Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-10 / 160. szám

1959. TÜLIUS 10. NAPLÓ s A pártmunka és a műszaki műveltség Az SZKP Központi Bizott­ságának 1959. június 20-i plé­numán központi helyet foglalt el a valamennyi népgazdasági ág műszaki fejlesztésének kér­dése, a munka termelékenysé­gének további fokozása, ami biztosítja a Szovjetunió gaz­daságának további előrehala­dását, az anyagi termelés fej­lődését. Az új feladatok megoldása törvényszerűen megköveteli — állapította meg a plénum —, hogy a pártmunka is hatéko­nyabban segítse a termelés fejlődését. Hadd idézzük itt Hruscsov elvtársat: „Pártmun­kánk akkor lesz eredményes, ha az szorosan kapcsolódik az élethez, ha konkrét és célra­törő lesz. Nálunk a pártmun­ka a marxizmus—leninizmus forradalmi elméletére támasz­kodik, amely megvilágítja az előre vivő utat. De elvtársak, világosan kell látnunk, hogy most, amikor az államhatalom a munkásosztály kezében van, amikor a párt az egész kom- 4 munista építést irányítja, azért, hogy megszilárdítsa ezt az el­méletet az emberek tudatában, hogy erősítse államunkat: mindenképpen fejlesztenünk kell az anyagi termelést. Ezért a termelés megszerve­zésének kérdése a jelenlegi szakaszban az egész ideológiai munkánk nagyobbik részét ké­pezi.” Nem mondhatjuk eS, hogy hazánkban ma ugyanazok a közvetlen feladatok állnak a párt és a kommunisták előtt, mint a Szovjetunióban. De vi­szont igaz az, hogy a kom­munizmust építő Szovjetunió jelene a mi jövőnk, éppen ezért az SZKP Központi Bi­zottsága plénumán elhangzot­tak segítséget nyújtanak ne- f künk, mintegy mutatják az irányt, amely felé haladunk és jelzik, hogy milyen feladatok­kal kell majd — nem is olyan beláthatatlanul hosszú idő múlva —* nekünk is megbir­kóznunk; A műszaki haladás, a tech­nika tökéletesítése, a terme­lés állandó bővítése egész munkánknak már jelenleg is egyik legelső és legfontosabb célja. Az ötéves terv során a technika, a termelés fejlesz­tése bizonyára még inkább előtérbe kerül, hiszen ez a szo­cialista fejlődésünk egyik leg­fontosabb követélménye; Ebből következik, hogy a kommunistáknak nálunk is nagy figyelmet kell fordítani a műszaki haladásra, a terme­lés bővítésének kérdéseire, a termelékenység emelésének problémáira; Mégpedig úgy, 5» hogy nemcsak figyelni és re­gisztrálni kell az eredménye­ket, hanem aktív, cselekvő módon elősegíteni a termelés színvonalának emelkedését. Ez pedig nem könnyű dolog, ha­nem nagyon is bonyolult és nehéz. Megköveteli, hogy a kommunisták ismerjék meg és sajátítsák el a legfejlettebb, a leghaladóbb technikát — a kétkézi munkások éppúgy, mint a vezetők — ismerjék a termelés szervezésének kérdé­seit, hogy konkrét és haté­kony segítséget tudjanak nyúj­tani. Mert miről is van sző? Ar­ról, hogy a kommunistákra vár az a feladat, hogy segítsék az új. a réginél termelékenyebb módszerek terjedését, ösztönöz­zenek az új eljárások beveze- j * tésére, harcoljanak a maradi- ság ellen. És itt nem csupán az úgynevezett „nagy dolgok­ra” kell gondolni. Itt nemcsak arról van szó, hogy legkivá­lóbb tervezőinknek és az ipar felső vezetésében dolgozóknak kell ismemiök a legfejlettebb technikát és a legújabb vív­mányokat, hanem mondhatjuk: mindenkinek. Az új techni­káért, a technika tökéletesíté­séért folyó munka nemcsak a fel6Ő vezetés ügye, mégcsak nem is a gyári vezetőségeké, hanem a műhelyeké, a műhe­lyekben dolgozó kommunis­táké is. A képzett munkások nagyban elő tudják segíteni a technika fejlődését a műhe­lyekben is. Ne gondoljunk csak másra, mint az újításokra, ^ésszerűsítésekre, amelyek nem egyszer eredményeztek már * eredményeket ésfl. szolgálták már eddig is a tech­nika fejlődését; De ahhoz, hogy akár egy műhely keretein belül is hasz­nos segítséget tudjunk nyújtani feltétlenül rendelkeznünk kell bizonyos fokú technikai, mű­szaki műveltséggel. Ha nem többel, annyival, hogy jól is­merjük a szakmánkat, kiváló minőségű munkát tudjunk vé­gezni, mert hiszen csak ott beszélhetünk a technika fej­lesztéséről, ahol megvan a megfelelő munkásgárda, em­berek, akik könnyen megta­nulják az új gépek kezelését és az új módszerek alkalmazá­sát Nem lehet egy percig sem vitás, hogy a termelés ilyen módon való segítését is pár­tunk elsősorban saját tagjai­tól várhatja és várja el; A műszaki műveltség bizo­nyos fokának megszerzése te­hát a kommunisták számára igen fontos feladat Enélkül nem lehet hatékony a párt­szervezeteknek a termelést se­gítő munkája, nem lehet meg­felelő a termelékenység eme­léséért folyó miunka — és az egyes kommunisták sem áll­hatják meg helyüket példamu­tatóan a mindennapi munká­ban; Több kommunista munkás dolgozik üzemeinkben, aki a szakmájának megfelelő tech­nikum esti tagozatán tanul. Az ilyen módon tanuló elvtársa­kat példaképpen lehet állítani valamennyi kommunista elé. Hiszen ők komoly szakismere­teket szerezve igen nagy se­gítséget tudnak majd nyújtani a műszaki színvonal emelésé­hez; Csak helyeselni lehetne, ha mind több pártszervezet buzdítaná tagjait arra, hogy végezzék ej a szakmájuknak megfelelő technikumot, esti, vagy levelező tagozaton Arra nehéz lenne pontos re­ceptet adni, milyen módon le­het megoldaná adott üzemben vagy bányában —, de még ide számíthatjuk a szocialista mezőgazdaság nagyüzemeit is ——1 általában a dolgozók, de tömegei; különösen a kommunisták mű­szaki képzettségének emelését. A formákat és módszereket könnyebb is adott helyen, az élet, a sajátos viszonyok is­meretében meghatározni. De az nem lehet vitás senki előtt, hogy feladataink nagyok. Hi­szen nemcsak bizonyos fejlő­dést kell felmutatnunk, ha­nem fel kell zárkóznunk a leg­fejlettebb technikával rendel­kező szocialista országok mel­lé. Tehát a mi fejlődésünk nem lehet semmiképpen mér­sékeltebb, hanem csak gyor­sabb, hiszen pótolni valónk is van; A Szovjetunióban már ki­bontakozóban van egy újtípu­sú ipari forradalom. — És ez egyre inkább terjed valameny- nyi szocialista országban. — Eddig nem ismert teljesítmé­nyű gépek, automata gépsorok és üzemek munkábaállításával új technika váltja fel a régit. Forradalmian új módszerek gyökereznek meg az iparban és a mezőgazdaságban egy­aránt, amelyek eddig nem is­mert bőségben biztosítják majd az emberek szükségletei­nek kielégítését és bizonyít­ják be a szocialista társadalmi rend fölényét, túlszárnyalva a legfejlettebb kapitalista ország termelését, technikai műszaki színvonalát: Az SZKP XXI; kongresszu­sának egyik igen fontos meg­állapítása volt az, hogy a szo­cialista tábor országai együtt lépik majd át a kommuniz­mus küszöbét Nos erre a lé­pésre nekünk is készülnünk kell. ügy is, hogy előbb na­gyot lépünk előre a műszaki ismereteink szélesítése, gyara­pítása, az új technika megis­merése útján.- Úgy, hogy a gyárak gépei mellett dolgozó munkások, a gépállomások traktoristái, egyszóval a mun­kástömegek közül minél előbb és minél nagyobb számban ne­velődjenek ki a technikusi képzettségnek megfelelő tudás­sal rendelkező szakmunkások 80—90 mázsás paprikatermés Fél évszázaddal ezelőtt, ami kor a Drávát szabályozták, egyes helyeken új mederbe te relték a folyót. így maradt szárazon nagy terület Baranya megye déli részén, a siklósi és a sellyeí járásban is. Az egy­kori Dráva-meder humuszos talaja kiváló termőföld és az elmúlt évtizedekben — főleg Old és Matty környékén — vi­rágzó kertészetek alakultak ki. A téli—tavaszi hónapokban a Dráva menti falvak sorra szövetkezeti községekké ala­kultak, és így ma már tsz-ta- gok folytatják a hagyományos zöldségtermelést a kiszáradt folyómederben. Az idei esős, meleg időjárás igen kedvezett a táj legfőbb kerti növényének: a papriká­nak. Az itteni — úgynevezett oldi tájfajta — paprika nem­csak arról nevezetes, hogy ki­tűnő termést ad, hanem egész Baranyában itt érik meg leg­korábban, s így keresett zöld­áru a pécsi és a komlói piaco­kon, boltokban is. E hét ele­jén megkezdődött a paprika­szüret a Dráva menti közös kertészetekben és naponta mintegy négy—ötezer darabot szállítanak már a mecseki ipar vidék lakosságának; A jövő héten nagy tételekben is meg­indul a paprikaszállítás. A szá mítások szerint egy-egy hold­ról átlag 80—90 mázsa papri­kát szedhetnek le, ami igen jó termésnek számít. Az itt ker­tészkedő termelőszövetkezetek — így például a mattyi Jó- szerencsét*', az oldi Béke, a zádori Dézsa Tsz — több százezer forintos jövedelemre számítanak az idei zöldségből, legfőképpen paprikából.--------*%■« Hű ek maradtak a hivatáshoz A képesítő vizsga vészesen közeledett és a 6zentlőrinci Mezőgazdasági Technikum vég zős diákjai még mindig tana­kodtak. — És utána hová, merre? . .. Melyik hely lenne a legjobb? A választék nagy volt. A döntésben a diákok­nak az Állami Gazdaságok Megyei Igazgatóságának ve­zetői is segítettek. Hajas elv­társ az igazgatóság megbízá­sából egy teljes napot töltött a diákok között. A meglévő­kön kívül még egy sereg új lehetőséggel ismertette meg őket és megszabott határidőt adott nekik, hogy az alatt döntsenek. A lehetőségek szé­les skálájához mérten a leg­különfélébb területeket válasz­tották az ifjú technikus-jelöltek de egy dologban megegyezett a választásuk, két leány ki­vételével, valamennyien a me­ző gazdaságban helyezkedtek el. A június 28-án megtartott képesítő-vizsgán a végző osz­tály felülmúlta önmagát. Ne- ményi Ernő igazgató 1951 óta nem emlékszik ilyen ragyogó vizsgaeredményeikre. A 28-as létszámból négy kitűnő, há­rom jeles, hét jórendű lett és így együtt ez az osztály felét jelentik Mikor megkérdeztük Neményi Ernőt, hogy vélemé­nye szerint mi az oka ennek a kiugró eredménynek, rövi­den és pedagógus-nyelven így válaszolt: — Jó „anyag“ volt ez az osztály, és én még a kö­zepes tanulókat sem féltem az élettől, Azután Neményi Ernő még azt is elmondta, hogy hosszú idő óta ez a végzős osztály volt az, melynek csaknem va­lamennyi tanulója a mező­gazdaságot választotta életihi­.................... Bu dapestre érkezett a Francia-Szovjet Baráti Társaság küldöttsége Az MSZBT meghívására csü­törtökön kéthetes magyar- országi tartózkodásra Buda­pestre érkezett a Francia— Szovjet Baráti Társaság kül­döttsége: Jean Cazalbou egye­temi tanár, a társaság főtit­kára és Harris Puisaes gimná­ziumi tanár, a társaság titkára. A vendégeket a ferihegyi re­pülőtéren BöHöni György egye­temi tanár, az MSZBT orszá­gos elnökségének tagja, Deme­ter Sándor, az MSZBT titkára, valamint az MSZBT több ve­zető munkatársa fogadta; vatásul. Nóhányan már alsós korukban eljegyezték magu­kat a hivatással. Télen tsz- elnökképző tanfolyam volt a technikumban. A palotabozso- ki tsz elnöke a negyedéves Kőrőssy Antalt már akkor ki­szemelte, s vizsga után a fiú mintha hazamenne, olyan öröm mel ment Palotabozsokra. De az állami gazdaságok is sók tanulót előre kikértek. Hár­mat elvitt a bsremendi álla­mi gazdaság, két technikus­lány a bólyi gazdaság barom­fitelepéhez került. Az Állatfor­galmi Vállalat három fiatalt kért felvásárlónak, először persze felügyelet mellett, ki­sebb felelősséggel végzik majd a munkát, de az 1100 forintos kezdő fizetés nem lebecsülen­dő egy technikus-gyakornok­nál. Néhányan mezőgazdasági szakmunkásnak mentek állami gazdaságokba. Ez ugyan fizi­kai munkakör, de speciális, és szakmai felkészültséget kíván; Legtöbb gazdaságban folynak kísérletek a növénytermelés­ben és állattenyésztésben egy­aránt. Az ilyen kísérleti mun­kák végzéséhez a technikusok kiválóan alkalmasak. A fiata­lok éltek is az alkalommal és nem rettentek vissza egy kis fizikai munkátólj És ami igen örvendetes még ennél az osztálynál, tizenkét tanuló ■— majdnem az osztály fele — tovább tanul. Hét diák a keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiára készül, három bio­lógiai tanárnak, és egy-egy me zőgazdasági gépészmérnöknek, illetve kémikusnak. Persze a felvételi, vizsgák döntik el véglegesein az egyetemi felvé­telt, de a technikum tanárai ettől sem féltik őket. Ha esetleg akad valaki közülük, okit nem vesznek fél, az visszajön Szenitíőrinc- re =- mondja mosolyogva Ne­ményi Ernő. A technikumban ugyanis őszre Tej termelési Szakiskola indul, ami a közép­iskola ötödik évének felel meg és a tejszakmára specializálja a hallgatót, (Rxté.) Hármam, ütünk az oldalko­csis motorkerékpáron és zö~ työgünk a Dömörkaputól a Kisrét felé vezető gidres- gödrös erdei úton. Schanczl Antal elvtárs a városi mun­kásőrség parancsnoka vezeti a motort, mögötte munkásőri egyenruhába öltözve Miklós Gyula elvtárs, István-aknai vájár ül. Kisrétre megyünk, a ceglédi járási úttörőparancs­nokság táborozási helyére. De mi közük lehet a pécsi mun­kásőröknek az úttörőkhöz? Van, mégpedig nem is kevés. Tábort építenek részükre, se­gítenek a berendezés megszer­zésében, szervezik ellátásu­kat:,} Kisrét. A tisztás szélén és az erdőben a kisebb és na­gyobb sátrak körül pirosnyak- kendős úttörők játszanak, ne­vetésük messzire hallatszik. Több mint másfélszáz — ceg­lédi járásbeli — úttörő tölti | itt nyári vakációját, ők az ~ első csoport, utánuk még négy turnus jön, ugyancsak a ceg­lédi járásból. 10—10 napot tartózkodnak itt. Egész évi szorgos munkájuk eredménye ez a tábor. A hulladékgyűj­tésből, papírgyűjtésből, az is­kolai takarékbélyeg vásárlásá­ból összegyűjtött pénz jelentős összeggel szerepel a tábor gazdasági alapjában“, Beszélgetünk a tábor ve­zetőivel. Ők is, a gyerekek is kitűnően érzik magukat. Az­tán elmesélnek olyan történe­teket, amelyeknek hallatára nem kell szégyenkezniük a pé­csieknek. Elmondják, hogy ami kor megérkeztek, esett az eső, az erdei utak teherautóval bi­zony eléggé járhatatlanok vol­tak. El is akadták, se előre, se hátra. A kocsin a tábor-be­rendezés, élelem. . De a se­gítség nem késett. Az erdőgaz­daság azonnal küldött egy Weappont. Köszönik a segítsé­get, jókor jött. Nem fogynak ki a köszönésekből. A húsipa­ri vállalat, a tejipari vállalat, A dömörkapui végállomáshoz érkeztek a lkáról megjött úttörők komlói kirándu­lt sütőipari vállalat mind-mind a legelőzékenyebbek hozzájuk. Mindenütt ,soron ÍdvüV‘ rak­ják meg áruval a kocsijukat. A sütőipari vállalat nap mint nap csaknem egészen a tábor­ig szállítja a kenyeret. Pedig nem könnyű a sokszor sáros, csúszós erdei utakon gépkocsi val közlekedni. Mondják, hogy az egyik gépkocsivezető, ami­kor megtudta, hogy hova kell a rakományt szállítania elő­ször megdöbbent, aztán... az­tán behajtott. — Az apámnak nem vittem volna be, de hát most gyere­kekről, úttörőkről volt szó mondta, amikor szerencsése* visszaérkezett. Egy kis úttörő sündörög kö­rülöttünk. Megszólítom. Sírkő Lászlónak hívják. — Az én papám is munkás­őr — mondja. Hogy érzed magad Laci? — Jól, csak sokat ittam a forrásból és most egy kicsit fáj a torkom. — Uttörődolog tus, igaz? — Az ám, — mondja s már­is szalad a többiek közé. ínycsiklandozó gulyás illa­tát hozza felénk a szél a tábor konyhája felől. Fői a vacsora. Van még fél óránk vacsora­időig, körülnézünk a táborban, bekukkantunk a sátrakba. Van itt minden, ami az úttörő életét vidámmá teszi. Ugró pá­lya^ futópálya, kosárlabda, röplabda. Gazdag a tábori prog ram. Versenyt rendeznek a „tábor legjobb futója“, „leg­jobb ugrója“ címért. Kirán­dulnak a városba, Tettyére, is­merkednek Péccsel. De elmen­nek „távolabb vidékekre is“. Az egyik csoport éppen most jött meg Komlóról. , A sátrak előterét mindenütt kicsinosították. Az egyik előtt mohából és fehér kis kövek­ből kirakva ez áll: Előre, 108G sz. Petőfi S. Úttörőcsapat. Egy másik sátorhoz lépünk. — Ebbe a sátorba most ne tessék benézni, mert most jöt­„Hegyen-v ölgyön zakatol a vo nai..Vidám játék a kisréti táborban tünk haza és Hcstt-,-., e=a kér­lelnek bennünket a lányok. —■ Negyed óra múlva már rend lesz — fogadkoznak. Na jó, akkor menjünk tovább;;« Vacsorához sorakoznak. Megkínálnak minket is. Ka­nalazzuk az ízletes gulyást. Valóban jól főznek, a konyha személyzete ^b&bori parancs­ban“ már dicséretben is ró- szesült. ■ ■— Én még egy kis repetát is .kérek, mert kell az erő, éj­jel őrségben leszek — magya­rázza nevetve az egyik fiú. őrségben? Az ám a komoly do­log. Mesélik, hogy a minap a táborral turistaként üdülő egyik tanár elkalandozottS“ az erdőben s amikor vissza akart jönni az őr megállítot­ta. A jelszót kérdezte. Igen ám, de a tanár bácsi nem tudta a jelszót, így hát alkudozni kez­dett. — Hát engedj be fiam, hi­szen ismersz engem. A kis úttörő csak gondol­kodott, gondolkodott, aztán nagykomolyan megszólalt: — Hát most az egyszer nem bánom, de máskor elő ne for­duljon, hogy nem tudja a jel­szót! — mondta és „szabad“-ot intett... Míg a sátrak előtt a fűre ülve vacsoráznak az úttörők, addig a munkásőrök „haditer­vet" készítenek. S nem is akár milyent! Ax egyik éjjel „Ria* dó“ lesz A Idszisták ellopják majd a kondérokat, s elrejtik az erdőben. Most beszélik meg a tábor vezetőségével a játé­kot. A riadónak meglepetés­szerűnek kell lenni, s tervsze­rűen kell a „tetteseket“ is megtalálni. Hej, lesz itt vala­melyik éjjel nagy ribillió.., Vége a vacsorának, tábor* tűzhöz gyülekeznek a gyere­kek. Esti szürkület terpeszke­dik a táborra, amikor meg­gyújtják a tüzet. Lángol, pat­tog a fa, megvilágítja a kí­váncsi gyerekarcokat. Mert most mind nagy érdeklődés­sel figyelik Miklós Gyula elv­társat, aki közéjük lép és me­sélni kezd. „Nem mese ez gyermek“ ■— való igaz, amit Miklós elvtárs mond. A pécsi bányászok régi életéről, mun­kásmozgalmakról, az elnyoma­tás éveiről beszél. Arról, hogy ő 14 éves korában már a bá­nyánál dolgozott s még álmá­ban sem mert gondolni arra, hagy vakációra menjen __Itt, ez en a helyen jöttek össze a munkások, itt beszélték meg bérharcaikat, szervezték a sztrájkokat. -. Pattog a szikra, nyaldos a láng a magasba. Messze vilá­gít ez a tűz... Ismét felberreg a motorke­rékpár. Már távol járunk, de még halljuk az úttörők éne­két.;. „Vagyunk az ifjú gár­dai Garay

Next

/
Oldalképek
Tartalom