Dunántúli Napló, 1959. május (16. évfolyam, 101-126. szám)

1959-05-27 / 122. szám

»5». május rr. NAPLÓ 5 „Májusi muzsika“ Bólyban r Délután 5 óra. A tájszínház autóbusza odakanyarodik a Perczel utcai díszletraktár mellé. Szorgos kezek gyors egymásután adogatják ki a „Májusi muzsika” díszleteit. Fél óra sem kell s a busz há­tán máris púposodik a sok ku­lissza. Amikor az utolsó tartó­kötelet is meghúzzák, a busz­ban is mindenki a helyén ül. Csalánosi Zoltán, az ügyelő névsorolvasással ellenőrzi, nem hiányzik-e valaki? A névsor­ból egy név, Fülöp Mihály ne­ve „idegenül hangsak”, ő is jön? Hiszen neve nem szere­pel a szereposztásban! Igen, jön. Beugrik — szokás ilyen­kor mondani. Láng József sze­repét veszi át, mert Láng fil­mezni ment... Százszor és százszor indult már útnak a tájszínház, de minden alkalommal van vala­mi kis izgalom, ami ott vibrál a buszban. Most is. A kérdés mindig ugyanaz: tetszik-e majd a közönségnek a szín­darab? A mohácsi országúton gu­rul kocsink, jobboldalt az épü­lő erőmű. Azonnal akadnak „önkéntes idegenvezetők”, akik magyarázzák: milyen lesz, mekkora lesz. „Óriási építkezés”, „ez aztán igen” ■— hangzik az elismerés. Beszélgetés, kacagás hang­zik. Vidám a társaság. Néhá- nyan halkan a Májusi muzsika dalaiból énekelnek,.i Negyvenöt perc alatt értünk Bólyba. Az előadás S órakor kezdődik, van időnk. Nekünk igen, de a díszletezőknek nincs. Adogatják le a busz tetejéről a díszleteket, hordják be a színpadra. Gyorsan, pontosan kell dolgozniuk. Az öltöztetők a ruhákat szedik ki a ládák­ból, a kellékeket rendezgetik... Kezdődik az előadás. Az el­ső sorban egy néni „utolsó simításként” megigazítja fej­kendőjét s aztán várakozó te­kintettel néz a színpadra, ahol éppen most megy fel a füg­göny. Még egy perc sem múlt el, máris felcsattan az első nyiltszini taps... Az első felvonás szünetében fal mellé az eresz alá húzó­dunk, mert esik az eső. Ciga­rettázunk és közben beszélge­tünk. Tetszik az előadás. Va­laki megjegyzi, hogy nem bán­ná, ha élőiről kezdenék me-‘ gint, mert annyira élvezd. Kezdődik a második felvo­nás. Tapsol a közönség s a taps nem szűnik a harmadik felvonásban sem Éjfél felé jár az idő, amikor vége az előadásnak. A távozó közönség beszélgetéséből ki­alakul a vélemény: siker volt. Háromnegyed egyet mutat az óra, amikor hazaindulunk. Az autóbusz felkapaszkodik a dombra s a távolból máris fel­csillannak Pécs lámpái. Ami­kor a Porcelángyár közelébe érünk, valaki hangosan meg­szólal: — Trombitás utca. Trombitás utca? Ilyen nincs itt. Aztán megáll a busz s a zenekar egyik tagja — a tram bitás — leszáll. Ja úgy, most már értem.-.. Éjfél után két óra, amikor megérkezünk. S másnaip újra indulnak. <y> Szerkesztői ÜZENETEK K. J. Bóly: Ax alábbiakban közöljük, hogy milyen iratok alapján fizeti ki az SZTK a szü­lési segélyt. Szükséges iratok: pirosnyomáeú családtagi munkáltatói igazolvány, amelynek hátlapján a megfelelő rovatban a családtagi eltartottsár got a községi tanács v. b. igazaI- ja. A gyermek eredeti születési anyakönyvi kivonata, ezt a segély kifizetése után visszakapja. A felsorolt iratokat szabályszerűen kitöltve küldje meg az SZTK al­központhoz s a szülési segély Ügyét érdemben elbírálják. O. J. Marócsa: Levelében írja, hogy 19SS-tól erdőgazdasági munkás, 1959-ben gyermeke szüle­tett, kérte a szülési segélyt, amit nem kapott meg. A szülési segélyhez az On ese­tében a szülést megelőző két éven belül kilenc vagy hat havi tagság Igazolása szükséges, továbbá a szülést megelőző 50 napon belül 24 napi bélyeglerovdssal kell ren­delkeznie s akkor a szülési se­gélyre jogosult, amit meg is kap­hat. K. Pál, Bóly:,,Rokkant Hmr het-e ipari tanulónak anélkül, hogy nyugdíjénak folyósítását be­szüntetnék?” — kérdi. A nyugdíjfolyósítás akkor ktxrüi csak korlátozás alá, ha 500 forin­tot meghaladó keresettel munka- viszonyban áll, illetőleg rokkant­ságában változás (javulás) áll be. A Dunántúli Napló májas M-4 számában részletesen ismertettük a nyugdíjasokra vonatkozó korlá­tozó rendelkezéseket. A. Károly, Pécs: ..Melyek a háztulajdonos kötelességei a la­kás bérbeadása, iUeí^lefl tartása esetén?** — érdeklődik le­lteiében. A kérdésre a pontos választ Pécs megyei jogú Város Tanácsá­nak 2/1957. sz. rendelete adja meg. E rendelet a lakóházak házirend­jéről szól, mely tartalmazza mind­azokat a kérdéseket, melyeket le­velében felvetett. így a villa2'í, vezeték, a szemétgyűjtés, a ház zárvntartdsáruik kérdéseit, továb­bá mit köteles a házigazda meg- jav'ttatnI. Ugyanezen rendelet a lakók kötelességeit is tartalmazza. L. László. Pécs:,.Mi a o<»sza­badság? Jár-e utána’ Mennyi a felmondási idő? mért nem csinálnak gumi szájpadlást, ha únv klvdnia valaki?” — érdek­lődik levelében. A vótszabadsdg kétféle, az egvi a foglalkozás milyensége alanián járó. a másik a mankáhan enttt tő» évek arányában jár. M^ák.t esetben jár éne fizetés a Munka Törvénykönyvében í nek megfelelően. A részlete« « mertetése a Munka Törvényköny­v6bc*t megtalálható. A felmondási idő általában nah. azonban zzerződésilég ettől esetenként el is lehet térni. Gumi szájpadlást azért nemké: Szonátaest A TIT Pécsi Fiatalok Művészeti Klubja rendezé­sében Kováts Andrásné és Kováts András, a pécsi ze­neiskola művészlelkű taná­rai hétfőn este jóls ikerült hangversenyt adtak, öröm­mel hallottak a két fiatal szép és kitartó művészeti munkájának eredményét. Mindketten jó kidolgozott­sággal, hibátlan együttját- szással és fiatalos lendület­tel játszották a műsoron szereplő három zongora- hegedűszonántát. Az est legjobban sikerült száma Weiner Leo, a ma­gyar mester romantikus stí­lusban tartott D-dur szoná­tája volt: úgy látszik, ez a mű állott legközelebb az elő­adók művészi beállítottságá­hoz. Erőteljes bátorsággal valósították meg Weiner muzsikájának művészi lé­nyegét: a meglehetősen ta­golt mű egységes stílusban hatott mind a lírai, mind az erőteljes részek pompás hangzásában. Beethoven ritkán hallható d-moll szonátájában a líra melegségét hiányoltuk; vi­szont az is igaz, hogy ebben a szonátában elég sok a ze­nei közhely, ami az előadók­ra igen nagy feladatot ró. Händel szonátája stílusosan, világos vonalvezetéssel hangzott; hm Az Építők Megyei Könyvtárában Szép helyen fekszik az Épí­tők Megyei Könyvtára. A volt Zsolnay-ház egyik földszinti nagy szobájában. A teremben könyvespolcok, könyvszekrények tele köny­vekkel, hosszú kölcsönző-asz­talok, íróasztal. A terem egyéb ként parkettás, szőnyeg fut rajta végig, fotelek várják a vendégeket. Az íróasztal előtt egy szekrény-félében kihúz­ható fiókokkal a könyvtár és a hozzá tartozó fiókönyvtárak kartonjai, katalógusai. A te­rem sarkában díszes cserép­kályha (Zsolnay) áll, de az író asztal mögött ott lapul a ra­diátor. A könyvtár vezetője sze­rénykedik és mindenképpen ellene van annak, hogy nevét kiírjam. 1957 május végén ke­rült a könyvtár élére. Addig egy járási könyvtár vezetője volt. Már akkor is ismertem H.-nét és amikor Pécsre ke­rült, kellemes meglepetés volt számomra, hogy az Építők Könyvtárában látom viszont. Érdeklődéssel figyeltem: va­jon az elhanyagolt, avult, se­lejtes tartalmú, állomány­nyilvántartás nélküli könyv­tárban mennyi idő kell neki ahhoz, hogy egy rendezett, ka­talogizált, nagylétszámú olva­só gárdával rendelkező könyv­tárat mutasson fel. Hogy milyen eredményt ért el H.-né kerek egy év alatt az Építők Könyvtárában, arról ez a fEní” A KISZ és a Szakszerveze­tek Doktor Sándor Művelődési Háza vegyeskara, a Pécsi Ka­marakórus hétfőn este mutat­kozott be a művelődési há% dísztermében „Jő ez a fény­eimmel rendezett renaissance estén. „Dalol a hős! Dalol a győz­tes, boldog, ifjú élet! — zen­gett elöljáróban az énekkar hangja, majd dr. Péczeli László főiskolai tanár méltat­ta az est jelentőségét, ismer­tette a középkor nagy aján­dékát; a többszólamúság meg­születését, a 16. század mély humanizmussal telt zenéjét, majd Így folytatta: — Soha ennyi fény, pompa nem jellemezte azok életét, akikhez a sors kegyes volt, mint a renaissance korában. A szépség és főképpen ennek a művészi megvalósulásai, soha ennyire nem itatták áut az em­berek környezetét, nem kísér­ték ily mértékben szinte min­den életmegnyilvánulásukat. — Egy miniatúra áll lelki szemeim előtt: az egyik itáliai városban, egy előkelő patrí­cius-család palotájában va­gyunk. A virágzó tavaszban, a loggiái udvar közelében, a kert mélyén, ciprusok, fenyők, narancs, gránátalma és olaj­fák közepette pompázó társa­ság foglal helyet. A színes so- kadalomban sokféle embert látunk. Most nem zenét hall­gatnak, hanem mindenki éne­kel. Annyira átadja magát az ének varázsának, hogy ez a természetre is átsugárzik; a madarak versenyt csiripelnek, csattognak a társasággal. Nem véletlen, hogy mindenki éne­kel. Az éneklés,, mégpedig az a capella, a kiséret nélküli éneklés a jelszó a zene re- naissance-ában. „Nem kell a hárfa, nem kell a hangszer! Ha akarod, magad lehetsz a hárfa!" Ez volt a jelszó és ebben az elvben is a kor hu­manizmusa nyilatkozik meg: a legszebb, a leginkább lelkesítő hangszer, az emberi hang. A zenei humanizmus lemond a zenekar színárnyalataiból fa­kadó kifejezési lehetőségekről, hogy ugyanezt más területen, a tiszta énekhangban, főkép­pen a kóruszenében igyekez­zék megkeresni. A megnyitó beszéd után, igen ízléses és a kornak meg- - ----­fe lelő „hangulatvilágítás" mel­lett szólaltak meg a német- alföldi motetták, a könnyed, népies laudák, frottolák, a ma­gyar renaissance költők, ver­sei, Palestrina, Lassus Monte­verdi, Marenzio és a 16. szá­zadforduló nagy angol meste­reinek Morley, Dowland, Wil- bye muzsikája, a minden idők örök példaképének és meste­reinek művei. Az életöröm áradt az embe­ri fejlődés e csodálatos haladó korszakának minden művészi alkotásából, azokból a kórus­művekből, szólóénekekből és kamaraművekből is, melyek itt ezen az estén felhangoztak Do­bos László és Tillai Aurél mű­vészi elgondolása és irányítá­sa alatt, kellemes hangulatot, varázsos légkört teremtve. „Jó volt ez a fény", jó volt, hogy a középkor'csodáját, a 16. század mély humanizmus­sal teli zenéjét, az élet tisda fényét, a nobile dilettante hangján idevarázsolták ebbe a terembe és mindannyiunk szi­vébe ezek a lelkes, társaséle­tet és éneket szerető fiatalok. BÁLINTHY beszéljenek a kölcsönzési nap­ló kiragadott adatai- 1957 áp­rilis végén a beiratkozott olva­sók száma: 68 volt, míg 1959 április végére ez a szám 380- ra emelkedett. 1957 áprilisában 201 kölcsön­ző 681 kötetet kölcsönzött, ez­zel szemben 1959 áprilisában 526 kölcsönző 2152 kötetet vett kölcsön. H.-né volt az, aki munkába- lépése után hamarosan fel­mérte a könyvtár lehetőségeit és az időközben felmutatott eredmények következtében az Építőipari Minisztérium a könyvtár 35 ezer forintos könyvbeszerzési keretét két év alatt 65 ezer forintra emelte. A kiszélesedett költségvetés következtében az 1957-es év 10 190 kötetet számláló könyv­állománya az 1959-es év vé­gére előreláthatólag 18 065 kö­tetre ugrik fel. Említésre méltó, hogy az Építők Könyvtárának olvasói kétharmad részben gyári munkások, építőipari dolgo­zók. Április óta rendszeresen tar­tanait könyvismertető előadá­sokat az építők legényszállá­sain. Ezeknek az előadások­nak a megszervezése is H.-né feladata. Mi a célja a könyismertető előadásoknak? H.-né elmond­ja, hogy bár az Építők Könyv­tára elsőrendűen látja el fe'-< adatát, azonban az úgyneve­zett fiók-könyvtárakkal (a könyvtárhoz 38 fiókkönyvtár tartozik), egy kis baj van. Hi­szen a megyében lévő körül­belül 15 ezer építőipari dolgo­zó közül csak mintegy három­ezret sikerűit még bevonni ál­landó olvasónak. A könyvis­mertető előadások célja, hogy felkeltsék a dolgozók érdeklő­dését a könyvek iránt és a már beiratkozott olvasókat el­igazítsák a mai sokrétű könyv terme’és labirintusaiban. 1957-ben iratkoztam be jó­magam is a könyvtárba, volt olyan délután, hogy alig 10— 15-en kölcsönöztek. Azóta a helyzet megváltozott. Kettőtől hat óráig van a kölcsönzés minden kedden és pénteken. De már 12 óra után megin­dulnak az emberek és van úgy, hogy még negyed héjkor is beállít egy-két elkésett ván­dor. Van olyan nap, hogy 100 kölcsönzés is lebonyolódik. Ha meggondoljuk, hogy mindez (kölcsönzés, beszerzés, könyvismertető előadások szervezése, fiők-könyvtárak állományának ellenőrzése, azok állandó cserélése stb.) egyetlen könyvtárt dolgozóra hárul, akkor azt mondjuk: bi­zony nem kis munka ez. V, L. SotAA&táUL. Gyakran adódik, hogy nyel­vünk szabályait egyes helye­ken sutba vágják, mit sem «tö­rődve azzal, hogy helyes-e, amit mondáinak, vagy helyte­len. Ezeknek a hivatalokban, üzemekben még mindig szép számmal akadó „közömbösök­nek“ a figyelmét szeretnénk felhívni olyan nyelvi helyte­lenségekre, amelyeket mielőbte illenék „kiseprüzni“. Kezdjük mindjárt a hivata­lok bejárati ' küszöbénél! Egyes irodákban ilyen felirat fogadja a belépőt: „Kéretik az ajtót betenni!“ Eléggé köz­ismert mondásunk: „Az -étik, -atik, -tetik, -tátik ma mér nem haszmáltatik!“ Örömmel üdvözöljük viszont a nyelvi szempontból kifogástalan: — „Kérjük, szíveskedjék az ajtót betenni!“, vagy: „Tessék az ajtót betenni!“ — helyes for­mát. A pécsi mozik, várótermek, hivatali helyiségek bejárati ajtaján olvashatjuk: „Tolni! — Húzni!" Helyesen pedig így lenne: „Told! — Húzd!" Ha pedig valaki udvariatlannak találja ezt a faimát, így is ír­hatja: „Tolni kell! — Húzni kell!" Hústalan napok dicséreté Kik ezek a jól ápolt, joviá­lis urak és úrhölgyek? Gró­fok, miniszterek, minisztemék. Ö pardon, csak most veszem észre, hogy a nemzetes asszo­nyok közül egyedül vitéz Ke­resztes Fisehenné kegyelmes­asszony nyilatkozhat, mert a többiek csatai Csatay Lajosné, vitéz Kárpáthy Kamillóné helyszűke miatt „kivülmarad­tak". így hát szíves elnézésük­kel szólaljon meg a három szerencsés“, akik a kliséüzem kiváló vegyszereinek köszön­hetik megidéztetésüket. Magabiztos tekintetük ért­hető, hiszen az egyik 1940-es képeslapból kandikálnak a nagyvilágba, de fennköltsé­Vitéz Keresztes Eischerné figyelembe. Háborús idők nagyasszony! tekintete mint- járták akkor, valakinek nem- ha aggódna erre a fagyos ki- de „áldozatot“ is kellett vál- jelantésre, mert sietve és lalnia. És hát ki vállalhatta szinte magyarázóidig „beJeja- volna, ha nem ők, a grófok, a vít": „— A hústalan napok- miniszterek, a miniszternek. nak csak örülni tudok, hiszen Mert ugye komoly bonyodal- úgyis sok húst eszünk, (itt fe- mák is származhattak volna lesleges zárójeles megjegyzést abból, ha a népet is csak heti „— örömmel állapítom meg, hogy a magyar háziasszony gükhöz hozzájárul az is. hogy leleményességben és ügyesség­nem akármilyen . alkalomból kerültek a képeslap egyugyan­azon oldalára. Az ország színe elé álltak (de úgyis lehetne mondani, hogy ültek) és kinyilatkoztat­ben színtű páratlan a világon. Olyan választékos menüt szol­gáltatnak, hogy mindannyian beérhetjük a hústalan napok­kal ..." A magyar háziasszo­nyok alkalmi patrómusa gróf ták a húsnélküli nraipok ország Teleki Mihály földművelés- megváltó áldásait. Persze nem ügyi miniszter nyilatkozta ezt olyan formában, hogy: — ide és a hálátlan betűszedő mégis figyeljenek emberek, tudják „fötműyelésgyi-nek nyomtatta maguk is. hogy háború van, ki a kép alatt (ezt könnyen fél meg olyasfélével, hogy a hús- re lehet érteni). ra most nagyobb szüksége van a szövetségeseinknek, meri ugye 1940-ben még korai lett volna ilyenekkel előhozakodni. Ehelyett megvakarták jobbke-­Apponyi György gróf már az „igazságot’’ pedzegeti frap páns kijelentésével: „— orszáp gazdasági szempontból eler gedhetetlen s bölcs intéz’.:” ziikkel a balfülüket és ilye- dés volt a hús fogyasztásának neket mondtak; korlátozása", termi) Frissebbnek és fiata- labbnak érzem magam, amióta nem táplálkozom naponta hús­sal. Hogy más példával is él­jek, az egészségével törődő kö zéposztály már régen hústala- nított a hétből két napot, a szegényebb néposztály még többet. Hát nem angyali?! Mondj? valaki ezek után, hogy a ke­gyelmes miniszterné nem is­merte a „saját nyáját“. Nem csak ismerte, hanem „tisztelte“ is. Hogyne, amikor szinte ma­gafölé emeli, a „szegényebb néposztályt“, hogy ország-vilá'- előtt bebizonyítsa: „lám, ők ’árnak elől jó példával, elve­tik maguktól a káros élvezete két, a műveltség olvan fokár- léptek, ahonnan már csak eg- léoás a csúos: a hűsevés tob— -'’(Wetése. És még csak Tie­'s féltéveny réiuk, (pedig, e~ s7onvi szokás), hogy a Virtalenított” néposztály ez ’tál szebb, fiatalabb, kanzc ■ v,t?bb lesz nálánál is. Tgpz, vn’nmit nem vet tűn'1 két hústalan napra kényszerí­tik. — ás — ;í »po;«! ttCV-Vi OSÖf ktrtiSt.wWf! < -------1 A hivatali ajtón belül is gyakran találkozunk idegen- szerűségekkel. Ki ne ismerné az ilyen felhívásokat: „Kérem az iratokat mellékelni! Kér­jük az űrlapot olvashatóan ki­tölteni!“ Jóval helyesebb len­ne ekként: „Kérem, mellékel­je az iratokat! Kérjük, olvas­hatóan töltse ki az űrlapot!" Nem mindig a hivatal pac- kázásai közé tartozóik, ha ezt a megnyugtató választ kap- jyk: „Ügye el lesz intézve“. Nyugodtabbak lennénk, ha az illetékes ügyintéző nem bur­kolóznék a személytelenség ködébe, hanem nyíltan meg­mondaná: „Ügyét elintézem". „Ügyét elintézzük Egyes pécsi villamosokon még olvasható az ilyen szövegű felírás: „Köpködni tilos!“ Ez nemcsak magyartalan, hanem helytelen is. A „köpköd“ ige ugyanis gyakori tó ige, s így a felírás tulajdonképpen csak a többszöri köpést, a köpkö- dést tiltja. Helyesebb lenni így: „Tilos a köpésr Még he­lyesebb lenne az ilyen elavult szövegű táblák leszedése. Sajtóban, rádióban, szakla­pokban gyakran bukkanunk olyan szavakra, amelyek he­lyett jobb, célszerűbb magyar szavaikat is használhatnánk. Egyes „modem“ szaval? ki­szorítják az azonos értelmű régi szavakat. Ezért olvashat­juk a pécsi fal ragaszokon a mozi helyett a filmszínház% szót, avagy szaklapokban a bikát helyettesítő szarvasmar- ha-tenyészapaállatot, raktár helyett a felvonulási épületet, az ajtó, alblak helyett a nyílás- elzáró szerkezetet, a pék he­lyett a sütőipari alkalmazot­tat, stb. Szép magyar nyelvünk meg csúfolására ne használjunk feleslegesen idegen szavakat! Évek óta halljuk a diszpécser szót, de nem tudunk vele meg barátkozni. Sokkal helyesebb lenne helyette a munka irányí­tó, vagy termelésirányító szót használni. Ha mégis toliunk­ra akad néha egy-két idegen szó, legyen az legalább magya- rabb alakú! Ezért használjuk inkább a pasztőrizál helyett a nasztőröz, a profilíroz helyett a prof Hoz, a reklamíroz he­lyett a reklámoz, a cementíroz helyett a cementez szót! Még valamit! Ne csúfítsuk el sza­vaink hagyományos kénzés- nódját! A „természetbeli“. pénzbeli“ helyett ne mond­juk, ne írjuk a „termés?e‘be- ni“-t, ,,pénzbeni“-V. A keres­kedelem nyelvében a kirsini- bení, nagybani 1s c-'—’aknit alak, de ma már nehéz '«■me kiküszöbölni használatukat. Dr. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom