Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-08 / 57. szám

2 NAPLÓ 1959. MÁRCIUS *. 460tonna széni terven felül 3 nap alatt A Komlói Szénbányászati Tröszt üzemei — Anna-akna és Szászvár kivételével — március első három napján teljesítették mennyiségi ter­vüket, sőt a tröszt bányaüze­mei 460 tonna szénnel adtak többet az előirányzott meny- nyiségnél, ezzel 103.2 száza­lékra teljesítette a tröszt az első három nap tervét. Az üzemek közül III-as akna és Máza érte el a leg­jobb eredményt. III-as akna bányászai 216 tonnával ter­meltek több szenet az elő­irányzottnál három nap alatt. Béta-aknán mindennap fel­színre került a tervteljesítés­hez szükséges szénmennyiség. Kossuth-bányán a múlt hóna­pi eredményekhez képest mérsékeltebbek a telje­sítmények, de a napi tervet sikerült teljesíteniük. Anna- aknán csak a hónap első nap­ján sikerült teljesíteni a ter­vet. Az északi üzemek közül Máza, — akárcsak februárban — igen jó eredményt ért el. Három nap alatt 62 tonna szenet adtak terven felül és 106.4 százalékra teljesítették tervüket a mázai bányászok. Nagymányokon a szokott mó­don, egyenletesen termelnek, mindhárom napon rendszere­sen teljesítették tervüket. Szászváron az első napon nem sikerült a terv teljesítése, — tehát a hónap rosszul in­dult, — de 3-án és 4-én már sikerült a napi tervet teljesí­teni. 66 millió tégla j Jöjjetek tanulni! A jövő héten megkezdik a termelést a téglagyárak Egy kivételével már a me­gye valamennyi ÉM. téglagyá­rában befűtötték a kemencé­ket. A jövő héten már vala­mennyi üzemben megkezdik a munkát, kihasználva a jó idő adta lehetőségeket. Ebben az évben jóval nagyobb feladatok állnak a téglagyárak előtt, mint az elmúlt években, A tavalyinál tíz százalékkal ma­gasabb a gyáraik, égetési elő­irányzata, összesen 66 millió téglát kell gyártaniok, szem­ben a műit évi 60 millióval. A téglagyáraik a tél folya­mán alaposan felkészültek a nyári idényre. Maradéktalanul teljesítették a földelőkészítési tervüket. A föld előkészítése során nem kevesebb, mint 83 ezer köbméter földet mozgat­tak meg, most már a legtöbb helyen kotróval, tehát emberi munka kiküszöbölésével. Megjavították, ahol szükség volt, az égetőkemencéket is. A legnagyobb arányú kemen- cejavítoást Mohácson végezték az 1. számú téglagyárban, ahol az ország egyik legnagyobb kemencéje üzemel. A kemence nagy részét újonnan boltozták, úgy hogy az elvégzett javítás csaknem egy teljes felújítással egyenértékű. A kemence kapa­citása a számítások szerint mintegy harminc százalékkal megnövekedett az elmúlt évek átlagához képest. A javí­tás után ugyanis ennél a ke­mencénél is alkalmazhatják a gyonségető eljárást, ami bizto­sítja majd, hogy az égetés nem marad el a nyersgyártás mö­gött. A mohácsi nagykemence kijavításán kívül még Hidason, Dunaszekcsőn és a Pécs 11. téglagyárban is végeztek ki­sebb mérvű kemencejavítást. A téglaprések is megjavítva, munkára készen várják az in­dulás napját. Hidason és Du­naszekcsőn nagyarányú átsze­relést végeztek a présházak­ban. Az átszerelések folytán sikerült megjavítani a gyártási technológiát és növelni a pré­sek kapacitását. Az átszerelé­sek folytán megjavult a prések anyagellátása és a nyerstég­láknak a préstől való elszállí­tása. Hidason,, ahol a nyers­téglát Keller-féle automatizált szárítóberendezésben szárít­ják, egy újabb átrakóberende­zést szereltek a prés mellé, amellyel gyorsabban tudják a nyersárut elszállítani a szárí­tóállványokra, vagy a szabad­ban lévő lerakóhelyekre. Az anyagszállítás meggyorsítása következtében várható, hogy a hidasi prés teljesítménye is erősen emelkedik és eléri a legjobb eredménnyel dolgozó prések teljesítményét. A hidasi téglagyárban ezen kívül a földnek a bányából va­ló kiszállítását is teljesen gé­pesítik. Áprilistól kezdve a kotrótól szalagrendszer segít­ségével szállítják a földet a préshez, az emberi munka A<z alkatot» nt vzütkt&se» talminkat! Az alkalom szüli a tolvajo­kat, — tartja a közmondás, nem is alaptalanul. A tolvaj- lás, más javainak jogtalan el­tulajdonítása az emberiségnek nagyon régi, nehezen gyógyít­ható betegsége. Hogy milyen Több oka van ennek. Olyan is, hogy egyes gazdasági, tö­megszervezeti vezetők még nem értették meg, hogy a tár­sadalmi tulajdon védelme nemcsak a bűnüldöző szervek feladata, hanem az övék is, s nehezen gyógyítható — bízó- amíg eltűrik a szervezetlensé­nyítja, hogy nálunk is vannak get az üzemen, a bányán, az még, akik élnek az alkalom- üzleten, a hivatalon belül, mai, bár tettük elkövetésére amíg elhanyagolják az ellen- sem éhes gyomruk, sem bi- őrzést, nem követelik meg a zonytalan jövőjük, semmilyen bizonylati fegyelmet, a helyes szükségük sem kényszeríti anyaggazdálkodást stb., lehe­őket. Hozzányúlnak a másé­hoz, mert a kapitalizmusból magukkal hozott tulajdonsá­gaik, szokásaik, életszemléle­tük ezt magától teszi. Az alkalom, a munka nélküli jövedelem, a könnyelmű, dő­zsölő élet lehetősége pedig nagy kísértés. Vannak, akik nem tudnak, vannak, akik nem akarnak a kísértésnek ellenállni. Különösen akkor, ha nem az egyéni, hanem a közös tulajdont lehet megká­rosítani. Példák százai bizo­nyítják, hogy a tettesek nem azért követik el cselekményü­tőséget adnak a tolvajok, * sikkasztók, a pazarlók, a tár­sadalom megkárosítói számára. Olyan is van, hogy egyesek értetődővé a feljelentési kötelezettségük­nek nem tesznek eleget, mert a közvéleményt még nem sike­rült úgy átformálni, hogy erre is kényszerítsen, hogy a kárt okozók leleplezése, felelősségre vonása dicséretes cselekedet-» nek számítson: J Vannak persze más okok is.S Az ellenőrzések hiánya, laza-“ sága, a bizonylati fegyelem betartásának elmulasztása, büntetett előéletű, nem meg­felelő magatartásé egyének az okozott kár miatt bíróság elé került. A múlt évi tapasztalatok és e néhány példa tehát arra figyelmeztet, hogy az idén sokkal nagyobb gondot kell fordítani a bizonylati fegye­lem betartására, tovább kell szigorítani az ellenőrzéseket, jobban meg kell válogatni, hogy kit milyen beosztás el­látásával bíznak meg. Vagyis ahhoz, hogy az alkalom ne szülhessen tolvajokat, első­sorban az alkalmat, a csábí­tást kell megszüntetni, mert minél kevesebb lesz az alka­lom, annál jobban érvényesül majd a közvélemény, a poli­tikai nevelőmunka hatása. Mesterfalvi Gyula. csaknem teljes kiküszöbölésé­vel. Eddig a főidnek csillében való szállításához és bedönté- séhez tizenegy ember munká­jára volt szükség, a szalag­rendszer munkábaáUítása után pedig három ember végzi el majd ugyanazt a munkát a gépek segítségével.» Ebben az évben tovább sze­retnék tökéletesíteni a tégla­gyárak a már bevált és igen jó eredményekkel járó gyorsége­tési módszert is. Ennek a lé­nyege az, hogy kevesebb nyers­árut raknak a kemencébe. Vi­szont az égetési sebességet nö­velik azáltal is, hogy a tüze­lőanyag egy részét az agyagba keverik. A . régi módszerrel ál­talában 10—12 métert haladt előre naponta a tűz a kemen­cében az új módszer szerinti égetésnél viszont 18, sőt "a ki­sebbkemencékben 20 métert is. Az idén ezt a módszert any- nyiban módosították, hogy a föld előkészítése során a megfelelő szénmennyiséget már belekeverték a feldolgo­zásra kerülő agyagba. Szak-; emberek szerint ennek a mód-: szernek a további tökéletesí­tése nagymértékben hozzájá­rulhat a téglagyárak kapacitá­sának a növekedéséhez. Az, hogy milyen árut és a különböző fajtákból mennyit gyártanak majd a téglagyárak, még nem alakult ki pontosan. A termelés zömét a hagyomá­nyos kisméretű tégla képezi majd, és az biztos már, hogy jelentősen növekszik a válasz­fal-téglák termelése, tekintve, hogy már a múlt években is hiány mutatkozott ebből a tég- lafajtóból. Cserépgyártásra al­kalmas földdel pillanatnyilag nem rendelkeznek a baranyai ÉM. téglagyárak. Viszont Sik­lóson kutatófúrásokat végeztek a cserépgyártásra megfelelő agyag feltárása érdekében, A kutatófúrások eddig kedvező eredményeket mutattak, ame­lyek alapján számítani lehet arra, hogy Siklóson sikerül majd a cserépgyártást megol­dani. A téglagyárak tehát jól fel- készülten rajtolnak az idén. A j kedvező időjárás lehetővé tet- i te, hogy a tervezettnél egy héttel előbb kezdjék meg a munkiát, így bíznak abban, hogy az idei, a tavalyinál lé­nyegesen magasabb termelési tervüket is sikerül teljesíte- niök. K. P. Kedves barátaink! Felhívással és kéréssel fordulunk hozzátok, akik közép­iskolai tanulmányaitok befejezése után nem iratkoztatok be egyetemre, főiskolára, hanem bekapcsolódtatok a termelő munkába, dolgozó emberekké'váltatok. Hozzátok fordulunk, a proletárdiktatúrához hű munkás- és parasztszülök gyer­mekeihez. Az utóbbi években az egyetemeken, főiskolákon a mun­kás- és parasztszármazású hallgatók arányszáma csökkent. Számszerlnt nincs meg az a megfelelő arány a munkás- és parásztszármazású hallgatók és az értelmiségi és egyéb szár­mazású hallgatók között, amilyet a munkásosztály és pa­rasztság társadalmi súlya megkívánna. Ennek oka: sok érett­ségizett, képesítést nyert — egyébként egyetemi felvételre alkalmas — fiatal nem folytatta tanulmányait, hanem külön­böző munkaterületeken, helyezkedett el. Másrészt az érett­ségizett tanulók egy része egyáltalán — bár szeretett volna — nem jelentkezett egyetemre, főiskolára, mert szülei anya­gi helyzete ezt a kedvezményt nem tette számára lehetővé. Mindezek az okok és körülmények eredményezték a felső­oktatási politikában mutatkozó egészségtelen állapotot, ame­lyen változtatni elsőrendű feladat és társadalmi érdek. Az egyetemi, főiskolai évek ma sem gondtalanok, anyagi gondoktól ma sem mentesek. Ilyen illúzióval egyetemre, fő­iskolára ne jöjjön senki — a tisztánlátás érdekében ezt kö­telességünk megmondani. De az egyetemen van ösztöndíj, van szociális juttatás. Az egyetemen van diákotthon és van menzai ellátás. És aki az egyetemen, főiskolán becsületes, komoly munkát végez, aki az egyetemet, főiskolát tanul­mányi évei alatt annak tekinti, ami az egyetem, főiskola rendeltetése, annak mindezek, az anyagi nehézségeket nagy mértékben csökkentő feltételek biztosítva vannak. Az tény, hogy az egyetem és főiskola elvégzése után a kezdő fizetés­iek nem lesz magasabb, mint jelenlegi keresetetek, de egye­temet vagy főiskolát végzett szakemberként a perspektíva anyagi tekintetben is sokkal jobb. Ehhez párosul még az Is, hogy sokkal szélesebb lehetőség van az egyéni képességek kibontakoztatására. Itt fordulunk kéréssel a munkás- és parasztriatalok szü­leihez. A szülök segítsék gyermekeik továbbtanulását, ne be­széljék le őket arról, hogy egyetemre, főiskolára jelentkez­zenek. Adjanak meg nekik erejükhöz, anyagi helyzetükhöz mérten minden támogatást. Ez a sokszor nehéz szülői önfel­áldozás nem lesz hiábavaló. Az egyetemi felvétel alapja a felvételi vizsga. A felvé­teli vizsga eredménye alapján dől el, hogy a jelentkező al­kalmas-e a továbbtanulásra, vagy sem. A felvételi vizsgán előnyben részesülnek azok a jelentkezők, akik a termelő munkában dolgoznak és tehetséget, kedvet éreznek valame­lyik tudományág elsajátításához. A felvételi vizsga anyagá­ból előkészítő tanfolyamon készülhetnek a jelentkező fiata­lok. Népünknek az országépítés nagy munkájában a dolgozó néphez hű értelmiségre van szüksége. Csak az Ilyen típusú értelmiség, a szellemi munkásoknak csak az Uyen típusa tudja igazán átérezni egész dolgozó népünk erőt és munkát nem kímélő küzdelmét, harcát az új, a szocialista társa­dalmi rend megteremtéséért. És e küzdelmet, harcot csak az ilyen típusú értelmiség odaadó segítségével és munkájával tudjuk megvívni. Kedves barátaink! Dolgozó fiúk és leányok! Jelentkezzetek egyetemre, főiskolára, hogy a diploma megszerzése után mint értelmiségi emberek töretlen erővel és megsokszorozódott életkedvvel dolgozzatok és munkál­kodjatok tovább, ki-ki a hivatásának megfelelő munkahe­lyen. Jöjjetek tanulni, mert népünknek, társadalmunknak szüksége van rátok, mint az új értelmiség eljövendő tag­jaira. Vár benneteket az ország összes egyeteme és főiskolája, különösképpen szeretettel vár benneteket a Pécsi Tudomány- egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, a Pécsi Pedagó­giai Főiskola és a Pécsi Orvostudományi Egyetem. A továbbtanulás lehetőségeit illetően részletes felvllágo' sítást adnak a járási és városi KISZ-bizottságok. KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, két, mert kedvezőtlen anyagi fontos munkakörbe való be­körülmények között élnek, ha­nem az esetek túlnyomó ré­szében a könnyelmű, italozó osztása, komoly károknak lett már az okozója. Korábban említettük már, életmóddal, szerelmi kapcsola- hogy az Aknamélyítő Vállalat tokkal járó kiadásukra igye keznek a társadalmi tulajdon rovására fedezetet teremteni. S mivel a közös tulajdon her­dálóinak száma az ellenforra­dalmat követő időben nagyon volt bérelszámolási csoport- vezetője, Ropoli János egy éven keresztül havonta nyolc­tízezer forintot sikkasztott, pe­dig — megfelelő ellenőrzés esetén — már az első hónap­elszaporodott, a múlt évben ban fel lehetett volna tárni sok szó hangzott el a társa­dalmi tulajdon védelméről.. A szavakat pedig tettek követték. 1 ntézkedések születtek, hogy kevesebb legyen az alkalom, bűncselekményét. A vállalat vezetői tudták, hogy Ropolit ha­sonló bűncselekményért 1954- ben már egyszer elítélték, mégis újabb sikkasztási le­liogy jobban becsüljék a közös hetőséget adtak a számára. \ agyont. Előadásokon, gyűlé­seken beszéltek a társadalmi tulajdon védelmének fontos­ságáról, hogy minél többen értsék meg: a közös vagyon nem közpréda. 1958-ban már jobban őrköd­tünk a társadalmunk javai fe­lett, mint az előző esztendők­ben. Vagyis a szavaknak és a tetteknek volt hatásuk. Külö­nösen örvendetes, hogy mosta­nában már a közvélemény is egyre Inkább elítéli, bűnösnek tartja a társadalmi tulajdon ellen vétőket, sőt a legöntuda- tosabb munkások, dolgozók már meg is akadályozzák az ilyen tettek elkövetését. Job­ban vigyáztunk tehát a társa­dalmi tulaidonnra, de még mindig nem elég jól. A bűn- cselekmények száma, az oko­zott kár mértéke ugyenis még ■úndig nagyon magas. Az ellenőrzések hiányát, lazaságát bizonyítja az is, hogy a Pécsi Kiskereskedelmi Vállalat 6-os számú Ruházati Boltjának vezetője több mint két évig fosztogatta a bolt pénzkészletét és a hiányokat az időközönként megtartott leltárak során a leltári ívek meghamisításával igazolta. S hogy mennyire szükség van a rendszeres ellenőrzésre, az egyes munkakörök betölté­sére alkalmas személyek ki- \ álasztására, más is bizonyít- _ ja. A Bányászati Építőipari Vállalat például egy tizenhét éves lányt bízott meg az ét­kezési jegyek kezelésével, az érte járó pénz beszedésével. Olyat, akinek semmi gyakor­lata nem volt, és így a vele szemben agresszi en fellépő dolgozóknak hitelbe Is oda­adta a jegyeket, míg végül ELÁRVULT ANITÁIK A játszótér teljesen néptelen volt, mindössze a hintaáll­vány melletti pádon ültek hárman. Egy negyven év körüli, jól öltözött asszony, egy őszhajú néni és a kis unokája. Az asszony magábaroskadva, mozdu­latlanul ült, mintha a pádhoz szögez­ték volna. Egy ideig a nagymama is csendben nézgelődött, de amikor látta, hogy a kis unoka szépen, nyugodtan hintázik, odafordult a mellette ülő asz- szonyhoz: — Elég hideg van — szólt, csakhogy mondjon valamit, amivel el lehetne kezdeni a beszélgetést. A másikat any­agira lekötötték gondolatai, hogy egy ideig fel sem fogta a kérdést. Csak ké­sőbb — vagy fél perc múlva — kap­csolt és fakó hangon, éppencsak az il­lendőség kedvéért válaszolt: — Elég hideg van. Azzal sem törődött, hogy legalább a látszat kedvéért, más sorrendet adjon a szavaknak. Egyelőre tehát megfeneklett a beszél­getés. I A nagymama azonban nem vesztette el türelmét. Cselhez folyamodott. Uno­kájához szólt, de úgy, hogy szomszédja is értsen belőle. — Gyere ide, kis unokám. Olyan jól­esik valakivel beszélgetni. Nekem már csak te maradtál... Elhagytak bennün­ket... Árvák lettünk mind a ketten... Amikor a kicsit magához ölelte, már úgy beszélt szomszédjához, mintha rég­óta ismerték volna egymást. — Mert tetszik tudni, özvegy vagyok. Férjemet még a háborúban elvesztet­tem. Vasúti volt. Negyvenháromban szétbombázták a szerelvényt, ott égett a vagonok között; j j — Szegény ember — kapcsolódott most már a beszélgetésbe a fiatalabb is. Nem akart ugyan ismerkedni, de a nők finom érzékével felismerte, hogy a másiknak szüksége van a vigasztaló szóra. Erőt vett magán és igyekezett él­elkalandozó figyelmét a szomszédja szavaira koncentrálni, aki most már egészen belemelegedett a beszélgetésbe. — Egyedül maradtam, teljesen egye­dül, mert csakhamar a fiam is ittha­gyott! Negyvenhatban felment Pestre. Bárcsak itthon maradt volna — tette hozzá nagyot sóhajtva. A bánat a fiatalok szemébe is gyor­san könnyeket csal. Az öregek mécsese még ha­marabb eltörik. Elpityeredett az öreg néni is. — Ott pusztult el szegényem, októ­berben a harcok alatt. Kenyérért ment a csarnokba, útközben eltalálta egy go­lyó. Vérbefagyva vitték haza. Nem so­kat szenvedett... Mondta volna még, de a zokogás annyira elfojtotta, hogy egyetlen szavát sem lehetett érteni. — A sirás itt már úgysem segít. Ne sírjon, lelkem! — próbálta vigasztalni a másik. ‘Később halkan, mintha magá­nak mondaná, még hozzátette: — Éti is elvesztettem a fiamat. — A magáé is meghalt? — Nem halt meg. Csak Hthagyott. Kint van Kanadában. Az öregebbiknek már éppen a száján volt, hogy „ez is valami?" — de aztán ránézett a másik arcára és elharapta a kitódulni készülő szavakat. Annyi két­ségbeesett bánat, célját vesztett egy­kedvűség szomorkodott azon az arcon, hogy szinte jobban megsajnálta, mint saját magát — Pedig mindene megvolt — áradt most már a fiatalabb panasza. — Ta­níttattuk, biciklit kapott, nyaralni küldtem minden évben. Mégis ittha- gyott. — Ne sírjon, hiszen megjöhet még! — Nem, megírta, hogy nem. Tisztára elb olonditották. — Majd megjön, ha az esze is meg­jön — bölcselkedett az idősebb, de ez­zel ki is fogyott a szóból. Hallgattak. A másikat kímélendő egyik sem engedte most már szabadjára érzelmeit. A súlyos csendben — széles vidám­sággal robbant közéjük a kis unoka. Pár szál sápadt virágot tartott a kezében. A bokrok alján lelte őket és boldog örömmel nyújtotta nagymamája felé: — Tessék... Magának hoztam — mondta — aztán véletlenül rápillantott a könnyekkel küszködő másik asszony­ra. Hirtelen gondolt egyet és a mai gyermekekre jellemző határozottsággal ketté osztotta a kis csokrot. — A felét neked adom — szólt és olyan örömmel nyújtotta át a pár szál virágot, mintha legalábbis kincseket érő ajándékot adna. Az asszony úgy is fo­gadta. Magához vonta a kislány fejét és óvatos félszegséggel megcsókolta. elcsitult a szíve kö­rül sajgó fájdalom é« sok-sok nehéz hét Egy pillanatra után először húzódott mosolyra az arca. A nagymama mécsese újra eltört, alig tudta nagy szipogva kimondani a szót: — Látja lelkem, elárvultunk, — de mégsem maradtunk árvák .., VASVÁRI FERENC

Next

/
Oldalképek
Tartalom