Dunántúli Napló, 1959. július (16. évfolyam, 152-178. szám)

1959-07-22 / 170. szám

1959. JULIUS 22. NAPLÓ 5 A Vatikán két arca A történelmi források arról számolnak be, hogy a Vatikán XXIII. Jánossal az élen, eb­ben az évben ünnepli meg megalakulásának 30. évfordu­lóját. Szokássá vált, hogy egy- egy évforduló alkalmával ér­tékelik azon egyházi és vilá­gi személyek érdemeit, akiK hozzájárultak az adott állam megalakulásához. Nem lehet azonban tudni, hogy XXIII. János pápa, s hívei, a bíboro­sok és prelátusok, a ferenc- rendiek és a jezsuiták, a ban­károk és a földbirtokosok megemlékeznek-e majd Mus­solini „nagy érdemeiről“, aki az olaszországi haladó erők nagy elnyomásában nyújtott nagy segítséget, 44 hektár föl­det adományozott XI. Pius pápának, s ezt a területet hív­ják Vatikánnak ;; t Köztudomású azonban ■— és ezt a Vatikán hallgatása is iga­zolja — hogy a törpe állam gazdasági és politikai hatalma nem ebből a 44 hektáros ki­rályságból származik. Ez csu­pán elenyésző ezreléke annak a földterületnek, amelyet a Vatikán az egész világon bir­tokol. Nézzük meg, hogy a Vatikán a különböző államok­ban, milyen nagy földterüle­tekkel rendelkezik 1 Olaszországban 500 000 hek. tár, Angliában 100 000 hektár, Spanyolországban és Portugá­liában 6 millió hektár (a szán­tóterület 20 százaléka), Colum­biában 100 000 hektár, Peru­ban 70 000 hektár, a Domini­kai Köztársaságban 70 000 hek­tár, Mexikóban 10 500 hek­tár, az Egyesült Államokban 1 millió 145 ezer hektár, Ve­nezuelában 50 ezer hektár, Ecuadorban 20 ezer hektár, Haitiban pedig 4 ezer hektár földet birtokol a római kato­likus egyház. De tovább lehetne még so­rolni azokat a kapitalista or­szágokat, amelyek gazdaságá­ban a Szent Ferenc rend, vagy pedig a dón Bosco rend szerepet játszik. Az előbb em­lített adatok csupán a szántó- területre vonatkoznak. Ezeket az adatokat dr. Tondi profesz- szor tette közzé, aki 15 évig a jezsuita rend tagja volt. A Vatikán nem tudta meg­cáfolni ezeket az adatokat, mivel a szóbanforgó államok katasztrális térképében szere­pelnek. A katolikus egyház gazda­sági hatalma természetesen nem csupán a mezőgazdaság felé orientálódik, A mezőgaz­daság nem mindig biztosítja azt a kívánt nyereséget, amely­ből teljes mértékben finan­szírozni lehetne a szocialista tábor országai ellen irányuló kém és felforgató tevékenysé­get. A pápa tévedhetetlensége ugyanis nemcsak szavakban, hanem a bankszámlákon is érvényesül. A Vatikán bankszámlája — érthető okoknál fogva — még nagyobb titok, mint a „szent sír“ és csak a legmeg­bízhatóbb emberek ismerik, akiknek viszont személyes ér­dekük, hogy ne szerepeljenek az újságok hasábjain. Vonat­kozik ez elsősorban Bomar- dino Nogara, 86 éves báróra, aki a következő hivatalos cím tulajdonosa: a szentszék kü­lönleges adminisztrációjának küldötte. A Vatikán széleskö­rű keresdelmi munkájára jel­lemző az is, hogy Nogara báró 74 nagy vállalat igazgató ta­nácsának a tagja. Az „Espres­so“ című olasz liberális heti­lap az új pápa megválasztása előtt közölte azoknak a kato­likus személyiségeknek a név­sorát, akik kezében a Vatikán részvényei és ezzel együtt a vatikáni gazdasági hatalom titkai is összpontosulnak. A következő nevekről volt szó: Nogara báró, Spada báró, a2 elhunyt pápa három unoka­öccse — Carlo, Marcantini és Giullio Pacelli — Petro En­rico Galeazza gróf (Vatikán műszaki berendezésének veze­tője), Giovanni Batista (a szent paloták igazgatója), Eugénia Gualdi, Paulo Blumenstih) gróf, Francesco Maria Oddaso és Vittorio Cerutti volt olasz nagykövet. A felsoroltak neve a FIAT .gépkocsitröszt és a Pirelli gumi-konszernen kívül Olasz­ország valamennyi legfonto­sabb cégének igazgató taná­csában szerepel. Sőt, Olasz­ország összes vlllamoserőmű- ve tészta- és papírgyára, a telefon és a vasút, a Vatikán kezében van. Az „Espresso“ című lap becslése szerint a Vatikán részvénycsomagjainak értéke 12 milliárd dollár. Ehhez az összeghez hozzá kell még számítani az egyes rende­ket, amelyeket teljesen, vagy részben a Vatikán ellenőriz. A pénzszerzésben a jezsuiták járnak az élein. Vagyonuk ér­téke meghaladja az 5 milliárd dollárt, s olyan vállalatok részvényesei, mint például a „Bank of California“, „Bank of America", „Dl Giorgio Fruit Company", amely nagy ültetvények tulajdonosa Kö- zép-Amerikában. Franciaor­szágban a jezsuiták a „Feu- geot" és „Citroen“ gépkocsi­cégekre, valamint a Schnei­der—Creusot fegyvergyárra összpontosították figyelmüket. Nem véletlenül mondják, még a nyugati kapitalista kö­rökben is, hogy a Vatikán a legnagyobb részvényesek közé tartozik. A Vatikán minden vezetője és főként az újonnan megválasztott Angelo Roncal- li pápa, aki felvette a XXIII. János nevet, tisztában van az­zal, hogy gazdasági hatalom nélkül politikai hatalmuk egyenlő lenne a nullával. A tények arról tanúskodnak, hogy a Vatikán politikai ha­talma messze túllépi a 40 hek­tár területű államot. Ahhoz, hogy ez a befolyás ne csökken jék, a Vatikánnak pénzre és mégegyszer pénzre van szük­sége. Ez szükséges, hogy uszít­hasson, pénzelhesse az össze­esküvéseket, szabotálhassa a haladó eszméket. A Vatikán mindenáron lep­lezni kívánja, hogy világi ügyekkel, magyarul, politikai kérdésekkel foglalkozik. A katolikus .egy­ház története azonban számos olyan eseményről tanúskodik, amelynek semmi köze sincs a vallási élethez. A Vatikán se­gített Mussolininek az olasz demokratikus szervezetek fel­számolásában és a háborús kalandor politikája megvalósí­tásában Etiópiában és Spa­nyolországban. A Vatikán el­sőnek vette fel a diplomáciai kapcsolatot a spanyol nép hó­hérával, Francoval és a kato­likus egyház „legkedvesebb gyermekének“ nevezte. A Va­tikán utasítására a katolikus egyház Németországban nagv mértékben elősegítette Hitler hatalomra jutását. Vorolini nuncius Csehszlovákiában, Mindszenthy bíboros pedig Magyarországon kémkedett. A Vatikán aknamunkájának lán­colata csaknem végtelen és XXIII. János pápa, elődjei kitaposott útján halad. Röviddel a pápai trón elfog­lalása után — hogy senki sem kételkedjék politikájának irányvonaláról — dekrétumot írt alá, amelyben felhívta a katolikus hívőket, ne adják szavazatukat a kommunista pártra, sőt egyetlen olyan pártra, vagy szervezetre amely együtt halad a kommu­nistákkal. A dekrétum cé'.ja, hogy befolyásolja a politikai fejlődést Szicíliában. Röviddé] a pápai dekrétum kiadása után, — tévedések elkerülése végett — a Vatikánban rámu­tattak arra, hogy a dekrétum nem csupán Olaszország, ha­nem más országok politikai fejlődését is befolyásolni kí­vánja. Közismert dolog, hogy a pa­pok a múltban megáldották a fegyvereket és most is ezt te­szik. A szentelt víz azonban még nem dönti el a győzelme­ket, illetve vereségeket: való­színű, ezzel a papok is tisztá­ban vannak. Talán azt is tud­ják, hogy az atomfegyverek, a tömegpusztító bombák ször­nyű erejűek. De, amikor a nyugat-németországi szövetsé­gi parlament bejelentette az atomfegyvexkezés programját, a Vatikán azonnal megtalálta a „teológiai" védelmet, misze­rint az atomháború igazságos. Kinek használnak az ilyen vatikáni jelszavak? Kik állnak a jelszavak mögött? Nem mások, mint a nyugati imp— rialista körök, monopóliumok, trösztök és részvénytársasá­gok, akiket állandó csőddel fenyegetnek a ciklikus válsá­gok. Ezek a körök a válságok­ból kivezető egyetlen utat a fegyverkezésben, a demokra­tikus és szociális szabadságjos még keményebb elnyomásá­ban látják, A Vatikán finánctőkéje szövetséget kötött a monopó­liumok flnánctőkéjével és í?y létrejött a Vatikán szövetsége az imperializmussal. A Vati­kán urai tisztában vannak az­zal, hogy az imperializmus bukásával az ő hatalmuk is véget ér. Ezért minden erőfe­szítésre készek, hogy a fenti concordatum állandóan meg­szilárduljon. Igaz, a Jerikói harsonák nem jelentik be a világnak a Vatikán bankszámlájának a növekedését. Ez egyetlen „szent atyának“ sem érdeke. Ezért a Vatikán mélyen elrej­ti igazi arcát, nehogy a nap­fényre kerüljenek a piszkos pénzügyi mahinációk, diver- ziók és összeesküvések. Stefan Uher Tizenöt éve szabad Lengyelország A Lengyel Népköztársaság 1959 július 22-én ün­nepli felszabadulásának M. évfordulóját. 1944 július 22-én Lublinban, a lengyel föld első, felszabadult darabján jött lét­re a Lengyel Nemzeti Felsza­badulási Bizottság, mely mani- fesztumában kihirdette a de­mokratikus és. független len­gyel állam megalakulását. Lengyelország területének teljes felszabadulása után nyomban megkezdődött a ro­Ötéves a Magyar Földrajzi Társaság Dé!-Dunántúli Osztálya / W öt éve működik Pécsett a Magyar Földrajzi Társaiéig Dél- Dunántúli Osztálya. Ebből az alkalomból felkerestük Szabó Pál Zoltánt, a Dunántúli Tudományos Intézet vezetőjét, egy­ben az osztály vezetőjét azért, hogy adjon tájékoztatást, jelen­leg milyen munkát végeznek a földrajzi társaság itt dolgozó kutatói és külső munkatársai. mokban heverő ország újjá­építése. Az ország az egyetlen európai állam volt, melynek ipara 1939-ben alacsonyabb színvonalon állott, mint 1913- ban, s a népi demokratikus államok közül Lengyelország szenvedte el a legsúlyosabb háborús veszteségeket. A há­ború következtében az ország ipari épületeinek 35, az erő­müvek 52, a gépek és gépi be­rendezések 45 százaléka el­pusztult. A lengyel ipar újjá­építését tehát rendkívül mély szintről kellett elkezdeni. Az ipari újjáépítés 1949-re lényegében befejeződött. Azóta több mint 150 új ipari vállala­tot helyeztek üzembe. Számos új iparvidék keletkezett, főleg az ország keleti és déli terüle­tein; közöttük a legfontosab­bak a Krakkó környékén fel­épített vegyipari kombinátok. Az ipar 1958-ban 3 millió főt foglalkoztatott — azaz három és félszer annyit, mint 20 év­vel ezelőtt — s a nemzeti jö­vedelemnek pedig felét szol-1 gáltatta. A következő években szá- mos ipari ágazat mellett külö­nösen a vegyipar fejlődik erő­sen, mert Lengyelország déli területein, a Visztula balpart­ján óriási kéntelepeket fedez­tek fel. A feltárt készletek alapján Lengyelországot je­lenleg a Szovjetunió és íz USA után a kéntelepekkel ren delkező országok között a har­madik helyre sorolják. A vegyipar fejlődése szempont­jából ugyancsak rendkívül fontos az alsó-sziléziai Glogów környéki rézérc telelek felfe­dezése is. — A Társaság kutatói, munkatársai szoros kapcso­latban működnek a pécsi és dunántúli tudományos intéz­ményekkel, szervekkel — kezdte válaszát Szabó Pál Zol tán elvtárs. — Különösen jó kapcsolataink vannak a Ma­gyar Hidrológiai Társulat Dél-Dunántúli Osztályával, a Magyar Földtani Intézet mecseki csoportjával, vala­mint a Tudományos Isme­retterjesztő Társasággal. A kutató munka lényegé­ben a Dunántúli Tudomá­nyos Intézeten belül törté­nik. Az intézetnek azonban külső munkatársai is van­nak, akik egyben a dél­dunántúli csoport tagjai is, és ebben a minőségben is végzik feladatukat. A Tu­dományos Intézeten belüli munkát illetően igen fontos dr. Kolta János tevékenysé­ge, amely elsősorban a szo­cialista kiskörzetek kialakí­tásával foglalkozik. Simor Ferenc munkájának lényege a Mecsek hegység éghajlati viszonyainak a tisztázása. Ehhez igen fontos, hogy a. Misinán megépüljön az első osztályú obszervatórium. Na gyón örülök, hogy a közel­jövőben már tető alá kerül ez a létesítmény. Lovász György Zala megyében van elfoglalva elsősorban föld­felszín fejlődési, talajtani és talajvíz kérdésekkel. Jóma­gam vízföldrajzi, illetve víz­háztartási problémákkal fog­lalkozom. A külső munkatársak kö­zül Borai Ákos tanár végez figyelemre méltó munkát. Ö a hidasi barnaszénbányá­szattal és az itt előadódó szállítási problémákkal fog­lalkozott a közelmúltban, je­lenleg pedig a bonyhádi já­rás gazdaságföldrajzi kérdé­Béla I ■- ♦ seit vizsgálja. Gertig főiskolai adjunktus az ősz­szel megkezdi Pécs ijmrföld- rajzának elkészítését. Dauer Mária geokémiai vizsgála­tokkal segíti munkánkat. Vass Béla MÁV mérnök vi­szont barlangkutatással és a karszt-vízprobléma bizonyos útján a földalatti üregek fel­tárásánál viszi előbbre mun­kánkat. A jelenleg Albániá­ban tartózkodó Andrásfalvi Bertalan néprajzkutató te­vékenységével kapcsolódik feladataink végzéséhez. — A Dunántúli Tudomá­nyos Intézet rendelkezésére áll a Dunántúli Tudományos Gyűjtemény című sorozat, amelyben a kész dolgozatok jelennek meg. Ebben az esz­tendőben évkönyvet is ad­tunk ki, amely szintén sok érdekes közleményt tartal­mazott. Jövőre ismét szeret­nénk hasonló kiadvánnyal meglepni az érdeklődőket. Ezenkívül szeretnénk ismét megindítani a „Földrajzi füzetek’’ című sorozatot is. Rendezvényeken is publi­káljuk eredményeinket. Ilyen esetekben elsősorban a pe­dagógusok voltak segítsé­günkre. Például Szokolszki Oszkár földrajzszakos szak- felügyelő és Paál Sámuelné közreműködésével tavaly no­vemberben ankétot szervez­tünk, amely a földrajzi szemléltetés kérdéseivel fog­lalkozott. További hasonló ankétok rendezését is tervbe vettük. Eddig megjelent munkáin­kat a legtöbb esetben fel­használták az illetékes szer­vek. így például Borai Ákos előbb említett munkáját ré­szint o. Műszaki Szemlé-ben olvashattuk, részint az ér-l dekelt szervek használtákj fel. Korszerűsítik a gdanski kikötőt, lyltlk. Képünkön Némely helyen 7-*-9 méterrel m4- .,Polip" kotrógép munkaközben. ♦ A plockl mezőgazdasági gépek gyára a legújabb típusú gépek gyár* tSsával aegtil a lengyel mezőgazdaság fejlődését*

Next

/
Oldalképek
Tartalom