Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-04 / 286. szám

NAPLÓ 195*. DECEMBER 4. Üzemi újság A DÉDASZ igazgatójába a kb/e’múltban 11 oldalas sok­szor**! to tt üzemi újságot ad->Tt ki. Igaz, a lap még sze­rény „A Dunántúli Áramszol- gá tató Vállalat közleményei ‘ C’me) viseli, de már pályáza­tot hirdet az újság fejlécének megtervezésére. A híradó első száma közli Mezei Béla üzletigazgató he köszöntőjét, s a szerkesztő­be ttíágnak a megindulás­sá . kapcsolatos közleményeit. Kév rikket szenteltek a bal­estet áritásnak és a munka­iéivá em messzi árdftásámk, táb’ázatot közölnek az ü/em- :és, <-k között folyó munka- verseny állásáról. Kétolda­las összeállítást adnak arról, hogy mit kívánnak a dolgo­zók az üzemi újságtól, helyet kapott benne egy — rokonai­hoz üzemi költségen utazni akaró — lógósról szó’ó humo­ros hangú írás is. Külön ol­dalt kapott a szakszervezet, a kultúra és a sport. Az üzem dolgozói napv lét­ezéssel fogadták az újságot Szolokon ö?einWe?!é’{ a? első lá/lírcsázö-líészMe! A szolnoki telefonközpont­ban megkezdte működését az első távtárcsázó készülék, amellyel közvetlenül kapcsol­ható a kért budapesti telefon- szám. Az új készülék hetven százalékkal meggyorsítja a kapcsolási időt. Egyéni takarékossági mozgalom A sásdl járás KlSZ-szerve­zeteiben mozgalom indult az egyéni takarékosság céljából. A mozgalomnak az a legfőbb célkitűzése, hogy minden KISZ-tagnak legyen takarék­betétkönyve. Elkészült Pécs város sütőiparénak fejlesztési terve Az elmúlt héten Buda­pestről Pécsre érkezett az Élel­mezésügyi Minisztérium Sütő és Tésztaipari Igazgatóságának úezetóje: Nöhrer Árpád elv­társ, műszaki munkatársainak kíséretében. Itt a helyszínen tanulmányozták a város lakos­ságának kenyérellátását, főleg azt. hogy miként lehetne meg­javítani az egyre gyorsabban fejlődő peremvárosrészek sü­tőipari termékekkel való ellá­tását. Ezért a pártbizottság és a városi tanács ipari osz­tályának vezetőivel, négy sü­tőüzemet vizsgáltak meg, ame­lyeket a Sütőipari Vállalat épületbővítéssel végrehajtandó rekonstruációra javasolt. A négy sütőüzem közül azonban mindössze kettőt találtak al­kalmasnak a továbbfejlesztés­re: a Csaba u. 11/1. szám alatt lévőt és a 2-es számú nagy­üzemet. A vizsgálat alapján most el­készült Pécs város sütőipará­nak fejlesztési terve, amely két részből áll. Az első rész magában foglalja a már meg­lévő és huzamosabb ideig üze­meltetendő üzemek gépesíté­sét, illetve rekonstruálását. A második, rész a tulajdonkép­peni távlati fejlesztési, terv, amely figyelembe veszi a bá­nyavidék és a nyugati város­rész várható fejlesztését, a la­kosság számának állandó emel­kedését. Ezért új, korszerű kenyérgyár építését irányozza elő a teljesen leromlott álla­potban lévő sütőipari üzemek kis kapacitásának pótlása, va­lamint a szükséges többletka­pacitás biztosítása érdekében. A fejlesztési tervben négy sütőipari üzemi bázis szerepel. Az egyik a Gyárvárosban, a másik belterületen, a harma­dik a nyugati városrészben, a negyedik pedig a bányavidé­ken. Ez sokkal jobban bizto­sítja majd a város lakosságá­nak kenyérellátását, mintha a belvárosban egy új központi kenyérgyárat létesítenének és onnan látnák el a külvárosok lakosságát. Ez egyébként sem lenne gazdaságos, megnövelné a szállítási költségeket, emel­lett a zökkenőmentes ellátást sem biztosítaná. A fejlesztési tervben eisé helyen szerepel a Gyár­városiján, a Csaba utca 11/1. szám alatt lévő, jelenlegi 14-es számú sütőipari üzem rekonst­ruálása. Ennél az üzemnél ugyanis a helyi adottságok lehetővé teszik, hogy épület- bővítéssel két FTL—2. típusú kemencét építsenek be. Ez — két műszakot figyelembe véve — 130 mázsa kenyér termelé­sét biztosítja. Ezzel a mennyi­séggel a környék lakosságá­nak kenyérszükségletét ki le­het elégíteni. Az üzem rekonstrukciós tervdokumentációját 1959-ben készítik el. A városi tanács pedig, igen előrelátóan, már ez évben 400.000 forintot biz­tosít a Sütőipari Vállalat ré­szére, hogy abból két FTL—2- es típusú gázfűtésű, teljesen korszerű, automatizált sütőke­mencét rendeljen, Illetve vá­sároljon meg. A teljes re­konstrukció összesen 2 millió forintba kerül majd. Ezzel a városi tanács lehe­tővé teszi az építkezés meg­indítását és biztosítja, hogy a Csaba utcai üzem 1960. nyarán üzemeltetését megkezdje. Ha a rekonstrukció elkészül, ak­kor Pécs lesz a legelső vidéki város, amely ilyen moderni­zált üzemmel rendelkezik majd. Ez egyben áttérést is je­lent a szén, vagy villanyfűtés­ről a gázfűtésre, amely az ed­diginél jóval korszerűbb és lé­nyegesen hlglénikusabb. A Csaba utcai üzem átalakí­tása után a második ütemben sor kerül majd a volt Anna- malom, a jelenlegi 2-es számú sütőipari üzem rekonstrukció­jára is. Itt, a Csaba utcai üzem hez hasonlóan, korszerű ke­mencéket állítanak be. A 2-es számú nagyüzem rekonstruk­ciós tervét 1959-ben készítik el, a kivitelezési munkálato­kat pedig a Csaba utcai üzem beindítása után, tehát 1961- ben kezdik meg. Mindkét üzem korszerűsíté­se után sor kerül a pécsi sütő­ipar távlati fejlesztési tervé nek megvalósítására is. Elké szítik egy 300 mázsás kapaci­tású, teljesen új és korszeri kenyérgyár műszaki tervdoku­mentációját. Ennek alapjár az új kenyérgyárat a második 5 éves terv végén a nyugat’ városrészben helyezik majd üzembe. A távlati tervben szerepel a bányavidék: Vasas és Szabolcs lakosságának e’lá- tása is. Itt is korszei-ű sütő­üzemet kívánnak létesíteni és ez:el Pécs város lakosságának kenyérellátása mennyiségi és minőségi szempontból egya­ránt biztosítva lesz. Pusztai József Szakszervezeti nőküldöttség utazott Berlinbe Az NDK közalkalmazotti, este háromtagú magyar szak­egészségügyi és pénzügyi dől- szervezeti küldöttség utazott gozók szakszervezete összné- Berlinibe i met nőkonferenciájára szerdán Yá&si Uaitt a {atut? A várószobában beszélget­nek a betegek. — A fejem fáj napok óta — panaszkodik egy barna fiatal- asszony. — Lehet, hogy elmúl­na, de az ember sose tudja. A szemközti pádon pufók gyereket babusgat a mamája. — Meghűlt a lelkem, meg hőemelkedése volt. Istenem, úgy félek, mi lesz... De ezen a csöppség is mosolyog. Nyílik az ajtó, újabb bete­gek jönnek. Az egyik emgedel- met kér, — csak egy aláírásért jöttem — és már siet is. A másiknak kilyukadt a foga, azt óhajtja betömetni, harma­diknak kötést kell cserélni az ujján, ennek étvágya nincs, az meg fogyni akar. Megvallom, keményebbek­nek tartottam a falusi embe­reket. Ki hallott még ilyet, minden aprósággal orvoshoz szaladni? Az orvosnak más a vélemé­nye. — Nem kényesek kérem a görcsönyi emberek, azt nem lehet mondani. Közel húsz éve köztük élek, ismerem a szokásaikat. Óvatosak, az igaz, de jól teszik. Mig kicsi a baj, könnyen segíthetek, örömmel mondhatom, ezek a paraszt­emberek bíznak a gyógysze­rekben, babona, kuruzslás is­meretlen. Még az öreg asszo­nyok is megmosolyogják, ha esetlen szóba kerül. — És régebben söm fordult elő ilyesmi? — Görcsönyben nem, nem emlékszem. Tolnában azonban kezdő orvos koromban gyak­ran találkoztam ilyen esettel. Ráolvasás, meg hasonló ördön­gösség járta. Jobban hittek benne, mint az orvos tudo­mányban. Persze, azóta fejlő­dött a tudomány, de főleg az emberek változtak meg. — Hogy érti ezt a változást? — Ma tanultabbak az em­berek. jobban ismerik a beteg­ségeket. De kérem az életkö­rülmények is egészen mások. Tanasztalatból mondhatom,, a huiltban ezerszer nehezebb nőit a beteg és az orvos heig­nete, mint ma. Egy kezdő orz vos, mint én is, nem igen rá- — Eszerint a falusi orvos lógathatott. Két évet ledolgo- munkája ma jóval nehezebb’ zott ingyen, mint gyakornok, — Kétségtelen, nagyobb a aztán mehetett Döbröközbe megterhelésem, hisz a lélek- (mint jómagam). Nagyváros, szám nem változott, de az or­vagy főleg Budapest? — Ah- voshoz járó emberek, főleg hoz ismeretség kellett meg parasztemberek száma sokszo- egyéb. Kivettem egy kis szó- rosára nőtt. Másrészt azonoan bát, vásároltam néhány mű­szert és vártam a beteget. — De a beteg nem jött. — Úgy érti, hogy nem volt annyi beteg, mint ma? — Sőt, több több és főleg voltak súlyosabbak. Ha ki­megkönnyíti a munkámat az orvostudomány fejlettebb vol­ta, a sok hasznos egészségvé­delmi intézkedés, és nem utol­sósorban a falusi emberek volt, sokkal megváltozott viselkedése, ami- a betegségek ről már az előbb is szóltam. — Még egy utolsó kérdést: ütött egy diftéria járvány, va- szeret falusi orvos lenni? — Nem kívánkozom a vá­rosba. Most már egyáltalán nem. Végig tanúja akarok lenni annak a páratlan fejlő­désnek, melyen az én kis köz­ségeim átmennek a szemem láttám. Mert mikor volt Gör­(36) hatalmas terem valóban hot A linóleummal lósággal megtizedelte a gyere­keket, most meg nyolc éve ta­lálkoztam az utolsó esettel. Ha valaki tüdőgyulladást kapott, a család már elsiratta, most kap egy penicillint és nincs semmi baj. — De hát miért nem jelen­tették a betegséget, miért nem*,* jártak orvoshoz a betegek? | — Éppen ezt akarom mon-J dani. Nem volt pénzük. A pa-" rasztember csak. végszükséct-i ben adta rá fejét. Es a cse-5 lédség?... A gróf nem egy- S szer rám telefonált, hogyS „Kedves doktor, túlságosanS magas a gyógyszerszámlánk S Nem lehetne valamit tenni'’S Jó a cselédnek az aszpirin is* A Mwmas terem valonaTl miért ír nekik piramrdon^ n &l h sokat Es nem restéit egy-ket pengő ; , “ éfc ért alkudozni Bizony sokszor; £ padiózaton tompán Ztl ilssékta-m itt °rJ verődött vissza a rejtett fény- vosnak. „Tessek fiam, itt a,csövek világítása. Az egyik ol­MetTöl Jol^szó i dalom lépcsőzetes ülések emel­eletrol volt szó. 'kedtek. Ezek elforgatható szer­— Persze, ma már ilyesmi»Nézettel épültek, s adott eset­nem fordul elő. ;ben a túlsó oldalon épült fe­— Ma már nem idegenke- f dett versenyuszoda nézőteréül dik az orvostól a paraszt sem.tis szolgáltak. Áldoz a gyógyszerkezelésre 5 _ Infravörös fény fűti - mert van neki miből. Ne, rém , jegyeZfe meg közömbösen Hall. hét községem van és megml-i Te ís sportoisz egyébként, lom nehezen birkózom meg c ennyire érdekelt? Nem is munkámmal, oly nagy a bc-\ említetted még! trriforrra.lom. Csak ew példa.'* , . , . elődömnek a harmincas évek-1 — Magyarországon szoktam ben évente á lag 4 táppénze- ’ tornászgatni — szerénykedett betérje volt, nekem most nénv- i^0}} ~~ Itt is szereinek mari száz van itt Görcsönyben, Ha ! eljárni a tréningekre, vonta csupán SZTK-betegből • — Jól van, majd elviszlek 1 600 jelenés van légy személy!a sportirodába. Azt hiszem, 25 többször is eljön). Nem is be- ; dollár a negyedévi tagdíj, szélve a mafr.nbe lege fcről, S. *■» csönynek emeletes is<kolája ilyen gyönyörű egészségháza ingyen iskolafürdője? Nem emlékszem, hogy valaha ilyen csinosan és főleg tisztán jár­tak volna a falusiak. És hogy járatják a gyerekeket? A cse­csemő még meg sem született, már várja a babakocsi, a ke­lengye. Az anyák kórházban szülnek. Nincs is csecsemőha­lálozás és nincs angolkóros gyerek a környékben. — Sok városi kollegám kér­dezte már, hogyan bírom ki falun? Ok nem érezhetik, amit én ércek és átéltem. Talán nem is tudják igazán, milyen volt egy falu a múltban és nem hatja meg őket annyira a jelen. Most hagyjam itt a fa­lut, amikor kivirágzik? RÖNASZÉKINE a versenyzőknek is? — hüle- dezett Zoli. Most a másik csodálkozott eV — What do you guess? (Mit képzelsz?) Hát eddig nem így szoktad? — Nálunk, úgy látszik más­fajta szokások vannak! Akkor itt biztosan nem adnak felsze­relést sem, mi? — Te biztosan a Holdból jössz, egészen úgy csinálsz! Nálatok biztosan nem is tud­ják, mi az a sport, ha ilyen fogalmaid vannak! Hát ha te használod a felszerelést, akkor csak természetes, hogy azt te is adod, nem? — De ugye, azért nem kell hozni futópályát annak, aki futni akar? — epéskedett Zoli. — What a guy! (Micsoda pacák!) Vicces fickó vagy! Mind ilyenek vagytok ti, magyarok? Úgy látszik, né­ha* frnrn —nnr-nti Jlesz eiend ?! Lesz hát. Igaz ugyan, hogy már megint kiabálnak. De ez méa hagyján, hanem ordítanak, üvöltenek torkuk szakadtából. Ahogy a szájukon kifér. Mert amit te józanul elmondasz, szépen, normális hangerővel, azt ők beleharsogják a fü­ledbe, mintha a fél város süket lenne. S nem ám nappal, vagy este. hanem éjszaka, amikor alszol, pihensz. Akkor jönnek a csendháborítók és olyan egetverő koncertet ren­deznek a belváros szűk utcáin, hogy leugrasz az ágyról, rémülten állsz a szoba közepén kérdő tekintettel: mi tör­tént, talán a városra szakadt a gyehenna?! S mindezt teszi, „az ... átkozott bor és a likőr —” Nem azért átkozott, mert rossz, hanem, mert ettől ordíta­nak az emberek az utcán. Ez a baj. No es akkor jón a rendőr. Ilyenkor a csendháborító előkaparja az igazolványt — minden zsebét átkutatja s az már természetes, hogy uz utolsóban találja meg — majd azonnyomban megeskü­szik: „Bizisten ritkán fordul elő velem... Csak tudja —1 születésnapom volt, aztán egy .... egy kicsit .... izé..” S akkor hunyorít. Pislog. No jól van legény, ami a szü­letésnapot illeti, hát mikor igyon az ember, ha akkor nem. Sőt. Lehet máskor is. Csakhogy ebbe a születésnapi ünneplésbe azért még sem kellene belevonni a város lakóit, mert őket különös­képpen nem is érdekli az, hogy ha ismeretlen csendhábo­rítók éppen „fennállásuk” nemtudomhányadik évforduló­ját ünneplik, ami miatt aztán a lakók szeméből elrepül az álom. Ebből aztán olyan dolgok is származnak, hogy a lakó pizsamában kihajol az ablakon és válaszol a koncertre. A viszontválasz persze már prózában hangzik el és mind­két fél — a vita hevében — bizonyos trópusi vidékekre tessékeli a másikat, persze semmiképpen sem jutalom­üdülés céljából. Néhány nappal ezelőtt hasonló perpatvar zajlott le a vasúti Lokomotív vendéglőben, majd folytatódott az utcán, úgy éjfél körül. A főszereplő három ártatlan lány voltr B. A., K. J. és K. M. Azért voltak ártatlanok, mert tulaj­donképpen ők nem is akartak visítozni éjnek idején az utcán. Hanem ha már úgy hozta ez a rosszul sikerült est, hogy a társaságukban lévő férfiak forintban keveset ígér­tek, akkor ők mégiscsak kinyitják a szájukat. Ki is nyi­tották, hogy a veszendőbe látott üzlet körüli nézeteltérést eképpen korrigálják. Kár volt. Mert az üzletből nem lett semmi. Ellenben a városi rendőrkaplányság szabálysértési előadója ezer forintra büntette a lányokat. Bizony. Mert manapság ez járja. Kovács Sándor — dolgozik a város egyik téglagyárában — 500 forint büntetést fize­tett. Egyszerűen azért, mert a Tiborc utcában egyik ház előtt ittasan elfeküdt a járdán, s amikor a rendőr igazo­lásra felszólította, még rúgott is egyet a járőr felé. Ko­moly rúgás volt. ötszázforintos. De a szép legények még hátra vannak! Itt van például ez a Sütő József meg a Gyenge István. (Az Alkotmány utcai legényszálláson lak­nak...) Egyik este részegen mennek haza, ordítanak az utcán — azt hitték, övék az egész világ — majd elhatá­rozzák, hogy valami jó „poénnal” zárják az aznapi mű­sort. Beállnak a ross-ml világított Garai utcában egy kapu alá és várnak. Várják az ismeretlen áldozatot. Az áldozat megtorpan a huligánok láttán, de azok már neki is esnek, verik, ütik, lerogy a földre, ott még meg is rugdossák. Nos, ezek a legények, egyelőre 1000 forint pénzbüntetést fizetnek. Egyelőre! Fizettek itt már mások is. Egyetlen hónap alatt 99 személy ellen indítottak szabálysértési eljárást és az a kilencvenkilenc ember fizetett iónéhánv ezer forintot. Drágák voltak tehát ezek a „születésnapok”.. De ez csak az adminiszratív oldala a dolognak. Hanem életbe lépnek más módszerek is, amelyek révén azért mégiscsak csend lesz ebben a városban. E módsze­rek és elgondolások alapja; a társadalmi szervek össze­fogása a rendőrséggel. A szórakozóhelyek vezetőinek szi­gorúan ellenőrizniük kell az italfelszolgálást: ittas ember italt nem kaphat! A KISZ-fiatalok, „önkéntesei” kellő se­gédlet mellett sűrűn látogatják majd a szórakozó helye­ket, mozikat, rendezvényeket, ahol majd hasonló korú ifjú társaikat figyelmeztetik a helyes viselkedésre. A Mentő­állomás közelében férfi és külön női pihenőt rendeznek be, ahol a beszállított ittas egyének bizonyos orvosi ellá­tásban részesülnek. (Ez nem ingyenes és az SZTK tagsági lap is ez esetben érvénytelen lesz.) Ennyit a módszerek egyike-másikáről. Persze, persze, a jő mecseki termést azért nem öntjük ki az utcai lefolyócsatornákba. Tessék, szórakozzon min­denki, és igyon is mindenki, tudja, hol a határ. ■.. S hogy aludni, pihenni hagyja „nem ivó” lakótár­sát. Mert az emberek aludni is szeretnek. RAB FERENC érdemes veled beszélni semmi- Zoli eszébe, amikor a hónap ről. végére bizony ijesztően kevé*­>— Tévedsz! Nincs rossz na- nek bizonyult a 10 dollár, s a pom, csak túl sok érdekes magyarok eredménytelenül szokás van itt nálatok. Furcsa próbáltak „baráti kölcsönöket" ezt mind egyszerre megszokni, szerezni. — Nem baj, lassan majd A vállalkozó szellemű Len- megszokjátok, hogy itt kultúr- ner megpróbált tárgyalni a világba kerültetek — vigasz- dékáni hivatalban a zsebpénz falta Hall. esetleges felemeléséről. A ke­Mit képzel ez a kerekfejú, délyes arcú, kisportolt testű mi istállóból jöttünk? — mér- férfi, aki beszélt vele, először gelödött megint Zoli. Most elcsodálkozott a kérés halla- már végleg nem volt kedve tára, majd diplomata módjára tovább folytatni a beszélgetést, adott feleletet. Előhozta Ame- Tudta, hogy itt ő a befogadott rika „rendkívüli erőfeszítéseit” jövevény; idegen kenyéren a menekültek érdekében, elso- van, és ahhoz kell alkalmaz- rolta a „szabad világ" összes kodni, aki ezt a kenyeret adja. gondját, a tanulók előtt álló — Keserű kenyér — állapi- nagy feladatokat, majd barát- totta meg magában — sokat ságos vállveregetés után ki­keli lenyelni vele együtt! Még tuszkolta a kérelmezőket az az a jó, hogy csak a kezdet irodából, ilyen nehéz — vigasztalta ma- Miután anyagi helyzetüket gát. nem sikerült megjavítani, az Sajnos, aztán lassanként ki- olcsóbb Időtöltések között kel- derűi t, hogy nemcsak a kezdet lett válogatni. Erre bőven ki­ilyen zavaros, és a megszokás nállcozott lehetőség, tovább tart, s nem is olyan Az egyetemen számtalan egyszerű, mint gondolta. szervezet, egyesület és klub Még Simi állapította meg működött, s ezeknek a szer- Néw Yorkban új honfitársai- vezői már az első napokban ról, hogy előbb hagynák meg- megrohanták a magyarokat, lékelni a koponyájukat, mint hogy a belépésre rábeszéljék <% né.nriÁrcAjúkAJt, Ez jutoőt őket ("Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom