min­dig őszinte szavak nélkül. El­telt négy háborús év. Beli­csenko lelke megedződött. Már nem tudta volna elismételni azt, amit Komszamol-titkár korában mondott: „Ha a haza úgy kívánja, mindannyian éle­tünket áldozzuk érte.” — Mo6t már kényelmetlenül érintené, ha valakinek a szájából halla­ná. Ilyesmiről nem beszélnek. A fronton egyszerűen megte­szik, ezrek teszik meg, s nem tartják magukat rendkívüli embernek. De oly jó Nazarov­ra nézni és meglátni benne saját magát; mintha öccse nőtt volna fel és állna mellé. — Valamit akartam monda­ni magának — szólalt meg a szokottnál valamivel hidegeb­ben, mert félt, hogy kizökken a szokásos hangnemből. — Igen, megvan: vegye magához a pisztolyomat. A pisztolytás­kából meg dobja ki ezeket a rongyokat. Egy német tiszttől zsákmányoltam a fegyvert, negyvenháromban. Nagysze­rűen működik. Ha az utolsó töltényt kilövi, így kel! csinál­ni a závárral. Fogja! És Belicsenko, aki még öt perccel ezelőtt nem is gondolt rá, odaadta Nazarovnak saját pisztolyát, amelyet úgy meg­szokott, e amelyet a kórházak­ban kétszer is el akartak ven­ni tőle. Aztán a konyhához ment. Pihenőt nem adhatott az üteg­nek, de jól kellett lakatnia a katonákat, mielőtt még kivilá­gosodna. Egész idő alatt azt érezte, hogy a legnehezebb, a legna­gyobb megpróbáltatás még az üteg előtt áll, és készült rá. Most a németek első vona­lához is bizonyára odagördül­nek a konyhák, a harckoesi- zók már odagyűltek a tankok köré, s ha megvirrad, fellob­ban a csata. Ez a csata nem Moszkváért, nem a Volgához vezető útért folyik, hanem egy előttünk eddig ismeretlen ma­gyar városért. Székesfehér­várért, amelyről eleinte tréfá­san azt mondták a katonák, hogy könnyebb elfoglalni, mint a nevét kimondani. Rendkívül világosan látta ezen a reggelen a frontok és az események összefüggését, s tudta, hogy a belorusz frontok dicsőséges és győzelmes előrenyomulásá­hoz arra van szükség, hogy az ő ütege, az ő ezredük és front­juk kitartson itt, ezekben a nehéz védelmi harcokban, s feltartóztassa a németeket. Tulajdonképpen most még ott lehetne a kórházban. Me­leg szoba, tiszta levegő, tompí­tott világítás, esténként egy- egy sakkparti. Ott lehetne?! Dehogy is lehetne. Neki sem lehet más sorsa, mint Torjá­nak, mint bajtársainak. S a háború az ő számára csak ak­kor ér véget, amikor mindenki számára véget ér. S ha neta­lán mégis hamarabb, nem az ő kívánságára, nem saját hi­bájából. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom