Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-17 / 297. szám

o NAPLÓ 1958. DECEMBER 17. I I unka és a tanulás Teljesítették éves tervüket HauiHtsúl, Uíwn? O lvasom a híreket és szán. beszélnek. A kínai paraszt ta­té hinná sem akarok a Ián még jobban, mint a ma- szememnek. Szsovjet mező- gyár, ragaszkodik a megszo- gazdasági küldöttség érkezett kott régi formulákhoz. Az ég hazánkba és ennek vezetője minden kincséért sem enged- egy kolhozéinak, aki emellett te volna meg, hogy aző földjén a történelemtudományok kan- bármi új módszert is beve- dádátusa, vagyis tudós. Itt zessenek. Az egyik járási párt­van egy másik hír, mely sze- titkár egy darabka földön be- rint Kína Kommunista Pártja vezette a saját módszerét: és a központi népi kormány földjén ötször annyi termett, közoktatási irányelvei mégha- mint az övéken. Elterjedtek tározzák, hogy tizenöt év alatt ezek a mintaparcellák egész minden kínai fiatalnak felső- Kínában és szédületes ered- oktatási képesítésit kell szerez- rnények születtek. Ezeken a nie. parcellákon hektáronként bú­A Szovjetunióban egyre tér- zából 540, kukoricából 2 600, jed a „Kommunista munka rizsből 2 700, gyapotból 630 brigádja“ mozgalom, amelynek mázsa volt az eredmény. Szé- lényege a hétéves tervben elő- dületes eredmény! Igaz, hogy írt feladatok megvalósítása, ezeken a parcellákon többet Igenám, de ez nem olyan egy- foglalatoskodtak, az agrotech- szerű. A hétéves terv során nika minden eszközét felhasz- tömegesen állítanak munkába nálták, sőt volt olyan hely, olyan nagyteljesítményű gépe- ahol a termést a trópusi eső két, amelyek új technológiai elől ponyvával, a szél ellen eljárásokkal dolgoznak. A gép kötéllel védték, de az ered­nem minden, ehhez ember is meny mégis csodálatos.. Nem kell, méghozzá olyan ember, a termés csodálatos elsősor-« aki ért hozzá. A szovjet em- ban, hanem a hatása. Az új berek megértették, hogy a hét- módszerek hatására a parasz- éves tervben felvázolt, meg- tok is kísérletezni kezdtek és gyorsított ütemű haladás nem má lett az eredménye? Az, csupán lelkes munkát, hanem hogy a Szovjetunió után a tanulást is követel. Egyszerű második helyen Kína áll a a logikájuk: az új gépekkel gabonatermelésben, megelőz- az termel többet, aki jobban te Amerikát. És tovább akar elsajátította a gépek kezelését. ,lépni a kínai nép. Ezt pedig Ezt értették meg és anélkül, csak úgy teheti, ha tanul, ha hogy a párt, vagy a Komszo- elsajátítja a legújabb módsze- mol bármit is kezdeménye- reket. Ezért van szükség a zett volna, a gyárakban a felsőfokú oktatás kisaélesíté- munkások, a földeken a kol- sere. hozparasztok maguk kezdik C Igondolkodik ilyenkor az átalakítaná a munka verseny c ember, formáit az új helyzet követel- Egyik termelőszövetkezeti menyeinek megfelelően: a elnökünk mesélte, hogy el- munka magasabb termeié- jött hozzá egy hetedikes kis- kenységéért folyó harcot össze fiú. kapcsolják a tanulással. Eb- s—* Segítsen megoldaná a ben vari a dolog lényege, ez a számtanfeladatot, további nagyobb sikerek ru- Sok volt a dolga, de a gye- gója a Szovjetunióban is, Ki- rek nagyon szépen kérte, hát nában is, nálunk is. leült vele. Nézte, nézte a szá­A kapitálist a országok ve- mókát, rágta a ceruzáját. zetőd egyne-másra újabb — Gyere már ide! — szólt és újabb pofont kapnak a szó- az arra haladó tsz-tagnak. cialista országoktól. Még be Ketten birkóztak most már sem fejezte földíkörüli forgá- a feladattal. Nem tudták meg- sát a harmadik szputnyik, oldani. Végül már vagy nyolc máris újabb megleptés érte a ember szorongott az asztal kö- fenhéjázó kapitalista vezető- rül; két. Kína mezőgazdasága ha- — Az istent«! — sóhajtott talmasat ugrott előre. Ma már végül is a tsz-elnök. — Hogy mindenütt a kínai mezőgazda- mit tanulnak ezek -a gyere- ság szputnyik eredményeiről kék?! Mi még nem tanultunk Baranyában is beváltak a gépállomási brigádrádiők ilyet fiam, nem tudjuk meg­oldaná . -.« A gyerek elment és a nyolc ember elhatározta: esti tago­zaton elvégzik a nyolc általá­nost, mert ők csak hat elemi­ig jutottak el a múltban. Egyszerű példa. Az embe­rek maguktól rájöttek: lema­radtak, Erre kellene rádöb­benteni mindenkit, akkor sok­kal könnyebben, sokkal gyor­sabban haladhatnánk előre. A másik példa is tsz-bő! való. Rózsavölgyi Sándor, a drávafoki tsz mostani elnöke korábban még a tsz agronó- rnusa volt. Egyszer azt java­solta a vezetőségnek, meg a tagoknak: termeljenek do­hányt. Kinevették. Rózsavöl­gyi nem mondott le a tervé­ről. Bérelt egy hold földet és a saját szakállára dohányt ültetett bele. Az eredmény nagyszerű volt. A drávafoki tsz az 1957—58-as gazdasági évben nyolc holdon termelt dohányt és hatszázezer forin­tot vágott zsebre érte. Érthető, ha jövőre 10 holdon akar dohányt termelni a drávafoki Ujesztendő tagsága; M it akartam én ezzel mondani? Azt, hogy nálunk is el lehet érni, hogy tanuljanak az emberek, csak rá kell döbbenteni őket arra, hogy többet kell tudni ahhoz, hogy lépésit tarthassunk a mostani szédületes fejlődéssel. Szalai János A Komlói Szénbányászati Tröszt Béta-aknai üzemének bányászai december 16-án, szerdán hajnali három órakor befejezték 1958-as évi tervü­ket. A Béta-aknai üzem veze­tősége elhatározta, hogy a még hátralévő időszakban több mint 12 000 tonna szenet ter­melnek. A Pécsi Szénbányászati Tröszt bányászai ugyancsak december 16-án, a délelőtti műszakban fejezték be ez évi tervüket. Széchenyi-akna. kivé­telével a tröszthöz tartozó ösz- szes üzemek teljesítették már 1958. évi tervüket. Pécsbánya előreláthatólag december 20- án, szombaton, Széchenyi-akna viszont csak a hónap végén fejezi majd be ez évi tervét. Nagy mennyiségű narancs érkezett A karácsonyi ünnepek előtt újabb nagy mennyiségű na­rancs érkezett Pécsre á Kos­suth Lajos utca elején lévő 101-es számú Csemegeboltba. Ilyen nagy mennyiségű naran­csot eddig még nem szállítot­tak városunkba. A közönség korlátlanul vásárolhat és há­rom féle narancs között válo­gathat* Közös szerzemény Néhány hete szo­katlan látványnak vottak tanúi a szentlőrinci járóke­lők. A Mezőgazda- sági Technikum épülete előtt egy csoport fiú és lány izgatottam topogott a gyepen és szemü­ket le nem vették az épület tetején, a {kúpcserepeken egyensúlyozó tár­sukról. — Jaj, még le­esik . i ? — Ugyan ne félt­sétek, ügyesebb fic­kó ő annál. És az utóbbinak lett igaza, mert Se­regélyes Ede, a tech níkum negyedéves növendéke egy fel­nőtt, igazi szerelő biztonságával ve­tette meg a lábát a tetőn, és le sem jött amíg dicséretet ér­demlő munkáját be nem fejezte. így került fel a televíziós antenna a technikum épületé­nek tetejére. A szép nagy készülék meg ott pompázik a kul­túrterem egyik sar­kában. Már fogtak is egy-két adást a tanulók. Igaz, kissé homályos még a kép, meg a hang is gyenge, de sebaj, hisz rövidesen mű­ködik a mecseki közvetítő és akkor tökéletes lesz a fia­talok boldogsága. Hogy mindezt megértsük, tudnunk kell hozzá, hogy a televízióért az isko­la növendékei ala­posan megdolgoz­tak. Ünnepnapokon, feláldozva a drága diákszabadságot, al­sósok és utolsó éve­sek összefogva men tek a tangazdaság­ba répát szedni, ku­koricát törni, össze is jött egy-kettőre a készülék ára. A szerelési munkákra már nem költötték, ezt a tanulók ma­guk végezték el Se­regélyes Ede, az is­kola ezermestere irányításával. Büsz­kék is a szerzemé­nyükre. mit? .. * Ugor­junk be a Bo­rostyánba. És akik az imént még mo­rogva várták a villamosít, egy­szeriben ven­dégek lesznek. Amíg odakint a nyüzsgő utcán pillantásra sem méltatták őket a rohanó em­berek, itt a vendéglőben egyszerre a fi­gyelem közép­pontjába ke­rülnek. Máris ott áll előttük a „házigazda“, a fehérziakós, fekete csokor­nyakkendős pincér: — Van még hely kérem. Öróla akarunk beszélni, az örökös „vendégmarasztalóról“, a névtelenről, akit sokan csak így ismerünk: — Pincér! Mi lesz a sörömmel?! Csak azért nem vele, hanem róla beszé­lünk, mert sok a vendég, nincs ideje diskurálni. Ludmány Sándor, a Borostyán üzletve­zetője ül az asztalunkhoz. — A Gergely? Nem kérem, ő még nem segéd, csak első éves tanonc. — Egy ugrató kérdést is megkísérelünk. — Mit kell ezt nagyon ta­nulni? A fröccsöt, az égetett szeszt, a likőrfélóket a csapos adja át neki, ha pedig fizetni kell, ott a „főúr“; S megtudjuk, hogy a pin- eértudomány éppoly elisme­résre méltó, mint bármely más szakma. Bánáti Gergely pél­dául alig két éve érettségizett, vagy ahogy mondani szokás, a helye még ki sem hűlt az iskolában, máris új és ko­moly tudnivalókkal kell meg­birkóznia. A pincérnek nem­csak a felszolgálással, (ami külön tudomány), hanem az étel- és ital ismeretekkel is tisztában kell lennie és itt már szakmaközelségbe kerül a hentes és- sízakiácsimesterség- gel. Tudnia kell, hogy a legkü­lönbözőbb húsfajtákból mit és hogyan kell elkészíteni, ugyanakkor a kalkulációval, ármegállapítással is önállóan kell foglalkoznia. Ugyanez vo­natkozik az italismeretek el­sajátítására, különböző italok elkészítési módjára is. (Nem borról van szó) A Commers, Casino, Dock, Portorico, az A, B, C, likőrök stb. összeállítá­sát ugyanúgy ismemiök kell, mint a sörök, borok késelését, tárolását. No és a felszolgálás? Nem túlzás, ha a tánctanuláshoz hasonlítjuk. Elő van írva pél­dául, hogy a felpakolt étel­lel, vagy itallal nem sarokra, hanem talpra kell lépni me­netközben, a helyes egyen­súly és az elegáns testtartás miatt. Tudnia kell azt is, hogy a leves és a „kínálás“ kivételével minden felszolgá­lás jobbról történik. A pohár­felrakás, vagy töltés esetén (hölgyek előnyben), ha férfi társaságról van sző, az asztal- főn ülőt illeti meg az elsőség. De a felszolgálás kiegészítői még a terítés, a váltás, a le- rámolás, s ezer apróbb fogás, amely mind-mind gráciát köl­csönöz az ügyes pincér számá­ra. De amíg a pincértanuló idáig eljut, szükséges ehhez a tanoncidő. A sole elméleti és gyakorlati óra, amit részben az iparitamíló-iskolában, rész­ben a Nádor Szállóban, Kiss Károly üzletvezető vezénylete alatt sajátítanak el, hogy majd annak idején magabiztosan, állhassanak a vendég elé;?? Parancsol, kérem? Korábban kézbesítik ebben a hónapban a nyugdíjalat Tekintettel a karácsonyi ün­nepekre, a decemberben ese­dékes nyugdíjutalványok kéz­besítését, kifizetését a posta­hivatalok már most megkezd­ték. Még a nyár elején adó-vevő rádiókészülékeket szereltek fel két baranyai gépállomáson: Harkányban és Mágocson. A harkányi brigádrádiónak négy, a mágocsinak pedig hat állo­mása van. Egyet-egyet a gép­állomások központjában állí­tottak fel, egyet-egyet most — a rádióhálózat végleges kiépíté­se során — szerelnek be a mű­helykocsikba, a többit pedig a legtávolabb eső brigádszállá­sokon helyezték el; Az elmúlt félév — az aratás, a cséplés, az őszi betakarítás és a szántás-vetés — tapaszta­latai azt mutatják, hogy Har­kányban és Mágocson egy­aránt beváltak a gépállomási brigádrádiók. Baranyának nincs tanyavilága, de annál több a megye területén az ap­ró, hegyek-völgyek közé zárt falucska. A mágocsi gépállo­más körzetéhez például 54 község tartozik, s így nem egy brigádszállás 30—35 kilométer távolságra van a központtól. Az aratás kezdete óta mintegy ötven-hatvan esetben kértek a traktorosok sürgős segítséget a rádión keresztül, amit gyorsan meg is kaptak és ezzel a gé­pek munkából való kiesését több száz órával csökkenthet­ték. Ugyanakkor jelentős tele­fonköltséget is megtakarítot­tak. Hasonlóképpen jól hasz­nosították a brigád rádiókat a harkányi gépállomás dolgozói is. Gyors intézkedés Nemrég költöztem állami házba, társbérleti lakásba. Ab­ban a helyiségben nem volt kémény, mivel gáztűzhelyet használtak az elődeiül. A gáz­tűzhelyet leszerelték, így főz­ni már csak villanyrezsóval tudtunk. Panaszomat elmond­tam a házkezelőnek, aki az igazgatóhoz utasított. Vegyes érzelmekkel kopogtattam be az igazgatóhoz, de kellemesen meglepődtem. Nemcsak meg­hallgatta kérésem, hanem Kesziyusmühelv elköltözött Sallai u. 46. szám alól JÓKAI MÖR (Deák u.) 5. szám alá, (közvetlen a Bútorház alatt) azonnal személyesen intézke­dett, hogy soron kívül biztosít­sanak gáztűzhelyet a részem­re. Látva ezt a segíteni aka­rást, bátrabban adtam elő má­sik kérésemet: szereljenek fel egy mosdókagylót. Az előző bérlő a mosdót elvitte, mivel számlával igazolta, hogy az az ő tulajdona. Kérésem után harmadik napra már jöttek a szerelők és felszerelték. így mind a két kérésem a lehető legrövidebb időn belül telje­sült. Serbeczky János bőrgyári esztergályos Időiárásjelentés Várható időjárás szerdán estig: felhős, párás idő, több helyen újabb eső, mérsékelt, helyenként élénkebb délkeleti, déli, később délnyugati szél, az enyheség to­vább tart. Várható legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet: plusz 2—plusz 5 fok In .’magasabb nappali hőmérséklet szerdán: ft—U Wk (46) t— Itt ugrottatok? — Itt is, mert már normá­lis terepen is volt ugrásunk. De a mi special task force-un- kat (különleges egység) éjjeli gyakorlatra osztották be arra az átkozott vidékre. Vak sö­tétben ugrottunk, s mondha­tom neked, mintha előre érez­tem volna, hogy nem lesz sima vége az ügynek. Már csaknem a földön voltam, amikor lát­tam, hogy egy meredek'omlás­hoz sodort a szél. Próbálom minden erővel odébb csúsztat­ni az ernyőt, mint egy őrült, kapálóztam, mint a horogra akadt hal. Közben meg elfe­lejtkeztem, hogy ugrásnál min­dig zárt lábakkal kell földet fogni, s teljes erővel odake- nődtem. Pár óra múlva szed­tek ki ájultan a szakadék al­jából, a jobb lábamat meg csaknem úgy tették fel utá­nam a mentőautóra. — Nekem még mázlim volt, — folytatta aztán Simi, meg­törölve az emlékektől kiizzadó homlokát — de láttam az egyik lengyel fiút, akit csak hajnalban találtak meg. Annak valósággal kicsavarodtak a végtagjai, alig lehetett felis­merni az ember formáját. — Hót Frici? — érdeklődött szorongva Zoli. — Frici? ö prímán tartja magát, de rám se bagózott. Egyszer se látogatott, meg a kórházban, bár meglehet, hogy nem is engedték. — Ide hogy kerültél? — Gondolhatod, hogy amint lábra tudtam állni, már kidob­tak onnan, látták, hogy már semmire sem tudnak többet használni. Nem is nagyon fáj érte a szívem, mert legalább vem lett belőlem hazaáruló. Tudod, Frankfurtból gyakran szállítanak oda utánpótlást New Yorkon keresztül, s egy ilyen visszatérő géppel hoztak engem is ide. Már több, mint egy hete itt vagyok a Vörös- kereszt védőszárnyai alatt. — Van valami állásod? — kérdezte érdeklődve Zoli azzal a titkos reménnyel, hogy ta­lán neki is jut hely ottan. — Állásom?! — legyintett Simi. — Amióta onnan kidob­tak, azóta csak tengődöm. Amikor látták, hogy nem tud­nak rendesen összefoltozni, nem voltam többé cikk a szá­mukra. Engem nem tudnak bevetni magyarországi munká­ra, nem költik hát rám a dol­lárjaikat. Ha jobban tudnék angolul, esetleg felvettek vol­na G-man-nek, (nyomozó kát.), de ettől aztán végképp undorom van. Itt kapok a Vö­röskereszttől szállást és pár dollárt, abból élek. — Ezt akarod csinálni örök­re? — borzadt meg Zoli. Lám, van olyan is, aki még őnála is sötétebb körülmények között lézeng! «*«■ Isten ments! tiltako­zott hevesen Simi ... — Vég­leg meguntam az itteni életet! — fakadt ki, majd kis időre elhallgatott. Szemmellátható- lag azt mérlegelte, hogy el- moridhatja-e szándékát bará­tainak. Erről még Sancinak sem beszélt. — Haza megyek! — jelentette ki csendesen, de annál határozottabban. Zoli csaknem felujjongott örömében. Más is megtalálta az egyetlen kivezető utat? Fel akart kiáltani, hogy ő is ezt akarja, de Sanci elfintorított képét látva úgy döntött, hogy mégis hallgat egyelőre. Óvato­san kérdezősködött tovább, nehogy gyanút keltsen: — Hogyan gondolod? — Nézzétek fiúk, megmon­dom nektek, már beszéltem is a Vöröskeresztben erről. Saj­nos, ők nem tudnak, vagy nem akarnak segíteni. Mindenáron le akarnak beszélni a haza­utazásról, de megélhetést adni azt nem tudnak. Most a ma­gyar követségen szeretném megpróbálni, de sajnos azt sem sejtem, hogy hol van. Na­gyon óvatosan kell ezt is ki­nyomozni, mert az mindjárt gyanús, ha egy ember a kö­vetséget keresi. Hát ti mit csi­náltok? — En egyelőre munkát sze­retnék találni — kezdte Zoli tervének első felével. — Aztán majd elválik, hogy hogyan lesz. — En maradok, nekem sem­mi kifogásom nincs Amerika ellen — fölényeskedett Sanci. — Dohányom van elég, csak ez az ócska spinster, a Bajor- né dilis néha. De ne féljetek, hamar félreállítom majd az útból, és akkor ennyi bajom sem lesz — villant meg fekete szeme. — Mondd — fordult hozzá Zoli — nem tudnál szerezni valami kis job-ot? Sanci gyorsan megrázta a fejét: — Munkát? Most, amikor egyre nagyobb lesz a munka- nélküliség? Mit képzelsz? Nézd meg ezt a vendéglőt: itt eddig hetenként új mosogató személyzet volt, tovább nem állta ki senki. Most meg? Va­lósággal sorban állnak érte az emberek. Vagy nézd 'ezt a sarki mozit. Ez éjjel is nyitva van, mert ott alusznak azok a melósok, akiket nemcsak az ál­lásukból, hanem a lakásukból is kitettek. Itt munkát sze­rezni? — Pedig nagyon bíztam ben­ned! — csüggedt el Zoli. — Edes öregem, én itt na­gyon keveset tehetek érted! Még ha mindketten amerikai állampolgárok lennénk! De idegeneknek mindig nehezebb munkához jutni, a legtöbb he­lyen a szemedbe nevetnek, hogy hunky-nak nincs munka En is csak azért tűröm az öreglány szeszélyeit, mert más­hol nem kapok helyet. — Csak tudnám, mihez fog­jak —■ töprengett elkeseredve Zoli. — Ne vedd annyira a szí­vedre, valahogyan csak lesz majd — vigasztalta Sanci, de maga is érezte, hogy csak hot air minden szava. — Kaját én is tudok adni néha itt — majd gyorsan hozzátette —, ha nem. vesz észre az öregasszony. — Kösz — bólintott közöm­bösen Zoli, de tudta, hogy erre sem fog igényt tartani soha. inkább nem eszik. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom