Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-13 / 137. szám

*859« JÜNIUS 13.

NAPLÓ

Országos sportorvosi munkaértekezlet Pécsett

fl megyei tanács nagytermében tartották meg pénteken délután az országos sportorvosi munkaértekezletet, hol részt vettek a budapesti és vidéki városok sportorvosai, valamint edzők és testnevelő tanárok. Dr. Szalay István, Baranya megye sportfőorvosának üdvözlő szavai után dr. Süveges Antal, a Rendelőintézet vezető főorvosa emelkedett szólásra.

— Az 1957 decemberében Budapesten megtartott Országos Sportorvosi Munkaértekezlet óta másfél év telt él, s

_ most az a feladatunk, hogy

'megvitassuk az elmúlt időszait eredményeit, hiányosságait, értékeljük közös munkánkat és megszabjuk az előttünk álló feladatokat. Örömmel leszögezhetjük, hogy az 1956. évi ellenforradalom által létrehozott szervezetlenséget sikerült sportegészségügyi vonalon is teljesen megszüntetni. A sportegészségügyi hálózat úgy BUr dapesten, mint országszerte tovább erősödött, nemcsak számbelileg, hanem tartalmilag és munkájának minősége terén is.

— Hosszú tárgyalások után az Eü. Min. és a szakcsoport hathatós segítségével sikerült egy régóta vajúdó kérdést meg oldani. A szakcsoporttal közösen alakított bizottság vizsgálta felül a szakképesítést kérő sportorvosok ügyét és terjesztette fel az Egészség- ügyi Dolgozók Szakszervezetéhez elbírálás végett Ugyancsak az elmúlt évben indult meg a budapesti és a debrespartarvostam fakultatív okta- szabják meg nagy mértékben

tása. Szükséges lenne ennek mielőbbi bevezetése a többi orvoskaron is. E két tényező, az egyetemi oktatás és a szak- orvosképzés megindítása biztosítja majd a sportegészségügy megfelelő fejlődését és káderszükségleteinek kielégítését. 1958 őszén sikerült 20 fő részére kéthetes sportorvosi továbbképzést tartani intézetünkben az Orvos továbbképző Intézet támogatásával. Ezt a továbbképzést több gyakorlati anyag beiktatása mellett idén tavasz- szal megismételtük és remény van rá, hogy ősszel nagyobb létszámmal sikerül újabb továbbképzést tartanunk;

<—> Továbbképzésnek számít a tavalyi szegedi és a mai Pécsett megrendezendő vándor- gyűlés is. Tavaly Moszkvában a Nemzetközi Sportorvosi Kongresszuson a szakcsoport szervezésében számos magyar sportorvos vett részt. Idén őszszel valószínűleg sikerül a prágai kongresszusra a szakcsoport segítségével nagyobb számú sportorvosnak kiutaznia továbbképzés céljából;

Beszéde további részében kitért a OTSX és az MTHS között kialakult kapcsolatra, a jövőben megtárgyalásra kerülő sportorvosok jogairól, a tatai edzőtáborban szerzett tapasztalatokról, az egyes kluborvosok problémáival, az iskolák tornatermi és egyéb sportlétesítményeinek hiányosságairól, majd így fejezte be beszámolóját:

— Az elmúlt évek során szerzett tapasztalatok és a je

ceni egyetem orvosi karán a | lenleg is fennálló hiányosságok

a jövő feladatainkat is. Többek között jó kapcsolatot kell kiépíteni a megyei eü.-osz- tályokkal, a helyi TST-kel és tanácsokkal, hogy ezek segítségével a fennálló problémákat minél előbb és minél teljesebben megoldhassuk.

— Szakmai téren a dokumentációs munka tökéletesítése, a röntgen laboratóriumi és egyéb szakvizsgálatok számának további emelése, valamint a tanácsadás kiterjesztése elsőrendű feladatunk. Általában a sportegészségügyi munkában továbbra is számszerű és főleg minőségi javulást kell elérni. Befejezésül köszönetét mondok minden jelenlévő sportorvosnak és sportevezetőnek, aki a sportolók érdekében működő test- nevelési és sportegészségügyi hálózat munkáját támogatta és elősegítette. Reméljük, hogy a következő munkaértekezleten még több eredményről, kevesebb hibáról és hiányosságról kell majd beszámolni.

A beszámoló otán dr. Hajdú

Ferenc igazgató főorvos elvtárs a kiemelkedő munkát végzett sportorvosok részére • kiosztotta az Intézet által adott elismerő okleveleket, így dr. Szalay István Baranya megyei, dr. Bódossy Mihály Somogy, dr. Polcsár Mihály Pest, dr. Kovács Károly Tolna és dr. Papp Sándor Győr-Sopron megyei sportfőorvosoknak, majd az oldevelek átvétele után szakmai viták és hozzászólások következtek;

B —

ÉHBEHIS MEGNÉZNI

jt. hogy Peterden mSt tettek

a kulturális felemelkedés területén.

Petéid aRg 450 lelket számláló község Pécstől kb. 18 lemre. Még országútja vagy köves- útja sincs, de azért a gyalogos ^ember esős időben is „száraz” lábbal éri el a falut, mert a peterdiek salakozták az uitat az újpetrei országúttóL

Amikor a látogató belép a tanács udvarába, sok mindenen akad meg a szeme. Az udvarban van egy Ids fürdőmedence, amiben, ha nincs is még nyár, máris vidáman lubickol néhány gyerek. Az udvar nagy része cementezett, jó tánchely a fiatalok számára.

A továbbiakban már a vb- titkár kalauzol, aki a toultúr- otthonnak is igazgatója, a félesége pedig pedagógus a faluban. Sok-sok érdekes dolgot tudok meg tőle. Beszélgetésünk során mindinkább világos lesz előttem, hogy ebben a községben a kultúrotthon teljesíti hivatását, mert a falu kultúrált szórakozásának, művelődésének igazi középpontja.

Van a kultúrotthannak rádiója, televíziója, itt van a könyvtár is elhelyezve. A televízió adásait télen nagyon sokan, de meg most a nagy munkaidőben is 30—40 ember nézi végig esténként. Itt nincs probléma a népkönyvtáiTal sem ez óv I. negyedében 456 könyvet adtak ki az Olvasóknak, ami nagyon megbecsülendő eredmény ilyen kis faluban Itt kell beszélni arról is, omit talán a megye 317 népkönyvtárából egy helyen sem lehet tapasztalni, hogy az „Érdekes Újság”, az „Ország- Világ”, a „Nők Lapja”, a „Család és Iskola”, a „Sport és Tudomány”, a „Repülés”, a „Természettudományi Közlöny”, a „Népművelés”, a „Magyar Mezőgazdaság” és a „Ludas Matyi” évfolyamai gyönyörű kötésben sorakoznak a könyvtárszekrényben s azok az olvasok, aikík esv-e&y példányát nem vették kezükbe, így bekötve szívesen elviszik és átnézegetik, Olvassák. Ezekből a folyóiratokból 5 félét a vb-titkár fizet elő saját pénzéből, 3—4 féle az iskolának jár, a többi a ikultúrotthonnak és a könyvtárnak. Míg másutt szamaszéj- jel hevernek a folyóiratok s alig van hely, ahol egy-egy évfolyam egészében megvan, itt hosszú éveken keresztül teljesíteni fogja feladatát.

A könyvtárterem falát szép, nagyított, bekeretezett fényképek díszítik. Kiderül, hogy az egyik kis szobában foto- szakkör működik igen szép eredménnyel.

Egy mosógépet látok a tanács folyosóján. Csodálkozom rajta, de hamar megtudom, hogy a téli hónapokban néhány színdarabot rendeztek, annak a bevételéből vették, s kölcsön adják a falu lakóinak. Az így keletkező bevételből újra valami hasznosat vesznek a kultúrotthon számára.

De az igazi csoda most kezdődik. Az udvarban volt valami istálló vagy pajta féleség, abból kis átalakítással „Úttörőszoba” készült. Meghatottság fog él, amikor belépek.

Van itt a szobában minden: asztali teke, sakk, rádió, a falra akasztott táblákon képeslap-gyűjtemény, zsilett-márka, gyufaskatulya, csokoládés papírok és egyebek. Jól érezheti itt magát az úttörő ifjúság, s hogy szeretnek ide járni, az meglátszik a sokféle gyűjteményen.

Végül meg kel! még említeni az udvar felett elterülő játszóparkot. Egyelőre még nehéz felmászni a meredek domboldalra, de nem sokáig, már elhatározták a lépcsők építését is. Itt fent még nem is olyan régen gazos, elvadult „dzsungel” volt csupán, ma sétautak, virágágyásók, játszótér, többféle hinta, körtéké, sőt még kilátó is várja a szórakozni vágyó fiatalságot. Az utak mentén néhány saját készítésű pad szolgál az idősebb korosztály pihenésének. S mindez szinte pénz nélkül, társadalmi munkából, harmonikus összefogásból. Még a paMagyar küldöttség utazott a lipcsei

mezőgazdasági kiállításra

A Német Demokratikus Köztársaság mező- és erdőgazdálkodási miniszterének meghívására Dögéi Imre földműve- ■'ésügyi miniszter «esetésével

pénteken Öttagú küldöttség utazott Lipcsébe a június 13- án kezdődő hagyományos mezőgazdasági kiállítás ünnepélyes megnyitására»

dókat is az elnök, meg a titkár együtt készítették el s elmondják, hogy már reggel hatkor itt voltak és meszelték a kerítést, a virágágyásokat szegélyező téglákat Búcsúzóul még megkérdezem, hogy érdemes ennyit fáradni, méltányolj ált ezt az emberek? Büszkén felelik, hogy vasárnap kora délutántól már itt van a fél falu, itt érzik jól magukat, itt pihennek, itt szórakoznak.

Azzal kezdtem beszámolómat, hogy érdemes megnézni s azzal fejezem be, hogy érdemes követni!

Józan Dénes Piroska

Bogáncs, a kedves, fiatal juhászku tya elvesz, izgalmas kalandokat él át amelyek során emberi sorsokat változtat meg, majd számos viszontagság után visszatalál gazdájához — ez a keret fogja össze ezt az új magyar filmet A kis juhászkutya elveszése az ok arra, hogy a film bepillantson emberi sorsokba.. N imes is ebben semmi hiba, a filmfelvevő lencséjének segítségéivel megismerkedünk emberekkel:

Legjobban a kiskutya gazdájának az idős juhásznak bemutatása sikerült. Az öreg Galamb Máté (Makláry Zoltán) legelteti a juhnyájat, a körülötte fut- kórozó borzas, fekete pulikutya, meg az öreg juhász kis- bojtárja olyan mint egy hangulatos, színes festmény. Szépen és jó meglátás! szögből fényképezettek ezek a jelenetek. Nagyszerű annak a bemutatása is, amikor a mezőin egy Pobeda gébkocsi jön, hogy a központba vigye az öreget. Az idős juhász olyan feszélye- zetlenül ül az autóba, mintha gyalog sohase járt volna. A központban rádióriportot készítenek vele *— ezért hivatták. (Nem tudom miért kellett behivatni az öreget, amikor gépkocsival a .munkahelyén“ is fel lehetett • volna keresni): A riporter kérdezi, hogyan él, mi a véleménye munkájáról — s szája elé tartja a mikrofont. Galamb Máté bátyánk pedig egyszerűen kiveszi a riporter kezéből a mikrofont s ügy beszél bele, olyan természetesen, m'atha.örök életében „rádióriport alany" lett volna. Kifejezik ezek a jelenetek, hogy ma már a juhász sem elmaradott ember, nem „ijed meg” a technikától s az autóin utazást, a rádióinterjűt nagyon is természetes dolognak tártjáé A kis puli elkóborol a nyájtól és egy vándorcirkuszhoz vezet az útja. Itt megszeretik s mutatványt tanítatnak be vele. Dodó (Barsi Béla) a cirkusz zsonglőré lesz új gazdája, akinek keze bizonytalan, régi

mutatványát nem tudja már elvégezni, s új produkcióját ezzel a kis kutyával akarja bemutatni. A gép lencséje itt a cirkuszban, Dodó és régi partnemőjének szerelmét, illetve elválásukat, majd ismét egymásratalálásukat mutatja be. A kiöregedett „bohóc“, — ebben az esetben zsonglőr 1— saentimentalizmustól csöpögő történetét már nem egyszer láttuk filmen — jobban megoldva. De ha még olyan jól megoldották volna is, — akkor sem mondottak volna vele sem mit. Kár volt a kis kutya útját a cirkuszba irányítani, találhattak volna más megoldást, •ahol a ma élő ember tipikusabb képviselőjének sorsát mutathatták volna meg.

A kis puli űjabb állomása: Császár Mihály (Kiss Ferenc) gyepmester telephelye. Ide kerül a kis állat, mert elkóborolt, a gyepmester megfogta s a kórház kísérleti telepére akar ta szállítani. Hogy ebből nem lett semmi, annak köszönhető: a gyepmester megszerette az okos állatot és szabadjára engedte. Hogy miért volt szükség éppen egy gyepmester kőszívének meglágyulását bemutatni — azt megint nem tudjuk. Nem találtak más „kőszívű embert“, vagy más érdekesebb problémát, amely a kis kutya „útjába" kerülhetett volna? Ennek a jelenetsomak felvétele Pécsett történt, ismerősek a képek: a Flórián szobor környéke, a sétatér, a vasútállomás sfb. Egy villanásra néHajóvontatók a Dráván

Drávapalkomyán találkoztam vele, Sóé Pali bácsival. Magas, szikár ember, nem gondoltam volna, hogy már jóval 70 felett számlálja az éveket. Fiatalosan dolgozik: halászik a Drávában. Mert a Dráva szerelmese fiatal kora óta.

Jól emlékezik Sós Pali bácsi arra az időre, amikor a Dráván még vontatták a sóval, kővel, fával rakott hajókat: A deszkából épült hajók, dereglyék elején egy négyzet alakú, úni. kalodában állt a 4—5 méter magas őrfa, melynek tetejére vályúba vagy csigára vetették fel a vontatókötelet, amint mondták: „alaccságot“: Az őrfát kötelekkel kikötötték, kicsamo- kolták, hogy el ne dőlhessen. A hosszú kötél egyik végét a hajó farában álló bakon forgó hengerre tekerték, melyről a kormányos szükség szerint eresztette a. kötelet; A másik végét kidobták a partra, a taposó-úton járó hajóhúzóknak. — Emberek és állatok ereje, izzadsagos műn kaja kellett ahhoz, hogy a hajót a vízzel szemben elhúzzák rendeltetési .helyére.

— A legutolsó, úgy nevezett József hajót 1900-ban vontattuk fel a Dráván :;« — emlékezik vissza Sós Pali bácsi. —, A hajóba 90 m3 kő volt berakva. Huszonnégyen húztuk. Amikor ráálltunk a nagy kötélre, rócsatoltiík a mellünkre szorított húzóiénak vagy hámnak a madzagját az alaccságra, a kuktás, aki egyben bandagazda is volt, elkiál- tótta magát: „Hipp, hopp, hippá, hoppá.: Fogd meg jól, húzd meg jól, ne szaladj!“

— És máris ment a hajó?

— Ádehogy!

Nem indult . ám az olyan könnyen!. Először csak ingattuk a hajót. Dülöngéltünk, a lábunkkal vertük a taktust. Ha valaki elmaradt vagy a felső teste mozgott ugyan, de a lába egyhelyben állt, a kuktás mindjárt rákiáltott: „Demibójj

már egy kicsit!“ És ezzel az ingó, dem- bölő mozgással úgy megingattuk a hajót, hogy először apró, majd hosszabb léptekkel elindulhattunk. Amikor már rendesen mentünk, akkor újra meg újra felhangzott a

„Hipp, hopp, hippá, hoppá, perhá-hopp!“ —- kiáltás.

Elképzelhetjük, milyen nehéz volt a hajóhúzók élete. Egész nap emelni és húzni a latyakos kötelet, néha szünet nélkül szemetelő esőben, mert a hajónak menni kellett, hiszen néhány nap múlva már újból le kellett rakódni és ereszteni más áruval lefelé.

— A hajót nóta- szóra húztuk: |, —

folytatja Sós Pali bácsi. — A nóta a lekókadt fejeket felemelte, az elfáradta- kat tüzelte. Bárhogy is megszoktuk a ritmikus húzást, a nóta új ütemet, új lendületet és változatosságot hozott munkánkba:

És máris dúdobri kezdi azt a régi-régi dalt:

Onnan ától jön egy hajó, húzza a&ztat harminchat tó.

Káromkodik a kormányos, kinek neve Jérí János.

Ej haj fogd meg jól, ej haj húzd meg jók

Mennél jobban hajtó, hajló, annál jobban mén a hajó.

Ahogy hallgatom a monoton dallamot 6zinte látom a fáradtan a hámnak dőlő, esőben ázó-fázó, izzadt embereket, amint húzzák a hajót. Ez az emberfeletti munka szülte meg az oroszországi „Bj uhnyem“ itteni mását, azt a dalt, melyet másutt az országban sehol sem ismernek, nálunk is csak itt, a Dráva partján néhányan: Sós Pali bácsi az utolsó, aki még él a hajóvontatók közül és az a pár fiatal, akinek ő tanította meg ezt a dalt, meg azt a másikat is, melyet esténként énekeltek annak idején: Mert amikor beeste- lediett és megpihentek valamelyik halász- vagy molnárcsárda eresze alatt, elkészítették a nappal fogott halat, a kocsmáros&al pedig teleimérették a csutorát, akkor dalolták azt, hogy

Húad meg csak,

'húzd meg csak szép csendesen,

hogy a szíve megrepedjen,

repedjen meg örö- mében-bújáhan,

itt múlat egy hajóslegény ‘ magáiban,:;

Hát ilyen volt a régi világ feledésbe merült, és már soha vissza nem térő foglalkozása, a drávai hajóvontatás.:-.

— nt —

hány pécsi színészt is láttunk: Hamvay Lucit, Gyapay Yvettet, Szabó Ottót.

Végül a kutya visszakerül a gazdájához a legelőre, ahol boldog csaholással engedelmes kedik az öreg juhász parancsának: Bogáncs, fordíts!

Az új magyar film kedves történet, de — semmitmondó, a színészeknek is minden tudásukra szükség van, hogy ezekből a figurákból valami elfogadhatót nyújtsanak. A történet periférikusságáért csak némiképp kárpótol a kis kutya „játéka“. Ebből az ötlet bői egy kis átdolgozással jó filmet lehetett volna készíteni; így csak „mosolygós-könnyes” — semmi több;

(—ray)

Vietnami vendégek Pécsett

Le Huy Jin elektromérnök és Gon Tich kalorikus mérnök, meglátogatták az elmúlt napokban a Pécsi Hőerőművet. Helyszínen, is meg akartak győződni a Vietnamnak szállítandó hőerőmű másáról, etmely nél ugyan kisebbet rendeltek, de magyar vállalatoktól; A Láng gépgyár, a Klement Gott wald villamossági gyár és az Április 4, gépgyárak építik a Pécsi Hőerőművet és ők vállalták a vietnami hőerőmű építését, illetve felszerelését is;

A két fiatal vietnami mérnök, nemcsak a hőerőművet csodálta meg, hanem városunk üzemeit, műemlékeit Is. Az is kiderült, hogy jól ismerik jelentősebb műemlékeinket, mert a kísérőt is megelőzve, ők maguk sorolták fel a székesegyház történetének nevezetesebb adatait: Részben francia, részben tört magyar nyelven dicsérték a „szep-varozs“ nevezetességeit, melyekről felvételeket is készítettek.

Képünkön a mecseki üdülőszálló terraszáról szemlélik a városfe

BOGÁNCS

Új magyar film