Dunántúli Napló, 1959. június (16. évfolyam, 127-151. szám)

1959-06-04 / 129. szám

2 NA PLÖ 1959. JŰNIUS I Dr. Münich Ferenc elrlárs nyilatkozata (Folytatás az 1. oldaliról) Walter Ulbricht elvtárs, az UPI amerikai hírügynökség elnökének adott nyilatkozatá­ban mégegyszer igen világo­san megmondotta, miért elő­feltétele Németország újra­egyesítésének a német béke­szerződés megkötése. Megmon­dotta, hogy a német kérdés békés megoldását mindenek­előtt a nyugatnémet atomfiegy- verkezés, a rakétatámaszpom- tok felállítása és a Német Szö­vetségi Köztársaság kormá­nyának revans-politikája aka­dályozza. Ezeket az akadályo­kat hárítaná el az útból a szovjet tervezeten alapuló bé­keszerződés megkötése. Min­denki előtt nyilvánvaló, hogy a magyar népet, és kormá­nyát mélységesein érinti mind­az, ami a német kérdésben történik. Népünk ebben az évszázadban kétszer sodródott bele a német imperializmus által kirobbantott háborúba. A fentebb említetteken túl a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya megtűri Nyu- gat-Németország területén a Magyar Népköztársaság ellen katonailag szervezkedő, propa­gandát és kémtevékenységet folytató különböző magyar fa­siszta szervezeteket és azok sajtóorgánumait. Nyugat-Né- metországban működik mün­cheni központtal az úgyneve­zett Hungarista mozgalom és ugyanott jelenik meg e moz­galom Cél című fasiszta lap­ja. E lap Szálasi Ferencet, a háborús bűntetteiért kivégzett hazaáruló nyilasvezért tünteti fel alapítójaként és minden száma annak fényképével je­lenik meg. Nyugat-Németor- szágban működik az Institut zur Forschung Neuzetlicher Geschichte und Geselschaft (Újkori Történelem és Társa­dalom Kutató Intézet), a hun­garisták egyik fedőszerve, amely Hídverők címmel folyó iratot is ad ki. Szerkesztője Alföldi Géza, a nyilas Szálasi kormány volt államtitkára. Mindkét folyóirat féktelen an­tiszemita propagandát foly­tat, terjeszti a fasiszta eszmé­ket és természetesen hábo­rúra uszít. Megtűrik Nyugat- Németországban ezenkívül az amerikai imperialisták pénzén fenntartott és a Magyar Nép­köztársaság ellen is úszító Szabad Európa Rádiót, a fa­siszta Hungarista Légiót, és az ugyancsak fasiszta Szent László Bajtársi Egyesületet, valamint a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségét. Szerveze­tük van Nyugat-Németország- ban a Magyarországról elme­nekült csendőröknek is. Évekig tartott, amíg né­pünk szorgos munkával be­gyógyította a második világ­háború ütötte súlyos sebeket. Bennünket megnyugtat és örömmel tölt el, hogy létezik a Német Demokratikus Köz­társaság, a német nép állama, amely a Szovjetunióval, a né­pi demokráciákkal és a világ békeszerető millióival együtt kügd a német agresszió veszé­lyének növekedése ellen, egy olyan egységes német államért amely nem fenyegeti többé Európa és a világ békéjét. A Német Demokratikus Köztár­saság fennállása és szocialista fejlődése világtörténelmi je­lentőségű tény és ezt ma már csak azok nem látják, akik homokba dugják a fejüket. Mi minden erőnkkel támogat­juk a Szovjetunió javaslatait és a Német Demokratikus Köztársaság kormányának és népének békeküzdelmét, sőt a magunk erőivel részt ig vál­lalunk a német kérdés meg­oldásáért vívott harcból, mint­hogy ez nemcsak mint euró­pai kérdés érint bennünket, hanem úgy is, mint saját biz­tonságunk, saját jövőnk kér­dése, 6. Nyilatkozatában Wal­ter Ulbricht elvtárs együtt- tes látogatásra hivta meg a négy külügyminisztert ft Német Demokratikus Köz­társaságba, hogy összehason­lítást tehessenek a két né­met állam fejlődése között. Milyen jelentőséget tulajdo­nit ön, miniszterelnök elvtárs ennek a meghívásnak és véleménye szerint milyen haszonnal járna ez a láto­gatás? Nagyon üdvösnek tarta­nánk, ha a négy külügymi­niszter elfogadva Ulbricht elv- társ meghívását, ellátogatna a Német Demokratikus Köztár­saságba. Ez a látogatás feltét­lenül haszonnal járna, hiszen a három nyugati külügymi­niszter személyesen is meg­győződhetne a Német Demok­ratikus Köztársaságot rágal­mazó propagandisták állításai­nak teljes tarthatatlanságáról és a Német Demokratikus Köztársaság népének szabad, mind tartalmasabb és gazda­gabb életéről. Idő járás jelentés Várható Időjárás csütörtök es­tig: több napsütás, néhány helyen, főleg keleten még eső, zivatar. Mérsékelt északi szél. A nappali felmelegedés fokozódik. Várható legalcaonyabb éjszakai hőmérséklet 11—14, legmagasabb nappali hőmérséklet csütörtökön 21—24 fok között. Távolabbi kilátások: szárazabb, melegebb Idő. — A TUDOMÁNY és tech­nika eredményei a Szovjet­unióban — címmel ismertető előadást tartott az elmúlt na­pokban Sellyén, Majsai Jő- zsef, a Pécsi Szénbányászati Tröszt mérnöke. Háziháború így járt ezzel Puskás Fe“ renc Szigeti út 90. szám alatti lakos is, aki közel tizenkét esztendős snegpróbáltatásait öntötte ki, panaszolta el szin­te egy lélegzetre. Azzal kezdte, hogy 1947-ben eladták szigetvári kis családi házukat, hogy Pécsre települ­jenek. Bányász akart lenni. Egyrészt a jobb kereseti lehe­tőség miatt, másrészt egy húsz­egynéhány éves fiatalember­nek (abban az időben nősült) megbocsátható, hogy vonzotta a város. Nem késlekedett so­káig, hamarosan meg is vásá­rolta a Szigeti úti kis családi házat, csak amikor beköltözött volna, akkor kezdődtek a meg­próbáltatásók. — Pedig nem úgy jutottam ehhez a házhoz, mint a sza­már a füléhez — mondotta, — nagyon megdolgoztunk ér­te. Apám, anyám, nagyapám és én magam is uradalmi cse­lédek voltunk a múltban és « négy munkáskéz több tízéves eredménye volt a szigetvári házikónk. Amikor eladtuk, még nem sejtettük, hogy mi­lyen kálváriát kell megjár“ nunk, amíg a pécsi lakásunk­ba beköltözhetünk. Vártunk. Kilenc évet vártunk türelme­sen, amíg a lakó felépíttette a saját házát és amikor végre kiköltözött, felsóhajtottunk. De nemcsak mi, hanem a ház má­sik lakója is, akit hátra ha­gyott. Csakhogy a két sóhaj között némi különbség volt. Nálam azért, hogy végre be- költözhetem a már kilenc éve sajátomat képező házamba, a lakónak, Gál Istvánnak vi­szont az volt a terve, hogy a soha vissza nem térő alkal­mat kihasználva, kiigényli magának az egész házat. Ar­ra is volt gondja, hogy erre jogot formáljon, mert három szobát, másodmagával még­sem igényelhetett, összeszed­te hát — ahogy mondani szo­kás — fiát, lányát, vejét, me­nyét, ipát, napát és heted­magával „felfegyverkezve” ne­kivágott az igénylésnek. Innen kezdődött és tart még a mai napon is Puskásék ..1cálváriája”. Évek hosszú so­rán át szinte lépésről lépésre előszobától a mosőkony­háig egyenként szerezték, pe­relték vissza jogos tulajdonu­kat. De Gálék „szívós part­nernek" bizonyultak és ezer­nyi kellemetlenséggel kontráz­ták meg Puskásék minden lé­pését. Nem egyszer kijelentet­ték (persze nem tanúk előtt), hogy addig nem nyugszanak, még ki nem üldözik Puskásé- kat a lakásból. Szinte naponta veszekedése­ket provokáltak, de különbö­ző címeken feljelentéseket is eszközöltek Puskásékkal szem­ben. Egyszer birtokháborítás címén (Puskásék egy útjuk­ban álló ládát eltávolítottak a helyéről). Máskor az egészség- ügyi szerveknél tettek felje­lentést, hogy Puskásék nem gondoskodtak szennyvízleveze­tő csatornáról, (ök viszont gondoskodtak arról, hogy a la­kás közvetlen közelében disz­nó- és baromfiólat építsenek.) De az ellenforradalom alatt is megpróbáltak minden tőlük telhetőt. Üldözés vádjával fel­jelentést tettek a „nemzet­őröknél" Puskásék ellen. És ahogy akkoriban „szokás” volt, arasznyi szálas nemzeti színű szalaggal ékesített abla­kokkal várták a „nemzet válo­gatott őrzőit”. Azok ki is száll­tak a helyszínre, de még ezek a „jó emberek” sem tudták ésszel felfogni az „üldözés” vádját. Még ők sem tudták megérteni, hogy négy erős férfit, három menyecskét (Gá­lákról van szó), hogyan s mi­lyen eszközökkel üldözhet Pus­kás ferenc, aki mellett („tes­tőrként") csak a fiatal felesé­ge, hároméves kislánya, pá­lyás fiacskája és beteg édes­anyja állt. Gálákra az is jellemző, hogy a nemzetőrök eltakarodása után „megfelelt” nekik a szo­cialista hatóság is, mert most meg ott kísérlik meg a kísé- relhetöt. Feljelentés feljelentést követ és ha a hatóságok visz- szaverik a jogtalan feljelenté­seket, hát újabbakkal rukkol­nak ki. Közben hogy „hézag" ne maradjon, Puskásék két kis gyermekét szemelték ki céltáblának. Nem múlik el nap, hogy ocsmány szavakkal, durva fenyegetéseket meg ne félemlítenék őket. Olyannyira, hogy a két gyerek már nem is mer az udvaron mutatkozni. Már-már úgy néz ki, ha ez ígu megy tovább, akkor Pus- ' asik maradnak alul ekben az egyoldalú, ádáz küzdelem­ben. Ha csak... na igen, ha csak ez ez írás nem járul né­miképp hozzá, hogy felhívja az illetékesek figyelmét Gá­lék minősíthetetlen viselkedé­sére. (tr—Gy.) Prágától — Bécsig Tíz évijei ezelőtt 1949. au­gusztusában két vil&gjelentő- ségű esemény színhelye volt hazánk fővárosa, Budapest. Az Országház neogótikus épü leiében új alkotmányunkat tárgyalták és fogadták el, azt az alkotmányt, amely ország-világ előtt törvénybe foglalta, hogy „A Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé." A másik nagy esemény, amely fővárosunkra irányí­totta a földkerekség, különö­sen az ifjúnemzedék figyelmét, a 11. VIT volt. Augusztus lé­én délután négy órakor fel­hangzott az újpesti stadion­ban a VIT kezdetét jelző kürtszó, felröppent az árbóc- ra a DÍVSZ békezászlaja és 84 ország tízezer fia­talja kezdte meg díszfeívonu- lását. Ezen a napon tomboló lelkesedéssel ünnepelt Buda­pest népe. Ünnepelt a világ, elsősorban a szocialista tá­bor, amelynek legtávolabbi részeiről is azt jelentették, hogy az ifjúság minden eddi­git felülmúló termelési ered­ményeket produkál a VIT tiszteletére. A budapesti VIT még ha­tározottabb béketüntetés volt mint a prágai. Ekkorra, va­gyis 1949-re százmilliók előtt vált nyilvánvalóvá, hogy a nyugati imperialista körök újabb háborúra spekulálnak és készülődnek. A gonosz tér vekre és mesterkedésekre fél reérthetetlen választ kellett adni, a budapesti VIT-nek egyetlen béketüntetéssé kel­lett válnia. Soha nem látott erő és bi­zakodás seregszemléje volt ez a találkozó. A Hősök te­rén, a Városmajorban, Cse­pelen, a Népligetben és Új­pesten — szerte a főváros­ban testvéri egységben ün­nepelt és újjongott a tenger­nyi fiatal. Joggal írta a kora­beli híradás: „Az ifjúság San Franciscoiéi Vladívosztokig, Norvégiától Dél-Afrikáig a béke védelmére indul harc­ba és a Budapesti Világifjú­sági Találkozón hetvenmtllió fiatal nevében tesz újra fo­gadalmat, hogy hűen kitart a legszentebb, a legnagyobb ügy mellett. Ez az ifjúság, amelyik így fogadkozik, a vi­lág jövője. A világ jövője: a béke." unni ic □ HAJDÚ Gyula elvtárs lesz a csütörtökön délelőtt tíz órakor megrendezendő Jubi­leumi Ünnepi békekonferencia ünnepi szónoka — Darvas Jó­zsef elvtárs helyett. — IPARENGEDÉLY nélküli árpahántolás és forgalombaho- /■atal miatt 1500 forint pénz­bírsággal sújtották Gerdesic? János lothárdl lakost. — LELKESEN csatlakoztak a város kisiparosai és kiske­reskedői, a KIOSZ és a K1S- OSZ felhívásához és eddig kö­zel tízezer forint hozzájárulást fizettek be a mecseki állat- és növénypark kerítésének meg­építése javára. □ ' ISTÁLLÓT építenek az ola&zi Május 1. Termelőszövet­kezetben. A tsz tagsága 700 munkaegységgel járul hozzá a pécsi járás területén az első, előregyártott elemekből ké­szülő istálló megépítéséhez. — NAGY érdeklődés nyil­vánul meg a Sopiana Gépgyár húsipari gépei iránt. Az idei ipari vásáron kiállították a vákuumos húskeverőt, a 200- as húsdarálót és a pacaltisztí­tót. Ezekre a gépekre felfi­gyelt a Konzervipari Igazga­tóság, s máris megrendelést akartak eszközölni a gyárban. A Sopiana Gépgyár a jövő esz tendőben eleget tesz az új megrendeléseknek. □ KORSZERŰSÍTETTÉK a vasasi hatvan férőhelyes óvo­dát. Az óvoda korszerűsítésé­hez a Petőfi-akna üzemvezető­sége nyújtott anyagi segítsé­get. — A PÉCSUJHEGYI Hőerő­mű építkezésén dolgozott és a vállalat munkásszállásán la­kott Rácz Pál húszéves segéd­munkás, jégáraid lakos. Rácz Pál a húsvéti szabadságidő alatt négy munkatársának szekrényét felnyitotta, onnan ruhaneműt és egyéb haszná­lati tárgyaikat lopott el és azok egy részét értékesítette. A járásbíróság társadalmi tulaj dón sérelmére elkövetett lopás és három rendbeli, házközös­ségben és zár feltöréssel el­követett lopás bűntette miatt egyévi börtönre és egyes jo­gok gyakorlásától egy évi el­tiltásra ítélte. Az ítélet nem loperős. □ MEGLEPŐEN sok a kis­korú házasságkötők száma. Az I. kerületi tanács gyám­ügyi hatóságánál áprilisban és májusban, tizenhat házasság­hoz adtak ki engedélyt, mert egyik, vagy másik házasulan­dó fél — többnyire a leányok — még nem töltötték be a 18. életévüket. — MEGERŐSÍTIK a sziget­vári várban lévő dzsámi tető- szerkezetét, s ezzel lehetővé teszik a vármúzeum újbóli meg nyitását Szigetváron. — TILOS építkezéseket kez­deni a Mecsek üdülőhelynek nyilvánított területein, így az Irma úton, a Dömörkaput a Misina tetővel összekötő gya lagút és a Nagyvágás által ha­tárolt részen, illetve innen a Magaslati útig húzódó terüle­ten. A falazással megkezdett építés alatt álló épületek ter­veit is be kel] nyújtani felül­vizsgálatra az illetékes I., II., III. kerületi tanácsok építési és közlekedési csoportjához. Az építkezések az említett te­rületen még akkor sem kezd­hetők el, ha az építési enge­délyt arra már korábban ki­adták. — ÁRAMÜTÉS érte Vasa­son Cseh Ferenc 46 éves fa­munkást, aki 320-as villamos- vezetéket fogott meg. Cseh Fe­rencet a helybeli orvos elsőse­gélyben részesítette, maid be­szállították az Idegklinikára. □ VEZETÖSEGV ALASZTO taggyűlést tartottak a pécsi járási tanácson. A taggyűlésen a járás községi tanácsainál dolgozó szakszervezeti tagok képviselői is részt vettek. A résztvevők a járási, valamint a községi tanácsi dolgozók po­litikai és kulturális nevelését, továbbképzését határozták el. □ PÉNTEKEN Pécsre érke­zik Geraszimov professzor, a Szovjet Tudományos Akadé­mia elnöke, aki ellátogat a Dunántúli Tudományos Inté­zetbe. — A III. Megyei Ifjúsági Találkozó május 31-i ünnepé­lyén a pécsi járásból több kul- túrcsoport vett részt. A Sza­badéri Színpadon nagy siker­rel szerepeltek a kozármisle- nyi magyar, és a pogány— pécsudvardi délszláv népi tánc csoportok, □ MEGTAPOSTA a ló Gás­pár Zoltán 30 éves zóki lakost, akit kar- és bordatöréssel szállítottak a II. számú Sebé­szeti Klinikára. — VASÁRNAP, június he­tedükén tartják meg Pécsett a szokásos havi, országos átlát­ás kirakodó-vásárt. □ LECSÚSZOTT a Pécsvá- rad felé vezető betonút pad­kájáról motorkerékpárjával és megsérült Port István 40 éves, Pécsvárad, Vár utca 27, szám alatti lakos, a pécsváradi állat- forgalmi kirendeltség vezető­je. A mentők kórházba szállí­tották. éif/SOM tAttdVOr (10) A szakaszvezető, akit Go- rosiko ráncigáit, négykézláb állt köpenye alatt és első dol­ga az volt, hogy keresgélni kezdte kesztyűjét a szalmá­ban. Ratner, a felderítő osz­tag parancsnoka, kiült a prices szélére, és álmosan ásítozva. még zavaros szemmel nézett Belicskóra. Magéra húzta kö­penyét és követte az ütegpa­rancsnokot, Fergetes téli szél fütyült a csupasz fák között, a mellvéd­ről havat sodort be a futó­árokba, Ratner, az ágy melege után, dideregve húzta össze magán a köpenyt, ásitozott és cigarettát sodort. Az öngyújtó megvilágította elörehajló, meg nyúlt, figyelő arcát. — Ide figyelj, ma ne állíts újoncot az őrségbe. És a fel­derítők jobban nézzenek kö­rül — mondta Bellcsenko. — Különösen reggeltájt. Boga- csov hadd aludjék, te pedig ügyelj. Ratner gyom, kérdő pillan­tást vetett az Ütegparancsnok­ra, Álmossága egyszeriben el­párolgott. — Azt hiszem a németek reggel felé megmordulnak — szólt Beticsenko és a levelek jutottak eszébe, amelyeket Ványa zsebregyűrt. Arra gon­dolt, könnyen megeshet, hogy holnap már nem tudja továb­bítani őket. Még egy darabig álldogál­tak, figyelték a csöndet és a téli szél fütyülését. De ez a csönd már aggasztotta Ratnert. II. fejezet. HAJNALI ÁGYÚZÁS Reggel felé Belicsenko ismét végigsiétált a futóárokban. Éj­szaka erősbödött a fagy, any- nyira, hogy a hideg az orr- cimpáját is csípte. A csendes futóárókban az átfagyott őr­szem topogása hallatszott, aki kesztyűs kezével a géppisztoly csövét csapkodta, hogy ujjai felmelegedjenek. Fent szaba­don süvöltött a szél, és ahogy Belicsenko kimászott a mell­védre, szorosan rátapasztotta a vállára vetett köpenyt, uj­ját előrefújta, mintegy átölel­te vele, felkapta a köpeny szárnyalt, szempillantás alatt kifújt minden meleget, ami a fedezékben megbújt alatta . -.: Az égbolt keleten már zava­rossá vált, átkandikált rajta a fagyos hajnal, de nyugaton még az éjszaka uralkodott. Körös-körül csend volt, pusz­taság, sivárság. Ilyenkor min­dig így az első vonalban, az őrszemeket a hidegben az ál­lom kerülgeti. Belicsenko megszokásból ar­ra nézett, ahol a németek tü­zérségüket összpontosították. De onnan nem hallatszott semmi nesz. „Lehet, hogy fe­leslegesen aggódom? Csak meg riasztottam az embereket és saját magamat“ — gondolta megkönnyebbülten, mert ezt szerette volna remélni. De azért tovább álldogált, amíg csak alaposan át nem fagyott. Ekkor megnyugodva kinyúj­tózkodott, ásított és már ép­pen indulni akart, hogy be­pótolja amit alvásban elmu­lasztott, amikor félig lehunyt szemhéja alól rövid, felvillanó fényt vett észre. Körülnézett. Az egész környező horizonton, mintha csak szárazvillémak cikkáznának, lövések hangta­lan torkolattüzei villóztak, és közelítő ismerős sivítás hatolt a fülébe. Pillanatig fülelt, az­tán beugrott a futóárokba. — Mindenki fel!.. . Tüze­lésre felkészülni! Tornya szanitéctáskáját ke­reste a fedezékben. A táska a falbavert karón lógott. Kitapo­gatta a prices szalmájában. Dörögtek az első robbanások. A sötétben por hatolt az or* rába, por recsegett a fogai között. Amikor Belicsenko és To­nya kiugrott a fedezékből, a lövészárokban már felderítők szaladtak. Valahonnan fentröl csak úgy ömlött alá a mellvéd földje, leugrott a lihegő Bo- gacsov. Lehajolt és felrántot­ta csizmája szárát. — Világos, ha éjszakára le­húzom a csizmáimat, reggel a németek támadnak. Biztos elő­jel! Ratner! Vedd le a teodo- litot! — ordította fejek fölött. Ratner feszült arccal rrAant el mellettük, és nemsokára visszatért, melléhez szorítva hozta a műszert. Egy pillanat alatt mintha minden kihalt volna a figyeíőhelyen. Boga- csov, aki még ki sem fújta ma­gát, az árokban guggolt, s lá­ba elé nézett, s minden fi­gyelmét összpontosítva, gyors szippantásokkal az utolsókat szívta cigarettájából. Ványa Gorosko, térdét átfogva ku­porgott, behúnyta a szemét; szemhéjai minden egyes rob­banásra megrebbentek. A lö­vedékek most közel csapódtak be. Az egyik lövés hosszúra sikerült, a másik rövidre! — Tapogatózik a gazember! — mondta gyorsan Bogacsov, elhatjva kezével a feje fölött gomolygó füstöt, s úgy nézett a telefonira, amelyen Belicsem- ko parancsokat osztogatott az ütegnek, mintha a németek felfedezhetnék. Belicsenko ki­vette Bogacsov kezéből a ci­garettát, tovább szívta, pedig már az ajkát égette. Idegeske­dett. Mindig idegeskedett, ha Tonya harcközben mellette volt, Ilyenkor minden ingerel­te. Most különösen a szomszé­dos figyelőároxból átszűrődő hangok dühítették. Két hír­adós ugrott be oda a gyalog­sági századból, hogy bevárja az ágyútűz végét. És minél tovább üldögéltek ott, annál nehezebben szánták rá magu­kat, hogy kimásszanak. A föld mentsvárként vonzotta őket, most úgy tűnt nekik, hogy ez a figyelőárok a legbiztonsá­gosabb és legveszélytelenebb hely számukra. Mindkettőjük­nek egyformán szörnyű volt kimászni a lövöldözés alatt, de egyikük szakaszvezető volt, a másik közkatona, s ez meg­határozta viszonyukat. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom