Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-18 / 15. szám
4 NAPLÓ 1959. JANUAR I*. 38 millió forinttal nőtt a betétállomány Eliiszonkétmillió forint hitel lakásépítésre 571 bányász vásárolt családi házat Néhány nappal ezelőtt hírt adtunk a takairékoeságj mozgalom országos eredményeiről. Most az OTP Baranya megyei fiókjának vezetőitől kértünk tájékoztatást a Takarékpénztár munkájáról. Hogyan növekedett megyénkben a takarékbetétek összege 1958-ban? — Baranyában igein örvendetesen terjedt a takarékossági mozgalom. A takarékbetét-könyvek száma közel tizennégyezerrel emelkedett és jelenleg mintegy 50 000 betétkönyv van forgalomban. A takarékbetét-állomány a múlt évben több, miint 38 millió forinttal nőtt. A nyereségrészesedések kifizetésénél például 6447-en váltottak takarékbetét-könyvet és négymillió 700 ezer forintot helyeztek el nálunk. A hűségjutalomból mintegy 2 700 bányász több mint 5 millió 750 ezer forintot tett takarékbetétbe. — A népszerű üzemi takarékossági szervezetek, a Kölcsönös Segítő Takarékpénztárak is szépen fejlődtek 1953- ban. 32 új KST alakult megyénkben tavaly, a KST-tagok száma 4125 fővel szaporodott, összesen 84 KST működött, ebből egyedül csak Pécs városában ötven. A tagok száma elérte a kilencezret, akik 1958- ban mintegy 6 millió forintot gyűjtöttek össze. — A takarékossági mozgalom eredményei között meg kell említenünk az iskolai tanulók °.gyre szebb eredményeket elérő takarékbélyeg-gyűj- tési akció i at is. Az iskolások az 1957—58. tanévben kétmillió forintot gyűjtöttek össze iskolai bélyegekben, amiből év végi táborozásaikat, kirándulásaikat és bevásárlásaikat fedezték. Az új tanévben még nagyobb lendülettel láttak hozzá a forintok összegyűjtéséhez, amit jól tükröz, ha összehasonlítjuk a múlt félévbei) ösz- szegyűjtött összeg nagyságát az 1957. hasonló időszakának megtakarításával. 1957. szeptemberétől december végéig 774 ezer forintot takarítottak meg a tanulók, 1958 szeptemberétől december végéig pedig 1 millió 234 ezer forintot, vagyis közel kétszeresét az előző évinek. — Mennyi építési és vásárlási kölcsönt adott a takarékpénztár? 'J — Az Országos Takarék-J pénztár az elmúlt évben 22 J millió forint összegű építési S kölcsönt adott, 774 baranyai S dolgozónak ház, illetve lakás* építésére. A kölcsön segítsé-J gével teljesen elkészült 7081 ház, illetve lakás, a többiek befejezéshez közelednek. Az OTP ezenkívül sok ház helyreállítására, tatarozására és lakásmegosztásra is adott kölcsönt. Ugyancsak a lakáskérdések megoldását szolgálta az öröklakásos OTP társasház felépítése Pécsett, a József Attila utcában, amelynek 17 lakását már meg is vásárolták. A bányászok saját családi ház-, hoz való juttatása során 571 bányász családi házat adtunk el. — Nagy sikere volt az áru- vásárlási rószletakciónak is. 1958-ban mintegy 3700 áruvásárlása hitelt adtunk 8 millió forint összegben a megye dolgozóinak. Legtöbben rádió, motorkerékpár, tűzhely, ágynemű vásárlására kértek kölcsönt. — A magánosok mellett a tanácsoknak is nyújtott kölcsönt a takarékpénztár a köz- ségfejlesztési alap terhére. A tanácsok 1958-ban 3 millió 300 ezer forint községfejlesztési kölcsönt kaptak, amiből a lakosság érdekeit szolgáló problémák megoldásához láttak hozzá. Pécs város tanácsa például másfélmillió forintot kapott útépítési1«, a vízellátás megjavítására, és az egyik pécsi kórház fejlesztésére. Mohács város tanácsa 335 ezer forintot a jéggyár fejlesztésére és a piac-tér átrendezésére. Abaliget, Katalin község villamosításira, Görcsönydoboka szociális otthon berendezésére, más községek kultúrház, útépítésre vették igénybe a fenti kölcsönlehetőséget. — Milyen szolgáltatással állott -még a lakosság rendelkezésére az OTP? * — Megyénk lakossága 1953- ban nagy kedvvel és gyakran szép sikerekkel lottózott és totózott. A szerencsejáték kedvelői tavaly mintegy 6 millió lottószelvényt és 2 millió totó- szelvényt vásároltak. Úgyszólván minden héten fizettünk egy-két négytalálatos lottónyereményt, közöttük egy 217 ezer forintosat és volt egy 635 ezer forintos kollektív szelvényen elért 12 találatos totó-, szelvényünk is. A tárgyjuta-; lom sorsoláson sok értékes! tárgyat nyerteik fogadóink, többek között: 2 Wartburg autót. Befejezésül az Országos Takarékpénztár ez évi terveiről, szolgáltatásairól érdeklődünk. — A múlt évben bővítettük szolgáltatásainkat és hozzákezd tünk Pécsett két új körzeti fiók felállításához. Uj fiókjaink a Bajcsy Zsilinszky út 3. szám alatt és a Doktor Sándor utca 12. szám alatt előreláthatólag még ez év első negyedében megkezdik működésüket. Az új évben tovább folytatjuk a takarékossági mozgalom célkitűzéseinek terjesztését, új Kölcsönös Segítő Takarékpénztáraknak adunk működési lehetőséget és további kölcsönöket nyújtunk az építkezőknek. Az áruvásárlási részletakciónkat is tovább folytatjuk. A lakáshelyzet további megjavításának érdekében két új öröklakásos társas- ház felépítéséhez kezdünk hozzá, a Jókai utca és a Maj- láth utca sarkán egy ötemeletes, a Perczel utcában pedig egy kétemeletes társasházat építünk mintegy 43 lakással. — Reméljük az 1959-es év további sikereket hoz megyénknek a takarékoskodás minden területén. Gábor Andor: MINT TENGERÉSZ (Tegnap volt Gábor Andor kommunista író születésének 75. évfordulója. Megemlékezésül közöljük ezt a pamfletjét, amelyben gyilkos gúnnyal leplezi le a szegedi gondolat „hőseit*1, Horthyt és pribékjeit.) Ha volna bennem egy csepp de- nunciás-vér, elárulnám, melyik magyar lapban láttam azt a rajzot, amin hirtelen olyan jóízűen nevettem, amilyet már hosszú hónapok óta nem. A ravasz magyar sajtó! Nem írhat őszintén egy kukkot sem a kormányzó őszentsé- géről, hát egy rajzolót küld mögéje, s lerajzoltatja vele — orozva — olyannak, amilyen. És tényleg olyan! Elsőrangú volt a Magyarország kis rajza, mely alatt ez állt: „Horthy Miklós kormányzó a díszmagyaros szegedi küldöttség élén". És még egy sor: „Matoldy József, a Magyarország Szegedre küldött rajzolóművé szénéi skicce“. Hát nem skicce, hanem vicce. De ez csak sajtóhiba: éppúgy, mint az első sorban a Miklós a Mihály helyett, ők nagyon jól tudják, hogy Horthy Mihálynak hívják és, maguk közt, úgy is szólítják, de úgy tesznek, mintha Miklósnak hinnék. Nagyon sajnálom, hogy nincs módom az élvezetes képecskét mellékletül közölni, hogy az olvasóból is éppúgy ki- buggyanthasson a nevetés, ahogy belőlem kibuggyant, amikor ránéztem. A kép jobb sarkában, mereven, mint egy spanyolviasz, egy kurta kis majom áll, nagy-fene furkós fejjel, amilyet mifelénk csak a koraszülött gyerekek viseltek: azok se szívesen. A kurta kis majomnak nagy görbe orra van s a fejét pótló gallér fölötti bunkóján — erről nevezték el a Horthy-bunkót — valami lapos kis sapka kucorodvk. ami az egész jelenséget egy rosszul sikerült stupli- hoz teszi hasonlatossá. Ez a stupli olyan komolyan áll a kép sarkában és olyan értelmesen néz maga elé, hogy lehetetlen hangosan nem nevetni rajta. És ez a stupli az én kormányzóm, Kossuth hajósnak balláb felőli utóda, Horthy Mihály úr. Ha ebből király nem lesz, akkor Bandi legyen a nevem! A riportból aztán megtudtam, mi az az élces kosztüm, amit a Főúr a naftalinból ébredő díszmagyarok élén visel. Uram bocsá: tengerészuniformisban ment le Szegedre! Hát nem csókolni való? Frymfy dalai csendülnek a fülembe. Miért tette ezt ö? Miért ragaszkodik ehhez a tengerész-fikcióhoz? Hol a Duna és hol a ház? Hol van Szeged és hol a tenger? És így tovább. Oly kérdések, amiken joggal lehet mélységesen elgondolkozni. Oly mélységesen, mint a tenger, mint az igazi tenger, amely nem Szeged alatt hullámzik és nem is a budai vár alatt, hanem lent, lent, messze, például Cattaro alatt, kéken és pirosán: kéken az Adria egétől s pirosán azoknak a matrózoknak a vérétől, akiket... De hagyjuk ezt, ez már nem operett. Az akkori tengerész nem volt operettfigura. Egyik főszereplője volt — nem hőse, ó hőse nem — annak a tragikus karneválnak, mely a tengerészt a tengeren, a szárazföldit szárazon játszotta el. A jelentéktelen osztrák tiszt, akit Nikolaus von Horthynak hívtak, akkor valóban tengerész volt. De mért tengerész most? Mi teszi o, tengerészt benne? Az a tenger ész, aminek mindnek hiányoznia kell belőle ahhoz, hogy tengerészmaskarába bújva paprika-jancsizzon végig egy egész országot, amelynek annyi tengervize sincs, amennyivel a Horthy nevére száradt vért lemoshatná? Istenem, milyen iszonyú komédia ez! A sírt, hói nemzet süllyed el — egy mo- noklis fregoli veszi körül, egy fővezér, aki kormányzó, aki, bár király szeretne lenni, egyszerű altengemagy csupán. Nem tengernagy — emlékszem a József kir. herceg kinevezési okmányára — csak altengemagy. Nem tengernagy, mert a tenger nagy s Magyarországnak nincsen az. Csak altengemagy. De hol az altenger? Vagy szórakozott voltam s nem olvastam a másik okmányt, melyben József kir. herceg a Lágymányost magyar altengerré nevezte ki, csak azért, hogy Horthy Mihály, agyalágymá- nyosi előnéwel, tovább is altengemagy- nak érezhesse magát? Mert folyton annak érzi magát. Láttam a Kis Legitim ' című operett első fináléjában, amikor lovon ült, ten- a vicc, amit Pestre bevonult. Fehér gerészruhában. Nincs az egy operettkomikus elcsépeltnek tartana. Ez a vízi Daniló sem törődött a lo- vastengerészről szóló régi anekdotáról. S én néztem a szürke szamarat a fehér lovon s azon törtem a fejemet, mi volna, ha a nemes állat — a lovat gondolom — a másiknak a hátára pattanna? Biztos, hogy a nézők, aíkiknek már minden mindegy volt, azon sem csodálkoztak volna. S miken minden kirakatban láttam e magyar tengeri Marischka ma- rinirozott fejét (az eredeti Horthy-bunkót, amelyről a kormányzó gallérfölötti gumóját elnevezték), fülembe harsant az operettszínházak éles gyerekhangja: Friss vizet tessék! Nem, ennek a fejéből én nem iszom. Ennek sósvíz van a fejében. Híg szemén át, tengerészsapka alól nézett rám nem a magyar, hanem az osztrák tenger, ami, utóbb, beszédekben ömlött ki száján keresztül. Ez volna összefüggése a tengerrel? Vagy az, hogy Siófokról indult el s ahelyett, hogy Ba- latonfüredre hajózott volna, a vért lefürödni magáról, magyarok tenger Ián* ján át Budapestre lubickolt? Vagy az, hogy palotája alatt, a Dunán, propellerek járnak, mint a tengeri kikötőkben, ahol ő, mint tengerész, kikötött és tengerészeket kiköttetett? Vagy mi? Miért viseli ez a magyar mentére három millióért vásárolt sújtás, ez a szegedi ha* lászléhűtő, ez a bomba-téri Columbus, ez a bamba-téri Nelson a tengerészkosztümöt? Láttatok már gyerekeket játszani? Eleven, okos kis kölykek közé keveredik néha egy rossz — ágyból származó, zuhanó-mozgású, félkegyelmű, furkófejű bumfordi. De gyerek 5 is, szegényke, és ott van a többiek között. És a gyerekek török-magyart, orosz-japánt, vagy egyéb háborúsdit játszanak és kiosztják maguk közt a szerepeket. A furkófejű kis hülye az egészből semmit sem ért, csak egyre azt kérdi: Hát én mi leszek? Hát én mi leszek? S a többiek azt mondják neki: Te leszel a főkapitány. És a bumfordi félreáll, a játékban nem tud részt venni, mert ahhoz nincs esze, csak egyre mondja maga elé. bárgyú mosolyával: Én vagyok a főkapitány!... Mikor a gyerekek háborút játszottak az Adrián, s amikor az osztrák-magyar tenger már éppen jegyet váltott, hogy Velencébe utazzon, s mikor altengemagyra csak éppen annyi szükség volt, amennyi szükség szakácsra van egy elsüllyedt haió konnhájőn, rl'ko~ azt mondták, ennek a bumfordinak: Muki, te leszel az altengemagy. És mikor a gyerekek cirkusz-kormányt játszottak Szegeden s a Muki útjukban volt a hadnamiságig maximált eszével, akkor kiküldték a Kas-kávéházból és azt mondták neki: Muki, te leszel a fővezér. És most, amikor a gyerekek katonai diktatúrát játszanak s a kis dinnyefejű még mindig ott botorkál közöttük, most azzal elégítik ki, hogy: Muhi, te leszel a kormányzó. És Muki mindezt komo’yan veszi És összekeveri. Szegeden azt mondja: én vagyok a tengeri kormányzó. Pesten azt mondja: én vagyok a vezértengeri. S majd csak mikor tovább téved és magát tengeri helyett kukoricának képzeli, akkor fogják észrevenni, hogy egy kis baj van vele, hogy a magyar eszmék diadala az, hogy Horthy az állam feje, akkor látni fogja, hogy csak Mauthner diadaláról van szó, mert ez a Horthy feje. S a magyar főve eszi azt vagy sülve, tejföllel vagy savóval, ele nem nyersen vagy felkenve, s nem monoklival vagy koronával. Ezt mint gaxjtronom mondom. De mint asztronóm se bízom a Horthy csillagában. A tengerbe fog hanyatlani. Az áltengerbe. Albert Maltz, Amerika legtehetségesebb munkásírója, nemrég múlt ötven éves. Drámaírónak készült: legelső drámáját közönségünk Is láthatta német fűmen „Ed Martin, a pincérfíú” címen. Később novelláskötete jelent meg: „Ember az országúton” Kitünően szerkesztett novellák, őszinteség, bátorság és erő van bennük és utat mutatnak a harmincas évek gazdasági válságában kallódó amerikai munkásoknak. Két regénye is megjelent magyarul: „Több mint az élet” és „A tüzes nyíl”. Majdnem egy évet töltött börtönben 1950 Síben baloldali elvei miatt és most önkéntes száműzetésben él Mexikóban. Az alábbiakban részletet közlünk egyik — magyarul még meg nem Jelent — regényéből a „The Journey of McKeewer”-böl. Ebben egy 74 éves amerikai munkás alakját festi meg mélységes szeretettel. keJz au'i t'sM miWe míg ott ült az útmenti fűben. Gépiesen emelte fel kezét és gépiesen fordult utánuk, amint vágtattak Los Angeles felé, de közben gondolatai visszaszálltak a múltba. 16 évvel ezelőtt! Nézte a pénzdarabot, rajta az évszám: 1931. Minden holmiját összecsomagolta 1931 februárjában és elindult Los Angelesből, hogy szerencsét próbáljon. Evek óta először történt, hogy munka nélkül maradt, de nem aggódott. Volt rendes ruhája, zsebében pénz: 1100 dollárja a takarékban és egy használtan _ vásárolt Hudson kocsija. Derűs volt, jóltáplált és reménykedő. így indult munkát resni. Bár sütött a nap, amikor elindult Los Angelesből, hamarosan sűrű ködbe került — télen gyakran telepszik ilyen súlyos köd a San Joaquin völgyre. Meggyújtotta a kocsi lámpáját és lépésben hajtolt tovább. Unaloműzőnek verseket mondogatott magában. Néhány perc múlva egy ember alakja tűnt fel a lámpa fényében. Megörült, hogy társasága lesz az úton és rádudált. Az ember nem fordult meg. Kis táskát vitt balkezében és valgmi nagyobb csomagot a jobb karjában Mc- Kegver leeresztette a kocsi ablakát, újra dudált és rákiáltott: —r Fölvegyelek, kölyök? — Az ember megfordult és McKeever megdöbbenve látta, hogy nem férfi, hanem fiatal lány. Férfikalapot és felöltőt viselt — karjában egy kisbabát tartott. A lány habozott egy pillanatig, aztán a kocsi felé indult. McKeever magasnak és csinosnak találta, bár keskeny arca halálosan sápadt volt. A férfi kinyitotta az ajtót és átvette a lány táskáját. A.mint leült és eligazította karjában a gyereket, nagy ' szürke szemei egy pillanatra megpihentek Simon McKeever arcán, azután elfordult tőle. Még emlékezett, mennyire zavarba jött a lány pillantásától. A fiatal lányoknak nem ilyen a szeme: ebben semmi élénkség nem volt, csak az elnyűtt öregasszonyok halálos kimerültsége. A lány nem szólt, meg sem köszönte, hogy felvette a kocsira. A kimerültség annyira lerítt róla, hogy a férfi nem is vette zokon udvariatlanságát. Hátratette a táskát és megkérdezte: — Meddig megy, kisasszony? — Stockton —i suttogta a lány és nem nézett rá. — Baj van. Nekem Bakers- fieldben kell meyállnom. — A lány nem szólt és erre hozzátette: — Hát ez legalább egy része az útnak, -r- Elindult és lassan belemerültek a. ködbe. A lány némán ült és McKeever állandóan rá gondolt — mióta gyalogolhat már, mikor evett utoljára, ha még autóbuszjegyre sincs pénze. KiS ® fíllJ fe'tC//elformátlanodott férfikalapot. Hátratámaszkodott és lehunyta a szemét. Most látszott csak, hogy nem lehet több tizenkilenc-húsz évesnél. Keze piszkos volt és arcán is folt, de hullámos haját gondosan fésülte, mintha általában rendszerető lenne, és látszott, hogy a szemöldökét kitépte. Simon nagyon sajnálta: ilyery fiatal teremtésnek nem lennie szabad ennyire elgyötörtnek lennie — kis elveszett Má- riácska József nélkül, ölében, a gyermek mélyen aludt. Az út porától, sártól piszkos kék takaróban feküdt és az éles levegő érte az ablakon át. Mt lenne, ha neki is lenne már unokája? Simon nem is szeretett erre gondolni. Aludt a lány is és McKeever óvatosan követte a kanyargó utat, teljes fényszóróval. Az ablaktörlő egyenletesen kattogott. A köd később megritkult és Simon rákapcsolt. Azután rázendített az eső, szakadt és a férfi aggódni kezdett utasáért. A lánynak még kétszáz mérföldet kell utaznia: nem teheti le az országúton ebben a zuhogó esőben, kisbabával a karjában. A lány felsóhajtott és valamit mormolt álmában. Azután felébredt és rhegszólalt:— Hol vagyunk? — Bakersfield közelében. El tudja tölteni valahol az éjszakát? Esik az eső. — Nem tenne le egy benzinkútnál? Ott megvárhatom, míg valaki tovább visz. — De hátha csak pár mér- földnyire viszik? Nem maradhat az országúton ebben az időben! A lány nem felelt. — Gondoljon a gyerekre! — McKeever kezdett dühbe gurulni. Semmi válasz. — Ugye nincs pénze? Egy dollárba kerül a szállás, odaadhatom a pénzt magának. A lány alig érthetően suttogta: — Haza kell mennem. Ha ad valamit ennem, azt megköszönöm. De Stocktonba el kell intnom.
