Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-03 / 154. szám

M99. tülitis s.

NAPLÓ

5

A hősi múlt krónikája

Az emigráció keserű kenyere

Sok saó esett azokról, akik nem voltak hajlandók a Hor- thy-igába hajtani nyakunkat, és inkább az emigráció nem éppen kényelmes útját választották. Igazságot kell tenni és el kell ismerni, hogy helyesen jártak el, és a nép érdekében cselekedtek. A Horthy rendszer arra törekedett, hogy kiirtsa a munkásság legjavát és megsemmisítsen mindenkit, aki a munkásérdekek- ért sfkraszáll. A vezetőket a Horthy-nyomozók előbfcwutóbb felkutatták, annál is inkább, mert — mint már eleget tapasztaltuk — nyomravezető árulóban sohasem volt hiány. Ezeknek az embereknek viszont a munkásmozgalom érdekében tovább kellett élmiök, hogy sziervezöképességúkkel,

tapasztalatukkal, rátermettségükkel tovább szolgálják • a felszabadulás ügyét. És hogy ez a gyakorlatban mit jelent, arra, — hogy többet ne mondjunk — a Bécsben székelő magyar kommunista emigráns központ tevékenysége a legjobb példa. A pécsi elvtár- sak is ennek felismerésében és nem gyáva megfutamodás- ból cselekedtek.

céljai vannak a Pécsről elmenekül tekkel“ (Dunántúl, 1931 - szept. 2.) Jugoszláviában hagy volt a hiány szakképzett munkaerőkben. A pécsi emigráció kapóra jött nekik.

Azokra, akik nem emigráltak, nehéz napok virradtak. A szociáldemokrata vezetők Baranyában is behódoltak a Horthy rendszernek, és Peyer Károly sugalmazására —már jóval a Bethlen—Peyer-pak- tum megkötése előtt — kiszolgálták a kormányt. Jellemző a szociáldemokraták felfogására, hogy a Sóos tábornoknál tisztelgő „munkásküldöttség“ kijelentése szerint „mélyen átértett szükség számára, hogy a vádat (kommunizmus) ' elhárítsa, mert..; ami itt történt, az rólunk, de nélkülünk történt“ (Dunántúl, 1921. aug. 28.) A pécsi „Munkás“ is ezt az álláspontot képviselte. A baranyai szociáldemokraták a budapesti pártközponttal

együtt követelték „a bűnös kommunisták felelősségrevo- nását“.

A „magyar impérium" (Dunántúl, 1921. aug. 26.) vezetőit Baranyában sem kellett e kívánság teljesítésére nógatni. A kommunistaellenes hajsza már az első napokban megindult;

Róka

Schott Mihály gépkocsivezető levelet írt szerkesztőségünknek s abban az Építőanyagipari Egyesülés homokbányájában uralkodó állapotokra hívja fel a figyelmet. Idézünk egynkét részt belőle:

„Olcsóbb lesz az építkezés, ha géppel rakják homokját, — hirdeti a TÜZÉP — ám a felhívásban nem tér ki arra, hogy a rakodógép sokszor elromlik s emiatt nemhogy olcsóbb, hanem drágább lesz az építke zés. Június 19-én délután ugyancsak elromlott a gép, rakodni nem tudott. Sok gépkocsi ösz- szegyűlt, mig a vezetők konzíliumot tartottak, hogyan lehetne a betegen segíteni. A gépkezelő kérésére egy 5 centiméter hosszú csavart — miként az ősember — kéz- bentartva elvágtuk, ez azonban csak aszpirin volt, nem használt a beteg gépnek. A TÜZÉP

fogta csuka

előre befizetteti a gépi rakodást, gép azonban rossz, viszont vannak ajánl kozok a bányánál, akik 40—50 forintért hajlandók meg rakni a kocsikat. Ha várunk, akkor a gépkocsiállást kell megfizetni, ha nem, a kézi rakodókat. A gépi rakodás tehát nem olcsóbb a kézinél, hanem drágább.“

Ennyit a levélből, mely felhívja a hibára a figyelmet. Most pedig hallgassuk a TÜZÉP véleményét!

— Mi honnan tud juk kérem, hogy a gép jó, vagy nem jó? Rendszerint mire betelefonálnak nekünk, addigra egy csomó gépi rakodást már kiadtunk.

— Visszafizetik a gépi és kézi rakodás különbözeiét?

— Természetesen. De az a helyzet, hogy a felek inkább megrakják ma guk, minthogy visz- szajöjjenek újra a TÜZÉP-hez, tőlünk meg ismét kimenjenek a bányába. Többe kerül akkor az idő, mint a homok.

Építőanyagipari Egyesülés, mint házigazda:

— A gép is elromolhat. az sem tökéletes jószág. Alkatrészt kapni meg annál nehezebb. A vállalat alkalmazottai mindig szívesen megrakják a kocsikat, csak kérjék meg őket.'

— De ha már valaki befizette a gépi rakodás összegét, akkor azzal mi lesz?

— A TÜZÉP visz szafizeti.

Róka fogta csuka, csuka fogta rókadolog ez, mert a gépi rakodással jól jár a TÜZÉP, hisz nem övé a bánya, mégis keres rajta, tekintettel arra, hogy csak neki áll jogában építőanyagot eladni, az Egye sülés is, hiszen meg veszik a homokját, az építtető azonban annál rosszabbul. Nem lehetne a helyszínen fizettetni a rakodást?

A pécsi emigráció nagy méreteket öltött. Kétezernél több munkáscsalád hagyta el a várost. A menekülteket szállító zsúfolt vonatok sűrű egymásutánban futottak ki a pécsi főpályaudvarról. Sokan szekéren, kézikocsival, gyalogszerrel vágtak neki a nagyvilágnak. Túlnyomórészt Jugoszláviának vették útjukat. Az „Üj Dunántúl“ jelentése szerint számos élvonalban álló személy hagyta el Pécsett, így Radó és Cserta rendőrkapitány, Doktor Sándor, Ember János, Steinmetz István, Lef- kovics és Cséby elvtársak. (1921. aug. 20.)

A szerb hatóságok beváltották korábbi ígéretüket, és teljes mértékben elősegítették az emigránsok eltávozását. Meg kell mondanunk, hogy nem önzetlenség, nem humanista szempont vezette őket. Érdekből cselekedtek. Énre vall például az az Eszékről származó jelentés, amely szerint a jugoszláv kormány a pécsi emigránsoknak bizonytalan időre kiterjedő menedéket nyújt. Sachsar miniszterelnökségi osztálytanácsos Belg- rádban azt a magyarázatot adta, hogy „a szerb kormánynak

Négyezer kilométeres olajvezeték a Volgától Budapestig

A népi demokratikus országok gazdaságai egyre növekvő benzin- és egyéb nyersolajtermék szükségletüket, — kivéve Romániát, — nem tudják saját erőforrásaikból fedezni. Ezért szükséges, hogy kiépítsék a Szovjetunióval való olajszállítás rendszerét. A gyakorlat és a számítások arra mutatnak, hogy vasúti kocsikban nem lenne gazdaságos a nyersolaj szállítása.

Igen nagy beruházást igényelne és jelentős veszteségekkel járna, az értékes olaj párlatok illamása miatt.

A megoldás lehetőségei közül ezért esett a választás egy óriás méretű olajvezeték megépítésére, amely a Szovjetunió Volgán túli területeiről szállítja majd az olajat az NDK-ba, Lengyelországba, Csehszlovákiába és Magyarországra. A KGST ülésén már megállapították az olajvezeték fő útvonalát és megegyezés jött létre, amely szerint az egyes államok az országuk területén áthaladó vezetéket megtervezik és megépítik és elvégzik az építéssel összefüggő egyéb feladatokat.

Számítások szerint az érdekelt országok saját nyersolaj- szükségletük kielégítése mellett az olajfeldolgozás során keletkező melléktermékeket is értékesíthetik vegyiparukban.

A tervek szerint az óriási olajvezeték a Volgán túli vidék nagy olajmezőiről indul el, Beloruszáéban két ágra oszlik. Az északi ágon jut majd el az olaj Lengyelországba , és az NDK-ba, a délin pedig Magyarországra és Csehszflová kiába. Elágazásaival együtt • a fővezeték hossza meghaladja majd a négyezer kilométert. (A „Szovjetunió“ cikke nyomán.)

másik, az előbbivel szorosan összefüggő alapvető feladatot oldott meg: rendszerbe foglalta a marxista elméletet, a marxizmus alapelveit, alkotórészeit.

Engels Anti-Dühringje a marxizmus klasszikus alkotása, a marxista pártosság és tudományosság harcos dokumentuma az elmélet és gyakorlat minden terén, következetesen a marxista dialektika és filozófiai materializmus alapjáról Indított harc a burzsoá Ideológia, a, munkások idealista megtévesztésének kísérletével szemben. Éppen ezért lett az Anti-Dühring olyan népszerűvé, éppen ezért vált a munkásmozgalom minden becsületes harcosának mindennapi segítőjévé, éppen ezért ma is egyike azoknak a műveknek, amelyekből egész nemzedékek tanulják meg a - marxizmus világnézetének alapjait.

Az Anti-Dühring háróm főrészből áll. Az első rész a filozófiáról, a marxizmus elméleti alapjáról szól. A második rész a politikai gazdaságtant fejti ki, a harmadik rész a tudományos szocializmus elméletét.

Egy rövid méltatás keretében természetesen még csak vázlatosan sem lehet az Anti- Dühring ismertetésére kitérni. Ezért az Anti-Dühringnek itt csak egyik részét, nevezetesen a szocializmus elméletével foglalkozó részét, de ennek is csak egy-két kérdését érintjük a történelmi materializmus szempontjából. Engels meghatározza a modern szoeiaüzaaus

történelmi szerepét. A modern szocializmus, vagyis a marxista elméletet mapáévá tevő munkásmozgalom arra törekszik, hogy létrehozza a munkásosztály hatalmát és „e hatalom erejével köztulajdonná változtassa a burzsoázia kezéből kisikló társadalmi termelési eszközöket”. A proletariátus ezzel a cselekedetével megszabadítja a termelési eszközöket tőkeminőségüktől és társadalmi jellegüknek teljes szabadságot nyújt az érvényesülésre. Ennek az átalakulásnak az alapját szükségszerűen maga a tőkés termelési mód hozza létre. „A tőkés termelési mód ezzel, hogy a népesség nagy többségét mindinkább proletárokká változtatja, megteremti azt a hatalmat, melynek ezt a forradalmi átalakulást — ha nem akar elpusztulni — végre kell hajtani”.

A marxizmus tudományos törvényeket fedezett fel, a társadalmi fejlődésnek olyan objektív, az emberek akaratától független törvényszerűségeit, amelyek elkerülhetetlenül ahhoz vezetnek, hogy a tőkés társadalom ellentmondásai a a végsőkig kiéleződjenek, hogy „a termelési mód fellázadjon a csere formája ellen”. A burzsoázia a tőkés társadalom fejlődésének következményeképpen, a társadalmi fejlődés törvényszerűségének eredményeképpen „felesleges osztálynak bizonyult”. Tehát: le kell lépnie a történelem színpadáról és át kell adnia helyét annak az osztálynak, amely a társadalmi termelésnek megfelelő társadalmi elosztás rendszerét bevezetni képes: a munkásosztálynak.

A fentieken kívül Engels tudományos megoldását adja egy sor kérdésnek, melyek a történelmi materiaílizmusnak ma is sarkalatos tételei. így az utópista szocializmus bírálatával és Dühring „reformista szocializmusának” szétzúzásával együtt részletesen foglalkozik a tudományos szocializmus kérdéseivel. Az össztönösség alapján álló kispolgári szocializmussal

szemben a tudományos szocializmus fő feladatát a következőképpen határozza meg: „a cselekvésre hívatott, elnyomott osztályok saját cselekvésének feltételeit tudatossá tenni — ez a proletármozgalom elméleti kifejezésének a tudományos szocializmusnak feladata”. Tökéletesen helyes álláspontot foglalt el Engels az állam fejlődése és elhalása, az osztályok és osztályharc megszűnése, a falu és város ellentétének megszűnése, az erkölcs, jog, vallás, nevelés és család lényegének és szerepének kérdéseiben is. Végső következtetése Er.gelsnek, hogy a kapitalizmust szükségszerűen fel kell váltania a szocializmusnak, mely a társadalmat a vak szükségszerűség birodalmából felemeli a szabadság birodalmába. A kapitalizmus ellentmondásai. kiéleződésével elkerülhetetlenül bekövetkezik az a történelmi helyzet, amelyben a modern proletariátus forradalmi úton beteljesíti történelmi hivatását,

A munkásmozgalom történetében sok Dühring kísérelte meg és kíséreli meg mindmáig megingatni a marxizmus sziklaszilárd elméleti alapjait. A munkásosztály azonban saját történelmi tapasztalatai alapján győződik meg arról, hogy abból a féktelen nyomorból, amelybe a kapitalizmus elkerülhetetlenül taszítja, egyetlen kiút a tudományos szocializmus mutatta út, Marx Engels és Lenin tanítása, amely a munkásosztályt történelmi hivatása teljesítésére felvértezi. Nem vesztette érvényét, hanem még aktuálisabb, mint Valaha, Engelsnek az a tanítása, hogy a munkásosztály győzelmének előfeltétele a tudományos szocializmus, a marxizmus győzelme a munkásmozgalomban. Ma ezer meg ezer kis Dühring, tőkéspénzen hizlalt jobboldali szociáldemokrata vezető, munkásáruló és revizionista töri magát, hogy a munkásosztályt eltérítse a tudományos szocializmus útjáról, az osztályharc és a proletárdiktatúra útjáról. Különösen veszélyes a munkásmozgalomra a mai revizio- nizmus, melynek új ravasz formája mögött természetesen a régi burzsoá és kispolgári tartalom rejtőzik.

Napjainkban a marxizmus forradalmi gyakorlata diktálja a történelem ütemét, a valóságot tükröző és formáló elméletének térhódítása pedig az ideológiai küzdelmek alakulását. A marxizmus elterjedésének, gyakorlati és elméleti győzelmeinek torz visszfénye és kísérőjelensége, hogy a tuA kenyér védelmében

Június vége, július eleje a legveszélyesebb időszak a már száraz gabonára, elég a mozdony kéményéből kipattanó szikra, vagy egy felelőtlenül eldobott cigarettavég ahhoz, hogy falánk lángok martaléka legyen az egész évben féltve óvott kenyerünk. A kenyér pedig nemcsak azé,, aki a magot elveti, aki kévébe rakja, csépeli, hanem valameny- nyiünkké, közérdek hát a védelme is. Méghozzá a szervezett védelmezés, ami hasonlatos egy kis hadművelet előkészítéséhez.

Nagy Elek a harkányi tanács vb-elnöke is ilyen eligazításra hívta össze a tanács tagságot, hogy ismertesse előttük a tűzvédelemmel kapcsolatos tudnivalókat. Mert nem elég észrevenni a tüzet és ria- dóztatni, a fontosabb, a nehezebb feladat, a tűz megelőzése. Erre hoztak határozatot a tanácsülésen, előírva a tűzvédelemmel kapcsolatos feladatokat. íme, néhány pont a határozatból:

A vasutak mentén fekvő gabonatáblák aratását, közvetlenül a sínpárhoz közel eső területeken kell elkezdeni. A tarlót az aratás után azonnal fel kell gereblyézni és a tarlóhántást 3 napon belül elvégezni. A learatott gabonakereszteket a sínektől legalább 60 méterre, az asztagot pedig 100 méterre lehet elhelyezni. Az a termelő, aki ezt a távolságot nem tudja betartani, köteles a terményét a veszélyeztetett területről azonnal elszállítani. Az összerakott keresztektől 5—10 méter távolságra egy négy barázda szélességű, védőszántást kell végezni. méghozzá az aratással egyidőben.

A határozat részletesen fog- 'alkozik azzal is, hogy a földekről behordott gabonát mi- 'yen tűz-távolságokra szpb'rt egymástól e1 helyezni. De ki’ír arra is, hosy a terménysz'Wín milyen óvintézkedéseket kell alkalmazni: hány hekto'i'or víz, hány vödör, villa, ásó i- oát álljon rendelkezésre de ezzel korántsem feleződő'“ be a tűzvédelem biztosítása. Határozat született olyan irányban is. hogy az aratástól a cséplés befejeztéig fifye’őszíV- 9018(01 kell szervezni, A figyelőszolgálaton minden ’4 évesnél idősebb és 60 évét még be nem töltött férfi köteles részt venni. Az este hét órától hajnali 5 óráig tartó figyelőszolgálat a község terr-)- lomtornyában történik, amíg a hasonló időszakban e®v készültségi tag, a tűzoltó őrszobán teljesít szolgálatot. Ezenkívül még egy fogatos szo'eá- iat is talpon van. aki 24 órán át köteles a kocsiján a legszükségesebb tűzvédelmi eszközökkel (eke, csáklya stK) készenlétben állani. A fieveiő és ügyeletes szolgálat ellenőrzését a tűzoltók és a tanács megbízottai végzik.

Amirut a határozatból is kitűnik, a harkányi tanács mindent megtesz annak érdekében, hogy az idén is megóvja kenyerünket.

Megháromszorozódott l/ a hangverseny látogatók száma

Az Országos Filharmónia Pécsi kirendeltségének az elmúlt évadban zenei téren végzett munkájáról van szó.

Elsőnek talán a Pécsi Fil- harmónikusokról. Az elmúlt zenei évadban több mint félszáz zenekari hangversenyt rendeztek. A rendezvények látogatottságát bizonyítja, hogy ezeken a zenei esteken mintegy 30 ezer zenekedvelő szórakozott. Jelentős dolog ez, különösen ha számításba vesz- szük, hogy az 1958—59-es zenei évadban“ az elmúlt évihez viszonyítva a látogatók száma csaknem megháromszorozódott.

Kik látogatták a zenei esteket? A zenekedvelő „törzsgárda” mellé ebben az évben újabb közönség verbuválódott. Elsősorban az ifjúság kedvelte meg a zenei esteket. A több mint félszáz rendezvényből mintegy 20 estén az

dományos kommunizmussal szembenálló, s a munkásmozgalomba behatoló burzsoá ideológia „alkalmazkodik”, e régi tartalmat új formába öltözteti; a forradalmi marxizmus ma olyan revizioniz- mussal küzd, mely „leninistának” álcázza magát. Lenin már jóval az októberi forradalom előtt felismerte, hogy a marxizmus és a revizionizmus polémiáját „a munkásosztálynak kétségkívül sokkal nagyobb mértékben kell majd átélnie, amikor majd a proletárforradalom minden vitás kérdést kiélez, s minden nézeteltérést azokra a kérdésekre

összpontosít, amelyek a legközvetlenebbül számítanak a tömegek magatartásának meghatározása tekintetében, amikor majd arra kényszerülünk, hogy a harc hevében különböztessük meg a barátot az ellenségtől, s a rossz szövetségeseket elűzzük magunktól, hogy az ellenségre döntő csapást mérhessünk”. Ehhez a harchoz nyújt nagy segítséget napjainkban is Engels klasszikus műve az Anti-Dühring.

A nemzetközi munkásosztály, amely ma a győzelmes szocializmus szilárd és megdönthetetlen bástyájára tekint a Szovjetunióban és a szocialista tábor országaiban, mély hálával és tisztelettel emlékezik meg Engels Frigyes Anti- Dühringjének 81 év előtti megjelenéséről és mégnagyobb buzgalommal tanulmányozza a marxizmus-leninizmusnak ezt az örökbecsű művét.

Kiss István egyetemi docens

ifjúság töltötte meg a Liszt Ferenc termet. Amikor erről beszélünk, egy lényeges dolgot kell megemlítenünk: a zenei estek meghallgatásába ebben az évadban bekapcsolódtak az ipari tanulók is. öröm voit látni ezeket a fiatalokat, akik szomjúhozzák a szépet, a művészit, akik sötét ruhába öltözködve fegyelmezetten hallgatták végig és jól szórakoztak, művelődtek ezeken a rendezvényeken.

Feltétlen említésre méltó, hogy ebben az évadban a pécsi előadások mellett a filharmonikusok a vidéki zenekarok országos fesztiválján Budapesten a Zeneakadémián hangversenyeztek Paulusz Elemér vezénylésével s jelentősen öregbítették a pécsi zenészek hírnevét. De nemcsak Budapesten szerepeltek, hanem bemutatták művészetüket több városban is, többek között Debrecenben, ahol Handel:- Sámson című oratóriumát adták elő.

Az elmúlt évadban több külföldi művész — karmesterek és szólisták — látogatták meg városunkat. Emlékezünk a moszkvai rádió 100 tagú szimfonikus zenekarának nagy sikerére, a három fiatal szovjet kamaraművész hangversenyére. Városunkban szerepelt Sir Eugene Goossens angol, Éttere Gracis olasz karmester, Józef Suk cseh hegedűművész, Éva Bernatova csehszlovák zongoraművész, Aubry Pan- key néger énekes. A külföldi művészeken kívül több neves hazai karmester vendégszerep lése is hozzájárult zenei életünk fejlesztéséhez.

Nem feledkeztek meg megyénk több városának és községének zenekedvelő közönségéről sem. Hangversenyt adtak Komlón, Mohácson, Szigetváron is. Jelentős „újítás” voH, hogy ebben az évadban megkezdték az úgynevezett üzemi hangverseny adását is; nagy sikerrel szerepeltek a Baranya megyei Építőipari Vállalat Tüzér utcai munkásszállásán.

A Filharmónia elmúlt évadi zenei munkáját értékelve elmondhatjuk, hogy 6oha annyi hangverseny nem volt városunkban, mint ebben az évadban. S nemcsak mennyiségé- lsen, hanem művészi színvonalában is többet nyújtottak, mint az elmúlt évadokban. A zenei élet fejlődése nem a véletlen műve. Sok év után eh értük, hogy van szakavatott vezetője, betanító karmestere a zenekarnak s ez a tény feltétlen hozzájárult az évad sí“* kereihez,