Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-15 / 12. szám

1959. JANUAR 15. NAPLÓ 3 Háromszáz fénycső A komlói Kossuth-bányán fél kilométer hosszúságban szereltek fel az utcai világí­tásnál használatos fénycsöve­ket, amelyek a földalatti vá­gatok megvilágításánál is jól beváltak. További lépést je­lent előre, hogy a Komlói Szénbányászati Tröszt villa­mosüzeme a bányabeli saját­ságos viszonyok ismeretében, a legmegfelelőbb búra kivá­lasztásával olyan fénycsövet készített, amely húsz wattos fényerővel is jobb világítást ad a föld alatt, mint a két­szer negyven wattos, utcai világításra készült fénycső­armatúráik. Ennek eredmé­nyeként a komlói villamos­üzem feleannyi költséggel ál­líthat elő a bányavágatok megvilágítására alkalmas fénycsöveket, mint amennyi­be a kereskedelmi forgalom­ban lévő fénycsövek kerül­nék. A Komlói Szénbányászati Tröszt idei műszaki fejlesz^ tési programjába be is vette 300 fénycső elkészítését, ami­vel hat kilométer hosszúságú bányavágatot világítanak meg. Száztizenfcét fénycsőarma­túrát a befejezés előtt lévő zobáki akna altárószintjének világítására építenek be. A háromszáz fénycső saját üzemben történő, gazdaságos legyártásával a Komlói Szén- bányászati Tröszt villamos­üzeme mintegy 250 000 forin­tot takarít meg. A pártmunka hétköznapjai Nem lesz hosszú a „pihenőidő “? Az utóbbi időben többször hallani arról, hogy egynérne- lyik pártszervezetünk túl hosz- szú „pihenőidőt“ tart a válasz­tások után. Most kibővítjük a hírt: sajnos, falufelelőseink között is akad néhány, aki híve ennek a hosszú „pihenőidő­nek“. Hogy kik a falufelelősök? A siklósi járási pártbizottság mellett működő társadalmi ak­tívák, többnyire a járási ta­nács, FJK és más járási szer­vek vezető beosztású dolgo­zói olyan elvtársak, akik jár­tasak a pártmunkéban Mind­egyikük egy adott pártszerve­zet munkájáért és az illető falu életéért felelős. Felada­tukat így lehetne tömören ösz- szefoglaíni: időnként — napi munkájuk elvégzése után — kimennek a pártszervezetükbe és segítenek az ottani elvtár- saiknaík a pártmunkában. A járási pártbizottság a vá­lasztások után értékelte a munkájukat. Megállapította, hogy jól dolgoztak, s felhívta a figyelmüket egy veszélyre: vigyázzanak, nehogy kivegyék a pártszervezetek kezéből a munkát. jNe a helyi elvtársak helyett dolgozzanak, hanem jótanácsaikkal segítsék azo­kat, neveljék a pártszerveze­teket nagyobb önállóságra. Kétségtelenül helyes célki­tűzés és bárcsak a megvalósu­lásukról írhatnánk! De nem te­hetjük, mert egyes elvtársak­nál szó sincs a megvalósulás­ról, hiszem alig-alig járnak ki a pártszervezetükbe! Imre elv- társ például a választások ide­jén, Fülöp elvtárs egy hónapja volt kinn utoljára a pártszer­vezetében. (Mindketten a já­rási tanácson dolgoznak.) Imire elvtárs ma is a válasz­tások előtti erényeikből él, mond ván, hogy volt olyan hét, ami­kor háromszor is meglátogat­ta a pártszervezetét. Ez való­ban szép és nem is kívánják tőle, hogy manapság is három­szor utazzon id hetente, de a két hónap — mert annyira va­gyunk november 16-tól — mégiscsak sok! Még az egy hó­nap is, hiszen nagyon elkelne a falufelelősök segítsége! Valószínű Imre és Fülöp élvtárs is egyetért ezzel, és tettekkel igazolja egyetértését. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak be­lőle. Ez alól a legszebb tervek sem kivételek; Elég sajnos, hogy meg kell ismételnünk ezt a közkeletű igazságot. Három tanács kommunista csoportjáról van szó. Olyan tanácsok kommunista csoport­járól, amelyekre sok kisebb tanács kommunista csoportja tekint példaként, mert a vá­lasztások előtt megszolgáltak az elismerésért. A pécsi városi tanács, a pé­csi járási tanács és a siklósi Rövid beszélgetés egy boliosbizotlság munkájáról Dunasze későn, ahoi a megye egyik leg­jobb szövekezete mű­ködik, az elsőit kö­zött alakították meg az asszonyok a bol­tosbizottságukat. El­nöke Kiss Gyuláné, aki egyébként a szövetkezet igazga­tósági tagja és egy év óta a ruházati szaküzlet eladója. A napokban, ami­kor felkerestem, épp árut vett át. A kar­digánokat, meg a kötött blúzokat ra­kosgatta a polcokra. A boltosbizottság munkája iránt ér­deklődtem: Mi a fel­adatuk, milyen cél­lal alakultak? Erre akár két szóval is válaszolha­tok: a boltok ellen­őr zése. Feladatunk vizsgáim, milyen a kiszolgálás, az áru­ellátás, a boltok tisz­tasága és így to­vább. — És hány tagja van a bizottságnak? — folytattam a kér- dezősködést. — öt. Idén április­ban kezdtünk mun­kához. Kiosztottuk magunk között a községeket, Duna- székesét, Diinafalvát, Bárt és a tanyavilá­got. Kinek melyik esik közelebb a laká­sához. — És hogy törté­nik az ellenőrzés? — Mi sem egysze­rűbb ennél. Próba- vásárlásokat vég­zünk. Persze, ez így túlságosan hivatalo­san hangzik, ugye? Nézze, mindannyian, háziasszonyok, csa­ládanyák vagyunk. Szükségünk van ar­ra, hogy boltba jár­junk, hogy vásárol­junk. így aztán a sa­ját kárunkon tapasz­taljuk, ha rossz az áruellátás, ha ren­detlen a boltos, ha rosszul mérnek, meg a többit. És éppen ezért tulajdonképpen nemcsak mi öten va­gyunk tagijai a szö­vetkezeti boltosbi­zottságnak; — Vannak aktívák is? —■ Vannak. Min­den vásárló, így el­sősorban minden há­ziasszony ellenőr is egyben. És így van ez jól; — így bizony! — gondoltam magam­ban, mikor elbú­csúztunk. Mert ez a nagy „hálózattal“ működő boltosbizott­ság is hozzájárult ah­hoz, hogy a duna- szekcsőd szövetkezet a megye legjobbjai­nak egyike lett; (Szántó) járási tanács kommunista cso­portja ez. A pécsi járási tanács kom­munista csoportját ma sem il­letheti szemrehányás. Azon túl, hogy összeültek az alakuló tanácsülés előtt (nem sokat be­szélnek erről, annyira magátó' értetődőnek tartják) tettek egyet és mást. Két javaslattal álltak a végrehajtó bizottság elé. Nincs most hely a két javas­lat bővebb elemzésére, elég az hozzá, hogy a vb. mind a ket­tőt elfogadta, mert okosnak találta őket. Csak annyit: a kommunista csoport vezetősé­gének indítványára szakembe­rekből álló (többségük nem ta­nácstag!) bizottság segít a köz- ségfejlesztósi állandó bizott­ságnak, s ez a segítség gyümöl­csöző lesz. A mezőgazdasági állandó bizottság is a kommu­nista csoport vezetőségének javaslatára határozta el, hogy a járás nagyobb községeiben tartja üléseit úgy, hogy előbb alaposan szétnéz a faluban: hogyan gazdálkodik a tsz, stb. Közelebb kerülnek így az élethez. És a másik két tanács kom­munista csoportjában?. Ott sem szűkölködnek jó ter­vekben. A pécsiek a tanács tömegkapcsolatainak további javítását tervezik — konkrét elgondolásokkal —, érdekes­nek ígérkeznek a községfej­lesztési tervvel és a kislakás­építéssel kapcsolatos elképze­lések is. A siklósi járási ta­nács kommunista csoportja vezetőségének sem üres a tar­solya — de még semm i sem valósult meg a tervekből. Sé Pécsett, se Siklóson, mert a két tanács kommunista cso­portja — azonkívül, hogy az alakuló tanácsülés előtt össze­ült — alig-alig tett valamit. Ez bizony nincs így jól. Te­lik az idő, egy hónappal az alakuló tanácsülés után sokkal többet várnak a két tanács kommunista csoportjától is! Ma negyven éve A német nép és a német munkásmozgalom kiemelkedő harcosai voltak, nevük örökké élni fog a munkásmozgalom történetében. Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht abban a korban nőttek a munkásmozgalom vezető harcosaivá, amikor szinte az egész világon szervezetten lépett fel c munkásosztály, a háborúellenes küzdelem frontján. Mindketten életük javát a proletariátus ügyének szen­telték. Rosa Luxemburg már gimnazista korában csatlako­zott a „Proletariat” pártnak, Lengyelország első marxista pártjának egyik varsói csoportjához. Tevékenyen részt vett először a lengyelországi, majd a svájci szociáldemokrata mozgalomban. 1897-ben Németországba ment és tagja lett a Német Szociáldemokrata Pártnak. Nevét akkor már jól ismerték. Fáradhatatlanul bejárta Németországot, válasz­tási agitációt folytatott, beszédeket mondott nagy tömeg­gyűléseken. Egész munkája, újságírói tevékenysége arra koncentrálódott, hogy a tömegek körében megértést és rokonszenvet keltsen az első oroszországi polgári demok­ratikus forradalom iránt. Az első világháború elleni fel­lépéséért 1914 februárjában egyévi börtönre ítélték. Sem fogságtól, sem terrortól meg nem rettenő hajlíthatatlan forradalmárként élt és harcolt és így is halt meg 1919 ja­nuár 15-én a Noske-banditák puskatusainak ütéseitől. Karl Liebknecht a német és a nemzetközi ifjúmunkás- mozgalom hősi alakja, élete nagy részét annak szentelte, hogy a fiatalokat öntudatos, haladó szellemű emberekké a béke harcosaivá nevelje. Jelszava volt: „Az ifjúság ne velőse egyértelmű a militarizmus gyűlöletére való neve­léssel.” Egészen az első világháború kitöréséig alig volt olyan szociáldemokrata pártkongresszus, amelyen Karl Lieb­knecht ne védelmezte volna az ifjúsági szervezetek érde­keit a párt és a szakszervezetek megvető, sőt sofyszor el­nyomó törekvéseivel szemben. Liebknecht mély aggódás­sal és részvéttel figyelte a kizsákmányolt ifjúság fizikai és szellemi nyomorát, aggodalommal figyelte azokat a bűn­tetteket, amelyeket a monopoltőke a militarista junkerek­kel szövetkezve az ifjúság ellen elkövetett. Es amilyen nagy volt a szocialista ifjúság bizalma Liebknecht iránt, olyan feneketlenül mélységes volt a német gyárosok és a reakciós katonai kamarilla gyűlölete vele szemben. A mi­litarista német császári birodalom felismerte Liebknecht- ben az „első számú ellenséget” és ezért a legádázabb mó­don üldözőbe vették. Es amikor 1907-ben várfogságra ítél­ték, a fogsága idejét is arra használta fel, hogy még ala­posabb módon felkészüljön a háborús uszítok elleni harcra. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom napjaiban Liebknecht a luckani fegyház foglya volt, ahonnan többek között ezt írta barátainak: „Ha ezer életem volna, szíve­sen feláldoznám, hogy segíthessek abban, ami egyedül nyújthat segítséget az orosz forradalomnak és a világ népeinek?’. És alighogy visszanyerte szabadságát, 1919 január 15-én valóban az életét adta a forradalomért, amikor a berlini ellenforradalmi erők kiprovokálták a munkások felkelé­sét. Ekkor gyilkolták meg a német proletáriátus hős ve­zetőit, Karl Liebknechtet és Rosa Luxemburgot. Készül a pedagógus fizetésrendezés végrehajtási utasítása Előreláthatóan februárban kapják meg felemelt fizetésüket a pedagógusok A pedagógusok fizetést-ende- zéséről szóló kormányhatáro­zat nyilvánosságra hozatala után az illetékes állami intéz­mények azonnal hozzáláttak a (65.) Zoliék szakaszából is egy olasz fiú Houssard őrmester hálójába került. Amikor pár nap múlva alaposan összever­ve és kilókkal lefogyva visz- szatért az egységhez, mint egy darab fa, úgy nyúlt el a ke­mény fekvőhelyen. Amikor összeszedte magát, elmondta, hogy egy akkora zárlcába csukták, ahol még kinyújtózni sem lehetett volna. Igaz, a fogda nem is erre volt beren­dezve, ment még prices sem volt benne; ennek pótlására viszont bokáiig érő víz locso­gott a cementpadlón. Éjjel va­lósággal megdermedtek a láb­ujjai, s ahogyan végső kime­rültségében a falnak támasz­kodva próbált aludni, bizony csak a jószerencse őrizte meg, hocpj nem dűlt el a hideg tó­csába. A szerencse mellett azért ebben gondos őreinek is jutott némi szerep, mert a kis kémlelőnyíláson keresztül tíz- percenként vakító fénysugarat zúdították a szeme közé. Há­rom nap múlva, mint egy élő hulla került ki a sötétzárká­ból, s egy életre leckét kapott a Légió szolgálati szabályzatá­ból. A könyörtelen fegyelemmel egy ízben Zoli is összeütközött, bár nagyrészt akaratlanul. Egy délelőtt Ain el Hadjar környékén, a bokros hegyol­dalban folyt az újoncok ki­képzése. A századak mindig együtt volnuUak ki, mert még ennek a katonai központnak a vidékén is lehetett tartani, az algériai szabadcsapatok rajta­ütésétől. Zoliék szakasza éppen azt gyakorolta, hogyan kell kifüs­tölni villámgyors szőkéiések- kell az ellenséges géppuskafész két. Az általános szokás az volt, hogy a megismételt gya­korlatokat a kiképző altiszt után mindig más és más légio­nista vezényszavára kellett végrehajtani. Ezzel azt akar­ták elérni, hogy a francia ve­zényszavakat is minél tökéle­tesebben tanulják meg, más­részt pedig a kis egységek ve­zetését is elsajátíthassák. Ezen a napon balszerencséjére ép­pen Zoli vezette le az egyik rohamot. Ez nem kis feladat volt számára, mert a francia nyelvvel még mindig nagyon sokat kellett birkóznia; ennek ellenére a képzeletbeli ellen­ség megsemmisítése minden zökkenő nélkül lezajlott. A katonák már fáradtan gyülekeztek a domb aljában a pihenőre, homlokukról tö- rölgeiték a vályogos izzadsá­got, melyet a „hőstett“ vará­zsolt arcukra. A domb aljá­ban váratlanul egy terepjáró jeep jelent meg, melyből ma­gasrangú tisztek szállták ki. Az aranygalléros csoport egye­nesen Zoliék szakasza felé tar­tott. A fiú nagy zavarban volt, nem találta fél magút hvrte- lenében, hogy mit is kellene tennie. A sízakaszparancsnok is hasonlóképpen lehetett, mert ő meg a fiúra nézett sür­getően. Nem volt mit tenni, teljes francia tudását össze­szedve kiáltotta el magát: — Attention! Gare! (Figye­lem! Vigyázz!) Az altiszt bizonyára elége­detlen volt a hangerővel, mert a foga között odamorgott: — Répétez bis! (Ismételje mégegyszer!) Zoli gondolkodás nélkül el- bődütt: — Répétez bis! A szokatlan vezényszót min­denfelé megrökönyödött tekin­tetek fogadták Az ellenőrző csoportból gúnyos nevetés hal­latszott. Egy kivörösödött ké­pű törzs'tiszt lépett oda a sza­kaszparancsnak elé: — Őrmester! Látom, milyen nagy eredményeket érték el az alaki kiképzésben! Sürgő­sen tanítsa meg ezt a barmot gondolkodni* meri (különben magát veszem kezelésbe! ■ Az őrmester dühtől remeg­ve hallgatta a szidást. Lát­szott rajta, hogy alig várja a látogatók távozását. Amint azok odébbléptek a szomszéd szakaszhoz, 6 is kitört: — Ekkora állatot is régen láttam már! Ilyen hülye újon­cok miatt marad el mindig az előléptetésem! Na, majd a kaszárnyában csinálunk egy tós külön kiképzést! Zoli összeszorított fogakkal, feszes vigyázzban hallgatta a fenyegetőzést. Most szóljon valamit a mentségére, hogy még jobban felingereljc ezt a nekivadult embert? Van értel­me, hogy megmondja: azt hit­te, hogy az őrmester a követ­kező vezényszavat súgta oda neki, azért kiáltotta azt? Le­het ezzel az emberrel értel­mesen beszélni? Néma ma­radt, tudta, már, hogy Lipsy őrmesterrel nem lehet tréfál­ni. Az alakulatnál csak más félliteres Maxnak nevezték. Ez az elnevezés az altisztnék ar­ra a gyengéd szokására célzott, hogy a kantinban mindennap lehörpintette a maga nem is csekély italadagját. A méreg­erős rum hatását aztán leg­többször a saját embereim, töl­tötte ki. Most rés vad dolgot eszelt ki, hogy megtorolja a rajta és szatcaszán esett sérelmet. Amikor a szakaszok elvonul­tak a laktanyába, csak a töb­biek számára kezdődött pihe­nő. Lipsy őrmester a négy- szögletes, zárt udvarra rendel­te ki Zolit. A fiúnak zubbony nélkül kellett vinni a vállán egy legalább 30—40 fontos vassúlyt, mely vékony dróton lógott. Minden kör legyalogo- lása után jelentkezni kellett az őrmester előtt, hogy a pa­rancsot teljesítette. A szadista parancsnok válasza csak eny- nyi volt: — Répétez bis! Zoli szó nélkül indult to­vább. Később a sapkáját is le kellett tennie, s a még mindig erősen tűző nap most már nem csak a hátát égette. Ez volt azonban még a kisebbik baj. A súlyos teher azonban egyre elviselhetetlenebbül ne­hezedett a vállára. Amikor kissé odébb akarta csúsztatni égető fájdalom csapta meg. A vékony drót mélyen belevá­gott húsába. A hőség átforró- sította a vékony acélzsinórt, s ez csak növelte a vérző váll kínjait. (Folytatjuk) végrdhajtási utasítás kidolgo­zásához. Ismeretes, hogy a kormány a pedagógusok fize­tésrendezésére 220 millió fo­rintot biztosított. A rendezés csaknem 82 ezer pedagógust érint. A Belpolitikai Szemle e hét közepén megjelenő szá­nta hivatalos helyről kapott tájékoztató alapján, a készülő végrehajtási utasítás részle­teiről közöl cikket. A pedagógusok alapfizetése előreláthatóan átlagosan 187— 189 forinttal magasabb lesz. Legnagyobb mértékben, át­lag 200—203 forinttal, az egye­temet végzett tanárok fizetése emelkedik. Fizetésük ezáltal megközelíti a hivatalokban és üzemekben — a mérnököket kivéve — hasonló képesítéssel (közgazdasági, jogi egyetemi végzettséggel) rendelkezők fi­zetését. A főiskolát végzett tanárok fizetése átlagosan 182—187 fo­rinttal, a tanítók fizetése 176— 180 forinttal, az óvónőké pe­dig 150—156 forinttal emel­kedik. A rendezés során az általá­nos iskolák napközi otthonai­ban dolgozó pedagógusok kö­telező óraszámát 30 óráról 25- re csökkentik, ugyaniakkor a fizetésemelésen felül egy új pótlékot is kapnak, amelynek mértéke előreláthatóan 120— 130 forint lesz. A nevelőotthoni (gyermek- otthoni) pedagógusok munká­ját megkönnyíti, hogy a fize­tésemelésein felül a bérrende­zés során létszámukat jelen­tősen növelik, ezáltal több ide­jük lesz a foglalkozásokra va­ló alaposabb felkészülésre, a szülőkkel és a gyámokkal való levelezésre, az iskolában taní­tó pedagógusokkal való meg­beszélésekre. A diákotthoni (kollégiumi) és iparitanuló-otthoni nevelők eddigi havi 100 forintos pót­léka 200 forintra emelkedik. J Mivel a helyzetük könnyebb • mint a nevelőotthonban dol­gozó pedagógusoké, — mert a diák- és iparitanuló-otthonok- ban érettebb, könnyebben fe­gyelmezhető középiskolások és iparttamulók laknak és a diákönkormányzatokra js job­ban támaszkodhatnak — ezért nem a létszámukat növelik, hanem a pótlékuk emelkedik kétszeresére. Az oktatás valamennyi terü­letén emelkedik a túlórádig Jelenleg az óvónő 5 forint, az általános iskolai tanár 7,20 forint, a középiskolai tanár 9,50 forint, s ha ipari techni­kumban műszáki tárgyakat ta­nít, 14,40 forint túlóradíjat kap. A túlóradíjak emelésére 20,4 millió forint fedezet van, ez a keret az óradíjak 20—23 százalékos átlagos emelését teszi lehetővé. Elsősorban természetesen az alsó- és középfokú iskolákban dolgozók túlóradíja emelkedik, s az itteni emelés határozza majd meg a felsőoktatási in­tézményekben, illetőleg a külön féle tanfolyamokon1 szokásos óradíjaik emelésének méltókét Azokon a helyeken, ahol ed­dig nem tartották be a rende­letet és a megengedettnél ma­gasabb túlóradíjat fizettek, legfeljebb az eddig fizetett túlóradíjak jóváhagyására ke­rülhet sor. A Művelődésügyi Miniszté­rium illetékes osztályán közöl- ték.^ hogy az első felemelt fi­zetéseket január 1-ig vissza­menőleg előreláthatóan feb­ruárban kapják meg a pedagó­gusok. Időjárásjelentés Várható Időjárás csütörtökön estig: változó telhőzet, pá,^ he­lyenként ködös idő, néhány he­áramlás“5ZálÍngÓZá<3’ gyenge J°g- k„.Vh??Íó legalacsonyabb éjsza- í mínusz 5—mínusz ; Tal«mtííkén.Lminusz 8 fok al««­nappiUi homéreék- , . 5®Ví^íol£on: mínusz 2—pl usa 1 fok között. Távolabbi kilátások) kisebb enyhülés havazásokkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom