Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)

1958-10-07 / 236. szám

1958. OKTOBER 1. NAPLÓ 3 Árverés közmegelégedésre Ilyesmi is ritkán fordul elő. Az árverések már a puszta nevükkel is rossz emlékeket ébresztenek azokban, akiknek valaha is részük volt benne. Valamikor a csőd szélére ju­tást, a vándorbotot jelentet­te az egyik félnek, amíg a másik, az úgynevezett „árve­rési hiéna” számára üzletet. Ez az árverés, amely vasár­nap zajlott le a pécsi vásáron, mindkét fél számára megelé­gedést gyümölcsözött. A Pécsi Állami Gazdaság volt a „szenvedő fél”. Har­minc pompás, nehéz lova ke­rült „kalapács” alá és a gaz­dák, a fuvarosok néhány óra alatt szét is kapkodták a por­tékát. Hogy is ne kapkodták volna, amikor egy-egy hat­nyolc éves ló kikiáltási ára mindössze 2500—3000 forint 'olt. Ami annyit jelent, leg­alább is Walter bácsi, az egyik vásárló pécsi fuvaros szerint, hogy két-bároan hó­nap alatt könnyűszerrel lefu­varozza a ló árát és azon túl már ajándéknak tekintheti a derék igavonót. Nem kell azonban azt hin­ni, hogy a Pécsi Állami Gaz­daság koldúsbotra jutott a „kényszerű” árverés miatt. Ök ugyanis odajutottak, hogy lassan már csak mutatóba tartanak lófogatot. Helyébe a kevesebb „takarmányt” fo­gyasztó, gazdaságosabb gépi­erőre fektetik be az árveré­sen szerzett százegynéhány- ezer forintot. így végződött tehát köz­megelégedésre a vásártéri ár­verés. Ognyenovics Milán elvtárs | o4 „Meményes" Idmttok a felső szén {mártaniuk képviselő jelölt je Már kora délután folyt a verseny a teke felsőszentmártoni hívei között. Érdeklődök tömege állta körül a pályát és szurkolt, hogy ki nyeri a díjat. Amikor azonban megérkeztek a vendégek, egyszeriben végeszakadt a ver­sengnék, s özönlött a nép kultúrotthonba. Felsőszentmárton dolgozói nagy szeretettel fogadták körükben Ognyenovics Milán elv­társat, a délszláv szövetség főtitkárát, régi ismerősüket. A múlt hónapokban gyakran járt itt, beszélgetett, tanácskozott velük, intézte ügyes-bajos dolgaikat. Mire megkezdődött a jelölőgyűlés, mintegy hatszázan szorongtak a teremben. Szkrajcsics Pál elvtárs, a helyi népfront­bizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket és a vendégeket. Ezután Szűcs József elvtárs, a sellyei járási pártbizottság első titkára mél­tatta a választások jelentőségét, majd bemu­tatta a megye egyik képviselőjelöltjét, Ognye­novics Milán elvtársat. Ognyenovics Milán elvtárs magyar és horvát nyelven mondott beszédet. A jelölőgyűlés egyhangúan, nagy lelkese­déssel fogadta el jelölését. Ugyanitt jelölték a megyei tanácsba Földvári János elvtársat, a megyei tanács elnökhelyettesét. A gyűlés után még sokáig beszélgettek a vendégek és a dolgozók. Mindig magasabbra a felemelkedés útján... I László Mária, a Magyaror­♦ szági Cigányok Kulturális Szö- j vétségének főtitkára ellátoga­tott Alsoszentmártonba, a kis | határmenti falucskába, ahova ♦ még a török hódoltság idején a | kipusztult őslakosság helyére í betelepedett néhány cigány- ' család. Az akikori kis település fma már tab. 600 főt számláló I lakóteleppé fejlődött. | A szövetség főtitkárának felső útja az iskolához vezetett; ' A padokban villogó, feketesze­mű gyerekek ültek és komoly arccal hajoltak a képes olvasó­könyv fölé. Simon Béla nevelő, az oktatásügy kiváló dolgozó­ja foglalkozik velük. Ezt a ki­tüntető címet alaposan kiérde­melte. Nem könnyű a feladata. A vándorutak, a szabad me­zők független élvezőinek szer­telen hajlamát öröklő gyerme­kekkel csak nagytürelmű és jó pszihológiai érzékkel bíró nevelő tud eredményeket el­érni. Az eredmény már itt a helyszínen is lemérhető. Ezek­nek a gyermekeknek már van­nak terveik. A pályaválasztás gondolata izgatja őket. — Mi szeretnél lenni, ha el­végezted az iskolát? — kér­deztük az egyik kis tintásujju legénykét. — Pilóta! — hangzik a hatá­rozott válasz. A másik trak­toros, a következő mozdonyve­zető. Egy s2Jőkehajú, barna Ez is hivatásom Sokan ismerik a városban dr. Kocsis Mihály egyetemi ta­nárt, úgy is mint kiváló jogászt s úgy is mint tanácstagot. — A tanácsok megalakulá­sa óta mindig tanácstag va­gyok, — mondta, amikor ta­nácstagi működése felől ér­deklődtem. — Nagyon szíve­sen dolgozom, mint tanács­tag. A pénzügyi állandó bi­ti zottság elnöke vagyok, tehát a tanács pénzügyi osztálya mellett mint a tanács köz­vetlen kiküldötte dolgozom. — Mi a munkája ebben a nincségben? — Tárgyalunk, bírálunk vagy helyeselünk pénzügye­ket, — mielőtt valami a vb. elé kerül, ■— Eljönnek-e a panaszosok a fogadóórákra? — De mennyire! Sokszor megkeresnek az egyetemen, aztán Olyan dolgokban is adok tanácsot, ami nem is az én dolgom. Dehát egy jogász képtelen elnézni a szabályta­lanságokat. Sokszor úgy ér­zem, amikor láthatóan se­gítettem valamit, hogy a ta­nácsi munka éppen úgy hiva­tásom, mint a pedagógia. — Milyen látható intézke­dések fűződnek a pénzügyi állandó bizottság tevékenysé­géhez. 1— Sajnos betegségem miatt, kevesebbet tudtam az elmúlt időben dolgozni, de remélem rövid időn belül is­mét segíteni tudok a pénz­ügyi szabálytalanságok fel­tárásában. Természetesen vannak eredményei mun­kánknak. Mi szorgalmaztuk a mecseki utak rendbehozá­sát, a vízkérdést, stb. Mind­ehhez pénz kell, és éppen azért kell, hogy a pénzügyi vonalon a legkisebb hibát is azonnal korrigáljuk. — Szép dolog ez a kettős hivatás — jogi szakembere­ket nevelni, s a meglévő tu­dást a tanácsok, a köz szol­gálatába állítani. Szívesen te­szem, csak energiával bírja az ember. bőrű kislány varrónő akar len­ni. Kilencven tanulója van a ci- . gányiskolának, előfordulnak f azonban még hiányzások. Szü- ; leik egész nap a tsz-ben dol-í goznak, és így meleg ételhez? napközben alig jutnak a ta-J nulók. Szükség lenne napközi- ‘ otthonra, ahol étkezhetnének ' is a gyerekek. A községben a termelőszö­vetkezet egy évvel ezelőtt ala­kult. Ez a fő foglalkozás az alsószentmártoni cigánytele­pen. 400 kh földön gazdálkod­nak 80 taggal. Boldogan mu­tatják a látogatóknak istálló­jukban a jól gondozott lova­kat. A tanácsiházán Basnyák Ma­rián tanácselnök elvtárs el­mondja, hogyan alakultak át az egészségtelen, testet-lelket ölő kis földkunyhók ember­séges lakásokká. Házhelyeket mértek az igénylőknek. Igaz, hogy csak 100—150 négyszögöl nagyságút, amire két sorban építették fel a kis házakat. Egymást segítették, támogat­ták az építkezésnél. Tisztára sepert utca, virágos ablakok hirdetik, hogy van itt fejlődés és vágy a kultúrált élet után. A tanács egyik nagy problé­mája most a jó és egészséges ivóvíz biztosítása az új telep lakói számára. Ez is megvaló­sul hamarosan. László Mária elvtársnő a bú­csúzásnál arra kérte őket, hogy tanuljanak, dolgozzanak be­csülettel, szorgalmasan, mert. csak így juthatnak mindig magasabbra a felemelkedés út­ján! Gavallér Györgync Bosszantó, amikor az em­berek tönkreteszik a másét, de sokkal érthetetlenebb az, ha a sajátjukat pusztítják. Ámint a képen látható, sok ember munkájával hoz­zák rendbe az uránvárosi házak közötti kis tereket. Kiegyengetik a talajt, ce­mentbe ágyazott kővel sze­gélyezik a gyalogjárókat, trágyát, kerti földet horda­nak, hogy jó talaja legyen a gyepnek. Még öntöznek is, hogy a fű minél előbb kikel­jen. Ezek az első lépések az uránváros parkosításában. Az ember azt hinné, ha a lakók örülnek neki, vi­gyázni is fognak rá. Törté­netesen nem engedik, hogy a gyerekek arra a részre rúgják a labdát, ahol a ker­tész óvó tekintete figyeli a fü sarjadását, vagy éppen megtiltják a kisebbeknek, hogy ezen a területen fogócs- kázzanak. A gyerekek — akár meg­magyarázták nekik a felnőt­tek, hogy milyen sokba ke­rül a parkosítás, akár nem — nagyon rendesek. Kétéves pöttömök figyelmeztetik egymást: oda nem szabad menni.a De a felnőttek? Mintha csak szem nélkül futkosnának a házak között, áttaposva mindenen. A ker­tész mit tehetett? Odaállí­tott a legjobban letaposott részekre egy-egy táblát: „Tilos az átjárásN „A fűre lépni tilos!’’ A táblák, elhelyezése után eset az eső. A salakon sen­ki sem lett volna sáros, de hát így egy kicsit kerülni kellett volna. A parkon ke­resztül taposott utat pedig elzárták a tiltó táblák. Mit tettek erre m „leleményes” felnőttek? Elfordították a táblákat és szélesebbre ta­posták * * magukszabta ös­vényt Es * parkot, a kedves kis sétányokat ezeknek a fel­nőtteknek csinálják in Hát nem bosszantó, hogy tönkre­teszik, még mielőtt lenne be­lőle valamin \ minap Kossuth-bányán, I a négyemeletes ............1 központi iroda pü let néhány szobáját jártam be. A sardkba ’.úzódva üldögéltem s figyeltem a sürgés- orgást, csendesen hallgattam a beszélgetése­it, a vitákat. És jegyeztem, mi minden tör- énik egy nap, mi mindennel foglalkoznak a 'anya pártmunkásai, szakszervezeti vezetői. Reggel nyolc óra. A pártbizottságon a fiá­ul, kedves mosolyú adminisztrátor fogad. — Bertus elvtárs? A városi pártbizottsághoz %ent valamilyen megbeszélésre . ; Hanvaro- an visszajön. Mások is keresik a pártbizottság titkárát. Cissé csalódottan fordulnak Ifci: „Majd műs­or jövünk". Egy emelettel lejjebb, a szenes főkörlet párt ■ódája is zárva. A szakszervezetnél viszont megtalálom Szitás elvtársat, az ÜB elnökét, lindössze néhány hónapja dolgozik ebben a sztségben, úgy mondja: „Most töltöm a ta- ulóidőt Közben hárman is félbeszakítják. Egy idős mber csak azután érdeklődik, miként kap­át beutalót Sikondára A másik kettő kérése tár fogas: lakás. Kitöltött kérelmet tesznek léje, hogy írja alá. Juhász elvtárs a felesé­ivel jön, — Nekünk van lakásunk — mondja a férj, • csak kinőttük. Hiába, szaporodik a család, serélni szeretnénk kétszobásat. — Sajnos, nem ígérhetek semmit. A közét ivőben nem kapunk kétszobásat. Várni kell... Lakás, lakás, lakás — ez itt is a nagy prob- ma. Füzetében százötven igénylő levele Iá­ul, viszont havonta öt-hat lakást juttatnak 5 üzemnek. Tessék elosztani! Bizony olykor jyenesen megoldahatatlan feladat előtt áll lakásbizottság, s egyelőre csak a legrászo- Lltabbak igényeit tudják kielégíteni, öszhajú, gumicsizmás férfi lép be. A hajdú- ■őboszlöi beutaló érdekli, Bukovecz elvtárs at mondta neki, ma jöjjön. Szilas elvtárs ilefonál. Jftunka — Legyen szíves holnap érdeklődni. Legyen nyugodt, idejében meglcapja. Megérkezik Storcz elvtárs, a szenes főkör­let pártszervezetének titkára. Hamarosan be­szélgetésbe mélyednek. Storcz elvtárs a dél­utáni pártvezetőségi ülés napirendjéről tájé­koztatja. — Szégyenteljesen lemaradtunk a terv telje­sítésével. Sajnos, a vezetők ebbe belenyug­szanak. Azt mondják: most már mindegy, kár a gőzért. A fenét kár, pótolni lehet a mulasz­tást. Így nem lesz ám nyereségrészesedés, de még prémium sem. Kevés a tartalékfejtés is, a következő hónap terve is veszélyben van. Szóval, ez így nem mehet tovább. A legna­gyobb baj az, hogy az aknászok elnézőek, sze­met hánynak a hibák előtt, nem követelnék becsületes munkát... Szilas elvtárs egyetértőén bólogat a titkár heves kitörésére, ö is pontosan ilyen tapasz­talatokat szerzett a bányajárás alkalmával. Aztán bonyolult vitába kezdtek a bányamű­velési módszerekről, a fejtések, a gurítók ál­lapotáról. Látszik, hozzáértő emberek, akik nemrég még a bányában fejtették a szenet, ismerik a szakma minden oldalát. Ez nagyon jó, csak igy adhatnak helyes tanácsot, javas­latot. — A szakszervezet is többet tehetve — foly­tatja Storcz elvtárs s bizony kissé megmossa az elnök fejét. — Meg kellene szervezni a munkaversenyt, mert csak a munkaambíció felfokozása húzhat ki bennünket a csávából. Te is tudod, hogy az embereknek megnőtt az igényük, várják a jó keresetet meg a nyere­ségrészesedést. Sokan azt hiszik, hogy ez az égből pottyan. Beszélgetni kellene velük, po­litizálni közöttük. közben Hamarosan valóságos haditervet állítanak össze. Először is összehívják a bizalmiakat és a vezetőséget. Éppen ideje, a bányásznap óta feléjük sem néztek. Munkát, feladatot adnak nekik. Két napon keresztül néhány perces röpgyülések lesznek, a vezetőség tagjai külön- külön is beszélgetnek a munkásaikkal a bánya helyzetéről. Búcsúznak. Szilas elvtársat már keresik a kliensei. Storcz elvtárs pedig még átnézi az új telepítést és még el kell készítenie a párt­oktatás résztvevőinek beosztását is, mert a vezetőség tárgyalja délután. A pártbizottságon Iaz íróasztal mögött ma­1 gas, vékonyarcú fiatal­ember ül. Előtte nagy paksaméta papír. — Most jöttem meg — mondja Bertus elv- társ. — Egy pillanat, átfutom a leveleiket a Azért olyan gyorsan nem megy ■.. Most ké­szült el például a negyedéves mérlegbeszá­moló, ez mag a legalább tíz oldal, a számok pedig nagyon érdekes dolgokról árulkodnak, megéri a tanulmányozása. Egyébként napi programja egy pillanatnyi megállást sem hagy. Reggel hat órakor már bent van. Részt- vesz a reggeli műszaki megbeszéléseken. Ma parázs vita volt, a bányavezetövel együtt „elkapták” az aknászaikat a lazaságok, az el­néző szellem miatt. Később a városi bizott­ságra ment. Most is alig olvassa a második levelet, amikor Storcz elvtárs keresi. Gyorsan megbeszélik a kizárt párttag ügyét, a párt- oktatást és a KISZ taggyűlését. A KISZ-re ráfér a segítség, elég kezdetleges a munkája. Néhány perc múlva már Szabó elvtárs a vendége. Egy névtelen levél kivizsgálásáról tájékoztatja Bertus elvtársat. Panaszkodnak az egyik felvigyázóra, durván, foghegyről be­szél a beosztottjaival, ok nélkül a sárga földig lehordja őket. Utána járnak, mégha névtele­nül is írogatnak. Aztán egy fiatalember kér tanácsot. Szemináriuméba osztották be, de köz­ben esti iskolába is jár. Megállapodnak, hogy neki éppen elég a technikum, de azért for­gatja majd a politikai gazdaságtan könyvet is, s ha nem ért valamit, jöjjön csak hozzá, majd megbeszélik. Középkorú, izgatott ember nyit be. Bertus elvtárs ismeri. Nem, 6 ezt nem tűri él. Evek­kel ezelőtt elvált feleségétől s akkor abban állapodtak meg, hogy a gyerek minden évben két hetet a férfinél tölt. Most kellett volna elhozni, de helyette kapott egy levelet a járás- bíróságtól, miszerint részeges és erkölcstelen, tehát alkalmatlan a gyerek nevelésére. Hogy ő részeges, ismeri itt mindenki, még a csa­ládi életét is! Szereti fiát, a mostani felesége is szívesen látja náluk, ö ezt nem tűri..; Bertus elvtárs csillapítja és megígéri, hogy segít az ügyben, — Milyenek az emberék m méz fejcsóválva a távozó után. — Becsületes, rendes ember, felettesei mindig dicsérik a munkáját. Biztos az asszony összehordott tücsköt-bogarat, a bí­róság meg elhitte Azt hiszik ez az egyetlen, ilyen, panasz? De­hogy! Mindennapos, hogy valamilyen sérelmet szenvedett ember bekopogtat a pártmunkáshoz S ók készségesen meghallgatják, mondanak egy két vigasztaló, megnyugtató szót, s orvosságot teresnek a fájó sebre. Ezért aztán az utóbbi időben nagyon megszaporodtak az ilyen láto­gatók Nem baj, — az lenne a baj, ha nem jönnének — jöjjenek csak bizalommal, azért vannak itt, hagy segítsenek! Késő délután [ lassan elcsendesednek a szo- ■— - 1 búk. Ki haza, ki az iskolába siet. Vége egy munkanapnak — holnap kezdődik a másik: új feladatokkal, új gondokkal, az emberek ügyeinek intézéséveli

Next

/
Oldalképek
Tartalom