Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-04 / 3. szám

»59. JANUAR 4. NAPLÓ 3 Előnyös számunkra az új termelői árrendezés Az év első napjától érvény­ben lévő új termelőt áraik vár­ható előnyeiről és az üzemek­re irányuló hatásáról érdek­lődtünk megyénk több gazda­sági vezetőjétől. A következő válaszokat kaptuk: Gál! László A Pécsi Szénbányászati Tröszt főkönyvedé,je Az új termelői árrendszer bevezetéséből két irányú elő­nyök származnak a Pécsi Szénbányászati Trösztre is. Az egyik: eladási áraink — értve alatta az üzemek közötti eladási árakat — nagyjából bányafát import útján szerez­zük be, s így érthetően a bá- nyafa-felhasználás csökken­tése kedvezően hathat a ter­melési költségek alakulására. Ugyanez vonatkozik az áram­felhasználásra is. Az eddigi­nél jobban kell takarékoskod­nunk az árammal, mert a lég­sűrítők üzemeltetése rengeteg energiát igényel; Az árjegyzékeiknek már mintegy 99 százalékát meg­kaptuk. Feldolgozásukhoz hoz- zákezdtiink, hamarosan sor kerül az átárazásra. Ezzel a munkával valószínűleg január közepére végzünk s akkor már nemcsak más üzemek felé, ha­nem a Pécsi Szénbányászati fedezni fogják a termelési. TrÖ6ztön belül is az új terme­költségeket, nem lesz szükség állami ártámogatásra; Az új termelői árrendszer ugyanak­kor érdekeltté tesz bennün­ket a minőségi széntermelés fokozásában, mivel a régi ár­rendszerrel szemben a minő­ségi szenek árát most előnyö­sebben állapították meg; így például, ha az átlagos­nál jobb minőségű szenet ter­melünk, illetve szállítunk, mi­nőségi felárat kapunk érte: Vagyis a szén minőségének javítása a tisztántermelés, a <y palaválogatás, a dúsítás gon­dosabb végzése, számunkra nagyon is kifizetődő, többlet- nyereséget biztosít. Ez az in­tézkedés ugyanakkor arra is ösztönöz, hogy az olyan ma­gas kalóriájú, jóminőségű sze­neket, mint amilyen a pécsi is, a lehető legcélszerűbben hasz­nálják fel. A másikt az önköltségek sokkal reálisabb képet adnak a bányaüzemek gazdálkodá­sáról. Eddig az önköltség majdnem duplája volt az el­adási árnak, mert az önkölt­ségben a termeléshez felhasz­nált egyes anyagok ára a va­lódi áraknál sokkal alacso­nyabban jelentkeztek. Most, hogy az anyagköltségek reális áron jelentkeznek az önkölt­ségben, kényszerítve vagyunk arra, hogy fokozott gondot ' fordítsunk az anyagtakaré­kosságra., Különösen a bánya­fa gazdaságos felhasználása fontos a számunkra, mert, a lói árak dunk; alapján gazdái ko­Dr. Várszegi Károly az ÉM Baranya megyei Építőipari Vállalatának fő­könyvelője A termelői árrendezés ha­tása sokoldalúan mutatkozik majd meg az építőiparban, a mi vállalatunknál is. Az új árrendszer feltétlenül nagy hatással lesz az anyaggazdál­kodásra. Mindenkit érdekelt­té tesz az anyagtakarékosság megszilárdításában, ösztönöz a gazdaságosabb anyagfelhasz­nálásra; Hasonlóképpen ösztönzi majd az építésvezetőségeket a gé­pekkel való jobb gazdálkodás­ra, a nagyobbarányú gépesí­tésre és a gépek munkájának jó megszervezésére. Az új ár­rendszer ugyanis összhangot teremt az anyagköltségek és a felhasználható gépek kölcsön­zési és amortizációs költségei között, ami lehetővé teszi a megfelelő arányú gépesítést Az új termelői árrendszer tehát valamennyi vonatkozá­sát tekintve, segíti magasabb színvonalra emelni gazdálko­dásunkat. Bachman Mátyás a. Komlói Szénbányászati Tröszt főkönyvelője: Az eddigi vállalati szénön­költség hasonlóan az ország sok kiemelt termékének ön­költségéhez, nem egyezett meg a termék népgazdasági önköltségével. A Komlód Szén- bányászati Trösztnél az új ter­melői árrendszer bevezetése előtt az anyagköltség a nettó termelési érték százalékában 36,9 százalékot tett ki, ugyan­akkor a bérköltség 97,7 száza­lékot jelentett; Most az anyagköltség, a ter­melési érték százalékában 34,3 százalékot jelent, a bér vi­szont csak 38,7 százalékot tesz ki. Végeredményben ez azt je­lenti, hogy a szénbányászat­ban, amelynek önköltségében döntő tényező a bérköltség volt, az új termelői árak be­vezetésével az anyagköltség csaknem olyan mértékű, mint a bérköltség. Az eddigi bér­igényes termelés így vegyes igényűvé vált. Ez az anyag- takarékosság szempontjából a jövőben előnyös tényező lehet, mert hiszen minden gazdasá­gi vezetőnek alaposan meg kell fontolnia a termeléshez szükséges anyagfelhasználás mértékét, ha a tervezett ön­költségen belül akar gazdál­kodni, s hogy az önköltség, megtakarításból nyereségré­szesedés is legyen; Az új termelői árrendszerre való áttérés a tröszt gazdasági dolgozóitól áldozatos munkát kíván, mert a raktárban lévő Kótcián Raymund az ÉM Baranya megyei Tégla­gyári Egyesülés igazgatója A termelői árrendszer meg­változásával az ÉM. Tégla­gyári Egyesülésnél is megszű­nik az állami ártámogatás, amely eddig jelentős volt, te­kintettel arra, hogy a tégla­gyárak a megállapított önkölt- c ' #T • ségi térvárnál magasabb ön- OZtluO r ereilC. QLagy IDŐK IAMJI EMLÉKEZNEK 1959 március 21-ért lesz negyven éve, hogy kikiáltot­ták a Magyar Tanácsköztársaságot, az első magyar pro­letárállamot. A dicsőséges évforduló közeledtével a mai számunkban megkezdjük e történelmi dátum előkészítésé­ben, a harcban résztvevők emlékeinek közlését. SdjS Várhatólag legkisebb, szegecstől az., ak­rezsicsölkkentő hatása is lesz az új árrendszernek. Mindemellett Valamennyi építőipari vállalatot arra ösz­tönöz majd, hogy a szükséges anyagait minél közelebbi anyaglelő helyekről szerezze be és igyekezzék feltárni és felhasználni a helyi anyago­kat munkahelyein; Megjelent a Jelenkor második száma December végén készült el a Jelenkor című irodalmi és művészeti folyóirat második száma. Az új szám szépirodal­mi részében az első számnál is változatosabban szerepelte­ti a Dunántúl íróit és költőit. Csukván János, Csányi László, v Somogyi Pál, Gyeni.% József, Kende ' Sándor, Pálinkás György szépprózai írásai mel­lett Csorba Győző, Pákolitz István, Pál József, Takács Im­re, Alaksza Ambrus, Galam­bost László, Csordás János, Si­mon Emil, Raíkó József és Lo-V vász Pál verseit találjuk. Az/) irodalmi és művészeti problé­máikat Mészáros Ferenc cikke és Fábián István tanulmánya boncolgatja. Irodalomtörténé­szek és Móricz Zsigmond ol­vasói körében nagy érdeklő­désre tarthat számot Kolta Fe­renc riportja Kerek Ferkó élő rokonával, valamint a Doku­mentum-rovat, két eddig is­meretlen Móricz Zsiigmond- levéllel. A Pillanatképek ro- i . vatban Rab Ferenc érdekes ’ jegyzet-csokra és Csiki Ottó (j riportja mai életünk néhány érdekes és problematikus je­lenségeit tárja az olvasó elé. A Művészet rovatban Debítz- ky Isitván ad értékelést az 1958. évben rendezett képző- művészeti kiállításokról. Zene kedvelők számára igen érdekes olvasmány Székely Júliának Bartók Béla pedagógiai mód­szereiről írott tanulmánya és Kincses József írása Tinódi Lantos Sebestyénről; A folyó­irat a II. pécsi országos fotó­kiállítás alkalmával a művé­szi fényképezésnek is teret biztosít ez alkalommal és Ha­lász Rezső cikkét, valamint az országos fotókiállításon szere­pelt négy jólsikerült pécsi/) fényképet is közöl. Vincze^ pel együtt nemcsak dekorál­ják a folyóiratot, hanem egy­úttal némi bepillantást is ad­nak a pécsi képzőművészek műhelyébe. A címlapot díszítő munkásfej Kelle Sándor fes­tőművész műve. A Szemle- rovat érdekessége, hogy ez­úttal elsősorban helyi szerzők műveiről ad ismertetést. Ez a rovat, mint az első számban is, a folyóirat egyik leggazdagabb része. na toronyig minden eszközt át kell árazni. Ez körülbelül 20 ezer nyüvántartőlapnak át­árazását jelenti. Természete­sen az új termelői árrendszer­re való áttérés két vagyon­mérleg elkészítését is szüksé­gessé teszi. Az egyik az 1958. december 31-1 zárómérleg, a másik az 1959. január 1-d nyi­tómérleg. A költségelszámo­lást is át kell dolgoznunk, résziben konstrukciós változá­sok, részben az új árrendszer miatt. Ezekkel a munkálatok­kal párhuzamosan az 1958. évi önköltséget is át kell dol­goznunk, hogy hároméves ter­vünknek megfelelő bázisa le­gyen. Az 1959. január 1-én beve­zetett termelői árrendszer al­kalmazása most a szénbányá­szatban a valóságos önköltsé­get fogja eredményezni, ami nemcsak társadalmi, hanem vállalati szinten is egyszerűbb tájékozódást ad és a vezetést is — az állami dotáció elma­radásával — a még gazdasá­gosabb munkára' serkenti. költséggel termeltek. Az új árrendszerben a tégla és egyéb építőanyagokra reális1 eladási árakat állapítottak meg így az üzemek helyes, tervszerű gazdálkodás mellett, önköltségen belül termelhet­nek s nem lesz szükség ön­költségen aluli értékesítésre, sem állami ártámogatásra. Az új termelői árrendszer a gazdálkodás szempontjából is ösztönzőleg hat. Ugyanis az) egységes árakkal kapcsolat- ■ ban a termelés és pénzügyi vonatkozásában az eddigi gya­korlattól eltérően fix támpont áll rendelkezésre. A múltban viszont a gyárak a jobb vagy rosszabb gazdálkodástól füg­gően minden esetben állami ártámogatást kaptak; Megszűnik az értékesítés területén volt kettősség, vagyis külön eladási ár érvé­nyesítése egyrészt az állami építőipar és egyéb állami fel­használó vállalatok felé, más­részt pedig az állami keres­kedelmi vállalatok és a szö­vetkezetek felé. Január .1. után a téglagyári egyesülések egységes eladási árakat érvé­nyesítenek mind az állami fel használó vállalatok, mind pe­dig az állami kereskedelmi vállalatok és szövetkezetek felé. Arról, hogy ezért a fo­gyasztókat ne érje károsodás, az állam — mint az köztudo­mású — a legutóbbi fogyasz­tód árrendezéssel gondosko­dott. Márfi József a Pécsi Hangszer- és Asztalos árugyár főkönyvelője ■— A Pécsi Hangszer- és Asztalosárugyár termékeinek fogyasztói ára 1959-ben is vál. tozatlan maradt, annak elle­nére, hogy a termelői árren­dezés során gyártmányain;? alapanyagai: a fűrészáru, bú­torlap, a fumdr termelői ára az eddigiekkel szemben meg­változott. E termelőd árren­dezésre azért volt szükség, hogy a termeléshez felhasz­nált anyagok ára a valóság­ban jelentkezzék. Ennek foly­tán termékeink önköltsége emelkedik ugyan, de ez a kö­rülmény vállalatunkat foko­zottabb takarékosságra ösz­tönzi. Most már érdemes ta­karékoskodni mindenféle anyaggal. Elhatároztuk, hogy az anyaggal való takarékossás mellett vállalatunkat műsza­kilag is fejleszteni fogjuk, Jól kezdődik az új esztendő Mit adott a bdbarci Béke Termelőszövetkezetnek az 1958- as év, s mik a terveik 1959-re? — tesszük fél a kérdést Brach- mann Jánosnak, a tsz elnöké­nek. ^—*” Az elmúlt esztendő adott Győzőnek, Lantos Ferencnek v jóit is, rosszat is. Az aszály s és Érdi Győzőnek a szépdro- \meg a jégverés bizony nehéz «lahnd művek között elhelye-V óvókat szerzett a tagságnak, sebt rajzó, a Keresnyei József (Ide lényegében nem tudott ki- •Boborportréjáról készült kép- AlAUenteni bennünket az egyen­súlyból. Gazdaságilag annál erősebbek voltunk. Bár, ezt magunk sem tudtuk, csak a zárszámadáskor bizonyosod­tunk meg róla, cumikor 53 fo­rint 60 fillért osztottunk mun­kaegységenként, éppen a beter­vezett mennyiséget. Tagsá­gunk tehát nem panaszkodhat, mert a jó munkaegységosztás mellett a közös vagyon is gya­rapodott. Nagy raktárát épí­tettünk a szőlőbe, bevezettük a Icacsahízlalást és az első 500 értékesítéséből 7 000 forint tiszta nyereségünk szárma­zott. A tehenészet is szépen jövedelmezett. A III. országos tejtermelési versenyben a kis tsz-ek között az elsők lettünk a 100 holdra eső termelésben, fejési átlagban pedig a máso­dikak. Két tehenészünk máso­dik és harmadik helyezést ért el a fejőgulyások versenyében. Ezért termelőszövetkezetünk 21 ezer, 2 tehenészünk pedig 7 ezer forint jutalomban ré­szesült. A jutalom egy vészét a dolgozók televíziós készülék vásárlására ajánlották fel. A versenybe ismét beneveztünk, azon leszünk, hogy jövőre megint megnyerjük. — Az új év jól indul. Szé­pek az őszi vetéseink, csapa­dék bőven esett. Pár hete ál­lattenyésztő szakembert is ka­pott szövetkezetünk a megyei tanácstól, s így merészebb cé­lokat tűzhetünk magunk elé Egy 18 holdas halastavait lé­tesítünk völgyzáró-gátas meg­oldással. A földmunkálatok már el is kezdődtek, s tavasz- szal a halalkcut is betelepít­jük. A baromfihizlalásit meg­kedvelte tagságunk. 1000 ka­csát állítunk ismét hízóba, ezenkívül csidkehízlalással és tyúktenyésztéssel is foglalko­zunk majd. Sertésállományun­kat sikerült megtisztítani a ke­resztezett egyedektől. Ma már fajtiszta, fehér hússerté&állo- mánnyaí rendelkezünk. 1959- ben, főleg tenyészállat és ba­con-sertés előállítására térünk át. 180 sertést értékesítünk ilyenformán, s az ebből be­folyt összeg jelentősen gyara­pítja majd a szövetkezeti va­gyont. Vjtípusú falközi silót építünk, s minden eszközzel azon vagyunk, hogy belterje­sebben, jövedelmezőbben gaz­dálkodjunk. Ezt csak úgy ér­hetjük el, ha tagságunk az elmúlt évhez hasonlóan to­vábbra is odaadóan és becsü­lettel dolgozik a termelőszö­vetkezet felvirágoztatásáéit. Nem kell a király 1914 augusztusában kerültem a harctérre. 1918 októberében Ogyessza környékén állomásoztunk, amikor értesültünk a magyarországi eseményekről. Már előzőleg is, de különösen a hírek hatására a katonák töme­gesen hagyták el csapattestüket és elindultak hazafelé. Viszontagságos utat kellett megtenniük. Galicia határán nagyon barátságtalan fogadtatásban részesültek, elszedték tőlük katonai felszerelésüket, a csizmát, a köpenyt és a pokrócot. A Kárpátokban már beköszöntött a tél, és meg­felelő öltözék híján bizony sokan elpusztultak, vagy súlyos betegen szedték fel őket. En az egyik vasúti és távírász osztagnál szolgáltam. Itt is megindult a bomlás. Akit járőrbe vezényeltek, ma­gával vitte hátizsákját is, és nyíltan hangoztatta, hogy nem tér vissza. A tisztek tehetetlenek voltak, büntetni nem mertek. A Magyarországról hazatérő orosz hadifoglyok el­mondták, mi történt ^Magyarországon, távirászaink pedig fogták az orosz szikratávíró adásait, így az oroszországi eseményekről is tudomást szereztünk. A tisztek elkoboz­ták a Magyarországról és Ausztriából érkező napilapokat, a tábori posta beszüntette a szállítást. Ez csak jobban el­mérgesítette a hangulatot, a katonák mindenképpen haza akartak menni. Egyik éjszaka távirászaink egy felsőbb parancsot vet­tek: az egész vonalon le kell szavaztatni a csapattesteket, Károly királyt akarják-e vagy a köztársasági elnököt. Akik ismerik az osztrák—magyar hadsereg fegyelmét, tudják^ hogy a katonának nem volt szava, nem vették ember­számba, de különösen nem politizálhatott. Éjjel felébresztették a gyalogságot. Mivel nem tudtak a hazai eseményekről, sok helyen éljent kiáltottak a ki* rályra. A műszaki csapatoknál azonban ez nem ment ilyen könnyen. Csapattestemnél a monarchia minden nemzeti- ségé képviselve volt, és a katonák között állandóan arról folyt a szó, milyen területek szakadnak majd él a monar­chiától. Kora reggel egy mozihelyiségben sorakoztattak ben­nünket. A tisztek az erkélyen foglaltak helyet, s onnan mondottak beszédet minden nemzetiség nyelvén. A beszéd tartalma az volt, hogy otthon az isten kegyelméből ural­kodó király — akire felesküdtünk, akiért vérünket ontjuk, s ha kell életünket áldozzuk — felkent személye helyett köztársasági elnököt akarnak választani, aki eddig esetleg utcaseprő volt. A beszéd végén felhívták a katonákat, hogy kiáltsák: „Éljen Károly király!” Az osztrákok élje­neztek, a csehek harsány nazdárt kiáltottak. Hozzánk, ma­gyarokhoz, egy főhadnagy beszélt. Befejezésül háromszoros éljent kiáltott a királyra és felszólított bennünket, kiáltsuk mi is „Éljen Károly király!” A főhadnagy szavait néma csend fogadta. Kétszer megismételte: „Nem értik? Kiált­sák velem: Éljen Károly király!” Újabb csend. A tisztek tanácskoztak, majd elhangzott a parancs' Oszolj! Minden­kinek az volt a véleménye, hogy a magyarokat megtizede­lik. Ebédidőre értünk vissza szállásunkra. Ebédünket be sem fejezhettük, mert jöttek a küldöncök: újabb sorakozó. Kihirdették, hogy bízzunk meg egy altisztet, aki pana­szainkat előadja és megindokolja magatartásunkat. Ilyesmi még sohasem történt a monarchia hadseregé­ben. Megbíztunk egy őrmestert — civilben vasutas volt Budapesten a Keleti pályaudvaron —, adja elő panaszain­kat. Az őrmester elmondta nevünkben, hogy nyugtalanok vagyunk, mert nem kapunk újságokat, nem tudjuk, mi van otthon, mit akar a magyar nép. Mi a néphez tarto­zunk, és ugyanazt akarjuk, amit a nép. Eresszenek haza, amíg teljesen fel nem bomlik a csapattest, itt már úgy sincs ránk szükség. A tisztek végül beismerték, hogy tudnak az otthont eseményekről. Amikor még határozottabban kijelentettük, hogy haza akarunk menni, arra kértek, ne menjünk addig, amíg a galíciai orosz hatóságokkal meg nem tárgyalják a visszavonulás útját és nem szereznek számunkra vasúti szerelvényt, mert ha nem kötelékben megyünk, a nem­zeti csapatok kifoszthatnak. Két napi tárgyalás után végre elindulhattunk. Galíciában a nemzeti csapatok mégis el­vették fegyvereinket és minden felszerelésünket, csak en­nek fejében adtak vonatot a magyar határig. Csapattestem nem volt harci alakulat, ezért nem szánhattunk szembe ve­lük. A határig hétszer állították meg a vonatot, fegyvere­sek szálltak fel és mindent elvettek tőlünk, amit még ta­láltak. Végre hazaértünk1 Az első magyar állomáson hatal­mas transzparenst pillantottunk meg: Éljen a köztársaság! Idős, nagybajuszé őrmesterem, akivel együtt mentem négy évvel ezelőtt a tüzvonalba, nyakamba borult, könnyes szemmel mutatott a táblára: Hát mégsem szenvedtünk hiába! 1918 november 16-án érkeztem Budapestre. Vártam a villamosra a Nyugatinál, amikor az újpesti munkások ha­talmas csoportja ért oda. Zászlókkal, énekelve és a köztár­saságot éltetve vonultak az Országház elé a köztársaság kikiáltására. Sok régi szaktársam, elvtársam felismert, ki­léptek a sorból és magukkal vittek. Másnap mindjárt jelentkeztem az újpesti Munkásott­honban és folytattam mozgalmi munkámat, amit 1914-ben abba kellett hagynom. 1500 műszakmegtakarítás egy hónap alatt a komlói gyorsvágathajtási mozgalom eredménye A Komlói Szénbányászati Tröszt Kossuth-, Béta- és III- as aknáján az elmúlt három hónapban fellendült a gyors- vágathajtása mozgalom. A munkák szakosításával, fúró- tárnok alkalmazásával, rakodó­gépek fokozottabb mérvű hasz­nálatával kétszeresére nőtt a mozgalomban résztvevő tíz feltáróbriigád átlagteljesítmé­nye, a régebbi 20—25 mjéter helyett 50—60 méter előreha­ladást ér el egy-egy brigád havonta. A régebbi és új tel­jesítmény egyhavi különböz“- te a tíz brigádnál 1 500 mű- szakmegtakaritást jelent ha­vonta. Ezt az eredményt már két hónapja tartják és ja­nuárra is benevezték a brigá­dok a gyorsvägathajta» ver­senybe

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom