Dunántúli Napló, 1959. április (16. évfolyam, 76-100. szám)

1959-04-07 / 80. szám

2 N APtO 1959. Április 7, Ünnepélyes keretek között adták át az MT és a SZOT vörös vándorzászlaját a komiéi bányászoknak UÍIÍIEIC MUihtyCL a fUfiaknaU Julika hétéves. Az anyja elhatározta, hogy megnöveszti a haját. Hogy addig is ne legyen olyan, mint a szénásszekér, amíg copfba nem köti — gondolta elviszi a fodrászhoz, bera­katja a kislány haját. Julika a hajmosást szépen tűrte. A búra alatt is nyugodtan üldögélt egy ideig. De aztán türelmetlenül izgett-mozgott. — Maradj nyugodtan! — szólt rá az anyja. Később már szipogott, majd végképpen eltört a mécses. — Maradj, mingyárt kész leszel márt Most miért sírsz, na mondd, miért sírsz!? Majd megmondták a Pistának, hogy mi­lyen lány vagy te: sírsz a búra alatt... — Könnyű a Pistának, az fiú, annak nem kell ide ülni.; > — szipogott a kislány. — Miért, talán olyan borzasztó? — Igen! — tön ki Julika és szeméből mini a nyári zápor, potyogtak a könnycseppek. Na tessék. Újabb érv a nőknek. Rájuk nemcsak a máso­dik műszak vár, hanem még a búra is... Könnyű a férfiak­nak! Ajaj, de még milyen könnyű! (SZALAI) — AZ ELMÚLT hónapban a Megyei Könyvtár néhány könyvtárat — így a bólyit, a villányit és a palotabozsokit — átadott MEDOSZ-nak. Ezek­nek a könyvtáraknak a szak­mai felügyeletét továbbra is a Megyei Könyvtár biztosítja, továbbfejlesztéséről azonban a MEDOSZ gondoskodik. — ELEKTROMOS nyírógé­peket szerez be a Fodrászipari Vállalat, varrógépeket kap a Pécsi Ruha- és Cipőipari Vál­lalat. — MEGTAPOSTA b bika Orsós Ilona 36 éves dráva- iványi lakost, akit a mentők bordatörössel és mellkasi sé­rülésekkel szállítottak a pécsi I. számű Sebészeti Klinikára. Másnap Orsós Ilona tizenkét éves fiát, Orsós Sándort ta­posta meg a nekivadult bika. Orsós Sándor jobb halántékán és szemén szenvedett súlyos sérüléseket. A . mentők őt is a • klinikára szállították. — ZASZLÖT adományozott az Uránércbánya Vállalat KISZ-bizottsága a 2888-as Dó­zsa György és a 2889-es Kállai Éva úttörőcsapatoknak. A zász­lókat április Ötödikén délelőtt fél tizenkettőkor adták át a kispajtásoknak, akik ünnepé­lyes esküt tettek. — 85 HOLDON termelnek zöldséget a tavalyi 28 hold he­lyett a Pécsi Kertészeti Válla­lat dolgozói, akik idén már nagyobb mennyiségű spenótot és fejes-salátát adtak át a MÉK-nek. A vállalat kertésze­tében most palántázzák a ká­posztaféléket. — SOK új fényképezőgépet várnak az OFOTÉRT pécsi fiókjában a második negyed­évben, többek között W&ra 3. és Wera 4. és Altix fénymérős gépeket. — EBBEN az évben befeje­zik az István-aknai általános iskola építését. — MEGJELENT Csorba Győzőnek, az ismert pécsi költőnek „A szó ünnepe" című új verseskötete, a Magvető ki­adásában. A kötet tíz esztendő költői termésének válogatásá­ból állott össze. — GYŐRIEK jártaik Pécsett A három autóbusszal érkező Repeszt az autóbusz a Me­csekre. Egyik illásén két na­gyobbacska gyerek ül. — A ti jegyeteket ki fizeti? — kérdi a kalauznő. — Anyu és Apu ott ülnek elől, ők váltják meg. A kalauznő hangosan előre szól: — Kié a két kisgyerek? A gyerekek is kiabálnak: — Anyu! Apu! De senki nem szól... A ka­lauznő ismét kérdi: — Kié a két kisgyerek? Néma csend. Az utasok fel­figyelnek. Hát inkább letagad­ják a szülők ezt a szép két gyereket, csak ne kelljen fi- zentiök? Már az utasok is szé­gyenük az esetet. A kalauznő tapintatos, többször nem kér­di. Üdülő, megálló. Sokan le- szállnak, a két gyerek is. Va­jon kihez tartozik a két gye­rek? Ott is vannak már a szü­lők, ők is most szálltak le. De milyen elegánsan öltözöttekI... Még talán ez a papíros is el­pirul, amikor ezeket a sorokat írom rá. Szombaton délelőtt, 11 órára mintegy 250 komlói bányász, műszaki, gazdasági vese tő gyűlt össze a sikondaii bányász- szanatórium szépen feldíszített nagytermébe, a zászlóátadási ünnepség színhelyére. A kom­lói bányászokkal együtt ünne­pelt ezen a napon Lévárdy Fe­renc elvtórs, a nehézipari mi­niszier első helyettese, Havrán István elvtárs, az Országos Bán yam űfizak.i Felü gyelőség vezetője, Kelemen László elv­társ. a megyei párt-végrehajtó bizottság tagja, a komlói vá­rosi pártbizottság titkára is. A vendégek között ott volt a szak szervezetek megyei tanácsának küldötte, a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt — a versenytárs — több vezetője, sőt két kül­földi — lengyel — vendég is. Az ünnepséget Czéder Já­nos elvtárs, a Komlói Szénbá­nyászati Tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Lévárdy Ferenc elv társ, a nehézipari miniszter el­ső helyettese emelkedett szó­lásra — Kettős ünnep ez a mai, a komlói bányászok számára — mondotta beszéde elején. — Felszabadulásunk 14. évfordu­lóját s a komlói bányászoknak az elmúlt esztendőben végzett eredményes Jmurttíáját ünne­peljük együtt. Lévárdy elvtárs ezután rövi den emlékeztetett arra az út­ra, amelyet a komlói bányá­szok a felszabadulás óta meg­tettek. Kiemelte: Komló alig néhány év alatt hatalmasat fejlődött. Az elmúlt tíz eszten­dő alatt új bányaüzemek, új ipari létesítmények készültek s felépült a modem bányavá­ros, amelyre az egész omzág büszke. A fejlődés eredménye­ként a komlói bányák terme­lése csaknem megtízszerező­dött. A komlói bányászok ma össze hasonlíthatatlanul jobb körülmények között végzik a munkájukat, mint valaha s ez meg is látszik az eredménye­ken. A komlói bányászoknak mégsem volt könnyű az MT és a SZOT vándorzászlaját meg­szerezni. Eredményeik azonban fényesen bizonyítják: rászol­gáltak erre az elismerésre. A Komlói Szénbányászati Tröszt bányászai az 1958. évi szén termelési tervüket 103 százalékra teljesítették s ezzel 338 ezer tonna kiváló minő­ségű fekete szenet adtak ter­ven feliül. Különösen dicsére­tes. hogy az év közben felemelt kokszolható szén termelési ter­vüket is teljesítették s a kok­szolható szón minősége minden tekintetben kielégítette a Sztá­lin városi igényeket: A komlói bányászok ugyan­akkor takarékosan is gazdál­kodtak. Az önköltséget a ter­vezetthez képest több, mint egy százalékkal csökkentették s ezzel mintegy 7,5 millió forin tot takarítottak meg népgazda­ságunk számárat 24 — Hogy volna rossz? Hát rossz az, ha mindened meg­van? — válaszolt István. — Hát te nem szeretnél azért dolgozni, hogy meglegyen min­dened? — Hiszen én most is azért dolgozok. — Az igaz, de mit kapsz a munkádért? A fiú hallgatott, de csak el­fogta a kétkedés: — Én ott is dolgoznék, mert én fiatal vagyok, de mi lenne az olyanokkal, akik már nem tudnak dolgozni? Azokat ki tartja el? Talán bizony a cso­port? — Miért ne, aki fiatal ko­rában dolgozott, annak nyu­godt öregsége lesz, lesz szép nyugdíja. A gyerek közbe akart szól­ni, de meggondolta. — No, '— bíztatta István, — bőid lei már, mi fúrja a bő­vítődet? •» Hát tttdjr mondtam az A miniszterhelyettes elisme­rően beszélt azokról az ered­ményekről is, amelyeket a Komlói Szénbányászati Tröszt a műszaki fejlesztés terén, el­sősorban a fémtáimbiztosítás bevezetésével elért. A fejtések fémtámmal történő biztosítása már a múlt esztendőben is je­lentős mennyiségű import fa­anyag megtakarítását tette le­hetővé. A fémtámok, Valamint a korszerű biztosítási elemek alkalmazása, a munka és a technológiád fegyelem meg­szilárdulása, ugyanakkor hoz­zájárult a bányamunka bizton­ságának a fokozódásához is. A komlói bányászok elmúlt évi eredményed közül éppen ezért ki kell emelni; hogy 1957-hez képest 13 százalékkal csökkent a balesetek száma. Ezután a minisztertielyettes a feketeszénlbányászat fejlesz­tésének népgazdasági fontos­ságáról, a komlói bányászokra váró feladatokról szólt. Hang­súlyozta: bízdk abban, hogy a komlói bányászok ezután is lelkes munkát fejtenék ki a márciusi párthatározat végre­hajtása érdekében, hogy még magasabbra emelik a szocialis­ta munkaverseny zászlaját. Lévárdy elvtárs ezután a Ma­gyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa nevében átadta a vörös vándorzászlót a komlói bányászoknak. apámnak, mikor hazajött a kórházból, kezdjük el mi. Dg erre azt mondta: Igen, de ki ad akkor hozományt a lány­nak? Mert a csoport nem há­zasítja M az biztos. látván felnevetett: — Pedig már arra is eolt példa! • A gyerek nagyot sóhajtott: Hej, ha hallgatna rá az apja, 6 belépne abban a pillanat­ban. De hát neki semmije sincs. István leolvasta arcáról a gyerek gondolatait. — Te Miska, hát néked is három holdad van a Bakó Ná­citól A legényke zavartan nézett Istvánra. — Nem akarod vagy nem mered? — kérdezte István hirtelen tőle. — Én akarnék, hogyne akar­nék, — villant fel a szeme, — de... mivel dogoznánk, mert állatunk nincs? — Hát a gépállomás? — kérdezte István. =? Az nektek segítene. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnöksége nevében Havrán István elvtárs köszön­tötte a komlói bányászokat. Üdvözlő szavai végén arra kérte őket, hogy a jövőben fordítsanak még nagyobb gon­dot a biztonságra, a bányászok egészségének, testi épségének a megvédésére. ' Az MT és a SZOT vörös ván­dorzászlaját a komlói bányá­szok nevében Pozsgai Károly elvtárs, a Komlói Szénbányá­szati Tröszt főmérnöke vette át. — örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy két év után Ismét érdemessé váltunk az MT és a SZOT vándorzászla jának m elnyerésére — mon­dotta. Pozsgai Károly köszö­netét fejezte ki a Komlói Szén- bányászati Tröszt minden dol­Erre már nem tudott vála­szolni Mihály. Kint hatalmas pelyhékben kezdett esni a hó. A szél el­állt. István és a fiatal Vas szorgalmasan dolgozott a sze­kéren. Mintha nagyon sürgős munkájuk lenne, úgy igyekez­tek. Nem szóltak egy szót sem. Nem vették észre azt sem, hogy a pajtába behúzódtak a többiek, akik még most is úgy tettek-vettek Bakó Náci por­táján miatt azelőtt. Vas Miska kezében megállt hirtelen a kalapács. — De ez a három hold még ki sincs egészen fizetve .n — szólt Istvánhoz. — Nem igaz! Nekem meg­mondta a Varga Peti — hal- latszott a sarokból egy hang. Nagyot szusszant, a befogott ló tesz igy, ha elszeretné tépni a hámot. — Kiszámolta a Peti, hogy pénzben is meg munká­ban is többet fizettünk már, mint amennyi dukál. Mi meg még most is húzzuk neki az igát, mint a forradalom előtt. A többieknek még a lélekze- tük i* elállt. Csönd lett. S a csöndben mintha távolról hal­lották volna István hangját: — Én is kikérem a jusso­mat tőle, aztán meglátjuk, mlt csinál az öreg. gozójának, műszaki, gazdasági vezetőjének az elmúlt évben végzett eredményes munká­jukért. Arra kérte a komlói bányászokat, dolgozzanak úgy ebben az esztendőben is, hogy megtarthassák a Miniszterta­nács és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa Elnökségének Vörös Vándorzászlaját, megte­remthessék az alapot a követ­kező évek egyre növekvő fel­adatainak végrehajtásához. A bányászok nevében Kusz János elvtárs, Kossuth-bánya többszörösen kitüntetett kiváló csapatvezető vájárja mondott köszönetét a kitüntetésért s ígért további jó munkát, A ziászilóátadási ünnepség résztvevői ezután díszebéden vettek részt, majd az ünnepség baráti beszélgetéssel ért véget. — Itt hagyjuk mind! — mondta lassú, de megfontolt, kemény szavakkal Szabó Pis­ta. — Itthagyjuk ...de előbb elszámolunk vele, mert a mag­tára az tele van és abban még nekünk is van részünk! Lesz-e közös vagy sem? Ez a kérdés izgatta már napok óta a falu népét. Hallani már sokat hallottak a közös gaz­dálkodás felől, meg olvastak is róla az újságokban, de ko­molyan sohasem foglalkoztak még azzal a gondolattal, hogy csoportot alakítanak. Az el­lenforradalom alatt történt dolgok azonban igen sok em­bernek szeget ütöttek a fejé­ben. Különösen a szegényeb­bek gondolkoztak el, tudták nagyon jól, hogy Kalmár Zsi­ga is csak azért követte meg őket, mert megváltozott a helyzet. Mondogatták is: — Maradt volna csak még ! két hétig a tanácsban a Zsiga, lett volna akkor ne mulass! Azt is tudták jól, hogy Bakó Nácit is csak az események té­rítették jobb belátásra. Ebből aztán sokan le is vonták a kö­vetkeztetést. — Kiforgatnának ezek min­denünkből, ha módjuk volna hozzá. 135 győri turista harmadikától ötödikéig tartózkodott Bara­nyában. ezldőközben megte­kintették Pécs nevezetességeit, meglátogatták a siklósi várat és kirándulást tettek a gyógy­vizéről híres Harkányba Is. — NYOLCVANÖT lovat vá­sárolt vágási célokra és tizen­egy haszonlovat adott el a pé­csi vásárban az Allatforgalmi Vállalat. Az Allatértékesítő Vállalat képviselői olasz ló­kereskedők részére 75 export­lovat vásároltak. 4,3 mié forint szilikózis ellen A Pécsi Szénbányászati Tröszt az idén 4.3 millió forin­tot költ a munkahelyi porár­talom elleni védekezésre. Eb­ből az összegből 13 000 méter hosszú bányabeli vízvezetéket építenek ki. Ezzel összesen 30 000 méterre növekszik a pé­csi bányák vízvezetékhálózata, amely a vizesfúráshoz, szénfai- útnedvesítéshez, ködpermetező, locsolókészülékekhez, általá­ban a por elleni védekezéshez szállít vizet. Nagy mennyiség­ben szereznek be a bányabeli porméréshez, a por összetételé­nek vizsgálatához szükséges műszereket és a por képződést megakadályozó, munkavédel­mi célokat szolgáló gépeket. A következő években továb­bi nagy összegeket — 1900-tól 1965-ig 38 millió forintot — ál­doz a Pécsi Szénbányászati Tröszt a szilikózist okozó por­ártalom megelőzésére, leküz­désére. Elpirul — a szülők helyett... (GARAY) — ÖT új kút fúrását végez­teti el ebben az évben és to­vább folytatja a Rigóder-tetői vezeték építését, valamint a tortyogói védterület rendezését a vízművek. — TŰZ ütött ki hétfőre virradóra Felsömindszenten, a tanács kezelésében lévő sütő­dében, az elektromos vezeté­kek szabálytalan szerelése miatt. A község önkéntes tűz­oltói, Gerdei Ádám. ifjú Gálosi Antal, Mákasics József, Bá- lint Gyula. Kiss János, petre Gyula és Kékesi Gyula a tűz keletkezése után 10—12 perc­cel megkezdték az oltást, s. így sikerült megmenteniük a sütő­dével szomszédos, több mint százezer forint értékű épületet. A sütöde vezetőjét a keletke­zett 20 ezer forintos kárért — tekintve, hogy a tűzoltóság az elektromos vezetékek szabály­talan szerelésére már régebben felhívta a figyelmét ég utasí­totta a hibák kijavítására — felelősségre vonják. — KÉT vagon bútor érkezett az elmúlt napokban a Német Demokratikus Köztársaságból Pécsre. — ÜNNEPÉLYESEN Indí­tották útjára az clsö nag:y- deindoli autöb«*z.|4ratot. áp­rilis 4-én. A nagy-deindolba vezető utat a környék lakót tették társadalmi munkával autóbuszközlekedésre massá. A verseny eredménye Több mint egymillió forint A szigetvári gépállomáson is megtárgyalták a Központi Bi­zottság 1958 decemberi hatá­rozatát. A gépállomás dolgozói elhatározták, hogy ők is mun­kaversenyt indítanak a párt- kongresszus tiszteletére. A KISZ (Harcos) brigád felhívá­sához csatlakozott a Kossuth, a Petőfi, a Zrínyi, az Előre és Dózsa brigád Is. A verseny lé­nyege: a KISZ-brigád vállal­ta, hogy tavaszi idénytervét 110 százalékra, éves tervét pe­dig 125 százalékra teljesíti úgy, hogy öt százalékkal kevesebb üzemanyagot használ fel. Ezt a felhívást tette magáévá a már említett többi brigád Is. A felajánlások összértéke egymillió 133 100 Ft-ot tesz ki. Sándor bácsi a fény felé tart Megbocsásson * bácsiért, hiszen nem is öreg még.' Alig mú>lt ötven éves, Ott lakik Diósod sz- lón, szemben a ta­náccsal. Azt mond­ták beteg, ágynak döntötte az influen­za. Valóiban, akkor is fájlalta a derekát, amikor kezetszorítot- tumk vele. Inas, sovány em­ber, olyan mint sok­sok ezer paraszttár­sa. Nincs az arcára írva az sem, hogy hétmérföldes csizmá­val lépked az élet országútjén az utób­bi időben, A legnehezebb lé­pést akkor tette meg amikor aláírta a tsz- belépésá nyilatkoza­tot. A legelsőnek Ddósviszlón és min­denféle agitáció nél­kül; A másodikra most készül. Párttag akar . lenni. Akar? Már kommunistának nevezi magát! Milyen érdekes Is az élet, a mi életünk! Tegnap tizenhat hol­das középparaszt volt még. Ezt a kö­zépperasztságot vidá­man adja elő: r— Sohasem dóm meg a fajtámat, földhözragadt zsel­léremben voltam én. Anya! Hozd csak ide a kisládát! — szól a feleségének. Amikor ai visszatér a vas- ládlkóval, előkeresi munkakönyvét. — Itt van ni! Nézzék! 1924-től báró Bieder­mann cselédje vol­tam, aztán gróf And­rásihoz kerültem így ment ez a felsza­badulásig, akikor let­tem hétből das jutta­tott gazda. Később elvállaltam egy öreg házaspárt gondozás­ra, s amikor meg­halt, megkaptam a házát és kilenc hold földjét. Hát így let­tem én középparaszt. — És a párt? — faggatjuk. — Mikor jutott eszébe? — Még a tsz meg­alakulása előtt — folytatja. — A járási tanács tagja vagyok, tudtam már, hogy szocializmus lesz a faluban. S ha az lesz, akkor párt is kell — gondoltam magam­ban. 9— És miért? *— Nézzék, én nem jártam pártiskolát, én csak a saját sza­vaimmal tudom ma­gamat kifejezni. Le­het, hogy melléfo­gok, de engem nem érdekel. Azt mon­dom, amit érzek. -. s Szóval, én úgy gon­doltam: nem lehet tömeget vezetni párt nélkül. Még a kor­mánynak Is szüksége van a Központi Bi­zottságra, hogyan lenne hát el a mi tsz intéző bizottságunk pártszervezet nélkül? A derekához kap, aztán folytatja: — Mondom, még nem volt tsz, amikor elmentem az embe­rek közé, hogy em­berek, tsz pártszer­vezetet kell alakíta­ni. Az erdőbe, oda, ahol sokan voltak, azok közé, akik úgy éreznek, mint én...: Vagy tíz nevet so­rol el kapásból. A mostani tsz-elnökkel is beszélt, és 6 is kéri magát a párt­ba. A többi között, mert három-négy új párttag és tagjelölt lesz vele együtt Diós- viszi ón. — Mert valakinek Irányítani kell — mondja Sándor bá­csi, most már a de­rékfájást is elfelejt­ve. I— Párt nélkül lenni annyi, mint sö­tétben botorkálni és elmaradná a világ­tól. De ha van egy párttitkárunk, akkor elküldjük a járási értekezletekre. Majd megmondja mit kér a párt s amit kér, ah­hoz igazodunk... Mintha megifjodott volna, lendületesen gesztikulál, térdére csap beszéd közben. Egészen nekitüzese- dett.;. Amikor ész­reveszi, elrösteli ma­gát, attól tart kine­vetjük érte. Dehogyis nevetjük! Nagyon tetszett ne­künk a beszéde és sok olyan derék embert kívánunk még a pártba, mint Sándor József bácsi! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom