Dunántúli Napló, 1958. november (15. évfolyam, 258-283. szám)

1958-11-22 / 276. szám

NAPLÓ

1958. NOVEMBER 22.

A Szocialista Diákok Szervezetének utolsó elnöke

A könyvet polcon komoly, te- kintélysugárzó fólián sok sorakoznakj Az- íróasztalon kéziratok, könyvek, folyóiratok. Egy tudós professzor birodalma ez. A professzor, dr. Beck Salamon, — őszhajú, alacsony, energikus ember, — föl, alá járkál a kis szobában és régi, tussan-lassan több mint fél évszázados emlékei között kutat.

— Bizony Hajdú Gyulával, ml ketten vagyunk a legöregebb szocialisták Magyarországon.

Büszkén mondja, de azért egy kicsi szomorúság is vegyül a hangjába. Ez a villanásnyira elfátyolosodó hang, ez a kis futó szomorúság egy kicsit az elszállt ifjúságnak is a régi harcostársaknak, barátoknak szól, akik már nincsenek vagy eltűntek valahol a kavargó idő áradatában.

De egy negyedórára most

újra megelevenednek. Beck professzor újra maga mellett érzi ezeket a régi barátokat, újra. átéli a forróhangulatú diákkor» gyűléseket,

— Még a Őálilei Kör megalakulása előtt, 1902-ben már aktív ■ mozgalmi tag voltam. Ekkor alakítottuk meg «I Szocialista Diákok Szervezetét. En voltani a szerveiét utolsó elnöke.

— Szigorúak voltunk. Csak azt vettük fel tagnak, aki kimondottan szocialista elveket vallott, persze ez az akkori viszonyok között eleve lehe- tétlenné tette, hogy nagy taglétszámú szervezetet tudjunk teremteni. Hogy őszinte legyek, nem is ez volt a célunk. A szervezet féllegálisan működött, az egyetemen nem igen tudták egy tagról sem, hogy bent van a szervezetben. Nem

igen törődtek velünk. Még a Szocdem. Párt sem, pedig fé- lig-meddig hozzájuk tartoztunk. Később aztán, emlékszem, a gyűléseink időpontja meg szokott jelenni a Népszavában, de jellemző, hogy a helyet sohasem Írták ki. Mindig csak így szerepelt: ,,A szokott helyen.“ Ezeket a gyűléseket egyébként az ácsok szak- szervezete helyiségében tartottuk, A Klauzál utca és a Nagydiófa utca környékén volt valahol. Mint említettem ez a titkosság egyrészt hátrányos volt, mert csak szükkörű szervezetet tudtunk teremteni, másrészt előnyös, mert az egyetem nem tudták meg, kik tagjai a Szocialista Diákok Szervezetének. Mert a szocialista nézetek nem jelentettek akkoriban jó ajánlólevelet, még akkor sem, ha ez az elnevezés egészen más elveket takart, mint amit most szocialistának nevezünk. Az előttem elnökösködő Vágó Bélát (a tanácsköztársaság ideje aiatt belügyi népbiztos lett) ki t* zárták áz egyetemről.

Gyűléseinkét mindig zárt körben tartottuk s nagyjából ugyanazokat a problémákat feszegettük, mint később a Galilei Kör. Napi politikáról, kultúrpolitikáról vitatkoztunk. Nyilvános szereplésre csak egyszer került sor. Erre azonban ma is nagyon büszke vagyok. Mi voltunk Magyarországon az egyetlen szervezet, amely nyilvánosan ünnepelte meg az 1905-ös orosz forradalom kitörését.

Már nem emlékszem mindenre pontosan. Azt tudom, hogy Vágó tartotta az ünnepi beszédet. A gyűlés után együtt maradtunk. Egyszeresük Vágó megjelent a kezében valami

seregfurcsa alkotmánnyal

— Mi ez, mi ez? lettünk köréje.

— Bomba, — mondta rejtélyes arccal s mi ijedten rebbentünk szét.

Egy eredeti orosz szamovár volt. Nagy teafőzést csaptunk a „bombával“. S ha a szamovár nem is volt bomba, az akkori oroszországi események alapos rombolást vittek végbe a polgári világban.

1907-ben doktoráltam. Úgy mellékesen megjegyzem, hogy én végeztem az egyetemen a legjobban. Más ilyen eredményre külföldi. ösztöndíjat \ kapott. Engem azonban szá-z mitásba sem vettek. Nem mondta nki, hogy miért, de nem is kellett. Nyilvánvalóan a nézeteim miatt.

Akkoriban ellentétbe kerültünk a szocdemmel. Féltek tőlünk. Talán túlságosan baloldalinak tartottak bennünket.

— Erről már sokkal többet tud az utókor. Persze, még: így is elég keveset.

— Ki emlékszik például Réti Bőráruira? Jó polgári állása ellenére szocialistának vallotta magát (ét ez nagyon nagy szó volt akkoriban) és túl a szavakon, tett is. Minden héten előadásokat tartott különböző munkásszervezetekben. Ma. nem nagyon emlékeznek a ne- | vére, legfeljebb azért, mert' Szabó Ervin jó barátja volt- Pedig valószínű, ő is nagyban hozzájárult a munkásság ideológiai fölfegyverzéséhez. S nemcsak 6 az egyedüli ilyen névtelen, ma már elfelejtett hős. Nagyon sokan voltak.

Jólesik visszagondolni rájuk, s örülök, hogy annak idején én is köztük lehettem.

LÁZÁR ERVIN

75 éves az Országos Műszaki Könyvtár

75 évvel ezelőtt, 1883-ban kezdte meg működését 100 kötet könyvvel, 31 szakfolyóirattal, valamint kisebb rajzgyűjteménnyel a Technológiai Iparmúzeum nyilvános jellegű könyvtára.

A Technológiai Könyvtár különösen a két világháború közötti időben vált közismertté és közkedveltté a magyar műszaki értelmiség körében. Igazi fejlődése azonban csak a felszabadulást követően indult meg. E fejlődés során az egykor^ intézeti könyvtár Országos Műszaki Könyvtárrá, hazánk egyik jelentős tudományos szakkönyvtárává alakult. Az Országos Műszaki Könyvtár egyúttal a műszaki Irodalom dokumentációjának és a műszaki termelési könyvtárhálózatnak központja. A könyvtár birtokában van Európa egyik legnagyobb szabadalmi gyűjteménye Is. A könyvtár jelenlegi állománya 160 000 kötet könyv, 15 000 kötet folyóirat, 100 000 darab fordításmásolat, B 000 000 darab hazai és külföldi szabadalmi leírás.

A könyvtár állománya évente mintegy 10 000 kötet könyvvel gyarapszik és 2200 különböző bel- és külföldi szakfolyóirat jár rendszeresen a könyvtárba.

. ,.AzV elmúlt évek során a könyvtár szolgáltatásait évente körülbelül 100 000 helybenol- vasó és 35 000 kölcsönöző vette Igénybe. A könyvtár széleskörű dokumentációs szolgáltatásai nagy segítséget nyújtottak az ipari termelő munkában, vagy kutatásban foglalkoztatott műszaki dolgozóknak.

A könyvtár, mint a műszaki termelési könyvtárhálózat központja, módszertani irányítást ad a gyárakban, vállalatoknál lévő mintegy ezer műszaki könyvtárnak.

Az Országos Műszaki Könyv, tár fennállásának 75. évfordulója alkalmából ma, november 22-én jubileumi ünnepséget rendez. Ez alkalommal kerül sor a könyvtár Múzeum m 17. szám alatti új székházának a felavatására is.

Negyvenegy .új lakást biztosítanak az ápolónőknek

Otthon érzik magukat

Tálén nincs is, vagy alig munkáznl tanulnak és a műakad olyan mohácsi fiatal, aki velődési házban tartott rendeznem tudna valamit a Bartók vényekről, összejövetelekről. Béla művelődési otthonról. Most nemrégiben Is volt egy Mikor benyitottam az épü- hangulatos családi est, a hof- letbe, azt hittem, rosszul látok, gászverseny után — mondta Az előtér, s a termek, min- Kovacsics elvtárs. 700 tagja

denütt tele fiatalemberekkel. Még hétköznap délelőtt is eny- nyien volnának itt? — gondoltam.

Kovacsics Mátyás igazgató nevetve magyarázta, hogy azért vannak ilyen sokan, mert itt sorozzék a bevonuló fiatakultúrotthonról. Régen hallottam, bár nagyon sok jól működő művelődési otthon van a megyében — olyanról, ahol ilyen együttműködés van a vezetőség és a tagság között. Elismerést érdemelnek azért, van a horgászkőrnek, s a kö- mert nemcsak szórakoznak, de zelmúltban versenyt Is tartót- . szórakoznak úgy használtak, ahol valamennyi tag részt- ugy szoraKoznaK’ ,ugy nasznfU vett. A jól sikerült verseny ják fel szabad idejüket, hogy után halpaprikással, meg csu- azzal a közösségnek használja- kapö»költtel ünnepeltek, csa- na)t ládostól. — Ugy ünnepeltek,

Az egészségügyi dolgozók egy részéinek, az úgynevezett középkádereknek — akik alatt orvosi körökben elsősorban ápolónőket és védőnőket értenek — nehéz volt a helyzetű^. Ezt a nehézséget a lakásprobléma okozta, amellyel meg kellett küzdeniük. Java részük albérleti szobában lakott, amelyért hatalmas összegeket kellett fizetoiök;

Ezen a tarthatatlan helyzeten kíván most változtatná az Egészségügyi Minisztérium. Az ápolónők részére építendő új lakás, vagy lakásétalaikltás céljára az Egészségügyi Minisztérium 637.000 forintot biztosított. A 2-es számú Sebészeti klinikán dolgozó ápolónőknek máris négy férőhelyet biztoW- tottak. Ezek az ápolónők már a klinika épületében, laknak.

(W. M.)

mint otthon, mert itt vala- lokat. Elmondta, hogy máskor mennyien otthon érzik is sokan vannak itt, hiszen kát — mondta. I

nagy létszámmal működnek a Az a legérdekesebb, szólt el-5

szakkörök. A fotókör érdemli gondolkodva, hogy, az iskolás- most leginkább a dicséretet — gyerektől az orvosig, a paptól

Ezen túlmenőiéig az Egészségügyi Minisztérium által ren delkezésre bocsátott összegből az 1. számú Sebészeti Klinika III. emeletén, az egykori padlástéren biztosítanak bentlakást. Itt összesen 23 pécsi ápolónő jut majd lakáshoz; Ugyanakkor az Urológiai Klinikán is tizennyolc ápolónőnek juttatnak lakájt. Máris megkezdték a klinikák átalakítását és az építési munkálatokat 1059, márciusában fejezik be.

Az Egészségügyi Minisztérium mellett azonban az Orvosegészségügyi Dolgozók Szak szervezete Is foglalkozik az ápolónők lakásproblémáival. A szakszervezet összesen 300.000 forintot kíván költeni az ápolónők részére építendő, vagy átalakítandó lakások berendezésére. Ugyanekkor a szakszervezet nem feledkezik meg a védőnőkről sem. A szakszervezetnek megfelelő összeg áll rendelkezésére, hogy a védö- , Bőket is lakáshoz juttassa, illetve épületrészeket alakíttasson át lakások céljaira.

Pécs város területén nyol* védőnő van, aki lakás-problw mákkal küszködik. Ezek a vá» rosi tanács alkalmazásában állnak, éppen ezért fontos tanácsi feladat, hogy a város megfelelő lakáshoz juttassa őket. Es véleményünk szerint ez nem is olyan nehéz feladat — főleg akkor, amikor a védőnők lakásának berendezéséről az Orvosegészsógügyl Dolgozók. Szakszervezete kivén gondoskodni! r. j„

mondta. Nagyon sokat dolgoztak az utóbbi időben, társadalmi munkával komoly választási dokumentációs anyagot gyűjtöttek össze. A bélyeg- gyűjtő kör, amelynek 70 felnőtt és negyven fiatal tagja van, az elmúlt héten bontotta le a szakemberek által is megcsodált értékes, szép kivitelezésű bélyegkiállítását.

Kissé irigykedve hallgattam, hogy a rádióskör Budapestet és ha az idő alkalmas, Moszkvát veszi televízión. Erre azonban nem féltények, vendégeket hívnak, s közösen nézik az adásokat. A vérbeli rádiósok

a parasztemberig minden réteg képviselve van a szakköreinkben — a legnagyobb egyetértésben;

Katonazene hallatszott az utcáról. Kinéztem;

— Figyeljen csak, — szólt lelkesedve az Igazgató — a mi fúvószenekarunk búcsúztatja, kíséri a bevonuló katonákat. Elmondta, hogy szimfonikus és Igen tehetséges fiatalokból álló tánczenekara is van a művelődési háznak, ök elégítik ki,

(38)

VII,

Hát gyerekek —- fordult a

már idegölőnek érezték a vadul rikoltozó szakszofonokat, a harmadiktól pedig úgylátszik, hogy elviselhetetlen macskaMostanában Simiékkel sem beszélgetett szívesen, teljesen clhidegültek egymástól. Zolit különösen az az eset döbbentette meg, hogy mmikor a hajóról a szárazföldre léptek — nyilván a fényképészek pergőtüzének hatására — néhány magyar, közöttük Siml is színé szkedve leborult a földre és megcsókolta azt — Öcska jampec! — gondolmegérkezés után pár nappal *e*f> az egész tábor pedig ma- fa megvető/n Zoli _ De köny.

társaihoz Sand, a szépfiú — gondoltátok volna, hogy ilyen unalmas ez az Amerika is?

— Legyünk pontosak, Camp a Pestről Vagy egyéb~városok-!K)l™rT ^*0 nem egész Ameból jött együtteseken kivül aj^1^ esz félif1— vigasztalta hamarosan elfásultsdgba ful- zenei igényeket. Gyakran jónne JeiJ- vigazzzaiia kezdeti hév Nanokia

tájelőadásra a Pécsi Nemzeti S E* bizony el is találta .L.JÍT JÍ

Színház, a helybeli színjátszók 3 Slí

sodík Lipótmező.

Az egyik nagy teremben kezdetben lelkesen barátkoztak össze a magyar fiúk és lányok. Rögtönzött vad tánctanfolyamok kezdődtek, de aztán

mkább az adó- és vevőkészü- Színház a helybeli szín játszók jmegbüntetésnek VTok!' nem

Jékkel vannak elfoglalva. Ja- pedig olyan falvakba mennek j®?“0’ nmiKor sznesen vis za zárakozásnakt

Pántól Amerikáig, szerte a vi- játszani, ahova a pécsiek nem f *fr‘ ”°!™* <*he “2 ^vhángú hogy szórakozásnak. lúggal tartják a kapcsolatot. jutnak eL 2 eleibe is. Egyelőre azonban, Zoli ezekben a napokban

Hallottam a jól dolgozó húz- Régen hallottam már ennyil mivel egyikük sem volt jövőbe tppen úgv magára maradt,

tartási szakkörről, ahol kézi- embert foglalkoztató vidéki • képességekkel megáldva, mint a keserves hajóút során.

I teljes egyetértéssel szidták & i^uluék hol a lányok társasága.................................................................................................................kilmer-i gyiijtőtábort. val. hol Mr. Agotay barátjuk— Ugy látszik, egyebet sem kai bújtak össze. Zoli ösztönö- feledni többé. Simivel sem tucsinálunk már egész életünk- sen idegenkedett az Agotay- dott többé olyan pajtást hannyen elfelejtkezik a mi kis hazánkról!

Azt 6 is tudta, hogy Amerika most már neki is otthona ezentúl, na de nem haza! Az csak egy van, olyan nincs több! És mégis vannak olyanok, akik olyan könnyen fel tudják cserélni egy másikkal? Ez hát a Simi-féle nagy haza- Jiság? És éppen Simi, aki olyan lelkesedéssel tudott mesélni a bizottságok előtt szabadságharcos hőstetteiről, utolérhetetlen magyarságáról?

MA kis esetet nem is tudta elÜj filmek a pécsi mozikban

A Mozi üzemi Vállalat novemberben és decemberben számos új filmet mutat be a város közönségének. November 27-től december 3-ig a Park moziban mutatják be a „Megmentettem az életem" című francia vígjátékot, amely egy zeneszerző kalandjairól és szerelméről szól. Ugyanezen

mű film bemutatására, amely a lengyel filmalkotás egyik remekműve, a második világháború utáni időkről szól. December 4-től 10-ig a Petőfi- és Park-moziban a „Robin Haut" színes amerikai filmfelújítást adják. A film férfi főszereplője Erői Flyn, női szereplője pedig Olíva de Havlland. Deidőben forgatják a Petőfi mo- comber 11-től 15-ig bemutat- ziban a „Csendes Don" III. részét. Azt a filmet, amely az 1958-as évi Karlovyvary-i film- fesztiválon díjat nyert. A filmet november 27-én és 28-án a Kossuth-moziiban is levetítik;

Novembern 20-től december .V ig sor kerül a „Hatódtál»" cimegfordultak. Bár a sok édeskés ételt, szirupos főzelékeket és szárított eledeleket kezdet- _ ben nagyon fintorogva kosztolják „A fekete zászlóalj" című ták, az ausztriai káposztalevesl cseh filmet, amely a Karlovy- így is magasan verte. De mit vary-i filmfesztiválon a III. ér a legjobb ellátás és a leg- nagydíjat nyerte el. December ! modernebb televízió és zenelő—24-ig pedig a Kossuth- és j automata, ha az egész napot Petőfi-mozlban levetítik a „Fe-lez tölti be? Az első napon még kete szem éjszakája” című ■ érdekes volt a friss ritmusokat

francia-magyar filmet. S harsogó zene. a második napon

ben, mint táborról táborra hur- colkodunk! — mérgelődött még Zoli is, aki pedig elég ritkán szokott hangosan kifakadni.

Azt minden elegedetlenségük ellenére is elismerték, mai, amikor sikerült Simivel hogy az eddigiek közül még ez négyszemközt beszélnie, el is volt a legrendesebb helu. ahol árulta ezt az aggodalmát, de a

fiú csak legyintgetett, hogy őt nem kell félteni, tud vigyázni magára egyedül is.

A lányokat már nem ilyesfajta. aggodalomból kerülte, egyszerűen túl hangosnak tartotta őket. — Még Anikó lá- banyomába sem léphetnek! — állapította meg róluk már az

féle találkozóktól. Nem volt üon beszélni, mint eddig. Erezhat ározott ok rá, de idegenke- hogy egyre jobban elszige- dett ettől a simabeszédü CIC- telődlk a többitől; egyre ma- megbízottól, aki néha napokra gúnyosabban áll, a világ pedig eltűnt a táborból. Egy alkalom- egyre idegenebb lesz a száelső összejövetelen, s azóta nem bánta, ha Luluék nem hívták magukkal.

mára.

Most döbbent csak rá, hogy Gabinak is milyen rossz lehet a bécsi lágerben. Megérkezése után küldött neki is egy ké- peslapot, de részletes beszámolót csak akkor akart küldeni, ha végleges helyen lesznek már. /

Valóságos megváltásként jött a hír, amikor közölték velük, hogy a táborból átviszik őket New ■ Yorkba, s onnan szétosztják végleges helyükre. A Camp Kilmer-i „vidám szabadságharcos fiatalok”, ahogyan az egyik látogató riporter nevezte őket, örömükben felforgatták még a szobák berendezését is, csakhogy innen megszabadulnak, Frici búcsúzóul nagy buzgalommal gyömöszölt be a zeneautomata nyitásába egy „Fór Centiemen” (Urak számárai) felírisú gombot, melyet nem kisebb igyekezettel operált lé. az egyik széken heverő adomány-nadrágról.

— Hadd lássák az utódaink, hogy mi is értettünk a technikához! — indokolta kaján ne* vetéssel az eljárást.

Nem törődött senki az ilyesmivel, mindenki készülődött, mint már annyiszor. Tószegi Kálmán, aki Magyarországon állítólag újságíró volt, mélabúsam jegyezte meg:

— Égy becsomagolás: egy utazás: egy láger: egy kicsomagolás! Egy hét múlva közkívánatra megismétlik az egész nagysikerű műsort!

Szerencséjére megjegyzését nem sokan hallották, mert elén görbén néztek azokra, akik „hálátlan" kijelentéseket tettek.

A fürge kis révhajó, mely New Yorkba szállította a bolygó magyarokat, már jobb hangulatba ringatta őket. Az egyik jótorkú leány nótába kezdett, amit a többiek is átvettek:

— Jó reggelt kívánunk, megjöttek a híres magyar diákok!

Bár a többség nem diák volt, azért mégis elszánt üvöltésfel ígérgették a mit sem sej*ő New York-iaknak, hogy „jönnek, látnak, győznek”. A fenyegetés nem tett különösebb hatást a mammutvárosra, zavartalanul élte a maga mindennapi zajos életét.

(Folytatjuk.)