Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

2 NAPLÓ 1958. OKTOBER T. Kásád a választásokra készül A választási előkészületek iránt érdeklődve kopogtattunk be a siklósi járási pártbizott­sághoz. Löffler József elvtárs, az ágit. prop. osztály vezetője így tájékoztatja munkatársun­kat: — Jói haladunk. 728 községi, 44 járási és 9 megyei választó- körzetünkben két és félezer ember készíti elő a választást. Nagy szám ez a járás 36 000 főnyi lakosságához képest, s ami a legörvendetesebb, na­gyobb részük pártonkívüli. Mi is meglepődtünk, régen lát­tunk ekkora aktivitást, mint most. Amikor a községi párt- szervezetek összehívták őket, a legtöbb helyen száz százaléko­san megjelentek, csak néhány helyen hiányzott egy-két em­ber, azok is miamilyen ko­moly ok miatt maradtak el azon az estén. — Az előkészületek pártszer­vezeteink számbeli és minőségi megerősödéséhez is hozzájá­rulnak. Uj arcok tűnnek fel a pártonkívüli aktívák sűrűjéből, olyan munkaszerető és áldozat­kész elvtársak, akik alkalmas­sá válnak a pártba mló belé­pésre. A szavai pártszervezet például a napokban szavazott négy elvtárs felvétele ügyé­ben, hárman tagjelöltek lettek, egy pedig párttag tagjelöltségi idő nélkül. Agrárproletárok és egyéni parasztok mind a né­gyen, közöttük három nő.:« Hát ez valóban biztató. De válasszunk ki egy községet, és nézzük meg mindezt az élet sodrásában! Legyen ez a köz­ség Kásád! A kis falu fanécsírodájá­ban nagy a sürgés-forgás. , . Járnak-kelnek az em­berek, Vass Sándor tanácsel­nök elvtárs nagy, gondosan vo­nalazott papíríveket terít szét az asztalon. Azt mondja, eb­ben minden benne van, amire az újságíró csak kíváncsi le­het. 'Valóban, Vass elvtársat nem lehet zavarba hozni. Jól fel­készült, mindent tud. Minden kommunista pártmegbizatást kapott, névszerlnt elsorolja, hogy egy-egy elvtánsnak, me­lyik választókörzetben és mi­lyen pártmunkát kell végeznie. E mellett még 21 pártonkívüli agitátorunk is van, a volt MDP-tagok, a KISZ, a nőta­nács és a népfrontbizottságok java mind társadalmi munkát végez, ök is konkrét munkát kaptak, akárcsak a párttagok. Hét kommunista (mert eny- nyi tagja van a pártszervezet­nek), 28 agitátor — megint egy jó hír. De lássuk, mit monda­nak az agitátorok? Vajon tud­nak-e arról, amit a „nagy pa­pírára írtak, az életet rögzí­tették-e ott, vagy egyelőre csak szép terveket? Kérdezzük meg őket! Vorgics Márkné az első. Kommunista asszony, az ud­vari kemence körül matatott a paradicsomos üvegek mellett. Kásádon ugyanis itt dumsztol- ják a paradicsomot. így be­szél: — Igen, megkaptam a mun­kámat. Tagja leszek a szava­zatszedő bizottságnak, kisgyű- lésekre mozgósítom az embe­reket. Feladatom volt az is, hogy Pólics Antal középpa­raszttal élbeszélgessek is meg­kérjem, hogy vegyen részt a jelölőbizottság munkájában. A megbízást végrehajtottam, Pó­lics Antal vállalta á munkát. Brexler Ferencné, a nőtanács egyik pártankívütí aktíváját már csak a határban lehetett „elcsípni"; Pamadicsomszüret- re indult. Azt mondja, Turbics János pedagógus mellé osztot­ták be, agitációs munkát fog végezni. Schmidt József, 17 éves ki- szes legényke a sakktábla mel­lett (szenvedélyes sakkozó) újságolta: — Én Gál Józsival fogok dolgozni (egy másik kiszes), Ívin Márk vezetése alatt. Ő lesz a jelölőbizottság elnöke, ő tartja meg a kisgyüléseket is, mi pedig értesítjük az embere­ket a gyűlések helyéről és ide- pontjárói. 4 Elég is lesz a kérdezőskö- désből. Amint látjuk mindenki tudja a feladatát, a „nagy pa­píréban tehát az életet rögzí­tették; Valami mégis hibázik. Arra a kérdésre, hogy miről fognak az emberek között‘be­szélni — az egy Vorgics Márk­Korszerűsítik a Pécsi Porcelángyárat A Pécsi Porcelángyár nagy­teljesítményű porcelánszigete­lőkből jelentős exportforgal­mat bonyolít le: az idén pél­dául 4.9 millió forint értékű szigetelőt gyárt küldföldi meg­rendelésre. Az exportra szánt szigetelőket már el Is készítet­ték, mivel az exportgyártás­ban érintett egyes üzemrésze­ket korszerűsítik. Átépítik a samottmalmot, új kazánházat építenek. E munkákra az idén összesen kétmillió forintot köl­tenek. A Jövő évben 16 készen léti lakás is épül, ezeknek ter­veit most készítik. „Törzsvendégek“ alkonya Csak a falak is­merősek. Még azok sem. Mert új színekben, mintákban pompáz­nak a szép és ízlé­ses csillárok meleg fényének Csillárok:«; A II; Büfé meg a csillár..; Hát ezt is megér­tük. Azt, hogy a to­pogóban nem tá­masztja a falat a „Tuskó", nem halla­ni a „Táncos" re­kedt, részeg röhejét, vagy a tetovált mel lű „Sinkó", aki összehúzott szem­mel leste az áldoza­tát, akibe aztán be­leköt, vagy ahogy vagánynyelven mondják: „hazavág­ja". És most náncs füst és bűz, és mo­csok és ordítás. Mert kérem ez egy ilyen hely volt. Né­hány esztendeje még a lovat is be­hozták a pult elé, csupán csak „foga­dásból“, s a sze­mélyzet öeszléts zá­rna nem volt elég ahhoz, hogy e jóm­kor 3d tomporé jó­nak dőlve, ki tusz­kolják a keskeny ajtón. S tört ki itt már olyan vereke­dés is, hegy a ven­dégsereg egyku- pacban fetrengett a söntéspult előtt, összefonódtak ke­zek, lábak, vékony- és bikanyakúak úgy, hogy a gor- diusi-csomó ahhoz képest lénia volt, S talán még ma is tépnék egymást, ha a szakács egy kon- dér forró húslevest el nem locsol rájuk a merítőkanállal. Szóval, mondom, rég volt ez, ha pe­dig ma valaki be­lép a büfé, — azaz­hogy: a „Borpstyómr étterem“ ajtaján, még e hirtiedett etn lékeket is elfelejti. Mert a topogó-asz­talok eltűntek. S most fehérterítős asztalok, bőrpámé- zott székek, nehéz zöld és csipke füg­gönyök, szőnyeg, ra gyegó tisztaság, nagyszerű és főleg korszerű konyha, fetoeteruhés „főúr", fehérkabátos pincé­né kivételével — (aki tapasz­talt régi kommunista), mind­ketten „nem tudom“ választ adtak. A népnevelők tehát nincsenek ellátva agitációs ér­vekkel. Igaz, agitációs tanfolyam in­dult itt is, az első előadáson azonban inkább technikai dol­gokról esett szó. A másodikat Vókó elvtárs, a beremendi ce­mentgyár dolgozója fogja meg tartani. Sokat várnak tőle, s valószínű nem is csalódnak benne, azt azonban nem lehet tőle megkívánni, hogy Kásád 13 évéről beszéljen, Vókó elv- tárg ugyanis B erem enden la­kik. Szinte megindító, hogy eb­ben a kicsiny, határszéli fa­lucskában, távol az ország lük­tető vérkeringésétől is meny­nyit változott az élet. íme: Kiosztottak 5—600 hold föl­det, köves utat kaptak, 1.5 kilométer hosszú betonjárda, új tűzoltószertár és művelő­dési otthon épült, javarészt társadalmi munkával. A felszabadulás előtt vagy tíz kerékpár volt a faluban, ma mintegy 100 van, plusz két motorkerékpár, 1923-tól 1945- ig, tehát 22 év alatt két új ház, 1945-től idáig, tehát 13 év alatt öt új ház épült a községben. A rádióelőfizetők száma a fel- szabadulás előtt 5—6 volt, ma 90—100. Majdnem minden fia­talember karórát hord. A Horhty-rendszerben min­den kicsinyéé ügyben a be­remendi községházára kellett gyalogolniok, ma tanácsházuk van. Régen alig olvastak újsá­got, ma kilencven napilap, húsz hetilap és nem tudni hány folyóirat jár a faluba. Tizen ol­vassák a Nase Novine-t, aki akar, horvát nyelvet tanulhat az iskolában, délszláv kultúr- csoportjuk első díjat nyert a megyei ifjúsági fesztiválon 1956-ban.;, Javult az orvosi ellátás, több a gyerek, stb. — még ebben a kicsi faluban sem lehet min­dent feljegyezni. — A legfonto­sabbról, az emberek megválto- ■zásáról még nem is beszéltünk Pedig egészen mások, öntuda­tosak, magabiztosak és barát­ságosak, nem félnek már a sze­mélyautóval érkező városi em­bertől, mert tudják, hogy ma- gukfajtája az is. Miért ne be­szélnénk minderről az agitáto­roknak? Szégyeljük talán? Ezért a kis faluért] senki sem tett annyit, hosszúi történelem során, mint mi j kommunisták 13 év alatt.: Büszkék lehetünk rá! Magyar László rek és Dörömböző Géza kiváló zene­kara fogadja: Hát ez az. És még valami. Ide kérem ingben, kabát nélkül, vagy kalappal, sapkával a fejen belépni egy 6zenien nem lehet. És nem lehet a terí tőket sem végigön­tözni borral, sörrel, de nem lehet ordí­tani sem. Egyszerűen azért nem lehet, mert egy ilyen tisztes he lyen illő tisztessége sen is viselkedni. Nem igaz? A hajdani „törzs­vendégek“ pedig.;. hm ; ;; Szóval, ha megem bérelik magukat, hát, istenneki-fake- reszt, üljenek ]e az asztalhoz, szórakoz­zanak. Ha pedig a fény és a tisztaság bántja a szemüket... akkor még is csak jobb, ha otthon ma­radnak. Mert ugye rend­nek kell lennie még az emberek viselke­désében is ; ;, (R. F) A Mozsgói Téli Mezőgazdasági Iskola várja a parasztfiatalokat A Mozsgói Téli Mezőgazda- sági Iskola november elsejen újra megnyitja kapuit a tanul­ni vágyó parasztfiatalok előtt. A forradalmi munkás-paraszt kormány az elmúlt évben hív­ta újra életre a téli mezőgaz­dasági iskolákat, a dolgozó pa­rasztság iskoláit. Ez az iskola­típus felel meg legjobban a parasztságnak, mert az elmé­leti képzés télen történik, ami­kor otthon kevesebb a munka. A téli hónapokban elsajátít­ják az alapvető növényterme­lési ismereteket. Hogyan lehet a kedvezőtlen időjárási viszo­nyok között is megfelelő ter­mést elérni? Ilyenkor a leg- kiugróbbak a terméskülönbsé­gek. Ebben az évben is volt 20 és 4 mázsás búzatermés is. Kézenfekvő, hogy az egyik gazda jobban gazdálkodott, a másik meg kevésbé. Hogy meghatározott időjárás esetén milyen talajmunkát, növény- ápolást végezzünk — erre ta­nít a növénytermeléstan. Hogyan nyerhetünk több te­jet, tojást, húst, zsírt? Ezt ál­lattenyésztési órán ismerik meg a tanulók. Gépesítéssel is foglalkoznak. Hogyan gazdál­kodjunk, mennyi állatot tart­sunk, milyen a helyes üzemi arány, hogyan termelhetünk legolcsóbban? — Erre az üzem­tan felel. Jó gazdának jól kell tudni számolni is. Ezért a számtan még a második félév­ben is ' tantárgy. A műveltség fokozása döntő feladatunk. Földrajz, történelem, magyar tanítására is sor kerül. -Ma­gyar órán a helyesíráson kí­vül megtanulnak nyugtát, kér­vényt, megrendelést stb. írni. Tandíjat a tanulók nem fi­zetnek. Akik az iskola diák­otthonában laknak, teljes el­látásért (élelem, mosás, ágy­nemű) 80—250 FtrOt fizetnek. Röplabda, asztalitenisz, sakk, rádió, műsoros estek,, olvasó­teremben napilapok, szak­folyóiratok szolgálnak a sza- badidő kitöltésére. A fiúk ko­sárfonást, a lányok főzésű szabás-varrást tanulhatnak. Mire kitavaszodik, már ott- hon segítenek saját gazda­ságukban, vagy tsz-ben. A ta­nárok látogatják az ifjúságot. Ott ellenőrzik a gyakorlati feladatok végrehajtását, taná­csot adnak. November elsején nyílik az iskola kapuja, várja az „öre­geket”, a másod féléveseket, az újakat, A jövő aranykalá­szos gazdái összejönnek saját jólétük, mezőgazdaságunk fel­lendítése érdekében. Elkezde­nek tanulni.;. tanulni. s a TIT Munkácsy Mihály Szabadegyeteme tilozófia kollégiumának tématerve A Munkácsy Mihály Szabad- egyetem idei új kollégiumát, |a filozófia kollégiumot az egye­tem marxista tanszékén belül ; működő filozófiai csoport, il­letve a TIT filozófiai szakosz­tálya szervezte. A hallgatók foglalkoznak majd a filozófiai II Dunántúli Napló / irodalmi pályázatának eredménye A Dunántúli Napló szeptember 16-án zárult pályázatára érkezett pályaművek elbírálása megtörtént. A bíráló bizottság tagjai: Garay Ferenc, Lemle Géza, Mészáros Ferenc, Pál Jó­zsef és Tüskés Tibor. A bíráló bizottság a következő döntést hozta: I. díjat: 1500 Ft-ot nyert a „Budapestről indult el” című dokumentumregény, jeligéje; „Hazádnak rendületlenül”. II. díjat: 900.— Ft-ot nyert a „Vihar után” című kisregény, jeligéje: „Ca ira”. III. díjat: 600.— Ft-ot nyert a „Befejezetlen történet” cí­mű elbeszélés, jeligéje: „Jövő”. A bíráló bizottság döntése után a szerkesztő bizottság fel­bontotta a jeligés borítékokat, amelyek szerint a „Budapestről indult el" című regényt Bárdi László Pécsvárad, Kossuth L. u. 2. sz. alatti lakos, a „Vihar után" című kisregényt Baricz Ottó kisherendi lakos, a „Befejezetlen történet” című elbeszé­lést pedig Gáboriné, a meszest általános iskola tanárnője írta. A díjazottakon kívül a bíráló bizottság dicséretben része­sítette az „Aranymadár”, „Veritas”, „ötvenéves”, „Egy bánya­technikus”, „Tille”, „Szöszi”. és „Világosság” jeligéjű pályá­zatokat. A szerkesztő bizottság — a pályázati hirdetményben fog­laltaknak megfelelően — fenntartja a beérkezett pályaművek közlésének jogát a nem díjazott pályaművek esetében a szo­kásos honorárium ellenében. Kérjük a díjazott pályaművek szerzőit, hogy a díjak átvé­tele végett 1958 október 11-én, szombaton du. 2 órakor jelen­jenek meg szerkesztőségünkben. A DUNÁNTÚLI NAPLÓ SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGA materializmussal, a dialektikus materializmus ismeretelméle­tével, valamint a materialista dialektika — a megismerés módszerével. E témaköröknek megfelelően állították össze az előadásokat. I. A filozófiai materializmus: 1. A filozófia, mint tudo­mány. A filozófia alapvető kérdései. 2. Az anyag — a dialektikus materializmus alapvető kategó­riája. A világ anyagi egysége. 3. Az anyag léte: a mozgás, a tér és idő, a fejlődés. 4. A tudat — az anyag fej­lődésének eredménye. 5. Az emberi tudat sajátos­ságai. II. Dialektikus materializmus ismeretelmélete; 6. A marxista ismeretelmé­let. 7. A megismerés folyamata. Il./a. A materialista dialektika — a megismerés módszere. 8. Az anyagi világ egyetemes összefüggése és törvényszerű­ségeinek objektív jellege. 9. 10. Mennyiségi változások, minőségi változásokba való kölcsönös átmenetének törvé­nye. 11. 12. Az ellentétek egysé­gének és harcának törvénye. 13. A poláris kategóriák: lé­nyeg és jelenség, tartalom és forrna, ok és okozat, szükség- szerűség, véletlen. 14. A tagadás tagadásának törvénye. 15. A dialektikus materializ­mus igazságelmélete. 35 Gyementyev teljesen elvesz­tette időérzékét ebben a sötét pincében. Azt is csak az öreg­től tudta meg, hogy május el­seje van, mivel az öreg egy üveg bormi állított be, amit az ünnep örömére jóízűen meg ittak. Gyementyev körülhordozta tekintetét a pincében. Alacsony volt és boltíves. A gyertya im­bolygó fényét tompán verte vissza néhány aranyozott kép­keret, ami össze-vissza hevert, a pincében. Gyementyev nem gondolta, hogy ez lesz életében a legszebb május elseje. — Most hallgattam Londont. — kezdte halkan az öreg. — Azt mondták be, hogy Berlin esett. — Gyementyev hitt, hogyne hitt volna ennek a hírnek. Nézte, nézte az öreget,, észre se vette, hogy könnybe lábadt a szeme. — Miért sírsz? — kérdezte akadozva az öreg. — Nem ne­künk kell sírnunk, hanem ne­kik1 Hogyan is érthette volna meg az öreg Gyementyev'köny- nyeit. * 1945 május 8-án megadták magukat az N. városban ma­radt német csapatok. Dovgalev ezredes a gépkocsizó lövészek első csoportjával érkezett a városba. A Fő téren sorakoz­tatták fel a foglyokat. Dovgalev beosztottjai a Ges­tapo megmaradt iratait válo­gatták. Legtöbb tiszt azonban a foglyok adatainak ellenőrzé­sén dolgozott. Rendkívül bo­nyolult és felelősségteljes mun­ka volt ez, mivel nagyon sok Gestapo tiszt átöltözött közka­tonának s elvegyült a tömeg­ben, hogy kibújjon a felelős- ségrevonás alól. Azonban a né­metek se rajongtak ezekért a berezelt ges toposokért. S elő­fordult. hogy maguk, a fog'vok kérték a w’a li"r# ham állapítsák meg a csoportjukba befurakodott idegenek személy azonosságát. így került horogra Kröm- merhof is, a Gestapo magas­rangú hivatalnoka. Dovgalev- nek fogalma sem volt arról, hogy aki előtte áll. az tudna a legtöbbet mesélni Gyementyev sorsának alakulásáról. Krömmerhof a nagy pánik­ban elvesztette a szemüvegét. Hunyorogva bámult az előtte ülő Dovgalevre s idegességé­ben folyton a szeméhez kapott, mintha szemüvegét akarná megigazítani. A kihallgatás első fél órájában röviden vá- laszolgatott á kérdésekre, nyil­ván nem akart belemerülni a részletekbe. Krömmerhof azt állította magáról, hogy csapat­tiszt, kapitányi rangja van s a városban a kiürítés ellenőrzé­sén dolgozott. Dovgalev úgy tett, mintha mindent készpénznek venne. A beszélgetés emrre több do­logra tért ki s Krömmerhof kezdett belegabalyodni Dovga­lev hálójába. —» Tehát maga felelt a ki­ürítésért? — Nem... Én csak az Ik f^l^lös voltam, enécr csnno-: dolgozott a kiürítés megszerve­zésén és ellenőrzésén. — Ki állt a csoport élén? — Kunheil ezredes. — Hol van jelenleg? — Nem tudom, letartóztat­ták. — Miért? — Az önök bombázói nap mint nap elsüllyesztették a ki­kötőből kifutó hajókat. Valakit felelősségre kellett vonni. — S miért épp ennek a Kun- heilnek kellett szenvednie? — Ö felelt a kiürítésért. — Sikerült rábizonyítani Kunheilre, hogy összeköttetés­ben áll a ml légierőnkkel? — Nem. Krömmerhof nem találta gyanúsnak a „sikerült rábizo­nyítani“ kitételt, nem vette észre, hogy az orosz ezredes úgy kerülgeti a lényeget, mint macska a forró kását. — Más volt a bűnös — foly­tatta a német. — Amikor Kun- heilt lecsukták, és átadták a bíróságnak, lelepleztek valami Ruckert kapitányt. Szovjet rá­dióadója volt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom