Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-22 / 276. szám

NAPLÓ 1958. NOVEMBER 22. A Szocialista Diákok Szervezetének utolsó elnöke A könyvet polcon komoly, te- kintélysugárzó fólián sok sora­koznakj Az- íróasztalon kézira­tok, könyvek, folyóiratok. Egy tudós professzor birodalma ez. A professzor, dr. Beck Sala­mon, — őszhajú, alacsony, energikus ember, — föl, alá járkál a kis szobában és régi, tussan-lassan több mint fél évszázados emlékei között ku­tat. — Bizony Hajdú Gyulával, ml ketten vagyunk a legöre­gebb szocialisták Magyaror­szágon. Büszkén mondja, de azért egy kicsi szomorúság is vegyül a hangjába. Ez a villanásnyira elfátyolosodó hang, ez a kis futó szomorúság egy kicsit az elszállt ifjúságnak is a régi harcostársaknak, barátoknak szól, akik már nincsenek vagy eltűntek valahol a kavargó idő áradatában. De egy negyedórára most újra megelevenednek. Beck professzor újra maga mellett érzi ezeket a régi barátokat, újra. átéli a forróhangulatú diákkor» gyűléseket, — Még a Őálilei Kör meg­alakulása előtt, 1902-ben már aktív ■ mozgalmi tag voltam. Ekkor alakítottuk meg «I Szo­cialista Diákok Szervezetét. En voltani a szerveiét utolsó elnöke. — Szigorúak voltunk. Csak azt vettük fel tagnak, aki ki­mondottan szocialista elveket vallott, persze ez az akkori viszonyok között eleve lehe- tétlenné tette, hogy nagy tag­létszámú szervezetet tudjunk teremteni. Hogy őszinte le­gyek, nem is ez volt a célunk. A szervezet féllegálisan műkö­dött, az egyetemen nem igen tudták egy tagról sem, hogy bent van a szervezetben. Nem igen törődtek velünk. Még a Szocdem. Párt sem, pedig fé- lig-meddig hozzájuk tartoz­tunk. Később aztán, emlék­szem, a gyűléseink időpontja meg szokott jelenni a Nép­szavában, de jellemző, hogy a helyet sohasem Írták ki. Min­dig csak így szerepelt: ,,A szo­kott helyen.“ Ezeket a gyűlé­seket egyébként az ácsok szak- szervezete helyiségében tartot­tuk, A Klauzál utca és a Nagydiófa utca környékén volt valahol. Mint említettem ez a titkosság egyrészt hátrányos volt, mert csak szükkörű szer­vezetet tudtunk teremteni, másrészt előnyös, mert az egyetem nem tudták meg, kik tagjai a Szocialista Diákok Szervezetének. Mert a szocia­lista nézetek nem jelentettek akkoriban jó ajánlólevelet, még akkor sem, ha ez az elne­vezés egészen más elveket ta­kart, mint amit most szocialis­tának nevezünk. Az előttem elnökösködő Vágó Bélát (a ta­nácsköztársaság ideje aiatt belügyi népbiztos lett) ki t* zárták áz egyetemről. Gyűléseinkét mindig zárt körben tartottuk s nagyjából ugyanazokat a problémákat fe­szegettük, mint később a Ga­lilei Kör. Napi politikáról, kul­túrpolitikáról vitatkoztunk. Nyilvános szereplésre csak egyszer került sor. Erre azon­ban ma is nagyon büszke va­gyok. Mi voltunk Magyaror­szágon az egyetlen szervezet, amely nyilvánosan ünnepelte meg az 1905-ös orosz forra­dalom kitörését. Már nem emlékszem min­denre pontosan. Azt tudom, hogy Vágó tartotta az ünnepi beszédet. A gyűlés után együtt maradtunk. Egyszeresük Vágó megjelent a kezében valami sereg­furcsa alkotmánnyal — Mi ez, mi ez? lettünk köréje. — Bomba, — mondta rejté­lyes arccal s mi ijedten reb­bentünk szét. Egy eredeti orosz szamovár volt. Nagy teafőzést csaptunk a „bombával“. S ha a szamo­vár nem is volt bomba, az ak­kori oroszországi események alapos rombolást vittek végbe a polgári világban. 1907-ben doktoráltam. Úgy mellékesen megjegyzem, hogy én végeztem az egyetemen a legjobban. Más ilyen ered­ményre külföldi. ösztöndíjat \ kapott. Engem azonban szá-z mitásba sem vettek. Nem mondta nki, hogy miért, de nem is kellett. Nyilvánvalóan a nézeteim miatt. Akkoriban ellentétbe kerül­tünk a szocdemmel. Féltek tőlünk. Talán túlságosan bal­oldalinak tartottak bennün­ket. — Erről már sokkal töb­bet tud az utókor. Persze, még: így is elég keveset. — Ki emlékszik például Ré­ti Bőráruira? Jó polgári állása ellenére szocialistának vallotta magát (ét ez nagyon nagy szó volt akkoriban) és túl a sza­vakon, tett is. Minden héten előadásokat tartott különböző munkásszervezetekben. Ma. nem nagyon emlékeznek a ne- | vére, legfeljebb azért, mert' Szabó Ervin jó barátja volt- Pedig valószínű, ő is nagyban hozzájárult a munkásság ide­ológiai fölfegyverzéséhez. S nemcsak 6 az egyedüli ilyen névtelen, ma már elfelejtett hős. Nagyon sokan voltak. Jólesik visszagondolni rá­juk, s örülök, hogy annak ide­jén én is köztük lehettem. LÁZÁR ERVIN 75 éves az Országos Műszaki Könyvtár 75 évvel ezelőtt, 1883-ban kezdte meg működését 100 kö­tet könyvvel, 31 szakfolyóirat­tal, valamint kisebb rajzgyűj­teménnyel a Technológiai Ipar­múzeum nyilvános jellegű könyvtára. A Technológiai Könyvtár különösen a két világháború közötti időben vált közismert­té és közkedveltté a magyar műszaki értelmiség körében. Igazi fejlődése azonban csak a felszabadulást követően indult meg. E fejlődés során az egy­kor^ intézeti könyvtár Orszá­gos Műszaki Könyvtárrá, ha­zánk egyik jelentős tudomá­nyos szakkönyvtárává alakult. Az Országos Műszaki Könyv­tár egyúttal a műszaki Iroda­lom dokumentációjának és a műszaki termelési könyvtárhá­lózatnak központja. A könyv­tár birtokában van Európa egyik legnagyobb szabadalmi gyűjteménye Is. A könyvtár jelenlegi állománya 160 000 kötet könyv, 15 000 kötet folyó­irat, 100 000 darab fordításmá­solat, B 000 000 darab hazai és külföldi szabadalmi leírás. A könyvtár állománya éven­te mintegy 10 000 kötet könyv­vel gyarapszik és 2200 külön­böző bel- és külföldi szakfolyó­irat jár rendszeresen a könyv­tárba. . ,.AzV elmúlt évek során a könyvtár szolgáltatásait évente körülbelül 100 000 helybenol- vasó és 35 000 kölcsönöző vet­te Igénybe. A könyvtár széles­körű dokumentációs szolgálta­tásai nagy segítséget nyújtot­tak az ipari termelő munká­ban, vagy kutatásban foglal­koztatott műszaki dolgozók­nak. A könyvtár, mint a műszaki termelési könyvtárhálózat köz­pontja, módszertani irányítást ad a gyárakban, vállalatoknál lévő mintegy ezer műszaki könyvtárnak. Az Országos Műszaki Könyv, tár fennállásának 75. évfordu­lója alkalmából ma, novem­ber 22-én jubileumi ünnepsé­get rendez. Ez alkalommal ke­rül sor a könyvtár Múzeum m 17. szám alatti új székházának a felavatására is. Negyvenegy .új lakást biztosítanak az ápolónőknek Otthon érzik magukat Tálén nincs is, vagy alig munkáznl tanulnak és a mű­akad olyan mohácsi fiatal, aki velődési házban tartott rendez­nem tudna valamit a Bartók vényekről, összejövetelekről. Béla művelődési otthonról. Most nemrégiben Is volt egy Mikor benyitottam az épü- hangulatos családi est, a hof- letbe, azt hittem, rosszul látok, gászverseny után — mondta Az előtér, s a termek, min- Kovacsics elvtárs. 700 tagja denütt tele fiatalemberekkel. Még hétköznap délelőtt is eny- nyien volnának itt? — gondol­tam. Kovacsics Mátyás igazgató nevetve magyarázta, hogy azért vannak ilyen sokan, mert itt sorozzék a bevonuló fiata­kultúrotthonról. Régen hallot­tam, bár nagyon sok jól mű­ködő művelődési otthon van a megyében — olyanról, ahol ilyen együttműködés van a ve­zetőség és a tagság között. Elismerést érdemelnek azért, van a horgászkőrnek, s a kö- mert nemcsak szórakoznak, de zelmúltban versenyt Is tartót- . szórakoznak úgy használ­tak, ahol valamennyi tag részt- ugy szoraKoznaK’ ,ugy nasznfU vett. A jól sikerült verseny ják fel szabad idejüket, hogy után halpaprikással, meg csu- azzal a közösségnek használja- kapö»költtel ünnepeltek, csa- na)t ládostól. — Ugy ünnepeltek, Az egészségügyi dolgozók egy részéinek, az úgynevezett középkádereknek — akik alatt orvosi körökben elsősorban ápolónőket és védőnőket érte­nek — nehéz volt a helyzetű^. Ezt a nehézséget a lakásprob­léma okozta, amellyel meg kel­lett küzdeniük. Java részük al­bérleti szobában lakott, ame­lyért hatalmas összegeket kel­lett fizetoiök; Ezen a tarthatatlan helyze­ten kíván most változtatná az Egészségügyi Minisztérium. Az ápolónők részére építendő új lakás, vagy lakásétalaikltás cél­jára az Egészségügyi Miniszté­rium 637.000 forintot biztosí­tott. A 2-es számú Sebészeti klinikán dolgozó ápolónőknek máris négy férőhelyet biztoW- tottak. Ezek az ápolónők már a klinika épületében, laknak. (W. M.) mint otthon, mert itt vala- lokat. Elmondta, hogy máskor mennyien otthon érzik is sokan vannak itt, hiszen kát — mondta. I nagy létszámmal működnek a Az a legérdekesebb, szólt el-5 szakkörök. A fotókör érdemli gondolkodva, hogy, az iskolás- most leginkább a dicséretet — gyerektől az orvosig, a paptól Ezen túlmenőiéig az Egész­ségügyi Minisztérium által ren delkezésre bocsátott összegből az 1. számú Sebészeti Klinika III. emeletén, az egykori pad­lástéren biztosítanak bentla­kást. Itt összesen 23 pécsi ápolónő jut majd lakáshoz; Ugyanakkor az Urológiai Kli­nikán is tizennyolc ápolónő­nek juttatnak lakájt. Máris megkezdték a klinikák átala­kítását és az építési munkála­tokat 1059, márciusában feje­zik be. Az Egészségügyi Miniszté­rium mellett azonban az Or­vosegészségügyi Dolgozók Szak szervezete Is foglalkozik az ápolónők lakásproblémáival. A szakszervezet összesen 300.000 forintot kíván költeni az ápoló­nők részére építendő, vagy át­alakítandó lakások berende­zésére. Ugyanekkor a szakszer­vezet nem feledkezik meg a védőnőkről sem. A szakszerve­zetnek megfelelő összeg áll rendelkezésére, hogy a védö- , Bőket is lakáshoz juttassa, il­letve épületrészeket alakíttas­son át lakások céljaira. Pécs város területén nyol* védőnő van, aki lakás-problw mákkal küszködik. Ezek a vá» rosi tanács alkalmazásában állnak, éppen ezért fontos ta­nácsi feladat, hogy a város megfelelő lakáshoz juttassa őket. Es véleményünk szerint ez nem is olyan nehéz feladat — főleg akkor, amikor a védő­nők lakásának berendezéséről az Orvosegészsógügyl Dolgozók. Szakszervezete kivén gondos­kodni! r. j„ mondta. Nagyon sokat dolgoz­tak az utóbbi időben, társadal­mi munkával komoly válasz­tási dokumentációs anyagot gyűjtöttek össze. A bélyeg- gyűjtő kör, amelynek 70 fel­nőtt és negyven fiatal tagja van, az elmúlt héten bontotta le a szakemberek által is meg­csodált értékes, szép kivitele­zésű bélyegkiállítását. Kissé irigykedve hallgattam, hogy a rádióskör Budapestet és ha az idő alkalmas, Moszk­vát veszi televízión. Erre azon­ban nem féltények, vendége­ket hívnak, s közösen nézik az adásokat. A vérbeli rádiósok a parasztemberig minden ré­teg képviselve van a szak­köreinkben — a legnagyobb egyetértésben; Katonazene hallatszott az ut­cáról. Kinéztem; — Figyeljen csak, — szólt lelkesedve az Igazgató — a mi fúvószenekarunk búcsúztatja, kíséri a bevonuló katonákat. Elmondta, hogy szimfonikus és Igen tehetséges fiatalokból álló tánczenekara is van a műve­lődési háznak, ök elégítik ki, (38) VII, Hát gyerekek —- fordult a már idegölőnek érezték a va­dul rikoltozó szakszofonokat, a harmadiktól pedig úgylátszik, hogy elviselhetetlen macska­Mostanában Simiékkel sem beszélgetett szívesen, teljesen clhidegültek egymástól. Zolit különösen az az eset döbben­tette meg, hogy mmikor a ha­jóról a szárazföldre léptek — nyilván a fényképészek pergő­tüzének hatására — néhány magyar, közöttük Siml is szí­né szkedve leborult a földre és megcsókolta azt — Öcska jampec! — gondol­megérkezés után pár nappal *e*f> az egész tábor pedig ma- fa megvető/n Zoli _ De köny. társaihoz Sand, a szépfiú — gondoltátok volna, hogy ilyen unalmas ez az Amerika is? — Legyünk pontosak, Camp a Pestről Vagy egyéb~városok-!K)l™rT ^*0 nem egész Ame­ból jött együtteseken kivül aj^1^ esz félif1— vigasztalta hamarosan elfásultsdgba ful- zenei igényeket. Gyakran jónne JeiJ- vigazzzaiia kezdeti hév Nanokia tájelőadásra a Pécsi Nemzeti S E* bizony el is találta .L.JÍT JÍ Színház, a helybeli színjátszók 3 Slí sodík Lipótmező. Az egyik nagy teremben kezdetben lelkesen barátkoz­tak össze a magyar fiúk és lá­nyok. Rögtönzött vad tánctan­folyamok kezdődtek, de aztán mkább az adó- és vevőkészü- Színház a helybeli szín játszók jmegbüntetésnek VTok!' nem Jékkel vannak elfoglalva. Ja- pedig olyan falvakba mennek j®?“0’ nmiKor sznesen vis za zárakozásnakt Pántól Amerikáig, szerte a vi- játszani, ahova a pécsiek nem f *fr‘ ”°!™* <*he “2 ^vhángú hogy szórakozásnak. lúggal tartják a kapcsolatot. jutnak eL 2 eleibe is. Egyelőre azonban, Zoli ezekben a napokban Hallottam a jól dolgozó húz- Régen hallottam már ennyil mivel egyikük sem volt jövőbe tppen úgv magára maradt, tartási szakkörről, ahol kézi- embert foglalkoztató vidéki • képességekkel megáldva, mint a keserves hajóút során. I teljes egyetértéssel szidták & i^uluék hol a lányok társasága­.................................................................................................................kilmer-i gyiijtőtábort. val. hol Mr. Agotay barátjuk­— Ugy látszik, egyebet sem kai bújtak össze. Zoli ösztönö- feledni többé. Simivel sem tu­csinálunk már egész életünk- sen idegenkedett az Agotay- dott többé olyan pajtást han­nyen elfelejtkezik a mi kis ha­zánkról! Azt 6 is tudta, hogy Ameri­ka most már neki is otthona ezentúl, na de nem haza! Az csak egy van, olyan nincs több! És mégis vannak olya­nok, akik olyan könnyen fel tudják cserélni egy másikkal? Ez hát a Simi-féle nagy haza- Jiság? És éppen Simi, aki olyan lelkesedéssel tudott me­sélni a bizottságok előtt sza­badságharcos hőstetteiről, utol­érhetetlen magyarságáról? MA kis esetet nem is tudta el­Üj filmek a pécsi mozikban A Mozi üzemi Vállalat no­vemberben és decemberben számos új filmet mutat be a város közönségének. Novem­ber 27-től december 3-ig a Park moziban mutatják be a „Megmentettem az életem" cí­mű francia vígjátékot, amely egy zeneszerző kalandjairól és szerelméről szól. Ugyanezen mű film bemutatására, amely a lengyel filmalkotás egyik remekműve, a második világ­háború utáni időkről szól. De­cember 4-től 10-ig a Petőfi- és Park-moziban a „Robin Haut" színes amerikai filmfelújítást adják. A film férfi főszereplő­je Erői Flyn, női szereplője pedig Olíva de Havlland. De­időben forgatják a Petőfi mo- comber 11-től 15-ig bemutat- ziban a „Csendes Don" III. részét. Azt a filmet, amely az 1958-as évi Karlovyvary-i film- fesztiválon díjat nyert. A fil­met november 27-én és 28-án a Kossuth-moziiban is levetítik; Novembern 20-től december .V ig sor kerül a „Hatódtál»" ci­megfordultak. Bár a sok édes­kés ételt, szirupos főzelékeket és szárított eledeleket kezdet- _ ben nagyon fintorogva kosztol­ják „A fekete zászlóalj" című ták, az ausztriai káposztalevesl cseh filmet, amely a Karlovy- így is magasan verte. De mit vary-i filmfesztiválon a III. ér a legjobb ellátás és a leg- nagydíjat nyerte el. December ! modernebb televízió és zene­lő—24-ig pedig a Kossuth- és j automata, ha az egész napot Petőfi-mozlban levetítik a „Fe-lez tölti be? Az első napon még kete szem éjszakája” című ■ érdekes volt a friss ritmusokat francia-magyar filmet. S harsogó zene. a második napon ben, mint táborról táborra hur- colkodunk! — mérgelődött még Zoli is, aki pedig elég ritkán szokott hangosan kifakadni. Azt minden elegedet­lenségük ellenére is elismerték, mai, amikor sikerült Simivel hogy az eddigiek közül még ez négyszemközt beszélnie, el is volt a legrendesebb helu. ahol árulta ezt az aggodalmát, de a fiú csak legyintgetett, hogy őt nem kell félteni, tud vigyázni magára egyedül is. A lányokat már nem ilyes­fajta. aggodalomból kerülte, egyszerűen túl hangosnak tar­totta őket. — Még Anikó lá- banyomába sem léphetnek! — állapította meg róluk már az féle találkozóktól. Nem volt üon beszélni, mint eddig. Erez­hat ározott ok rá, de idegenke- hogy egyre jobban elszige- dett ettől a simabeszédü CIC- telődlk a többitől; egyre ma- megbízottól, aki néha napokra gúnyosabban áll, a világ pedig eltűnt a táborból. Egy alkalom- egyre idegenebb lesz a szá­első összejövetelen, s azóta nem bánta, ha Luluék nem hívták magukkal. mára. Most döbbent csak rá, hogy Gabinak is milyen rossz lehet a bécsi lágerben. Megérkezése után küldött neki is egy ké- peslapot, de részletes beszámo­lót csak akkor akart küldeni, ha végleges helyen lesznek már. / Valóságos megváltásként jött a hír, amikor közölték velük, hogy a táborból átviszik őket New ■ Yorkba, s onnan szét­osztják végleges helyükre. A Camp Kilmer-i „vidám szabad­ságharcos fiatalok”, ahogyan az egyik látogató riporter ne­vezte őket, örömükben felfor­gatták még a szobák berende­zését is, csakhogy innen meg­szabadulnak, Frici búcsúzóul nagy buzgalommal gyömöszölt be a zeneautomata nyitásába egy „Fór Centiemen” (Urak számárai) felírisú gombot, melyet nem kisebb igyekezettel operált lé. az egyik széken he­verő adomány-nadrágról. — Hadd lássák az utódaink, hogy mi is értettünk a techni­kához! — indokolta kaján ne* vetéssel az eljárást. Nem törődött senki az ilyes­mivel, mindenki készülődött, mint már annyiszor. Tószegi Kálmán, aki Magyarországon állítólag újságíró volt, méla­búsam jegyezte meg: — Égy becsomagolás: egy utazás: egy láger: egy kicso­magolás! Egy hét múlva köz­kívánatra megismétlik az egész nagysikerű műsort! Szerencséjére megjegyzését nem sokan hallották, mert elén görbén néztek azokra, akik „hálátlan" kijelentéseket tet­tek. A fürge kis révhajó, mely New Yorkba szállította a boly­gó magyarokat, már jobb han­gulatba ringatta őket. Az egyik jótorkú leány nótába kezdett, amit a többiek is átvettek: — Jó reggelt kívánunk, meg­jöttek a híres magyar diákok! Bár a többség nem diák volt, azért mégis elszánt üvöltésfel ígérgették a mit sem sej*ő New York-iaknak, hogy „jön­nek, látnak, győznek”. A fe­nyegetés nem tett különösebb hatást a mammutvárosra, za­vartalanul élte a maga min­dennapi zajos életét. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom