Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-19 / 142. szám

»59. JÚNIUS 19. NAPLÓ 3 Jövő héten ülést tart a városi tanács A városi tanács június 23- án és 24-én, kedden és szer­dán ülést tart, amelyen Kö­rösi Lajos élvtárs beszámol a végrehajtó bizottság elmúlt negyedévi munkájáról. A tanácsülésen napirendre kerül a város ez évi vízellátá­sának helyzete és tárgyalnak a város 1959. évi zöldség- és gyümölcsellátásáról is. A má­sodik nap programjába beik­tatták a társadalmi tulajdon védelméről szóló beszámolót, mélyet Bernáth János elvtárs tart, valamint az egészségügyi állandó bizottság eddigi mun­kájának értékelésék A tanács­ülés új tanácsrendeletet alkot majd a vágott baromfi és az egyéb állati eredetű élelmisze­rek vizsgálatáról és forgalom- bahoza táláról. Időjárásjelentés Várható időjárás péntek estig: felhőátvonulások, ma eső nélkül, holnap néhány he­lyen, elsősorban nyugaton és északon záporesővel és ziva­tarral. Mérsékelt délnyugati— nyugati szél. A meleg holnap északnyugaton kissé csökken, máshol alig változik. Várható legalacsonyabb éj­szakai hőmérséklet 13—16 fok. Legmagasabb nappali hőmér­séklet pénteken északnyuga­ton 22—25, máshol 24—27 fok között. A Duna mai vízállása 587 centiméter. A népfrontmoxgalom új ssínfoltja s 23 körzeti népfrontbízottság alakul a városban MiMwwtiwiiiieim» Városunk kerületeinek nép­frontbizottságai 1957 végén és 1958 elején alakultak meg. Ezt megelőzően kerületeinkben a népfrontmozgalamnak nem volt szervezett formája., Kerületi bizottságaink kez­deti munkáját hamarosan bé­ke-esték és népfront-esték egész sora igazolta. E meg­mozdulásokon nagy sikerrel kötötték össze a politikai fel­világosítást és tudományos is­meretterjesztést a dokumen­tum- és játékfilmek díjtalan vetítésével, illetve az üzemi és kultúrcsopartok szerepelteté­sével. Ezzel a módszerrel a lakóterületek jelentős részén szórakozva bár, de politizálni kezdtek a közömbösnek látszó emberek is. A tavalyi választásokat meg előző hónapokban és a vá­lasztások alatt már komoly társadalmi erőként jelent­keztek a népfrontbizottsá­gok. Ebben az időben, különösen a választást követő hónapokban, a lakóterületek már több poli­tikai, kulturális és ismeretter­jesztő előadást, ankétot és egyéb megmozdulást igényel­tek, mint amennyit a kerületi bizottságok a rendelkezésükre álló erővel biztosíthattak vol­na: Az igények ilyen gyors „Süfót SzetnMMwei Cjtyte&dlctn fne^' őszintén megvallva, ez* ideig nem tudtam, mi volta­képpen a népi ellenőrző bi­zottság, mi a feladata, mi­lyen célokat szolgál? Most a legutóbbi szentlőrinci vásár­ban alkalmam volt szemé­lyesen is megismerni mun­kájukat, meggyőződni arról, hogy valóban a nép, vagyis valamennyiünk érdekeit szol­gálják. Úgy gondolom, sokan is­merik a vidéki vásárok szo­kásait — hozzá kell tennem rossz szokásait — ami okiban nyilvánul mé$ etsósorban, hogy lelkiismeretlen felszol­gálók (bor-, sörpavilonok, la­cikonyhák) sutba dobva a higiénha legelemibb követel­ményeit, hiányosan mosott poharakban, tisztátalan edé­nyekben szolgálják ki a vá­sárló közönséget. Ennek a tarthatatlan álla­potnak befellegzett. Legalább is itt a szentlőrinci vásáron, ahol válóban népi ellenőrzés történt. Szinte percek alatt elterjedt a hire, hogy népi ellenőrök vizsgálják végig az elárusító bódékat és úgy látszik az eladók füléhez is eljutott a hír, mert az egész­ségtelen dézsák helyett folyó vízzel mosták a poharakat és új, szembetűnő árjegyzéke­ket függesztett ki a Vidéki Vendéglátóipari Vállalat. Ugyancsak ezt tapasztaltuk a lacikonyhák, a hús- és hal felszolgálóknál, az eladók ud­varias, gyors kiszolgálásánál, egyszóval mintha új emberek, kerültek volna a régiek he­lyére. És mindezt a népi ellen­őrök alapos, szigorú ellenőr­zésének köszönhetjük, akik elvegyülve a vásárlók között, éber szemmel figyelték, de figyelmeztették is az eláru­sítókat a kultúrált kiszolgá­lás kifogástalan teljesítésére. NAGY JANOS Szentlőrinc fejlődése tette szükségessé, hogy tovább szélesítsük moz­galmunkat a város területén, és 23 körzeti népfrontbizottsá­got szervezzünk. Kerületi bizottságaink tevé­kenysége teljesen a társadal­mi munkára épül fel. Ugyan­ez lesz a helyzet a körzeti bi­zottságnál is. Ez utóbbiak megjelenése azonban jelentős változással jár majd a kerü­leti munkában. Valamennyi lakóterületen a közvetlen szervező' ég politi­kai munka már nem a kerü let, hanem a körzet feladata lesz, a kerületi bizottságoknak te­hát az eddigi operatív munka helyett el kell sajátítaniok a politikai vezető testület fel­adatkörét. Ennek így kell len­nie, hiszen a körzeti népfront- bizottságok csak úgy dolgoz­hatnak eredményesen, ha a politikailag képzettebb, tájéko zottaibb, a mozgalmi munká­ban jártasabb kerületi bizott­sági tagok állandóan instruál­ják őket; Jelenleg három körzeti bi­zottság működik városunkban, és további húsz megalakulását várjuk a következő hetekben. E bizottságokat az adott terü­letek lakói választják meg a kerületi bizottságok által szer­vezett népfront-estéken. Eze­ken az estéken a terület lakos­ságénak nagy tömegei vesznek részt, és a legmegfelelőbb em­bereket választják meg. Uj körzeti bizottságaink máris beváltják a hozzájuk fűzött reményeket, Tevékenységük lendületes, munkájuk színvonala azonos szinten áll az illető terület lakóinak igényeivel. A közel­jövőben alakuló körzeti nép­frontbizottságok előtt példá­nak lehet említeni a kertvá­rosi és a Vasas II; területi népfrontbizottságok munkáját. Kertvárosban Udvarhelyi János elnök és Fehér Sándor- né titkár a bizottság összefo­gásával jó munkatervet készí­tett, s a terület lakóinak jelen tős részét mozgósította a terv végrehajtására: parkosításra, járdaépítésre és másra. Fehér elvtársnő szerint az elmúlt né­hány hét alatt a városrész la­kói 180 000 forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. A kertvárosiak a pártezerve- vezet támogatásával és vala­mennyi s^erv erejének ösz- szefogásával most politikai kisgyűléséket szerveznek. Tervükben szerepel már az augusztus 20-i ünnepségek előkészítése, ezenkívül tájékoz tató jellegű népfront- és béke­esteket szerveznek a nemzet­közi és belpolitikai helyzet­ről. Terveznek még egy elő­adássorozatot is, az időszerű társadalmi és természettudo­mányi kérdésekről, a gyermek nevelésről, a legfontosabb tu­dományágak helyzetéről és fej lődéséről. A napokban kezdik meg az előkészületeket a kert­városi összevont tanácstagi be számoló megtartásához is. Vasas IT. terület elnöke Ébert József, és titkára Kóré József szintén nagy, de reális tervek végrehajtásával foglal­kozik. Akciót indítottak egy sűrűn lakott területet átszelő útszakasz portalanításáért, felkérték a közlekedésrendé­szetet, hogy a telepen áthaladó járművek megengedett sebes­ségét korlátozza, mert az út keskenysége és a nagy forga­lom következtében gyakran életveszélyes helyzet alakul ki. Emellett kisgyülésekre ké­szül a bizottság, valamint tár­sadalom- és természettudomá­nyi előadás-sorozatot akarnak tartani a népfront-estek kere­tén belül. Tervükben szerepel egy népfront-kör megalakító-: sa és — a kertvárosiakhoz hasonlóan — az összevont ta­nácstagi beszámoló előkészí­tése. így dolgozik ez a két bizott­ság, noha tevékenységük mégj nem is bontakozott ki igazán. Az majd a mindennapos gya­korlattal válik rendszeressé. Néhány hét múlva 23 ehhez hasonló körzeti népfrontbi­zottság működik a városban. Hogy munkájuk kellően szer­vezett legyen, júliusban mind­három kerületi népfrontbizott­ság ülést tart, amelyeken va­lamennyi körzeti tagság egy­két tagját kerületi bizottsági taggá választják meg. A kerületi és körzeti nép­frontbizottságok, valamint a városi népfrontbizottság így kialakuló szervezettsége a vá­ros jelentős politikai mozgal­mává teszi a népfrontot. Bódis István a Hazafias Népfront városi titkára. Két háromemeletes | vakolatlan épület ...... áll a réten, jobb­ról az újmecsekaljai háztömbök piros- ''lanak és kiálló kövekkel ágyazott út, melyen kékszínű autóbusz bújik be a gombamódra növő városrészbe, balról Pécs látszik, tornyaival, kupoláival, öt­ágú vörös csillagaival. Végre napok óta először tiszta az ég, csak a gyár­kémények lökik fekete füstcsíkjaikat a város fölé. A két háromemeletes épü­let, a 101-es és a 102-es még egymásra rakott téglatömeg tátongó üregekkel a testükön, melybe sárga ajtó-, ablakto­kokat helyeznek. Csupa horpadás, meg kupac a talaj, mész, beton. cserép, ho­mok hever az épületek körül, a falak lyukaiban pedig kibuggyant száraz ha­barcs fehérük. Nagy József kőművest keresem. A két épület között vagy tíz férfi dol­gozik, s hogy a nevet kiabálják, kivá­lik közülük egy miásapkás, szürke sze­mű, téglaporos hajú, gömbölyűképű 30 év körüli ember, s kíváncsian tart fe­lém. — Üljünk talán a bódéba — invitál tétován a roggyant kis raktár-féle fel­vonulási épület felé. Kényelmesebb lesz. Megmondom miért jöttem. Mesélje el, hogyan s mint történt? Nehezen kezdi, látszik, nem szokta az interjút. Kérges a keze, téglás, föl­des, mint a kőműveseké. Cigarettával se kínál, s nem kedélyeskedik azzal sem, hogy szép az idő. Munkásember. — Csütörtökön volt. Kijött ide a párttitkár elvtárs a központból, meg az üb-elnök elvtárs. Mondják nekem, hogy levelem jött az Építésügyi Miniszté­riumból. Nekem levelem? Nem voltam még soha ilyen levelező viszonyban a miniszterrel. Faggattam is Felvégi elv­társé kai, de azok nem szóltak semmit, esaJc igen nézegették a 101-es ieaütet tetejét, — pedig ott nincs is semmi kü­lönös, — s a vállukat vonogatták. Ók nem tudnak semmit. Olvasom a levelet, | az áll .benne, hogy — utazzam fel Pest­re, délután 5 órakor legyek itt meg itt. Hát mit tehettem? Parancs az parancs. Vigaszom is akadt, mert ifj- Kolonics, hegesztő géplakatos, aki szintén az épí­tőipari vállalatnál dolgozik, ő is felren­delésre került. Ketten voltunk. Kicsit körülnéztünk Pesten, aztán fél órával előbb odaállítottunk a Rózsa Ferenc kultúrotthonba. Kiderült, hogy az épí­tők nagy ünnepségére hívtak meg ben­nünket. Apró Antal elvtárs beszélt. Amikor vége volt a beszédnek, üdvöz­li az ország legjobb építőmunkásait. Hallom egyszercsak a nevemet szólíta­ni. Apró elvtárs mondja: „Nagy József elvtársnak, a párt és a kormány megbízásából átadom a Szo­cialista Munkáért Érdemérmet!“ Kis csend ereszkedik közénk, hallga­tunk. Meg van is úgy néha, amikor nem jó kergetni a szavakat. — Milyen forma az a kitüntetés? — kérdezem egy darabot letörve az ég­boltból. Megrándulnak a téglaporos kezek, s mintha kis babuskát pólyálnának, simo­gatnának a durva ujjak, óvatosan, fél­köralakú ívet rajzolnak az asztalon fek­vő papírra. — Így van egy aranykoszorú ■; s közötte egy kis vörös csillag. Nagyon szép! — A családnak is tetszett? — Oh, a feleségem azóta már min­denkinek elújságölta a faluban. Én tud­niillik Pécsbagotán lakom. Az apósom meg az asszony a tsz-ben vannak. — Édesapja? — Két öcsémén kívül 6 is kőműves. Tudja, még abban az időben kezdte, amikor 4—5 hónapot dolgoztak é$ arra még én is emlékszem, hogy télen az er­dőre jártunk fát irtani. Mutattam neki is, mert ugye különös, hogy magamfaj­ta ember ilyet kapjon. — És ő mit szólt hozzá? — Nem szólt semmit, csak átölelt és folyton azt hajtogatta: „Fiam, fiam, édes fiam!“ Rossz ez a bódé, a mennyezetről be­lehull a vakolat még a kőműves sze­mébe is, s hunyorgat tőle, pedig már megszokhatta.. . — Mikor adják át ezt a két épü­letet? — Határidő előtt, az biztos! Az olyan biztos, mint hogy mozog a föld, és az úton emberek járnak. Ki­lépve a szabadba, most is látom, hogy lépegetnek szaporán az új, szép házak felé. Amikor kezet fogunk | és visszamegy-----------—■■■■.——............... a bejárathoz, ki csit imbolyog a járása. Az álláson, a magasban kell így egyensúlyozni, s ez beivódik a kőműves vérébe, fejébe, lá­bába, hogy biztosan álljon a pallókon, akkor is, amikor fúj a szél és eső csap­kod arcába, vagy pörkölve tűz a nap. Bizony, egyformán meg kell vetni a lá­bat, mert hát ki tudja, onnan a magas­ból, az állásról, hátha lépni kell egyszer az elnöki asztál felé is, átvenni azt a szép aranykoszorúba foglalt vörös kis csillagot. SZ. L Gyermekeink haladószellemű neveléséért II: A társadalom hasznos, jd- lemes, áldozatkész embere­ket vár tőlünk, nem pedig önző, jellemtelen, ingatag, léha és kártékony embere­ket Az a szülő, aki nem ve­szi figyelembe a társadalom igényeit és érdekeit gyerme­ke nevelésében, soha sem ta­lál örömet a mi rendünkben, még ha tíz gyermeket nevelt is fel. A szülő számára az lehet a felnevelés igazi örö­me ha gyermeke hasznos és ’önfeláldozó tagja lesz a közösségnek, mert gyermeke így megtalálja az egyéni bol­dogulás és érvényesülés le­hetőségét. A gyermekneve­lés tehát nem a szülők egyé­ni dolga, hanem társadalmi ügy, minden szülő felelős a társadalomnak gyermeke fel­nevelésében. A jövő nemzedék szocia­lista szellemű, és tudomá­nyos világnézetre nevelésé­ben döntő szerepe van — oktatási-nevelési intézmé­nyeink, társadalmi és tömeg­szervezeteink mellett a családnak A családban ala­kulnak ki a gyermekben a környező világra vonatkozó első nézetek, és az első szo­kások, készségek. A _ családi környezetben felnövő gyer­mek első 5 éve alapjaiban eldönti, hogy milyen lesz a gyermek életfelfogása, jelle­me, világszemlélete. A gyer­mek első benyomásai a leg­jelentősebbek, azok olyan mélyen bevésődnek a gyer­mek tudatába, hogy később is hatást gyakorolnak jege­mére, gondolkodásmódjára és magatartására; Ha a kisgyermeket a szü­lői környezet megterheli misztikus, a gyermekek sza­mára érthetetlen magyaráza­tokkal, szellemekről, manók­ról és ördögökről szóló me­sékkel, történetekkel, boszor­kánysággal és babonákkal, akkor a gyermek fogékony lesz minden hasonló magya­rázat és látszat iránt. Ha e gyermeket a bit, a félelem, a megismerhetetlen és meg­foghatatlan erők iránti tisz­telet és babonás hiedelem szellemében neveljük, vagy ilyen hatások érik, akkor a gyermek bátortalan, bizony­talan, félénk természetű lesz. És itt van a dolgok lényege: mélységes tévedés, évezredes bűn féléimre, függésre, isme­retlen erők tiszteletére ala­pozni a gyermekek nevelé­sét. Ennek a súlyosan hibáz­tatható felfogásnak a nyo­mai bukkannak elő az embe­rek véleményeiben, akik, ha Iáinak a mai ifjúság és gyermekeink körében erköl­csi hibát, tiszteletlenséget, cinizmust, gyakran így kese­regnek: „Nem csoda, ha ilyenek a gyermekek, vallá­sos nevelés nélkül, istenféle­lem nélkül nevelődnek . Ezeknek a véleménye sze­rint vallás nélkül nincs er­kölcs, nincs jellem: Az ilyen felfogás megcáfo­lására nagyon sok bizonyí­tékot hozhatnak fel. Fontos­nak tartjuk, hogy néhány általános, közkeletű ellenve­tésre és kérdésre válaszol­junk. Gyakran hallatszik az aggály és kétely, hangzik a kérdés, hogy lehet-e vallásos hit, valláserkölcs nélkül er­kölcsös, tisztességtudó, jelle* mes és becsületes embereket nevelni? Mi azt mondjuk, enélkül is lehet, sőt csak enélkül lehet. Az egyház és a vallás kétezer éven át hir­dette és terjesztette a ke­resztényi erkölcsi-etikai el­veket, amely elveket maga sem tartotta be és amelyek semmit sem változtattak a hazug, igazságtalan és er­kölcstelen emberi életfor­mán. A kizsákmányolás és elnyomás társadalmi rendjét nem tudta megváltoztatni, s mert ez a berendezkedés er­kölcstelen és igazságtalan volt, az emberek is ilyenek maradtak. A valláserkölcs legfőbb erénye a szeretet: „szeresd felbarátodat, mint tenmaga- dat, szeresd ellenségedet is.” E tanítás szerint az ellenség szeretető a szeretet koroná­ja, önmagád legyőzése; Mit jelent ez az osztálytársadal­mak idején? Azt, hogy a tényleges valóságban meg­levő társadalmi igazságtalan­ságot, a vagyoni egyenlőt­lenségeket homályosítja, hogy az osztályharcot fékez­ze, hogy abszolút szeretet eszméjével eltereli a figyel­met a földi élet igazságta­lanságairól és erkölcstelen­ségeiről. A kapitalista er­kölcs az üzlet és profit, és ami a tőkés számára erköl­csös és igazságos, az a nincs­telen proletár számára er­kölcstelen és igazságtalan. Nem nehéz átlátni, hogy az abszolút szeretet egy erkölcs­telen társadalmi rendszer el­ismertetésének, támogatásá­nak eszméje: A „ne lopj!”, a „Felebará­todnak se házát, se mezejét ne kívánjad” vallás-erkölcsi tanítás is a földbirtokos, tő­kés egyházak hazug eszméje, a kizsákmányolás alapjának a magántulajdonnak védel­mét célzó erkölcsi követel­mény. Honnan vették a tőké­sek, földbirtokosok és az egy­házak vagyonukat? Minden­ki tudja, hogy nem az égből kapták; A magántulajdon az uralkodó osztályok szervezett és saját törvényeik által vé­delmezett lopása. A „ne ölj” vallás-erkölcsi tétel is arra volt jó, hogy a dolgozó tömegeket visszatart­sák az osztályelnyamást meg­testesítő uralkodó osztályok elleni harctól; Hányszor megszegték az egyház, az uralkodó osztályok ezt az er­kölcsi elvet a középkori ink­vizícióktól napjainkig. A kö­zépkorban máglyatűzön éget­ték el az emberi elme leg­kiválóbbjait, akik tudomá­nyos felfedezéseiket hirdet­ni merték a biblia tételeivel szemben. A II: világháború folyamán a pápa felszentelte a fegyvereket, isten áldását adta az egymás elleni öldök­lésre, a felebaráti szeretet és a humanizmus jegyében. Hit­ler népeket irtó fegyveres hordáinak derékszíj csatján is ott díszlett a „Gott mit uns” (Velünk az isten): A szocialista és kommu­nista erkölcsi elvek a társa­dalmi élet realitásán nyug­szanak és a társadalom tör­vényszerűségeinek és szük­ségleteinek felismeréséből fakadnak. A mi erkölcsi el­veink eszménye a tudatosan cselekvő ember; anyagi és szellemi szükségletek szaka­datlan növelése és kielégí­tése, a derűs, békés és alko­tó küzdelem azért, hogy az ember megteremtse a maga világát — ahogyan a költő mondja: a bátor maga írja sorsát; (Folytatjuk.) Harkány dicsérete Tizennégy év óta ismerem Harkányt, de még ilyen szép­nek mint most, sohasem láttam; Ez évben is négy hetet tartózkodtam Harkányban, ahol saját szememmel győződtem meg új­jászületéséről. Nap- ról-napra láttam, hogyan készülnek fel a nyári szezon­ra. A strandok me­dencéit újra beto­nozták, épületeiket, parkjaikat kicsino­sították, öröm itt azóta az üdülés, gyorsabb a gyógyu­lás. Én maigam is 80 százalékos rok­kant vagyok, saját feli rissülésembői merítem a tapasz­talatokat. A gyógykezelés, a betegek iránti fi­gyelmesség, de min den igyekezet, amely arra irányul, hogy a vendégek üdülését szolgálja, arra indított, hogy hogy e pár sorom­mal is elismerést, köszönetét tolmá­csoljak Harkányfür dó dolgozóinak, ve­zetőinek vendégsze­rető, lelkes munká­jukért. Veszély Mihály Somberek*

Next

/
Oldalképek
Tartalom