Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-18 / 298. szám

1958. DECEMBER 18. NAPLÓ 5 A gyermekrajzkiállításról Kis késéssel, de mégiscsak megnyílt a pécsi és a megyei általános iskoláik immár ha­gyományos rajzikiállítása. Tulajdonképpen nem is rajz­kiállítás ez, hisz vízfestmée nyek, pasztellek teszik színes­sé, gazdaggá a tárlatot, sőt, két olajfestményt is láttam, melyek — mint első próbálga­tásai e nehéz technikának — egészen jó munkák. Alkotó­juk: Molnár Imre VIII. o. ta­nuló. A kiállítás bepillantást en­ged iskolai rajzoktatásunk éle­tébe. Ma a rajztanítás és mű­vészeti oktatás célja és fel­adata elsősorban az, hogy gyermekeinket megtanítsa a művészet, a szép szeretetére, annak meglátására. Az olyan gyermeknél pedig, kinek kész­sége az átlagosnál többet árui el, a pedagógusra vár a fel­adat, hogy jó irányításával segítse tanítványának művészi gondolatait, festői élményeit önállóan, őszintén kifejezésre juttatni, Mint minden művészi alko­tásban, a gyermekek ilyen irá­nyú megnyilatkozásaiban is igen fontos szerep jut az őszinteségnek. A kiállított ké- pecskék között is azok a leg- megkapóbbak, melyek őszinte, gyermeki érzelemből, tennivá- gyásból születtek. Talán ép­pen ezért jobban is tetszettek nekem az alsóbb osztályosok gazdag fantáziával — a tech­nikai nehézségekkel (perspek­tíva, arányok) mitsem törődő — és rengeteg bájjal odaka- nyarított kis figurái, jelenetei, ötk az „ösztönös művészek“, kik megszállottan, a színek és a festés gyönyörétől elbűvöl- ten, boldogan adják át egész kis lényüket e műveletnek. A nagyobbak már gondo­sak, hallottak a színek keze­léséről, a fény-árnyék hatá­sokról, a formákról, tórbeli- ségrőll. Mindezt alkalmazni szeretnék munkáikon. Ezzel magyarázható, hogy a felsőbb osztályosok rajzai, akvarelljei többnyire nem oly egyéniek — merevebbek, spekulatívebbek, mint a kicsiké. Elhozták munkáikat a ki­állításra az általános iskola „veteránjai“ is, a ma már képzőművészeti tagozatra járó gimnazisták. Ezek a képek azonban még a nyári szünet­ben, tehát még általános isko­lai képzettséggel készültek. A szépen bekeretezett tanul- mányrajzok és vízfestmények mégis kinőnek kis társaik kö­zül, érettebb felfogásukkal, fejlettebb technikai tudásuk­kal. Meglepőek Pilaszanovich Irén erőteljes tusrajzai, szé­pek az útitörőszakikör kiállí­tásáról már ismert Gulyás Anikó akverelljei, különösen a: „Lombok között“ és a ba­bát labdával ábrázoló kép. Elmélyülten gondolkodó, az érzelmi és tudati elemeket együttesen érvényesítő, tehet­séges kislány Varga Zsuzsa, kinek portré-tanulmányai, vi­rágcsendélete a kiállítás leg­jobb lapjai között említendők. Bátor akvarell Horváth Kinga: „Fonyódi öböl“ c. ké­pe s az épülő új városrész friss élményét tükrözi Denke Anikó munkája. Molnár Lívia pasz- tell-képei kultúrált színfelfo­gásról tanúskodnak. összegezve: öröm volt néz­ni a kiállítást és jó arra gon­dolni, hogy tehetséges fiatal­jaink lelkiismeretes művész­pedagógusok irányításával fej­lődhetnek s hogy a ma még egy másik iskola vendégsze­retetében „tagozatként“ mű­ködő képzőművész gimnázium ilyen értékes tanítványokkal dicsekedhet. A kisebbek mun­kája — bátor ígéret; s hogy ez a kiállítás ilyen gazdag anyaggal mutatkozhatott be, abban az iskolai oktatáson kívül az Uttörőház Képzőmű­vész Szakkörének is része van. Sarkad iné Hars Éva Kiállítás Kínáról „Kína ma“ című kiállítás nyílt meg a napokban az egyetem aulájában, az orvos­kar! KISZ-szcrv ecset rende­zésében. Az egész aulát meg­töltő tablók képet adnak a Kínai Népköztársaság roha­mos fejlődéséről és arról a harcról, amit a kínai dolgo­zók a szocializmus felépíté­séért vívnak. A kiállítást délelőtt 9 órá­tól este 6 óráig lehet megte­kinteni. A rendezőség min­den érdeklődőt szívesen lát, tehát nemcsak az egyetemis­ták és a diákok — városunk minden érdeklődő dolgozója elmehet a kiállításra. a Baranya megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat teljesítette éves tervét A Baranya megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat de­cember 13-án, szombaton tel­jesítette 1958-as évi tervét. A vállalat a jelenleginél sok­kal nagyobb tervteljesítést érhetne él, sőt kiváló válla­lat lehetne, ha megfelelőbb helyiség állna rendelkezésé­re. A Somogyi Béla út 11. szám alatt lévő épület sem­miképpen sem felel meg a követelményeknek, főleg az egészségügyi előírásoknak. A helyiség szűk, a gépek nincsenek száz százalékosan kihasználva, ezért a lakos­ság részére nem tudnak any- nyi szikvizet, bambit és egyéb hűsítő italokat készí­teni, mint amennyire szük­ség lenne. A lakosság jobb ellátása érdekében ezért a városi ta­nács ipari osztálya tervbe vette, hogy a vállalatot más helyiségbe helyezi át. A leg­megfelelőbb helyiség a Baj­csy Zsilinszky utcában van, ahol valamikor a volt Dél­magyar Szikvízüzem műkö­dött. Ez sokkal higiéniku- sabb, csempézett, lebetono zott, a modem töltőgépeké itt jól el lehetne helyezni olyan kút van, amely eze köbméter vizet ad. Ezzé megoldódna a Baranya me gyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat vízproblémája, szál lítási gondja, a gépeket pe dig az eddiginél sokkal job ban ki lehetne használni. Ezt a helyiséget azonban jelenleg a Szervestrágya gyűjtő és Kereskedelmi Vál lalat használja — rendelte tésellenesen. Helyes lenne ha az illetékesek a városi ta nács ipari osztályának segít séget nyújtanának, hogy Baranya megyei Szikvíz- Szeszipari Vállalat a vo'i Délmagyar Szikvízüzem he lyiségeit megkapja. Mert az előfeltétele annak, hogy lakosság részére minél töb szikvizet, bambit és egyé hűsítő italokat gyártson. P. J Három éve ENSZ-tag Magyarország (47) A beszélgetőket a gondok áradata öntötte el. Egyre job­ban elcsendesedtek, Sanci meg mind szaporábban nézett az étterem vendégei után. — Ez annyira amerikai lett már, hogy nem adna ki egy centet sem potyán — jegyezte meg Zoli. — Én is tapasztaltam már, hogy a srácból sok érzés kive­szett már — csatlakozott hoz­zá Simi is, aki elfelejtette, hogy nemrég még ő is teljesen hasonlóképpen gondolkozott. — Arra jó csak, hogy néha itt összejöjjünk. De nekem már mennem kellene, nem akarok eltévedni a sötétségben — foly­tatta Zoli. — Nem akartok enni vala­mit? — kérdezte a visszaérkező Sanci. — Hagyd csak, most nem vagyok éhes, hárította el Zoli, bár az ebédre elfogyasztott két virslinek még az ízéről is el­felejtkezett már. Sanci nem is unszolta to­vább. Annyit azért megtett egykori barátaiért, hogy egé­szen az ajtóig elkísérte őket, sőt ott még teljesen önzetlenül kezet is nyújtott nekik, pedig ez sem szokásos az Államok­ban. * — Most aztán tényleg kell valamit szerezni, ha nem aka­rok éhen dögleni! — állapí­totta meg másnap Zoli elszán­tan, amikor vagyona roncsai felett reggeli szemlét tartott. Előkaparászta azt a címet, Del csúsztatott a zsebébe. — Paul Eaton, Maspeth, 3140 NE. Brooklyn — vajon hol le­het? — olvasta töprengve. — Talán a portás majd tudja. Frissen szaladt le a lépcsőn. Nem szerette a felvonót hasz­nálni, bármennyire is kényel­metlen volt így, minél keve­sebbet akart házigazdái szeme elé kerülni. Az öreg Hutkins az asztal­ról törülgette a port, amikor Zoli belépett hozzá. — Na, mi újság, kis magyar? — érdeklődött barátságosan. Az öreg portás és a fiatal magyar jól megértették egy­mást. Hutkins bácsit is sok csapás érhette az életben, meg aztán vele nam sokan álltak le egy kis eszmecserére. A ma­gyar fiú éppúgy vágyott meg­értő társaságra, mint ő, ezért is értették meg egymást olyan jól. Most is nemcsak útbaigazítást kért Zoli az öregtől, hanem pár percre le is ült a kis szo­bában. — Mit csinál a kis Betsy? — érdeklődött a Hutkins-csa- lád legfiatalabb tagjáról, aki­nek fényképét a büszke nagy­apa már neki is megmutatta néhányszor. A ráncos arc most is felde­rült, vidáman kezdett bele unokájának legújabb csínyei­be, de néhány most érkező idegen kihívta a portásfülké­ből. — Kisfiam, adja csak ide az uraknak a felvonókulcsot! Ott van a telefon mellett, — szólt vissza az ajtóból. Zoli készségesen ugrott oda az asztalhoz. De jégen szóltak ilyen barátságosan hozzá! Miért nem lehet mindenki ilyen szívélyes embertársaihoz? Mennyivel jobban menne ak­kor az egész világ! Ahogy a kulcs felé nyúlt, a keze egy pillanatra megállt a levegőben. A telefon mögött vaskos levélcsomó hevert. A legfelső borítékon régen látott magyar bélyegeket pillantott meg. Alig tért magához a vil­lámcsapásszerű meglepetéstől, reszkető keze a kulcsot is alig bírta felemelni. Amikor az öreg visszatért szobácskába és a kis Betsy ka­landjait akarta tovább mesél­ni, Zoli nem állhatta meg, tü­relmetlenül közbeszólt: — Mondja, milyen leveleket őriz ott a telefon mellett? — mutatott a halomra. — Azok? — pillantott oda közömbösen a portás — még nem mutattam? Ezeket még a menekült magyaroknak küld­ték, de a legtöbben már nem voltak itt, amikor ezek érkez­tek. Nagyon kevesen hagyták itt a címüket, a legtöbbnek nem tudtuk utánaküldeni. — Nem mutatná meg ne­kem is? Elvégre én is itt lak­tam korábban, hátha nekem szerencsém lesz — izgult Zoli Hutkins bácsi megértette hogy fiatal barátjának mos ez fontosabb, mint az ő kis unokája, sértődés nélkül nyúj tóttá oda a levélköteget. Zoli kapkodva lapozta át borítékokat, néhányat el is ej tett a nagy sietségben. Egy hosszúkás kék borítéko örömmel lobogtatott meg’­— Ugye, mondtam! — kiál tóttá lelkendezve. A többi levelet gyorsan ősz szenyalábolta, visszatette a asztalra, a sajátját pedig izga tottan tépte fel. (Folytatjuk.) V\ ecember 14-én volt három éve annak, hogy a Magyar Népköztársaságot fel­ették az ENSZ tagjai sorába. Ez az évforduló lkaimat nyújt arra, hogy megemlékezzünk tagfelvétel előzményeiről, körülményeiről jelentőségéről. Az Egyesült Nemzetek létrehozására hiva- ott nemzetközi értekezlet — amelyen a fa- iszta hatalmak ellen koalícióba tömörült ál­amok vették részt — 1945, április 25-én ült össze San Franciscóban és két hónapi munká­val megalkotta az ENSZ alapokmányát, ame- yet 1945. június 26-án írtak alá. Az ENSZ eredeti tagjainak száma: 51 állam. Az ENSZ azonban célkitűzéseinél fogva egyetemesség­re hivatott világszervezet s ezért az alapok­mány módot nyújtott további tagok felvételé­re és meghatározta azokat a feltételeket, ame- yek mellett az államok tagként felvehetők. A 4. cikk szerint: „1. Az Egyesült Nemzetek tagja lehet minden más békeszerető állam, mely a jelen alapokmányban foglalt kötele­zettségeket vállalja és a szervezet megítélése szerint e kötelezettségek teljesítésére képes és hajlandó. 2. Államoknak az Egyesült Nem­zetek tagjai közé való felvétele a Biztonsági Tanács ajánlására a közgyűlés határozatával történik." A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Álla­mok és Nagybritannia kormányfőinek 1945. július 17-től augusztus 3-ig tartott potsdami értekezlete már foglalkozott a volt ellenséges államok ENSZ-tags ágának kérdésével. Az ér­tekezletről kiadott hivatalos jelentés X. ré­sze szerint a három kormány kívánatosnak tartotta az Olaszországgal, Bulgáriával, Finn­országgal, Magyarországgal és Romániával való békeszerződés mielőbbi megkötését és „a békeszerződések megkötése ezeknek az orszá­goknak elismert és demokratikus kormányai­val módot adna a három kormánynak arra, hogy támogassák az Egyesült- Nemzetek Szer­vezete tagjainak sorába való felvételi kérel­müket." A felsorolt államokkal való békeszer­ződéseket 1947. február 10-én Párizsban írták alá. A Magyarországgal kötött békeszerződés bevezető része szerint a Szövetséges és Tár­sult Hatalmaik békeszerződést kívánnak kötni Magyarországgal, ami lehetővé tenné számuk­ra, hogy „támogassák Magyarországnak arra irányuló kérelmét, hogy az Egyesült Nemze­tek tagjává legyen“. Hasonló szöveget tartal­maznak a többi békeszerződések is. A béke- szerződés bevezető része tehát egyfelől a bé­keszerződés megkötését Magyarország ENSZ- tagságának feltételeként állapítja meg, más­felől a békeszerződést aláíró hatalmak ígére­tét tartalmazza a felvételi kérelem támoga­tására. A magyar kormány 1947. április 22-én ter­esztette elő felvételi kérelrpét, amelyben ki- elentette, hogy hajlandó az ENSZ alapok­mányából folyó kötelezettségeket vállalni. Minthogy Magyarország felvételi kérelme az lapokmányban előírt feltételeknek megfelelt, potsdami nyilatkozat, valamint a békeszer­ződés pedig három nagyhatalom kötelező igé- etét tartalmazta a felvételi kérelem támoga- ására, a felvétel biztosítottnak látszott. Ámde nem így történt. Amikor a Biztonsági Tanács 947. szeptemberében a lengyel delegáció ja­vaslatára foglalkozott több állam, közöttük Magyarország felvételi kérelmével, az Ameri- cai Egyesült Államok és Nagybritannia, ame- yek időközben eltértek a nagyhatalmak kö­zötti együttműködés politikájától és a „hideg­háború“ kifejlesztésének útjára léptek, a fent- . dézett nemzetközi okmányokban foglalt kö­telező kijelentéseik ellenére Magyarország (és a felvételét kérő többi népi demokratikus ál­am) felvétele ellen foglaltak állást. Ezzel vette kezdetét az a több mint nyolc esztendeig tartó küzdelem, amelyet a Szovjet­unió és az eredeti ENSZ-tagsággal rendelkező többi baráti államok Magyarország és a többi felvételét kérő népi demokratikus állam ENSZ-tagságáért vívtak. A Szovjetunió a tagfelvétel kérdésében kezdettől fogva világos, következetes és az alapokmány rendelkezéseinek megfelelő álláspontot képviselt: az ENSZ-be való tag­felvétel alkalmával semmiféle megkülönböz­tetést sem lehet tenni az egyes államok kö­zött. Az ENSZ legfőbb célja a béke és a nem­zetközi biztonság fenntartása s e cél elérését nem mozdítja elő, ha az ENSZ-tagság körét önkényesen leszűkítik. Ehhez képest a Szov­jetunió számos alkalommal ismételte meg javaslatét az ENSZ-tagság feltételeinek meg­felelő valamennyi felvételét kérő állam együt­tes felvétele iránt. Ezzel szemben az Ameri­kai Egyesült Államok, valamint az amerikai politika vonalát követő többi államok ellenez­ték a szocialista társadalmi-gazdasági rendhez tartozó államok felvételét. Ilyen körülmények között — tekintettel arra, hogy a Biztonsági Tanácsnak a tagfelvétel tekintetében az alap­okmány 27. cikkében foglalt rendelkezéshez képest az összes állandó tagok (Szovjetunió. Kína, Franciaország, Nagybritannia és az Amerikai Egvesült Államok) egybevágó sza­vazatát magábanfoglaló hét igenlő, szavazat­tal kell katározatot hoznia — tagfelvétel kér­dése holtpontra jutott. Az imperialista tábor 1949-ben furfangos kísérletet tett annak érdekében, hogy behoz­za az ENSZ tagjai közé a neki tetsző államo­kat, ugyanakkor azonban továbbra is kire- kessze a szocializmus alapján álló országokat. Ebből a célból most már a Biztonsági Tanács­nak a tagfelvétel tekintetében az alapokmány­ban biztosított hatáskörének kijátszására vet­tek irányt, ügy érveltek, hogy a Biztonsági Tanácsnak a tagfelvétel kérdésében történt nemleges állásfoglalása is ajánlásnak — ha­bár negatív ajánlásnak — tekintendő, tehát a közgyűlés ennek alapján is hozhat felvételi határozatot. Ennek hátterében az az elgondo­lás állott, hogy a közgyűlésen az amerikai irányítás alatt álló szavazógép segítségével olyan államok felvételét is keresztül lehet vinni, amelynek felvételét nem támogatja a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagja. A közgyűlésnek imperialista befolyás alatt álló többsége tehát oly határozatot hozott, hogy a Nemzetközi Bíróságtól tanácsadó vé­leményt kér arra nézve, vajon felvehető-e egy állam az alapokmány 4. cikkének 2. pont­ja értelmében az ENSZ tagjai közé közgyű­lési határozattal, ha a Biztonsági Tanács a felvételt nem javasolta. A Nemzetközi Bíró­ság — bár túlnyomórészt burzsoá nemzetközi jogászokból álló többsége számos esetben egyáltalán nem tanúsított merev magatartást, ha imperialista érdekek forogtak kockán — ilyen durva jogsértéshez mégsem volt hajlan­dó segítséget nyújtaná. 1950-ben tagadó vá­laszt adott a feltett kérdésre és kimondotta, hogy a Biztonsági Tanácsnak a felvételre való ajánlása nélkül a közgyűlés nem vehet fel valamely államot az ENSZ tagjai közé. A tagfelvétel kérdésében egészen 1955-ig nem jött létre változás, amikor is a X. köz­gyűlésen 28 állam tette magáévá a Szovjet­uniónak kezdettől fogva elfoglalt azt az állás­pontját, hogy az ENSZ-tagság feltételeinek megfelelő, valamennyi felvételét kérő államot egyidejűleg fel kell venni. A javaslatot, amely felsorolta a 18 felveendő államot, a közgyűlés hatalmas többsége elfogadta. A Biztonsági Tanácsban azonban a Csang Kej-sek klikknek Kína helyét bitorló kiküldöttje az utolsó pil­lanatban megakadályozta a tagfelvétel kérdé­sében az alapokmány rendelkezésének meg­felelő ajánló határozat létrejöttét azáltal, hogy a közgyűlésen létrejött megállapodás el­lenére az ENSZ-tagság felvételeinek nyilván­valóan nem megfelelő délkoreai és délvietna­mi bábállamok felvételét javasolta és « Mon­gol Népköztársaság felvétele ellen szavazott. A szovjet delegáció azonban tovább folytatta fáradozásait a kérdés megoldása érdekében és újabb javaslatot terjesztett a Biztonsági Tanács elé 16 állam egyidejű felvételére vo­natkozólag. A javaslatot 1955. december 14-én mind a Biztonsági Tanács, mind a közgyűlés elfogadta s a 16 állam (Albánia, Jordánia, Ír­ország, Portugália, Magyarország, Olaszor­szág, Ausztria, Románia, Bulgária, Finnor­szág, Ceylon, Nepal, Líbia, Kambodzsa, Laosz és Spanyolország) az ENSZ tagjává vált. A 16 állam felvételére vonatkozó 1955. de­cember 14-i ENSZ-határozat Jelentősége igen nagy. A Szovjetuniónak a tagfelvétel kérdé­sében követett, az ENSZ alapokmányának egyedül megfelelő, következetes álláspontja az imperialista tábor csaknem egy évtizedes makacs ellenállásával szemben győzelmet ara­tott s véget vetett azoknak a törekvéseknek, amelyek az ENSZ-et a kapitalista államok­nak — az indiai delegátusnak a X. közgyűlé­sen elhangzott, e törekvéseket bíráló szavai szerint — „Szent Szövetségévé, vagy exclusiv klubjává" kívánták átalakítani. A tagsági fel­tételeknek megfelelő államok felvétele nagy lépést jelentett az ENSZ egyetemessége felé, ami hathatósan elősegíti az ENSZ célkitűzé­seinek megvalósítását. A Magyar Népköztársaság különös hálával tartozik a Szovjetuniónak, ENSZ-tagsága ér­dekében folytatott kitartó és eredményes küz­delméért. A világszervezet egyenjogú tagjává való felvételünk nemzetközi viszonylatban utolsó nyomát is eltörölte annak, hogy Ma­gyarország a II. világháborúban nem a fasisz­taellenes koalíció mellett, hanem a másik ol­dalon állott, egyben módot nyújt arra, hogy a Magyar Népköztársaság több alkalommal és nagyobb súllyal foglaljon állást a nemzetközi élet lényeges kérdésedben. Az ENSZ-tagság kétségtelenül megnövelte a Magyar Népköz- társaság nemzetközi súlyát és tekintélyét. A z 1955. december 14-i határozat egyben megtörte a jeget az ENSZ-tagfelvételek tekintetében is. Az ENSZ tagállamainak szá­ma az eredeti 51-ről a mai napig 82-re emel­kedett. Bár az imperialista mesterkedéseknek egyelőre még — közgyűlésről közgyűlésre egy­re nehezebben és mindjobban lemorzsolódó szótöbbséggel — sikerült megakadályozni azt, hogy a Kínai Népköztársaság elfoglalja jogos helyét az ENSZ-ben, azonban az európai népi demokráciák, valamint a függetlenségüket újonnan elnyert, illetőleg visszanyert ázsiai és afrikai államok felvétele kétségtelenül megnövelte a haladó erők súlyát az ENSZ- ben. Dr. Vitányi Béla tanszékvezető egyetemi tanár, a jogi tudományok kandidál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom