Dunántúli Napló, 1959. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-24 / 20. szám
1959. JANUÁR 24. NAPLÓ 3 Honnét a kedv? Már mindenfelé szóbakerült a beszélgetés alkalmával, amikor Vörös elvtárs, a dunaszekcsői tanács elnöke azt találta megjegyez— Tudja, én annafk örülök a legjobban, hogy most a tanácstagok igen nagy kedvvel dolgoznak. Mert mi, néhányan, ha megfeszülünk, sem tudunk mindenütt ott lenni, a legkisebb dologban is dűlőre jutni. A tanácstagok révén azonban minden tudomásunkra jut, s ami munka van, azt közösen csináljuk. No csak, mondom magamban, ez már beszéd, mert ha a régebbi panaszokra gondolok, akkor ebben a községben valami változást érlelt az utóbbi egy esztendő. A múlt év közepén ugyanis más szelek fújdogáltak errefelé: „pasz- szívaik a tanácstagok... a tanácsülés nem határozatképes... a végrehajtó bizottság tagjait úgy kell idecitálni..Szóval, annak a bizonyos széleskörű, a tanács tagjaira alapozott államigazgatási munkának vajmi kevés becsülete és eredménye volt. A jó szó, az erély sem használt. Most meg... De hallgassuk csak tovább! — A választás óta három tanácsülés volt. Az elsőn egy híján valamennyi részt vett, az is kórházban volt, a másodikon teljes számban ott voltak, a harmadikon pedig öten nem jelentek meg. Ök is bejelentették, hogy vidéken tartózkodnak. Miféle „csoda” történt itt? Semmi. Ne is gondoljunk világot megváltó módszerekre! Az első tanácsülésen egyetlen napirendi pontot tárgyaltak, de az önmagáért beszélt. Az 1959-es költségvetés a tanácstagok elé festette a község fejlődésének képét, jövőjét. Kiben ne mozdulna meg a vér, ha arról hall, hogy szőkébb hazájában egy kilométeres vízvezetéket építenek a már meglévőhöz, és újabb házak közelében viszik el a vizet. A régi, korhadt híd helyére úi betonhidat emelnek, a piactér megifjodifc. Ki ne fogadná örömmel a három kilométer hosszú beton járdát, a szép parkokat. a közvilágítási lámpák megszaporodását. Mindenki szereti faluját, s már nemegyszer bebizonyosodott, hogy készek is tenni szépítéséért, hogy kultúrált körülmények között éljenek. A második tanácsülésen meghallgatták a községi malom vezetőjének beszámolóját. A harmadikon pedig a tanácsi kezelésben lévő cementipari vállalat munkájáról és a kultúrház építéséről beszélgettek. Mind helyi problémai és mind a falu lakosságát érintő és érdeklő ügy. Belőle csak nekik lesz hasznuk, akár közvetlenül, akár közvetve. Csaptak is körülötte olyan parázs vitát, hogy jobbat kívánni sem lehet, öntötték a javaslatokat, tényleg a dolgos nép okos gyülekezete hányta-vetette meg a falu gondját, a haladás útját, módját. A kultúrház például vakolatlanul, üres ablakokkal ásít a főutcára. Közepén nagy kupacokban a föld. El kéne szállítani, hogy majd a szakemberek dolgozhassanak. „Emiatt ne fájjon a fejük — mondták a tanácstagok — mi majd megszervezzük a lakosság közreműködését”. Ebben minden benne van: az is, hogy a tanácstagok egyetértenek a dologgal, s hogy eszerint a lakosság is támogatja. S az is, hogy az említett napirendek felketet- ték a tanácstagok érdeklődését, munkára serkentették őket. Szegény Steier Ferencet már régóta szekálták, hogy a vízvezetéket az ő körzetében is fektessék le. Hiába védekezett, hogy most üres a tanács erszénye, nem értették meg. ígértek társadalmi munkát, pénzt, csak legyen víz. Csalt akkor hökkentők meg, amikor valaki megpendítette: jó, jó. de lesz-e nyomás?! Az ám, hiszen messziről jön a víz! Nosza, gyorsan kerítettek va- lahonnét — mit te nem találnak az emberek — egy hosszú gumicsövet, rákötötték a legközelebbi közkútna, aztán megengedték a csapot. A másik végén szorongva várták, vajon jön-e a víz? De még menynyire, csak úgy ömlött. Steier Ferenc a próba után bement a tanácshoz és bejelentette az igényt, no meg a körzet lakóinak véleményét. A vége az lett: a tanács valahogyan előteremtette a szükséges csövet, az utca lakói meg kiásták a vezeték helyét. Altkor Heszler János bácsi egy régi, megtörtént tréfás esettel keresztelte meg, mikor elkészült: — Tudják, egyszer a képviselőjelölt, hogy megválasszák, nagy hangon beígérte: ha a falu rászavaz, a templomtéren ásat egy akkora kutat, hogy sohasem lesz vízhiány. Hamarosan ki is hozták a fúrómasinát, s hozzákezdtek a munkához. Hogyan, hogy sem, az embereknek mégsem tetszett a képviselőjelölt fizimiskája, s a választáson megbuktatták. Másnap reggel hült helyét találtuk a gépeknek... Mosolyogtak az emberek. Az idősebbek ismerték az esetet., a fiataílok meg elhitték, mert János bácsi csak tudja, hiszen hosszú évtizedekig 5 volt a kisbíró és ismerte az ilyen kulisszatitkokat is. Ebből a példabeszédből viszont azt érteni, hogy a mostani képviselők és a tanácstagok nem ígérnek, hanem ha mód van rá, adnak. Ilyenkor pedig öreg és fiatal összefog segíteni. Summa summnrum a tanácstagok csakugyan dicséretesen végzik dolgukat, s ez nem csupán az 6 tekintélyüket emeli hanem egyúttal az egész tanácsét is, mint a község vezető testületét. S éhhez az a „jelentéktelen” tett is hozzájárult, hogy a tanács a helyi ügyek napirendre tűzésével is érdekeltté tette mind a tanácstagokat, mind pedig a falu lakosságát. Elvégre, ami tetszik az embernek és közügy, az alól nem lehet kibújni. Vagy mondhatnánk: jól vá- lasztottafeu Bocz Az ügyetlen kapus Színes, magyarul beszélő csehszlovák ifjúsági film Ü jabb oldaláról mutatkozik be a csehszlovák filmgyártás, amikor annyi más sikeres alkotása után az egyik legnehezebb témát, a szülő, a pedagógus csatáját mutatja be az ezer változatban felbukkanó gyermekcsíny leleplezé- ben, a pillanatnyilag még ártatlan, de már veszélyt rejtegető tulajdonságok nyesegeté- sében. Mert hogyan is kezdődik, mi váltja ki a gyermekember első füllentését? A jövőre, a gyermek holnapjára nézve döntő-e a szülő vagy a pedagógus ilyen, vagy amolyan, határozott vagy engedékeny magatartása, a „bűn” büntetése, vagy megalkuvó elengedése? Na és milyen mérvű legyen a büntetés, meddig szükséges és szabad elmenni a felelősségrevonással? Ezekre a kérdésekre ad választ ez a film, nemcsak művészi, de pedagógiai eszközökkel is. Pepik, a kisiskolás álmodozik. Hatalmas sportsikerekról, világraszóló győzelmekről. És hová, meddig röpítik el a képzelet gyorsröptű szárnyai? Fe- pik „szerényen” kezdi. A valóban létező iskolai jégkorong- csapatot, a „névtelenek” csapatát favorizálja, viszi egyre nagyobb, egyre szédítőbb sikerek felé. Először „csak” a se«- niorokat, a prágai jégkorongcsapatot verik meg, később már a csehszlovák nagyválo'ga- tottat terítik kétváltra. Meg- elégszik-e Pepik a „könnyű.” győzelmekkel? Dehogy! A világbajnok kanadai válogatottal méri össze erejét, a „névtelenek” ellenállhatatlan csatáraként. És az ő góljaival itt is dicsőséget szereznek a hazai színeknek. — Győzelem, győzelem mindenütt! Baranyában befejeződött a vadássidény í A múlt héten a sajtó és rá- jdió tudtuladta, hogy illetékes : szervek lehetővé tették a nyúl- 1 fácánvadászat idényének ■ meghosszabbítását az ország■ nak azokon a területein, ahol ezt a helyi szervek indokoltinak látják. Ezzel kapcsolatban a megyei vadászati előadó közli, hogy Baranyában az: itteni nyúl- és fácánáUomány megcsappant száma miatt j nem élnek ezzel a lehetőséggel, hanem a vadászati idényt az eredeti időpontban zárják, A nyúl és fácán vadászata tehát megyénkben január 19-től: az új idény kezdetéig tilalom alá esik. Pepik Slama folytasd — ébreszti fel a tanítónő hangja és a kis Pepik csak nehezen tér magához álmodozásából. És a győzelemre máris ráhull a kudarc. Hiszen ő nem a kanadaiakkal mérkőzik, nem is a stadionban van, hanem az iskolában, a babérkoszorú helyett pedig egyest kap figyelmetlenségéért. I nnen kezdődik a bonyo- * dalom. Nemcsak ő viszi haza a rossz jegyeket, hanem a jégkorongcsapat valamennyi tagja. Hiszen őtk is gyerekek, bennük sem kisebb a becsvágy, mint Pepik Slámában. Igen ám, de mi vár rájuk otthon? A szülők, mintha összebeszéltek volna, mindaddig eltiltják őket a jégkorongtól, amíg ki nem köszörülik a csorbát. Van, akit atyai pofonokkal, kit pedig píron gátassal nógatnak a rossz jegyek kijavítására. De egyre megy. Egyformán sújtja őket a tilalom. Ez pedig igen nagy baj, éppen most, amikor már lekötöttek egy mérkőzést az egyik iskola „Ördögök” nevű csapatával. A gyerekek mindent elkövetnek, hogy kijátsszák szüleik tilalmát és felkészüljenek a nagy ellenfél elleni összecsapásra. Ennek érdekében rászedik Sacha bácsit, az edzőjüket, hogy járjon el érdekükben legalább a tanító néninél. Persze, ez újabb füllentésék árán sikerül csak, miután eltitkolták büntetésük igazi okát. Azonban minden csalafintaságra eűőbb-utóbb fény derül. Sacha bácsi is megtudja az igazságot és egy pártfogót újra elveszítenek. Valamit tenni kell! Ez pedig akármennyire „fájdalmas” is, nem lehet más, mint a „haragosok” kibé- kítése. Kik ezek? — A szülők, a tanító és Sacha bácsi. A gyerekek hozzáfognak a tanuláshoz, s csoda történik. A „jég” engedni kezd. Immár szülői, tanítód hozzájárulással készülhetnek a „sorsdöntő” mérkőzésre. A nagy napon a szülők, a tanítónő, Sacha bácsi egyaránt ott szurkol a pálya szélén. Pepik számára is elérkezik az idő, álmai valóraválnak. S ha nem is a világbajnok kanadai csapattal mérkőznek, de jól helyben hagyják az „Ördögök” csapatát. Méghozzá Pepik góljaival. Mindenki boldog, mindenki elégedett, a szülők és tanítók együtt örülnek a gyerekekkel, akik most már a tanulásban és a sportban is diadalt arattak. A jégkorong csapat tagjai, " Iván Sviták, Hans Prokop és a többiek, kiváló alakítása mellett felejthetetlen élmény marad sok olyan epizód, amiről nem tettünk említést. A feketehajú, bájos, csepp Olinka és gavallérjának, a szöszke piszeorrú Pepiknek néha kacagtató és könnyekig megható kapcsolata, amely maradandóan beférkőrik a közönség szívébe. P. Gy. „Felét bevetem hibriddel" Jellemző, hogy az emberek mennyire tamáskodók. A napokban hallottam így esetet, Bárban történt. Megy az utján a tanácselnök és összetalálkozik János bácsival. Beszélgetnek erről, arról, időről, borkóstolóról, meg hát amiről már ilyem- tor szokás. Egyszer ísak a tanácselnök azt kérdi: — Cserélt-e már János bácsi hibrid- tukoricát? — Én ugyan nem, — feleld az öreg, és szedi magát, hogy indul. — Pedig hát ki- iobolták — firtatja tovább az elnök. Mem hallotta a do- öolásit? Két kiló sajátért egy kiló hib- -idvetőmagot ad az illám. Sokallja tán? — Hallottam én 1 dobolást, meg nem s sokallom a mag árát — veti fel a Eejét János bácsi sértődötten. — Mit iéozel róliam? A jó alkalmait én sem szalasztóm el, ha >reg is vagyok. Csak azt az egyet szeretném tudná... — Mit ' szeretne fedni, ki vele. — Csak azt s*retnóm tudni, hogy ha olyan jó az a hibridkukorica, ahogy mondják, akkor a tsz miért nem vet belőle? — Ezt meg honnan szedi, Jänoß bácsi? Az Uj Élet Tsz nem is vet mást, csak azt. Húsz mázsát igényeltek eddig, ez 100 holdnál is többre elegendő. — Hát a faluban beszélték, — mondja meglepetten, de még mindig kétkedve, János bácsi, — Nézze, János bácsi, maga tudja nagyon jól, hogy a falu többsége a tsz- ben van 6—7 ember kivételével. El tudja maga azt képzelni, hogy ha a hibrid vetés kockázattal járna, a tsz bele ment volna? Ez nem egy, se két ember, de jóformán az egész falu kukorica- termését veszelyez- tetmé. Az öreg hallgat egy darabig, botja végével a földet piszkálgatja. gondolkodik, s végül kimondja az utolsó szót. ami még a szívé* nvomta. — És biztos, hogy el is vetik? — Jókat tud maga kérdezni, János bátyám, — mondja l * most már nevetve 1 * a tanácselnök. — Negyven, mázsát adtak érte cserébe, és most etessék fel az állatokkal? Hát maga megtenne ilyet csak azért, hogy e szomszédját beugrassa valamibe? János bácsi valami olyasfélét motyogott, hogy maid ha bolond lenne. És mikor az elnök az' kérdezte, hogy mi szándéka, így felelt — Ha a tsz cseré1 akkor én is. Holnap., beküldőm az asz-J, szonyt a tanácsra. __ De siessenek ám , mert már nántr sok! — mondja búcsúzáskor tréfásan az elnök, majd kíváncsian odaveti — és mennyit szándékozik vetni? — Három holdad szántam kukoricára, ennek — egye fene — bevetem hibriddel a felét. — És a másik felével mit csinál? János bács; már elmen őb'"' van, meg se fond’-’ csak úgy kiá't- vissza: Abba a sav magomat vetem. Ronaszékim: A magyar vendéglátóipar hírnevéért egy különleges előételt és főételt kreáltak. De lássuk csak az étrendet és először is az előételeket! Májmouset, libamáj risottó, pontyroston, remoulade- mártással, sajtosomlett, rántott gombafejek. tartármártással. És a készételek? Borjújava, Holstein módra hasáb burgonyáival, vegyes fiié párizsi körettel, paprikás, kapros sertésborda daragaluskával. A torta- és sni térné nyf élesé gehet fel sem sorolják, annyiféle változatban készültek. És tessék elképzelni, hogy valameny- nyit fel is szolgálták, méghozzá előírás szerint, ami kettős izgalmat okozott, egyrészt a vendég részéről, aki a vacsoBetegh Anikó, a Kazinczy-étterem harmadéves szakácstanulója utolsó simításokat végez a remek libamájhab-hidegtálom C zúz vendéglátóipari tanuló, szu0 kacsok, felszolgálók és cukrásztanulók mérték össze tudásukat a versenyszerűen megrendezett félévi szint- vizsgán. Sohasem látott még ennyi felszolgálót a Kazinczy étterem meghívott és betérő vendégsége, mint 21-én este. Nem túlzás, de talán még a gondolatát is kitalálták a vendégnek. Csak fel kellett pillantani az asztaltól, s ők már tudták, hogy , sört, feketét, vagy éppen vacsorát vigyenek-e. Éx a konyha? Ahol Szabó Lajos konyhafőnök felügyelete alatt, de önállóan tevékenykedtek a szakácstanulók, ott volt csak igazán látványosság. Nemcsak látványosság, mert az ínycsiklandozó illatok ugyancsak próbára tették a vacsorára várók türelmét. A nagy tűzhelyeken raffinált ételkülönlegességek készültek az ügyes kezek alatt. Az elsőéves szakácstanulók még csak az előkészítő munkában segédkeztek, de a másodévesek már a Kazinczy étterein étlapja szerint levest, főzeléked, köreteket és húsételeket készítettek. A harmadévesék viszont egyjegyeztwk fel. íme, a három győztes: Nagypál László, harmadéves cukrász- tanuló saját készítésű csipketortájával, Lengyel László, harmadéves szakács, a Nádor Szálló tanulója paprikás-kapros sertésbordájával és Pusztai József, a Nádor Szálló harmadéves tanulója leg- kifogástálanább felszolgálásával vitte el a pálmát, Az elsőévesek helyezettjei díszoklevelet, a másodévesek bronzjelvényes, a harmadéves elsők pedig ezüstjelvényes „Kiváló tanuló“ kitüntetésben részesültek. Különösen az ezüstjelvény megszerzéséért. folyt a küzdelem, mert, aki ezt megszerezte, az részt vehet az országos versenyen is, ahol már a Szakma legjobb tanulója“ címért és a vele járó arany jelvényre tarthat számot a győztes és külön jutalomként külföldi tanulmányútra küldik. ég nem dőlt ed, hogy Lengyel László, Pusztai József és Nagypál László, az ezüstjelvény birtokosai valóban felkerülnek-e az országos versenyre. Érre a félévi tanulmányi eredményük, valamint a magatartásjegyük adja meg a végleges választ, de bízunk abban, hogy ez is sikerülni fog, s Budapesten is becsülettel képviselik városunk színeit, r—s __gy. Na gypál László, a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat harmadéves érettségizett tanulója bemutatja első díjat nyert csipketortáját. ra közepén már csak azért drukkolt, hogy néhány fogással valahogy elkerüljék az asztalát, másfelől a felszolgáló tanuló izgalma, a zsűri éber tekintetének kereszttüze alatt. Jaj, valahol el ne hibázza a „lépést“! De ettől nem kellett tartani. Minden úgy ment, mint a parancsolat. A feszültség csak este 10 óra után engedett fel, amikor a 8 tagú vizsgáztató bizottság nevében iMczkó Sándor, a kereskedelmitanulóiskola igazgatóhelyettese felolvasta az eredményt. A sok helyezett közül csak a három szakág legjobbjainak nevét Elegáns, ügyes mozdulat, nem szabad «*• iogodottnak len ad.
