Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)
1959-07-07 / 157. szám
2 NAPLÓ I95Ö. JÚLIUS 7. Az anyagi ösztönzés és a tudat Sok emberrel beszélgettem, de olyannal még nem találkoztam, áld nem akarna jobban és szebben élni. Jó dolog és helyes törekvés ez, csak az a kérdés, hogy milyen módon, milyen eszközökkel akarjuk ezt elérni. Csak én akarok jól élni, másokkal nem törődve, vagy pedig úgy akarok jól élni, hogy a többi dolgozó embernek is jó élete legyen? A két felfogás között igen nagy különbség van* Az „éri cc helyébe a „mi“ tép Többségünkben a kapitalizmusban nevelődtünk. Láttak a könyörtelen komkuTTencia- harcot, a bőrünkön éreztük, hogy főnökeink a mi rovásunkra éltek bőségben. Még nem győzött teljes egészében a termelőszövetkezeti mozgalom hazánkban. Sok magántulajdon alapján álló kis- árutermelő van még. És a földrajzi környezetünk sem minden irányban szocialista: földünk kétharmadán még kapitalista viszonyok uralkodnak, A régi nevelés, a kistulajdonosi viszonyok és a kapitalista környezet hatására a tömegekben még mély a kapitalista gondolkodási mód. Nem ritkaság még a kapzsiság, az önzés, irigység, a pénz utáni sokszor lelkiismeretlen hajsza és így tovább. És akkor sem volnánk őszinték, ha elhallgatnánk, hogy bennünk párttagokban is vannak maradványai a kapitalista tudatformáknak. Egyikünkben több, a másikunkban kevesebb, de még van, hiszen nem vagyunk elszigetelt csodabogarak, a múlt és a környezet reánk is hat. A megváltozott társadalmi és gazdasági viszonyok, a párt nevelőereje, kultúrpolitikánk hatására egyre szélesebb körben jelentkezik a szocialista tudat, elsősorban a kommunistáknál. Az „Én“ helyébe a „Mi“ lép, az egymás eltapo- sása útján való előrehaladás helyett a kölcsönös megbecsülés és kölcsönös segítőkészég fejlődik. Egyre több azoknak a száma, akik nemcsak a pénzt nézik, hanem a becsületet és az emlbenséget is* Mindenki a munkája szerint A kommunisták régi jelszava: „Termelj többet — jobban élsz!“ Szocialista jelmondat ez, a szocializmus alapelvébői született: Mindenki képességei szerint dolgozzék és mindenki munkája szerint részesül a termelt javakból, A szocializmus alapelvének érvényesülését a bér —, a pré- méumrendszerrel, a nyereség- visszatérítés tényeivel igazolhatjuk. A bányász, a munkás és műszaki részére mindez kézzelfogható jele a szocialista alapelv érvényesülésének. És hasonló a helyzet a mező- gazdaságban is, hiszen a tsz- tag akkor szerez több munkaegységet, ha jobban dolgozik. „Az ujjunk sem egyforma, az emberek sem“ szokták mondani. így igaz. Egyik ember képzettebb, szorgalmasabb, munkabíróbb, a másik nem lelkesedik a munkáért, jobban szereti a cigarettaszünetet, gyengébb szakember, vagy éppen gyengébb fizikumú. Ezért nem volna igazságos, ha mtindenlkinek egyformán juttatnánk a termelt javakból, azaz egyenlősdit alkalmaznánk. Az anyagi ösztönzés — ha igazságos — új sikerekre, nagyobb eredményekre és tanulásra serkent. A helyes anyagi ösztönzés segített a kongresszusi munkaverseny kibontakozásában. Mint ismeretes, versenyző mun kásáink szebbnél szebb eredményeket produkálnak. Van azonban egy árnyoldal is: a megyei tapasztalatok bizonyítják, hogy a kongresszusi munkaverseny ösztönzése — néhány jó példától eltekintve — szinte kizárólag az anyagiakra szűkül. Sokan csak a pénztárcájukon keresztül nézik az életet, Ne csak a pénztárcán keresztül Ml a jelenség magyarázata? Nyilvánvalóan csak az lehet, hogy sókan nem látják; hogy az egyéni és társadalmi érdekek összefonódnak. Nem ismerik, mert keveset, vagy alig beszélünk róla. Sokan ugyanis szükségtelennek tartják az ismert igazságokról való beszedeti . Igaz, a szavak mechanikus ismételgetése nem győz! meg az embereket. A marxizmus igazságait és tételeit az élet sokoldalú és egyszerű példáival kell bebizonyítanunk, mindaddig, amíg ezek az igazságok az emberek meggyőződésévé nem válnak és e meggyőződésük tetteik mozgató rugója nem lesz. Csak néhány olyan egyszerű példát ismertetek, amelyekkel mindennap érvelhetünk. Kinek érdeke és kinek jó a fejlődő iskolarendszer, az üzemi étkeztetés, a nyugdíj, a társadalombiztosítás, az üdülés, a családi pótlék és sok egyéb? Kinek jó az, ha a cipő, amit megveszünk,' nem félévig, hanem egy évig formás és jó? Kinek jó az, ha több és jobb árut kapunk az üzletekben... ? Természetesen valamennyiünk nek, az egész társadalomnak. Az ilyen egyszerű példákat, mindenki megérti. Ha ezt elmondjuk, utána már könnyű megmagyarázni, hogy mindez a több és jobb munkáiból fakad. Tudomásul kell vennünk, hogy nincsenek magától értetődő dolgok, mindent meg kell magyaráznunk, mert csak akkor lesz mindenki számára érthető. Csak a türelmes, meggyőző szavak... Az igazság persze az, hogy alig van pártvezetőségi ülés vagy taggyűlés,.ahoi a kommunisták ne beszélnének a politikai munkáról. Általában így: A politikai munka nagyon fontos, többet kell törődnünk vele — és így tovább. Ez igaz, ezzel egyet is lehet érteni, azzal ellenben már nem, hogy a megállapításokat nem követi tett. Ott dolgoznak helyesen, ahol a napirend megtárgyalásánál határozatot hoznak és megbeszélik, hogy az adott kérdésiben mit, kik és hogyan fognak beszélni, agitálni. Mert igaz az, hogy nemcsak a pártvezetőségnek, minden egyes kommunistának a feladata az agitáció, ám a párt- vezetőségek nem várhatják, hogy egy párttag mindig önmaga találja ki, hogy mivel és hogyan érveljen. Nem várhatjuk, mert párttagjaink képzettsége különböző, és azért sem, mert a régi szemléiéit maradványai még terhelnek bennünket. Közösen kell tisztáznunk, hogy mi a helyes és mi a helytelen, hogyan kell a jót megmagyarázni és a hamisat leleplezni. Csak a céltudatos és szervezett agitáció nyomán alakul hat ki a szocialista tudat, a helyes világszemlélet. Anyagi ösztönzéssel nem tudjuk ezt elérni. Ha ugyanis az anyagi ösztönzés nem párosul politikai munkával, előfordulhat, hogy a meglévő rossz tulajdon Ságokat, a pénzhajszolást és az önzést erősíti. Ily módon nem csökkenne, . hanem megszilárdulna a kapitalista gondolkodás. Ez veszélyes lenne a szocialista építésre, és veszélyeztetné a néptömegek állandó jólétének emelését. Megérjük a kommunizmust Az SZKP XXI. kongresszusa megállapította, hogy a szocialista országok többé-kevés- bé egyidőben mennek át a kommunizmusba. A kongresz- szus célkitűzései tehát elérhető távolságba hozták a kommunista társadalom körvonalait. Ez a közeli távlat felemelő és lelkesítő, hiszen a mai 30 évesek megérhetik a kommunizmust! . Vannak azonban örök kételkedők, akik így beszélnek: „Elhisszük mi, hogy olyan termékbőséget érünk el történelmileg rövid idő alatt, amely elég lesz a szükségletek kielégítésére. De az emberek .:. Ki fog a kapzsiságtól megóvni bennünket? Én attól tartok, hogy sok ember- az egész lakását készletrak- tárnak rendezi be, biztos, ami biztos alapon.:: Miért nem hiszel az emberben kedves Kételkedő? Nem látod mennyit változtak már 15 év alatt is? S nem tudod elképzelni, hogy mindez csak a kezdet kezdetét jelenti? .. Jó lenne még többet mondani az örök Kételkedőnek, ám a helyszűke nem teszi lehetővé. A távlatot is csak azért említettem, hogy jobban lássuk; mennyire át.lehet formálni az emberek tudatát. És azt is, hogy azért nem két lépés vezet idáig, állandóan és .sokat kell foglalkoznunk addig az emberekkel. ■ Hát így képzelem el az ösztönzés és a tudatformálás osz- szekapcsolását a kongresszusi versenyben. Nehéz a feladat? Nehéz bizony — de hát mi nem szoktunk - előttük méghátrálni! Azért vannak, hogy legyűrjük őket! K. K, HilMÍK Sikondára is megjött a nyár A nyár első valódi „strand vasárnapján” több százan keresték fel Sikondát is és találtak menedéket a meleg ellen a fürdő hűvös vizében. — FIÓKKÖNYVTÁR nyílik még e hónapban az Ady Endre utcában. Az új fiókkönyvtár ezer kötettel kezdi meg működését. — ERŐSEN ittas állapotban ült fel Kovács Gáspár baranya jenői lakos,. Hetesi István, Pécsszabolcs, Tolbuchin út 77. szám alatt lakó fiatalember mo torj ára. . Útban Sásd és Oroszló között Kovács Gáspár leugrott a motorról, Hetesi István pedig elvesztette egyensúlyát, felbukott. Hetesi István súlyosan megsérült. — KÖPÜLÖGÉPET 'kapok a napokban a Német Demokratikus Köztársaságból a villányi vajüzem. A rozsdamentes acélból készült, verőléces köpülő üzembeállításával 30 százalékkal nő a villányi vajüzem kapacitása. — FELAKASZTOTTA magát Zelenkó Márton 59 éves olaszi lakos. A szomszédok még időben levágták és az Ideg klinikára szállították. Állapota azóta javult. □ AGYONLŐTTE magát szerelmi bánatában Migh István 25 éves pécsi fiatalember; A szive fölött belatoló golyó, tüdejének nagyereit roncsolta. Miután a mentők beszállították, a II. s^ámú Sebészeti Klinikán műtétet akartak végrehajtani rajta, de nagy vérveszteségébe belehalt; . □ A MEGYEI művelődési autó működésének júniusi statisztikája: 3000 kötet könyvet cserélt ki a megye könyvtár- hálózatában, hat TIT-előadás megtartását tette lehetővé és négy helyen filmelőadást bizto sított. Különvélemény... Neme tországban dívott, hogy gyászévfordulón az elhunytat néven jelentkezésre hívták. Válaszul megperdült a fekete posztóval bevont dob. 5-én volt a pécsi mártírók — újságban is meghirdetett —. tizentötödik évforduló gyászünnep sége. Itt nem perdültek meg a dobok. Hiszen, ha átvették volna ezt a teáfrá- lis szokást, akkor Pécsett 4 ezer, az országban hétszázezer, eurapában 10 millió dobból hallatszana a borzalmakat hirdető borzalmas dobpergés! Itt csak á néma, fájó és mégis hangosan vádló köny- nyék árjai peregtek! Egy ilyen gyászünnepség mindig és mindenütt megborzongató és ernlé keztetö. Némaságában el nem felejthető kiáltó; SOHA TÖBBE! Többek között ezért is fájó volt látnom, hogy az alig maroknyi „életműéit" megmaradot- tak mellett csak nagyon kevés együtt érző volt ott. Nem láttam a Ha zaftos Népront küldöttségét. Az egyhá zalfc mea culpa, nos maxlmae cwTpáe-zó, avagy együttérzést mutató papjait és vezetőit. A gyárak, üzemek, vállalatok dolgozóinak szolidaritását és tiltakozását kifejező tömegeit. Ez nem vallási, hanem hódoló kegyeleti és gyászünnep volt. Nem láttam az alkalomszerű hatalmas demonstrációját a Béke Bizottságnak! Pedig a dobók, ha nem is itt, de Nyu- gat-Nérne tor szagban újra peregnek, az emberbőrbe bújt fenevad SS-ek és a kipróbált tömeggyil kos német fasiszta NÁ TO-tábomokok kezében! Vésztjósílóan peregnek!!! Ez már nem különvélemény! Békét szerető emberek vigyázzatok! A fenevad, ha vért Ivott, vérengző marad. A fasiszta pedig fenevad és sok vért ívott! Es ez sem különvélemény! Goldmann Adolf A moszkvai rádió magyar adásainak nyári rendje A moszkvai rádió magyar nyelvű adásaiban képeiket ad a Szovjetunió életéből. Hetenként egyszer külön műsort ad az ifjúság, a nők és a falusi hallgatók számára. Gyakran jelennek meg mikrofonja előtt a Szovjetunióban megforduló magyar küldöttségek tagjai, magyar turisták is, A moszkvai rádió a nyári hónapokban a következő időpontokban ad magyar nyelvű műsort: 7.15— 7.30 között a 18, 19, 25 és 41 méteres rövidhullámhoszakon és a 337 méteres középhullám- hosszon, 20—20.30-ig és 21.30- tól 22-ig a 25 és á 41 méteres rövidhullámhoKSzon, valamint a 337 méteres középhulláfn- hosszon. (38) — Hogy kerülsz ide? Egész idő alatt itt voltál? — kérdezte dühösen a Tonya miatt átélt ijedtségtől, s a köpenyét nézte, mintha keresne rajta valamit. — Nem sebesültem meg, Szása — mondta bocsánatké- rően Tonya; megértette, mit keres Belicsenko, és gyöngéden megsímo gáttá a kezét, nem voltak egyedül. — Megtudtam, hogy a város déli pereméhez vezényeltek át benneteket, és arra gondoltam, hogy itt találkozunk. - És itt azután ez történt... Belicsenko még mindig nem tért magához, szeme vadul villogott. — Szása, a ' sebesülteket fel kellene ültetni az ágyúkra. Nehezükre esik a járás. Elől, az egész utat elfoglalva, négy , könnyebb sebesült haladt. Amikor látták, hogy a többieket felültetik az ágyúkra, ők is megálltak, leültek az út szélére és várták az ütegét, őket is felvették. A sebesültek felfelé nézegetve, csendben üldögéltek. Az út fölött, nagy magasságban repülőgép körözött — egy kéttörzsű Focke- Wulff. Légvédelmi ágyúval lőtték. Pamacsokban lobbantak" az égen a fehér robbanások. Egy felhőcske a gép két törzse között' tűnt fel, legalább is a gép tovább körözött, gondosan szemügyre vette a terepet és fényképezett. Az első ágyún az egyik sebesült — fején vastag kötés, orra megnyúlt, megsárgult — öklét rázva kiáltotta: Ezt a dögöt még a golyó sem fogja! Kiértek egy dombra, s most maguk előtt látták Székesfehérvárt. Karcsú gyárkómé- nyek, melyek most nem okádtak füstöt, egymáshoz lapuló pirostetős házak. A város előtti dombon, ahol most az üteg állt, .kis vörös furnér-obeliszk emelkedett, csúcsán csillaggal. Belicsenko a csikorgó havon odament hozzá. Tonya is követte. Üveg alatt három igazolványkép — egy tank legénységének arcképei. Jegorov alhadnagy — Cseljabmszk terület, Rjabik törzsőrmester — Kemerovo, Podgornij őrmester — Voronyezs. Két egészen fiatal arc. a harmadik arc bajuszos, idősebb, kemény. 1945 január 10-én, azon a napon, amikor elestek, a legidősebb, a bajuszos huszonhárom éves volt. És most itt vannak elhantolva a magyar város mellett, amelynek felszabadításáért küzdöttek, s amely végzetükké vált. Belicsenko, mint ezekben a napokban már sokszor, hazájának nehéz, de dicsőséges sorsára gondolt, amely utat tör előre az emberiségnek, s földről így látszott. A repülő- feláldozza a legdrágábbat — legjobb fiait. Vörös csillagos obeliszkek állnak emlékeztetőül e nagy út mentén. — Ott mentek a futóárokban — mondta Tonya —, találkoztam velük. Ratner még hívott is: „Tarston velünk, Tonya!” Bogacsov azonban csak rám nézett és szótlanul elment mellettem. Nem tudom elfelejteni, hogyan nézett rám! Mintha érezte volna, hogy nem tér vissza többé. Most már megmondhatom. — Felnézett Belicsenkora, mint aki kéri, hogy ne haragudjék rá. — Mindig azt hittem, kellemetlen neked, hogy előtted Petya Bogacsov tetszett nekem. Tudom csacsiság, de képtelen voltam leküzdeni ezt az érzést. Ezért voltam goromba hozzá és azon az utolsó estén mindenki előtt megbántottam. Ezt soha nem bocsátom meg magamnak. Belicsenko 6zemét összehúzva nézett arra felé, amerről jöttek: látta a felperzselt ligetet, a szétlőtt szekereket az úton, s messze hátul a máglyát a havon, mely vékony füstcsíkot bocsátott a magasba. A német lövedékek felgyújtották a házat, amelynek udvarán reggel a felderítő vázlatot rajzolta. A völgy két szélén dombok kéklő vonalai; fenn a dombokon karcsú, ciprusra hasonlító magas fák között repeszgránátok robbanásait világította meg a lenyugvó nap fénye. Délről pedig, amerre most az üteg haladt, szüntelen dörgés hallattszott, a Balaton felől támadtak a németek. — Nem hiszem, hogy Pjotr- nak ilyen előérzete lett volna — mondta Belicsenko. — Ha valaki meghal, rendszerint,felidézik, mit mondott, hogyan mondta, és mindennek valami különös értelmet talajdoníta«- nak. A Vörös furnér obeliszknél gondolatban búcsút vettek Bo- gacsovtól.' Nem tudták, h°sy akkor még élt. Mire leszállt az éj, az üteg elérte a város déli peremét, Az országúton, a kockaköveken csikorogtak és szikrákat csiholva csörömpöltek a traktorok lánctalpai. Mögöttük lágyan gördültek az ágyúk gumiba bújtatott nehéz vaskerekei. Jobbra és balra kertek, bennük kis nyaralószerű házak. A verandák épségben maradt ablaküvegei tompán csillogtak. Egy lelket sem látni, csak a rakéták röpködtek, s az égbolt mintegy szétnyílt, feljebb szállt a házak felett. Körös-körül minden olyan elhagyatott, olyan sivár. És mint általában éjszaka, nem tudni merre vannak a mieink, merre a németek. Az üteget megállítva, Belicsenko előrement a felderítőkkel. Hirtelen paták csattogása közeledett feléjük az országúton,' s két lovas körvonala bukkant ki a sötétből. ' — Harmadik üteg? — Harmadik. — Felismertelek a fehér kozáksapkádról ütegparancsnok — a hangján érződött, hogy mosolyog. Arszentyev, az ezredparancsnok segédtisztje volt. Fürgén leugrott lováról. Odalépett Bellcsenkóhoz, kezet rázott vele. Kísérője, egy felderítő mozdulatlanul ülve maradt a nyeregben. . — Megváltozik a feladatotok. Világítsd csak meg a tón képet! (Folytatjuk.)
