Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-17 / 297. szám

W58. DECEMBER 17.

NAPLÓ

3

Több segítséget kér a P1K

A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat ebben az évben mintegy kilencmillió forintot fordított a kezelésében lévő lakóházak tatarozására, belső berendezésük javítására. A jövő évi terv szerint a vállalat kétmillió forinttal többet költhet a lakóházak karbantartására. Tehát feltétlenül javulás várható a PIK munkájában, hacsak a dolog anyagi oldalát nézzük is.

A PIK munkájának azonban nemcsak anyagi vonatkozásai vannak. A vállalat új vezetősége már

több intézkedést tett,

hogy megjavuljon, szervezettebbé váljon a munka. így többek között a házkezelőségek műszaki csoportjaihoz fiatal műszaki szakembereket helyeztek, akik képesek a nagyobb szaktudást igénylő problémák megoldására is. Átszervezték a házkezelőségek munkáját. Lehetővé tették ezáltal, hogy a házkezelők többet tartózkodhassanak a munkaterületükön, a rájuk bízott épületeknél és személyesen irányíthassák a házak karbantartását, stb.

Ezeken kívül még több olyan probléma van, amelynek a megoldása feltétlenül elősegítené a vállalat munkájának a javulását.

Súlyos gondokat okoz jelenleg az, hogy a vállalat nem rendelkezik megfelelő számú, jól képzett, nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakmunkással. Ez pedig igen fontos, egy túlnyomó részt javításokkal foglalkozó vállalatnál. Azok a szakmunkások — beszéljünk a kőművesekről, —

akik ismerik a szakmájukat, tudnak rajz után új munkán dolgozni, már kevésbé ismerik ki magukat a javítási munkáknál. Nem egyszer műhibákat követnek el. Ugyanez áll a szerelőkre is.

Kétségkívül vannak a városban olyan szakmunkások, akik el tudnák végezni ezeket a feladatokat. Viszont a többségük szakvállalatoknál dolgozik — az esetek többségében kiemelt szakmunkásórabérrel, — míg a PIK csak kevesebb bért tud a számukra biztosítani; így nyilván nem jönnek a PIK- hez dolgozni, ahol pedig szükség lenne az ő tapasztalataikra. Lényegében ez áll a segédmunkások esetében is. A megfelelő fizikumú és gyakorlott segédmunkások szintén ott keresnek maguknak állást — kivétel persze akad —, ahol több bért kapnak. Ez természetes dolog. Ennek a helyzetnek egyenes következménye, hogy a javítások sok esetben nem megfelelőek, visszatérnek — és így végeredményben drágává válnak. Éppen ezért érdemes lenne fontolóra venni, hogyan lehetne a PIK-nél dolgozó kiváló szakmunkások részére olyan bért biztosítani, mint amilyet a más szakvállalatok tudnak a számukra biztosítani;

Hasonló problémát rejteget

az anyaghiány is.

A PIK asztalosüzemének a javítások elvégzéséhez negyedévenként mintegy húsz köbméter fenyőfűrészárura lenne szüksége. Ezzel szemben kap ötöt. Ebből adódik az, hogy a nyílászáró szerkezetek javíSzociálpolitikai előadások Mohácson

János járási főorvos mond megnyitót. A bevezetőt dr. Kádár Róbertné, az Egészségügyi Minisztérium szociálpolitikát főosztályának vezetője tartja, majd „Szociálpolitika — családvédelem“ címmel Nagy János, a megyei tanács szociálpolitikai csoportvezetője tart előadást. Szünet

után az előadás megvitatása, majd még egy előadás következik, „Gyermek- és ifjúságvédelem“ címmel.

Előadó: Fekete Béla, a megyei tanács

A Magyar Vörös- kereszt Baranya megyei szervezete és a Baranya megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága december 18—19-én, csütörtökön és pénteken, szociális napúkat rendez Mohácson, a városi kultúrotthon Vörösmarty utcai helyiségében.

A mohácsi szociális napok gazdag műsorral várják a meghívottakat és az érdeklődőket. Az első napon, csütörtökön délelőtt 10 órakor dr. Németh

mádéi-'

„A;

felgyerrne k védelmii előadója.

A második pan, pénteken előtt 9 órakor Vöröskereszt adata a cigányla• kosság helyzetének

megjavításában" című előadást Balázs József né, a Ma gyár Vöröskereszt Baranya megyei titkára tartja meg, délután pedig a vöröskereszt szervezeteik szociális munkájának irányításáról rendeznek előadást és vitát.

A mohácsi szociális napok pénteken érmek véget.

tása vontatottan halad — pedig ezeken van a legtöbb javítani való. Az anyaghiány szintén okoz visszatérő javításokat is, ami végeredményben drágítja a munkát, mert több éven át jelentkezik egy és ugyanazon tárgynak — például ajtónak — a javítása. Tehát a megfelelő anyagellátás is nagy segítséget jelentene a vállalat számára.

Azután az is üdvös lenne, ha a Beruházási Bank kisebb összegű javítási és tatarozás! munkáknál szabad kezet biztosítana a vállalatnak. Most folyik például a belvárosban a lakóházak elektromos hálózatának átállítása 110-ről 220 voltra. A régebbi házakban egy csomó munkát kell ezzel kapcsolatosan végezni. A bank ebben az esetben is előzetes költségvetéseket kér. Viszont a költségvetések elkészítéséhez nincsen sem a PIK-nek, sem a kivitelező vállalatoknak megfelelő személyzetük, hiszen több ezer lakásban végzendő kisebb munkákról van szó, s egy külön költségvetési részleget kellene erre a célra felállítani. Ebben az ügyben tehát

a banktól várnak segítséget.

A lakások állagának megóvásában jelentős fejlődést jelentene az, ha az új épületekben biztosítanának szolgálati házfelügyelői lakásokat. Jelenleg több nagy új épületben nincsen, illetve csak „bejáró” házfelügyelő van, aki ilymódon nem képes ellátni a feladatát, ennek viszont az új lakóházak „isszák” meg előbb-utóbb a levét; s i

Ezzel még közel sem merítettük ki a PIK összes problémáját, de így is érzékelhető, hogy a vállalat több oldalról is támogatásra szorul, — viszont a támogatás ellenében sokkal jobb munka is várható tőle.

(K. P.J

Zenekari hangverseny

December 15-én tartotta a pécsi szimfonikus zenekar, Paulusz Elemér vezényletével negyedik bérleti hangversenyét, komoly művészi sikerrel. A hangverseny első számaként Sassy Iringó gordonkaművésznő, szakiskolánk tanára Schumann gordonkaversenyét játszotta. A művésznő előadásában elsősorban azt emeljük ki, hogy hiteles valósággá alakította a helyenkint látszólag közhelyeknek tűnő részleteket is és mindig az egész részeként fogta fel azokat. Külön meg kell említenünk a Románc őszintén átérzett, igaz művészettel megszólaltatott gyönyörűsége s líráját. A zenekar a kíséretben kitűnően alkalmazkodott.

Kodály Gatántai táncok c. müve megemlékezés volt a Mester 76. születésnapjáról. Kodály ebben az alkotásában galántai ifjúkori verbunkosemlékeit dolgozta fel. A nehéz alkotás pompásan hangzott az együttes biztos játékában. Az első rész kis vontatottságáért bőségesen kárpótolt a második rész tüzes csillogása, melyet meg is kellett ismételni. Paulusz Elemér kiváló energiával fogta össze a zenekart. A Graef Tildy koncertmester irányítása alatt álló kitűnő vonószenekari részleg művészi teljesítménye mellett, meg kell említenünk a fúvósok szép tónusú játékát és a legkényesebb részeknek is művészi megoldását, Salamon Károly rendkívül nehéz kürtszóló In*

ditását, Kostyál Károly meleg oboa-, valamint Morvay Bálint szép klarinétszólóit.

A műsor második részében Pécsett először hallottuk Brahms fájdalmasan őszies hangulatú negyedik szimfóniáját. A hatalmas mű mélyen elgondolkoztat lírai és helyenként erősen drámai tartalmával. Brahms muzsikájának mélységeit igen nehéz felszínre hozni és azt a közönségre való szuggesztivitással tolmácsolni. Zenekarunk pontosan engedelmeskedett Paulusz Elemér művészi elképzeléseinek és a nehéz ritfnikai és technikai problémákat is jól megöl* dotta. A közönség hosszasan ünnepelte az előadó művésze- két,

hm

A lakosság összefogásával

E

ötvös Tengelyi Jónása, a képzeletbeli Tiszaiét derék jegyzője ugyancsak körülnézhetne a mai Magyarországban — mert az utóbbi választásokon megint nem a Rétyek, hanem azok kapták a mandátumokat, akikkel ő akkor együttérzett: a nép fiai! Es így van ez rendjén. Hiszen az úri Magyarországban Tengelyi Jónást azért állították félre a megyei választásoknál, mert nem tudta igazolná nemességét — Sárkány Feremcnét, a villányi tanácselnököt, Takács Imrét, a titkárt és a többieket pedig éppen azért választotta meg most novemberben a nép vezetőjüknek, mert nem tudták igazolni nemességüket .: s

Ezek a gondolatok foglalkoztattak, amikor átléptem a villányi tanácsház küszöbét,

vetést lapoztuk fel, sorra nézegettük a valóra vált terveket. Villányban a mai napig csaknem háromszázezer forintot költöttek az utak, a hidak ég a járdák felújítására és karbantartására. Bock Gyurka bácsi a napokban fejezte be a tejüzem előtt a hat kilométert kitevő járdaépítést. Betonjárda épült a Villány II. felé vezető úton végig, a vásártér felé, az állomás felé vezető hosszú úton, a Szabadság utcában, és sok más helyen, öt hidat hoztak rendbe, hatvan hold legelő víztelenítésére hatszáz köbméter földet mozgattak meg, tíz hold új legelőt létesítettek a vásártér alatt, megjavították a szőlőkbe vezető utakat, Villány II; új kutat kapott a legelőre;

— Villány lakossága — magyarázta Takács elvtárs

szörny is, és ketten Pécsvárad- ra motoroztak, mert úgy hírlett, hogy ott is ilyen hasznos gondolattal foglalkoznak. Legfőképpen szervezési útmutatásokat tudtak csak adná a pécs- vánadiak, hiszen ők is még az elején voltak akkoriban. Előzetes számítások szerint körülbelül félmillió forintba kerül majd ez a „törpe-vízmű“.

—■ Honnan biztosítják rá a pénzt?! — kíváncsiskodtam és erre is hamar megadta a választ;

~ Az új esztendőben és 1960-ban száz—százezer forintot biztosítunk községiéjlesz* tésböl, a siklósi járási tanács is ötvenezer forinttal igyekszik segítségünkre az 1959-es évben, a fentmaradó összeget öt* éves lejáratú hitellel kívánjuk biztosítani — mondta Takács Imre elvtárs — és a hitelt a

hogy tartalmában is megnéz- három évre, tehát 1960-ig, húsz Hunyadi, a Petőfi és a Szoba tizem a mait, az újat, a közérdekűt. Csakhamar megtudtam Takács Imre titkártól, mert az elnökasszony aznap szabadságra ment. Az 1956. évi költségKöszönet a Petőfi mozi vezetőségének

Ezúton szeretnénk megkö- aki két üres széket szerzett, szönni a Petőfi mozi vezetője- hogy végig tudjuk nézni az nek kedvességét és figyelmes- előadást, bár megtehette volna ségét. Feleségemmel 6-án vet- azt is, hogy egyszerűen elutatünk 7-re mozijegyet. A jegyet azonban nem vizsgáltuk meg és 7-én az utolsó előadásra bementünk. Kiderült azonban, hogy jegyünk nem 7-ére- hanem 6-ára érvényes. Azonnal szóltunk a mozi vezetőjének,

sít bennünket. így nagy örömet szerzett nekünk, megmentett bennünket attól, hogy még egyszer sorba kelljen állni a jegyért.

SZEBELÉDIJÁNOS

százalékos községfejlesztési összeggel, mintegy évi 160 000 forinttal járul hozzá Villány község fejlesztéséhez .a

y il lányban tehát a gazdák, * a lakosság és a tanács áliLami támogatásával együttesen érik el ezeket a példás, hasznos eredményeket.

Hanem a villányiak legnagyobb terve mégis a „törpevízmű“ létesítése. E Szár— Somlyó oldalán meghúzódó, boráról híres községben nagy a vízhiány. Az egyik tanácsülésen heves vita közepette, néhány ellenvetéssel szemben a Hunyadi, a Petőfi és a Szabadság utca vízvezetékkel való ellátását szavazták meg. A gyűlés után Takács Imre titkár zöld Pamnaninájára ráült Sárkány Ferencné etoökaszság utca lakóinak évi 150—200 forintos hozzájárulásából fizetjük vissza és így az említett három utcában kétszáz méterenként tűzcsapok szolgáltatják majd a vizet.;.

~ f/M*/e/*/*;*s*Tf/***'*'*r*r*/'*,*/*/*/*/,/M/*/*A*/M

*/*/*/*> mr///, *;*tm/*/*t

M

indehhez csak annyit tegyünk még hozzá; ha ez a szép terv valóra válik, ha gondosain ügyelnek a gyakorlati kivitelezésre, akkor a környező csalódok tetszésük szerint vezettethetik majd a vizet lakásukba és a „törpe“ vízmű esetleg Villány egész lakosságát ellátó „óriás“ vízművé válik az egyre épülő, szépülő község fejlődése során!

Schmidt Károly

»/'/- */*/*. */*/*,'*/*/*smr*s*s*r*s*»Mr*»*

'*. * ■*/*/*/*. * * ■*/*»*/*/*/*/*/*r*/*/*r*»*r^/*»*/*/*r*r*r*r*»*»*

Hanák csúnya ember volt;

Kicsi feje, erős dioptriás cvilfckere mögött értelmes, meleg szem, vékony, ráncos, pulyka-nyak, csokornyakkendő, fekete kabát, fekete mellény, fekete nadrág, fényes üleppel, könyökvédők, cugoscipő. Valahogy így. Mintha kilépett volna a hajdani Borsszem Jankó című szatirikus hetilap egyik oldaláról, ódivatú öltözékével.

A raktár végében elkerítettek számára egy irodát, ott görnyedt az íróasztal fölé immár éppen harmincöt esztendeje és vaskos

könyvekbe iktatta a ki- és bejövő

árat precízen, pontosain. Beállítottak egy kis kályhát is a fiai mellé, időnként rádobott néhány lapát szenet a tűzre, tíz órakor megette a tízóraiját, ami végül is megjár egy agglegénynek. Aztán jönnek a „kuncsaftok“ is. Szekeres a bérelszámolóból itt találkozik Icával, azt mondják melegedni ugrottak csak be éppen. Hát jól van. (De jönnek nyáron is.) Aztán Kovács is benéz a kér osztályról. „Hogy van Hanák, kérem?" — kérdi nap mint nap évek óta és nap mint nap, évek óta Hanák egyformán hümmög a megszokott kérdésre. Hátra sem néz, se hall, se lót. itt megszülethetnek a pletykák — egyik fülén be, a másikon ki. Pedig, ha egyszer úgy kinyitaná a száját.;i!

... Ha egyszer megszívlelné azt a feliratot, amit még évékkel ezelőtt valaki odarajzsze- gezett vele szemben, a falra. Az van rajta, hogy „Élj a kritika jogával, de csak szemtől- szetnben...!“ Hanák már visszafelé is olvassa fejből a jelszót, annyira ismeri, hiszen ha felnéz az íróasztalról, máris a szemébe tűnik a felirat, ismerős betűivel és azzal az otromba felkiáltójellel a végén;

De Hanák hallgat.

Kéremszépen, hagyják őt békében*

Mióta eszét tudja, senkit nem bántott, még csak fel sem szólalt egyetlen termelési értekezleten sem. Pedig ő ott van mindig, ott ül ma is az első sorban, rá mindig számíthatnak, május elsején is ő szedte össze felvonulás után • táblákat, zászlókat, családi esten ő árusítja

a tombolajegyet, ő az, aJd szó nélkül ellejt régiesen, peckesen egy kerimgőt a kilencvenki- lós Horváthnévai, különben senki sem táncolna vele, mór pedig az nem illik, igaz? Hanák a „mindenes", havi ezeregyszázért. Eny- nyif keres, sem többet, sem kevesebbet. Prémium neki nem jár, az isten tudja miért, de még soha nem kapott, öt elfelejtik itt a raktár sarkában, őhozzá csak pletykálni és lógni járnak a kartársak s mintha Hanák nem is lenne ott az íróasztal mögött, — bár igaz, ki sem nagyon látszik, pedig könyveket rak maga alá a székre.

NO mindegyelkezdődött az értekezlet, az előadó papírról beszél, azt mondja, hogy a pata-be6zerzéöt túlteljesítették ebben a negyedben, a fésűgyárat most már ellátják kellő alapanyaggal, beszél a későnjövőkről is, akik ellenségei a dolgozó népnek, kitér a tajvani helyzetre, majd hivatkozva a központi kiküldött szavaira, emelt hangon figyelmezteti a kartársakat:

— ;;. Nem árulok el titkot akkor sem kartársak, ha figyelmeztetem önöket a kispolgárság beszivárgására! A kispolgár az, aki intrikál, aki fúr, aki megbontja a kollektívát és ilyenek akadnak a mi sorainkban is;:;

::;És most pillanatnyi szünetet tartva lepillantott az első sorba, éppen Hamákra, szúrós szemeivel majd, hogy nem odaszegezte a székre. Hanák a vállalat kispolgára. Hogy mi az? Lehet, az előadó miaga sem tudja, Hanák még kevésbé. De Hanák tudja, hogy mindig ő rá céloznak, mert ő már kiszolgálta a tőkést is annak idején (a raktár végében lévő kalitkában, lyukas cipőben), no, persze... pensze... a munkáját jól elvégzi, de mégiscsak kispolgár, mert hétköznap is csokomyaikkendöt hord és amikor az igazgatóhoz bemegy aláíratni valamit, akkor azt mondja: „Tisztelettel

igazgató kartárs.;. itt kérném aláírni.. .**

Hanák ezért húzza össze magát, igyekszik minél jelentéktelenebbnek tűnni, ha lehetne, még a levegőből is csak a telét szívná, mint amire szüksége van. „Bocsánat, hogy élék .. ne tessék haragudni... többé nem fog előfordulni .;Valahogy így.

Az előadó közben beszél:

— Csak szemtől szemben a kritika fegyverével kartársadm ...! — menydörgi és öklével nagyot csap az asztalra.

Bődületes taps, mindenki összeveri a tenyerét, csak, — Hanák nem. Egy ideig pillog maga elé, majd kissé féloldalra fordul, látja, hogy Szekeres milyen lelkesen tapsol, meg Kovács is, Rehákné pedig a szeme sarkát tö- rölgeti, annyira meghatódott.

::. De Hanákban, most valami elindult. A keserűség összevegyült benne a nap, mint nap tapasztalt kópmutatással, az emberek rosszindulatú megjegyzéseivel, valami fojtogatja a torkát, úgy érzi, a hógolyó már hógörgeteggé hízott, nő..: nő... lavinává fejlődik, ennek utat kell engedni, különben maga alá temeti...;

hol tart ja a kezet$ merészen, bátran, Hanák szót kér. Hirtelen csend lesz a telemben. Hanák szót kért?! Na, tessék! Ki hitte volna?! Hanák fölmegy az emelvényre, a személyzetis utat enged néki, aki egyébként’ egész idő alatt elgondolkozva hallgatta az előadó beszédét. Hanák köhint egyet s minden bevezető nélkül vékony, cérna hangon így szól:

— Kérem ;;; kérem tisztelettel;:: a Szekeres kartárs a minap azt mondotta, hogy a kerosztályos Kovács egy karrierista piszok ...

Megdöbbent, szívfagyasztó csend. Hanák elő húzza kockás, —tepedőnagyságiú — zsebkendőjét, remegve törüli meg izzadt homlokát. Most már mindeav. Bánja, hogy megszólalt,

de most már mindegy. Kritika? Szemtől szemben? Tessék, legyen. Majd ő, mások helyett elmondja. Majd ő megmondja, hogy kik a kispolgárok!

— A Kovács kérem azt mondta, hogy az Ica;;: az Ica kartársnőre azt mondta ;:.

— Mit mondott;;;?! — süvített át egy női hang a termen.

— Hogy nem is csoda, ha a Szekeres;;, szóval, hogy az Ica egy közönséges;;; izé;;;

— A Rehákné kéremszépen bejön hozzám és azt mondja: képzelje el, az igazgató kétszer vett fel prémiumot ebben a negyedben, pedig nem is jár neki:; ,

— Nem tudta tovább folytatni; Ebben a bábeli hangzavarban, — amely szavai nyomán kitört, — lehetetlen volt egy szót is érteni. Ica már sírt, Kovácsot éppen most fogták le, nehogy nékiugorjon Szekeresnek, Re- hókné visított, átkozódott és esküdözött, de aztán a személyzetis csendre intette őket, majd bátorítóan rámosolygobt az öregre és oda súgta neki: „Gyerünk csak ki a többivel is Hanák bácsi ..; Ne féljen;:

És Hanák beszélt;; s beszélt; : Neki még senki nem mondta, hogy „bácsi", pedig ez melegebb, barátságosabb. Hanem csak úgy, hogy „Hanák“. „Hanák, kérem;,.“ „Hanák kartárs; -.s egyebek. De most beszól;: Lehúzza, lerángatja a képmutatás leplét, s most itt állnak néhányan pőrén. Kispolgárok? Ök mondják, hogy a Hanák „mó6izerol”? Igenis most az egyszer, életében először „mószerol“ — Rehákné jelzőjével élve.

Á kaOSZ teljes. Hamis tekintélyek

hullanak porba, egyesek már készülő fegyelmiket látnak lelki szemeik előtt, álnak barátságok szakadnak ketté, „karrierek“ roppannak össze, hajakat tépnek, átkozódnak, tagadnak, hazádnak. S amint az értekezlet többsége némán figyeli ezt a hisztériás, maroknyi csoportot, Hanák mintha megnőne ott az emelvényen, kiegyenesedik, szinte föléj« nő a teremben, ülő embersokasáenak

Rab Ferenc