Dunántúli Napló, 1958. december (15. évfolyam, 284-307. szám)

1958-12-03 / 285. szám

o

NAPLÓ

195S. DPCEMBF1I 1

Megalakult az I. kerületi tanács

Eüátó-Svezetet alakítanak ki Komló körül

. Komló hússal, tejjel és főleg zöldséggel való ellátása még ma is nagy nehézségekbe ütközik. A (kertészetek, a hizlaldák és a tehenészetek bővítése nem tartott lépést a város fejlődésével. Ennek következtében az idén is Komlón volt az ország egyik legdrágább piaca. A szalcembe- rek nemrég hosszútávlatú tervet dolgoztak ki ellátó- övezet létesítésére a 24 000 lakosú bányászváros körül és már a tervek megvalósításához is hozzáfogtak.

A Komlói Kertészeti Vállalat ítz ttouias telepét most, ősszel újabb húsz holddal bővítették. Itt zöldséget termelnek, valamint egrest, málnát, ribizkét és különféle gyümölcsfákat telepítenek majd. Magyarhertelenden — egy fúrás alkalmával — hőforrás tört fel. Tervbe vették, hogy száz holdas termálvizes kertészetet alakítanák ki itt, ami* később bővíteni lehetne. A Komlóhoz tartozó Já- nosi-pnsztán tavasszal baromfitelepet állítanak fel ahol évente 10—15 000 ránta- nivaló csirkét nevelnek. Ugyanitt már korábban elkészült egy korszerű sertéshizlalda, amelyben jövőre egyr- Tisztelt TanácsülésI — A gyárvárosi iskola úttörői és tanulói nevében szivünk minden szeretetével köszöntjük az első kerületi tanács tagjait, első ünnepélyes ülésük alkalmávall Tudjuk hogy fontos és nemes célok megvalósítása nehéz feladatok elé állítja az ország vezetőit és köztük az első kerületi tanács tagjait és dolgozóit is. Erezzük és hisszük, hogy a dolgozók érdekelt szolgáló feladatok megvalósításáért fáradságot nem ismerve fognak harcolni és küzdeni.

Szép és nemes munkájukhoz kívánunk mindnyájuknak jó egészséget és sok stkertl Azzal, hogy' a pirosnyakken- dős úttörők és gyárvárosi kisdiákok nevében a nyolcadikos Csordás Jóska elmondta rövid köszöntőjét és leánypajtása átadta a cserép virágot, kezdetét vette az első kerületi tanács tagjainak ünnepi ülése. A szép>en feldíszített mozi terem padsoraiban régi és új tanácstagok foglaltak helyet. Hetven tanácstag és a hátsó sorokban legalább ugyanannyi kíváncsi vendég tekintetének kereszttűzében állt Kovács István elvtárs, a régi végrehajtó bizottság elnöke az ünnepi asztal elé, hogy elköszön lön és átadja az ülés elnökletét Kó- nyi Dávidnak, a most megválasztott tanácstagok legidőseb- bikének.

Amíg a négytagú mandátumvizsgáló bizottság ellenőrizte a megbízóleveleket, az első kerület bányász KISZ- fiataljai mondtak köszöntőt, és a porcelángyári munkások üdvözlő táviratát olvasták fel. Ezután Cyimesi Lajos jelentette, hogy az első kerületi tanács tagjainak megválasztása törvényesen, rendben történt, a népfront valamennyi jelöltjét megválasztották, s hogy a tanácstagok több, mint negyven százaléka munkás. A névsor felolvasása után Kónyi Dávid jelentette:

— Pécs város első kerületi tanácsát ezennel törvényesen megalakultnak jelentem ki.

A vb-tagok megválasztására a Hazafias Népfront kerületi elnöke, Eder Józsefné tett javaslatot. A javaslattételben, a régi vb-tagok újbóli ajánlásában benne volt az elismerés is az elmúlt években végzett áldozatos munkáért: hét régi vb-tagot a javaslat után ismét megválasztottak, s csak öt volt azoknak a régi végrehajtó bizottsági tagoknak a száma, akiket új, frissebb erőkkel kellett felváltani. Bohm János, Gyenis József, Győző Jenő, Kárpáti Ferenc, Kovács István, Köhler Lászlóné, Ku- rucz Béla, Nagy József, Pintér István, Rameisel Ferenc né és Tárnái Józsefné az új végrehajtó bizottság tagjai. A vb elnöke ismét Kovács Istvár elvtárs, elnökhelyettese Gye nis József elvtárs, titkára Böhm János elvtárs.

— Dolgozzanak jól... — ez^ kérték az új tanácstagoktól ér a végrehajtó bizottságtól Körösi Lajos elvtárs, a város tanács megbízott vb-elnöke Hucker Ferenc elvtárs, a városi pártbizottság osztályvezetője, és a gyárvárosi dolgozókból összesereglett vendéghallgatók.

Kovács István elvtárs, mintha csak erre gondolt volna, ezt mondta:

— Mint a végrehajtó bizottság elnöke, ígérem és fogadom, hogy munkánkat, állam- igazgatási feladatainkat mindenkor legjobb tudásunk lat- bavetésével, fáradhatatlanul fogjuk végezni. Egy percre sem fogjuk elfelejteni, hogy dolgozó népünk, kerületünk lakosságának képviselői, választott vezetői vagyunk. Az a bizalom, amellyel minket

posztunkra állítottak, kötelez bennünlcet. Kötelez a párt, a kormány, a nép iránti hűségre becsületes, szorgalmas munkára.

Az új végrehajtó bizottság

az ünnepi tanácsülés után, de cember másodikén délután

ebben a szellemben kezdte meg munkáját,

H. M.

Fellendül a hulíúrmunba a pécsváradi járásban

szerre ötszáz sertést tudnak beállítani hízóba. Ily módon a város húsellátását teljes egészében biztosítani tudják.

A te)ellátái megjavítása végett tejtermelő szakcsoportokat törzstehenésze telket

szándékoznak kialakítani a környékbeli falvakban. Tervbe vették azt is, hogy Komlón a tej feldolgozására üzemet létesítenek és így nem kell azt előbb Dombóvárra, s onnan vissza szállítani.

A pécsváradi járásban járóvá, szinte minden községben találkozik az ember valamilyen érdekes elgondolással a kulturális munka fellendítésével kapcsolatban;

A járásban szerte, cseremű- sorok lebonyolítását tervezik, mégpedig úgy, hogy a kultúr- igazgatók megbeszélik a műsortervet, így nem fordul elő, hogy három kultúrcsoport ugyanazt a számot .tanulja. Ezzel kapcsolatban műsortanácsadót is adnak ki.

A gyengébb kultűncsoportok támogatására a járási népművelési felügyelő szakreferensek kiküldését biztosítja.

Rendszeressé teszik a színházlátogatást a színjátszók részére, valamint a „Beszélgessünk a színjátszásról“ című rádióadást Is mindig meghallgatják. Négy község televíziót is kap. Nagy erőfeszítéseket tesznek az utánpótlás nevelése érdekében. Az ■♦iskolád szakkörökben ismerteTanulnak, dolgoznak az egész járásban. Óbányán Megyeri Ede vezetésével a művészi versmondás elsajátításával foglalkoznak a fiatalok. Az apátvarasdiak Ságodl József „Hínár" című drámáját, míg a véméndiek Bartha Lajos Zsuzsiját akarják előadni.

Farkasbodán német nyelvű irodalmi előadásokat rendeznek, a berk esdi nőszövetség és a KISZ rendezésében pedig az alkoholizmus elleni előadásokra kerül sor.

tik meg az ifjúságot a szerzők Nagypallon megindult a szűTélapó-estet rendez

a városi nőtamác», a KISZ

leánytanács, valamint az iskolai és óvodai szülői munkaközösségek. A Télapó-estet december ötödikén, pénteken délután fél ötkor tartják ünnepi műsor keretében a Doktor Sándor Kultúrotthonban.

Télapó-estet tartanak a Pécsi Szénbányászati Trösztnél Is a Derű-együttes rendezésében, december 6-án, szombaton. A Télapó ajándékokat oszt ki a gyerekeknek és kedves meglepetéssel szolgál majd a felnőtteknek is.

életével, a korral, a darabokkal. Ezekre az előadásokra,

főleg a zenei tárgyúnkra, Ismeretük bővítése céljából a cigány- és más hivatásos zenészek is eljárnak.

Könyvtárcsinosítási verseny indul a járásban. „Hogyan és mit olvassunk" címen pedig kiállításokat rendeznek.

lök iskolája, s az ifjúság részére is lesz majd havonta ismeretterjesztő előadás.

Minden terv annyit ér, amenyi megvalósul belőle. Reméljük, hogy pezsgő kultúráiét dicséri majd az elkövetkező évben a pécsváradi járásban megvalósult terveket.

«MH!

(35)

Az előadások mellett szabóé

dón lehetett látogatni a tanmeneten kívüli önkéntes foglalkozásokat, a számos extracurricular activity-t is. Ezekben elsősorban gyakorlati ismereteket lehetett elsajátítani, de működtek idegen nyelvi, régészeti, történelmi klubok is. A tíz magyar, bár külön helyezték el őket, igyekezett összetartani. Elhatározták, hogy közösen látogatják a technikai foglalkozásokat, hogy legalább autót tanuljanak meg vezetni. Eddig ugyanis azt látták, hogy ezen csodálkozott minden amerikai diák: „Nem tudtok vezetni? Ott felétek talán nem ismerik az autót?" Vállalták inkább a megalázó lekicsinylések helyett, hogy egy kicsit több gondot vesznek a nyakukba s megpróbálnak allcalmazkodni a gépeikre oly büszke amerikaiakhoz. Azt ugyan észrevette Zoli is, de a többi magyar is, hogy ehhez még nem élig megtanulni az autóvezetést, sokkal alaposabban kellene kicserélődni. Ezt állapították meg akkor is, ha néhanapján összejöttek egy kis hazai eszmecserére.

nr Pompás fickók ezefe m

amerikai diákok — döntötte cl Jóska, az egykori pécsi jogász — csak ne állandóan a pénz járna a fejükbenl

— Nálunk is azzal kezdték a bemutatkozást, hogy menynyit keresnek majd az egyetem után — újságolta Vámos, az orvostanhallgató.

— Az egyetem után? — szólt bele Zoli is. — Az én szobatársam tegnap éjjel kettőig mesélte, hogyan kereste meg alaszltaí summer job-bal (nyári munkával) az idei vizsga- díjakat.

— Ez másoknál is előfordul, csak az a különbség, hogy például az én patrónusom pincér volt a nyáron — jelentette be az egyik szemüveges fiú.

— Úgy látszik — állapította meg Sári, a lobogóhajú lány —, hogy itt mind ilyen szorgalmas nevelésüek a fiúk. Helyi szokás!

— Na ne mondd! — ingatta a fejét a jogász. — Azt hi- szern, ha sokat lennénk itt, a tíz dollárunk mellett ml is clmehetnénk felszolgálni.

* — Hát az biztos, hogy abból nem nagyon ugrálhatunk — szögezte le Sári is.

— Ki követeli tőled, hogy ugrálj? Nem bakkecskének teremtett az isten! —, intette le az egyik parátmői»i

m* Csak ne beszélj! Majd a hónap végén megkérdezem, hogy mennyit tettél félre belőle! — jött méregbe a lobogóhajú.

— Lányok, ne veszekedjetek folyton! — szólt bele Leaner, aki a tbgidősebb volt közöttük s ezért hallgattak is a szavára. — Abban Sárinak van igaza, hogy a tíz dolcsi kevés egy hónapra zsebpénznek. Ti is hallottátok talán már, hogy a munkanélküli segély is 22 dollár egy hétre. Hát ehhez képest tényleg nem értékelnek túl minket! Majd meg Is próbálunk szerezni ehhez egy kis pótlást valahogyan, de addig ki kell húznunk ennyivel. Majd a németektől Is megkérdezzük, hogy ők hogyan jönnek ki.

A németek alatt egy szőke germán fiút és egy lányt kellett érteni, akik a magyarokéhoz hasonló helyzetben voltak már több, mint egy éve. Rajttik kivill még sok külföldi járt a Harvardra, elsősorban a távoli brit dominíumokról, indiaiak, ausztrálok, de néha cgy-eny csendesmosolyú kínai is feltűnt az épületek közti park széles sétányain. Éuiekes volt, hogy a nőhallgatók rank- vem kivitel nélkül a külföldiek közül kerültek ki, amerikai afig akadt közöttük. Később ennek az okát is megtudták: az egyetem az angol kollégiumok he gyom anyait igyekezett utánozni — ezért is ne- v ezt ék a bostoni egyetemi elővárost Cambridge-nek —, a makacs britek gondosan Őrzött hagyománya pedig nem Múvason nézte a továbbtanuló nOkat. Ahogyan Hall Reed, Zoli másodéves patrónusa mesélte, a második világháború előtt egyáltalán nem vettek fel ide nőhaíllgatókat. Azóta fejlődött csak annyira az igazgatóság álláspontja, hogy most már engedélyezik a kétezer diák közé ötven-hatvan leány felvételét is.

— Szép Ms egyenjogúsági — nevetett Zabi.

— Azért kár gúnyolódni! — védekezett az amerilcai fiú. — Ida jöhet mindenki; láttad már biztosan, hogy itt hindúk és arabok is vannak. Még kínaiak cs négerek is járhatnak ide. Meg aztán ti is itt lehettek, — tette hozzá magyarázó-. lag.

Zoll méregbe gurult, de 'nem j is válaszolt az érvelésre. Hát itt a magyardl-Mt annyira ala- csonyrcndünek veszik, hogy velük igazolj&k a fajok egyenlőségét? Ide még magyarok „is" járhatnak? A végén még talán azt is mcgtisztelésnek kell venni, hogy egy levegőt szívhatnak ezekkel a kissé tűi öntudatos superrran*-eí!ekel?!

— Barátom, — gyűrte le kis Idő múlttá mérgét, — veled nem vol'innálok!

— Politika? Hát ki beszél itt politikáról? — csodálkozott Hall. — Te biztosan rosszul értetted, amit mondtam!

— ügy is jó, — hagyja rá Zoli. — Hagyjuk ezt, gyere inücább a tornacsarnokba, amiről már annyit beszéltél!

(Folytatjuk)

A mi ügyünk, a mi érdekünk!

— Régen volt olyan jó a bányászaink hangulata, mint az elmúlt hetekben — állapította meg a minap Vándor Ferenc elvtárs, a vasasi Petőfi-akna vezetője. — A munkások nagyon érdeklődnek minden iránt, a munkaverseny is fellendült, látszik, hogy bányászaink tényleg jól akarnak dolgozni.

S ez nemcsak Petőfi-aknán van így.

A megye üzemeit, bányáit járva, szinte mindenütt hallani hasonló véleményt az emberekről, a szocialista munkaverseny kiszélesedésének jeleiről. Általános vélemény az, hogy a választások, november 7.-e és a párt megalakulásának évfordulója tiszteletére jelentős mértékben szélesedett, fejlődött a versenymozgalom, növekedett a versenyben résztvevők száma. Még olyan helyeken is megtört a jég, ahol az ellenforradalom óta nem is próbálkoztak a munkaverseny újjászervezésével. Ismét bebizonyosodott, hogy munkásainkban igenis él a verseny, a vetélkedés, a forradalmi tettek végrehajtása utáni vágy. A most egyre szélesebb medret követelő versenyre ugyanis nem lehet rámondani, hogy felülről, a vezetők szervezték. A kezdeményezés a munkások részéről történt.

A munkaverseny fellendülése megyénkben az elmúlt év közepén kezdődött meg, s azóta a mozgalom jelentősen fejlődött. Különösen szembetűnő ez a fejlődés két szén- bányászati trösztünknél. Bányászaink az ellenforradalom után elsőként újították fel a már hagyományossá vált Pécs—Komló közötti párosversenyt s ugyanakkor az egyes bányaüzemek is párosverseny-szerződést kötöttek. A verseny céljául a mennyiségi tervek túlteljesítése mellett a termelési költségek csökkentését és a munka biztonságának a fokozását is megjelölték. Az MT és a SZOT határozatának a megjelenése után pedig minden bányaüzemben megindult a küzdelem a szakma kiváló dolgozója, illetve az élüzem cím elnyeréséért.

S bár a verseny ebben az időszakban még elég szűk- körű volt, nem vált még a legszélesebb tömegek mozgalmává, kétségkívül nagy hatással volt az eredmények alakulására. Az első lépés volt a verseny új, a kötöttségektől mentes, a munkahelyi adottságoknak legjobban megfelelő formák kialakítása felé. Az a tény, hogy például a Pécsi Szénbányászati Tröszt 103,4 százalékra teljesítette a féléves termelési, 99,2 százalékra az önköltségi tervét, hogy a vasasi és a szabolcsi bányaüzemet élüzem címmel, a tröszt 225 dolgozóját pedig kiváló oklevéllel, illetve jelvénnyel tüntették ki, s ezenkívül még 191 ezer forint jutalmat is kaptak — beszédes bizonyítéka ennek.

Es ugyanezt elmondhatnánk Komlóról is. De még ennél is örvendetesebb, hogy az első lépéseket újabbak követték. A bányászok, az ipari munkások legjobbjai a legtöbb helyen nem vártak tovább arra, hogy a párt, a szak- szervezet, a műszaki vezetők „szervezzék meg” számukra a versenyt, hanem kezdeményezően léptek fel, a termelési tanácskozásokon megjelölt célok megvalósítását ki-ki a lehető legjobb munkával igyekezett segíteni. Igaz, a papírra rögzített vállalások többnyire elmaradtak (ilyen is volt), a kísérőzene is halkabb volt, a transzparensek is hiányoztak. A lényeg azonban megvolt: a verseny résztvevőinek aktivitása, alkotó kezdeményezése, forradalmi tette, egymás iránti segítőkészsége, egyszóval az, amit közös néven a szocializmus építése kommunista módszerének hívunk.

Ezzel persze nem akarjuk azt mondani, hogy a verseny az utóbbi hetekben tömegméretűvé is vált. Itt még nem tartunk. A bányákban is, de különösen az ipari üzemekben, az építőiparban, a közlekedési vállalatoknál a versenynek még mindig szűk az alapja, alacsony az aktív versenyzők száma. Magunkat tévesztenénk meg azzal is, ha nem látnánk, hogy egyes helyeken a verseny még nem a legfontosabb — a párt és a kormány által megjelölt — gazdasági feladatok megoldására irányul. Ezért például a bányákban igen sok gondot okoz a minőségi mutatók, a kalórikus terv teljesítése. Nincs megfelelően biztosítva még a csapatok, brigádok által elért eredmények nyilvánosságra hozatala sem, a verseny eredményeinek értékelése pedig általában alkalomszerű.

Ezek a fogyatékosságok azonban kájavithntőik. Nem is kell nozzá különösebb erőfeszítés. A munkaverseny továbbfejlesztésének ugyanis minden szükséges, sőt kedvező feltétele biztosítva van. Jelenlegi gazdaságpolitikánkból eredően ma kivétel nélkül minden üzemünkben, bányánkban reális, sokoldalúan megalanozott tervek alapján, a réginél sokkal jobb munkakörülmények közölt, nyugodtabb munkatempóban folyik a termelés, nagyrészt megszűntek az anyag-, a munkaerőhiány okozta nehézségek s a jelenlegi bérrendszerünk, a nyereségrészesedés rendszerének bevezetése már nemcsak a mennyiségi tervek túlteljesítésére, hanem a többi gazdasági mutatók teljesítésére, a minőség javítására, a takarékosságra, a gazdaságos termelésre is ösztönöz. A versenyt tehát e sokoldalú feladatok megoldására lehet és kell is irányítani.

Az — gondolom — ma már világos az üzemek párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői előtt, hogy a verseny- ' mozgalom irányítása alatt nem a mozgalom merev keretek közé szorítását, hanem elsősorban a helyes — s üzemenként bizonyára más-más — célok megmutatását, a dolgozók alkotó kezdeményezései kibontakozásának segítését, a dolgozó tömegek aktivitäsanftk növelését értjük. Es ennek, a vezető szervek részéről történő segítségnyújtásnak, a munkaverseny melletti kiállásnak nemcsak szavakban, hanem most már tettekben kell kifejezésre jutnia. A dolgozók legjobbjai az elmúlt hetekben megmutatták, hogy ■ a verseny ügyét a saját ügyüknek tekintik, hogy élni akarnak és élni is fognak a versenyben rejlő hatalmas lehetőségekkel A párt-, a szakszervezeti, a műszaki, gazdasági vezetőktől éppen ezért joggal el is várják, hogy az eddiginél jobban támogassák a most kibontakozó mozgalmukat, hogy aktív részvételükkel segítséget nyújtsanak a munha- verseny-mozgalom további fejlődéséhez, a versenyzők számának növeléséhez.

Tettekre van tehát szükség, olyan tettekre, amelyek mindenki, még a kétkedők számára is érthetően kifejezik. hogy a munkaverseny, fellendítése a mi ügyünk, a mi érdekünk, s amelyről nem mondunk s nem is mondhatunk le. Tudjuk, hogy sokat kell még tenni annak érdekében, hogy a verseny a legszélesebb tömegek mozgalmává váljon, de ha a kommunisták ismét e. mozgalom élére állnak s példamutató tettekkel, nevelő szóval segítenek meggyőzni a még kételkedőket, ez az idő hamarosan el fog következni s a munkaverseny-mozgalom betölti igazi hivatását. 1 ’

MESTERFALVI GYULA