Dunántúli Napló, 1959. március (16. évfolyam, 51-75. szám)
1959-03-08 / 57. szám
»59. MÁRCIUS 8. NAPLÓ 5 Az én szememre ritkán borul már az álom. Nekem ltevesebbet kell aludnom, mert... azt a néhány esztendőt — mely még hátra van —. ugye, nem szabad élté közölnöm? A lányom, az én asszonylányom, majd tudom, pörül velem, ha megint ébren talál. De én így pihenek. A szobában alszik az unokám, hallom egyenletes szuszogását, csend van, ülök az asztalnál, kezem fejét puhán terítem az asztal lapjára. Pihenek . .. így, csak így, az emlékek eleven súlya alatt. Megöregedtem. Rekedt a hangom, pe- dig egyszer, régen, csengett, mint a márványra dobott ezüstpénz. Arcom bőre elfakult és a szemem sár Icának — valamikor meg asszonyoson vonzó — szarkabalábai is elnyúltak lefele az arcomon, az államig. Göndör fürtjein melyeket az első langyos tavaszi szél az arcomra tapasztott, —■ kiegyenesedtek, megritkultak .. ■ óh! — hova iunt barna színe és lágy fényessége?! Karcsúságom zöld szemem színét s föléje félholdat Ívelő szemöldökét az idő elrabolta tőlem s örökségként testálta az én kicsi lányomra. Az idő... bizony... kerlelhetetlen rabló ■ ■ Néha úgy tűnik, érzéketlen. Fonnyadtak es göcsörtösek . ■ • Mar léállt a bénaság is. Fájt és en sírtam, de aztán megint csak megfogtam a tanulót. Lányom férje, a Laci, azt s~erét , ha én mosom s vasalom az tnget. Azt mondja, akkor olyan friss, hofeher ej mürellen. Ilyenko megcso.colyt 0 kezem és azt mondja: „Mamka“. így becéz, amikor kedves és jókedve van. De én a mozit nem mindig értem s ha lányomtól kérdem, hogy most mi is történt, és hogy ez, vagy amaz most hol van, — persze én ezt hangosan kérdezem, — akkor a Iaci pisszeget, düny- nyög s a lányom is szemrehányást tesz: „Mama, nem szabad hangosan beszélni ..Nem, nem! — igazán nem szégyellnek engem, tudom, hogy szeretnek, csakhát, istenem ... az én szívem málna gyón, nagyon érzékeny. És amikor összekapnak? Mert ők dolgoznak ám mindketten, én főzök rájuk, én mosok rájuk, a kis- unoka is az én gondom, de az istenért, ne értsék félre, nem hánytorgatom fel ezt. csakhogy éppen eszembe jutott. Laci mondja a lányomnak: „Ugyan, — az is munka, amit. te csinálsz? Hogy lehet abba elfáradni?“ — Lányom mondja: „Senkinek sincs értekezlete, csak éppen neked?!...“ „Neked mindenütt ott kell lenned?“ Hát így marak- szanak s én hallgatok, hallgatok, mert már egyszer közbeszóltam és letorkoltak: „Mama (ilyenkor egyszerűen csak „mama“ vagyok). Mama! Maga nemért ehhez...“ Hát én nem értek ehhez. dó. De ha nem lennék? Akkor mikor értekeznének? Hogyan csatangolnának esténként a moziba, színházba, táncra, meg mit tudom én hova nem? Mert az én kezem már inkább görbül a súroló- kffére, mint a cicomára, nemigen járok réliiik s nem is tudnék, hiszen « gyerekre mindig vigyázni kell. A NAGYMAMA A vöm Jut el délutáni, hogy szemlét tart valóitól, mert holnap ott kezdik, az építkezésit. Á lányom megyen vissza a hivatalba, ■mert valami mérleget csinál, azt mondja, letelt a negyedév. Elmennek és akkor én maradok. Mit csináljak? A rádióban Itallom, hogy mik történnek, építenek, meg gépeket gyártanak. meg föltalálnak s megdicsérik ezért őket, még zenéi is kapnak tisztai- letként. És én? No persze ... azért vadamé1, mindig hoznak haza. nekem is, de .. . azt még nem mondták, hogy „mamka! Köszönünk neked mindent, amit értünk itthon leszel __" Ezt még nem mo ndták. Igaz, hogy sok ám. a gondjuk is. Istenem, megfeledkeznek a köszönetről. Nem olyan nagy dolog. Nem is csodálom, hogy sokszor olyan idegesek, amikor estére hazaérnek a. munkából. Csak úgy elnézem őket, amikor szótlanul kapkodják be a vacsorát. A Laci, az annyira szórakozott, hogyha vacsora után megkérdem tőle: „Izlett-e fiam?“ — akkor csodálkozva kapja fel a fejét az újságról: „Micsoda?“ Ilyenek ezek. Gyerekek még. Nagy, Hálátlan, gyerekek. De én.nagyon szeretem őket. Most csapták be a kaput. Megérkeztek a moziból. Most gyorsan eloltom a villanyt, s besurranok a szobába. Lefekszem, lehunyom a szemem. Mert... ha nem alszom, akkor porolnék velem... Velem mindig csak porolnék. Az „öreg"-gél . ... (RAB) ÖbQfnei VZtA&ztoi ínásóktoaU i NINCS MÁK EGYEDÜL Azt hinné az ember, hogy egy ötven körüli asszony, hat gyerek felnevelése után már egy kicsit megtörődött, egy kicsit belefáradt az életbe, s túlontúl sok neki, ha még most is hét embernek kell reggelente elkészítenie a kávét, esténként megfőzni a vacsorát és mosni, vasalni, ruhát javítani, takarítani. Szabó Istvánná a pécsszabolcsi bányásztelepen más, egészen más.. i Konyhájában sütemény alatt pattog a tűz, asztalán liszt, tojás, cukor, dió — a nőnapi Uzsonna kellékei. Később elszalad majd kekszért, teáért,' meg rumért, aztán megjavítja az abroszokat. Mert a nőnapi ünnepen mégsem lehet csak úgy, kopott abroszokat teríteni az asszonyok elé ... Ezen a napon felsőtelep sok más konyhájában hasonlóképpen foglalatoskodnak az asz- szonyok. Már azok, akik segítenek Szabó néninek az ünnepség előkészítésében és egy kis örömei akarnak szerezni másoknak... Ahogy összefogás van most a süteménykészítésben, úgy forr egybe a bányatelepi asz- szonyok javának akarata más, fontosabb ügyekben is. Mert Merkl Józsefné például, a nőtanács gazdasági felelőse, emberi sorsokért is felel Szabó nénivel és a többiekkel. K. Marika tizennégy éves kislány ügyét Merklné hozta, egyenesbe, amikor a nőtanács megtudta, hogyan bánik vele a nevelőapja. Ö járta ki azt is. hogy a kislány — sokkal jobb, otthonosabb körülmények közé — a bükkösdi állami gyermekotthonba kerül- | hessen. | A telepen majd mindenki- i vek sok a rokona. A fiúk } rendszerint idenősülnek, a Iá- ♦ nyok a közelben laknak férj- J hezmenetelük után is. De "ki ! törődik azokkal, akiknek sen- } kijük sincs a házastarsukon ; és gyerekeiken kívül? A nő- ♦ tanács tagjai sokat tudnak '. erről beszélni. Most is van ; egy beteg fiatalasszony, aki- j nek a gyerekeit Szabó néni J vállalta el gondozásra, amíg í rendbejön. Másoknak fizetnek ; a munkáért — a nőtanács tag- ; jai még a köszönetét sem várják meg... A szabolcstelepi nőtanács tagjai soha nem fogynak ki a munkából. Ha elkészül Szabó- éknél a sok sütemény, meg kell varrni az új függönyöket, aztán feltenni a karnisra, kitakarítani a nőtanács helyiségét ... De erre már ott vannak a többiek, Kissné, aki betegen is eljár segíteni, meg mások... S talán nem is végeznek a temérdek munkával, amikor a lakásokban a délutáni ünnepségre készülődnek már az asszonyok — azok is, akik ma még nem segítenek, de holnap vagy holnapután osztoznak Szabó néni, Kissné és a többi asszonyok családi kereteket meghaladó gond faiban. HARSANYI MÁRTA Vidáman cifrázzák az asszonyok mondókéjukat, í'érümép- ség itt nem nagyon jut szóhoz. Nagyoikat nevetnek, s szél bukdácsol gyöngyöző kacagással a kőbánya felé, a langyos napfényben. Szövetkezeti asz- szonyok. A magyharsámyi Ság- vári Endre Tsz tagjai. Egy régi présházat bontanak. A nagy vidámságban. Maris néni, Hammel János né is elmosolyodik, de csak szomorkásán, minit akinek nagy bánata volt valaha. Igen. Bánat mindig volt elég. Kijutott a szegény asszonyok- nak. Ö is mennyit dolgozott I életében! Szőlőmunkás, nap- | számos volt és nagyon-nagyon. $ szegény. S a baj sose jár egye- * dük — A háborúban elveszett a fiam, most két éve meg az uram halt meg. Egyedül maradtam. Míg beszel, szaporán jár a keze,- kalapálja a kemény maltert á tégláról. — Afféle öregasszonynak való munka ez, — mondja mosolyogva. Aztán elhallgat. S talán az ifjúsága jut eszébe. Én meg nézem a kezét. Barázdás, munkáiba tört kis asszon yi kéz. Törte kapemyél, ásó, forgatott főzőkanalat, meleg moslékot kevert vele. kimarta, megcsérezte az éles, hideg szél, nagy mosóteknők szappanos vizében ázott... és persze simogatott is puhán, melegen. Beszél a kéz. Nem panaszkodik, inkább valami megfoghatatlan erőt, keménységet su- j gároz. Ilyen volt az életem.} Nehéz. I Most egyedül maradt. Egye-* dűl lakik a kiskert nélküli,} tiszta házacskában és olykor-} olykor lerepül arcáról a bánat} — és mégis mosolyog. Uj csa-| Iád ja van, nagy családija, ahol* mindennap közösen kezdődik | a munka, közösen fejezik be,* nevetnek, s ha úgy esik, szo- morkodnak is, de mindig együtt. S mái- nincs is any- nyina egyedül Maris néni. A tanítónő Munkáját szerető ember sok ■van, A sok közül egyik Kiss '■Gizella, a fehérhegyi altalános ;iskola: földrajz és rajzszakos 'fiatal tanítónője. Csinos. fekete hajú csupaszív lány. Hivar- tasszeretetél talán csak ember- szere tete múlja felül, ha ezt a kettőt egyáltalán külön lehet választani. Az emberek — különösen a gyerekek — megérzik, ha valaki szereti őket s a szeretetel szeretettel viszonozzák. Volt tanítványai — akik már középiskolások — néha most is felkeresik, hogy tanácsot, útbaigazítást kérjenek tőle. Lelkesedéssel és céltudatosan dolgozik. Azt akarja, hogy tanítványai sokoldalú emberekké váljanak. De nemcsak akarja, hanem cselekszik is. Most üzemlátogatást szervez tanítványaival. A Pécsi Kenderfonóba látogatnak majd el. De nemcsak « gyerekeket tanítja, hanem a felnőttekkel is szívesen foglalkozik. Funkciói közül csak kettőt említünk, tanácstag és a Budai II. kerület nőtanácsának titkára. Örül amikor elmondja, hogy a napokban megrendezett kerületi nőnapon mintegy százhetven dolgozó nő jelent meg. Még egy kis kiállítást is szerveztek, különböző, háztartási gépeket mutattak be, magyarázták a gépek előnyeit. Dolgozik, szervez, azt akarja, hogy mind több és több ismeretet szerezzenek az asszonyok s nemcsak a „női munka" területéről. — Nagyon hasznos — mond- j ja —, ha a lányok, asszonyok! megtanulnak sütni, főzni, szab- j ni, varrni, s ha részt vesznek j ilyen tanfolyamokon. De ez j vem elég. Segíteni kell őket j tudományos ismereteik szer- i zésében, világnézetük helyes j kialakításában. En ezért dől- j gozom: Ti asszonyok, kik a béke országaiban, vagy a bizonytalan ság, a háborús feszültség országhatárai mögött éltek, szólaljatok fel ma is, mint annyiszor, amikor a béke megállásáért szóltatok! Szóllajon fel egymilHárd asszony, tiltakozzatok az újabb gyalázatos vérontás ellen! Kedves, szemérmes leányaink, viruló asszonyaink, őszhajú anyáink, tiétek ez a szép ünnep. Bimbózó ifjúságotok igézetében, anyaságotok nehézkes hónapjaiban, öregségünk gyámolító éveiben, életünk jobbik fele vagytok. Mégis ez az ünnepi csokor, amit ma átnydjttmk nektek, mást, többet jelent a gyengéd figyelmességnél, a cirógató kedvességnél. Ebben a kézfogásban üzenetet adunk át távoli országok asszonyaitól és viszünk üzenetet tőletek, hozzájuk a nemzetközi nőnap közös nyelvén szerkesztett szavakkal. Hogyan is szól ez az üzenefS Algériában kegyetlen háború pusztít s egyre több szenvedést és kínzó megpróbáltatást okoz a szabadságát védelmező népnek. Legyen ez a mai nagy ünnep, a nemzetközi nőnap egy gigantikus parlament, ahol a világ nyelven AiáHjátok: „Zsarnokok," takarítjalok ki Afgénáhnir ü- * - , í Nemzetközi Nőnap 1959
