Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-29 / 255. szám
19S8. OKTOBER 29. NAPLÓ 5 Családunkért! kabátdivat-195? Ö römmel tapasztaljuk, hogy az elmúlt 13 év alatt egyre több olyan asszonynyal, édesanyával találkozunk, akik nemcsak a kis családjukat tudják jól ellátni, hanem a mások gondjain is képesek segíteni, a város, község ügyeibe szólnak bele felelősséggel, hozzáértéssel. Hogy ez így van, arról megyénk területéről is jónéhány volt női tanácstag, illetve tanácstagjelölt nő munkája tanúskodik. A közösség érdekében kifejtett eredményes munkájuk elismeréséül a dolgozók a jelölő gyűléseken több száz asszonyt jelöltek tanácstagnak. A nőta- nácsok iránti bizalom és elismerés is kifejeződött a jelölő gyűléseken. Jónéhány olyan asszonyt, édesanyát jelöltek- akik a nőmozgalom célkitűzéseinek megvalósításáért szív- vel-lélékkel tevékenykednek. Pl. Gruber Erzsébetet, a sásdi járási nőtanács titkárát ország- . gyűlési képviselőnek jelölték, Méhész Józsefinét, a szigetvári tsz-elnökasszonyt megyei tanácstagnak, Balogh Inaréné hidasi bányaüzem dolgozóját járási tanácstagnak, Baranyai Antalnét Hidasról községi tanácstagnak, Vice Józsefné pedagógust Sumonyból megyei tanácstagnak stb. A valóság, a tények arról .győznek meg bennünket, hogy helyes célokért dolgozunk, jó úton járunk. Pártunk és kormányunk politikája, a szocializmus építése napról napra visszatükrözi az emberről való gondoskodást. A hároméves terv célkitűzései is ezt tükrözik és bennünket, asszonyokat ezek közvetlenül érintenék.- Kevesebb lesz a lakásgondunk- hiszen a hároméves terv időszafkábam száztízezer család kap lakást. A gyermekeink nevelését háromezer-ötszáz új ] tanterem könnyíti meg. A ház- ♦ tartási munka is egyre kevs-| sebb időt követel meg tőlünk, i A mosógép már nem hiány- j cikk és nem elérhetetlen vágy-! álom. Iparunk fejlődése, a ke-3 reskedelem szervezettsége, j egyre jobban megkönnyíti aj háztartási munkát. Ezzel több! idő jut művelődésre, gyerme- j keink nevelésére. Az alkotó munkához azon-! ban békére van szükség, mert| az asszonyok tudják, hogy mitj jelent a háború. Sokan közű- j lünk a két világháború borzai- j mait élték át. Sók feleség vált! hadiözveggyé és sok gyermek j vált hadiárvává Sok gyermek | szerzett betegséget az óvóhe- j lyeken. Bátran és téttrekészen sora-j koznak fel tehát az anyák, haj a békéről, a kivívott szabad-1 ságunikról, a szocializmus vér) delméről van szó. Országgyűlésünk alkotmá- j nyos döntése alapján novem-j bér 16-án képviselőket és ta-j nácstagokat választunk. ki egyénk asszonyainak és | ^ leányainak legőszintébb t akaratát fejezzük ki, amikórt csatlakozunk a Hazafias Nép-; front választási felhívásához, f November 16-án a választá-! sunkkial mi asszonyok, édes-f anyák is hitet teszünk a szó- J cializmus építése mellett. Sza-? vazni fogunk népünk szebb | életére, gyermekeink jövőjére.: Mi tudatában vagyunk annak,» hogy a Hazafias Népfront je-1 lőttjeire leadott szavazatunk-? kai dolgozó népünk hatalmát-? családunk, szeretteink békéjét» és nyugalmát is védjük. Farkas Elemémé, a Nőtanács megyei titkára. ? A Textilruházati Szövetkezetek Tervező Laboratóriumának munkatársa, Bereznay Szemere Györgyi tervezte ezt a csinos kabátot. Szabása érdekes: ujja elől ragián, hátulról nézve denevér-szabású. Hátát a gallér alól kiinduló két, levasalatlan hajtás, gallérját a különleges szörznediszítés teszi érdekessé. \Az „étvágytalan“ gyermek i A legtöbb szülő úgy véli, ? hogy a helyes táplálkozás ab- I ban áll, hogy azt adja gyer♦ mekének, amit az szeret, egy- ? szóval az étlapon a „kedvenc ? étel“ szerepeljen minél gyak♦ rabban. Az ilyen családok- | ban a gyermek kívánsága ? szerint állítják össze az ét- » lapot, az „amit szeret, azt | főztünk“ elve alapján. S ha I véletlenül mégis más kerül ♦ az asztalra, a gyermek nem I nyúl az ételhez. A család t aggódva figyeli a mind gya- ? koribb „éhségsztrájkot“, s | ahelyett, hogy bevezetné a ? helyes táplálkozást, a gyer1 * * * * 6- I meket meg akarják „győz- I ni“. Hogyan? Csalétket al- ? kalmazmak: „ha megeszed, I kapsz ..egyszóval ígér- | getnek, könyörögnek s ha a? | sem használ, elhangzik a ke- t meny szülői parancs. ♦ Hogyan szoktassuk hát a | gyermeket olyan ételre, amit ? nem szeret? — hangzik a ta- ? máskodó kérdés. Egyszerűen ♦ úgy, hogy egy ideig koplal- | tatjuk, majd azt az ételt ad- ? juk eléje, amit éppenséggel I nem szeret s meglátjuk, jó- j ízűén fogja azt elfogyaszta- ? ni. I Természetes, hogy nem Jog I ízleni az ebéd, ha a gyer- j meilt már délelőtt teletömte | magát kedvenc csemegéjé- | vei. Ezért helytelen, ha a | szülő mindenkor hajlandó I ételt adni gyermekének, még j akkor is, ha azt tartja, hogy I „kapni kell az alkalmon“. A | rendszertelenség rossz sza- | kács az étkezésben. ? Néhány családiban az a ♦ szokás alakult ki, hogy ju- | talmul az elfogyasztott ebéd | után feltálalják a gyermek ♦ kedvenc süteményét is. Ha ez megszokottá válik, bizony nem igen szívesein csúszik le a spenót, hiszen csábítóan illatozik a kedvenc sütemény, aminek olyan nehéz ellenállni... A helyes táplálkozás kialakításában nagy szerepe van a szoktatásnak is. Lehetőleg egyszerre ebédeljen a család valamennyi tagja. Különösen akkor, ha a „nem kívánt étel“ szerepel az étlapon. A tálalás után nyugodtan fogjunk hozzá az étkezéshez. Nyugalmunkat az se zavarja meg, hogy a gyermek egyszerűen nem nyúlt az ételhez. Esetleg egy közömbös kérdéssel nyugtázzuk a látottakat: „Mi az, te ma nem ebédelsz?“ Nagyon természetes, hogy tagadó válasz esetén el kell venni előle az ételt: „Akkor elveszem előled, nehogy kárba- vesszék, ez a finom répafőzelék“, miközben a család beavatott tagjai egész természetesen egy-egy dicsérő véleménnyel nyugtázzák az ebéd minőségét.. Eszünkbe ne jusson ilyenkor kínálni a gyermeket! A siker legtöbbször azon múlik, hogy a szülő türelme, avagy a gyermek makacssága-e nagyobb; Ha próbálkozásunkat siker koronázza, két okból is van okunk a megelégedettségre, egyrészt mert kigyógyítottuk a gyermeket a mondvacsinált étvágytalanságból, másrészt mert vele együtt megtörtük makacsságát is. Érdemes ezek után elgondolkodnunk, hibáztatható-e a gyermek akkor, ha válogatós. Semmiesetre sem. A hibát a nevelésben kell keresni, B. J. Szabad-© ágy nyilatkozni I egy tan&cselnök1 nőről, hogy bodor hajú, kékszemű, kedves, csupaszív teremtés? Ha a kérdést őhozzá, Schmidt Józsefnéhez, a ■mánfai tanács vb. elnökéhez intéznénk, bizonyosan tiltakozna ellene. De hát vannak dolgok, amibe még az elnökasszony beleegyezését is megkerüljük. Voltaképpen nem jól kezdtük a jellemzést, mert faluszerte csak elvétve hallani, hogy elnökasszonymak, vagy elnöknőnek titulálják. Inkább Irmának, Irmuskának szólítják és ez jobban ülik is rá, hiszen néhány évtől eltekintve, ott gyerekeskedett, ott cseperedett fel Mánfán, a bányászsoron, mivel az édesapja is bányász. Hogyan is gondolhatta ilyen „előzmények" után, hogy valaha is oda fog ülni az egykori jegyző, Lontay György úr íróasztala mögé és cAz eiiL&kajJzúnii Lgy kis számadás és mindjárt kitudódik, járdaépítés. 6 fogadja majd a feleket, talán ugyanazokat, akiket Lontay úr színe elé bocsátott annakidején a hivatalszolga. Akaratlanul is kilkítánkozik a kérdés: milyen ember volt Lontay jegyző úr, hogyan vélekednék róla a „régi’“ mánfaiak? — Én is a régi mánfaiak közé tartozom, — mondja — és arra még emlékszem, amikor apámat meg akarták verni a csendőrök, de a jegyző. megalkadályozta. — Mikor volt ez? — Harminchétben, a bányász-sztrájkok idején. Igaz, ha meg is akadályozta a „csendőr agitációt", arra egy szava sem volt, amikor kenyér nélkül maradtunk. — Aztán kivándoroltunk Lüttichbe. I Az egy ________________ _______________! belga bán yaváros, mert apám újra csak bányáiban akart dolgozni. Két és fél évig voltunk odakint. Én akkor tíz éves voltam, de újra élőiről kellett járnom az iskolát, mert nem kívánhattuk, hogy a kedvünkért magyar nyelven tanítsanak. Már elég jól törtem a francia, flamand nyelvet, amikor egyszerre csak eszünkbe jutott, hogy haza kellene mennünk.. — Ugye a honvágy? — Hát igen, s talán el sem hiszik, hogy odakint mennyivel súlyosabb ez a szó. Azért is, mert tudva tudták, hogy odahaza a szomszédolóm kívül senki sem várna bennünket szeretettel. Mégis ha eszünkbe jutott a kis mánfai lakásunk, a szomszédaink, de még a temető is, ahol nagyanyám nyugszik, bizony nem volt maradásunk. — Inkább a bizonytalanságot választották? — Inkább azt. De hozzá kell tennem, egy kis szerencsének s volt. Idehaza akkor már háborús volt a hangulat, így egy 'ácsit kiestünk a figyelemből. Szétszóródott a család. Apám nagynehezen elhelyezkedett a DGT-nél, anyám és én dolgozni jártunk Sikondára. Közben tovább tanultam és el is végez tem magánúton a négy polgárit, de ez csak negyvenötben sikerült, amikor a szovjet csapatok Mánfát is szabaddá tették. Ékkor léptem be a Kommunista Pártba is, mert. úgy éreztem, jussom van rá. Abbamarad a beszélgetés,] e0V fiatalasszony ......... —— 1 jön be a tanácselnöknőhöz. — I rmuskám, pénzt hoztam. Tudod, az a kis adóhátralék ... mibe is kerül az új És nem a hivatalnok válaszol, amikor a nyugtát átadja, hanem a szomszédasszony. A szürettől a nagymosásig mindent megtudakol, mielőtt elköszönnek egymástól. Újra megtaláljuk a beszéd fonalát. A nehéz, de szép időről beszél, amikor újra Sikondára járt dolgozni, de ez már nem Bereznay úr Sikondája volt, hanem az övék. ök hozták rendbe a bányászoknak, a fürdőzőknek, a szomszédos falvak dolgozóinak. De nemcsak Sikondán dolgozott már, hanem odahaza is, mert közben férjhez ment és a kisfiúk, Zolika is megérkezett. Mindig több és több munkát vállal, először a nőmozgalomban, később a pártban is. 1956-ban tanácselnökké választják, néhány hónappal az ellenforradalom előtt. És ő asszonylétére sem riad vissza a tanácsban vállalt kötelezettségétől, pedig a mánfai hegyekben fegyverek ropognák. Ott van a hivatalában és intézi tovább a község ügyeit. És a falu, az emberek nem hagyják cserben ezekben a napokban sem. Mintha mi sem történt volna, továbbra is bejárnak a tanácsházára kisebb-nagyobb problémáikkal, ki adót rendezni, ki más egyébért. De ő is kimegy közéjük, néhány megnyugtató szóra, hogy erőt, bátorságot ad jón és merítsen, mert azt sem tagadja, hogy félt ő is, hiszen fölöttük, a hegy tetején ott fenyegetett a „hírhedt Vágot-puszta“, a „mecseki láthatatlanok" főhadiszállása. De ez már a múlté, a jelenről érdemesebb beszélni. A harminchárom új családi házról, az 500 négyzetméteres járdaépítésről, az orvosi rendelőről, a 125 férőhelyes moziról, az 1 000 kötetes könyvtárról, a KISZ-lklubról, ahol sakk, asztalitenisz, Rex-asztal, rádió várja esténként a fiatalokat. De a tudomány is beköltözött Mánfára. A még múlt év ben megnyílt népfőiskola az idén is folytatja gazdag programját. Kiváló előadók, szaktanárok bekapcsolódásával c. mezőgazdasági szakelőadásoktól a történelmi, zeneművészeti, nípmüvészeti előadásokig és ezen fúl a modem háztartástól a gyermeknevelésig minden hasznos és fontos tudnivaló elsajátítására megvan a lehetőség. A további tervek is szóba kerülnek. A legnagyobb probléma az egyre növekvő község vízellátása. Ugyanis a gombamódra épülő aknák rengeteg vizet fogyasztanak és emiatt egymás után apadnak Id a mánfai kutak. Vízvezeték kell a községbe, s ennek érdekében már mindent megtett a helyi tanács, tehát most már a komlói illetékeseken a sor. Minden remény megvan arra, hogy ez is menni fog, hiszen Mánfát Komlóhoz csatolják, ami feltétlenül előnyére válik a községnek. Többek között megoldódik ezzel a közvilágítás, a közművesítés gondja, de igen nagy segítséget jelent majd a munkára járó bányászoknak a helyi buszközlekedés megvalósítása is. Sok, nagyon sók mondanivalója lennel , ...... ...... . — .! az elnö knőnek, de újabb felek jönnék, s így a mi vizitünk is egyre sűrűbben félbeszakad. És amikor elbúcsúzunk tőle, azzal a meggyőződéssel fogunk kezeit, hogy nem hiába bízták meg a község lakói Schmidt Józsefnét felelősség- teljes munkájával (—8 —*y> „második műszakon” a Zolika ingét családról kell gondoskodni. Most épp«* „fpichtolja'» vasaláshoz.
