Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-19 / 142. szám

2 NAPLÓ 1959 JÜNIUS 19. Magasabbra kell emelni a politikai és a gazdasági vezetés színvonalát hsüiíic iViiics foga i A párt- és a gazdasági munka néhány tapasztalata a Pécsi Szénbányászati Trösztnél h A pécsi városa párt végre­hajtó bizottság a napokban megvizsgálta, mit tettek ed­dig a Pécsi Szénbányászati Trösztnél a Központi Bizott­ságnak a munkásosztály hely­zetéről, valamint a szocializ­mus építésének meggy ámítá­sáról szóló határozatai végre­hajtásáért. A kétnapos vizsgá­lat főként a pártpolitikai munka és a termelés egyes problémáinak elemzésére irá­nyult. Alábbi cikkünk a váro­si párt végrehajtó bizottság néhány fontosabb megállapítá­sát tartalmazza* A Pécsi Szénbányászati Trösztnél a tröszti pártbizott­ság létrehozása jelentős mér­tékben fellendítette a pártpolitikai munkát. Á közvetlen irányítás, segít­ségnyújtás hatására javult az üzemi pártszervezetek tevé­kenysége is. A pártbizottság, a bányaüzemek pártszervezetei általában jól, eredményesen kezdtek hozzá a párthatároza­tok végrehajtásához. Ez irá­nyú munkájuk már eddig is több jelentős eredményt ho­zott. A szembetűnő változások ellenére azonban úgy a tröszt pártbizottságának, mint a bá­nyaüzemeik pártszervezeteinek tevékenységét több területen tovább kell javítaná* A Pécsi. Szénbányászati Tröszt bányaüzemeiben az elmúlt másfél év alatt a pártszervezetek nem törőd­tek eléggé a pártépítéssel, A pécsi bányákban az Össz- dolgozókhoz viszonyítva igen alacsony a kommunisták szá­ma és különösen kevés az .olyan kommunista, aki föld­alatti munkán dolgozik és fi­zikai munkát végez. Pedig a pécsi bányákban igen sok olyan pártom kívüli bányász, vájár, csillés és egyéb beosz­tású dolgozik, aki eddigi mun­kájával, magatartásával érde­messé vált arra, hogy pár­tunk tagjainak sorába léphes­sen. A Pécsi Szénbányászati Tröszt pártbizottságának, a bányaüzemek pártszervezetei­nek éppen ezért a jövőben sokkal többet kell törődniök a legjobb bányászok kommu­nistává való nevelésével, pár­tunk erősítésével. Minden bá­nyaüzemben számba kell ven­ni azokat a munkásokat, akik jól dolgoznák, értik szakmáju­kat, akik a törzsgárda tagjai s akik minden tekintetben megfelelőek a párttagságra, akik úgy érzik, hogy a párt­ban, a kommunisták között a helyük. Nem kell attól félni, hogy ezzel felhígul a párt. Ha a legjobbakat, a példamu­tató, őszinte, a marxizmus ta­nításainak megvalósításáért harcolni kész bányászokat ve­szik fel, akkor erősödni fog a pártszervezet, a párt; A pécsi bányaüzemekben az utóbbi években igen ko­moly törzsgárdák alakultak ki, A bányászoknak több mint a fele már évek óta ugyanab­ban a bányaüzemben dolgozik, mindenkor bátran lehet szá­mítani rájuk. A törzsgárda tagjainak azonban jelentős ré­sze ma még vidékről jár be az üzeínbe s közöttük alig ta­lálható kommunista, alig van olyan, aki a mindennapi mun­káján kívül má® feladatok el­végzését is magára vállalta. S tegyük hozzá, nem azért, mintha a vidékről bejárók között nem lenne, aki szeret­ne a párt tagja lenni, akik szí­vesen vállalnák azokat a kö­telességeket, amelyek a párt­tagsággal járnak. Vannak ilyenek szép számmal, csak az üzemi pártszervezetek nem foglalkoztak még velük, gon­dolván, hogy vidékről járnak be, foglalkozzon velük a falu­si pártszervezet. Pedig velük elsősorban az üzemi pártszervezeteknek kell tö­rődni; az üzemi pártszerve­zeteknek kell közelebb hoz­ná őket a párthoz, megma­gyarázná, hogy köztünk a helyük. Mindenki jól tudja, hogy a vidékről bejáró munkások sok-áldozatot hoznak a: napi három—három és fél órás" utazással, mennyiyel nehezeb.b nekik, mint azoknak, akik az üzem közelében laknak. De közismert az is, hogy a vidék­ről bejáró munkások zömére az üzem mindenkor bátran számíthat, mert ők sohasem mulasztanak igazolatlanul mű­szakot, mindig ott vannak azok között, akik hűségjuta­lomban részesültek. Sőt még a legnehezebb napokban., az ellenforradalom idején is helyt álltak, autóbuszaik mindig meghozták őket a vasasi Pe­tőfi-aknára. Lehet tehát, sőt kell is számítani rájuk akkor is, amikor a pártszervezetek erősítéséről van szó, s bizto­siak lehetünk abban, hogy leg- jobbjaik örömmel vállalják azoknak a kötelességeknek a teljesítését is, amelyek a párt­tagsággal járnak. Persze szükséges tisztázni, milyen követelményeket állít­sanak a vidékről bejáró kom­munisták elé, hol vegyenek részt a párt rendezvényein, hol végezzék pártmunkájukat. Nyilvánvalóan helyes, ha az üzemi párt- szervezetek csak a legfon­tosabb értekezletek, tanács­kozások meghallgatását te­szik kötelezővé számukra s a vidékről bejárók pártéle­tet a falusi pártszervezetek­ben élnek, Elvárhatják azonban s köve­telményként is állíthatják elé­jük, hogy a munkahelyükön és az utazás alatt hirdessék, magyarázzák — ha kell meg is védelmezzék — a párt po­litikáját, kommunistához hí­ven dolgozzanak és éljenek. Üzemi pártszervezeteinknek természetesen nemcsak a vi­dékről bejáró bányászokkal, hanem a kolonizált bányászok­kal is erősíteniök kell a párt- szervezeteket. Az elmúlt más­fél év tapasztalatai arra is fel­hívják a figyelmet, hogy nagyobb gonddal kell vé­gezni a tagjelöltek nevelé­sét, s azokat, akik a tagjelöltségiik ideje alatt bebizonyították, hogy érdemesek a párttagság­ra, fel kell venni a pártba. A pécsi bányaüzemekben jelen­leg több olyan tagjelölt van, aki már megérett arra, hogy párttag legyen. Ne húzzák- halasszák hát felvételüket! A bányaüzemek pártszerve­zeteinek a jövőben jobban kell törődniök a kommunis­ták tájékoztatásával, nevelé­sével. Az elmúlt időszakban hiányoztak a rendszeres és magas színvonalú politikai tájékoztatók és a kommunisták joggal hiá­nyolják ezt. Ideológiai, politi­kai vitákra van szükség ah­hoz, hogy minden kommunis­ta tisztán lássa a feladatát s megfelelően tudjon mozgósí­tani a párthatározatok végre­hajtására. A tröszt pártszervezeteiben végzett politikai munkának a középpontjában az elmúlt hónapokban a pártoktatás állt. Annak etlenére, hogy a külön­böző tanfolyamokon a párttag­ságnak közel a fele tanult, a. pécsi bányaüzemekben a kom­munisták elméleti képzésének színvonala nem érte el a kí­vánt szintet. A párttagok több­sége ugyanis csak nagyon ala­csony fokon Képezi magát s közöttük is kevés ' a fizikai munkás. Az összes munkások számához viszonyítva még a félszázalékot sem teszi ki az esti egyetemen és a politikai, gazdaságtan tanfolyamon ta­nulók száma. Az üzemi párt- szervezeteknek nagyobb segít­séget kell nyújtaniok ahhoz, hogy a bányaüzemek munká­sai, technikusai és mérnökei minél magasabb színvonalra emelhessék szakmai s általános műveltségüket. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy vannak még olyan munkások, akik nem tanulnak, nem olvasnák rendszeresen újságot. Az ilyen munkásokat is rá kell vezetni a tanulás útjára, segíteni kell őket, hogy növeljék általános műveltségüket, fokozzák szak­mai tudásukat, hisz a szocia­lizmus felépítéséhez, ‘ az előt­tünk álló célok megvalósításá­hoz művelt, jól képzett mun­kások, műszakiak kellenek. A tröszt pártbizottságának, az üzemi pártszervezeteknek erősíteniük kell a tömegekkel való kapcsolatukat. Megfigyelések bizonyítják, hogy a pártnapokon, röpgyűlé- seken és egyéb rendezvénye­ken csak a bányaüzemek mun­kásainak egy része vesz részt, a székeken, padsorokban majd­nem mindig ugyanazok az ar­cok láthatók. Nem sikerült még felkelteni a,,, munkások egy részének érdeklődését az ilyenkor tárgyalt politikai kér­dések iránt, mert a bányaüze­mek pártszervezetei lemond­tak a szervezett egyéni agitá- cióról s a kommunisták is gyakran elfeledkeznek arról, hogy a munkahelyükön nem­csak a munkájuk elvégzése, hanem «■ " párt 'politikájának állandó magyarázása is; felada­tuk. Pedig . a párthatározatok végrehaj­tása megköveteli, hogy min­den bányásszal megismertes­sék, megértessék miért élet­bevágóan fontos a számunk­ra a szocializmus építésének meggyorsítása, miért érdeke mindenkinek a gyorsabb elő­rehaladás. A Pécsi Szénbányászati Tröszt pártszervezeteiben is nagyon sokat kell még tenni a Központi Bizottság határoza­tainak megvalósításáért. A vá­rosi párt-végrehajtó . bizottság vizsgálata a legfontosabb teen­dőkre felhívta a figyelmet. A tetteken a sor. (23) Egész idő alatt arra várt, hogy Belicsenko parancsot küld az összekötővel: vissza­vonulni. S reménykedett. Most már megértette: ilyen parancs nem lesz. És attól, hogy a bizonyta­lanság végétért és döntött, Bo- gacsovnak, mint a kockázatos pillanatokban mindig, jókedve kerekedett. Fejébe húzta sap­káját e elindult, hogy a futó- árokban ellenőrizze az őrsze­meket A magával- hozott felderí­tők közül már egy sem volt életben. A magaslatot a gya­logosok védték, ugyanazok, akik akkor megfutamodtak. Bogacsov nem nagyon bízott bennük. Az első fordulónál két ka­tonát pillantott meg, nagy munkában voltak. Közelebb ment hozzájuk. Nyögve és halk (káromkodások közepette, a támadás után ittmaradt né­met holttestet akarták az árokból kihajítani. Amikor észrevették a hadnagyot, ab­bahagyták ezt a foglalatossá­got, s a falhoz lapulva utat engedtek neki, köpenyük alját a derékszíjukhoz tűzték, és valahogy hasonlítottak egy­másra — Az újaknak csináltok he­lyet? — kérdezte Bogacsov készakarva, jó hangosan, kis­sé gunyorosan, és vidáman tekintett rájuk. A katonák elmosolyodtak, mint fegyelmezett katonákhoz illik, ha a parancsnok meg­kérdezi: „Nem féltek?“ — A pár éjszakai óra alatt abban a tudatban, hogy a németek ott vannak a közelükben, és meghallhatják őket, érezhető­en elszoktak a hangos beszéd­től. — Gyerünk, segítek! — Bo­gacsov megragadta a német bokájánál a csizmát. — Fog­juk meg! A szűk helyhez alkalmaz­kodva ketten átdobták a né­metet a mellvéden. A test tompán • puffant és legurult. — Nehéz volt — mondta Bogacsov. — Akár egy tömött liba ** tódította az egyik katona, a£ erőfeszítéstől rekedten. — Meg hízott a más földjén, a más terményén. A másik, aki nem vett részt ebben az akcióban, szégyen­kezve állt mellettük. A közös munka mégis felmelegfte t te, felvidította őket. — Nehogy idő előtt tüzet nyissatok! — Figyelmeztette őket Bogacsov elmenőben. Mintegy húsz méterre tő­lük egy idős gyalogos ált. Gép­pisztolya a mellvéden feküdt, ő pedig figyelmesen és óvato­san kétszersültet rágcsált, s valahányszor beleharapott, előbb mindenfelől megnézte, hol puhább. Bogacsov nem tudta sem a vezeték, sem a keresztnevét. Akkor akadtak rá, amikor a sűrű hóesésben kiverték a magaslatról a németeket. Ar- cá éppen olyan volt, mint a legtöbb katonaarc: kerek, szé­les pofacsontokkal, ráncokkal a szeménél és szájánál. — Az a helyzet bátyám, hogy a németek Itt vannak mögöttünk a szakadékban, te­hát nemsokára megindulnak — szólt hozzá Bogacsov... A gyalogos egyik szemével hunyítva, éppen le akart . ha­rapni egy darabot a kétszer­sül tből, de az kemény volt, és csak recsegett. Ekkor szopo­gatni- kezdte, a szájánál a rán­cok elmélyültek. Aztán meg­fordította s a másik végéből harapott, ahol már megpuhult. — Én már észrevettem, — mondta, gyorsan rágva a két­szersültet. — Azok ott jeleket adnak egymásnak, hápognak, mint a kacsák. De honnan ke­rülne ide most kacsa?- Ismét szemügyxe vette a kétszersültet, mintegy felmér­te. — Be kellene előbb áztat­nod — tanácsolta Bogacsov, önkénytelenül követte tekin­tetével, s gondolatban mint­egy részt vett ebben a műve­letben. — Beáztatni? Forralt víz kellene, de honnan vegyek? A hideg víztől meg csak kihűl az ember gyomra — mondta szakértőén és bizonyos fölény­nyel a gyalogos, mint aki mindezt már alaposan végig­gondolta. S hirtelen megkér­dezte: — Vannak-e gyerme­kei, hadnagy elvtárs? Okos, éles szemével alulról fölfelé pillantott Bogacsovxa, akinek tudatában ez a kérdés távolról Tanyához kapcsoló­dott. Ettől zavarba jött és hetykén csak ennyit mondott: — Még nem volt időm gon­doskodni gyerekről. — Igen, a gyerekek . — a gyalogos felsóhajtott. — Űk másként kötnek az élethez. Amíg az embernek nincsenek gyermekei, könnyen veszi - az életet. De ha van, akkor már nemcsak magunkra kell gon­dolnunk .; | (Folytatjuk) Pánczél György hegyőr a Pécsi Állami Gazdaság szko­kéi szőlejében egy cseresz­nyefa alatt agyonlőtte Mer- ling Bálint, a gazdaság ott lakó dolgozójának közel 2 ezer forintot érő, német ju­hászkutyáját. A cseresznyét szedő Merlingnének csak ennyit mondott: „Mondja, maguk nem olvasták a ren­deletet?” Nem tudjuk, Merlingék olvasták-e a rendeletet vagy sem, hogy a közterületen kóborló kutyákat a hegyőr lelőheti. De a hegyőrnek mindenesetre tudnia kell, hogy az állami gazdaság sző­leje nem közterület, az ott lakó dolgozó kutyája, még ha nincs is pórázon, amikor a szőlő őrzésével megbízott gazdájával a szőlőt járja — nem kóborol, (különösen, 'iá a kutyát a gazdaság igazga­tójának kérésére ezért tart­ják). Ha a hegyőr mégis helyte­lennek találja, hogy a kutyát gazdája póráz nélkül viszi magával — szólhatott volna (ami nem történt meg, s ír!V az egész ügy azt a gyanút kelti, hogy nem is a „rende­letsértés’’ megtorlásáról van szó, hanem inkább bábásko­dásról), — de agyonlőni nincs joga. Egyáltalán nem volna fur-> csa, ha Merlingék megfizet- tetnék a kutyát. Pánczél Györggyel, a hegyőr felettes szervei pedig nagyobb hig- gadtságra, a rendelkezések betartására intenék. — A Mohácson nagy sikerrel megrendezett Haydn emlékes­tet, amelyen a mágocsl föld­művesszövetkezet vegyeskara és a mohácsi földművesszövet­kezet ’ szimfonikus zenekara szerepelt, két községben meg­ismétlik: 20-án, szombaton es­te 8 órai kezdettel Mágocson, 21-én ugyancsak 8 órai, kez­dettel Bikaion. — BALETTISKOLAI bemu­tatót tartanak Gregus Aliz nö­vendékei június 21-én délután négy órakor a KISZ és a Szak- szervezetek Művelődési Házá­ban. — HONVÉDELMI napot tar­tanaik az erdősmecskei MHS- alapszervezet tagjai június 21- én reggel nyolc órai kezdettel. Ez alkalommal terepversenyt is rendeznek, majd kultúrmű­sor következik reggelig tartó tánccal és tábortűzzel. — A PAPÍRBOLTOK egyik legkelendőbb cikke a képes fal­védő. Keresettségére jellemző, hogy csak Baranyában száz­ezer darabra jelentettek be Igényt a harmadik negyedévre. — R AJVEZÉTŐKpPZÖ tá­bort létesítenek Pellérden. A táborban körülbelül 250 részt­vevővel június 25-íőI, július 8-ig továbbképzést tartanak az úttörővezetők számára. — HUSZONEGY pécsi út­törőcsapat vesz" részt idén tá­borozáson. — A MAJLÁTH-pusztai ál­talános iskola tanulói lettek elsők a MEH-versenyben. Má­sodik helyre a pécsszabolcsi, harmadik helyre a Petőfi ut­cai iskolások kerültek. Az első helyezettek televízióskészülé­ket, a pécsszabolcsiak kétezer forintos sátrat, a Petőfi utcai­ak dobot és csapatkürtöt nyer­tek. — 800 000 ív celofánt, 100 000 gumigyűrűt és 90 000 kiló be­főző pergamentet hoz idén for­galomba a PIÉRT. — A TÖBB. nemzetközi föd- rászversenyen első díjat nyert Albert Antal fodrászmester mutatja be a vasárnapi fod­rászbemutatón a hardi hajvá­gást. — UJ ÜZLETET nyitott a Sallai utca 17. szám alatt a Pécsi Üvegező és Képkeretező KTSZ. — MOZIVÁ alakítják át a szágyi kultúrtermet a közséal tanács és a Baranya megyei Moziüzemi Vállalat összefogá­sával. — KEDDEN délelőtt kilenc órakor ülést tart a Baranya megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság, a megyei tanács vb tanácstermében. Az ülésen megtárgyalják a vendéglátó­ipar tevékenységének ellenőr­zéséről készített összefoglaló jelentést. — FEJKENDÖ-kiátusítást rendez a pécsi Állami Áruház. Egészen olcsón hozzák forga­lomba a színesen nyomott strandkendőket: — LEESETT a cseresznyefá­ról Kacs'ár Józséf hatvan éves, Gárdonyi Gézá Utca iff.'' szám alatti lakos. Az esés következ­tében eltörte a vállát — LAKBÉRHATRALÉKO- KAT gyűjtenek be a kerületi PIK-irodák dolgozói. A III. ke­rületi PIK-iroda nyilvánítá­sából megállapítható, hor- so­kan vannak a rendetlen «k- bérfizetők. Ilyen szemr '-ól legrosszabb a helyzet az ' -vi­nyl tér 1. számú bér' mi, ahol negyvennyolc lakó* ö- rülbelül 20 hátralékos Vo’ \z elmúlt hónapban is. — A LISZT Ferenc terem­ben tartják meg szombaton délután öt órakor az Erkel Fe­renc Zenei Gimnázium tanév­záró ünnepélyét, melyen a ta­nulók megjelenése kötelező. Szülőket és vendégeket szí­vesen lát az igazgatóság.­4^ ■*> Bőven van árunk Ilyet bizony nem mindenütt hall az ember. Tóth Lajos, a siklósi járás FJK elnöke egyszerűen így válaszol a kér­désre: — Kérem, ne­künk mindenünk van. Nincs semmi­ből hiányunk. Van kasza, kaszakő, tok mány, egyszóval minden... — és, hogy ezentúl is mondjon valamit, hát elmeséli; pénte­ken nyitják meg a siklósi járás első önkiválasztó cipő­boltját Siklóson, az állami gazdaságok­nál, termelőszövet­kezeteknél, mindé- • nütt, ahol ezt* kérték az aratáskor mozgó boltok árusítanak majd a mezőn ... — Semmi problé­májuk nincs? — kérdem még egy­szer. Gondolkodik. — Hát . néhány kisebb problémánk azért van — kezdi és mintha ujján szá molná elgondolkod­va, szinte magának mondja. — Sörünk az lesz, azzal nem esz probléma — és mint akinek hirte­len eszébe jut vala­mi. — Előadódik néha. probléma az ecettel, de ez csak itt-ott van, mert ke vés a hordó. De ezt is megoldjuk általá ban két-három nap alatt. Meg itt van egy másik problé­ma: a szénsavas pa lackok kérdése. Negyvenöt napig lehet nálunk egy húsz kilós szénsa­vas palack. Ez ki­sebb helyeken, mint például, Kishairsány ban nem ürül ki 45 . nap alatt. Ezen túl pedig nem lehet, vissza kell küldeni, mert a 45 napon túli -minden nap után 10 forintot kel lene fizetni. Mit csinálnak ilyenkor az italból t-kezelők ? Egyszerűen a leve­gőbe eresztik a szénsavat, hogy a palackot visszakü'.d hessék. A szénsav elmegy a levegőbe és néhány napig, amíg újat nem' '-ap nak, elő vehetik a kézi pumpát. Ezen kellene változtatni valahogy, mondjuk úgy, hogy adnák 80 napra a szénsavas palackokat... . — Árukészletük van bőven? — te­szem fel most már másként a kérdést, mert sehogy sem akarom . elhinni: ezenkívül nincs más problémájuk. Tóth Lajos, hajt­hatatlan, sőt most már adatokkal is bizonyít. Azt mond­ja: az első negyed­évben a járás föld­művesszövetkezetei 18 milliós forgal­mait bonyolítottak le, ebben a negyed­évben 21 millió a tervük, de mint a tények mutatják, ezt túlteljesítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom